Zala, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)
1953-10-18 / 245. szám
3ANKOVICH FERENC : BAKONYI CSATA Isméi ételei melleitek az öikéeles véradók (Részlet az író HULLÓ CSILLAGOK c. történelmi regényéből melyben a töröli hódítóit ellen küzdő végvári vitézek és a nagyhírű kanizsai kapitány, Thury György életét írja, le- A regényről okt. 23-án, pénteken Nagykanizsán} a Múzeumi Hét kérőiében irodalmi ankéttől rendeznek melyen részlvesz a szerző is.) MIRE a. szőrös bég felkészülődött liadi népével a kitervelt útra és Allah nevében megnyittatta jó Fehérvárban az északi kaput, körös-körül, mint valamely varázsütésre, mozdult meg a dunántúli tájék .. . Nádasokban, árkok partján, vagy boző!os dombok mentében mindenfelől apró kis lovacskák szállingóztak, ügettek, kaptattak ■ lá’-liatatlan utakon a Nagy Bakony erdeje felé, Ttt-ott egy csörej. lóprüszkölés liivta magáira a toprongyos kis puszták és nád- födeles falvak lakóinak figyelmét. De a szegény nép, nem jót sej've húzódott el sárból vert viskóiba s még ha látott is valamit, inkább letagadta a látottakat. Néhol izgatot- :an sugdolóztak, másutt csendesen imádkoztak Fejérvár felszabadulásáért. A. nap éppen nyugvófélben volt, a bakonysági hegyek fejeikkel a fel hőket érték. A csapa'-ok leshelyeiken, harcra készen álltak az erdők alatt. Thury uram nyolcvanat! magával Iszkaszentgyörgyöu át Igar pusztáig hatolt az erdőségben. Gyu- laffy László ősi felől a Sár.Rétjén keresztül érkezett és a csurgai erdőszélen foglalta el helyét. Török Ferenc pedig Seréd puszta alatt állomásozott: nagy háromszögben fogták körül a Mór felé vezető or- szjá’gtota*. Utóbbiak iu öí ven-öt ven lovas vitézzel voltak; lombjai közé temetve, elnyelte őket a tájék . .. A környező falvakban sorba be- csukódtak a kapuk, ajtók, kialudtak a mécsesek, egy lelket se lehetett látni vagy hallani semerre. Csak a nyugtalan ebesaholás hallatszott imitt-amoht, jelezve a nagy vészé delmet, mit- az erdők mély csendje magába temet. .. HUSZÁR PÉTER pedig jó hu ezonöt száguldó-lovasával egyetemben. ott szellőzködött a fejérvári Száraz-réten egy cserjés szélében és a Föcske-parb felé leselkedett .. . Fölhágott egy jegenyefára és annak tetejéből mindenfelé tekintgetett. Messziről valami fejérét vevén észre, gyorsan alá ereszkedett. — Kijöttek az várbul, látszik a por . .. Megsarkaníyuzták paripáikat s a távolnak eredtek. Már a Föcsko- part alatt megkezdték seregbontó munkájukat, oldalba kapták a széké, rező janicsárokat, és sebesen kerin- gélve a jármüvek körül, kiszúrtak egypár tehervonó állatot. Mire a szekerek megálltak és a janicsárok fölkászolódtak s villáikra támasztva elsütötték puskáikat, már csak a levegőbe lőttek. Mert a huszárok, fölkel vén az elöljáró iszpáják figyelmét, sarkaikat máris lovaik vékonyába verték és szélsebesen elvágtalak a Száraz-ré-nek. VELICSÁN az iszpája-had közepén lovagolt, egy drága, szép szerszámokkal és skófiummal ékes fekete paripán, mely hátán a magas kápáju nyereggel;' úgy haladt előre a sereg közepén, mint valami mozgó eleven trónus, mely a környék félelmetes zsarnokát viszi. A bég személye körül a legjobb lovas vi fezek léptettek, de könnyen kiösmer szék közülük, mind termeténél, mind pedig arannyal szövött égszinü, igen könnyűd palástjánál fogva. . . Egy csapat