Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-03-20 / 65. szám
64. évfolyam, 65. szám Nagykanizsa, 1925 március 20, péntek sMsawastfaaa. irwjuftr .-■-.n- •- iaSzerkesztőség és kiadóhivatal F<5-ut 5 Uitemrban-Teleíon 78, nyomda 117. szám Felelős szerkesztő: Kempelen Béla Előfizetési ára: Egy hóit 30.0CC koron« Három hórs... ............. 90.000 korcos „R OTE HILF Li így — „Rote Hilfe;“ Teljesen így, ahogy a kommunisták hivatalosan megnevezték: „Rote iilfe.“ Amilyen név alatt osz- otta dollárjait a magyarországi szovjet elvtársaknak, amilyen cé- rér alatt leleplezték és letépték óla a humanizmus álarcát és imilyen elmen a magyar kor- nány belügyminisztere pellengérre állította az ország és a íemzetek nyílt színe előtt: „Rote iilfe“ = „Vörös segély.“ Esaki nllanatnyilag zavarban volt vagy kételkedett — annak is meg- nondja a valóságot a névRote iilfe = Vörös segély. A bajba ütött vörös szovjet-elvtársak tá- nógatására alakult kommunista- ilap. Intézmény, melyet a világ rommunistái a betyár-becsület szolidaritásával közösen tartanak enn. Szovjet-alapítás, amelynek izékhelye és központja Moszkvában van. A vörös segély nögött pedig ott húzódik meg a ugyorgó Lenin démoni maszkja: [hová a „Rote Hilfe“ guruló iollárjai elérnek, forradalmosi- a.ni, aláaknázni, robbantani, elé- [üíetlenséget szítani, a gyárakon a gépeket, a műhelyekben a nunkát megállítani, viszályt kelem munkaadó és munkás kö- ;ött, szabotálíatni, amerikáztatni, elepeket szétrombolni, a gazdák érméséit felgyújtani, anarchiát s nihilt kelteni. Úgy mint a zabadkőmüvesség, amely az ingyen-kenyér és ingyen-tej tetszess formaruhájában aláfürészeli z országok pilléreit és felgyújtja . királyságok trónszékeit. Mert itána megérett a talaj mindkettő zámára. Jöhet a vörös szovjet- sillag és nyomában a szovjet- apkák, a terrorista-légiók, a lalál-vonat, a skalpoló roham- :ések. És gyönyörködhetik a zabadkőmüvesség kuvikmadara. Is vijjonghat a kihalt városok, í kipusztult községek, ember- iu!la-hekatombák és állati kadá- rerek fölött. Mert ez a vörös zovjet csillag paradicsoma: a »usztulás, az enyészet. Ez a fe- :etekuvikmadár birodalma: tetetlek, romok, temetők. Rote Hilfe = Vörös segély, /őrös segély — tförös pénz. Vö- ös pénz = vörös célok. Vörös célok = a világot a moszkvai vörös kaptafára huzni. És a végeredmény ? A világból egy nagy temetőt csinálni. Tudjuk, kemény szavak, súlyos szavak. De nem éltük-e át mindezeket mi is? Nem-e fizettünk elég tandijat saját testünkön? Kell, hogy tényekkel bizonyítsuk állításaink igazát? Hisz mindannyian áldozatai és súlyos betegei vagyunk még ma is a moszkvai lenin-őrületnek, a szabadkőművesség destruálásának és évtizedek fognak még betelni, mig fiaink jóváteszik majd azt, amit ami nemtörődömségünk, gondatlanságunk és összetartásunk hiánya előidézett. És, gurul a Rote Hilfe vörös pénze. És a dollárokra váltott vörös szovjetrubelek Szovjet-Oroszor- szágból — Bécsen keresztül — egészen a magyarországi szociáldemokraták kasszájáig gurultak, hogy a moszkvai szovjet világpolitikáját engedelmesen és némán szolgálják. Gurult és gördült a szovjet vörös pénze Budapestig — de nem azért, hogy a sztrájkba ugratott sok ezer tatabányai munkások családjain segítsen; nem azért, hogy a sápadt, kiéhezett proletárgyermekeknek egy kis tejet szerezzen; nem azért, hogy a hónapok óta munkanélkül sínylődő szakszervezeti munkásoknak csak egy karéj kenyeret juttasson, hanem, hogy a paralitikus Lenin vörös-sejtes világ gondolatát megvalósítani elősegítse. Ez a súlyos vád került bele a közvéleménybe, ezzel foglalkozott a nemzetgyűlés, ezt tárta a nemzet itélőszéke elé a magyar belügyminiszter. És — valljuk be őszintén — nem minden alap nélkül. És csodálatos, hogy nálunk, ahol a legkisebb epizód is mindjárt hatalmas politikai eseménnyé dagad, épen ennél a rendkívül súlyos beszámítás alá eső politikai vádnál egyszerre elcsendesedett és az éj jótékony sötétségébe ereszkedett minden. Alig