Zala, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)
1953-12-06 / 286. szám
{ ....ip«»i||inu«||ri|||i'niipM|||p'Mi||H^^ Ta nulnak a bélamajori gyerekek SZAKMAI TANÁCSADÓ Béla-major, a pölöske-baki országút mellett 200 méternyire fekszik. A múltban nyakig sáros utón jártai: a kis emberpalánták iskolába, Fíilöskére. 4 km-re a majorhoz. De csak jártak, hisz ma már Béla-majornak js van iskolája, ahová az alsó négy tagozat tanulói járhatnak nemcsak Béla-ma- jorból, hanem a szomszédos Kaszáló-és Barna-pusztáról is. Valaha nem volt fontos, milyen távolságra járnak tanulni a gyermekek, legfeljebb hamarább megunták az iskiSát, s odahaza maradtak őrzőgyermeknek, vizhordónak, kisbéresnek — félpénzért. A felszabadulás után már 1946- ban iskola létesült Béla-majorban, kormányunk iskolaprogrammja és a szülők áldozatkészsége folytán. A nagy magtár kiadott egy szerény tantermet és egy kis tanítói szükséglakást is. Pölöske község tanácsa és a szülők áldozatkészsége minden lehető segítséget megadtak az iskolának. Időközben Béla-major is bekapcsolódott a barnaki Állami Gazdaságba. Ez időtől kezdve az állami gazdaság vezetői komoly anyagi segítséget nyújtottak a tanterem rendbehozatalához. Jó kedvvel és örömmel járnak az apróságok az iskolába, s vágyuk már nem addig terjedt, hogy majd édesapjuk kezéből öröklik a béresostort, juhászbotot, vagy a kocsisgyeplőt, ök már tanulni akarnak. A nyolcadik osztály elvégzését nem azért várják, hogy már ne kelljen tovább iskolába járni, hanem azért, hogy magasabb iskolában képezhessék tovább magukat. Valaha a hat elemi volt a minden. Ma már ipari, mezőgazdasági technikumban készülnek a szabad életre. Vannak még nehézségeink. A felső osztályoknak Pölöskére kell bejárniok s ez bizony a tanulmányi eredmény rovására megy. De ahogy eljutott már ide a telefon, a jó ut, a szomszéd Barnakon van már villany, úgy reméljük, hogy hamarosan megépül Bála-majorban is a korszerű uj iskola. Kiss Sándor A nevelői újításokról Az oktatásügyi minisztérium a pedagógus szak- szervezettel háromnapos újítási iskolát szervezett Budapesten, hogy az újítói mozgalmat a nevelők között kiszélesítse. Az újítás a haladás és a fejlődés döntő téayezője. Amíg a tőkés országokban a termelés hatóereje a profit s a profit szempontjából ítélik meg az újításokat is, nálunk az újító tudja, hogy munkahelyén, iskolájában gazda és önmagának dolgozik. Ebből a felelősségérzetből fakad az újítás, Sztálin elvtirs leszögezte: „...legfontosabb a tömegek kezdeményezése“. Ezt akarjuk megvalósítani, mikor egészséges verseny- szellemet kívánunk kialakítani. 1946-ban ötezer vö t a pedagógusújítások száma, 1952-ben ez a szám már meghaladta ? kettőszázezret. A napokban nyili mej, a pedagógus újítókiállítás a szakszervezetek Gorkíi úti székházában. A haladás, a fejlődés, életszínvonalunk emelése érdekében ezt a mozgalmat szélesebb alapokra kell helyeznünk. Nincs a megyénkben olyan nevelő, akinek akár módszertani, akár szemléltetési újítása ne lenne. Számtalanszor halljuk véleményüket, mikor egy új eljárást tanácsolnak nekik: „Ezt ajánlják, mikor ezt mi jobban és tökéletesebben oldottuk meg..." És igazuk van. Megyénk nevelőinek sok értékes újítása van, ami