Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)
1925-04-28 / 94. szám
2ÁLAI KÖZLÖNY > % Záréra és bi^aimiférflak A választójogi bizottság áilése — Választási eSö3cészü9etek HassiapesteiB Budapest, április 27 A választójogi bizottság Kállay Tibor dr. elnöklete alatt ülést tartott amelyen Rakovszky Iván belügyminiszter is megjelent. A 65, 66. § elfogadása után a 67. §-nál Tankovich János a2t a módosítást kéri, hogy az elnök tartozik zárórát kitűzni, hogy a nép tudja, meddig kell szazvania. Szilágyi kifogásolja az 5, 6 és 7. bekezdéseit és kéri azok törléséi, helyettük pedig a következő szöveg felvételét: Ha a szavazás megkezdésének időpontjáig valamelyik párt részéről bizalmi egyén nem jelentkezett, vagy a jelentkezett egyén működését a szavazás közben abba tihagyta, akkor a szavazatszedő küldöttség elnöke az illető párt gyülekező helyén levő szavazókhoz felszólítást intéz, hogy bizalmi egyént nevezzenek meg. Ha a felszólítás sikertelen marad, úgy az elnök az illető pártok a gyülekező helyén tartózkodó híveitől önmaga jelöl ki bizalmi egyént vagy egyéneket. Az elnök által kijelölt bizalmi egyének megbízatása nyomban megszűnik — amint az illető párt bizalmi egyént Aliit és ez az elnöknél jelentkezik. Rakovszky belügyminiszternek az az álláspontja, hogy logikai nonszensz, hogy nagyon kis szavazókörökben arra ítélik a szavazatszedő küldöttséget, hogy bár már délelőtt fiz óráig mindenki leszavazott, minden cim nélkül estig várjon. A bizalmi egyéneket illetőleg hajlandó volna t elfogadni, hogy ezeket úgy ^ kell j elhelyezni a szavazóhelyiségben, hogy I őket a szavazójegyzékben és az el nem fogadott szavazatokból vezetett jegyzékekbe betekintést nyerhessenek. * A fővárosi községi választások egyébként teljes erőkifejtésre sarkalják az egyes pártok agitációs munkáját. így csupán vasárnapon 70 népgyülés volt szerte a fővárosban. Agitációs gyűléseket tartott a Wolff- párt, amelyen a liberális rendszer évtizedes bűnére mutattak reá, amelyből a mai gazdasági nyomorúságok fakadnak. A demokratikus blokk gyűlésein visszataszító szenvedélyesség egészen a személyeskedésig és az utca nívójáig viszi ezt az úgynevezett sgitációt. A Ripka-párt ugyancsak teljes felkészültséggel indul a választási harcba. Azonban a rémet birodalmi események éreztetni fogják hatásukat Budapesten is és jótékony befolyással lesznek a keresztény és nemzeti irány megszilárdítására, megerősítésére. Egy anya borzalmas rémtette Az emberi kegyetlenség példátlanul álló esete — Egy mostohaanva aiyoníaposte jiét éves fiacskáját gyermekét sikerül kimenteni a gonosztevőnő karinaiból A gyilkos fiatal mostohaanyát ma délelőtt hozzák be Nagykanizsára a ietenyei csendőrök Nagykanizsa, április 27 Példátlan kegyetlenséggel végrehajtott bünügy foglalkoztatja a nagy* kanizsai kir. ügyészséget, melynek döbbenetes részletei az érző ember- j ben szinte megfagyasztják a vért és I felvetik a kérdést — hát ilyet is j lehet elkövetni egy anyának ép ész- I szel és a régi kriminálístát is gondolkodóba ejti. A borzalmas esetről a kővetkezőkben számolunk be olvasóközönségünknek. Amikor elment az édesanya Szólal József molnárii téglagyári munkásnak a múlt évben meghalt a felesége. A fiatal, korán elhunyt szegény munkásasszony két kis gyermeket hagyott maga után. A kegyetlen halál nem kérdezte, hogy ki fogja azután szeretni a két éves csöpp Józsikát és a hat éves Antalt; ki fogja babusgatni, az anyai szív szent melegével a kis munkáslakás szegénységét és nélkülözéseit elviselhetőbbé tenni. A hideg Mors Imperator rátette kezét a fiatal munkásnőre és a két kicsi verébfióka visszamaradt