Zala, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-25 / 251. szám

Jobb és több úttal a terv sikeréért Mi, a zalaegerszegi Útfenntartó Vállalat dolgozói őszinte lelkesedés­sel kezdtük meg a negyedik negyed­év munkafeladatainak teljesítését. Pártunk gazdasági javaslatai alapján kidolgozott új gazdaságpolitikánk egyik célkitűzése, a dolgozók élet- színvonalának állandó emelése erő­sen érezhető formában mutatkozott meg a szeptember 6-i árleszállításnál. Ez arra indít bennünket, hogy még jobb munkával, még jobb eredmé­nyekkel sorakozzunk fel pártunk és kormányunk mögé és segítsük siker­re vinni ötéves tervünk megvalósí­tását, amellyel az életszínvonal to­vábbi emelkedését segítjük elő. Hazánk minden táját, bármerre is járunk, keresztül-kasul szelik a fényt, erőt hordozó villanyhuzalok. Uj gyárak, üzemek, iskolák, utak, lakó­házak szociális és kulturális létesít­mények ezrei hirdetik népünk hatal­mas alkotóerejét, rendíthetetlen bizal­mát és a békébe vetett hitét. Büsz­kék vagyunk arra, hogy ennek a hősi munkának mi is részesei lehetünk. Ennek szellemében tesszük meg fel­ajánlásunkat a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom évfordulójára. Vállaljuk, hogy a negyedik negyed­évben 413 ezer forint értékű, építési és 80 ezer forint értékű tervenfelüli termelési munkát végzünk. Megtaka­rítunk 25 ezer forint értékű anyagot, az önköltséget pedig 470 ezer forint­tal csökkentjük. Feladatainkat a munkafegyelem szigorú betartásával, anyagtakarékos­sággal és a minőségi munka fokozá­sával valósítjuk meg. Az Útfenntartó Vállalat dolgozói. A nyomdavállalat felajánlása A Zala megyei Nyomdavállalat dolgozói a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom tiszteletére a követ­kező felajánlást tették: A november havi tervet 5 száza­lékkal túlteljesítik, a gépállási időt 10 százalékkal csökkentik s ezenkí­vül fokozott gondot fordítanak a mi­nőség további javítására. Legyőzzük a tuberkulózist A széles uépréi-egek életszínvona­lának emelkedése, az orvostudomá­nyok terén tett felfedezések gyakor­lati közkinocsététele és a minden­ki számúra biztosit olt gyógykezelés révén népünk évszázados sorscsapá­séit visszavonulásra kényszerűét tűk és a tuberkulózist mint népbo'egső- get belátható időn belül felszámol­juk­Október hó 17-én- és 18-án tartotta a dobai tbc-sranatóriumban a- tü­dőgyógyász szakcsoport nyugátdu- iímtuli decénh'wn-a vándorgyűlését, ahol a Zala megyében működő ibo- gondozók munkájáról számolt be az egerszegi gondozó vesétöorvosa és brigádja. Zala megye lakosságának tbc- halálózása a felszabadulás ó‘a év­ről-évre csökken, ebben az évben az 193S as halálozás egyharmadát mutatja. Ugyanakkor a tüdőszürő- seken megjelent és magukat még egészségesnek érző 'tömegekből ki­szűrt tbe-sek arányszáma is állandó csökkenést mutato'-t, mégpedig 1947- hez viszonyítva, tizenháromszoros csökkenést. Áz önként jelentkezők közül pedig tbc-snek csak fele­annyi százalék .bizonyul, npnt 1946- ban A gondozóintézetek jó munkájára jellemző, hogy Zalában az egy nyil­vántartott betegre eső bakteriológiai és laboratóriumi vizsgálatok száma évről-évre nő, a röntgenvizsgá­latok is megsokszorosodtak. a gon­dozóintézetekben a legmodernebb el­járásokkal kez-slik a betegeket az orvosok és az egészségügyi minisz­térium, által rendelkezésükre bocsá­tott gyógyszerek lehetővé teszik a teljesértékü gyógyító