Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)

1925-05-01 / 97. szám

2álai kúzlöm ______ _____ 1925 május 1, 1—s—B—i ■r»<&«namrii»-n,iiMi———~ ~ir -imi-rr —um nBUfiMii if imimufii i>'ni«inn wiwmi ii—n tfttiiinM f n riH-fri^y(rCrlinTfafrw\Tmúi*uriiCnr — -———L—‘----------------------------rmw— ■«—Ul.. A népjóléti minisztérium részéről az építőipar fellendítése és a lakó­házak jobb karbantartása érdekében megindított tatarozási hitelakció a mai nappal időlegesen befejeződött. Május elsejével ugyanis lejár a je­lentkezési határidő a tatarozási hite­lek igénybevételére és ezért a pénz­intézetek holnaptól kezdve már nem folyósítanak tatarozási hitelt. A tatarozási hitelek igénybevéte­léhez fűződő nagy közgazdasági és szociális érdekek arra indították a népjóléti minisztériumot, hogy átirat­ban kérje a pénzügyminisztériumot a tatarozási hitelekre való jelentke­zési határidőnek október végéig való meghosszabbítását. Az átiratban rá­mutatott a népjóléti minisztérium többek között arra is, hogy a ház- tulajdonosok leginkább a nyári hó­napokban végeztetik a tatarozást és a tavaszi kedvezőtlen időjárás is sok érdekeltet elriasztott a kölcsön ké­résétől. A pénzügyminisztérium eddig még nem válaszolt az átiratra, de az ér­dekeltségek körében, a Háztulajdo­nosok Országos Szövetsége és az építőiparosok is bizonyosra veszik, hogy a pénzügyminisztérium nem zárkózik el a jelentkezések határ­idejének meghosszabbítása elől. Az egységes kormányzó párt Almássy László elnöklete alatt tegnap este pártértekezletet tartott, amelyen a kormány minden tagja részt vett. Szabó Sándor felhívta a kormány figyelmét a budapesti vá­lasztási szavazó igazolványok körül tapasztalt annomáliákra. Erődy-Har- rach Tihamér az ellenzéki oldalon felhangzott súlyos panaszokat teszi teszi szóvá, amelyek a szavazócédu­lák téves kiállításai miatt felmerül­tek. Rakovszky Iván belügyminiszter megígéri, hogy intézkedni fog, hogy a polgárok alkotmányos jogai bizto­sitassanak. Erődi-Harrach egy szo­ciálpolitikai bizottság kiküldését kéri, mely a miniszterek segítségére lenne. Az értekezlet Bartos elnöklete alatt szociális bizottságot küld ki. Bethlen miniszterelnök kijelenti, hogy a fel­vetett kérdések mindegyikét a kor­mány tanulmányozni fogja. Marschall a mezőgazdasági hitel kérdésében interpellál. Hoyos gróf ismert ügyében szólal fel, mire Bethlen miniszterelnök köszönetét fejezi ki neki a tanúsított magatartása miatt. Győrffy Imre a házadó visszáságait teszi szóvá, amiket Vargha Imre államtitkár is kénytelen elismerni. A pártértekezlet után vacsora volt, amelyen Perlaky Ripka kormánybiztost köszöntötte fel. Negyvenül milliós csalás Egy papír-kereskedő egy vagon nem üélező búzát adott el a Vik- luáíia helyi fiókjának #4 fuvarSevélhamisíté szélhámos megszökött Nagykanizsa, április 30 A napokban nagyszabású s fővá­rosi csalások és szélhámosságok ma szerfelett gazdag sorába beillő csalás történt Nagykanizsán, melyben a károsodott fél a Viktuália kereske­delmi részvénytársaság nagykanizsai (Király-utca) fiókja. Még április elején történt, hogy Pintér Ferenc rábahidvégi lakos meg­jelent a Viktuália nagykanizsai üzlet­helyiségében. Elmondta, hogy van egy vagon búzája, szeretné eladni a Viktuália részére. Pintér Ferenc legutóbb paprikával szokott kereskedni s állandó határ­átlépési engedélye volt osztrák terü­letre, melynek segítségével sok üzle­tet bonyolított le. A Viktuália meg is kötötte az üzletet Pintérrel a 100 métermázsa búzára nézve 45 millió korona vétel­árral s azzal a kikötéssel, hogy rö­videsen kijelölik a helyet is, jjshova aztr Pintérnek le kell szállítania. ' Április 17-én Pintér megjelent a Viktuáliánál, átvett egy vasúti fuvar­levelet és másodlatot, melyeket a Viktuália állított ki olymódon, hogy a vagon búzát a zalaegerszegi Böhm- testvérek kaszaházai malmába kell szállítani. A megállapodás az volt, hogy a vételárat akkor fizetik ki, ha Pintér