Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-02-26 / 46. szám
64, évfolyam, 46, szám Nagykanizsa, 1825 febmár 26, csütörtök líra ÍS89 korona T. P. Készpénzzel bérmentesítve Alispánt hivatal JSÉ 24 Szerkesztőség és kiedóhlvatal Fő-ut 5 Íítterurban Telefon 78, nyomda 117. szára POLIT1KH! 8 AF>1 LAP ■Biäa8äBä8äBB^Siä&a*^aäSK2feEfi'-795;:3E!59^8saeasa^zassKBsaH Felelős szerkesztő: Kempelen Béla TANULSÁGOS STATISZTIKA A magyar történelemnek, a magyar tragédiának Iegszomo- rubb és legszégyenteljesebb fejezete marad mindig annak a hivatalosan csak 350.000-ben kimutatott magyar léleknek vándor- utja, melyet ezek a szerencsétlen véreink 1918-ban kezdtek meg a megszállott területekről a csonka hazába. Ez a szám azonban csak a hivatalos statisztika megállapítása. A valóságban az a szám — sajnos — sokkal nagyobb. Egy igazi szomorú népvándorlás volt ez a ,,népmozgalom.“ Hiszen az önálló keresők száma ezekből csak 98.000 lélek, vagyis a hivatalosan kimutatott összes repatriálíaknak csak 28 százaléka, mig 252.000 lélek családtag. Ezt a kis statisztikát vizsgálja meg Set on Watson egyetemi tanár, aki a világ sajtójában, mint a hires ,,Scotus Viator'“ oly sokat irt a magyar elnyomásról és a nemzetiségeinknek üldöztetéséről. Ebben a hivatalos szomorú statisztikában az oláh megszállott területek vezetnek, ahonnan 208.000 lélek menekült és repatriált Csonka-Magyarországba vagyis az összeseknek circa 60 százaléka. A Felvidékről 106.000, a Délvidékről 35.000, mig az Ausztriához csatolt területekről csak 1200 költözött Csonka- Magyarországba és kérte itt magyar állampolgárságát. A repatriáltak között legtöbb a közszolgálati alkalmazott, családtagokkal együtt 164.000 lélek, vagyis az összeseknek 47 százaléka. Utánuk jönnek az ipari és kereskedelmi alkalmazottak 96 000 lélekkel. Ez 27 százalék. A földbirtokosok és gazdálkodóknak a száma családtagokkal együtt 39.000 lélek, vagyis a menekülteknek csak 11 százaléka. Az önálló keresők és az eltartottaknak statisztikájában van ,,egy adat“, amelyet különös figyelmébe vagyunk bátrak ajánlani Scotus Viator ,,apostol“-nak s ez az, hogy az eltartottak között 87.000 „tanuló“ szerepel. Több mint kétszer annyi, mint amennyit a trianoni béke-dikta- tum Csonka-Magyarország hadseregére kegyesen engedélyezett. Ezeket a gyerekeket az iskola padjaiból küldték a humánus megszálló hatalmak a wago- nokba. De ez az adat a mi reménységünk is. Ezek a .,tanulók“ nem fogják elfelejteni azt a hosz- szu, kínos utat, melyet nekik szüleikkel együtt kellett azokban a teherkocsikban annak idején megtenniök. De a magyar apák és a magyar ^nyák is azon lesznek, hogy gyermekeik emlékezete e tekintetben el ne mosódjék. Ezekre értette a költő a magyar anyákhoz intézett azt a felszólítását, hogy ha majd azok a horpadt kürtök megszólalnak, akkor annak az otthonából kiüldözött magyar gyermeknek: Szökjön szive vére két dacos karjába, Ne gondoljon többé apjára, anyjára, jajra, imádságra fakadó könnyekre; Csak a gyűlöletre, forró gyűlöletre, [édes gyűlöletre ! Nem tür*l a kuliuszminisstes* a tankönyvuzsoráf Ä saemseti kultúra gyökere a tanítóság — Befejezték a kiait&ssztárca költségvetését — h hadsereg iéi@2?áaiBa Budapest, február 25 A nemzetgyűlés mai ülését tizenegy órakor nyilotta meg Szcitovszky Béla elnök. Búd János pénzügyminiszter két törvényjavaslatot terjeszt be, még pedig a Pestvármegyei Du- navölgy-lecsapoló Társulat vízmüveinek kiépítéséről szóló törvény módosításáról és a háború előtt kibocsátott államadóssági címletekről. Azután a Ház áttér a kultusztárca részletes vitájának folytatására. Strausz István kifogásolja, hogy egy miniszter sem nyújtotta be a nemzetgyűlésnek a minisztériumok személyi redukálásáról szóló jelentést. Csík József a kultusz kormány figyelmét felhívja, hogy a legmesz- szebbmenő áldozatokat keli hozni a magyar tanítóság és tanár ág érdekében. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter : Mióta miniszter a kultuszminisztérium létszámát 312 fővel redukálta, ami 34.6 százaléknak felel meg. Petrovácz Gyula az alsó papság illetményeiről és a vallás alapítványokról beszél. Kéri a kultuszminisztert, hogy az illetményrendezésről szóló rendeletet egyenlőre vonja vissza. A kultuszminiszter azt válaszolja, hogy teljesen a szivén viseli a fővárosi papság sorsát és meg fogja találni a módját, hogy a beállott kedvezőtlen változást a kongruakér- désben egyensúlyba hozza. Strausz István a Pázmány-egye- temről szóló tételhez szól. A következő fejezetnél Barla-Szabó József szólal fel és a klinikák 7000 koronás ápolási dijának felemelését kéri. Strausz István ugyanilyen értelemben szólal fel. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter: Óhajtja a dijak felemelését, ue számolni kell több szociális szemponttal is. Az ambulanciákon naponta a betegek ezrei fordulnak meg, a kórtermekben azonban nemcsak a legszegényebbek, hanem épen a középosztály betegei helyezkednek el. Tehát, ha a dijakat felemelik, épen azokat sújtják, akiket védeni akarnak. A szakaszt változatlanul elfogadják. A következő szakasznál is Strausz István szólal fel. A Horthy-kollégium- ról szól s a katolikusok nevében kifogásolja, hogy miként nevezték el ezt a kollégiumot a kormányzóról, mert ezt a katolikusok magukra nézve sérelmesnek tartják. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter: A kollégiumot azért nevezték el a kormányzó nevéről, mert az ő személyes hozzájárulásával tudták csak megteremteni. A vita további során Barla-Szabó József kéri a reálgimnáziumok tantervének revízióját olyan értelemben, hogy azokban a modern nyelveknek nagyobb teret adjanak. Petrovácz Gyula a kilenc órai tanítás kezdetének kérdését teszi szóvá a tanárok szempontjából. Maday Gyula csatlakozik Petrovácz felfogásához. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter: A kilenc órai iskolakezdés tekintetében meg fogja hallgatni úgy a tanerőket, mint a szülőket. Szem előtt tartja azonban azt, hogy nem a gyermekek vannak az iskoláért, hanem az iskola a gyermekekért. Egyetért a felszólalókkal abban, hogy a középiskolai tanárok tekintetében még vannak teljesítetlen kötelezettségeink. Petrovácz Gyula a tankönyvkérdéshez szól hozzá. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter semmi körülmények között sem fogja megengedni, hogy olyan sokféle tankönyv legyen. Nem akaija Eléfisstási á's: Fgy hóra 30.000 korona Károm hóra ................... 90.000 korona ki tenni a magyar középosztályt annak, hogy a sokféle kiadás drága szedődijainak terhét viselje. Az a megoldás, melyet legközelebb a Ház elé fog hozni, teljesen meg fogja nyugtatni a közvéleményt. A jelenlegi tankönyvek jőrésze olyan, hogy azokat még felnőtt ember sem érti meg. Ilyen tankönyveket nem fog forgalomban hagyni. A Ház ezután az egyes cimeket elfogadja. Csik József a tanárság sérelmeit panaszolja fel. Klebelsberg Kunó gróf reméli, hogy a polgári iskolai tanerők státusrendezésének kérdését rövidesen sikerülni fog közmegnyugvásra megoldani. Strausz István határozati javaslatot nyújt be, hogy a pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozó bányászati és erdészeti, valamint a földmivelés- ügyi minisztérium hatáskörébe tartozó állatorvosi főiskola, továbbá minden másirányu gazdasági szakiskolát és tudományos intézetet az 1925—26. évi költségvetés alapján már saját hatáskörébe vehesse a kultuszkormány. Klebelsberg Kunó gróf kultusz- miniszter a határozati javaslatot nem fogadja el. A következő szakasznál Máday Gyula szólal, fel, aki a mezőgazda- sági szakoktatás fontosságát hangsúlyozza. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter olyan uj iskola-típusról kell gondoskodni, amely magasabb mezőgazdasági szakoktatást nyújt. Ezen a téren nagy anyagi nehézségek vannak, de bízik abban, hogy belátható időn belül létesíteni fog tudni megfelelő számú mezőgazdasági középfokú iskolát. A szakaszt ezután elfogadják. A következő rovatnál ismét Strausz István szólal fel és a népiskolai tanítók és kántorok helyzetét teszi szóvá. A tanítókat kizárták azokból a kedvezményekből, melyeket a többi állami tisztviselő kap. Csik József a felekezeti tanítók sérelmeit teszi szóvá. Igazságtalanság, hogy a felekezeti tanítók három, az állami tanítók csak egy százalékot fizetnek nyugdíjra. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter mindenesetre keserves tény az, hogy ötven év népoktatási mulasztásait kell helyrehozni és ezt egyszerre megtenni teljes lehetetlenség. Ö is azon a véleményen van, hogy a szerzetes tanítók javadalmazását emelni kell. A kántortaniíók dolgában különbséget kell tenni jól dotált és kevésbé jól dotált kánortanitók között. Mindenesetre ha szabad összegek lesznek, azt inkább a tanítóság egyeteme között osztja szét. A gyengébben dotált káníortanitókat állami segélyben fogja részesíteni. A 23-ik címnél Maday Gyula kéri a cenzúrának a színházakra való ki-