a kietlen rideg mun- ; káslakásban, fázósan, éhezőén, szegénységben, árván. És jött a mostoha .. . Szaiai József az egyszerű téglagyári munkás, aki reggeltől késő estig dolgozott, hogy a két kis árvának gondozót adjon, nőül akarta venni Hajdú Mária 21 éves ugyancsak molnárii hajadont. Hajdú Mária, aki ugylátszik szívelte a férfit, „igent“ mondott és nőül ment az egyszerű munkáshoz. A gonosz és szinte ördögi lelkű nő azonban nem tudta kiáilani „az első asszony“ pihés árváit, a két ártatlant, már jegyességének ideje alatt azt a kijelentést tette többek előtt, hogy első dolga lesz, hogy a gyermekeket el tegye láb alól. \ És megkezdődött a kálvária j Folyó évi január hó 10-én volt \ az esküvő, akkor költözött Szaiai j József kis munkásházába az uj I menyecske és ezzel megkezdődött a j két árva fiúcska minden emberi kép- ! zeleíet felülmúló kínszenvedése. \ Mikor az apjuk munkába ment, [ állandóan ütötte-verte őket, éheztette, i bezárta őket a szobájába és taposta, s rúgta, dorongokkal verte, a falhoz \ csapta őket, hogy a szomszédok a l nagy zuhanásra, nyögésre lettek fill gyeímesek. Azonban a brutális nő- j vei ugylátszik nem mertek kikezdeni. \ Es a piros-pozsgás arcú árvák I fogyok, egyre fogytak, a sok nélkü- \ lözés, ütés, verés megtette a hatását. | A szőkefürtü, göndörhaiu két éves j kis józsika annyira legyengült a | folytonos kínzások következtében, | h°gy járni is alig tudott, testét I Csa^ ügy vonszolta mint egy össze* ! taposott utbéli kis bogár, kit a cipő ! szélesre nyomott. A Józsika kicsi, j zsenge testét az ütések és rúgások ; halmaza borította el, sovány arcocs- j kaján alig egy ép hely. A hat éves i Antal szervezete ellenállóba volt, de \ ő sem bírta már tovább a kínzást— ! ás a két kis ártatlan árva — mig Három lévé! Irta: Tóth Lajos I. Kedves Baby! Ugy-e nem gondoltad, hogy ilyen hamar beváltom Ígéretemet. Igaz ebben nagy szerepe van Jóskának is. Tudod, mikor eljöttem Zalátáról, Jóskával élénk levelezést kezdtünk. Utoljára 19-én irt s én is válaszoltam neki, sőt még a fényképemet is mellékeltem a levélhez s képzeld, azóta nem ir. Hiába írtam még egy hosszú levelet, amire kimagyarázhatta volna magát; nem tette meg. Azt azonban nem értem, hogy a fényképemet miért tartja magánál, ha nem akar irni. Szeretném tudni, hogy mi lehet hallgatásának az oka. Tudtommal nem írtam neki semmi olyat, amiért megharagudhatott volna. Ennek más oka lesz. Vagy beteg és „nem tud“ irrii, vagy valaki másba szerelmes és „nincs ideje“ irni, vagy talán a fényképem tanulmányozása után megállapította, hogy nem vagyok elég szép, ezért „nem akar“ irni. j Persze, te most azt hiszed, hogy I • én halálosan szerelmes vagyok Jós- J ! kába. Megnyugtatlak: most az egyszer tévedsz. Annyira még nem j vagyok. Azt nem tagadom, hogy tetszik, de talán nem is Ő, mint inkább a levelei. De az is lehet, hogy szeretem, csa« még magamnak nem akarom bevallani. Egyelőre annyi bizonyos, hogy nagyon boszant a hallgatása. Hozzád fordulok felvilágosításért, amit kötelességed is megadni, mert íulajdonképen te vagy az oka mindennek, nálad ismerkedtünk meg. Ugy-e megteszed? Előre is "köszönöm. Egyébként Piczi nálunk volt vasárnap délután s mondhatom, hogy nem nélkülöztem Jóska társaságé?s ha nem boszantana Jóska hallgatása, akkor több mint valószínű, hogy a fényképét is Piczinek adtam volna s nem Jóskának, de még igy sincs kizárva, hogy neki is adok. Most nem irok többet mert rengeteg dolgom van, de ha lesz időm, ! ] akkor egy hosszú levélben küldök { I uj vicceket. í Csókollak Lyli II. Kedves Lyli í Megkaptam leveledet. Szép, hogy már rám gondoltál, de a