Zala, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)
1953-10-25 / 251. szám
Maurice Thorez záróbeszéde a Francia Kommunista Fárt központi bizottságának ülésén a demokratikus nemzeti erők tömörülésének szükségességéről dők és kisiparosok, értelmiségiek, I hadviseltek és a háború ádozatai- nak hozzátartozói, a nők és a fiatalok soraiban egyaránt tudatossá vált, hogy egyes rétegek követelései csak a francia politika teljes megváltoztatására irányuló általános követelés eredményeként teljesülhetnek. Valamennyien felismerték az általuk elszenvedett nehézségek és nélkülözések nyilvánvaló összefüggését a reakció és a háború atlanti politikájával. Mindenekelőtt azt a halálos veszélyt kell megszüntetni, amelyet a német militarizmus és egy re- vansvágyó német hadsereg bármilyen formában történő újjászületése jelent Franciaország számára. Semmi sem fontosabb, semmi sem sürgősebb, mint minden igazi francia egységfrontba tömörülése a bonni és párizsi háborús szerződések megbuktatása érdekében. Franciaországnak megvannak a maga erőforrásai, lehetőségei és barátai, különösen azon népek sorában, amelyek a francia néphez hasonlóan megszenvedték a német militarizmus gonosztetteit, tehát — éppúgy, mint a francia népnek — minden igyekezetük arra irányul, hogy elejét vegyék bármely újabb agresz- szió lehetőségének. Érvényesíteni kell a franciaszovjet kölcsönös segélynyújtási1 egyezményt, amely a két nép között fennálló és a fasiszta betolakodók elleni közös harcban megpecsételt testvériség gyümölcse, s egyben a földrajzi követelmények logikus velejárója. Ez jelentősen hozzájárulna ahhoz, hogy Franciaország külpolitikai vonatkozásban ismét visszakapja akciószabadságát. Semmiképpen sem igaz, hogy a bonni és párizsi katonai szerződések ratifikálása Franciaország részéről elkerülhetetlen. Franciaország nemet mondhat és nemet is kell mondania. Ha a nemzeti függetlenség és a béke valamennyi hive összefog és akcióegységre lép az országban éppúgy, mint a parlamentben, ak- I kor meghiúsíthatja és meg is kell hiúsítania ezen végzetes szerződések ratifikálását. A Franciaország érdekeinek megfelelő politika megköveteli azt is, hogy véget kell vetni az indokinai háborúnak. Maurice Thorez beszédének további részében élesen megbélyegezte a burzsoázia kormányköreinek magatartását és a kormánykörök munkásmozgalmon belüli cinkosainak szakadár mesterkedéseit a Laniel-kormány politikája ellen vívott, augusztusi tömegharcok idején, majd ezeket mondotta: — Pártunknak súlyos felelősséget kell vállalnia. A francia nép tömegei azt várják a kommunistáktól, hogy megfelelő javaslatokat tegyenek a jelenlegi nagy problémák megoldására, de különösen azt várják, hogy közreműködjenek e megoldások gyakorlati megvalósításában. A kommunisták jól tudják, mikép bizonyuljanak méltónak erre a bizalomra, a hozzánk fűzött reménykedésekre, jól tudják, hogy a harcban türelmesnek és állhatatosnak kell lenniök. Jól tudják, hogy türelmesen és állhatatosan újból és újból meg kell magyarázniuk a tömegeknek a francia politika teljes irányváltoztatásának szükségességét. A francia kommunistákban meglesz a lelkes kezdeményezőkészség, a bátorság, az erő és a tisztánlátás, ezért a legkiválóbbak lesznek a gazdasági és politikai követelések teljesítéséért folytatott harc megszervezésében és vezetésében. Az augusztusi sztrájkmozgalom, valamint a francia parasztság legutóbbi megmozdulásai csak az első megnyilvánulásai voltak e harcnak. A