munkát. Az iezeu gyógyszerek által elért ragyogó javulások azonban sok betegnél el­bizakodottságot eredményeznek és a szükséges műtétbe sók esetben vo­nakodnak beleegyezni, pedig bizo­nyos kórformáknál csak a műtét hozhatná meg a végleges gyógyulást. A Zala megyei betegeken szükséges Uidőműtéteket a szombathelyi tüdő- sebészeten végzik el, amelynek gyógyeredményei országosan is á legjobbak közé tartoznak. A Zala megyében végzett szűrések, melyeket a gondozók a Vöröeke reszt és az egészségügyi állandó- bizqtiságok segítségévet hajtottak végre, reális alapot nyújtottak a megyei '-bc-helyzet felméréséhez és igy a tervszerű munka is lehetővé vált. A belőlük levont következteté­sek azt. mutatják. lrogy népünk gyógyulása érdekében meg sok fel­adat áll előttünk, de a tbe végleges legyőzésének ideje már a közeli évek­ben várható. Nagyon fontos dolog, hogy a szűrővizsgálatokba vonjuk be foko­zottabban a nőket, különösen azo­kat, akik nem dolgoznak üzemekben, mert a háziasszonyok között még sok a fel nem fedezetit befteg. A represent a tiv szűrések még azt is kimutatták, hogy lakosságunk körülbelül 15 szá­zaléka még nem volt soha röntgen- vizsgálaton. Ez áz országos viszony­latban kicsiny szám gondozóink jó munkáját bizonyítja és a megyei tbe- gondozó intézet keretében működő, közismert fehér kocsijával szállí­tott vándor ront gén szol gálát jó munkája mellett is szól. I Rendkívül fontos a tbc megelőzé­sében a védőoltások további kiszé­lesítése. Az újszülöttek BUG-oltása terén a megyében működő körzeti orvosok és szülészeti intézetek ki­magasló eredményekét éltek el s így a megye 1952-ben országosán a har­madik helyet vívta ki ezen a téren. Nagyon fontos azonban az iskolás­korú gyermekek BCG-oKásáuak meg_ ismé'léSe. Ebben a munkában is szép eredményekről számolhatnak he a Zala megyei orvosok. Most már örömmel oltatják be az anyák gyer­mekeiket a BCG-vel, nein ngy mint 11948-ban, amikor ezt á munkát, meg­kezdtük. Akkoriban a legnevetsége­sebb és legfantasztikusabb liiresz'e- lések keltek lábra és nagy propa­gandamunkára volt szükség, bogy a széles tömegeket meggyőzzük az ol­tás hatásosságáról. Népünk egészségügyi kultúrájá­nak emelkedését bizonyítja az, hogy az anyák most már m-aguk kérik gyermekük ibe-ellem ujraoltását. Az egerszegi brigád által ismerte­tett éredményeket csak úgy lehetett elérni, hogy a megyei tanács ég az egészségügyi minisztérium teljés er­kölcsi és anyagi súlyával támogatja a gondozók munkáját, igy például a megyei gondozó helyiségeit is kibő­vítik á közel jövőben, hogy külön gyermekrendelő helyiség és szűrő­állomás is rendelkezésre álljon. Az egészségügyi minisztérium ki­küldötte az előadást követő hosszas vitában a minisztérium további se­gítségét is megígérte és bejelentet­te, hogy rövidesen Zala megye gyógyintézeti ágylétszámát is meg fogja emelni. Űr. Mbicsejj Sándor Hogyan dolgosnak a tanácsok kommunális osztályai Másfél hónappal ezelőtt levél érkezett szerkesztőségünkhöz. Novák Imre elvtárs panaszos levélben arról írt, hogy milyen hiányosságok vannak a zalaegerszegi tanács kommunális osz­tályánál, írásában feltárta azokat a hibákat, amelyek a Vörös Hadsereg útja 9—11. számú ház lakóit érintik. „Nem tudjuk, hogy milyen lesz a tél, de annyi bizonyos, hogy ha így indulunk a tartós télnek, bútorainkat elmossa az eső, mert az a ház, amely­ben lakunk, rossz, a tető nyílásain becsurog