Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)
1925-06-25 / 140. szám
65. évfolyam, 140. szám Nagykanizsa, 1925 junius 25, csütörtök Ára 1800 korcna m t'f.i P. *1 .• 0 r POLITIKAI NAPILAP SMrkflutöség és kiadóhivatal Frt ut 5 lotaiaxban Telefon 78, nyomda 117. szám Felelős szerkesztő: Kempelen Béla NYUGATMAGYARORSZÁG (O. L.) Iskolás diák koromban sohasem hallottam ezt a szót. Magyarország földrajza ilyen nevű országrészt nem ismert. A háború után, az összeomláskor nevezték el Nyugat- Magyarországnak azt a területet, amelyet épen akkor készültek Magyarországtól elszakítani és nyugati szomszédunknak, régi szövetségesünknek, Ausztriának oda adni. Oda is adták neki. Mi még egy ideig tartottuk. Tárgyaltunk, irtunk, beszéltünk róla. Diplomatizáltunk. Gerillaharcokkal próbáltuk feltartóztatni az osztrák benyomulást. Az egész nemzet érdeklődése oda terelődött, afelé a kis nyugati határszél felé. Amikor már az ország kétharmad részét elveszve láttuk, jól esett volna ezt a maroknyi földet megmentenünk. Nem sikerült. Csak az egy Sopron város és környékének engedték meg a népszavazást és mi örömkönnyeket sirtunk, amikor ezt a városunkat kilenc falujával ismét a magunkénak mondhattuk. A többit elvitték. Azután úgy tettünk, mintha elfeledtük volna. Nem is beszéltünk róla. Nem is törődtünk vele. Gondjainkat lekötötték a reánk szakadt egyéb bajok, a gazdasági válságok, az élet nehéz küzdelmei. Ma ismét Nyugat-Magyarország felé kell fordítani figyelmünket. Készül ott valami, amit észre nem venni bűnös mulasztás volna. Közép-Európa nagy átalakulás előtt áll s ez az átalakulás ki fog hatni Nyugat-Magyar- országra. Az elszakitás után az osztrákok nagy lelkesedéssel ölelték magukhoz az újonnan szerzett tartományt. Megszervezték Burgenland tartományi kormányzatát. Elnyomni igyekeztek benne mindent, ami a magyar uralomra emlékeztetett. Gazdasági kedvezésekkel, építkezéssel és más befektetéssel siettek a kis tartomány életét fellendíteni. Nagy reményeket fűztek hozzá. Ez a terület Becs éléskamrája lesz és népe jólétben élni és gyarapodni fog. Ezek a várakozások azonban nem váltak be. A gazdasági fellendítés nem sikerült. A nép elégedetlen volt. Napról-napra többen és hangosabban emlegették, hogy a magyar uralom alatt jobb dolguk volt. Ausztria központi kormánya pedig csakhamar rájött, hogy az uj tartomány nemcsak Bécset nem tudja élelmezni, de még a saját szükségletét sem képes a maga terméséből fedezni. Számoltak és azt látták, hogy az olcsón, köny- nyen meghódított tartomány mérlege passzív. Szerzeményükre ráfizetnek. Ez a tapasztalás lelo- hasztotta a lelkesedést és a Bur- genlandhoz való ragaszkodás ellanyhult az osztrákokban. Ausztriának most a saját gazdasági léte biztosításáról kell gondoskodnia. Mai határai közt megélni nem képes. Azok a gazdasági források, amelyek a Magyarországgal való vámközösségben életerejét fenntartották, el vannak vágva tőle. Két ut között választhat. Vagy ismét gazdasági közösségbe kell lépnie Magyarországgal, vagy bele kell olvadnia a nagy német birodalomba. Az előbbi megoldással ma nem lehet számolni, mert az a nagy és gazdag Magyarország, amely előbb Ausztriát eltartotta, nincs többé. A mai csonka Magyarország maga is szegény és életképtelen. A vele való szövetkezés nem kívánatos. A másik megoldás terve napról-napra nagyobb erővel lép előtérbe. Ausztriában befészkelte magát az emberek agyába az a tudat, hogy számukra nincs boldogulás, nincs jövő, nincs gazdasági élet, ha csak nem csatlakoznak a német birodalomhoz. Németországban ma már pártkülönbség nélkül minden politikus hangosan követeli Ausztria csatlakozását. Az egyetlen akadálya ennek Franciaország ellenzése. Francia- ország ideig-óráig hátráltathatja még, de nem lesz képes