a feladást a fuvarlevél másod­latával igazolja. Hogy a szállítás mielőbb megtörténhessék, a Viktuália 130 darab zsákot is adott fel Pintér címére Zalaszentiván állomásra. Április 20-án Pintér megjött Nagy­kanizsára és hozta vele a fuvarlevél­másodlatot. Ez a másolat Csömödér- Páka vasúti bélyegzővel volt szabá­lyoséin lebélyegezve, a lemázsálás is annak rendje-módja szerint igazolva, úgy, hogy a Viktuália gyanútlanul kifizette Pintér Ferencnek a vételárat, illetőleg csak 40 milliót, mert, 5 milliót visszataríottak azzal, hogy azt csak akkor fogják kifizetni, ha a kaszaházai malom, hova a gabo­nái feladatták nem tesz kifogást a gabona minősége miatt a szállít­mány megérkeztétől számított három napon belül. Egyben a Viktuália a vagon gabona feladását igazoló fuvar­levél-másodlat csatolása mellett szám­lázta a küldeményt a zalaegerszegi Böhm-testvéreknek. Három nap el­teltéig a Böhm-íestvérek cégtől érte­sítés nem érkezett, igy a fennmaradt 5 millió koronát is a megegyezés értelmében pénzeslevélben feladták Pintér Ferenc címére. Mikor a kaszaházai malomban Böhm-íestvérek megkapták az egy vagon búzáról a Viktuália által ki­állított számlát, érdeklődtek a zala­egerszegi vasúti állomáson a külde­mény sorsa felől, mert feltűnő volt nekik, hogy a számla Nagykanizsán keresztül előbb odaért, mint az áru Csömödér-Pákáról. A zalaegerszegi állomáson azt a felvilágosítást kap­ták, hogy a kérdéses vagon gabona néni érkezett oda. Érintkezést kerestek ezután a fuvar­levél-másodlat szerinti feladó-állo­mással, Csömödér- Pákával. Onnét azt a meglepő választ kapták, hogy az egy vagon gabonát ott fel sem adták. Erről a váratlan fordulatról sür­gősen értesítették a nagykanizsai Viktuáliát. A károsultak azonnal autóba ültek és Vasvárra robogtak, hogy az illetékes csendőrségnél meg­tegyék a feljelentést s a nyomozást folyamatba tegyék a rábahidvégi lakos, Pintér Ferenc ellen. A nyo­mozás bonyolult és nagy munkájába a nagykanizsai rendőrség is bekap csolódott. Megállapítást nyert, hogy a fuvr levél-másodlat hamisítvány volt. Csc- mödér-Páka állomás bélyegzője sem azonos a most használatban l bélyegzővel. A nyomozás kiderítette azt hogy Pintér a 40 millió felvé után Nagykanizsáról nyomban, anél­kül, hogy hazament volna Rábahd- végre, tovább utazott. A csaló papr a* kereskedő jelenleg ismeretlen helyen tartózkodik. A rendőrség már k bo­csátotta ellene az országos köt­vényt. Á pénzeslevélben utólag feladott 5 millió koronát a vizsgálóbíró köz­bejöttével sikerült még lefoglalni. Az Operaház uj igazgatója Az Operaház vajúdó kérdésében napol' óta folyó döntő jellegű tanácskczá sok után megtörtént a végső elha­tározás és a kultuszminiszter Ra jnai Miklós zeneművészeti főiskolai tanár, az ismert nevű zeneszerzőt és krit kusi az Operaház igazgatójává nevezte ki. Magyar-osztrák kereskedelmi tárgyalások. A múlt év végén meg­indult és januárban folytatott magyar- osztrák kereskedelmi tárgyalásokat rna Budapesten újból megkezdték. A bizottság elhatározta, hog.7 a tárgyalásokat albizottságokban fogja folytatni, amelyek munkájukat holnap kezdik meg a kereskedelmi miniszté­riumban. Enyhül a feszültség Hinden- burg miatt. Londoni jelentések ar­ról adnak hirt, hogy Dr. Luther német kancellárnak Hindenburg uj német elnökkel való tanácskozása után tett kijelentéseit arról, hogy Németország külpolitikájának főbb vonalai változatlanok maradnak, britt körökben általánosságban szívesen fogadták. A Times bizonyosra veszi, hogy a közvetlen jövőben szó sincs Németországban a császárság visz- szaálliíásáról. A Franciaországban keletkezett nagy izgalom ellenére is azt irj?, hogy a tárgyalások útja nem zárult be. Lassanként.. * Irta: Márton István A könnyezés és fájdalom Honába térek lassan; Oh, hiv az álom, cseng dalom Oly bánatosan, halkan. Lassanként enyém lesz a vád, Hogy tékozoltam kincsem És a sajgás sem hagy alább, Hogy tőlem elkeringjen. Lassanként perg