iszpája rögtön kivált a seregből és a huszárok eredt, Azok meg a szé!nyíl.ak, mint a legyező és már — rop! csat! pat! — itt is, oH is megütköztek, viaskodtak a mezőben . .. Percek alatt lerázva, szétszórva üldözőiket, egyenkint száguldottak befelé a Sárrétnek, a szélrózsa minden irányában. A török sereg pedig megnyugodva vonult tovább az országu'-on- De tiz perc som telt belé, újabb támadás érte az országúti karavánt a túloldalról s nem akarva hinni szemüknek, meglepetve látták, hogy ott is Huszár Péter és nyargaló vitézei rohangálnak a szekerek körül. Hosszú kopjaikkal öklelik a lovakat, -tevéket, mintha csak a föld alól bújtak volna elő ... A bég fölágaskodott nyer. gében és ököllel fény ege'-te meg a magyar vitézt. _ PUSZTULJ, te ebhitü! — kiáltotta gyűlölettel és a huszonöt vitéz ellen küldte az iszpája-had felét. Meg int kisütötték a janicsárpuskák egy részét de már a huszárok újból szétfutottak és izgalmas hajsza után egytöl-egyig eltünedeztek a Sárrét ingoványaiban, néhány földönheverő tevét, lovat és török sebesültet hagyva maguk mögött. A derékhad eközben tovább vonult az országúton, a sárbaragadt iszpáják pedig tanácstalanul kínlódtak lovaikkal a Száraz-rét. alján, a vastagodó sötétségben. Már Sárkeresztes felé járt a sereg zöme, de a kudarcot vallott iszpáják még mindig szállingóztak utánuk, mig' a hátra maradottakat a nádasból előírni jt huszárok egyenkint lekaszabolták a Száraz-réten. Velicsún nem érthette meg, mit akar ez a pár rongyos, nyargaló vitéz, hogy egyre-másra csapongnak, mint a darazsak a méz körül, a menet két oldalán, jól kihasználva a terepismeret adta előnyöket. Újabb csoportot küldött előre, hogy az or- szágut-menli bokrokat figyeljék • .. AZ ISZPÁJA előfutárok időközben két-három kilométerrel előbbre jártak a sereg előtt. Ez a tiz-husz tagú lovascsoport futott be legelőször a csapdába. Beengedték őket egészen a háromszög felső csücskébe, a serédi leshelyig. Ott azután, még mielőtt magukhoz tériek volna, pillanatok alatt lekaszabolták őket Gyulaffy uram emberei. . . Hanem egyikük végpercében mégis megfuj- ta a vészjelző, hosszunyaku török kürtöt, habár a köve-kező pillanari ban már le is esett a földre a kürt, a fejével egyetemben. Gyulaffy uram adta lóhátról a szörnyű vágást a kürtösnek, hogy belefojtsa a szuszt, aztán gyorsan elrendelte a visszavonulást, az erdő szegélyébe. Lassan felviláglori a lappangó hold s gyér világot szórt a porában fehérlö fejérvári országúira . . • Nemsokára száguldó lovascsapat rohant be a háromszögbe, egyenesen a csobánciak, tihanyiak kardjai közé. EZ VOLT már az első komoly ütközés, miről még mindig tudomása sem volt a derékhadnak, amely ingadozó, megbomlott- rendben most hatolt, be a háromszögbe, hol kiáltozás, fegyvercsattogás, lónyihogás nesze fogad-a őket. . , Velicsán gyanút fogva megállt, ijedten tekintett vissza a szekeres janicsárokra, akik jó félkilomcter hosszú menő'ben kígyóztak a lovas derékhad után . . . Ekkor Thury uram megfuvatta a csatariadót. ÉLESEN csillogott, 'csattogott a kürtvijjogás a Bakonyság erdei és dombjai között, Sötétkirihy Dániel fő-trombitás uram e pillanattól a cssria végeztéig le nem vévé ajkáról a halált hirdető rézküriöt. . . Rémület tört ki a török hadi népen, azt sem tudták, ki az ellenség, hova