Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)

1925-05-06 / 100. szám

1925 május 6.

ZALM KÖZLŐN?

S

bevételi adók részben az évszakokban rejlő okok miatt és a dohányjövedék bevételnek színvonala kb. változatlanok.

Ennek a bevételnek márciusra befolyt összege, az újjáépítési kölcsön szolgálata, az évi szükségletnek több mint 60 százalékát fedezte. Az állam összes bevétele ez év március havában 45* 1 milliót tesz ki, vagyis 0'1 millióval alulniart d a költség- vetési előirányzatnál, amit a tavalyi hónapokon Magyarország gazdasági életében rendszeresen jelentkező el- lanyhulásnak lehet tulajdonítani.

A március havi pénzügyi eredmény azt mutatja, hogy a közvetett adók még mindig több eredményt hoznak a megállapított összegnél. Az egyes adók az újjáépítési tervezet folyamatbatétele óta először szolgáltattak nagyobb eredményt, mint az előirányzatban volt. A márciusi eredmény azt mutatja, hogy a közvetett és egyenesadók hozadéka közt mutatkozó arány most sokkal jobban megfelel annak az aránynak, amelyet az újjáépítési tervezet számításba vesz. Az áprilisra vonatkozó költségvetési előirányzat szerint 345 millió aranykorona bevétellel szemben 36'1 millió tiszta kiadás áll, úgy, hogy 1‘6 millió aranykorona hiány mutatkozik. Ez azonban az újjáépítési tervezet közti számításnál még mindig 8 millióval kevesebb. A költségvetési havi előirányzat a múlt év októbere óta most elsőizben záródik hiánnyal. Ez azonban egyáltalában nem jelenti azt, hogy a haladás az újjáépítési terv végrehajtásában megakadt volna. A költség- vetési feleslegekkel záruló hónapokról készült jelentésekben is előre jelezték, hogy az év későbbi szakában a költségvetésben hiányok fognak mutatkozni. Azt is figyelembe kell venni, hogy ebben az irányzatban előfordult 3 5 millió aranykorona tétel rendelkezése az, hogy az előző havi 10 5 millió aranykorona az állami üzemeknél várható hiányoknak fedezésére, L3 millió aranykorona pedig az állami alkalmazottak végkielégítésére szolgál. A kényszer- kölcsön számlájára 3'8 milliárd pa- pirkorona folyt be. Beruházási célra nagyobb összeget fordítottak. Az újjáépítési kölcsön hozadékiból ebben a hónapban semmit sem vettek igénybe. A Nemzeti Bank aranykészlete március végéig közel kétmillió font sterlinggel emelkedett és ebből a bankjegyállomány értékének fedezésére 54—56 százalék marad. A valuta és a Bank helyzete egészséges fordulatot mutat. Március hó folyamán 1 és fél százalék kamatleszállítás történt. Ennek hatása csak akkor lesz megfelelő, ha a nyílt piacon is megfelelő mértékben leszállítják a kamatlábat. A Népszövetségi főbiztos ezután rámutat arra, hogy a Nemzeti Banknál 7 millió font sterling letétben van elhelyezve, mely a mezőgazdasági hiteligény fedezése céljából kibocsátandó záloglevelek financirozása van rendelve.

A Keresztény Jótékony Nőegylet szociálkaritativ akciói

Nagykanizsa, május 5

I.

Lapunk utolsóelőtti számában röviden beszámoltunk a nagykanizsai Keresztény Jótékony Nőegylet nagyválasztmányának üléséről, amely fényes bizonyitékát szolgáltatta annak az uj szellemnek, amelyet hosszabb stagnáció után, egy minden nemesért hevülő tevékeny urinő Farkas Vilma nagyszerű szervező talentumával vitt be az egyesületbe és ott uj vérkeringést, friss, pezsgőd életet teremtett és városunk hölgyíársa- dalmának legjelesebbjeit sikerült megnyernie á legnemesebb eszmének: a kereszt jegyében történő jótékonykodásnak, amely nem nézi az osztályt, nem a felekezetet, csak a szükséget szenvedő felebarátot látja és sikerült egy olyan lelkes hölgygárdát megteremtenie, amely bármely városnak példaképül szolgálhat,

Az újjászervezett és friss alapokra fektetett Keresztény Jótékony Nőegylet — híven eredeti programjához — mindenből kiakarja venni a részét, ahol segíteni, jót tenni, szüköiködő- ket ruházni, elhagyatottakat pártfogolni és teíterős, cselekvő keresztény szellemű jótékonyságot ki keil fejteni.