a mutató Az élet óralapján; Mint a vonat, amely robogó A földek sivatagján. Lassanként elfogy a kacaj, A nótazengős nyár is ... A szerelem, a diadal S a kora aratás is. Lassanként testamentumot írok a vers helyébe, Lassanként én is meghalok, Mint bolyongók lidérce. In vino veritas !. .. Irta: Geiszler Lajos Eszét féltve némely ember Nem iszik csak vizet, Ámde képe halvány marad, Arcszinével fizet. Bort kell innod balga ember, Jó szint ad a lőre, Ha arcod nem — orrod bizton Kipiroslik tőle. A király és a kovács Irta: Z’Adria Mátyás A király: Van tüzed kovács? A kovács: Szolgálatodra, király ? A király: Akkor rajta, patkóid meg a lovamat kovács! . A kovács: Szép lovad van király! Fehér mint a gyerek álom. Még annál is fehérebb. A király: Jól mondod, kovács. A gyerek-álomnál is fehérebb. A leg­fehérebb álom, a legtisztább vágy szülte ezt a lovat. A kovács: Honnan szerezted ezt a gyönyörű állatot? Talán bizony az ég kékszemü leánya szülte számodra és mig lejött vele az égről, fehér selyembe takarta karcsú testét? A király: A legdrágább nemzet legszebb álma, a legszebb ország kívánsága, barna asszonyok, szűz lelkű leányok édes álmodozása, érett férfiak széles akarata, ezeréves, sokat gyötört, sokat bántott nemzet csodás vágya parancsolta elő a legszebb lovat, a hófehér paripát. A kovács: Még álomnak is szép ez a mese: Még tiszta angyaloknak sem lehet szebb az álmodása. Ó! Boldog és büszke lehet az a király, aki azt a hófehér lovat megüli. Bol­dog és büszke lehet az a király, aki népétől ily lovat kap hófehéren, tisztán megálmodva. Boldog és büszke lehet az a király, aki ezen a lovon járja be a nagy országot, szeretetben megtekinteni a népeket, akik ezt az ajándékot adták a királynak. A király: Ó! A király alig várja, hogy megmutassa magát hófehér lován az ősi nemzetnek! A kovács: Bizonyára készülődik már a nép, virágzik már a szivek­ben szeretet' virága s az az ut végig e virágokkal felhiníve! A király: Siess kovács, jó patkót verj rája: még hosszú az ut odáig. A kovács: Légy nyugodt Felség! Patkóm könnyű és megbízható. De minek ennek az áldott fehér lónak patkó? Úgy is röpülni fog hazáig! A,király: Azt akarom, kovács! A kovács: De mondd: honnan jössz és hová visz a csodás ló? A király: Országból, ahol tavasz- szal megfagy most minden virág. Országból, ahol a nyár felperzsel most minden életet. Országból, ahol már az ősz beállta előtt földre hul­lik az éretlen gyümölcs. Országból, ahol nincs fehér színe a kenyérnek. Országból, ahol ökölbe szorultak a kezek és ahol már a gyermekek is elfelejtettek örülni. A megsebbzett ország szivéből ragadott ki a fehér ló és virradatkor oda fog velem vissza térni. A kovács: Mily szomorú vagy, király. És mily sötét szavak hagy­ják el édes ajkidat. A király: Miért nevessen egy szám­űzött király? Lehet aszó más, mint keserű az ajkán? A kovács: Téged száműztek király ? A király: Úgy van, kovács! A kovács: Kik száműztek téged? A király: A testvéreim, kovács! A kovács: Rossz fát tettél a tűzre, király ? A kovács: Amig otthon voltam, mindig az égnek szállt a füst! A király: Sanyargattad, vesszőz- tetted, kihasználtad a néped? A király: Nem láttam könnyet az arcokon! A kovács: Cimboráltál a hamis- kártyásokkal, üldözted az igazságot ? A király: Igaz bírót adtam a nép­nek. Minden polgár nyugsággal haj­totta fejét pihenőre! A kovács: Elköltötted a nép pénzét ? A király: Mindenkinek volt fehér kenyere. Nem volt adós az or­szágban. A kovács: Miért száműztek akkor téged ? A király. Mert tudták azt, amig király üli meg az ősi lovat, nem bomlik meg az országban a békés testvéri egység! A kovács: Király! A patkó kihűlt. A piros virradat elindíthatja fehér lova­dat a zöld remények országába! A király: Mit gondolsz kovács, hogy fog köszönteni a boldog nép, amikor hajnalhasadáskor föltekint az ősi dombra és ott fogja látni fehér lován a királyt? A kovács: „Éljen a király!“

Next

/
Thumbnails
Contents