nézzenek, mihez kapjanak. mikor egyszerre háromféléi érte őket a támadás ... A janicsárok vak'ában kilőtték még töltve maradt fegyvereiket s handzsárt ragadtak. Azon pillanatban, midőn Gyulaffy uram és huszárjai kétfelöl az iszpáják közé rontottak, ugratott ki Velicsán legjobb vitézeivel a mezőre. Jézus és Allah kiáltások, jajdulá- sok és káromkodások hangjai kavarogtak a levegőben, a szörnyű csattogás, puffogás, lónyihogás, és tevebőgés bábeli hangzavarában, mely olyan egyszerre verte fel a csendet az országúton, mint egy hirtelen mennydörgés a tájék felett. Emberből, állatból egyszerre tört elő Témülefc és izgalom: s mig a szpáhi lovasság fejét vesztve kavargóit és kereste a menekülést a huszárok kardjai elöl, Török Ferenc emberei hátul, az egymáson tipródó janicsárokat öklelték, csákányozták a szekereken. Egymást akadályozva torlódtak össze a menekülők, és a •török lovas nép az erdőnek szorulva, viaskodva hátrált a támadók elöl. MAGA THURY uram pedig, régi szokás szerint, előre ot.t állt az erdő szegélyén, a menekültekkel szemben s belevetve magát az ár közepébe, úgy küzdött, viaskodott forogva, mint hajó a szelektől háborított ■tengerrel. Izmos lábát megvetve, szinte állt a kengyelben, bal karján nagy tárcsapajzsa és ahogy mozdult vállból, nagy pallosával szinte ka szólta maga körül az ellenséget.-. Körülötte egymásra bukó lovak és török vitézek halmai ... Az almás mén is rúgott, harapott s fejével csapkolódva, öklelödött mindenfelé... — Balszárny karéjban! — kiáltotta Thury uram dörgedelmes hangján. — Erre szorijjátok, felém az pogányt! Szeme százfelé jári, i villogott, gyors parancsokat osztott vagda-lko. zás közben is a kürtösnek s időnként nagy hangon kiáltotta: — Velicsán! . .. Velicsán! . .. GYULAFFY uram pedig a sereg jobbszárnyát tartá: úgy viaskodtak kópjás huszárjai, ide-oda száguldozva és vagdalkozva szüntelen, mint ostoraikkal a hortobágyi csikósok a kitörni készülő ménes előtt, ügyelve, hogy a törökök a rét felé ne menekülhessenek .., — Hozzá!.., Hozzá... Vágj hozzá! . . , Hajtsd iket az sírj okban! Amonnan Török Ferenc kiáPása hallatszott: — Üsd el az fejét! ... Ez se puskáz többet! . ,. Még ez se! ... De ez se ám! ... Huszárjai, ki karddal, ki csákánnyal, ki szekercével, szörnyű mészárlást végeztek a janicsárok közölt. Ezek egy része már el is hányta fegyverét s fölt ártott. kézzel állt ki az üt mellé. Más részük viszont elkeseredetten küzdött a sze. kereken, de a hirtelen kavargásban inkább tettek kárt egymásban, mint támadóikban . .. A bég nem bírta fölmérni a nyakukba szakadt- veszedelmet, első pillanattól fogva kitért az ütközés elől s jó ötvened magával egérül keresett a sötétségben. Keményen harcolva Török Ferenc embereivel, sikeresen megkerülte a szekérsort és újra az országúira térve, ott. ledobta magáról ismerteiő norköpenyét és a város felé iramodott . ,. nyomába Száraz-réten Jobb munkával a IV. negyedéves terv és a* őszi csúcsforgalom sikeréért Este 10 óia lehetett, amikor hirtelen felberregett a laktanyaügyelet telefonja. — Elvtársak! Itt a zalaegerszegi kórház beszél. Küldjenek valakit, aki vért tud adni egy súlyos betegünknek. Azonnal induljon. Cseh Imre honvéd éppen, őrhelyén állt, amikor feléje közeledett az ügyeletes tiszt elvtárs, — Cseh elvtárs!. — mondotta — Egy ember