ismeretlen, ami nincs kiaknázva. Ha a nevelők újításainak többségét nem is lehet pénzben kifejezni, hogy mennyit takaríthatunk meg vele, a szellemi értékét jutalmazza népgazdaságunk. Kérjük nevelőinket, hogy újításaikat, tökéletesítéseiket közöljék a megyei oktatási osztály újítási előadójával, vagy a szakszervezettel. (És a Zala pedagógus rovatával is. Szerk.) VANDRA JENŐ A legnehezebben ejthető orosz betű Orosz nyelvoktatásunkban mind a nevelők, mind a tanulók számára a legnehezebben ejthető betű a „jerü”. Nevelőink köny- nyebben megbirkóznak a nehéz feladattal, ha a „jerü° történeti fejlődését röviden áttekintjük. Az ószláv nyelvben a mai kemény jel neve „jerea mai lágy jel neve „jerj“, a mai jerü neve pedig „jerü, jeri” volt. A mai lágy „i" az ószláv nyelvben hosszú és lágy ejtésü volt és onnét kemény változata volt a mai jerü, amely kiejtésben a lengyel u ejtésének felelt meg. Ez a diftongus(ui) a kiejtésben nagyon gyakran változtatta hangzását. Erre utal írása is, hiszen a jerü = kemény jel -f i az ószláv nyelvben. A latin írásban pontosan így is írták ód ezt a betűt: ui. Ez eredetileg a görög üi betűktől ered. Például: Daüid — David. Az ószláv nyelv nagyon régóta pontos különbséget tesz a jerü és a lágy ,,i1’ között, kivéve ezek írását a k, g, eh után, mivel e kemény hangok után egyformán használja a jerüt és a lágy ,,i“-t. Tehát találkozunk a „kü, kui(’ és a „ki” alakú írással. Ez az írásmód megmaradt a középbolgár és a régi orosz nyelvemlékekben. Ez a jelenség is arra mutat, hogy a jerü és az i írása kissé bizonytalan volt. Már most: a jerü első jele régen balra nyúló szárral (ma: tvjordij znak, razgyelítyelynüj znak) íródott. Ez a kemény jel régen íjnak felelt meg. A mellette lévő i 1-nek felelt meg, a jerü kiejtése tehát (diftongussal) pontosan UI volt. Ez a kemény jel későbben O-vá kopott, illetve erős torokhanggá lett (példáid BUGA* RÍJA, ahol a B és L között kemény jel volt, melyet régen U-nak, később O-nak olvasták, sőt még ma is így ejtjük: Bolgárja, vagy Bulgária. Ma már a jerü erős torokhang. Tanítását az „i,c kiejtéséből kezdjük, majd fokozatosan tiszta „jerüt‘e próbálunk ejtetni a tanulókkal. Ez a helyes nyelvtani módszer. Ennek változata, amikor Ul-t ejtetünk a tanulóval (igaz, hogy ekkor diftongust kapunk, márpedig a jerü nem diftongus!), majd fokozatosan torokhangra térünk át és a végén erős, hátrahúzott torokhangot ejtetünk a tanulóval. Gyakorlás után a tanulók könnyen elsajátítják ezt a nehezen ejthető betűt, de későbben (a nyár folyamán) újból elfelejtik. Újból és újból gyakoroltatni kell a kiejtését, Még valamit. A jerü másik jele mindig össze van kapcsolva az első betűjeggyel! Gyakorlásul: ejtessük a tanulókkal (miként ezt egyébként az ószláv nyelvben írták, rövidítették) SZN = szün — MüLO — MU1LO, BüL — BUIL, DüM — DUIM. A helyes előkészület, a jó módszer, a tudományos megalapozottság aztán legyőzi a nehézségeket és tanulóink könnyen rják és ejtik ezt a legnehezebben ejthető orosz betűt, a jerüt. MORVAY GYULA. Ha* íörők tanító Az isztambuli hadbíróság előtt álló 167 török hazafi között hat tanító is van. Mind a 167 vádlót; hazája szabadságáért harcol, mivel a mai Törökország 21 millió lakosa közül a több, mint. 15 millió 4 örök paraszt- a félfeudális társadalmi rendszerben a külső és belső kizsákmányolás minden rettenetét szenvedi A •.