Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)

1925-05-06 / 100. szám

a

ZkíÁí Röiiom

Í92l5 május 6.

A cserkészleányok

— Levél a szerkesztőhöz —

Szarvas, április 30 Igen tisztelt Szerkesztő Ur!

Szarvas mezőváros, de hogy azért még sincs a világtól olyan nagyon elmaradva, abból is látszik, hogy mialatt itt a cserkészleányok kiállításán a különböző papucsokat, diván- párnákat, sajátkötésü harisnyákat és más kézimunkáikat nézegettem, a kezembe adták nagybecsű lapjuknak a cserkészettel foglalkozó számait.

Ne vegye rossz néven, de abban ugyanazokat az érveket látom mindkét oldalon felsorakoztatva, amelyek Szarvast és sok más magyar városunk társadalmát is foglalkoztatták évekkel ezelőtt. A kérdés mindenütt úgy dőlt el, hogy lelkes emberek a társadalom ellenkezése mellett megkezdték a cserkészmunkát és idővel azok rokonszenvét nyerték el legjobban, kik kezdetben leginkább ellene voliak. így hódítottak meg engem is. Ez ad bátorságot, hogy a zalaiak elé merjek lépni — ha igen tisztelt Szerkesztő Ur is jónak látja — a következő soraimmal:

Mindnyájunk közös kívánsága, hogy derék, becsületes, gerinces és ügyes magyarokat neveljünk fiainkból ; hogy házias, dolgos, tisztességes és még magyarabb anyákat neveljünk leányainkból. Az iskola elvégzi a tanítást, de a jellemnevelés- hez, a társadalmi és családfeladatokra való előkészítéshez alig marad ideje, ezért „korzóznak“ oly sokat a fiatalok, ezért jár az iskola bevégzése után sok minden máson az eszük, csak kötelességeiken nem. Nehéz volna tagadni, hogy a mai házasságok túlnyomó része szerencsétlen, a férfi nem egészséges és munkabíró segítőtársat, hanem szalon- nippet, kényes penészvirágot kap élettársul, ki csakhamar terhére lesz; a nő pedig hitvány, hűteien élvhaj- hászó, állatias valakit, helyesebben valamit, amit embernek és önzetlen

hazafinak csak csúfolni lehet. Ami a gyermekben szép és nemes volt, azt az anyagias gondolkodás, az érzékiség, a tetszeni vágyás mind kiölik belőle. A család a mai nehéz viszonyok között nem képes a jó nevelést megadni; nem ér reá a gyermekkel állandóan foglalkozni; a gyermek minden szabad idejét megbízható felügyelet nélkül, rossz társaságban tölti, a jó társaságot kerüli, még ha van is ilyen valahol.

Szinte megváltás a szülőkre, ha jó társaságot, önzetlen vezetők felügyelete alatt vidáman szórakozó és játszva tanuló gyermekösszejöveteleket találnak, hová gyermekeiket nyugodtan küldhetik — és ez akar lenni a cserkészet.

A cserkészek tízparancsolata szerint: a cserkész 1. Mindig igazat mond. 2. Híven teljesiti kötelességeit. 3. Ahol tud, segít. 4. Minden cserkészt testvérének tekint. 5. Lova- gias. 6. Szereti a természetet, jó az állatokhoz és kíméli a növényeket.

7. Feljebbvalóinak jő lélekkel és készségesen engedelmeskedik. 8. Vidám és meggondolt. 9. Takarékos. 10. Testben és lélekben tiszta.

A cserkész fogadalmat tesz arra, hogy ezt a íiz törvényt megtartja, hogy Istenével, hazájával és embertársaival szemben kötelességeit mindenkor teljesíteni fogja.

Lehet-e ennél szebbet elképzelni?

De hadd lássuk az ellenvetéseket, ezúttal talán csak a leányokra vonatkozólag ;

a) „Fiús ruhába bújva katonásdit játszanak?“ — mondják — pedig a ruhájuk igazán nem fiús, a kalap sem az, jóformán semmit sem különbözik a leánynevelő intézetek megszokott ruháitól, aki már látta, mind ezt mondja, pedig elegen látták, mert az országban már sok leánycsapat van. Elsősorban egyházak és iskolák szervezték, ami amellett bizonyít, hogy a mozgalom erkölcsös célja ellen kifogás nem tehető. Ahol iskolák kivonulnak, ott rendesen, kettesével mennek, egyenes, egészséges testtartással állanak a leányok, a cserkészeknél sem tehetik másképen, rendnek ott is kell lenni. De fegyverforgatást nem tanulnak, versenyeket nem rendeznek s a fiukkal nem keverednek és más fiús foglalkozást sem űznek és a kivonulások csak ritka kivételképen történnek, épen mint az iskoláknál is.

