Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)

1925-05-16 / 109. szám

64. évfolyam, 109. szám Nagykanizsa, 1925 május 16, szombat Ara 1880 k Bs«rkeszt6ség ét kiadóhivatal Fő út 5 Iateiuiben-Ycefon 78, nyomda 117. szám POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Kempelen Béla EióiketésI éra; Egy hóra 30,000 korona Három hóra... ~~ .......... 90.000 korona A FÉNYÜZÉSI ADÓ ELTÖRLÉSE Maga a pénzügyminiszter mon­dotta a minap a nemzetgyűlésen, hogy adózási politikánk nem kifogástalan. A pénzügyi kormány minden törekvése oda irányul, hogy egyenletes és igazságos adózási rendszert vezessen be s azokat az adónemeket, melyeket a rendkívüli idők tettek szüksé­gesekké, lassan kigyomlálja adó­politikánkból. Eltörlésük azonban máról holnapra még sem tör­ténhetik, mert az állam súlyos kiadásainak fedezete végett be­vételre szorul. Annak idején a fényüzési adó bevezetésének megvolt a maga erkölcsi alapja, mert az elmúlt esztendőkben a koldustarisznya mellett ott csörgették az arany­zacskókat s amig a társadalom nagy tömegének alig volt betevő falatja, addig egyesek a legna­gyobb jólétben tobzódtak. A fényűzés annyira ment, hogy a szegénység jogosan követelte megadóztatását. így kerültek adó alá azok a cikkek, amelyek az élet fenn­tartására nem elkerülhetetlenül szükségesek. Az volt a felfogás, hogy akik selyemben és lakk­cipőben járnak és erre futja ne­kik, ám fizessék is meg érte az adót. A nehéz és szomorú eszten­dők azonban egyre tűnőben van­nak, az ország helyzete javult, j az állam pénzügyei pedig rend­ben vannak, elérkezett tehát az ideje annak, hogy az adózás terén fennálló sztikségrendeike- zéseket lassanként elimináljuk. Ide tartoznak az adók egyszerű­sítése s a fényüzési adó eltör­lése. Amig pár évvel ezelőtt ez az adó javára volt az ország­nak, addig ma már olyan tüne­teit is látjuk, amelyek annak liquidálását követelik. A kereskedelmi világ s a fo­gyasztó közönség meglehetősen súlyos adó alól fog ezáltal fel­szabadulni, ami viszont előre­láthatólag jelentékeny árcsökke­nést fog maga után vonni. Magyarországadózóképessége elérte a legszélső határt, a pol­gárságot nemcsak hogy újabb adókkal sújtani nem szabad, de a meglevő adókat is, egyelőre i igazságosan elosztani, egyszerű­síteni s lassú fokozattal csökken­teni kell. Ezt kívánja az ország gazdasági érdeke, ami viszont a különböző gazdasági ágak és a fogyasztó közönség érdekét is szolgálja, mert mit ér az a gaz­dag állam, amelyiknek kincstára szinültig tele van arannyal, de társadalma a legnagyobb sze­génységben él. A fényüzési adó megszünte­tése egyelőre még csak pro­gramja a pénzügyminiszternek, de előbb-utóbb be fog követ­kezni. Ebbéli ténykedését kö­vetni fogja a többi is s rövide­sen ugyanez a sors fogja érni a forgalmiadót is. Az ország teljesítőképesség dolgában túl van már a delelő­ponton ; most már csak felsza­badulás és könnyebbülés követ- S kezhetik. ' A választójogi javaslat vitája Sásítd©?» i&pponyi ASfeept fees&édéi^áSS — órás íBSések lesznek—Junius közepén kezdődik a iratári száláét Budapest, május 15 Tizenegy óra előtt nyitotta mega nemzetgyűlés mai ülését Huszár Károly elnök. ^ A napirend első szónoka Dénes István hangsúlyozza, hogy a maga részéről is azt akarja, amit az előtte fölszólalók, hogy az értelmiség kap­jon vezetőszerepet a magyar köz­életben. A javaslat ellenséggé degra­dálja a magyar földmunkásságot, pedig ennek káros következményei lehetnek, mert ez a szinmagyar tö­meg nem fog belenyugodni a jog­fosztásba s minden eszközzel har­colni fog jogaiért. Azt fejtegeti ezután, hogy az íté­lőképességre való alapítás nagyon labilis. A javaslat a szegényembe­rekre rossz, csak a nagybirtokosok­nak és tőkéseknek jó. Választójogot adnak azoknak a tanult embereknek, akik a kártyaszobákban vagy a tőzs­dén töltik napjaikat, de nem adnak jogot a mezőgazdasági cselédeknek, j Beszéde további során Rakovszky | Iván belügyminiszternek 1918-ban, a választójogi bizottságban elmon­dott beszédét ismerteti, mire a bel­ügyminiszter megjegyzi, hamisan citál. A választójogi