leveledből látom, hogy nem az én szép szemeimért Írtad. „ De én megértő lélek vagyok és nem is haragszom erte s igyekszem is kérésedet teljesíteni. De csak igyekszem, mert egy hónap nagy idő, az alatt sok minden történik, s e közt a sok közt van az is, hogy Jóskáddal közben összevesztem, még pedig nagyon s most nem köszön a • • • Épen azért leveledre csak nagyon hiányosan válaszolhatok. Mindössze csak annyit tudok róla — persze azt is mástól — hogy a napokban Pécsre ment s most ott udvarol valakinek. Hogy kinek, azt nem tudom, de légy nyugodt, ez a rendes szokása. Andere Städtehen, andere Mädchen! 1 öbbeí aztán még a legnagyobb jóakarat mellett sem tudok róla irni. Ellenben a vicceket türelemmel várom. Ja! azt föltétlenül megírd, hogy | mi lett Jóskáddal. 1 Csókollak Baby _______________\m április 28 tö bbi társai künn a virágos mezőn futkároztak és versenyt énekeltek a csicsergő madárkákkal, a pokol minden gyötrelmét szenvedték át mostohaanyjuk keze alatt. Csak talán égbe költözött ésdesanyjuk szemeinek mosolya simogatta őket és hűsítette égő, vérző sebeiket, összetört csontozatu testüket. Amit a tanuk láttak A kihallgatott tanuk megdöbbentő, az emberi elmét szinte megállásra késztető dolgokat mondottak el a kegyetlenkedésekről. Nagyanyjuk özv. Szaiai Antalné, aki tehetetlenül nézte a gyermekek kínzását, azt mondja, hogy a gonosz mostoha többször kijelentette, hogy mindaddig nem nyugszik, amig el nem pusztítja a gyermeket és amikor a szobában látta a vastag karót, amellyel a gyermekeket verte és azt szóvá tette, azt mondotta: hogy hoz még kettőt-hármat az erdőből. Ivancsics Mihályné, Kovacsics Mártonná, Dobos Flórián és neje a csendőrök előtt elmondották, hogy többször látták, amint a két éves Józsika az ütésektől elaléltan a földön feküdt és úgy megverte mostohája, hogy orrán-száján kijött a vér és amikor a gyermek elájult — egy dézsa hidegvízzel leöntötte. Az utolsó elhaló nyöszörgés És jött a megváltás napja. A kis Józsika már-inár alig pihegett az előző kínzásoktól — amikor a bestiális asszony ismét megverte. A ! szomszédok akkor már csak egy el- | eihaió nyöszörgést hallottak. És \ egyszerre csak nyílik az ajtó és a mostoha odakiáltja a szomszédok felé: meghalt a kisfia. Tényleg, a halál megváltotta a kis gyermeket a további szenvedésektől.- -----nUmf bementek Sz aiai Józsefék szobájába és ott találták még mindig a földön fekvő kis halottat és látták, hogy kicsi összezsugorodott teste mindenütt vérrel aláfutva és ütésekkel borítva van. Közbelép a hatóság Az eset természetesen nem maradhatott tovább titokban — a hatóság füleihez eljutott. Először a községi elöljáróság, majd későbben a Ietenyei foszolgabiró kiszállt a tett színhelyére és megállapították, hogy a kis gyermek testén alig van ép hely, mert mindenütt > össze van törve és zúzva. | Kedves Baby! ! Igaz, hogy már két hete megkap- j tam leveledet, de nem értem rá | mostanáig válaszolni. | Egyébként köszönöm az értesité- | sédéi, de mire megérkezett, akkor már kaptam Jóskától is levelet. Képzeld a kölyök bocsánatot kér, hogy ilyen sokára válaszolt, de elveszítette a cimem. Most azt hiszi, hogy válaszolok neki, de abban igazán téved. Nem mondom, hogy nem'- folytatnám vele a levelezést, de tudod, közbejött valami, illetve nem is valami, hanem valaki: a Piczi s tudod, hogy milyen erőszakos : nem volt neki elég, hogy a múltkor elvitt egy fényképemet, de tegnap mikor ki- kisértem s az előszobában csak ketten voltunk, még meg is csókolt a szemtelen. Persze én adtam a megsértődöttet, de azért alig várom, hogy ismét egyedül maradhassak vele az előszobában. Csókol Lyli