örök parasztság 60 százaléka földnélküli. A földesurak'oól, kulákoktól bérelnek földet és embertelen robottal fizetnek az ország; 6182 földesurának. Ez a maroknyi kizsákmányoló csoport az éhhalálig uzsorázza és fosztogatja a török szegény, parasztságot Ezek a földesurak, akiknek gyakran 30—40 falujuk van, a parasztokat is eladják. A „Valan“ cimü török újság szerint Yalietdiu nevű földesur Jakupluka nevű csataladzsai faluját megvétel re kínálta és Csatolaclzsa város bírósága helyben is hagyta a falu mindenestől való eladását. Az egyik diarbekiri újságban a következő hirdetmény jelent meg: „Diarbekir körzetben eladó egy falu ezer négyzet inét er szán'ó és ’szántat,lan .őrülettel egyetemben Felvilágosítást X. Y ügyvéd ad...“ A kb, 3 millió paraszfgaz das ágban alig van vaseke, mivel több, mint másfélmillió rasz",gazdaságban még min. g esak egyszerű kézikapával munkálják a földet, — A marsh allizált Törökországból ennek ellenére 1949-ben 400 ezer tonna búzát és 70 ezer tonna más gabonát szállítottak ki Amerika részére, míg Törökország kénytelen volt Kanadából vásárolni búzát. Búr szában, a selyemipar központ jában 25 selyemfonót és gyárat állítottak le és S000 munkanélküli van a városban Isztambulban már régen nem dolgozik az „Adalet“. a „Szántra!“, a „Nazim Varian“ nevű textilgyár. Bo- jadzsigiller képviselő kijelen'. he*te a medzsliszben (török nemzetgyűlés), hogy Törökországban 1 millió 100 ezer munkás munka nélkül van. Ehhez hozzá kell venni a fal. vak munkanélküliéit s akkoT a '-örökországi munkanélküliek száma több, mint, 3 millió. S ez a szám állandóan növek- reik. ★ A 700 lakosú török falu, ahcl Malimul Makai fiatal tanító működött. 1936-ban iskolát kezdeti építeni, de csak a, négy falat húzták fel, tetőt nem emeltek rá, ezért mind a négy fal leomlott. 194.1-ben újból felépít ették a r.égy csu pasz falat, de az öregek tanácsa előbbrevalónak tartotta a mecset építését, az iskola falai ismét leomlottak. — Ha nem jöttél volna hozzánk Mahmuf isméi leomlottak volna a falak — mondták a falusiak a tanítónak 1950-ben. Április 15-tól 20 ig nagy esőzések voltak ebben az anatóliai faluban, az iskola be- ázott, a tanterem közepén nagy tócsában összegyűlt a víz. Mahmut tanító nagy nehezen mentette meg az iskolai szereke*-: az egyik sarokba hordta őket, mig a tanterem közepén nagy gödröt ásott, hogy abba gyűljön össze az esővíz, amelyet aztán vödrökkel kihordjak, Tavasszalt ősz- szel az eső teile lehetetlenné a munkát, nyáron a rettenetes vastagon leülepedett por. Asztalnak, padnak nyoma sem volt az iskolában, a tanulók ‘aniiójukkal egyetemben, báránybőrökön a földön ültek. Nigde-vilajet kormányzója élesen megtámadta Mahmut tanítót, amiért őszintén fel- lárta a török szegény parasztság sanyarú helyzetéi és Gogoj színdarabjába illő hangon ezeket mondotta: ,,Mahmut tanító kissé túllőtt a célon. Azt mondja például, hogy 56 tanuló közül csak egyetlenegy tudja, mi az a méz. Tízzel szemben megállapítottam, hogy nem egy, hanem hat tanuló látott életében mézet.