Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)
1925-04-23 / 90. szám
64, évfolyam, 90. szám Nagykanizsa, 1925 április 23 csütörtök Ára 1890 korona POLITIKÁK HAPIiLAS* limn—■nnnrwwiiTMHirfr---1—1—;— i --r-irrmrHi Sx erkesztőség és kíadőhivstsí Fő-ut 5 íaíerarban-Telelon 78, nyomda 117. szám Felelős szerkesztő: I&mpetati Béla Eiőtkaíés! éra; Egy éórs 30.0C5Ű kcicass Marom bóra... ........... 90.000 korona KÖ ZGYŰLÉS UTÁN Minden nagyobb vihar nélkül zajlott le tegnapelőtt és tegnap Nagykanizsa városának rendes közgyűlése. A tanács javaslatait a legtöbb kérdésben egyhangúlag elfogadta a képviselőtestület s a tárgysorozatnak csak egynémely pontjánál kerekedett ki- sebb-nagyobb vita, melyek azonban seholsem csaptak fel a szenvedélyességig s végeredményében kölcsönös megértéssel értek véget. Az ilyen kérdések közül különösen négyet kell visszaidézni emlékezetünkbe: a költségvetésnek, a kölcsönnek, az elemi gazdasági népiskola felállításának s a városháza másodikemelete átalakításának vitáját. A költségvetésnek az ingatlanok jövedelmeire vonatkozó adatai bizony elszomorító képét nyujták a gazdálkodásnak, ötezer hold földje van a városnak, mely nem hoz jövedelmet, holott ebből a területből 235 hold a szántó és rét, amely mennyiségből egy középbirtokos tisztességesen megél. A gazdálkodás körül tehát súlyos hibáknak kell lennie, mert lehetetlen gazdálkodási rendszer az, hogy 3200 hold erdő, 1400 hold legelő és 235 hold szántó és rét ne adjanak a városnak megfelelő jövedelmet költségeinek részben való fedezetére. Hol van itt a hiba: a szakértelem vagy az értékesités körüli körültekintés hiányában ? — ezt vizsgálja meg az a bizottság, melyet a közgyűlés a gazdálkodás ellenőrzésére kiküldött. A másfél milliárdos kölcsön felvétele — a kiskanizsaiaknak ellenállásán — csaknem hajótörést szenvedett. Csak Ujváry Géza képviselőtestületi tagnak köszönhető, hogy a kiskanizsaiak mégis hozzájárultak a tanács javaslatához, belátva azt, hogy a tervbevett beruházások az ő érdekeiket is előmozdítják s az útjavítás és marhavásártér rendezése további halogatást nem tűrnek. Hogy a csaknem 20 százalékos kölcsön drága, ez kétségtelen. De vannak befektetések, melyek minden pénzt megérnek 3 elmulasztásuk még inkább súlyosbítaná a legközelebbi jövőben a terheket. Egyik-másik beruházás pedig jövedelmet is biztosit a városnak, tehát még lukrativ befektetésnek is mondható. Az elemi gazdasági népiskola megszervezését illetőleg azonban már vannak némi aggodalmaink. Ujváry Géza e tekintetben is a magasabb szempontok védelmére kelt és örömmel állapítjuk meg róla, hogy a többtermelés érdekében áldozatokra hajlandó. Más kérdés azonban, hogy ezt a magasabb érdeket — többtermelést — el tudjuk-e érni a tervezett gazdasági népiskola létesítésével ? Nekünk ismételjük — aggodalmaink vannak e tekintetben s ezeket e részben szerzett nem épen kedvező tapasztalatainkra alapítjuk. Emlékezzünk csak vissza az 1894. évi törvényre, mely kötelezőig elrendelte a faiskolák létesítését s azokat az ismétlő iskolák kezelésébe adta. Mit tudtak rajta produkálni ezek az iskolák? A legjobb esetben megtermeltek néhány métermázsa burgonyát, de a legtöbb helyen gyom és gaz verte fel a talajukat. Egy 25 holdas ilyen gazdaságtól sem várunk nagyobb eredményt. Sem alacsony színvonalon álló gazdálkodási viszonyaink megjavítására, sem pedig a jövedelmezőségére nézve. Az előbbire nézve azért nem, mert ami népünk sokkal konzervatívabb, semhogy még a kézzelfogható eredményeket is követendő példáknak fogadná el s tudatos tervszerűséggel tudna gazdálkodni. Mert a gazdálkodás ma sokkal nagyobb tudomány, mint általában hiszik s rengeteg olyan előismeretet tételez fel, melyeknek hijján van. Az okszerű gazdálkodás a talajéit ismeretén alapszik s az értékesítés szervezettségében nyeri betetőzését. Már pedig hói van az a gyermek vagy akár felnőtt, ki ezeknek az ismereteknek a birtokában van? Évtizedek óta beszélünk és írunk a mély talaj művelésről, a háromszori szántásról, az okszerű trágyakezelésről, a takarmányegységekről, a gazdálj kodás sokoldalúságáról, annak