Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)

1925-04-25 / 92. szám

ZALÁI rokona ne legyen. A bekezdéshez kiegészítő módosítást javasolt. Rakovszky Iván belügyminiszter feleslegesnek tartja a bekezdés kiegé­szítését, hiszen a kir. tábla teljes ülésében dönt a választási biztos kiküldéséről. Nem tartja helyesnek, ha a közönség intézkedésekkel el volna zárva az elől, hogy a kir. tábla előtt indítványt tehessen. Rassai Károly teljesen osztja a belügyminiszter álláspontját, nem tartja helyesnek azonban azt, ha a választópolgárok a választási biztos intézkedései ellen széles korlátok között élhetnek a kifogásolással. Rakovszky Iván belügyminiszter szerint Rassainak elméleti szempont­ból igaza van, de praktikus szem­pontból nem lehetne javaslatát ke­resztülvinni. Amikor ugyanis a tábla kiküldi a biztost, még nincsenek je­löltek és nem lehet megállapítani, hogy kinek az érdekében fognak je­lölőiveket benyújtani. Rassai Károly megjegyzései után a bizottság elhatározta, hogy a negye­dik bekezdésről később fog dönteni. Az 5. bekezdésnél Szilágyi Lajos szólal fel, aki ellene van annak, hogy a jegyzőt a főszolgabíró je­lölje ki. Rakovszky belügyminiszter újból hangsúlyozza, hogy a jegyzőnek semmi hatósági funkciója nincs. A választási biztos rendesen idegenből jön, a viszonyokat nem ismeri. He­lyes tehát, ha a hatóság az erre leg­alkalmasabb emberek közül bocsátja a jegyzőt a bizottság rendelkezésére. A 6. bekezdésnél Szilágyi Lajos szeretné, ha baktatnák a bekezdésbe azt, hogy a választási bizottságnak nem lehet tagja az, aki közalkal­mazott. Rakovszky Iván belügyminiszter kijelenti, hogy Szilágyi javaslatában bizonyos gyanúsítás foglaltatik a tiszt­viselőkkel szemben. Figyelembeve- endő ezenkívül az is, hogy sok he­lyen csak a közalkalmazottak sorá­ból akadnak egyének, akik szívesen vállalkoznak a nehéz szerep teljesí­tésére. A bizottság a bekezdést eredeti szövegében fogadja el. Az 54. §. 3. bekezdéséhez Szilágyi Lajos tesz javaslatot. Rakovszky Iván belügyminiszter szerint a kiegészítő javaslat teljesen felesleges. Rakovszky Iván belügyminiszter kifogást emel az ellen, hogy Szilágyi súlyos vádakat emel a biharmegyei alispán ellen, aki itt nem védekezhet. Ha ilyen súlyos visszaélések történ­tek, meg kell indíttatni az illető ellen a bűnvádi eljárást, addig azonban, amig az ügy nincs megvizsgálva, nem helyénvaló ilyen súlyos vádakat emelni. Szilágyi módosító indítványá­hoz egyébként hozzájárul azzal a vál­toztatással, hogy a „szavazás alatt“ helyett „szavazási eljárás alatt“ vé­tessék be a szövegbe. Rakovszky Iván belügyminiszter kéri a bizottságot, hatalmazza fel az előadót a megfelelő módosításra. Szilágyi mindkét indítványát elfo­gadja, mert megfelelnek a törvény­javaslat intencióinak. Az 59. szakasznál Szilágyi Lajos a hatósági közegek ellen büntető szankciót kíván behozni arra az esetre, ha a szavazók választási iga­zolványukat nem kapják meg kellő időben, vagy az nincs megfelelően kiállítva. Rakovszky Iván belügyminiszter szerint a kézbesítésre vonatkozó el­járást a végrehajtási utasításban kell pontosan szabályozni. Ernszt Sándor lehetetlennek tartja, hogy egyes visszaélések esetén az egész választás érvénytelen legyen. Rassai Károly helyesli a szavazó­igazolványokkal való ajánlást, mert a visszaélések lehetőségét csökkenti. I Gondoskodni kell azonban megfelelő orvoslásról. Rassai Károly szerint olyan meg­oldást kellene keresni, hogy amennyi­ben a választó bejelenti, hogy vá­lasztói igazolványát elvesztette, vagy valaki jogtalanul kicsalía tőle, máso­latot kérhessen. Bethlen István gróf miniszterelnök attól tart, hogy ilyen irányú rendel­kezés más irányban adna alkalmat visszaélésekre. Ugrón Gábor nem helyesli a má­solatok kiállítását. Rakovszky Iván belügyminiszter: A legsúlyosabb büntetési tételekkel kel! megakadályozni a választási visszaéléseket. Ha a hatóságokat büntetjük a választási visszaélésekért, akkor büntetni kell a magánszemélyi is. Nem érti azonban, hogy milyen célja van annak, hogy a nem kéz­besíthető választói névjegyzékről a választási elnök számára jegyzéket keli készíteni. Ugrón Gábor: Hogy a halottak ne mehessenek szavazni. Rakovszky Iván belügyminiszter: így már érti és ezért elfogadja, mert a főcél a választási visszaélések megakadályozása. Éppen ezért van a szelvény rendszer, hogy a válasz­tási visszaéléseket lehetőleg kikü­szöbölje. Meg kell akadályozni, hogy a szelvény-rendszeri ne lehessen újabb visszaélésekre felhasználni. A 60. szakasz tárgyalásánál Szi­lágyi Lajos kifejti, hogy megtörtént, hogy tisztviselőket, politikai állás- foglalásuk miatt üldözőbe vettek, szolgabirákat áthelyeztek, viszont tisztek egyenruhában résztvettek az agitációban, az agitációt vármegyei tisztviselők vezették. Több helyen az italmérési és trafikengedélyek meg­vonásával fenyegetőztek. A legna­gyobb kavarodást azonban az akkori belügyminiszter bizalmas rendelete idézte elő, amelyben az alispánok- . nak és a polgármestereknek meg­hagyta, hogy a nemzeti szempont­ból veszélyes demagógia megaka­dályozása céljából bizonyos'' politi­kailag kifogásolható egyének figye­lemmel kísérendő!? és a hatóság j területén való megjelenésükről és szereplésükről ta belügyminiszternek esetenként jelentés teendő. Nevek is voltak a rendeletben, köztük Rassai és Szilágyi. Sokáig keresték a rendelet szerzőjét, de a mai napig sem sikerült kinyomozni. A belügy­miniszter azt állítja, hogy ilyen ren­deletet nem adott ki, viszont az ellenzék az ellenkezőjéről tud. Java­solja továbbá, hogy a rendőrhatóság ama tagja ellen, aki pártgyülést nem komoly okból tilt be, rendeljék el a fegyelmi eljárást. Bethlen István gróf miniszterelnök válaszol Szilágyinak a múlt válasz­tások alkalmából történt atrocitások­ról elhagzott kijelentéseire. Az biz­tos, hogy minden választás alkalmá­val voltak visszaélések és lesznek is. Ezek az emberi természettel együtt­járó jelenségek, amelyet megaka­dályozni a legjobb akarattal is alig lehet. Ha a múlt választáson voltak is visszaélések, azok végső ered­ményben a választások kimenetelére alig voltak valami befolyással. Példa erre Szilágyi esete, aki mégis kép­viselő lett. Ha a magyar politikai élet nem fajul el bent a parlament­ben és kint egyes helyeken, akkor az emberek visszatérnek a tisztes­ségnek abba a medrébe, amelyben a közéletet tartani kell. Rassai Károly kijelenti, hogy a szakasz szövegezését két irányban tartja aggályosnak. Egyrészt félreér­tés származhat abból, hogy milyen irányban határozzák meg az abszolút érvénytelenségi okot és pedig abból a szempontból, hogy etetés-itatás történt-e, másrészt abból a szempont­ból, hogy az illető jelöltre szavaz­zanak-e vagy sem. Rakovszky Iván belügyminiszter kijelenti, hogy ami az etetés és ita­tásra vonatkozó, uj szöveget illeti, ahhoz hozzájárul, ami azonban a fuvarozási tilalmat illeti, azt nem lehet egyszerűen elintézni a benyúj­tott módosítássá!. A Rassai-féle mó­dosítást elfogadja. Kéri a bizottságot, hogy hatalmazza fel az előadót, hogy a holnapi napra ilyen értelemben szövegezze meg módosítását. A bizottság ehhez hozzájárult. A tárgyalást holnap délelőtt 11 órakor folytatják. Anglia hármas ünnepe. Lon­donból jelentik: Nagybritannia lakos­sága tegnap hármas ünnepet ült, Szent György napján kívül ekkor volt a Shakespeare-nap és Zeebrüge blokádjának emlékünnepe. A belga város blokádjában résztvett tengeré­szek közül a még életben levő 280 ember a hét év előtti ütközet szín­helyére vonult, ahol a belga király jelenlétükben leleplezte az esemény emlékét megörökítő szobormüvet. l§2l> április 25. „Empress of Iceberg“ (Délamerikai emlékeimből) Irta: Péchy-Horváth Rezső ! * 1. Brazilia egyesült államaiban annyi- j szór változtatják a nevüket az embe- í rek, mint az európai országokban a j társaságbeli nők a fehérneműiket. Ha valakinek valamely okból nem j tetszik a neve, megunta már, avagy j pedig némi differenciák voltak a j köztársaság rendőrségével, a szemé- I lyes szabadságában csak legenyhéb- i ben is veszélyeztetett brazileiro sietve j túlad az addigi családi nevén, sőt \ még a keresztnevén is. Ez pedig > egész egyszerűen úgy esik meg, j mint a fentebb említett — ruhacseré- j lés. Az ember egész egyszerűen uj ; okmányokat irat magának és nyílt- j téri közleményekben süvölti világgá, hogy a mai naptól fogva a régebbi nevét leteszi és ezentúl igy, vagy igy hívják. Ha sok pénz van erre a