végképpen megakadályozni ezt a csatlakozást, amely valóban a népek önrendelkezési jogának gyakorlása utján jönne létre s ezzel Franciaország annál ke- vésbbé helyezkedhetik szembe, mert a népek önrendelkezési jogát ő maga és szövetségesei i^ törvénnyé tették a világ előtt. / Rosszhiszemű politikai ravaszsággal még meg lehetett volna akadályozni azt, hogy a Felvidék, Erdély és a Bácska népszavazással döntsenek a saját sorsukról, de amikor két ország népe hangosan a világba kiabálja már a maga akaratát, akkor annak érvényesülését tartósan meggátolni Franciaország nem lesz képes. A garanciális szerződések rá fogják vezetni a német politikusokat azoknak a nehézségeknek az elhárítására is, amelyek ma még a csatlakozást hátráltatják, de a csatlakozás eszméje ma már úgy Németországban, mint 'Ausztriában politikai programmá vált. Minket, magyarokat ez a program igen közelről érdekel. Sajnos, hogy erre vonatkozóan nálunk még egységes vélemény ki nem alakult. Sokféle vonatkozásban lehet ezt a kérdést magyar szempontból vizsgálni. Számunkra ez a csatlakozás előnyöket is jelenthet, de veszedelmet is hozhat. Egyelőre azonban ne beszéljünk minden irányban várható hatásairól és következményeiről. Csak azt kérdezzük, ha Ausztria csakugyan beolvad a német birodalomba, mi történik Burgen- landdal, a mi Nyugat-Magyar- országunkkal ? Erről kósza hirek vannak a levegőben. Azt mondják, hogy Ausztria a csatlakozás esetén a Burgen- landot visszaadja Magyarországnak — Franciaország — ha már nem lesz képes a csatlakozást megakadályozni, legalább visszaveszi Ausztriától azt az ajándékot, amelyet a st.-germaini békében adott neki. Azt is mondják, hogy a népszavazást külön fogják elrendelni a Burgenlandra és ez a tartomány önállóan fog határozni arról, hogy Ausztriával akar-e együtt a német birodalomhoz csatlakozni, vagy vissza akar-e térni Magyarországhoz? Mi fog beválni ezekből a jósSiőíigeíás! árs: Kgy hóra 30.G0Q korona Károm hóra... ... ... 9Q.0ÖD kozoa* latokból és mennyi alapjuk van ezeknek a találgatásoknak és hiresztelgetéseknek, ezt ma senki megítélni nem tudja. Azt azonban már tudjuk, hogy a Magyarországtól elszakított nyugatmagyarországi területen nagy német részről már megkezdték a hangulat csinálást a német birodalomhoz való csatlakozás érdekében. Szabad-e ezt nekünk észre vennünk? S ha észre vesszük, tétlenül néznünk? Sopron és környékén megtartott népszavazás megmutatta, hogy azon a területen többségben voltak azok, kik régi hazájukhoz ragaszkodtak. Megvan ez a többség az elszakított területen most is, de elveszhet, ha nem törődünk, nem foglalkozunk vele. Lesz-e ott belátható időn belül népszavazás vagy nem? Nem tudjuk. Ha nem lesz, akkor sem baj, hisz ott a régi kötelékeket felújítjuk és barátokat szerzünk. Ha azonban a népszavazást elrendelik és minket készületlenül talál, ez olyan bűnös indolenciának a következményevolna, amelyért egy magyar ember sem vállalhatná el lelkiismeretében a felelősséget. Még nincs későn és elkésnünk j nem szabad. — Ezért fordítsuk figyelmünket Nyugat-Magyaror- szág felé! A francia kamara bizalmat szavazott a kormánynak Páris, junius 22. Franciaországban nagy izgalommal várták a kamara tegnapi ülését, melyen a marokkói ügyben felvetett bizalmi kérdéstől a Painlevé-kormány sorsa függött. Renaudel interpellációjára Painlevé miniszterelnök kijelentette, hogy Spanyolországgal a tárgyalások megindultak s a kormány arra törekszik, hogy a riff-nép és a marokkói franciák közt a béke tartós legyen. A kamara végül is 510 szavazattal 30 ellen bizalmat szavazott a kormánynak. Az indítvány ellen csak a kommunisták szavaztak. A szociáldemokrata képviselők tartózkodtak a szavazástól. Ezzel a már- már fenyegető kormányválság ügye egyelőre elintézést nyert.