I mellékhaszonvéíeíeiről s száz és I száz kapcsolatos kérdésekről s az I eredmény? — vajmi kevés! j Igaza van Ujvárynak, hogy a ! felnőtt gazdákat már nem fog- j juk megtanítani a modern gazdálkodás feltételeire és követelményeinek követésére, de vájjon alkalmasak-e arra az elemi gazdasági népiskolák, hogy a fiatalabb nemzedéket megtanítsák rá ? S ha megtanulják, apjuk földjén tudják-e majd gyakorlatilag érvényesíteni mindazt, mit egy intenzivebben kezelt gazdaságban látnak és tapasztalnak? Ennek az iskolának felállítása még a legkedvezőbb körülmények között is legalább 2 mii- liárd papirkoronába kerül, ami csak kölcsönből teremthető elő. E'...után az összeg után 20 százalék kamatot számítva, oly ösz- szeget kellene jövedelmeznie, melyet, egy 25 holdas gazdaságból kitermelni egyenesen képte * I * I lenség ! De lehetetlen még a felét vagy a negyedét is elérni! A városháza átalakítási költségeihez a közgyűlés utólagosan hozzájárult. Mi nem kívánjuk újból feszegetni ezt a kérdést, de azon reményünknek adunk kifejezést, hogy a város tanácsa a jövőben nem fogja még egyszer igy falhoz állítani a közgyűlést és szinte reá kényszeríteni, hogy indokolatlan és teljesen improduktív beruházásokat utólag szankcionáljon s hozzájárulását kényszerítse ki olyan átalakításokhoz, melyekre semmi szükség nem volt. A közgyűlés két napján azt a meggyőződést szűrtük le magunknak, hogy ha a szavazások titkosak lennének, a legfontosabb tanácsi javaslatok nem nyertek volna elfogadást. Ennek a meggyőződésünknek az okait azonban már nem óhajtjuk ezúttal e helyen megbeszélés tárgyává tenni. Pár bér és költségvetés Hegben bánik vár*©® A város tegnapelőtti közgyűlése I foglalkozott a nagykanizsai római katolikus plébánia párbérügyével is. A költségvetésében az egyházak céljaira fordított összeg 7.775 K-ban van megállapítva, melyei a képviselőtestület meg is szavazott. A róm. kaíh. plébánia párbértermészetü járandóságainak fejében váltságképen a város felajánlóit 2.500 K-t. A képviselőtestület ezt is hozzászólás nélkül megszavazta. E két tény melleit azonban nem lehet szó nélkül elsiklani. I De beszéljenek maguk a számok, j Nagykanizsa város- utoljára 1832j ben kötött egyezséget a plébániával j a párbér megváltása ügyében. Az j egyezség szerint a plébános jőve- I deíme akkor 30 pozsonyi mérő búza I (egy pozsonyi mérő = 62 és fél i literrel) és 30 pozsonyi mérő rozs 1 valamint készpénzben „öszveleg 90 I forént“. Ezidőben a két Kanizsa vá- | rosának népessége a katolikusokra : nézve 7000 lélek volt. I A magy. kir. statisztikai hivatal | hiteles adatai szerint 1920-ban Nagy- | kanizsa r. t. város lakosságából róm. ; katolikus volt 25.275 lélek. Az akkorinak lélekszáma tehát 3 és félszeressé. Ennek arányában a plébánia mint minimális követelést 50 mm. búza, 50 mm. rozs, 20 min. árpa, 20 mm. tengeri és 100 erdei ürmé- • tér fa, terjesztett be készpénzköve\ helybeli plébániává! ? teles nélkül. A segédlelkészek után pedig személyenkint és fejenkint a vallás és közoktatásügyi miniszter által megállapított 25 mm. búza, 2.500 a. k. papírban átszámítva 42,500.000 korona. A nagykanizsai plébánia ma a legalacsonyabb számítás szerint is 5 áídozópapot vesz igénybe. Egy ne k- egynek egy évi megélhetése tehát, ruházkodása, fáradsága és kulturális szükséglete 500K-ban van biztosítva! Kérdjük, hogy hol itt az arány a régi egyezség és az ajánlat között ? Ho! van benne az igazság és a lelkiismeretesség? Hogyan bánhaíik el igy egy majdnem tisztán katolikus város a papjaival, akik pedig munkateljesítményben nem maradhatnak el a város bármely tisztviselője mögött. A legnagyobb illoyalitásnak kell minősítenünk, hogy a költségvetési összegnek alig egy harmadát juttatják a plébániának. Hová megy a fennmaradó 5.275 K? Csoda e, ha a nagykanizsai plébániatemplom küisö és belső vakolata szélben, viharban úgy hull le, mint az őszi falevél. Ez bizony nem válik sem az Istennek, még kevésbé a katolikus híveknek dicsőségére. A templomnak patronusa nincs, földje nincs. Pedig nyilvánvaló, hogy egyre kevésbé képes befogadni a híveket, kiknek száma a jövőben
