Zala, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-15 / 268. szám
UTBURKOLOK A zalaegerszegi Kossuth Lajos-utcán ha- r*- ladva az úttesten egy táblával találkozunk, amelyen ez a felírás áll: „LASSAN'1. Az embernek az a gondolata támad, micsoda egy vállalat az, ahol azt a jelszót, hogy ,»lassan”, még ki is írják a munkahelyen s talán még büszkék is rá. Az úton dolgozó^ emberek ebben a pillanatban, amikor a tábla épp magára vonja figyelmünket, azt igazoljak, hogy a „jelszó’1 szellemében dolgoznak.^ Az igazság kedvéért azonban már most, a történet elején rá kell mutatnunk, hogy a dolog nem egészen így van. Amit ebben á pillanatban tapasztalunk, az csak látszat. Dehat tartsuk be a sorrendet, A „LASSAN“ feliratú tábla után egy köbméternyi hasábfával találkozunk, utána pedig vashordók következnek, A hordókban bitumin van. A hordók mögött egy kisebb fajta tehergépkocsihoz hasonló jármű. Ennek a járműnek hajókéményhez hasonló füstölője is van. A jármű rakterületét apró bazaltkővel töltötték meg. A következő, amire felfigyel a járókelő: egy vízszintesen fektetett hatalmas kályha. Ennek a rendes neve: for* gatódöb. Mindezek mögött egy jármű áll, oldalán ezzel a felírással: „A zalaegerszegi Útfenntartó Vállalat útburkoló szerkocsija". N égy ember dolgozik itt: a Kossuth Lajos-utca aszfaltburkolatát _ javítják, Ezen a kis részen már hosszú ideje dolgoznak s énpen ezért az a látszat, bogy a táblán lévő felírás reájuk, munkájukra vonatkozik, Pedig nem. Az egyik dolgozó, egy ^ magas, kékruhás, 20—25 év közötti férfi csákányává! felemeli az úttest egy részét. A ^másik, egv jóvágású, vastagnyakú, svájcisapkás, mosolygó fiatalember egy hatalmas kalapáccsal körülkalapálja az alápkőzettől elvált aszfaltot. Az aszfalt az ütések súlyától megtörtén vé- gígreped s a halombagyüjtött többi aszfalthoz kerül. A másik dolgozó a forgódobot tekeri. Ebbén a dobban fői az aszfalt. Közben a vastagnyakú megáll, a henger rűdjára támaszkodva nézi a járókelőket. Néha kezével bátranvomja fejebubján a sapkáját és^ mosolyog. Persze, a munkahelyük két oldalán, vagyis a járdán sok a járókelő. Fiatal asszonyok, lányok mennek a dolgukra s ez okozza, hogy az útburkolók — lévén mind fiatalemberek — gyakran forgatják a fejüket egyszer erre, másszor arra. A felületes szemlélő mindezekből azt a következtetést vonná le, hogy ez a négy dolgozó sokat tájékozódik erre-arra és keveset dolgozik. Ezzel szemben a valóság az, hogy ez a brigád az Útfenntartó Vállalat egyik legjobb brigádja. Teljesítményük állandóan 120—150 százalék között mozog, Hogy neze- gelődnek Persze, ezt megteszik, de csak akkor, amikor éppen ráérnék, amikor vámiok kell, amíg a forgató dobban melegedő bitumin eléri a megfelelő hőfokot. Tennivaló azért mindig akad, dé ez nem olyan, hogy még félre se nézhessenek. 1\Jagyon vigyáznak a minőségre. Azt az 1 * aszfaltot is felhasználják, amit az úttestről felvágtak, de az elosztás arányos, friss bituminnal és zúzalékkal keverik. A tehergépkocsihoz hasonló, kéménnyel ellátott alacsonykerekű járművön szárítják a zúzalékot, Azt mondják, ha a zúzalék nem elég száraz,( „felfordul” az út. Nagy elővigyázatosságot igényel a bitumin melegítése is. Ha túl puha: nem jó, ha valamivel keményebb: az sem jó. Pontosan kell ismerniök, hogy mikor a legmegfelelőbb az anyag. A legnagyobb figyelmei és nagy lelkiismeretességet kívánó munka a vasalás, az a művelet, amikor az úttestre öntött keveréket lesimítják. Ezt a munkát a csoportvezető, Sebes András végzi, Ő az a mindig mosolygó, vastagnyakú fiatalember, akiről már > fentebb is megemlékeztünk.^ A brigád többi tagja, Doszpod János, Gellén János és Horváth Ferenc, ugyancsak nagy gonddal végzi munkáját. A jelszó tehát nem az, ami a táblára van írva, hartem a minőség. Azt mondják, gyorsabban is haladhatnának, ha jobb lenne a tüzelő és előbb felmelegedne a bitumin. Sok függ az időtől is. A brigád azonban igyekszik a hátráltató körülményeket leküzdve, a minőségi munka mellett a tervét is túlteljesíteni. Ez eddig sikerült is nekik s azt mondják, hogy a jövőben is sikerülni fog, IV yomukban tükörsimává válik az út. ^ NégyzetrŐl-négyzetre haladnak élőre s aínikor végigérnek, nyilván nemcsak ők lesznek megelégedve önmagukkal, hanem a város dolgozói, kerékpárosok és gépkocsivezetők is az útburkolók munkájával és a Kossuth Lajos-utcával, Ami nem tetszik a dolgozóknak Az Állami Biztosító Vállalat dolgozója vagyok. Legtöbb esetben vidéken tartózkodom. Külszolgálatom alkalmával betértem a lenti földművesszövetkezeíhez tartozó tormaföldí fiók boltba, hogy ott készételt, konzervet vagy egyéb hideg ételt vásároljak. A boltvezető, Dómján elvtárs a legnagyobb sajnálattal mondta, hog-y kérésemet nem tudja teljesíteni, mert semilyen hideg étel az üzletben nem található. Kérésemre a boltvezető megmutatta a megrendelési könyvet, amelyben felsorakoztak azoknak az áruknak nevei, amit nein sokkal előbb én kértem. Vájjon ki a felelős azért, hogy a tormaföidi földművesszövétke- zet fiókboltja nem kapja meg a megrendelt árut? Bizonyára a lenti Fűszert, ahol az iróasztal- fiókba rejtik a megrendelőleve- let. Bella János, Csömödér. oŐL$JUzyjjbU. Wov töltőtollról van szó, amely hosszú ideig becsülettel helytállt s -ÚQy viselkedett, hogy gazdájának — aki a Tatarozó Vállalat dolgozója ____ ne adjon okot panaszra. Azonban a szakadatlan munka folytán ez a becsületben megrokkant töltőtoll a KTSz javító részlegéhez került. Miközben a töltőtollat a szakemberek felülvizsgálták, a toll tulajdonosa megjegyezte, hogy erre a tolira a nap minden órájában szüksége van s kérte, ha lehet, mielőbb végezzék el a szükséges javítást. Az ígéret nem is maradt el ~ sőt a tett sem késlekedett, mert a tollat még aznap visszaküldték. A dolgozó megörült ennek a gyors munkának s melléből egy elismerő» sóhajtást bocsátott útnak a töltőtolljavító részleg felé. Pár pillanattal később azonban kiderült, hogy a napot leghelyesebb csak nyugtával dicsérni. A toll ugyanis használhatatlan volt. A javítás 27 forintba került. Amikor a tollat ismét visszaküldte, azt a választ kapta: ha azt akarja, hogy írhasson is vele, akkor még 20 forintot kell fizetnie. "W aj jón miért nem mondták ezt meg már akkor, amikor v elsöízben vitték javításra a tollat? A Tatarozó Vállalat dolgozója egy utat megtakaríthatott volna, ugyanis az idő szintén pénzbe kerül. Milyen címen számították fel a 27 forintot? Javítás címén nem számíthatták fel, mert a javítást nem végezték el. Vagy talán a 27 forint csak vizsgálati díj? Lehet, hogy a töltőtolltól megkérdezték, milyen a közérzete s mikor azt a választ kapták, hogy rossz, azzal nyugtatták meg, hogy az őszi időben ilyesmi nem újság. Máskor jobban vigyázzon az egészségére. (Viszontlátásra! ) Mi nem megnyugtatásképpen szólunk, amikor felhívjuk a KTSz töltő toll javító részlegének figyelmét a lelkiismeretes, minőségi munkára. Ha a töltőtoll javíthatatlan, ne fogadják el, ha pedig javítható, akkor javítsák meg — becsületesen. fÁ kereskedelem a gyermekért" címmel kíállitás nyílik Zalaegerszegen A gyermek már születése pillanatában államunk gondoskodása alatt áll: kényelmes, korszerű szülöcA- lionok állnak az anyák rendelkezésére, A kisgyermek első ruháit is ingyenesen kapja majd később gyönyörű napközioíthonökban, óvodák, ban és iskolákban gondoskodunk gyermekeink gondtalan és boldog neveléséről. A gyermek Iránt megnyilvánuló szereimből szociális! a kereskedelmünk is kiveszi részét). Megyénk legnagyobb kiskereskedelmi vállalata: a Zala megyei Nép. bolt Vállalat november lió 20-án, 21-éri és 22-én árusítással egybe- kötőéit, kiállítást, rendez; „A kereskedelem a gyermekért“ címmel. A zalaegerszegi járási kuburob- - hon termeiben megrendezendő kiállításon bemutatásra kerülnek az ösz- szes gyermekcikkek: játékok, gyermek™ hűk ^ gyermek, és babaápöló- szerek, édességáruk stb, A háromnapos kiállítás alatt bábszínház, uttörőzenekar^ játék és gyér. mekruhabe,mutatók szórakozt at j ák majd a kiállítást látogató gyorme-äjj keket és szülőket. A Zala megyei Népbolt Vállalati kezdeményezését helyesnek í ártjuk'! és a nívósnak ígérkező kiállítás; » megye dolgozóinak figyelmébe ajánljuk. Amikor az ölajmunkások közül egy-egy kiváló dolgozó magas körniány,kitüntetést kapott, Bajusz János csőszerelőben nem egyszer ötlött fel a gondolat: mi kell ahhoz, hogy valaki kitüntetést kapjon? Arra elvétve sem gondolt, hö,gy egyszer még az ő . mellét is díszítheti a Munka Érdemérem. Hogyan is kaphatna egy csőszerelő ily magas kitüntetést, hiszen az ő munkájuk —bármilyen nehéz, nagy gondosságot és szívósságot igénylő munka is — másformában mutatkozik, nem úgy, mint például a túrósoké, akiknek módjukban áll bravúros lyuklemélyítéseket, uj módszerekkel mészkőáttöréseket s ha kel1, meglepő mentési munkálatokat végezni. A termelő brigádoknál is mások az adottságok. Egy mérnök, vagy egy brigúdmestor, ba megvan hozzá a rátermettsége és van hozzá szívós akarata, nemcsak annyi olajat ad, ameny- nyit a terv előír számára, hanem felajánlást tesz tervenfelüli olaj termelésére s ha jól megy, még a felajánlásét is túlteljesíti. Ez aztán olyan teljesítés, amiről beszélnek, ami dicsőségét jélent azok számára, akik részesei az eredményeknek. Az oqytk t?ao, amikor közölték Bajusz Jánossal, hogy azonnal készüljön fel és utazzon Budapestre a nehézipari minisztériumba, nagyon meglepődött. Nem tudta elképzelni, miért hivatják. November 6-án vonatra szállt és Egy munkáé r deiner me s csőszerelő 1S53 nov 15. Vasárnap másnap pontosan megjelent a minisztériumban. Itt találkozott Ma« jérszky Béla mérnökkel, az As- vanyclajkutató és Mélyfúró Vállalat osztályvezetőjével és Varga Béla elvtárssal, a budafai Kőolajtermelő Vállalat igazgatójával. Ekkor már nem volt kétséges, hogy miért kellett Budapestre jönnie. Tehát nemcsak a. furósok, nemcsak a termolőbrígádok jó mun-, káját veszik észre, hanem felfigyelnek a csőszerelő brigádok harcára i6 és a csőszerelők is elnyerhetik a méltó kitüntetést. Bajusz János 25 éves, magas termetű fiatalember. Nős, egy gyermeke van. Örömmel újságolja, hogy mostanában kapott lakást a nagyiengyeli üzem területén épült uj házak egyikében. 1945 óta dolgozik a vállalatnál. Azelőtt odahaza, Tormaföldén mint szőlőmunkás dolgozott. Tavaly májusban lett brigádvezető. 1945 óta tökéletesen mégismerkedett nemcsak a csőszere,léssel, hanem az ezzel járó nehézségekkel is. Arra a kérdésre, hogy mivel szerzett érdemeket a magas kitüntetésre, egész röviden Válaszol: *— Sohasem a nehézségeket néztem, hanem azt, hogy a kiadott munkát, ha törik, ha szakad, határidőre el kell végeznem. A párt tanítását mindenkor a legjobb tudásom szerint igyekeztem érvényesíteni s azt hiszem, hogy a brigádommal együtt elért eredményeket is elsősorban enhék tulajdoníthatom. Bajusz János brigádjában jelenleg 11-en dolgoznak. 80 köbméteres olajtartály szerelését végzik. Néhány héttel ezelőtt ezen a helyen még Belső Károly brigádja dolgozott. Október I«én kezdték meg a talaj rendezését. 30x30 méteres területen készítettek szilárd alapot a hatalmas tartály részére. Rengeteg földét kellett kiemelniük, de a kitűzött határidőre, sőt a határidő előtt befejezték a munkát. Azóta Belső Károly brigádja másik helyre költözött talicskáival, lapátjaival és uj feladataival. Helyét a Bajusz- brigád foglalta el. A munkát 5 nappal ezelőtt kezdték meg, de a fenék és az alsó Öv a szegecsélés kivételével máris elkészült, 2800 órát kaptak a tartály elkészítéséhez, de 800 órával rövidebb idő alatt akarják befejezni. — A három napi átlagunk most is 127 százalékos volt — mondja Bajusz János — s ha továbbra is ilyen eredménnyel dolgozunk, akkor megtakaríthatunk 800 órát. — Azzal is számoltak, hogy a tél előtt állnak? — kérdezzük. —- Persze, hogy számoltunk — hangzik a határozott válasz — dehát az nem is igazi csőszerelő, aki megijed a téltől. A nyár sem valami jajdejö a tartályépitésnél. Amikor beletüz a nap, olyan meleg van benne, mint a pokolban. Sokszor előfordult, hogy éjjel kellett dolgoznunk. Nappal úgy átizzottak a lemezek, hogy az érintése szinte fájdalmas volt. Persze télen, amikor erős a fagy, vigyázni kell az embernek, hogy hozzá ne ragadjon a keze a vashoz. Szerencsénkre olyan természetű a munkánk, hogy nem jut időnk a fázásra. Az első öv tehát a szegecseié? kivételével elkészült Egyelőre csavarok tartják össze a lemezeket, A szegecselésre akkor kerül sor, ha a sok részből álló fenék összehegesztésével mér teljesén végeztek. A szegecseiéit azonban először csak az öv felerészéíg végzik el. Elekor a tartály alsó részét megtöltik vízzel, hogy a főmérnök megállapíthassa, jó munkát végezték-e, folytathatják-e a tartály további építését, Ezekután még Öt övét helyeznek egymás fölé. A súlyos lemezeket az úgynevezett Vasbikéval húzzák fel a magasba, összecsavarozzák, ezután kezdődik a szegecselés. Négyen végzik: a tartály külső részén két ellentartó, belül pedig a légkalapácskezelő — ez legtöbb esetben a brigádvezető — és a segédpuskás áll. A készüléket. amivel szegecselnek puskának nevezik, lehet hogy azért, mert amikor működésben van. csattogása hasonlít a géppuska ropogásához. A mintegy 20 milliméter átmérőjű szegecset fehérre ízzott állapotban helyezik a lemez lyukjába. Gyorsan megy a munka, de csak azért, mert mindenki pontosan, a legjobb tudása szerint Végzi el a munkából reá eső részt. Ha az ember végignézi ezt a műveletet, úgy tűnik, mint-: ha pillanatokra kiszámított mozdulatokat végeznének. Sabján Jenő segédpuskás átadja a puskát á a következő pillanatban Bajusz János a szegecsre helyezi* Éles kattogás következik s a puska máris Sabján kezében van s minden kezdődik élűiről. Közben egyre több szegecs tartja össze a tartály lemezeit s mind több lemez kerül egymás fölé a háromsoros csigával ellátott vasbika segítségével. A munkából mindenki egyformáin jól veszi ki a részét. Nemcsak a szakmunkások: a villany- és autögénheges2tők, hanem a segédmunkások, mint Kása Jenő és Notár Imre is valódi szaktudással és a feladat fontosságához mért ügybuzgalommal végzik a munkájukat. A brigád főleg csak szereléssel foglalkozik: lyukbekötés, csőszerelés, mélyszivattyuszerelés és tápszivattyubekotés a gyakoribb munkájuk. Azonban bárhol doN gozzanak, bármilyen munkát vé-i gezzenek is, tetteiket az a gondo-* lat irányítja, hogy a gyors mun-» ka ne menjen a minőség rovására s ugyanakkor a minőségi mmn ka mellett is határidőre teljesit* sék feladataikat. A brigád dolgozói büszkék arra, hogy vezetőjüket, Bajusz elvtársat Munka Érdeméremmel tüntették ki, Bajusz elvtárs pedig arra büszke, hogy olyan emberekkel dolgozhat, akik erejük latbavetésével, legjobb tudásukkal segitik a feladatok megváló-« s Kásánál.
