Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-02-01 / 26. szám
2 ZALAI KÖZLÖNY 1925. Február 1. Földrengések Magyarországon Hét perces földrengés Budapest környékén — Egerben rongálódott meg a legtöbb ház — Miskolcról, Debrecenből, Gyöngyösről, Sátoraljaújhelyről is erős földrengéseket jelentenek Tegnap reggel 8 órakor 7 percig tartó földrengést észleltek Budán 22 mm. legnagyobb kilengéssel. Tegnapelőtt este és tegnap reggel 8 órakor Egerben és Hevesmegye keleti részein éreztek heves földlökéseket. Miskolcon a földlökés öt másodpercig tartott, károkat nem okozott. Földrergést észleltek Sátoraljaújhelyen és Szikszón is, de ott sem történt különös kár. Egerben délelőtt ■: 4 perckor Hevesmegyének á vft&í'^ól keletre eső részén heves tetonikus eredetű földrengést -éreztek. A heves egymásutánban jelentkező földrengések a lakosságot rendkívül megijesztették. Az emberek tömegestül futottak ki az utcára. Az egri hivatalokban azonnal megszűnt a munka, az iskolákban nyomban beszüntették a tanítást és a gyermekeket haza- küldték. A földrengés sok tűzfalat ledöntött, számos tetőt beszakitott és a falak sok helyen megrepedtek. A minoriták templomának egyik tornya elferdült, a ciszterciták templomában Nagykanizsa, január 31 Igen a „nagy“ főtárgyalás előtt. Mert élet vagy halál fölött dönt a nagykanizsai törvényszék büntető- tanácsa. „Nagy“, mert hetek óta foglalkoztatja a zalai közvéleményt, a sajtót, a nagyközönséget egyaránt. Szinte szállószó lett a Zalai Közlöny híradása nyomán a „récsei országúti eset“, vagy „Papp István“ neve. Ahol többen összejönnek,, feltétlenül a récsei-országuti rablógyilkosságról és annak szomorú hírnévre szert tett tetteséről beszélnek. Mintha egy or~ a főoltár megrongálódott, azonkívül megsérült a gimnázium és a főreáliskola épülete is. Egerben a kár egy milliárdot tesz ki. Eger környékén Andorlakon, Kisfáivá és Verpeléten még nagyobb a kár. A földrengés Egerben 8 óra 35 perckor újra megismétlődött, de akkor már sokkal enyhébb lefolyású volt. A mezőkövesdi szolgabirói hivataltól veit értesülés „szerint a mai földrengés következtében több kémény bedőlt. Emberéletben azonban nem esett kár. Ostorosd községben úgyszólván nem maradt ház, amely meg ne rongálódott volna. A lakosság körében, amely a további földrengéstől fél, nagy az izgalom. Sátoraljaújhelyen, Gyöngyösön, Munkácson, Szerencsen és Szikszón is hevesen jelentkezett a földrengés. A lakósságon nagy pánik vett erőt. A földrengés fészke Kristállyá volt. Debrecenben reggel 8 óra 12 perckor három földlökést éreztek. Ugyanebben az időpontban Balmazújvároson is földlökést éreztek, melyet a földalatt morajlás kisért. szágos eseményről lenne szó. Nem hisszük, hogy a drágaság letörésére irányuló kormányintézkedés annyi érdeklődést tudna felkelteni a tömegekben, mint az a hir, hogy február 5-én fogja a bíróság letárgyalni Papp István rablógyilkossági- bünpörét. Mintha az embereket nem is érdekelné a szerencsétlen áldozat és annak szánalomraméltó családja, akiket Papp István, ez a minden emberi érzésből kivetkőzött fenevad, megfosztott a kenyérkeresőtől és családapától. A legnagyobb gonosztettet követte el Papp István, ariiit ember csak elkövethetett. Munkabíró, egészséges ember létére, előre megfontolt szándékkal ütötte le egyik embertársát, hogy annak keserves és nehéz munkával keresett szerzeményét elrabolja és igy komoly munka- nélkül pénzhez jusson, hogy azt a nűháldi korcsmában orgiák között elverje, mig családja otthon nyomorog. Mert az a védekezése, hogy azért indult el rabiási útjára, hogy családjának pénzt szerezeti, nem állhat fenn többé. A nűháldi korcsmában eltöltött duhaj mulatozása az ellenkezőt bizonyítja. Az az ember, akinek szemei előtt a családja lebeg, az nem rabol, legkevésbé gyilkol. Kérő szóval fordul embertársaihoz, de éppen családja miatt nem tér le soha a’ törvény és a tisztesség útjáról. De tegyük fel, amint azonban el nem fogadhatunk, hogy