az eső és a lakás- viszonyok sem megfelelőek. A várt és az elvtársak segítségét kérjük, hogy megszűnjenek ezek a lehetetlen állapotok° — így fejezi be levelét Novák elvtárs. A levél nyomán megállapítottuk, hogy valóban fennállnak ezek a hiányosságok a Vörös Hadsereg útja 9—11. számú ház- ban. Nyomban érintkezésbe léptünk a városi tanács kommunális osztályával, amely ígéretet tett, hogy a dolgozók jogos kéréseit azonnal orvosolni fogják. A levél írása óta mintegy másfél hó­nap telt el. Ismét^ meglátogattuk a levél íróját, aki időközben tei mészetesen beszámolt az ott folyó munkákról. A városi tanács kommunális osztálya a panaszos levél után utasította az Ingat­lankezelő Vállalatot az épület gyors helyreállítására. A két épü­let cseréptetőit rendbehozták, az épületet kívülről-bélűiről tata- rozták sőt a lakók, kívánságának megfelelően új ajtónyílásokat eJj ablakokat készítettek. A vávosi tanacs kommunális osztálya allandodn ellenőrizte a munkálatokat és a legutóbb arról érte­sített bennünket, hogy az épületet néhány nap múlva átadják a dolgotoknak. Ugylátszik a városi tanács kommunális osztálya nemcsak beszél, hanem foglalkozik is a dolgozók ügyes-bajos dolgaival. Megyénk dolgozói bizalommal foTdulnak a tanácsszervek fele, akik képviselik ügyüket, segítik ügyes-bajos dolgaik elinté- , A zalaegerszegi városi tanács kommunális osztályának példáját kövesse a többi tanács és a tanácsszervek is. ★ A nagykanizsai városi tanács kommunális osztályára is nap mint nap érkeznek be levelek, nap-nap után keresik "*fe! a dol­gozók a tanácsot ügyes-bajos dolgaikkal. Szerkesztőségünkbe is egymásután érkeznek levelek, _ amelyek arról számolnak be, hogy a nagykanizsai városi tanács kommunális osztálya nem minden esetben veszi figyelembe a dolgozók kéréseit, részben vagy egyáltalán nem orvosolja azokat a panaszokat, amelyeknek elintézése a hatáskörébe tartozik. A lélektelen bürokratizmus látszik meg munkájukon, amikor egy olyan dolgozó panaszát nem veszik figyelembe, akinek a feje felett beomlik a tető és ledőlnek a falak, Az egyik dolgozónak, amikor lakásügyben fel­kereste a tanácsot, azt mondták: keressen magának. Amikor keresett, kiutalták másnak. Az elmúlt hét folyarhán a nagykanizsai járási tanácson volt dolgunk. Kocsivezetőnk a Terv-utcában parkírozott, figyel­mesek lettünk egy düledező házra. Ez annál is inkább feltűnt, mert a város szívében van,, a járási tanács közelében. Hátulról mentünk az épület felé, amelynek falai végig repedték, a tetőn nagyon sok cserép hiányzott, s a szoba falaira az eső rajzolt térképeket. A házban lakók már több esetben keresték fel a tanácsot, de ott azt mondták, ezen a bajon nem segíthetnek. Pártunk és kormányunk programmja világosan kimondja, hogy mik a teendői tanácsainknak. Éppen ezért a nagykanizsai városi tanácsnak is rendet kell teremteni a kommunális osztá­lyon, hogy ott felszámolják azokat a hiányosságokat, amelyek aka­dályozzák a kormányprogramm megvalósítását. A városi tanács kommunális osztályának nagyobb gondot kell fordítani a dol­gozók problémáira, A megyei tanács vizsgálja felül a nagyka­nizsai városi tanács kommunális osztályának eddig végzett mun­káját és tegyen intézkedést a hiányosságok kiküszöbölésére. Nagy Ernő. ÖRÖKÖSÖK AZ ÖRÖKÖSÖK, akikről az aláb­biakban beszélünk, nem házat, nem földet, nem olyan javakat örököltek, amelyeknek öröklése nem egy