életéről van szó. Vér kellene neki sürgősen, vér. A kórház már várja Cseh Imre szereti hazáját, szülőit. Eszébe jutott, amit a Vöröskeresztnél mondtak neki: „Életet ment, aki vért ad1'. Gyorsan határoz. — Tiszt elvtárs! Én vállalkozom rá. Nemsokára, még éjfél előtt Domonkos Lajos ereibe folyt Cseh Imre honvéd életet adó vére. 4 deci vért kapott a beteg, de még ekkor sem tért magához. Csahók Györgyné, aki éppen bent takarított, a főorvoshoz rohant: — Főorvos elvtárj! Én is adok vért! Meg kell menteni ezt a fiatalembert. Három deci vér nem a világ! Ezt egy-két nap alatt kiheverem. Az a fontos, hogy ezt a fiatalt megmentsük. És hamarosan Csahók Györgyné takarítónőtől is 3 deci vért vettek a beteg számára. Rajtuk kívül még 3 dolgozó adott vért. Ezek közül Büki Irma, szintén a kórházban dolgozik, Földi Béla honvéd és Sípos Erzsébet, a Zalamegyei Vöröskereszt titkára — szintén vért adott. Csütörtökön reggel tnl is meglátogattuk a megmentett beteget, Domonkos Lajost, aki egy baleset következtében súlyos égési sebeket kapott. Állapota már javult, éppen Sipos elvtársnővel beszélgetett, amikor beléptünk: — Nem fájt az elvtársnőnek a véradás? Sípos Erzsébet ölömtől sugárzó arccal mondotta: — Nem. Egyáltalán nem fájt. Az :mberbaráti segítség kötelezett arra, hogy vért adjak. M' nemcsak beszé- ünk a véradó mozgalomról, hanem ha kell, nyomban segítünk. Akik vért adnak, tudják, hogy miért teszik. Azért, hogy embertársaikat megmentsék az életnek. Domonkos Lajos figyelmesen hallgatta Sipos Erzsébet szavait. Még ne. hezére esett a beszéd, de szívéből jöttek a szavak, amikor megköszönte véradóinak, hogy megmentették életet. Nem sokat időztünk a betegnél, mert nem akartuk elvenni a látogatási időt Domonkos Lajos szüleitől. A folyosón ott vannak az ismerősei, a barátai. Mindenki kíváncsian érdeklődik, mindenki kedveskedni akar. Császár Margit, ez a 17 év körüli fiatal leány kezében virágcsokorral állt a beteg ágya előtt. — Azért jöttem én is, hogy vért adjak Domonkos Lajosnak, de hát azt mondták itt a kórházban, hogy fiatal vagyok s tőlem nem lehet venni. Pedig örömmel adtam volna. — Hogy van Irma néni? Hát az Öcsi? — szól közbe Domonkos Lajos. — Mondják meg, hogy nagyon jól érzem magam a véradás után s nemsokára hazamegyek. A vöröskeresztes titkár szemébe könny tódult az örömtől, ahogy a megmentett fiatal bizakodó szavait hallgatta. 1950 óta végzi a vöröskeresztes munkát. Előzőleg gépállomást dolgozó volt. Ötször adott már vért. Öt ember életét mentette meg, öten mondanak köszönetét neki. És azért is boldog, mert ismét példát mutathatott. Az ilyen hősi példát százak, ezrek követik — egyre sokasodik az önkéntes véradók nagy tábora. Nagy Ernő Néhány szó az ismeretterjesztő előadásokról Kormányunk gondoskodik a dolgozók művelődéséről. Ezért fontosak azok az ismeretterjesztő előadások, amelyeket az üzemekben, a tömegszervezeteknéL a népművelés keretében tartunk. Amikor egy-egy ilyen előadás után végignézünk a hallgatóságon, láthatjuk a tudásszomjat, a lelkesedést. Az üzemekben nem egyszer köszönték már meg azt, hogy kimentünk és tanítjuk őket, hiszen régen ilyenhez nem juthattak hozzá. Sok a hozzászólás, különösen azokon a helyeken, ahol a vezetőség jól megszervezi az előadásokat és ezek rendszeresen folynak. Itt a dolgozók