francia kommunisták meggyőződése« és elszánt előharcosai lesznek a francia politika irányának megváltoztatásáért indított küzdelemnek. E cél elérését a francia néptömegek nemcsak akarják, hanem ki is fogják kényszeríteni — fejezte be nagyjelentőségű beszédét Maurice Thorez. II lírái kérdés az EíSMÉgyls politikai bizottsága ül Párizs (MTI). A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának kétnapos ülésszaka pénteken ért véget Maurice Thoreznek, a Francia Kommunista Párt főtitkárának záróbeszédével. Megelőzően a Központi Bizottság meghallgatta és jóváhagyta Auguste Lecoeur-nek, a párt titkárának beszámolóját a párttevékenység fokozásáról az összes dolgozók érdekeinek megfelelő konkrét célok eléréséért. Maurice Thorez, akit a Központi Bizottság tagjai meleg szeretettel üdvözöltek, záróbeszédében többek között a következőket mondotta: —* Legutóbb egy reakciós újságíró is kénytelen volt elismerni lapjában, hogy a francia kommunisták által hangoztatott jelszó: „mindennek meg kell változnia!“ most már csaknem általános visszhangra talál az egész országban. De mindjárt hozzá kell tennünk, hogy nemcsak egy igaz jelszóról van itt szó, hanem a francia néptömegek egyöntetű követeléséről. Ezek a néptömegek, amelyekre teljes súllyal nehezednek a Marshali-terv és az atlanti politika káros következményei, most már saját tapasztalataik alapján győződhettek meg arról, mennyire igaza volt a Francia Kommunista Pártnak, amidőn kezdettől fogva megbélyegezte a francia nép érdekeit eláruló politikát és teljes erővel küzdött ellene. Uj és nagyjelentőségű tény az, hogy a munkások, közalkalmazottak és parasztok harci megmozdulásai a kölcsönös megértés és rokonszenv légkörében mentek végbe. Az ipari és mezőgazda- sági munkások tudatára ébredtek, hogy elengedhetetlenül szükséges az összefogás abban a harcban, amelyet az egész francia nép folytat az országot romlásba és háborúba taszítani akaró kiváltságosak és külföldi ügynökök maroknyi csoportja ellen. A munkások, köz- és magánalkalmazottak, parasztok, kereskeNAGY-BERLIN képviselő- testületének legutóbbi ülésén Friedrich Ebert főpolgármester részletesen beszámolt a Berlin demokratikus övezetében végbemenő nagy változásról, amely a Német Demokratikus Köztársaság uj gazdaságpolitikája alapján következett be. Ebert közölte, hogy Berlin demokratikus övezetében a helyi ipar 101 százalékra teljesítette harmadik negyedévi tervét, s ez idő alatt az árukínálat átlagosan 10 százalékkal — a vajé 33, az étolajé 110, a cukoré 50 százalékkal — emelkedett. — VIETNAMBA újabb francia csapatok érkeztek, a 9. zászlóaljnak kötelékei, amelyeknek harcbavetését a francia kormány az amerikaiaktól kapott dollárok fejében Ígérte meg. — MOSZKVÁBA érkezett Eduard le Haller, Svájc rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere. A követet ünnepélyesen fogadták. — AZ ENSZ különleges politikai bizottsága a Délafrikai Unióban fövő faji megkülönböztetéssel kapcsolatos napirendet tárgyalja. A küldöttek egyhangúlag elitélték a faji megkülönböztetés politikáját. Statesman and Nation" azonban némi köntörfalazás után bevallja, hogy az angol kormány v Dulles egyetértő cinkosa volt ebben a — mint írja — „kétesértékü trükkben". A trieszti „sakkhuzás" tehát — immár kétségtelen — balul ütött ki. Szívja is a fogát a nyugati sajtó. A ..Reynold' s News" a döntést „megdöbbentő mellékfogásnak", az „Observer" pedig „baklövésnek" nevezi, a „Daily Herald" a következményeket „trieszti kátyúként" jellemzi. S ha Eden angol külügyminiszter azzal mentegette az angol-amerikai nyilatIVemrégiben pótválasztást tartot1 tak az amerikai köztársaságiak (az uralmon lévő párt) egyik fellegvárában, Wisconsinban. Itt, ahol eddig mindig a köztársasági párt jelöltje győzött, most a demokrata párt szerezte meg a mandátumot. A wis- consini pótválasztás eredményével kapcsolatban a „The Times" című lap ezt írja: „Azt mondják, ez volt az első lövés egy farmerzendülésben". „ Milyen összefüggés van a wiscon- sini választás és a farmerek „zendülése" között? Ennek az összefüggésnek az a lényege, hogy a választók — túlnyomórészt farmerek — mélységesen elegedetlenek az Eisenhower- kormány mezőgazdasági politikájával Ennek a sokrétű és mindjobban megnyilvánuló elégedetlenségnek — amelyet égyes burzsoá lapok „zöld láza- dásnak" neveznek — egyik jele volt New-York (TASzSz). Az ENSz- közgyülés politikai bizottságának október 22-i délelőtti ülésén, a tuniszi kérdés általános vitája során, felszólalt Egyiptom képviselője. Egyiptom képviselője kijelentette, hogy a francia kormány és a francia hatóságok politikája arra irányult, hogy Tuniszt, amely a szerződések értelmében Francia- ország ideiglenes protektorátusa, francia gyarmattá változtassák és biztosítsák, sőt növeljék a francia tőkések kiváltságait Tuniszban. Az 1950 után kialakult helyzetet jellemezve Egyiptom küldötte kijelentette, hogy ezidőszerint a tuniszi nép harcosainak ezreit tartják fogva börtönökben politikai meggyőződésük miatt és mindenekelőtt azért, mert kiálltak Tunisz függetlensége érdekében. - Tuniszban — mondotta — dühöng a rendőrség és a katonai bíróságok önkénye. Befejezésül Egyiptom képviselője utalt arra a feszült helyzetre, amely a francia hatóságok eljárása következtében állt elő Tuniszban. A bizottság délutáni ülésén folytatták a tuniszi kérdés megvitatását. A. K. Csanda külügyminiszterhelyettes, Indiai képviselője csodálkozásának adott kifejezést, hogy egyes küldöttségek továbbra is kétségbevonják a közgyűlés illetékességét a tuniszi kérdés megtárgyalására. India képviselője kijelentette: az a tény, hogy a múlt év decemberében a közgyűlés mindkét kérdéssel kapcsolatban határozati javaslatot fogadott el, igazolja, hogy a közgyűlés illetékes a tuniszi kérdés megvitatására. A francia-tuniszi kapcsolatok történetével foglalkozva India képviselője rámutatott arra, hogy Franciaország rendszeresen megsértette azokat a szerződéseket, amelyeket Tunisszal kötött és Tuniszt gyarmatává züllesztette. Felszólalása befejező részében India, valamint Afganisztán, Bur— A SZOVJET hadihajóra!, amely V. A. Parhomenko alten- gernagy vezetésével baráti látogatáson volt Bulgáriában, kifutott a Sztálin kikötőből. — OLASZORSZÁG déli részén — mint sajtójelentések már beszámoltak róla — egy felhőszakadás Calabria tartományban súlyos károkat okozott emberben és anyagban. Az olasz parlamentben valamennyi képviselő rámutatott a kormány felelősségére, mert rendkívül elhanyagolt állapotban tartja a hegyi patakok gátjait. kozatot, hogy „el kellett távolítani a trieszti tályogot" — mi elmondhatjuk: valóban, felfakadt a Trieszttel űzött aljas játék kelevénye, lelepleződött a szennyes alku, de a problö- mát nem oldották meg A problémát csakis az olasz békeszerződés betartása utján lehet megoldani. A recept egyszerű. Mint Visinszkij elvtárs mondotta: „pacta servanda sunt". A szerződéseket teljesíteni kell. És ezt a