cenzusról szói és kifogásolja, hogy a négy elemit meg­követelik a választói jogosultsághoz, j Elegendőnek tartaná az Írni-olvasni [ tudást. Azt kívánja, hogy oszlassák föl a j nemzetgyűlést és a Friedrich-féle j választói rendelet alapján Írják ki a j választásokat. Azt akarja, hogy az intelligencia álljon a földmunkások élére. A ma- | gyár földmunkásság szívesen megy í gróf Apponyi Albert után, szívesen megy Szilágyi Lajos után. (Élénk derültség a Ház minden oldalán.) A törvényjavaslatot nem fogadja el. A következő szónok Ernszt Sán­dor. Súlyos kifogásai vannak ugyan a javaslat ellen, de azt általánosság­ban mégis elfogadja. Lehet, hogy azoknak van igazuk, akik azt mond­ják, hogy ez a javaslat sem fogja nyugvópontra vinni a kérdést. Ez a legszélsőbbek álláspontja. A törvény szerint a férfilakosság 78 százaléka választói jogosultságot nyer. Hogy tovább menni kell-e, erre vo­natkozólag csak nagyon óvatosnak kell lennünk. Külföldi példákkal bi­zonyltja, hogy a nyugati államok is csak a legnagyobb körültekintéssel 1 mernek e kérdéshez nyúlni. Még Anglia is csak a háború alatt tett nagyobb lépést előre. Washington, aki a legnagyobb állampolgár volt, rendkívül nagy küzdelmeket folyta­tott az alkotmányért, hogy ne veszítse el azt a szabadságot otthon, amit a csatatéren kivívott. Az ő példájával mulatja ki, hogy ragaszkodni kell a hagyományokhoz, hiszen a Washing­ton alkotmányát sem tudták még meg­változtatni. A titkosság kérdésében nem tud egyetérteni a javaslattal. A maga részéről a titkosságot akarja biztosí­tani a nemzetnek. A hosszú eszten­dők megtanítottak, hogy a választá­sok tisztaságának biztosítására mást ne fogadjanak el, mint a titkosságot. A másik intézkedés, ami ellen fel­emeli szavát, az a nyiit szavazás kötelezővé tétele. Szerinte az a koj- mány, amely ezt törvénybe iktatja, meg fogja később bánni. t A mostani választójog egy kom­binált rendszer. A lajstromos szava­zásban igen sok előnyt lát s már a múlt választásoknál rámutatott arra, hogy a küzdelmek enyhítésére az milyen jó hatással van. Az ő javas­lata azt akarta szolgálni, hogy az egyenlőség alapján minden párt kép­viselethez juthasson a parlamentben. A parlament ma nem éli aranykorát, de mégis ehhez kell fordulni, mint kulturforráshoz, mert amink van, azt meg kell tartanunk és konzerválni kell. Bármily nagy tisztelettel viselte­tünk is Apponyi Albert gróf patri­archális alakja iránt, úgy érzi, hogy az ő tegnapi felfogása nem volt az a teljesen helyes felfogás, amire ma szüksége van az országnak. Európa népeinek többsége ma nem parla­menti rendszerben, hanem diktatúrák alatt él. Azt kell látni, hogy a demok­ratikus nemzetek sincsenek már a legszélsőbb állásponton, az általá­nos, egyenlő, községenként gyakor- landó, férfiakra és nőkre kiterjedő titkos választójog álláspontján. Azt hozzák fel sokan, hogy azok, akik ezt az álláspontot elfoglalják, men­tesitik magukat minden forradalom­tól. Ausztria és Németország pél­dája megcáfolja ezt a felfogást. Beszéde végén kijelenti, hogy mint demokratikus ember, a demokráciát feltétlenül szükségesnek tartja, hogy a nemzet széles rétegei dönthessék el az ország sorsát. Erkölcsi, kultu­rális és anyagi fejlődésünk jövője és igazsága követeli ezt. Cserti József: Kifogásolta a négy elemi kikötését. A mostani képvi­selők is többen volnának az időseb­bek közül, akik nem tudnák erről a bizonyitványt beszerezni, mert a fel­jegyzések elvesztek, vagy régi időben pem tartották számon. A javaslatot nem fogadja el. Ezután az elnök napirendi javas­latára a legközelebbi ülést kedden délelőtt 10 órára tűzték ki a választó- jogi törvényjavaslat általános vitájá­nak folytatásával. Az ülés délután negyedháromkor ért véget. Meddigtart még az általános vita? A választójogi vitában még több kormánypárti képviselő fog felszó­lalni úgy, hogy az általános vitát még két hétre számítják. Az egysé­gespárt egyébként szerdán értekez­letet tart, melyen megállapítja a nemzetgyűlés üléseinek beosztását. Esetleg elhatározzák a 8 órás üléseket.

Next

/
Thumbnails
Contents