maguk jelentik be. milyen előadást szeretnének hallani. Nagyon gyakori a kérés, hogy tartsunk természettudományos előadásokat. A tűzoltó szervezetnél pedig a villamosságról kértek előadást, mert ez őket szakmailag is segítené. A politikai előadásokhoz talán a legtöbb a hozzászólás. Érdekel minden dolgozót az uj élet kérdése. Az irodalmi előadásaink a könyvtárak munkáját segítik elő. A pénzügy- őrségnél egész irodalmi vita alakult ki, amikor a burzsoá és a mai irodalom kérdéseit felvetettük. Idős férfiak mondtak véleményt arról, hogy milyen könyveket szeretnének gyermekeik kezébe adni. Vannak olyan üzemek, ahol elzárkóznak az előadások elől, pedig ott is találnának időt rá, ha akarnának. Mi, előadók szívesen végezzük ezt a felvilágosító munkát és egyetlen vágyunk, tudásunknak a legjavát adni a dolgozóknak. Zádori László Nagykanizsa. Kié a hahóti kultúrotthon ? Méltán vetik fél ezt a kérdést Hahót község dolgozó) parasztjai- Mert, hogy nem az övék, ez biztos. Erről a községi tanács, a helyi füldmüvesszövetkezet■ no meg a Termény forgalmi Vállalat gondoskodott, Mert. az biztos, hogy nem a hahóti dolgozók kérték, hogy szüntessék meg a mozi-előadásokat, pakkotják ki a■ kulturoHhont, s csináljanak szép kuli wotthonukból gabonaraktá rat. S ha- már oda is rakták hirtelenjében a gabonát, biztosan nem kérték a helyi f öld műve sszövetkezet et, hogy ne szállíttassa onnan tovább. A tény az, hogy július közepe óta gabonaraktár a hahóti kultúrotthon, és sem a községi tanács, sem a- járási- tanács nem törődik a kuUurotthonokról szóló minisztertanácsi határozattal, de nem törődik a község dolgozói kulturális igényeivel sem. A kor. mányprogramm a dolgozók igényeivel való fokozottabb törődést, anyagi és kulturális igényeik fokozottabb kielégítését írja elő, még a, hahód tanácsnak is. Jó lenne, ha végre megszívlelnék az illetékesek, s a községi tanács magára nézve is kötelezőnek tekintené a minisztertanács határozatait, Julius közepe óta nem l áttak filmet a község dolgozói, ez súlyos veszteség a község részére. Nem tudott előadást tartani a mozi súlyos anyagi kár is a Moziüzemi Vállalat részére. Nem működött a kultúrotthon, nem volt helye a kérdés—felelet.esteknek, a kuVurottho- ni életnek. Nem érzi a községi tanács a felelősséget? ügy Iáiszik, nem. Mert akkor w hahóti dolgozóké lenne a kultúrotthon, $ nem a Termcnyforgpjlvni Váltalaié. Ä zalaegerszegi fütőbáz dolgozói tervük túlteljesítésével készülnek november 7. megünneplésére. Vállalták, hogy a szénmegtakaritás terén a tervhez viszonyítva 103 százalékos teljesítményt. érnek el. A haszonkilométertervet 104, mig a 100 elegytonna kilométertervet 105 százalékra valósítják meg. A mosástól-mosásig mozgalom kilométertervét 102 százalékra teljesitik. A munkás- és személyvonatok késését 2 százalék alá csökkentik. Jő felvilágosítómunka révén harcba indulnak a tulsulytovábbitási terv sikeréért s minden erejükkel azon lesznek, hogy legalább 105 százalékos eredményt érjenek el a túlsúlyos vonatok továbbításánál. A géprevárást, amely sok esetben hátráltatta a forgalom tervét — megszüntetik. A vontatási dolgozók vállalták, hogy az eddigi 120 százalékos teljesítményüket 125 százalékra emelik. A fiókműhely IV. negyedéves tervét november 7 tiszteletére 106 százalékra valósítja meg.