célra, ezt a metamorfózist több lap­ban is lehet hirdetni, de ha nincs sok, akkor egyetlen ujságís megtesz. A bra­zíliai szokásoknak és társadalmi-kö­vetelményeknek ezzel már eleget is tettünk — a lovagiatlanság szabályai szerint. Ezzel a kényelmes szokással Hu- mildo Coelho ur is bőven éldegélt, amit mint afféle „vérbeli“ brazilei- rotól nem is lehet rossz néven venni. A rosszmájú emberek ugyan váltig azt hangoztatták, hogy Coelho Hu- mildo ur csak amolyan cringo, azaz jött-ment, mi mégis elhisszük brazi­leiro voltát. Ha semmi egyéb nem, a foglalkozása igazolja hiedelmünket. Két földrész között járt Humildo ur. A vénhedeít Európa földjét sza­badította meg egyformán rövid idő­közökben a felesleges munkaerőtől. Az örökkön éhes, örökkön telhetet­len ifjú Amerika nyelte el az ő gyá­molítottjait. Az aranyfénnyél csillámló szabadság még alig hogy rámosoly- gott, máris zordonan elrejtőzködött Humildo ur pártfogoltjai elől. Nagy pénzek, keskeny, lilás, délamerikai bankók libegtek a két földrész kö­zötti hajóidon és Humildo ur ami­lyen bőkezűen osztogatta a nagy pénzeket elméletben, olyan garasos- kodóan húzódott vissza, amikor a horgonyláncok csikorogva zuhantak alá a kék óceánba, Brazilia partjain. 2. Humildo ur, vagy ahogyan a szo­kásos és kényelmes brazíliai névcse­rélés előtt nevezték, Gruber János ur, a Duna-Tisza közén végzett si­keres operációk után csendesebb vi­dékre tette át működésének színte­rét. Rájött, hogy apró sikkasztásai­val aligha viheti sokra, mert a nagy ágyukhoz nem nyúlhat hozzá. így elérkezettnek látta az időt arra, hogy a saját jól felfogott érdekében a jövő­jével törődjék. Volt benne annyi gavallértempó, hogy a bankot, ahol alárendelt szerepet játszó állásával sehogy sem volt elégedett, nem tette tönkre a bucsuzás fájdalmas pillana­tában. Beérte alig pár tízezer korona elsikkasztásával. Uj hazájában az ölébe hullott eze- rek hamar szertegurultak. A hozam semmi arányban sem állván a fo­gyasztással és megfordítva, Gruber letette jó magyar nevét. Aztán bá­mulatos vakmerőséggel felvette a Coelho Humildo nevet, ami magya­ros egyszerűséggel — alázatos kis hamist jelent... Gruber János, azaz most már Alá­zatos Kis Hamis, ezzel a névfarag- csálási tényével merényletet követett el a bekötött szemű igazság ellen, jól tudta már ekkor, mihez fog kez­deni az excentriciíások hazájában. Jól tudta, honnan, miből szerzi meg majd magának a „mindennapi kis milliócskáját“; tehát tudta azt is, hogy a neve egyáltalán nem fér össze foglalkozásának természetével^ De ezt csak ő tudta. És igy minden rendben volt. Néhány év múlva aztán, hogy Gruber János életében, ez nem épen jelentéktelen esemény megtörtént, a magyar lapok apróhirdetései között, az állástkeresők számára létesített részben, ezt a kis hirdetést jelentette meg, alkalmas és a hajómenetrend­hez alkalmazkodó időben: TANÍTÓNŐKET keres brazíliai milliomos, fiatal leányai mellé. Csak újonnan végzett, németül is tudó okleveles tanítónők pályázza­nak. Fizetés természetbeni ellátáson kivül havi 300 korona. Ajánlatokat a genovai „Croce Bianca“ szállóba kér C. Humildo névre, Amilyen ellenállhatatlanul csábító szokott lenni a sör, a pezsgő, az édespálinka az alkohol világában a könnyelmű legyek számára, éppen olyan ellenállhatatlan csábitó apró­hirdetés-alkohol volt ez a fennhé­jázó irásmüvecske a nyomasztó sze­génységük következtében könnyel­művé vált állástalan magyar tanító­nők számára. Egy tényt — amelyre egyébként Humildo-Gruber kisded számításait alapította — kellett csak ismernie s akkor vígan folyhatott, folydogálhatott a pompásan jövedel­mező üzlet. És ez a tény az volt, hogy a hatóságok legtöbbjének nem igen szokott belefájdulni a feje abba, ha egy-két fiatal leány gyanús kö­rülmények között eltűnik. (Mintha lehetne olyas körülmény is, amikor egy fiatal leány eltűnése nem gyanús!) Coelho Humildo ur mindenkinél jobban tájékozódott volt az európai viszonyokról... És havonta egyszer csinos kis transzporttal hajózott be valamelyik portugál kikötőbe. Ro­zoga, ósdi teherárut fuvarozó gőzösö­kön szállította a tanítónőket a bra­zíliai „milliomos leányai“ számára és a szegény, friss diplomáju, jómódról

Next

/
Thumbnails
Contents