hogy hallunk már itt-ott egy elvetett szót a körmönfont „Rote Hilfe“-ről, azokról a bizonyos összeköttetésekről, a guruló, rohanó vörös pénzekről. Mintha köd vont volna be mindent. Homály, csend, köd, fátyol és némaság mindenfelé . . . Pedig nem kevesebbről van szó, minthogy a Rote Hilfe guruló dollárjai még ezt a megmaradt kis Csonkaországot alá- fűrészeljék, aláássák, aláaknázzák, a lőporos hordóba égő fáklyát dobjanak és talpunk alól kihúzzák még azt a kis, megszentelt magyar rögöt, amit mutatóul, mintának Trianonban még meghagytak nekünk. A „Rote Hilfe“ ügyét nem lehet néma hallgatással agyonütni, nagyoihallással befejezettnek csinálni. A Rote Hilfe dolgát tisztázni kell. Igaz-e az a rettentően súlyos vád, ami a magyarra politúrozott nemzetközi szociáldemokratákkal szemben elhangzott, hogy vörös szovjetpénzt kaptak és elfogadtak pártpolitikai célokra ? Tisztán akarunk látni! Nem azért, mintha a vörös hidra ujabbi megmozdulásától félnénk, vagy szószegésétől megriadnánk, hanem azért, hogy a magyar nemzet itélőszéke elé állíthassuk és a hidra fejét még idejekorán széjjeltaposhassuk! Benedek Rezső Rupert Regis© snenf©iifii ügye a Ház ©Sitt men felsői joga tiisscsseisi isiegsésHhf© — & siemzei- gyiilés tagjait nem lelhet a törvény felé helyezni — ült nrsesstelmi jog ssem Sehet alkalmas hegy stikfliket keressenek el — Pk választójogi isisotiság ülése — kos*máiByz©pásr,t értekezlete — H gyes-»! mafadátiercs g5ü vacsora párt“ — A nemzetgyűlés mai ülése Budapest, március 19 A mai ülésen Scitovszky Bélé elnökölt. Pesthy Pál igazságügyminiszter a büntető novella bizottsági jelentésének junius végére való elhalasztását kéri, amihez a Ház hozzájárul. Pintér László a felekezeti tanítók fizetési előlegére nézve a pénzügyminiszter megnyugtató kijelentését kéri. Búd János pénzügyminiszter nyomban válaszol Pintérnek: A kormány szívesen megadta volna az előleget az összes tisztviselő kategóriáknak, ha ezt az állam teherbiróképessége megengedné. Szívesen hozzájárul a maga részéről ahhoz, hogy a községek a maguk költségvetése keretében gondoskodjanak a tisztviselőkről Szily Tamás a tejtermékek állami ellenőrző jeggyel való ellátásáról szóló törvényjavaslathoz beterjesztette módosítását. A Ház harmad- izben elfogadta. Rubinek István beterjeszti ezután a mentelmi bizottság jelentését Rupert Rezső ügyében. Ismerteti a mentelmijog alkot- mánybiztositéki vonatkozásait, de megállapítja, hogy a mentelmijog védelmében nem szabad túlzásokba menni és a nemzetgyűlés tagjait nem lehet a törvény fölébe helyezni. A bizottság javasolja, mondja ki a nemzetgyűlés, hogy Rupert Rezső mentelmi joga a letartóztatási ügyéből kifolyólag meg nem sértetetí és a vonatkozó bejelentések fölött napi rendre térnek. Rassal Károly a kisebbségi véleményt terjeszti elő. Polemizál Rubinek István előadó okfejtéseivel, melyeket nem tart helyénvalónak. Kaas Albert báró reflektál Rassai beszédére és azt mondja, hogy Rupert tehát elfelejtette azt, hogy az igazságszolgáltatás termében van. Fejtegeti a tettenérés, a rajtakapás esetét. A mentelmi jog véd a zaklatás ellen, de nem védi a zaklatás i tényét. A mentelmi jog nem le- ! hét alkalmas arra, hogy stíkliket kövessenek el. Nagy Emil kifejd, hogy a rend fentartása a tárgyalóteremben szuverén joga és kötelessége a bírónak. Nem szabad a tárgyalóterem hallgatóságának körében azt a felfogást kelteni, hogy a képviselő, akivel szemben áll a bíró, nagyobb ur a bírónál, mert a képviselővel szemben nem járhat el. Ez a birői szuverénitás súlyos megsértése lenne. Nem látja a jelen esetben a mentelmi jogot megsértve. Farkas Tibor dr. javaslatot terjeszt be, hogy a nemzetgyűlés küldje vissza a mentelmi bizottság jelentését a bírósághoz azzal, hogy tisztázza teljes precizitással a tényállást és csak azután terjessze be a nemzetgyűlés elé jelentését. Dénes István menteni igyekszik Rupert cselekményét. Pesthy Pál igazságügyminiszter beszél ezután és kijelenti, hogy a