Első sorban a nincstelenség gyermekeire vetette tekintetét. Amit évek óta hangoztattunk lapunk hasábjain, de az illetékes tényezők nemtörődömsége, szociális érzék hiánya miatt nem sikerült minden kísérlet dacára, azt megteremtette a Kesztény Nőegylet, midőn a közeli hetekben felállítja az első nagykanizsai napközi otthont és leveszi sok-sok munkába- járó édesanyának válláról a gondot mit fog felügyelet nélkül otthon vagy az utcán maradt gyermeke csinálni, mig ő napi munkában tölti idejét. Tudjuk, hány elgázolás, hány szerencsétlenség, baleset, tűz és egyéb történt, mert az édesanyának dolgozni kellett menni, hogy gyermekét eltartsa és felügyelet nélkül

volt kénytelen magára hagyni. Mennyi rossz példának, lelki romlásnak van kitéve ebben a legfogékonyabb korban a legdrágább kincs — a gyermek. Hány dolgozó édesanya volt kény‘elen vérző szivvel az utcán hagyni kincsét, mert nem volt senkije, akire rábízhatta volna nyugodtan.

A „Keresztény Nőegyiet hölgyei a felállítandó „Napközi Otthoninál hatalmasan segítenek a munkába járó szülők vagy egyéb felügyelet nélkül levő gyermekeken. Minden édesanya leadja gyermekét az „Otthonba“, mikor reggel vagy délután munkába megy, visszajövet elmegy érte és haza viszi ismét. Nem kell rettegnie attól, hogy a mig ő dolgozik — addig gyermeke felügyelet nélkül szerencsétlenségnek váJhatik áldozatává. Az egylet fáradhatatlan, buzgó hölgyei egymást felváltva teljesítik a 'feíügyelőnői (paíronesse) tisztet, női szivük gazdag tárházából szeretetet nyújtva, a puha asszonyi kéz hüs simogatására szoruló verébfiókáknak. És mindezt természetesen ingyen. Mert a Napközi Otthont az egylet tartja fenn.

Az egylet azonban szegény, szegénységéből még háziszegényeit is kell ellátni és isíápolni. Szükséges lenne azért, ha a hivatalos város is megfelelő formában hatékonyan támogatná az akciót. Elsősorban megfelelő helyiség kiutalásával, mert megfelelő helyiség van bőven erre a célra, másodsorban a szükséges felügyelői segéderők díjazásával és bizonyos meghatározott mennyiségű tüzelő rendelkezésére bocsájlásávai. Ez a legkisebb szociális olajcsepp — amit a város polgársága a hivatalos várostól követelhet. Mert tessék elhinni, a „jóindulattól“ már elegünk volt. Jó lenne, ha a gyárak és vállalatok is belekapaszkodnának az akcióba és a munkássanyáknak e téren segítségükre lennének.

A másik nagy akció — a nincstelenség gyermekeinek a legkritikusabb hónapokon át meleg étellel való ellátása. A népkonyha tapasztalatain okulva a Keresztény Nőegylet ezt a kérdést úgy találta legcélszerűbben megoldhatónak, hogy felhívást intéz Nagykanizsa társadalmához, mely család vállalná folyó ! évi november 1-től 1926 junius 1-ig egy-egy gyermeknek naponta ebéddel való ellátását, hogy behatóvá tegye azon gyermekeknek naponta egyszer való jólakását — akik különben a legnagyobb Ínségnek ki vannak téve.

Mert Nagykanizsának minden fényoldala meliett ott van a nagy nyomorúsága. Aki valaha a külső perifériákat bújta és végig ment a nyo- moruságlakta inségtanyákon — csak az tudja megmondani igazán, mily nagy a napról-napra fokozódó munkanélküliség miatt a kenyértelenség és ínség Kanizsán. Legalább a gyermekeket ragadjuk ki és mentsük meg a pusztulástól — ezt a jelszót dobta a társadalomba a Nőegylet, midőn felhívásával a nagyközönséghez fordult.

Hány család van, ahol a nehéz gazdasági viszonyok dacára is — egy-egy szegény gyermeknek kijutna egy-egy ebéd. Ott, ahol négy-öt személynek főznek, jut még egy kis ebéd egy szerény gyermek számára is.

Plihál Viktorné, kir. kormányfőtanácsos neje;

Szabady Lőrincné, kir. törvény- széki tanácselnök neje;

Rubint Károlyné, DV főfelügyelő, földbirtokos neje;

Kaiser Elekué, törvényszéki bíró neje;

Tamás János dr.-né, ügyvéd, her- \ cégi jogtanácsos neje és többen, akik \ áíérezték az ügy fontosságát.

| Akik a mozgalomhoz csatlakozni és egy-egy gyermeknek a jelzett időn át egy ebédet biztosítani hajlandók, jelentkezzenek és adják le címüket ! a Teutsch-drogériában, hogy az egyesület nagyválaszímánya már most tudhassa, mennyi nemes léiekre számíthat ezen akciójában.

