Zala, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-25 / 276. szám

IX. évfolyam 278. szám. Ára SO filier 1953 nov. 25. Szerda VLLÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! ■ III II—■HUMII IM i Ilin 111 I il I III Ilii A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA ZALA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA MAI SZAMUNKBÓL: Megnyílt a Béke-Világtanács bé­csi ülésszaka (2. oldal) — Párt­élet: A taggyűlések tapasztalatai­ból (3. oldal) — A nagykanizsai békegyülésről (3. oldal) — Miről írnak a megyei lapok? (3. ol­dal) — Látogatás a zalaegerszegi mentőállomáson (3. oldal) _ A mezőgazd aság legfontosabb fel­adata. a termelékenység további növelése (4. oldal) — A kultur- verseny hírei (4. oldal) r Állandóan javítsuk termékeink minőségét Még néhány nap és belépünk az 1953-as esztendő utolsó hónapjába. Már ez a tény is arra kell, hogy figyelmeztesse községi tanácsainkat: minden erőt mozgósítani Kell a begyűjtési ter­vek teljesítésére. Azokban a köz­ségekben, ahol pontosan betartot­ták a havi és negyedéves terve­ket, ahol a tanács és állandóbi­zottságok nem engedték meg a legkisebb lemaradást sem, nincs is hiba. Ä kustányi tanács és dol­gozó parasztok nyugodtan várhat­ják az év végét. Náluk nem keil kapkodni most az utolsó hetek­ben, hiszen tojásból 112, baromfi­ból pedig 81 százalékra teljesítet­ték eddig begyűjtési tervüket. A tila.ji dolgozó parasztok is egész éyben becsülettel eleget tettek ha­zafias kötelezettségüknek. A je­lenlegi egyenletes ütem további biztosításával könnyen teljesítik évi tervüket. Különösen a tojás- begyűjtésben szépek az eredmé­nyeik. Ebben már elérték a 103 százalékot. A baromfibegyüjtésük is tervszerűen folyik, hiszen 73 százaléknál tartanak. Természe­tesen önelégültségre ok nincsen azért, hiszen tudvalévő, hogy mindig az ut ísó százalékok je­lentik a legnagyobb nehézséget. A tanács és a begyűjtési állandó- bizottság jó munkája, a dolgozó parasztok helytállása azonban biz­tosíthatja a sikert. Ezzel szemben nem ritka az olyan község sem a zalaszentgróti járásban, mirt Gyülevész, ahol bizony Fató Pál módjára kezelték eddig a begyűjtést. Ezt bizonylt­ja kimutatásuk is. Baromfiból 47. tojásból pedig 66 százaléknál tartanak. Ha eddig nem is sokat tettek a gyülevészi tanácson az eredmények megjavításáért, most aztán már nincs halogatásra idő. A zalaudvarnokiak úgy látszik a gyülevésziektől vették a példát, pedig választhattak volna jobbat is. Az eredmény az, hogy a ba­romfinak még csak 40 százalékát gyűjtötték be, tojásból pedig 70 Segítsék a tanácsok a legeltetési bizottságok munkáját Megyénk dolgozó parasztsága növekvő állatállományának egyik legfontosabb nyári takarmánybá­zisa a legelő. Jónéhány község van a megyé­ben, ahol felismerték a legelők szakszerű gondozásának jelentő­ségét. Nova 70 holdas legelője, a legjobban gondozottak közé . tar­tozik. Minden évben kiirtják 'itt a gyomnövényeket és mutrágyáz- nak. A pásztorok pedig egész évben irtják rajta a tüskét. A legelő őszi ápolását már most megkezdték. Először a gyomot tisztítják le réti gyaluval. Bánokszentgyörgyön szintén jól halad a legelő gondozása. 