valaki odáig ér, hogy tényleg családja érdekében bűnre vetemedik, feltehető-e arról, hogy a bűnös pénzen minden útjába akadt embernek italt fizet, mikor tudja, hogy övéi nélkülöznek. Papp István védekezése nagyon gyenge és átlátszó. És amig eleinte őszintén bevalotta, hogy azzal az eltökélt és megfontolt szándékkal jött be a nagy- kanizsai piacra, hogy mindenáron fog pénzt szerezni, addig utóbb már odamódositotta kijelentését, hogy áldozatát nem akarta megölni, csak védtelenné akarta tenni. A nyomozóhatóságok és a bíróság tehát nagy feladat előtt állottak és állanak, noha a cselekmény teljesen tisztázódott, el kell birálniok, vájjon tényleg az előre megfontolt szándékkal elkövetett rablógyilkossággal állanak-e szemben, amelyre a magyar Büntetőtörvénykönyv halálbüntetést ir elő. A február 5-iki főtárgyalás iránt óriási érdeklődés nyilvánul meg nemcsak a nagykanizsai közönség körében, de a messzi vidékről is bejönnek a rendkívül izgalmasnak Ígérkező főtárgyalás meghallgatására, úgy, hogy a főtárgyalási terem szűknek fog bizonyulni^ csütörtökön. A vádlottat éppen a rendkívüli nagy tömegre vaió tekintettel, a főtárgyalásra a múltkorinál erősebb fedezet mellett hozzák fel a fogházból a Mit csinál a nagyrécsei-országuti rablógyilkos a fogházban? A főiárgyaRás előtt A jukker-leány Irta : Péchy-Horváth Rezső A kora reggeli gyönge, bátortalan fényű napsugárban imbolygó párázat táncolt künn a város alatti himes réten. A meg-megbólogató, üdezöld fűszálakon és virágokon még rajta ragyogott a hajnali harmatcsepp. Meg-megviilant, . mint a brilliáns- szemecske, amellyel pajkos napsugarak játszadoznak. Úgy látszott, mintha olvasztott ezüst ömlött volna végig a mezőn és az utón, befényezve annak minden egyes fűszálát, göröngyét. A dülőuton egy lovas poroszkált; egy nő. Világoskék lovagló ruha simult testéhez. A lenge reggeli szeltő néha-néha meg-meglibbentette a ruhát, mint valami lobogót. Egyenes tartással, keményen ült a lány a szép, tizenhatmarkos félvér pejménen. Elmélázva tekingetett cl a zöldelő mezőkön. Mint valami ügyesen lovagló, lóhátratermett férfi, délcegen ült a nyeregben. Biztossággal kormányozta a lovat. Amint közelebb ért a keresztuthoz, alakját is mind jobban és jobban lehetett kivenni. Amolyan tizenhattizenhét év körüli leányka volt, kifejlődésének még csak a legkezde- tén. Rövid lábai s ugyanilyen kezei voltak. Utóbbiak világosan elárulták azt, hogy tulajdonosuk igen nagy gondot fordít rájuk. Jól voltak ápolva. — Általában amolyan közönségesen egyszerű arcú leány volt, amilyen sok szál van minden városban, bár nem lehet azt mondani rájuk, hogy minden szépség, báj és kellem nélküliek. A lovasnőn azonban volt valami, ami az idegenszerűség hatását keltette. Olyasvalami a testén, ami félig-meddig visszariasztó kontrasztot képezett arcának kellemes, üde leányos vonásaival. A haja, haja, amely olyan sárga volt — nem is szőke: sárga — mint az érett kalásztenger, vagy mint a vert arany. Hogy természetes volt-e ez a hajszín, vagy nem, azt nem lehet tudni. A nők budoár-titkaiba behatolni sem nem lehet, sem nem illik. Amint a keresztuthoz ért, a tekintete hirtelen ráesett egy férfire. Egy valóságos, eleven férfire, aki ott állott. Nekitámaszkodott egy sudár akácfának. Addig meg sem lehetett látni őt, amig hozzája nem ért a közeledő. Közönséges arcú, ábrándos tekintetű fiatal ember volt. Lehetett vagy huszonkét éves. Elmélázóau tekintett végig a nagy mezőségen. Az előtte feltáruló kép, úgy látszik, igen kellemes érzésekre hangolta, mert arcán derűs kifejezés játszadozott. A cipője szinte egészen fehér volt az országút porától. Ez amellett bizonyított, hogy már kora reggel kellett kijönnie a városból, hogy azt a nagy darab földet megjárhassa, amelynek pora a cipőjén nyugodott. Annyira elmerült a természet imá- dásába, hogy észre sem vette, meg sem hallotta, amikor a lovagló leány eliéptetett mellette. Sem a közeledéséről, sem a távozásáról nem vett tudomást. Annál az igen egyszerű oknál fogva, hogy túlságosan elmerült a fönséges természeti kép szemlélésébe. De a leány ezzel nem érte be. Őneki az nem volt elég, hogy a férfi áll előtte az utón. S ez a férfi nemcsak ismeretlen, sőt soha nem látott. Hanem meg akarta láttatni magát vele, hogy felrázza az elmélyedéséből, elragadtatásából és asz- szony-közönyösségéből, amelyet a természeti képek szemlélése okoz a férfiban. Asszony volt és hogy is mondja az asszonyokról Shakespeare: „Frailty, thy name is woman!