eset­ben örökösödési perlekedést, egy éleWe szóló viszálykodást, haragot és gyűlölködést vont maga után. Azok az örökösök, akikről ebben az írás­ban szólani fogunk, csupán egy ne­vet örököltek, de ez a név értéket jelentett, mert dicsőséggel övezte vi­selőit. Az örökhagyó: Németh László, a Beloiannisz-brigád volt ve­zetője. az örökös pedig Szabó László, a volt Beloiannisz-brigád jelenlegi vezetője. Németh László brigádja akkor vet­te fel a Beloiannisz nevet, amikor a hős görög hazafit, Beloiannisz elv­társat kivégezték. Még emlékszünk arra a röpgyűlésre, amikor a gép­gyár udvarán. Németh László a bri­gádja nevében fogadalmat tett, hogy munkájával annak az eszmének a diadaláért harcol, amely eszméért a hős görög hazafi életével áldozott. Ettől az időtől kezdve számos írás számolt be a Beloiannisz-brigád hő­sies munkájáról. A brigád hamarosan áz élvonalba küzdötte fel magát s a terv, valamint a felajánlások teljesí­tésénél mindig az első volt, de első volt a felajánlások megtételénél is. Nemcsak a termelést növelték, ha­nem a minőséget is megjavították. A Beloiannisz-brigád nem hozott szégyent nevére; útját a felfelé ívelő teljesítmények s a mindjobban javuló; minőségi munka jelezte. AZ ELMÚLT napokban arról ér­tesültünk, hogy a Beloiannisz-brigád feloszlott. Azt mondták, hogy Né­meth László most már nem brigád­vezető, hanem revizor s a brigádból is többen máshová kerültek. Felke­restük tehát a gépgyár szerelőcsar­nokában dolgozó brigádmaradványt, arról akartunk meggyőződni, hogyan dolgoznak azok az emberek, akik va­lamikor oly lelkesen harcoltak azért, hogy méltók legyenek a Beloiannisz név viselésére. Először is a brigád egyik régi tag­jával, Vilcsek Viktor elvtárssal talál­koztunk a szerelőcsarnok csatazajsze- rü lármájában. — Ki most a brigád vezetője? — kérdeztük. — Szabó László. Az, aki ott dol­gozik, az a svájcisapkás — és az oldalkijárat felé mutatott. A brigádvezető, amikor elmondot­tuk neki, hogy a munkájukról aka­runk írni, néhány pillanatig hallga­tott, aztán azt mondta: — Minek ar­ról írni. Dolgozunk. Nincs ebben semmi különös. — Az igaz — hagytuk helyben —, de azért mégis csak van benne vala­mi különös, mert az egyik ember- jobban, a másik kevésbbé jól dol­gozik, Aztán meg a munkamódszerek is, no meg a munka megszervezése. Számtalan olyan dolog van, amiről érdemes beszélni, sőt még írni is. — Emlékeztettük a brigácivezetőt azokra az írásokra, amelyek a Be­loiannisz-brigád munkájáról szóltak. Szabó László könyökével a satu­padra dőlve kinézett az ablakon. Odakint is az ő emberei dölgoztak, a mélyszivattyúhoz szükséges védő­korlátokat állították össze és hegesz­tették. — A védőkorlátokból 47 da­rabot kell készítenünk — mondotta Szabó László — de ez nem nagyon sürgős munka s olyankor végezzük, amikor a másik munkánál anyagra vagy a rajzra kell várakozni. Tehát kiderült, mégis csak van miről beszélni. Az időt jól kihasznál­ják. Ha az egyik munkát valamely okból nem végezhetik, találnak má­sikat, amit szintén előbb-utóbb, de inkább előbb, mint utóbb, el kell végezniük, hiszen bent szerepel a tervben. SZABÓ László, aki a Beloiannisz- brigádot örökölte — azt mondják — jó brigádvezetőnek bizonyul. Fiatal­ember, mindössze 27 éves s jó adag akaraterő is van benne, csak most még kissé új neki ez a beosztás. Nyil­ván ez okozza azt is. hogy oly nehéz szóra bírni. Az embernek szinte ha­rapófogóval