150 dolgozó paraszt végzi ezt a mun­kát. Most ősszel kiirtják a gyo­mot és műtrágyáznak. Becsehe- lyen és Balatonmagyaródon is megkezdték a legelő fásítását és műtrágyázását. Több községben a tanács nem ellenőrzi, nem segíti a legeltetési bizottság munkáját. Ilyen helyen, mint például Bókaházán, nagyon elszaporodott a gyom a legelőn. Az ápolást pedig most az ősszel mindenütt el kell végezni, hogy a jövő évben még több takarmány jusson állatainknak, amit több tejjel, hússal viszonoznak. ' A számítások szerint a legegy­szerűbb legelőápolási munkák el­végzésével legalább 8 vagon ta­karmánnyal lehetne növelni a zalai legelők terméshozamát. Az úttörők mindig élharcosai voltak a fémgyűjtésnek. Hangya- szorgalommal keresték fel a pincék zugaitól kezdve a falu és vá­ros határáig a lelőhelyeket s igyekezetük mindig eredményre ve­zetett. A nagyk r.rizsái úttörők most sem tétlenkednek. Az ötdekás vasdarabot éppenugy megbecsülik, mint a háborúból ittmaradt többmazrás roncsokat. Ha az egy ik keveset, a másik, többet is nyom a mérlegen, a sok apró s a nagyobb méretű hulladék együtt nyom legtöbbet. A Vécsei-uti iskola pajtásait is ez a meggondolás vezette a gyűj­tésben. Nem is maradt el igyekezetük eredménye: november 1— 21-ig 5871 kiló vas- és 82 kiló fémhulladékot gyűjtöttek. Ehhez a kiváló eredményhez a Vili. oszt ályos pajtások járultak hozzá első­sorban 2718 kiló vas- és 35 kiló fémhulladék szorgos, tervszerű felkutatásával. Egyénileg Zsiga Péter VIII. o. úttörő jár az élen. Egymaga 2233 ld;o íémhulladéko t gyűjtött. Az élenjáró kanizsai iskolák között azonban találunk elmara­dókat is. A Szabadság-téri iskola megfeledkezett a kanizsai úttö­rők hagyományos példamutatásáról: 161 kilós eredményükkel je­lentősen megrövidítik a kanizsai iskolák összeredményét. Még nem késő, hogy kiköszörüljék a csorbát: munkára fel! S az sem ártana, ha — bár késve is — az iskolák az egy ­más közti verseny felelevenítésével serkentenék a Szabadság-téri pajtásokat is! Cseh Gabriella V. uttörőtitkár Akikre büszkék vagyunk Kele Gergely a szentliszlói gépállomás traktorosa már szep­tember első dekádjában teljesítette éves tervét. Az őszi mélyszán­tást váltótársával két műszakban végezte el. Október havi ke­resete 2750 forint volt. Az ipari é-s közszükségleti cikkek minőségének javításával már több esetben foglalkoznunk. A miniszter- tanács is számos határozatot hozott az utóbbi egy két év alatt1 a termé­kek minőségének megjavítása érde­kében. Ennek ellenére még mindig van tennivaló a minőség javítása te­rén — akár az ipari vagy közszük- eágtldti cikkeket: vizsgáljuk. Szocialista iparunktól azt várja az ország, a megye, hogy mind több és egyre jobb '-érmékkel járuljon hozzá ha­zánk gazdagodásához, népünk élet színvonalának emeléséhez. Ahogy nő az életszínvonal, úgy növekednek a dolgozók igényei is: a vevők csino­sabb, formásabb cipő1, bútort ke­resnek, olyat, amely szép, tartós és finom. Egyre többen keresik a dol­gozók közül azokat az árukat-, amelyek márkája megbizha-ó mi­nőségével már megbecsülést szerzett. A kereskedelem dolgozói soka' beszélhetnének arról, hogy a kényel­metlen, ízléstelen, rossz minőségű ipari és közszükségleti áruk raktá­ron maradnak, nem vásárolják őket. A dolgozók tudják, hogy a jobbmi- nőségü cikk balosabb s ezért szíve­sebben keresik a jobbminőségü áru kát. A minőség javítása 'ellát nem másod.-, vagy harmadrendű feladata a. termelésnek, hanem egyike a leg_ fontosabbaknak. A minőség javítása tehát elsőrendű, fontos ügye ipa­runknak. Pártunk, kormányunk már nem egy esetben felhívta a fi­gyelmet- a minötégjavbás fontossá­gára, ennek ellenére a javulás nem kielégítő. A fejlődés mossze elma­radd a termelés mennyiségének nö­vekedése mögött. A kanizsai Gép­gyárban ' rendszeresen teljesítik ugyan a tervet, de sok a panasz az általuk készíted gyártmányok mi­nőségére. Nem egy esetben a le­szállított gépeket a helyszínen kell még egy-ké: napig javítani, az üzembeállítás előtt-. Ez a helyzet élelmiszeriparunknál is. Sok esetben bíráltuk már a ke­nyér minőség-ét s az illetékesek ígé­retet- is lót-ek Zalaegerszegen, Kani­zsán is, de a kenyér minősége keve­set javult. Annál több a különböző „objektiv“ kifogásokra való hivat­kozás. A kenyérben ne legyen fa, gomb, madzag, gyufaszál, — ez a minőségtől is független, jogos kö­vetelmény. Tehát megállapítható, hogy a mi­nőségi követelményekkel nem tarta­nak lépést az ipar egyes ágai. Gyökeres fordulatra van szükség: meg kell végre teremtenünk a mi­nőségi munka becsületét minden te­rületen. Ez az egyik legfontosabb fel étele annak, hogy kormánypro- grammunkat végrehajthassuk Kor. manyuuk már számos fontos intéz­kedést lett ennek érdekében. Ezt cé­lozta az ipán termékek minőségé­nek védelméről szóló törvényerejű rendelet is. Ez a -örvény jóminőségü munkára kö-'elezi az üzemek veze­ték és dolgozóit, s messzemenően védelmezi a fogyasztók érdekeit. Gyakorlati rendszabályok is születtek egyes termékek minőségének javí­tására. Növelték a szövetek gyapju- taríalmát-, emelték az elsőrendű mar. habőrből készült cipők gyártásának arányát, jobbminőségü alapanya­gokat biztosítanak különféle élelmi szerek elkészítéséhez. Az ilyen intézkedések sokat segí­tenek, de önmaguk nem oldják meg a kérdést. 'A minőség sorsa végső fokon á mindennapi termelőmunka ban dől el. A kormány Tendszabá lyai kedvező lehe‘ őségeket teremte nek a minőség javításához —, üze meink feladata- pedig, hogy éljenek ezekkel a lehetőségekkel. Az ipari termékok sok minőségi hibájáért elsősorbr- az üzemek ve zeni a felelősek. . munkás köny nyebben harcol a jó minőségért, ha a termelés vezetői kidolgozzák és kezébe adják a gyártás legkorsze­rűbb 'technológiáját, jobban szer­vezik meg a termelést, lelkiismere­tesebben "ellenőrzik a felhasználásra kerülő nyersanyagok minőségét, gondoskodnak a gépek karbantartá­sáról. Megyénk dolgozói is elvárják a termelés irányítóitól, hogy sokkal több figyelmet szenteljenek ezeknek a feladatoknak, mint eddig. A veze'ők tevékenysége azonban csak akkor jár teljes sikerrel, ha a dolgozók aktivitására támaszkodik. Fontos, hogy a müveze-ö, vagy a „meós“ gondosan végezze feladatat ég - visszavesse a selejtes ruhada­rabot, mint például a Ruhagyárban. De legfontosabb, hogy eleve n© is kerüljön selejtes munkadarab a művezető, a minőségi ellenőr elé. Nagymértékben a munkás fegyelme zettségté-öl, szaktudásától függj mi lyen lesz a minőség. Sok üzemben felvetik: azér' ne­héz javítani a minőséget, mór;- ná­luk sok uj munkás dolgozik, aki még nem ismeri eléggé a szakma'. Ez főleg a Ruhagyárban vök ta­pasztalható. Pedig ezek az uj mun­kások is hamar úrrá lesznek a ne­hézségek felejti, ha elvtársi segítsé­get kapnak műszaki vezetőiktől és nagy 'tapasztalatokkal rendelkező munkatársaiktól. Minden szakmának ezernyi fortélya van, sokszáz gyor­sabb fogás, amely megóv a hibáktól, biztosítja a termékek, kiváló minő­ségét. Üzemeink régi dolgozóinak, sztahanovistáinknak egyik legszebb feladata, hogy kiucse'érő >apasz‘a- lataika-t- megosszák az'uj dolgozók­kal. Mérnökeink, technikusaink is sokat segíthetnek a dolgozók szak- képzettségének fejlesztésében. Minél inkább nő munkásaink szakmai tu­dása, minél kulturáltabb és korsze­rűbb lesz termelésünk — annál jobb lesz a minőség is. Üzemeink kommunistáira, harced­zett munkásaira vár az a feladat, hogy a technikai tudással együtt az uj munkásokba, a politikailag elma radottabb dolgozókba beoltsák a szakma szeretettét, az öntudatos munkás hazaszereteté: is. Az- öntu­datos munkás