“ (Hiúság, asszony a neved!) Pattintott egyet a lovagló-ostorával. Aztán átugratta az árkot, amely mögött a férfi állott. Á nemes állat halk nyerítéssel «ugrotta át a keskeny,, száraz vizárkot. Azután a leánynak egy alig hallható szavára csöndes galoppba törvényszéki épületbe. Az útvonalon rendőrkordon fog állni a rend fenntartására. Tekintettel a nagy tömegre, amely a .főtárgyalási terembe való bebocsájtását fogja kérni, a főtárgyalási elnök Kehedi Imre dr. tábla- biró akként intézkedett, hogy csak bizonyos, meghatározott számú belé- pájegyek 4 fognak ere az alkaío nra kiadni. Aki tehát a tárgyalás iránt érdeklődik, gondoskodjék kellő időben belépti jegyekről, melyeket már most meglehet kapni a törvényszék elnöki irodájában. A fótárgyalás elnöke Kenedi Imre dr., szavazóbirák Makáry Vilmos és Almássy Gyula dr. törvényszéki bírók, a jegyzőkönyv- vezető Révffy Zoltán dr. joggyak rnok. A rablógyilkos Papp Istvánba pedig — ugylátszik mégis felülkerekedett az életösztön. A múlt héten két Ízben is a szívbajost játszotta a fogházőrök előtt, azonban oly esetlenül és kezdetlegesen, hogy maga is belátta, hogy ezzel az avult trükkel a régi vágású fogházőrök előtt nem ér célt. Más cselhez folyamodott tehát. Az őrültet szimulálta és tobzódni kezdett cellájában. Persze — az őrök már túl vannak az ilyen örülési eseteken — és igy történt, hogy mihamar észretéritették Horváth gyilkosát. Két veder jó friss vízzel öntötték le az ipsét — mire nyomban megjött az esze. Azóta szörnyen haragszik a fogházörökre, hogy ily gyöngédtelen kezekkel meghiúsították terveit. A törvényszék azonban mindezek dacára orvosokkal megvizsgáltatta elmebeli állapotát és Szigethy Károly dr. és Ország Lajos dr. törvényszéki orvosokat megbízta Papp rendszeres megfigyelésével. Hogy sem a „szívbetegség“ sem az „őrültség jelei“ nem sikerültek Pappnak — egy újabb módszerhez folyamodott. Beszédsztrájkot rendez. Egyetlen embernek sem ad választ, akí beszélni akar vele. Az őrök hiába szólnak hozzája — egyetlen hang sem hagyja el torkát. Ugylátszik, most némának teteti magát. Hogy mit akar ezzel elérni — ki tudná ezt megmondani. Most, hogy a főtárgyalás napja közeledik — meglátszik rajta a fokozódó izgalom. Teljesen tisztában kezdett. Ritmikusan ügetett az árok partján tova. Örült a friss földszagnak és a jó meleg tavaszi napsugárnak. De nem sokáig jutottak. A leánynak ismét eszébe jutott valami. Nem azért volt leány, hogy azonnal észre ne vette volna, hogy a férfi meglátta őt. De éppen csak egy pillanatig fordult feléje, hogy megnézze: vájjon ki az, aki háborgatja őt merengésében. Aztán tovább bámulta a ködpárás, harmatos mezőt. Ezt észrevette. Bántotta a hiúságát. Elhatározta magában, hogy bosz- szut áll érte a flegmatikus ismeretlenen. Megállította hát a lovát. Merően visszanézett a férfi felé. Az most már követte őt a tekintetével. Szemeinek tüze hirtelen összevillant, találkozott a szőke csuda szemeinek villámával. A koratavasz szinte megremegett ettől a buja, egybefonódott, hosszas pillantástól. A 'mezőn terjengő kövér, erős illatok szinte bágyasztóan hatottak. Hosszan néztek igy egymás szemébe. Ö, a jukker-leány, a bántó szőkeség és a másik, a természet imádó idegen férfi. Nem lehetett tudni,3 melyik unja meg előbb a veszedelmes farkasszemet-nézést. De a lány erősen föltette, hogy ő állja ki legtovább. A dac volt legerősebb kicsiny fejében. (Vége köv.)
