Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-02-01 / 26. szám
64. évfolyam, 26. szám Nagykanizsa, 1925 február 1, vasárnap Ära 2000 korona t’OILITIKAI ft* PILMP SZk. ' * * . Ink ___ Fe lelős szerkesztő: Kempelen Béla Előfizetési ára: Egy hóra 30.000 korona Három hóra......................... 90.000 korona A „KOSZT“ KRACH Irta: K. F. nek vissza, ahol azok az ország gazdasági életét a leghatékonyabban szolgálhatják, nevezetesen a pénzintézetek trésorjaiba, a másik kevésbbé örvendetes tény azonban az, hogy a megijedt zugforgalmi hitelezők tömegesen mondják fel a kosztkamatra elhelyezett tőkéket, miáltal nagyon sok egyébként teljesen aktiv, komoly kereskedőt is a legsúlyosabb fizetési nehézségek elé állítanak, sőt sok esetben egyenesen a fizetésképtelenség karjaiba kergetik. Nem törünk pálcát a kosztkamattal dolgozó kereskedők fölött, mert jól tudjuk, hogy csak a lehetetlen hitelviszonyok miatt voltak kénytelenek legtöbbször ehhez a modern uzsorakölcsönhöz folyamodni, nem Ítéljük el mindenesetben a most nyugtalankodó niíigáiihiíelezőket sem, mert meg- magyarázhatónak látszik, hogy az oly sokat vérzett mobiltőke nagy vérveszteségét va'amilyen módon pótolni akarta, de a nagyobb megrázkódtatások elkerülése érdekében arra kérjük a kereskedőket: építsék le mennél előbb összes kosztpénztartozásaikat, mert a kölcsönnek ez a módja gyilkos fegyver, melynek csöve állandóan a kereskedő szivének van irányítva; a kosztpénz hitelezőket pedig saját érdekükben figyelmeztetjük, hogy ne üljenek fel a riasztó híreknek s ha egy-két gyengébb cég össze is roskadt a terhek alatt, az egész kereskedői társadalom kevés kivétellel biztos alapokon nyugszik. Ne rohanják meg a nehéz gondokkal küzködő adósokat, mert ha időt engedünk nekik, lassan-lassan kilábalnak a krízisből, ha azonban tömegesen megrohanják őket, még a legjobbak is megrendülhetnek. Az utóbbi idők szomorú tapasztalatai megmutatták, amit különben már régen emlegettünk : az egészségesebb gazdasági és hitelélet érdekében végleg szakilani kell a romló korona gazdálkodás utolsó káros emlékével: a hetipénz-uzsorával. De miután ez az uzsora sajnos, nem szórványos jelenség, hanem egy mély gyökeret vert rendszer, azt újabb gazdasági megrendülés nélkül csak succesive lehet és szabad „leépíteni.“ MunkanélkUliek küldöttségei a miniszterelnöknél A passzivitásban lévő képviselők is felvették fizetésüket Beteg gazdasági életünk megfertőzött szervezetébe a zürichi kálvária s a tőzsdei konjunktúra országos virágzása idején belefészkelte magát egy gyilkos kór, mely immár évek óta pusziit a haldokló organizmus sejtjei között s amelynek bacillusait mindeddig egyetlen pénzügyi professzorunk széruma sem tudta megölni: a kosztkamat. Most úgy látszik, hogy ez is elérkezett dicstelen egzisztenciájának utolsó óráihoz. A lélekharangot hiteléletünk és egész újabb gazdasági rendszerünk ez átkos parazitája felett azok a keserves tapasztalatok húzzák meg, melyek az egyre szaporodó fizetés- képtelenségek során a „kosztoltatok“ kárvallott táborát érik. A kosztkamat bölcsője a zürichi koronabukás kiinduló állomásánál ringott, erősebb tempóban azonban csak akkor kezdett fejlődni, amikor a fantasztikus nyereségekkel kecsegtető s az „átértékelés“ jelszavába bujtatott vad tőzsdei játék mániája ördögi bűvölettel megszállta a lelkeket. A tüneményes gyorsasággal felfelé szökő árfolyamok nyomán izmosodó hasznok léha könnyelműséggel fizethették a néha szinte fantasztikus magasságokba emelkedő (heti 14 —18 százalék) kosztkamatokat. A tőzsdei élet labirintusában járatlan közönség inkább az egyszerű számtani műveletté degradált, heti kosz- toltatás rendszeréhez csatlakozott s a gyakran ugyan a tőzsdei alkalmi nyereségeknél jóval ki sebb, de mégis biztosabb heti kosztbaadásban kereste egyre romló pénzvagyonának részbeni megmentését. A papírok árfolyamképződésének hullámzása szerint aztán időközönkint a hivatásos tőzsdei elem és "a- heti pénzellátás rendszerére