kell kihúzni belőle egy- egy mondattöredéket s amit kimond, annak is_elvész égy részé á szétélő- csarnok csengő-bongó zajában. A daru, amelynek teherbírása 12 ezer kilogramm, többször is elzúgott fe­lettünk, amig beszélgettünk. A ha­talmas gép felett egy fiatal nő ural­kodott, ő kormányozta, ő irányította, az ő kézmozdulatára emelkedtek a sokmázsás mélyszivattyúalkatrészek a magasba és vándoroltak az eavik helyről a másikra, ahol éppen szük­ség volt rájuk. — Ugye, nagy hasznát veséik en­nek a darunak? — kérdeztük, —Ren­geteg emberi erőt takarítanak meg vele. — Az igaz — hagyta helyben x x x x x x x x XX x : Szabó László —, csak az a hiba, hogy sokszor várni kell rá. — Aztán kik maradtak meg a régi Beloiannisz-brigádból — folytattuk tovább a kérdezősködést. — Maradtak néhányan. A brigád­nak most több, mint a fele fiatal. Öten mostanában szabadulta«-, egy pedig még csak tanuló. — Mi mindent lehetne elérni egy ilyen fiatal brigáddal, ha jól kézbe­fognák — vetettük fel. Ugylátszik ez a megjegyzés Szabó Lászlónak az elevenjét érintette, mert most nem kellett várni a válaszra. — Na, én be fogom bizonyítani, hogy ez a brigád sem marad el a régi Beloiannisz-brigád mögött. A brigád nevét nem örököltük. Azt magával vitte Németh elvtárs, de örököltük a brigád jótulajdonságait, munkakészségét és a tervteljesítés iránti lelkesedését. Ez elég * lesz ne­künk ahhoz, hogy nevet szerezzünk magunknak. Átlagban most is telje­sítünk 130 százalékot, pedig még fiatal brigád vagyunk. VILCSEK Viktor, aki a brigád egyik legrégibb tagja, közbeszólt: — Azért, ha Németh elvtárs el is ment tőlünk, nem hagyott itt ben­nünket, érezzük a segítségét, no meg aztán az idősebb szakmunkakor is minden segítséget megadnak a bri­gád fiatalabb tagjainak. Nemcsak be­szélünk arról, hogy a brigád kitesz magáért, hanem ezt rövidesen tettek­kel is bebizonyítjuk. —- Hogyan érvényesül.a párt irány- mutatása. segítsége a brigádnál? — kérdeztük. — Elsősorban is rajtunk,-párttago­kon keresztül — adta meg -a választ < x x x x x x ‘ í í x í-í ; > Vilcsek. — Mi, kommunisták példát mutatunk, úgy dolgozunk, hogy a párt és a kormány határozatai mi­előbb megvalósuljanak. Bent a csarnokban csak hárman dolgoztak a brigád tagjai közül, a többiek kívül, a védőkorlátokat sze­relték, egy részük pedig másutt mű­ködött, Ez a három, akik itt belül dolgoztak: Varga Ferenc, Vilcsek Viktor és Horváth Sándor az előké­szítő munkálatokat végezték az ex- port-mélyszivattyuk szabásához. A 17 —18 mázsás közlőmüveket, amelyek nemrég érkeztek a Fogaskérékgyártól, a daru segítségével helyezték el úgy, hogy az alvázat elkészíthessék hoz­zájuk. Nagy munka lesz ez, de men­ni fog. November 7-et kiemelkedő teljesítménnyel akarják ünnepelni, egyelőre azonban még hiba van; a Fogaskerékgyár nem küldte meg a szíjtárcsákat a közlőmüvekhez s ez hátráltatja a munkájukat. Amikor aztán a hiányosságokra te­relődött a szó, Szabó Lászlónak is sokkal több volt már a mondani­valója. __ A rajzok még csak most van­nak- feldolgozás alatt, de az anyag­ról való gondoskodásnál is vannak hibák. — Szóval akadnak nehézségek is. — Akadnak bizony, de megbirkó­zunk velük — mondotta a fiatal bri­gádvezető. Magabiztos szavai arról, tanúskodtak, hogy nem méltatlanok kerültek a Beloiannisz-brigád örö­kébe. Takács Elemér, 1953. okt. Z5. Vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents