Zala, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-29 / 280. szám
A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA ZALA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA IX. évfolyam 280. szára. Ára 50 fillér 1953 r av- 29- Vasárnap. MAI SZÁMUNKBÓL;------------———* --------------------------------------------------—v Pártél et; A politikai oktatás helyzete Türjén (3. oldal) — Leveleinkből (3. oldal) — Fakitermelők között (5. oldal) — Minden gazdát érdekel (5. oldal) — uj világ épül (6. oldal) — Olvastuk (6. oldal) — Épül a nagy rácséi ut (7. oldal) — Tollhegyen a vasút (7. oldal) — A fekete arany születése (7. oldal) — Mai sportműsor (0. oldal) ^ -------------------Kö nyvfármunkával a ftormányprogramm megvalósításáért A párt Központi Vezetőségének határozatai mezőgazdaságunk nagyarányú fejlesztését tűzték ki feladatul Egész további fejlődésünk a mező- gazdaság sikeres fejlesztésétől függ. S ez ma közös ügy, mindnyájunk ügye s ezt a programmoi mielőbb meg kell valósítanunk. S mivel az ember fejlődése a nyomtatott betű feltalálása óta könyv nélkül elképzelhetetlen, mindenkinek, akin a falu könyvvel való ellátása múlik, köz' pontoknak, tanácsoknak, párt- ?s állami funkcionáriusoknak, könyvtáraknak és könyvtárosoknak meg kell értenie, hogy a népkönyvtárak és a népkönyvtárak munkájának fejlesztésével is fokozottabban kell elősegíteni a falu gazdasági és politikai feilcsztését. Természetes, hogy a könyvtármunka fontosságának növekedésével együtt növekszik a veié foglalkozók felelőssége is. Ezek a tények önkénytelenül kö* rü)tekintésre késztetik az embert; mi volt megyénkben, mi van megyénkben és mire kötelez népünk iránt érzett szeretet és felelősség e területen. A „hivatalos" emberek passzívan, vagy csak immel-ámmal közeledtek a könyvtárakhoz. A Megyei Könyvtár avatásán 1952 oktöDerében csak a Megyei Pártbizottság és a Népművelési Osztály képviseltette magát. 1953 junius 18'án a Zalaszent- gróton megtartott járási YB ülésen derült ki, hogy a bezerédi tanács elnöke még azt sem tudja, hogy községében népkönyvtár van. A gyü- Ievészi és nagypál.i tanács 1953 tavaszáig nyitott helyiségben és nyi* tott szekrényben tartotta a könyveket. Természetesen, e hibák mélyebben gyökereztek. A körzeti könyv' tárnak csak két-három dolgozója volt s jóformán csak akkor látták őket falun, ha valami kampánymunka akadt. A különböző minisztériumi bürokratikus és adminisztratív jellegű intézkedések is csak súlyosbították e hibákat. Itt elsősorban könyvkiadásunkkal kapcsolatos hibákra gondolok. Papírfelhasználásunknak csak 6 százaléka, jutott könyvkiadásra s ebből csak 1 a szépiroda' lomra. Jókai, Mikszáth, Eötvös, Tolsztoj, Turgenyev stb. kevesebb kiadásban, kisebb példánjrszámban kerültek az olvasók kezébe, mint a felszabadulás előtt, holott megnövekedett az olvasótábor. S ennek ellenére a minisztériumi pirosceruza előírta, hogy havonta hány könyvtárat kell „beütemezni“’ és megnyitni. Ez eredményezte aztán azt, hogy például Salomváron 27 szépirodalmi könyvvel szemben 111 szakirodalom van, Kisszentgróton 54'el szemben Só, Babosdöbrétén 56-al szemben 118 és így tovább. Ez eredményezte azt, hogy az empiriokriticizmusrói majd mindegyik községi népkönyvtárban van könyv, s ugyanakkor sokban nincs meg Petőfi összes költeményei. Természetesen ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a komolyabb szellemi felkészültséget kívánó könyvek ne legyenek meg kint falun. De csak ily könyvekkel nehezen lehet megszerettetni az olvasást és magát a könyvet azokkal a dolgozó parasztokkal, akik csak most vesznek először könyvet a kezükbe az iskolás könyvek után. S ha majd megszerették a betű izét, lehet majd áttérni irányításukra. Az adminisztratív jellegű intézke* dések eredménye volt az egyoldalú értékelésünk is. Egy könyvtár akkor dolgozott jól, ha egy hónapban „eny- nyien és ennyien" elolvasták az Uj barázdát szánt az eke és a Megbékélés cimü könyveket és hatásukra „ennyien és ennyien" beléptek a helyi termelőszövetkezetbe. Az intenzi* vebb, a hatékonyabb, a tömegek között végzett nevelő, felvilágosító, meggyőző munka helyett azonnali eredményt követeltünk. A könyvtármunkának e hiányosságai ellenére is komoly eredményei voltak megyénk" ben. 1952-ben 144 ezer kölcsönzés volt községi könyvtárainkban. 1953 január 1-cn 210 községi népkönyvtár, 3 járási könyvtár és egy ...egyel könyvtár állt megyénk dolgozóinak rendelkezésére. Kiállítások, könyvismertetések, ankétok mutatták az utat ipari munkásságunknak, dolgozó parasztságunknak, értelmiségünknek egyaránt. Azokat a hibákat, melyeket a párt feltárt, most orvosoljuk. A Megyei Könyvtárba megérkeztek az első nagyobb szépirodalmi szállítmányok. Pillanatnyilag azonban csak az uj könyvtárak létesítését tudjuk fedezni belőle és nem tudunk anyagot adni bővítésre azoknak a könyvtáraknak, melyeknek pedig most már szinte létkérdés lenne. Van könyvtárunk és még sincs, mert nem működik könyv hiányában. S ahhoz, hogy megyénk népkönyvtárai komoly és maradandó munkával vehessék ki részüket a part határozatainak és a kormányprogramra megvalósításából, elsősorban könyvre van szükségük. Másodsorban biz tositanunk kell a könyvtárosok képzését. Biztosítanunk kell, hogy kifejlődhessen a két-háromnapos megyei könyvtári gyakorlat mellett az egészséges tapasztalatcsere s hogy a tapasztalatcseréken az olyan jó módszerek, mint a kallosdi es zalakop- pányi könyvtárosoké, elterjedjenek. Mindkét könyvtáros a diagépet használta fel propagandacélokra igen kimoly eredménnyel. A könyvtárosok képzése mellett el kell érnünk azt, hogy a községi népkönyvtáraink jelentékenyen megerősödjenek a könyvtáros személyének állandóságával is. A tapasztalat azt mutatja, hogy csak abban a községben van jó könyvtármunka, ahol már hosszabb ideje ugyanaz a könyvtáros dolgozik. S ha ezt meg tudjuk valósítani, úgy a jelenlegi 235 népkönyvtárunkban nem a 15 ezret, de a 20 ezret is el fogja érni a havi kölcsönzés s ezt meg tudjuk oldani a meglévő könyvtáraink jobb kihasználásával. Könyvtárosainknak feladata lesz az is, hogy segítsék az ifjúsággal foglalkozó tömegszervezeteket munka' jukban s itt elsősorban a DISz-re gondolunk. Annak, hogy egyes fiatalok kulturotthonokat és könyvtárakat törnek fel, mint például Kisszentgróton és Dióskálon, az is oka lehet, hogy nincs meg a k&zvetlen kapcsolat az ifjúsági szervezet és a könyvtáros között. Népkönyvtárosaink abban a munkájukban, hogy minden dolgozo paraszt kezébe könyvet adjanak, hogy ezzel kiszakítsák őket a babonák és a múlt egyéb nyavalyái közül, nem maradhatnak egyedül. Nem dolgoz* hatnak magukra hagyatva nehézségek és problémák közepette. A helyi pártszervezeteknek, tömegszervezeteknek, tanácsoknak segiteniök kell a könyvtáros munkáját, a könyvtárosnak pedig igényelnie kell ezt a segítséget. Nem szabad egy pillanatig sem szem elől téveszteni, hogy a központi Vezetőség határozataival nemcsak feladatot tűzött ki a falu népkönyvtárainak, de feladatul is kitűzte a falusi népkönyvtárak és azok munkájának megjavítását. TeiieSőszöygtkezefi híradó A zalalövöi Vörös Zászló mezőgazdasági termelőszövetkezet tagsága az őszi mezőgazdasági munkák után sem tér a régi időben falun szokásos téli pihenőre. Sőt, azért is siettek az őszi munkákkal, hogy mielőbb megkezdhessék a téli foglalkozást. Most akarják befejezni 100 férőhelyes tehénistállójukat, hozzálátnak a gazdasági épületek tatarozásához, azonkívül ezen a télen társadalmi munkával fel akarnak építeni egy 150 férőhelyes kulturoithont. Ennek a határidejét december 25-re tűzték ki. Minden erőt mozgósítottak ezeknek a feladatoknak elvégzéséhez. Alapos szervezéssel biztosítják, hogy amit ezen a télen célul tűztek ki, azt meg is valósítsák. A tagok jókedvűen dolgoznak, mert ez az esztendő valamennyiük számára meghozta az anyagiakban gondtalan életet. A termelőszövetkezet valamennyi tagjának véleményét fejezte ki Németh József, amikor azt mondotta: „Meg lehet nézni az én padlásomat, pedig idős ember vagyok, de nem cserélnék egyetlen egyéni dolgozó paraszttal sem." ★ A lenti járás termelőszövetkezetei szorgalmas munkával, az őszi