tért át s megkezdődött a tőzsdei játék s a kosztüzlet izgalmas mérkőzése, melynek vége: a tőzsde végleges letörése s a kosztoltatás diadalmas fenmaradása volt. Ameny- nyire érthető, hogy a pénz elértéktelenedése ellen védekező közönség nem nagyon válogatott az eszközökben s gondolkodás és leikiismeretfurdalás nélkül csatlakozott ahhoz a rendszerhez, melyet az abnormális idők logikai szükségszerűsége megteremtett, épannyira sajnálatos a nagy nehézségekkel küzdő ország gazdasági talpraállitása szempontjából az, hogy a hiteléletnek ezt a beteg elfajulását a mindenkori konjunktúrák élelmes kihasználói belevitték a legszélesebb néprétegekbe s valósággal rendszeresítették a heti kosztkamatban való hitelezést. Ez a rendszer már-már olyan mély gyökereket vert, hogy annak végzetes megmaradásától kellett félnünk. Ekkor a gazdasági megújhodás, a pénz stabilizálásának és a tisztu'tabb hiteléletnek jelszavait hirdető Nemzeti Bank megkezdte a ,purifi- cátió nagy művét —- a pénzintézeteknél. Bankok és takarék- pénztárak örömmel csatlakoztak a Jegybank törekvéseihez, mert bár a hetikamat-rendszer számukra ugyancsak jelentékeny nyereségeket jelentett, a hitelélet purifikálása, a normális viszonyok előkésztése egy jobb gazdasági éra érdekében nekik, is egzisztenciális fontosságú kérdés volt. Magánosoknál azonban továbbra is. élősködőit a kamat- uzsora, a heti egy-két százalék bűvölete lenyűgözve ’ tartotta a felesleges pénzekkel rendelkező közönséget, mígnem most a gazdasági válság e komoly óráiban s az egyre növekedő fizetésképtelenségekkel kapcsolatban szerzett fájdalmas tapasztalatok nyomán, úgy látszik elérkeztünk beteg hiteléletünk egy örvendetes eseményéhez: a kosztkrach- hoz. — A^ kárvallott hitelezők sietve mentik még megmaradt tőkéiket s azokat a kisebb, de biztosabb kamatozást ígérő pénzintézeteknél helyezik el. Megkezdődött végre a felesleges tőkék inváziója a bankokba. Ennek a jelenségnek azonban két merőben ellentétes következménye van. Az egyik maga az az örvendetes tény, hogy a gyümölcsöző betétek hosszú eltévelyedés után ismét oda kerülBudapest, január 31 Gróf Bethlen István miniszterelnök ina délelőtt fogadta a szakszervezeti tanács kiküldötteit, akik átnyújtották a munkanélküliség ügyében készített memorandumot. A miniszterelnök válaszában kijelentette, hogy a kormány állandóan foglalkozik e kérdéssel, a legnagyobb lelkiismeretességgel tanulmányozza a helyzetet és igyekszik ezt a problémát megoldani. Mindazt, ami a szanálási program keretein belül megvalósítható, kész a kormány megvalósítani. Kertész Miklós a Magántisztviselők Szövetségének titkára rámutatott az állásnélküli szellemi munkások nehéz helyzetére. A miniszterelnök válaszában kifejtette, hogy bár konkrétumokat nem mondhat, annyit megígérhet, hogy a szakminiszterekkel együtt behatóan fog tárgyalni e kérdésről. A küldöttség köszönettel vette a miniszterelnök válaszát tudomásul. * Széliében élénk feltűnést keltett, hogy a passzivitásban levő demokratikus ellenzék tagjai február havi fizetésük felvételére pon osan jelentkeztek a nemzetgyűlés pénztáránál, holott a nemzetgyűlés munkájában már régóta nem vesznek részt. Ezzel kapcsolatosan Szilágyi Lajosnak nyilatkozata jelent meg, melyben azt mondja, hogy a passzivitásban levő képvieslőknek joguk volt a fizetést felvenni, mert önhibájukon kívül kénytelenek volíak a nemzetgyűlés üléséről távolmaradni és hogy ezzel a távolmaradással még kötelességet is teljesítenek. Politikai körökben és mindenütt, iegfőképen azon csodálkoznak, hogy az ellenzék kötelességet vél teljesíteni, amikor passzivitásban van, holott azért küldték őket a parlamentbe, hogy érdekeket képviseljenek, nem pedig, hogy csupán fizetésükért járjanak be a parlamentbe. * Smith Jeremiás, a Nemzetek Szövetségének magyarországi főbiztosa és helyettese Mr. Tyler ma délután Olaszországon keresztül Genfbe utaztak a Nemzetek Szövetsége pénzügyi bizottságának február 6-án kezdődő ülésére.