leckét előbb utóbb meg kelt szívlelnie Washingtonnak és Londonnak is. a választás eredménye. Azt mondhatnék, Wisconsinban nem a demokrata- párti jelölt győzött, hanem a köztársaságpárti jelölt bukott meg. Az úgynevezett „zöld lázadás" feltárja az amerikai mezőgazdaság mély válságát Szaporodnak a túltermelési válság tünetei, óriási mezőgazdasági készletek halmozódtak fel, sok farmer koldusbotra jutón. A kisfarmc- rek adóssága 1945 óta megkétszereződött és az idén elérte a 15 milliárd dollárt A háború befejezése óta több min, félmillió farmer ment tönkre. A monopóliumok a haszon növelése érdekében mesteiségesen magas színvonalon tartják a mezőgazdasági termékek árait — ugyanakkor i kormány arra törekszik, hogy a r°'•merek és a fogyasztók terhére minél több pénzt fordíthasson fegyverkezésre. A hadimolochnak még több és még több pénz kell: ezért sújtják ma, Egyiptom, Fülöp-szigetek, Indonézia, Irak, Irán, Jemen, Libanon, Pakisztán, Szaud-Arábia és Szíria küldöttsége nevében határozati javaslatot terjesztett a politikai bizottság elé a tuniszi kérdés megvitatásával kapcsolatban. A határozati javaslat bevezető részében a 13 arab és ázsiai ország indítványozza: a közgyűlés követelje „azoknak a feltételeknek megteremtését, amelyek a nagy és kis nemzetek egyenjogúságának elve alapján szükségesek a Franciaország és Tunisz közötti normális kapcsolatok helyreállításához, valamint nyilvánítsa ki azt a meggyőződését, hogy az alapokmánynak megfelelően meg kell valósítani a tuniszi nép teljes szuverénitását, önrendelkezési és önkormányzati jogának a lehetőség szerint a közeljövőben történő érvényesitése utján.“ Ezután Szaud-Arábia képviselője szólalt fel. Éles bírálattal illette annak a néhány — ahogy kifejezte magát — „igen befolyásos állam“ küldöttségének álláspontját, amelyek ellenzik a tuniszi kérdés rendezését. Megjegyezte, hogy ezek ugyanazok a hatalmak, amelyek annakidején megakadályozták, hogy a tuniszi kérdést a biztonsági tanácsban megvitassák. Mint ismeretes, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország küldöttsége ellenezte a tuniszi kérdésnek a Biztonsági Tanácsban történő megvitatását. Szaud-Arábia képviselője felhívta a politikai bizottság küldötteit, támogassák az arab és ázsiai államok határozati javaslatát. A vita lezárása előtt felszólalt Birecki, Lengyelország képviselője, Birecki kijelentette, hogy a tuniszi kérdést az ENSz alapokmányának megfelelően kell rendezni. Támogatta a 13 arab és ázsiai ország határozati javaslatát, azzal megjegyzéssel, hogy a határozati javaslat megfelel az ENSz alapokmánya követelményeinek. IDÖJÁRÁSJELENTÉS Várható időjárás: Felhős, párás, helyenként ködös idő, több helyen, főleg az ország nyugati felében kisebb eső. Mérsékelt déli, délkeleti szél. Éjszakai fagy még a talaj mentén sem lesz. A nappali hőmérséklet az északi megyékben emelkedik, máshol alig változik. Várható hőmérsékleti értékek reggel 5—8, délben 15—18 fok között. A fűtés alapjául szolgáló várható középhőmérséklet vasárnap 10 fok felett lesz. újabb és újabb adók a farmereket, ezért folytatódik gyorsuló ütemben a farmerek elnyomorodásának lolya- mata. De ez a folyamat a belső piac felvevőképességének csökkenésére is vezet. Mind nagyobb eladatlan készletek halmozódnak fel. A „Wall- Street Journal" beszámolt arról, hogy az úgynevezett „áruhitelkorporáció" raktáraiban 1082 millió dollár értékű búza és 710 millió dollár értékű kukorica áll rendelkezésre. Az