b) „A cserkészkedés nem leányos foglalkozás.“ Hát ez igaz, ha cserkészkedésnek azt tartjuk, amit a fiuk csinálnak: céllövést, mesterségek tanulását, a férfias mulatságokat. De a leányok nem is igy cserkészked- nek. Ők főznek, ruhát szabnak, kézimunkáznak — de emellett a 10. törvény értelmében erkölcsi nevelésben is részesülnek. Azt pedig, hogy erdőre, mezőre is járnak, annyi időt töltenek a szabadban, amennyit lehet, labdáznak és fogócskáznak is, azt ne irigyeljék tőlük. Jó anya, vidám feleség csak egészséges testű, munkára edzett, napsütött arcú leányból válhatik, olyanból, aki jobban érzi magát a szabadban, mint a korzón, olyanból aki nem csak a füstös, poros városok báli termeiben, hanem az életben is megállja a helyét, olyanból, aki odaadóan tud másért dolgozni, aki tud alkalmazkodni, de ha kell, megtud állani a saját lábán is, olyanból aki életcéljául a családot tekinti, de ha kell képes a Szilágyi Erzsébetek, Roz- gonyi Cecíliák és Dobó Katicák méltó utódaivá is válni. Ezt pedig sem az iskola falai között, sem a fáradt elcsigázott szülők árnyékában meg nem tanulja a mai leány. Az tehát nem „emancipáció,“ ha a leányok nevelésében szakítunk a penészvirág kultusszal, a nyafka hisz- terikákat, tulfinomult és ideges sza- lonnippeket nevelő modern rendszerrel és visszatérünk a régi jó szokásokhoz.

A lélek és test egészséges nevelésére, a női tudnivalók tanítására való törekvés még igen messzire van a legújabb versenyőrületekíől és | a mostani rendszer reakciójaképen

képen cselekedett. A római csecsemő sorsa felett is atyja döntött: ha ő a lábai elé letett csecsemőt felemelte, az életé volt, de ha tekintetét elfordította tőle, sorsa meg volt pecsételve. Az ilyen gyermekeket elhagyott helyekre tették ki, vagy vízbe dobták. A kitett gyermek mellé egy edényben értékesebb tárgyakat tettek, hogy ha valaki megtalálja és könyö- rüieíből magához veszi, nevelési költségekre, ha pedig csak a hulláját találják meg — temetésre fusson belőle.

A kitett gyermekek sorsa tehát könyörtelen volt, mert ha a legjobb esetben felnőttek is: rabszolga lett belőlük.

A müveit pogány államoknak ez az embertelen ténye csak a kereszténység elterjedése után nyert orvoslást, amikor az Egyház a sok kitett és vizbedobott gyermek védelmére felállittatia az eiső menedékházat Kr. u. a 8. században. Ezek a menedékházak egy u. n. forgóládával voltak ellátva, amelyek az uicafelé fordítva várták a beléhelyezendő terhet, a kiteendő kisdedet. Miután a gyermeket beléhelyezték, avval befelé fordult. Ezek a forgóládák természetesen inkognitóban tartották a gyermek kilétét.

Isten a megmondhatója, hogy hány előkelő, főúri család sarjadéka is került igy az elhagyott gyermekek közé és nevelődött fel, mint egyszerű polgár. A menedékházaknak ez a forgóláda rendszere megvolt még Napoleon idejében is, mert

jelentkező egyéb túlzásoktól, amelyeket mi cserkészek is elitélünk.

Meg vagyok győződve, hogy ha igen tisztelt Szerkesztő ur, vagy valamelyik munkatársa meglátogatná valamelyik női csapatot, akkor meggyőződne róla, hogy sem ruhájuk nem feltűnő, fiús, vagy kacér, sem munkájuk és foglalkozásuk nem férfias, nem „emancipált“ vagy céltalan, hanem ellenkezőleg azt modaná: ez az, amit Zalában mindenütt legsürgősebben kell behozni, mindenütt ahol arravaló önzetlen, müveit, buzgó és ráérő vezető akad hozzá.

Addig is azonban hálásan köszönjük, ha a sajtó közli velünk mindazon ellenvetéseket, melyeket elsősorban tettekkel, munkájukkal kell a cserkészleányok vezetőinek meg- cáfolniok, hogy az ilyen látogatásra mindenkor nyugodtan hívhassanak meg minden jóérzésü magyart.

Maradtam igen tiszteit Szerkesztő urnák kiváló tisztelettel

Zsembery Gyula dr. a Magyar Cserkészövetség országos főtitkára.