Ahogy mi az áldozatkészségéről ismert és annyiszor bevált nagykanizsai közönséget ismerjük, meg vagyunk róla erősen győződve, hogy a Nőegylet felhívása nem lesz pusztába kiáltó szó, mely visszhang nélkül hangzik el, hanem tömegesen jelentkezni fognak, kik átérezve a második szociális olajcsöpp hatását, vállalkoznak arra, hogy folyó év november 1-től 1926 junius 1-ig egy gyermeknek naponta ebédet adnak.

Mi a magunk részéről a legmesz- szebbmenőieg kívánjuk támogatni a toll erejével és hatalmával a Keresztény Jótékony Nőegyiet akcióit és minden vállalkozó család nevét közzé fogjuk tenni, hadd lássa mindenki, hogy Nagykanizsa közönségéből nem veszett ki a máson való segíteni akarás és cselekvő felebaráti szeretet.

I Minden szeretetünk legyen a gyer- mekeké, a jövő nemzedéké, az ifjú j magyarságé, — legyünk segítségükre, mentségükre.

Grieger Miklós — soproni plébános ? Sopronból jelentik: Mérvadó katolikus körökben az a kívánság merült fel, hogy a Zehetbauet Ottó prelátus halálával megüresedett j soproni városi plébániát Grieger Miklós sóskúti esperes, nemzetgyűlési képviselővel töltsék be. A tervnek sok hive van már csak azért is, mert Grieger mint népszerű politikus Sopron elhanyagolt érdekeinek fel- i karolására sokat tehetne.

I A világháború kulturális és gazdasági következményei

Irta: KELEMEN FERENC (9)

Hogy a nagy tömegeknek ez az éveken át tartó örökös vándorlása, az emberiségnek részben előnyére szolgált az, tagadhatatlan. Az idegen népekkel való érintkezés fokozta az emberiség nép és földrajzi ismereteit. A szerzett tanulságok, tapasztalatok értékes kincseivé váltak mindazoknak, akiket a háború szeszélye néha évekre is elvezetett ismeretlen távoli világrészekbe. Az ellenséges földön való hosszasabb tartózkodás, az ellenséges népekkel való állandó érintkezés megtörte a militarizmus gyilkos szellemében vezetett emberekben az „ellenséggel“ szemben táplált, illetve beleszuggerált gyűlöletet. Az egymással érintkező népek észrevették, hogy az emberek százmillióit alapjában véve semmiféle ellenséges erő sem választja el egymástól s hogy a legkülönböző népek a közvetlen érintkezés első perceiben hamar megbarátkoznak. Ez a megismerés közelebb hozta egymáshoz a világ ellenséges érzésében programszerűen felnevelt millióit s a népek nagy családjában az együttérzésnek, a megértésnek azt a szolidáritását teremtette meg, melynek kősziklájáról a legközelebbi jövőben vissza fog pattanni minden kísérlet, mely a népek millióit ismét fegyverbe akarná szólítani. S ez a békeszolidaritás az emberiség további kultur fejlődése szempontjából a nagy háborúnak egy nem eléggé értékelhető positiv erednénye! A vak katonai fegyelemben felnevelt s az „ellenség“ ideológiájába belekényszeritett emberi agyvelő, szétfeszitette ezeket a vasbilincseket s kinyílt az általános megértés és emberszeretet gondolatai számára. A militarizmus egyoldalú népnevelési rendszerének nem lesz könnyű feladata jövőben a világháború életiskoláját bejárt e mostani generációval. A frontok és hadifogságok milliós népe megtanulta, hogy a különböző világrészek egymás ellen felbőszített lakóit semmiféle ellenséges érzés sem választja el egymástól s az afrikai gurka, a donni kozák, a székely góbé, mindmind csak arra vágyik, hogy szegény életét boldog kis körében csendben leélhesse.

Milliók megismerték, hogy a háború ném az érdekük, hanem az legtöbbször csak a diplomaták és uralkodók egyéni hatalmi, vagy bosszúvágya, apró intrikák, piszkos gyűlölködések és néha egészen kö- I zönséges emberi indulatok véres kirobbanása. S ez a megismerés egy nagy lépéssel közelebb vitte az emberiséget a jövő generációk legszebb álmához: az örök békéhez, melynek egyik leghatalmasabb fegyvere volna, ha a nép tanítói részletesen megismertetnék velük a világtörténelem régebbi, de különösen újabb háborúinak közvetlen előidéző okait. Micsoda fátyol hullana le milliók szeméről ?!

De a nagyidők ezt a tanulságát, az emberi lélek milyen rettenetes visszafejlődésével fizette meg az ember!

A polgári élet bilincseivel lekötött emberi indulatok, állati ösztönök, melyeket egy több ezeréves fejlődés sem volt képes az emberi lélek mélyéből kiirtani, a vér szagra, az embergyilkolás sportjának hivó szavára előtörtek rejtekükből s szabadjára eresztett fenevadak módjára tombol- 1 ták ki magukat. (Folyt, köv.)