* * Maimul tanító 1950 ben meglátogatta második osztályos tanulói1: mit is esznek ott. hon? Októberben, januárban és áprilisban nézte meg a tanulókat otthonukban és azt látta, hogy száraz kenyeret, üres kását esznek, többen éhesen mentek iskolába cs április 1-én pedig mind a 30 *anuló aludttejet evett vacsorára salátával. Ez a „saláta* ‘ azonban nem más, mint mindenfele vad fű, sós lében eile eszi'. ve. Tavaszkor, áruikor már alig van ennivaló, a- örök asszonyok és leányok a réteken szedik ezeket a füveket, ★ Amikor az 1947/48. iskolai esztendőt Mahmut tanító is kólája befejezte, nem sikerült megoldani a tanulók nagyfokú te'vességéit. Gondolta: az uj anévben- minden megjavul és a gyermekek nem lesznek tetvesek. Nem igy 1 önént. Az egyik tavaszi napon az ősz. lályban 18 tanuló egyszerre feltartotta kezét, jelezve, hogy az előtte ülő tanulón tétül lát. Fehérneműjük feke'e volt és másnap is ebben a mosaHan fehérneműben jöttek a gyermekek iskolába. A gyermekek szüleik alsónemüjéti hordják, ez minden ruházatuk mind össze rövid pruszlikot vesz rá egyik-másik. S nehogy azt: higyjék, hogy Mahmut tanító különb a • öbbinél, ő is megkaphatja a tetveket. Meg is kapta. Skorpió nagyságút fogott magán és csak azon csodálkozott : ho gyan is nőhetett- meg ekkorára? ★ Tavasz van. Mahmut tanító a határba vezeti a tanulókat. Egy Ali nevű paraszt kézikapával szánt eke helyett. Szomszédja, Hodzsa Isza ökröt fogott szamara mellé. Egy 18 esztendős leány maga húzza a boronát. Ruhája cafatokban lóg testéről, arcáról sárga iz- zadtságcseppek hullanak, barázdálva az arcára rakódott föld porát. Lábai kisebesedtek, de begyógyultak és most azt mondja apja, hogy „keményebb a kőnél, most legalább nem kell a leány lábára cipő" ★ Lehet, hogy Mahmut tanitó is at»jk között van, akik az isztambuli hadbiróság előtt állnak, mivel hazájuk és népük szabadságáért küzdenek. — 1947 junius 12 én a török kormány úgynevezett „katonai segélyszerződést'1 kötött. az USA-val, ezen kivül külön, i kos szerződésben is eladta, a török népet. Az amerikai ke reskedelmi misszió létszáma 120 ember, a katonai misszió pedig 600 főből áll és az isztambuli vizekre „udvarias sági“ látogatás cimén ame rikai hadihajók érkeznek és — ott is maradnak. Viharos erővel zug az osz- tályharc Törökországban. A szegényparasz-tok elsősorban a földkérdést akarják megoldani, mégpedig a török munkásosztály forradalmi csa-pa’ának vezetésével és harcával. 1947 tavaszán Kizil Bahcsa járási városban a s^egényp araszt ok megütköztek a csendőrökkel és az egész kerület csatatérhez hasonlított. 194S őszén Bakirkej falu (Bűrsza-vilajet) parasztjai 300 hold földet elfoglaltak és parancsra sem adták vissza a földeket Ka- radzsan füldesurnak. 1949 ta. vaszán ugyanennek a falunak parasztjai további 600 holdat, vettek saját- művelés alá. Az ,,Ulusz‘ ‘ újság szerint 1950- ben több mint 350 esetben kelti fel a török parasztság a kizsákmányoló földesurak ellen. A hat (örök tanitó népe legjobbjai közül való akik ki uzsora zott, kifosztott népük uj éledéért emelik fel szavukat. A világ békeszerető népe nem a hal török t-ani-ó, hanem az uralkodó török lakájkormány és az amerikai imperializmust kiszolgáló kizsákmányolok fölött mondja ki Véle'ét. í, '