A népszövetségi főbiztos XI. jelentése

Tegnap tették közzé Smith Jeremiásnak a Nemzetek Szövetsége magyarországi főbiztosának XI. jelentését, Magyarország pénzügyi újjáépítéséről. Éz a jelentés a március hóra vonatkozó adatokat tartalmazza. A jelentés megállapítja, hogy a nép- szövetségi kölcsön kamataira és törlesztésére rendelt bevételek ebben a hónapban kerek 20 millió aranykoronát tesznek ki, ami az előző hónap bevételi összegével szemben csökkenést jelent. Ez a csökkenés azonban előre látható volt, mert a vámbevételek csökkenéséből származik. A vámbevételek csökkenése egyáltalában nem hátrányos az ország pénzügyeinek újjáépítése szempontjából. A cukoradó és a sójövedék

rendeletéi között szerepel, hogy a minden kerületben felállítandó menedékházak forgóládákkal legyenek ellátva. A pogányság szokásai ellen tehát még ebben az időben is szükséges volt a védekezés 1

Magyarországnak első ilynemű mozgalmai (egyes) jótékony hölgyeket dicsérnek, kik életüket arra áldozták fel, hogy a környékbeli elhagyott gyermekeket maguk köré gyűjtötték s megosztották velük szivük melegét és erszényük tartalmát.

A jelenleg komoly és eredményes munkát végző Országos Stefánia Szövetség csak az 1916. évben alakult meg. Azonban mindaddig a kezdet nehézségeivel küzködött, mig Amerika figyelme rá nem terelődött. Amikor a szervezés legutolsó munkálataival is végeztek, jött a kommunizmus és elsöpört mindent. Még a dolgozó polgárok is éheztek; ki gondolt volna akkor az elhagyott csecsemőkre?! A háború után is még jó ideig tétlenül kellett nézniük, miként szaporodnak a kis fejfák a temetőkben s mint nőnek fel éhesen, lerongyolódva a csenevész magyar gyermekek. Miután Hollandia felénk nyújtotta segítő kezét és Amerika is meggyőződött egészségügyünk teljes lerongyolódottságáról kezdett el tényleg dolgozni az Orsz. Stef. Szövetség. Ma a magyar igyekezet amerikai pénzel segítve, 83 gondozó intézetet tart fenn. Ezzel szemben a magyar csecsemőknek csak 17 százaléka áll gondozás alatt.

(Vége köv.)

Anya- és gyermek- védelem

Irta: Plander Oyörgy-né*) (í)

Ugye mindnyájunknak közös véleménye, hogy a gyermek az élet legszebb ajándéka,legdrágább kincse. Hamvas arca, ártatlan szemei, fürtös fejecskéje, kis kezei, melyeket felénk tár ölelésre, az élet legkedvesebb jelenségei közé tartoznak. Egy könyvben olyastam egyszer, hogy amikor az Úristen az Édenből kiűzte az első emberpárt, megfosztotta minden jótól, amelyet addig élvezett. A dúsan termő anyaföld ezután csak fáradságos munkájukkat fizette vissza jól-rosszul; az állatok, melyek eddig szolgai alázatossággal lapultak meg lábaiknál, ellenségeikké váltak. A madarak dala. az erdő zúgása, a barlang hűvössége mindha mind veszítettek volna kellemükből, úgy, hogy az ember árvának, kifosztott- nak érezte magát a világon. S ekkor az Ur könyörülő tekintete ráesett és hogy a szenvedéseket elviselhetőbbé tegye számára — megajándékozta a — gyermekkel.

Tehát az Édenből átmentett egyetlen boldogságunk a gyermek.

Tényleg mi is lenne a világból, ha az ő édesen kacagó hangjuk el nem simítanák borús homlokunkról a redőket, ha családunkra tekintve nem kapnánk uj erőt, amikor az

*) Szerzője felolvasta a polgári leányiskolának folyó hó 3-iki ünnepélyén.

élet küzdelmeiben elfáradtunk. Nagy kincs, mert a jövő alapja a gyermek.

Azonban nem csak egyéni szempontból ilyen nagy érték a gyermek, hanem a nemzet jövendő nagysága is tőle függ. Épen ezért állami intézmény is gondjaiba veszi közülük azokat, kiktől az élet megtagadta a szülők gondoskodó szeretedét. Hisz védjük a kis növényeket és állatokat is, hogyne védenők a kis ember- palántát, aki mindazoknál értékesebb.

Miután az emberi érzések a szív vérébe Írták az utód, a gyermek szeretetét, ebből következik, hogy hosszú időkön keresztül a gyermek léte állami szempontból nem képezte érdeklődése tárgyát. Az első jelentősebb lépést e téren Spárta és Athén teszik, hol észrevették, hogy az állam ereje és jövője az ifjúságban rejlik. Ezért a gyermeket születése percétől kezdve, az állam felügyelete alá helyezték. Születésekor megvizsgálták, s amely csecsemőt elég erősnek találták, csak azt hagyták meg az élet számára, a gyengébbjét pedig könyörtelenül a vadállatok martalékának szánták a Taygetos hegyén.

Mondanom sem kell, hogy ebben az eljárásukban mekkora barbárság és igazságtalanság rejlett, hisz akárhányszor bebizonyosodik hogy gyenge szervezetű gyermekből gondos ápolás mellett mily egészséges ember fejlődik. De abban a korban még nem volt olyan értéke az életnek, mint napjainkban.

Az ókor többi állama is hasonló-