egyik burzsoá lap a rettegés hangján írj'a: „Az a hatalmas búza- és gyapottenger, ami az Egyesült Államok déli és nyugati részének síkságait fedi, áradással fenyeget". Az amerikai kormány elrendelte a búza vetésterületének csökkentését, jövőre 20 százalékkal kevesebb területet vetnek be búzával, mint az idén. Bár a kormány — a jószivü adakozó álarcában — különböző „segély" és „kölcsön"-akciókkal igyekszik megszabadulni fullasztó gabonafelesiegei- től, a tény az, hogy az 1952—1953-as pénzügyi évben a mezőgazdasági cikkek exportja a megelőző pénzügyi évhez viszonyítva 31 százalékkal csők- | kent. A búza és a búzaliszt exportja 36, a gyapot kivitele 52 százalékkal cseit az elmúlt pénzügyi év ?jlya* mán. A „zöld lázadás" — és ami mögötte van — joggal kelt pánikot Washington urai körében A „La Tribune des Nation1" joggal Írhatta: „A farmerek elszegényedése olyan nagyarányú, hogy könnyen halálos örvénnyé válhat, amelyben elmerülhet az egész amerikai gazdasági * NEMZETKÖZI SZEMLE * A „trieszti hátyu“ II a díjat tűznének ki az év 95 legostobább cselekedetére, az angol kormány könnyű győztes lenne a trieszti „A '-övezet kiürítésére vonatkozó döntésével" — jelentette ki Woodrow Wyatt angol munkáspárti képviselő azzal az angol- amerikai nyilatkozattal kapcsolatban, hogy Trieszt „A"-övezetét átadják az olasz kormánynak. Távol áll tőlünk, hogy ebben a kérdésben vitába szálljunk Wyatt úrral. Annyi azonban bizonyos, hogy az újabb angol-amerikai „sakkhuzás" kudarcra vezető lépés volt: jogsértő lépés, amelyről a nemzetközi manőverek olyan hétpróbás „nagymestere", mint Morrison, a volt labourlsta külügyminiszter is azt mondotta, hogy „rendkivüi észszerűden és otromba" az, hogy az angol-amerikai nyilatkozat nyíltan semmibe vette az Olaszországgal kötött békeszerződést, amelyet az Egyesült Államok és Anglia is aláirt. Nem okozott fejfájást sem Washington, sem London impcrialis- *» »-fainak Annál inkább fő a fejük most amiatt, hogy a világ közvéleménye előtt lelepleződött ez a cinikus szerződésszegés: a Szovjetunió a biztonsági tanács elé vitte az ügyet. A biztonsági tanácsban, az ENSz fórumán elhángiottak Visinszkij elvtárs súlyos megállapításai: „Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormányának lépése Trieszt Szabad Terület kettéosztását jelenti. Ez a lépés megszegi az Olaszországgal kötött béke- szerződés azon feltételeit, amelyek az emlitett szabad terület létrehozására vonatkoznak". A Szovjetunió megmutatta a megoldás útját is: javasolta, hogy az olasz békeszerződés értelmében haladéktalanul nevezzék ki Trieszt Szabad Terület kormányzóját, alakítsák meg kormányzótanácsát. Amiatt is fő az imperialista „sakkmesterek" feje, hogy manőverük fel- szitotta az atlanti tábor két marakodó szomszédjának viszályát: a tito- isták és az olasz uralkodó körök dü- hödten acsarkodtak egymásra, csapatmozdulatokra került sor, Pella és Tito kölcsönösen fenyegetőzött és magának követelte egész Triesztet. Az angol-amerikai döntés tehát tovább fokozta a két csatlós ország ellentéteit és nem érte el azt a célt sem, hogy megszilárdítsa a Pella- kormány helyzetét. A döntést ugyanis nyilvánvalóan megvesztegetési díjul is szánták, A „Scotsman" cimü konzervatív angol lap szerint Dulles az „A"-övezet átengedésével akarta az olaszokat az európai védelmi szerződés ratifikálására rábirni. A „Scotsman" szerényen az amerikai külügyminisztert hibáztatja, a „Ute New A „zöld lázadás“ — és ami mögötte van