büszke szakmájára és súlyos szégyennek érezné, ha kon- tárnxunka kerülne ki a kezéből. Az öntudatos munkás tiszteli, amit má­sok előtte verejtékes munkával lét­rehoztak s gondosan ügyel arra, nehogy figyelmetlenséggel, hanyag­ság, g'a-1 elrontsa azt. Ezekből a nemes érzésekből táp­lálkozik a minőségért folytatott harc. S ebben a harcban már sok ki­magasló eredményt! értek el dolgo­zóink. Ennek eredményeképpen jött létre a Zsédely-mozgalom. Ez me­gyénk üzemeiben is sok követőre ta­lált. Sajnos, sem a pár -szerveze‘ek, sem a szakszervezetek, sem a DISz nem fordított: kellő figyelmet e fonfos mozgalomra. Sürgősen meg kell szüntetni a kö­zömbösséget. Pártszerveze+eink, szak- szervezo-eink és a DISz tekintse egyik fontos feladatának % minőség javításáért folyó harcot, s tevőlege­sen támogassa is. Véget kell veriii gazdasági veze­tőink nemtörődömségének, akik ogyesegyedü! a termelési tervek mindenáron való teljesítését tartják fontosnak. A termelési terve* telje­síteni kell, de közben selej'-et- és rossz minőségű termékekéi, gyártani —- megkárosítása népgazdaságunk­nak. dolgozó népünknek. Fontos teendőnk, a minőség javi- ‘ása érdekében a technológia, terv­szerű fejlesztése s a technológiai fe­gyelem erősi ése. Minél inkább elő­rehaladunk az uj technológiai eljá­rások kidolgozásában, minél erősebb a technológiai fegyelem, annál jobb lesz termékeink minősége is a mi­nőség ért folytatott harcnak egyik feltétele a -lelkiismeretes, felelős ség teljes, igényesebb műszaki ellen­százaléknál tartanak. Ez az ered­mény pedig mindenre jó, csak éppen büszkélkedni nem lehet ve­le. A hátralévő hetekben ugyan­csak hozzá kell látniok, mert az aztán ugyancsak nagy szégyen lenne az egész községre nézve, ha hátralékkal kezdenék az uj esz­tendőt. Tennivaló tehát bőven akad. A legfontosabb most az, hogy hala­déktalanul lássanak hozzá! őrzés, a műszaki ellenőrük személyi felelősségének erősítése, szakképzett, ségük emelése. Szakszerveze1 elüknek arra kell ne­velniük a dolgozókat, hogy állandóan gyarapítsák tudásukat, igyekezzenek szakmájuk mestereivé válni. Ennek érdekében fokozottabban kell segí­teni, ellenőrizni a szakmai oktatást, serken'-eni dolgozóinkat a technikai minimum elvégzésére. Az érvényben lévő rendeletnek megfelelően — a pénzbírság élt őrié sél öl függetlenül — kö'elezqi ksll a selejt okozóját a k ártéri lésre. Ugyanakkor sokkal nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülésbe:r kell ré­szesíteni azokat-, akik kiváló minősé­gű munkát végeznek. Pártszervezeteinknek és tömegszer- veze-einknek fel kell karolniok azt a kezdeményezést, hogy versenyt in­dítanak a műhely, a gyár, a szakma „legjobb minőségű terméket gyártó dolgozója“, valamint „a legjobb minőségű terínékét gyártó üzem, műhely, gyár“ megtisztelő ciméér.! Szélesi'sék ki a termékek minőségé nek megjavítása érdekében indult s néhány üzemünkben — Rubagyár stb, — sikerrel folyó Zsédely- mozgalmat. A politikai nevelőmunkával el kell érni, hogy minden dolgozó fel­ismerje; a termékek minőségének megjavítása valamennyiünk közös ügye. Ha jobbminőségü cikket ter­melünk — legyen az akár fogyasz­tási cikk, akár termelési eszköz — akkor a Központi Vezetőség irány­elveinek, a kormány pro,grammjának megvalósítását, a dolgozók növekvő szükségleteinek egyre jobb kielégí­tését segítjük. Csakis a vezetők és a dolgozók széles tömegeinek aküv együttműködése hozhatja meg a kí­vánt fordulatot a termékek minősé, ©ének megjavításában. fl napytaizsai ittiräk a íéipls starrt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents