Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)
1925-06-17 / 133. szám
65. évfolyam, 133. szám Nagykanizsa, 1925 junius 17, szerda Ár. 1800 koron« T. P. Készpénzzel bérmentesítve Alispáni hivatal 24 Zalaegerszeg POLITIKAI NAPILAP OstrkeMtőség és kiadóhivatal Fő-ut 5 lnttrarban-Telaion 78, nyomda 117. szám Felelős szerkesztő: Kempelen Béla Előflaeíéaf ára; Hároia hóra... . hőn 30.000 korona ...... 90.000 korona A TERMÉS Talán sohasem néztünk annyi aggodalommal, de egyúttal annyi bizakodással is a terméseredmények elé, mint az idén. Úgy érezzük, mintha erre az egy tételre lenne feltéve egész gazdasági exisztenciánk s jövőnknek minden biztosítéka. Már szinte szállóigévé vált az a mondás, hogy ha jó termésünk lesz, egyszerre talpra áll lerongyolódott gazdasági helyzetünk, ha pedig rossz lesz a termés, nehéz időknek nézünk elébe. Ugyan nem egészen igy áll a dolog, de higyjünk benne. Egy még oly jó termés sem . hozhat nagy fellendülést gazda- ' sági életünkre, viszont egy rossz terméseredmény sem fogja sokkal mélyebbre sodorni gazdasági helyzetünket. Az eddigi jelentések közepes terméskilátásokról szólnak, tehát nincs okunk aggódni, de valami vérmes reményeket sem fűzhetünk hozzá következményeit illetőleg. Annál elszomorítóbb azonban ~~az Országos Mezőgazdasági Kamarának most kézhez vett jelentése, mely sok minden körül- : mény felpanaszolása után tényként állapítja meg, hogy a megcsonkított országnak még nagy területei nincsenek meghódítva az igazi mezőgazdasági terme- j lésnek s a rendszeres művelés alatt álló területeken is termésátlagaink igen alacsonyak s igen nagy eltérést mutat jobb vagy rosszabb művelés szerint. Agrárállam vagyunk s évtize- a dek óta nem tudtuk mezőgazdaságunkat arra a. színvonalra emelni, mint aminőn az csak a szomszédos Ausztriában is áll. A termésátlagok valóban igen széles határok között mozognak. Vannak 4 métermázsás átlagtermések s vannak 12 métermázsás eredmények is. Még ennél is több néhány mintagazdaságon. / Nagyon sok oka van az e téren való visszamaradottságunknak. És ezek az okok sokkal inkább kulturálisak, mint gazdaságiak; sokkal inkább vezethetők vissza konzervativizmusunkra, mint a tőke hiányára. Nehezen tanuljuk meg a többtermelés követélményeit s szeretjük hibánkat tőkeszegénységünkre áthárítani. Pedig gazdálkodási rendszerünk akkor is maradi volt, mikor elegendő tőkével rendelkeztünk s most is fejlettebb lehetne, ha másképen fognánk fel a gazdálkodás lényegét. De mindenesetre kényelmesebb dolog saját hibáinkat rajtunk kívül álló tényezőkre és körülményekre áthárítani, mint az okszerű gazdálkodás követelményeit elsajátítani. Szomorú a Kamara jelentésének ez a megállapítása és gondolkodóba ejt a teendőket illetőleg. Olyan lerongyolódottak vagyunk, hogy minden talpalatnyi földre szükségünk lenne s ezer és ezer holdakon folyik lehetetlen külterjes gazdálkodás. Az ország jóléte az egyesek gazdaságán és gazdagságán épül fel. A gazdaságok pedig egyre- másra szánalmasan elhanyagoltak. Ebből következtetést vonhatunk arra, hogy mi lehetne ebből az országból, ha minden hold földön csak 10 métermázsa búza vagy ennek értékével egyenlő értékű más termény teremne! Minő távol állunk még ettől az állapottól . < . Bethlen nagy beszéde a genfi társ a Helyreállt a költségvetés egyensúlya — 82 millió arany korona beruházási célokra — A Nemzetgyűlés ülése Budapest, junius 16 A nemzetgyűlés mai ülését' negyed- tizenkettő után nyitotta meg Huszár Károly alélnök. Amikor Bethlen István miniszterelnök belépett a terembe, a kormánypárton zajos óváriéval fogadták. Napirend szerint következik a választójogi törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. Haller József a választójog tekintetében a férfiak és a nők egyenjogúsítását kívánja. Kéthly Anna : Élesen állást foglal az ellen, hogy már az első szakaszban különbséget tegyenek férfi és nő között. Rakovszky Iván belügyminiszter reflektál az ellenzéki felszólalásokra és a kormánynak a választójogi bizottságban kifejezésre juttatott álláspontját ismétli meg. Az elnök: A‘ miniszterelnök ur kíván szólani. A miniszterelnök beszéde Bethlen István gróf miniszterelnök : Szives elnézésüket kérem, hogy a napirenden lévő tárgy megszakításával olyan üggyel kívánok foglalkozni, amely nincs a napirenden, nevezetesen a Genfben folytatott népszövetségi tárgyalásról és annak eredményéről kívánok reflektálni. Ezúttal nyomatékkai hangsúlyozom azt, hogy ezek a tárgyalások tulajdonkép nem folynak azokból a megegyezésekből, illetve szükségszerűen nem folynak azokból a megegyezésekből, amelyeket annak idején a magyar kormány a Népszövetséggel kötött és amelyek a második számú protokolban foglaltatnak, mert hiszen a második számú protokol értelmében azt a kontrollt, amelyet a Népszövetség pénzügyeink fölött gyakorol, kizárólag a főbiztos ur utján gyakorolja és ezért a magyar kormánynak nincs szüksége arra, hogy beszámoljon személyesen a Népszövetség előtt, mert elegendő, ha megegyezik a főbiztossal arra vonatkozólag, amit a pénzügyekre nézve fontosnak tart. Azonban ezúttal is szükségesnek tartottam, mint máskor, hogy tovább- menve azon, amit a protokol előir, az összhangot keressem a magyar kormány és a Népszövetség között, azt az összhangot, amelyre; nekünk feltétlenül szükségünk van, ha a szanálás müvét sikerrel keresztül akarjuk vinni. Nem fogok ezúttal nyilatkozni — mert nem fér beszédem keretébe — azokról a belpolitikai kérdésekről, amelyek távollétemben a nemzetgyűlésen fölmerültek, azonban fenntartom a jogot, hogy ezekről a kérdésekről máskor nyilatkozzam. (Helyeslés az egységespárton.) Amint méltóztatnak emlékezni, f. évi március folyamán szintén Genfben folytattunk tárgyalásokat különböző kérdésekben, amelyek részben eldöntettek, részben függőben maradtak. Ezeknek a függőben maradt elvi kérdéseknek elintézése vezetett Genf- be. Ezek között emlitem mindenekelőtt a tisztviselők fizetés javításának kérdését és a beruházások kérdését, amelyet szintén márciusban érintettünk. Különösen felhívom a nemzetgyűlés figyelmét abból a szempontból arra a kérdésre, amely múltkor márciusban, távozásom után merült fel, nevezetesen arra a kedvezőtlen kritikára, amelyet Románia képviselője és hozzá csatlakozva a többi kisan- tant-állam képviselői a magyar büdzsé egyes tételéi fölött gyakoroltak. De eltekintve a függőben maradt kérdésektől, szükség volt bizonyos kérdések rendezésére, mielőtt a költségvetést elkészítenénk. A tisztviselők fizetésrendezésének kérdésén kívül elég, ha rámutatunk arra, hogy bizonyos mértékben fejleszteni kell a költségvetést és a magyar állam egyben-másban kénytelen többet felvenni az uj költségvetésben, mint az előzőben. A költségvetés ilyen módon való összeállításánál egész sereg kérdés van és ezeknek a kérdéseknek a büdzsében is kifejezésre kell jutniok. Megfelelő takarékosság által, általában az adminisztráció leépítésével arra törekedtünk, hogy a felesleges kiadásoktól megkíméljük az államot. Szerepeltek a múlt évi költségvetésben bizonyos bevételek olyan mennyiségben, hogy azokat igy tovább nem lehet fenntartani. A kormány azt tervezte és tervezi, hogy elsősorban a forgalmiadót kívánja leszállítani három százalékról két százalékra. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középén. Zaj a baloldalon.) A házhaszonr.észesedés kulcsát a felére kívánjuk leszállítani. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Továbbá meg akarjuk szüntetni a kiviteli és beviteli kezelési illetékeket, amelyek a bevételi oldalon néhány millióval szerepelnek, amelyek azonban a szabadforgalom helyreállításával megszüntetendők. A jövedelmiadót nem kívánjuk megszüntetni, azonban a kulcsát olymódon kívánjuk megváltoztatni, hogy a legmagasabb fokon csak a jövedelem legfelsőbb fokán állókat érintse. Messze előre járunk a jcöltségve- tés egyensúlyának helyreállítására kitűzött időpontban is. A szanálási programra szerint 1926 junius elsejére van tervezve a költségvetés egyensúlyának helyreállítása. Ezzel szemben az egyensúly már helyreállt annyira, hogy az eredménnyel mindenki meg. lehet elégedve. A második feladatunk volt a tisztviselők fizetéskérdésének rendezése, a harmadik pedig, hogy megfelelő beruházási programmal jöhessünk a nemzetgyűlés elé, hogy igy a gazdasági életben a munkát minden vonalon megindítva, enyhíthessük a mai súlyos helyzetet. Végül feladatunk volt, hogy a kisantant részéről gyakorolt kritikával szemben a való tényállást megállapítsuk és Magyar- országnak a megfelelő elégtételt megszerezzük. Még egy kérdéssel , kellett foglalkoznunk, azzal, hogy a menekült tisztviselők száma milyen mértékben terheli a magyar budgetet és milyen mértékben terhelheti a jövőben, ha a szomszédos államokkal bizonyos megállapodást kötnünk nem sikerül. Ezekre a kérdésekre kívánok lehetőleg röviden válaszolni. Márciusban a Népszövetség már foglalkozott a tisztviselők fizetésének kérdésével. Akkor kértük a lehetővé tételét tizenötszázalékos emelésnek.