feladatok jó elvégzésével biztosítják a jövőévi bőséges termést. A magyarföldi termelőszövetkezet, valamint a szent- györgyvölgyi Uj Étet és a resz- neki Kossuth már mind a trá- gyázási, mind a mélyszántási tervét teljesítette. ★ Elkészült a letenyei Vörös Csillag mezőgazdasági termelő- szövetkezet egyéves számvetése. A zárszámadás olyan eredményeket mutat fel, amilyent még egyetlen évben sem ért el eddig ez a termelőszövet kezet:-A sikerekhez hozzájárult a kormányerő gramm nyújtotta kedvezmények utáni lelkes, jó munka, a kiváló időjárás, s a kettő együttes eredménye után megszületett a minden eddiginél jobb termés. A zárszámadás adatai szerint az egy munkaegységre eső részesedés az alábbi: búza 2.59, rozs 0.59, árpa, zab 1.70, burgonya 246, széna 3.84, takarmány- répa 1.05, szabna 4-01 kiló. Az egy munkaegységre eső készpénzrészesedés pedig 6.73 Ft. Palotás Istvánt tsz-tag 586 munkaegységre eső jövedelme — ha szabadárakra számítjuk át a kapott terményeket — 29-275 forintot tesz ki. Átlagos havi jövedelme tehát meghaladja a 2400 forintot. Ehhez még hozzájárul a háztáji gazdálkodásból eredő jövedelme. Ismét győzött a magyar Szabad magyar népem, maroknyi kis nemzet, Hogyan üdvözöljem tengernyi sikered? Akaratunk, erőnk tüzes karikája Fölcsapott a magas keklő ég boltjára. Csillag hull e napon örömkönnyeinkből, A derék fiúknak hála szíveinkből. Tizenegy játékos, derék magyar fajta, Egész nagy világon a babért aratja. Öntett mosolyával hiába, fitymálta Világváros London, látva maradt szája. Nyitva, maradt szátok, nyissátok fületek, Halljátok tapsolni a magyar nemzetet. És zug a, világ most, mint gigászi orkán, . Mind a tizenegynek homlokán borostyám: Hidegkúti, ■ Bozsik, Kocsis, Puskás, Lantos, És Czib'or nevétől a földkerek hangos. Zakariás, Lóránt, Buqánszki, Budai, ■ Mutatták meg. ott kint, hogy kell ki.bdái .rúgni. Mint ruganyos tigris, a könnyű prédára,- Úgy ugróit Grosicsunk az angol labdára. Akaratunk, erőnk tüzes karilcába. Fátcsapott: a,~magas kéklő ég boltjára. Lent a tenger támad, fodrozó peremén Zengve, dalolva nyit a virágzó remény.' Létünk koporsóját hiába ácsolták, Elmúlott századok halálunk álmodták, Akarat és tudás nem lehet letörve, Felszabadult lelkünk jármát összetörte. Zalaegerszeg, 1953. november 26-án. KOVÁCS ISTVÁN. Ug bányászok Tatabányán A? ország minden tájáról — Zala megyéből is — sereglenek a dolgozók a bányákba, ahol szorgalmas munkával megtalálják boldogulásukat és renatcívül hasznos munkát végeznek a haza javára. Szenet termelnek, hogy táplálhassuk a cipőt, ruhát gyártó gépeket és egyre több szerszámot és gépet gyárthassunk a mező gazdasági munka megkönnyítésére. Ä toborzott új bányászok 600 forint szerződési jutalomban és a munkájuk utáni fizetésen kívül egész sor kedvezményben részesülnek. Ha,vonta egyszer mgyen utazhatnak haza látogatóba, évi szénjárandóságot, munkaruhát és lábbelit, olcsó étkezést, in- gyen szállást kapnak. Korszerű legényszállásokban laknak. Ragyogóan tiszta ágyneműről, az ágynemű mosatásáról, a szállás takarításáról a bánya gondoskodik. Képünk a tatabányai 440 sz. legényszállás egyik szobájában készült. A képen: Nátrán Ferenc 45 éves, pusztamagyaródi uj bányász élményeiről beszélget Krausz János szombathelyi uj bányásszal. „Otthon a mezőgazdaságban dolgoztam — mondja. — Hét hónappal ezelőtt jöttem ide. Csapatcsillés vagyok. A múlt hónapban 1400 forintot kerestem. Megszerettem a bányamunkát, itt is maradok.“ így beszél a többi zalai is, akik a megye különböző falvaiból kerültek Tatabányára. Tatabánya uj otthonukká vált, mégpedig olyan otthonukká, amelytől nem egykönnyen válnának meg. Hamar megkedvelik a bányászéletet az újonnan érkezők is s ha már megismerkedtek a munkával, örömmel újságolják, hogy mily szép keresetet értek el. A bányánál a becsületes munka raegtermi gyümölcsét. Ezt jól tu dják azok, akik már itt vannak s éppen azért azt üzenik a zalaiaknak, jöjjenek minél többen bányásznak, hogy minél több szenet adhassunk iparunknak s ezzel szebbé, könnyebbé tegyük egész dolgozó népünk életét.
