Zala, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-22 / 222. szám

VILÁG PROLETÁRTAT' EGYISÜIJETEK !

A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA ZALA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA

IX. évfolyam, 222. szám. Á T a 50 fillér 1953. szept. 22. Kedd.

MAI SZÁMUNKBÓL:

Szovjet-koreai közlemény a szovjet kormány és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége közötti tárgyalásokról (2. oldal) — Pártélet: Ismerje meg és alkalmazza a kollektiv vezetést a í'elsőrajki állami gazdaság pártszervezete (3. oldal) — Mozsolitséknál a tervről a boldogabb életről (3. oldal) .— Ipari levelezőink Írják (3. oldal) — Gyorslista a Második Békekölcsön harmadik sorsolásának negyedik napjáról (4. oldal) — Diákotthonaink életéből (4. oldal)

A szövetkezeti mozgalom a dolgozó parasztság számára

a felemelkedés egyetlen útja

Véget ért a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak III. országos tanácskozása

A termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozói harmadik országos tanácskozása második napján számos felszólalás után Hegedűs András elvtárs, a párt Politikai Bizottságának tagja, földművelésügyi miniszter, a minisztertanács első elnökhelyettese foglalta össze a

— Értekezletünkön a felszólalók nyiltan és világosan tárták fel a termelőszövetkezeti mozgalom szinte minden fontos kérdését; bátran felvetették a hibákat, a nehézségeket is, amelyekkel meg kell küzdeniük, de a hibák, a nehézségek felvetéséből kicsendült minden hozzászólónak, a tanácskozás minden részvevőjének az a határozott meggyőződése, hogy a szövetkezeti mozgalom a dolgozó parasztság számára a felemelkedés egyetlen útja és mindent el kell követnünk azért, hogy szövetkezete. nk fel virágozzanak és hogy a ke/deti nehézségeket menőéi gyorsabban, mennél rövidebb 'dő alatt le tudjuk győzni. (Nagy taps.)

— A tanácskozáson felszólaltak olyan küldöttek — a termelőszövetkezetek olyan tagjai is —, akik nemrég még maguk is erősen ingadoztak a szövetkezeti kérdésben és most itt, a tanácskozás színe előtt nyíltan hitet Vtek a szövetkezeti mozgalom mellett. Vida György, a Szabolcs megyei keme- csei ,,Dózsa‘‘ termelőszövetkezet elnöke még másfél vagy két hónappal ezelőtt maga is azok között volt, akik aláírták a fel- oszlási kérést és most, a mai napon, a tanácskozáson elmondotta, hogy a szövetkezet hive és azon van, hogy ne csak a saját szövetkezete virágozzék fel, hanem minél gyorsabban tudjanak segiteni a szoxirszédos termelőszövetkezeteknek is. Feltétlenül helyes volt és csak nagy örömmel lehet fogadni azt, hogy

a tanácskozás ilyen egységesen tett hitet a szövetkezeti mozgalom mellett, mert ez a szövetkezeti mozgalom nagy erejéről tanúskodik.

— Több hozzászóló beszélt azokrpl. akik ki akarnak lépni a termelőszövetkezetből, mint értéktelen elemekről, mint olyanokról, akikre a szövetkezetekben nincs nagy szükség. Ez a vé’e- mény helytelen. Nekünk

a szövetkezetek minden egyes becsületes dolgozó tagjáért harcolnunk kell cs meg kell győznünk őket arról, hogy saját maguk és családjuk érdekében akkor választanak helyesen, ha a szövetkezeti mozgalmat választják. Természetesen nem kell meggyőznünk. hanem ki kell tennünk a termelőszövetkezetből — még akkor is, ha benn akarnak maradni — a kulák és spekuláns elemeket.

Ezek a szövetkezetekben meghúzódva — éppen az elmúlt hónapok tapasztalatai szerint is — sok kárt tudnak okozni a termelőszövetkezetek becsületes dolgozó tagjainak. Ezeket — ismételem — akkor is ki kell rakni r szövetkezetből, ha benn akarnávita anyagát, és Dobi István elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, a Termelőszövetkezeti Tanács elnöke tartott záróbeszédet.

Dobi elvtárs szavazásra tette fel a határozati javaslatot (azokkal a kiegészítésekkel, amelyeket Hegedűs elvtárs a vita alapján összegezett) és a mezőgazdasági

nak maradni, viszont minden egyes becsületes tagért harcolni, küzdeni kell, hogy meggyőződve a szövetkezeti termelés előnyeiről, bentmaradjanak a termelő- szövetkezetben, azaz a számukra jobb utat válasszák.

— A hozzászólásokból sokszor nem derült ki elég világosan, hogy mi is a hibák oka, miért is van az, hogy egyes termelőszövetkezetekben bajok vannak. A bajok oka abban van, hogy sok hibát követtünk el szövetkezeti mozgalmunkban, nem tartottuk be mindenütt a szövetkezeti demokráciát, nem úgy vezettük a szövetkezeteket, hogy a termelőszövetkezeti tagság életszínvonala minden termelőszövetkezetben megfelelően emelkedett volna. Ezért vannak hibák egyes termelőszövetkezetekben és ebből világosan következik, hogy az orvosság: minél gyorsabban kijavítani ezekét a hibákat és a hibák kijavításával — nem a hibák eltusolásával — oldani meg a szövetkezetek megszilárdítását.

— Termelőszövetkezeteink megszilárdítása nagyon komoly feladatot ró a szőve kezeli mozgalom minden őszinte Írivére.

— Tanácskozásunkon több felszó. laló elmondotta, hogy az ellenséges elemek hogyan dolgoznak. Beszéltek olyan kulákokról, volt csendőrökről, akik nemcsak saját falujukban, hanem négy-öt faluban is aláírásokat gyűjtöttek a termelöszöve-kezelek felosztása mellett. Viszont meg kell állapítanom, jóformán egyetlen felszólaló sem tudö'-t azzal dicsekedni, hogy ő is járta volna a falvakat és szervezte volna a szövetkezeték hi. veit ezek ellen a kulák, csendőr,. és egyéb ellenséges elemek ellen. Arról többen is beszéltek, hogy saját erős szövetkezetükbe meghívták a gyengébben működő termelőszövetkezetek küldöttségeit és ez feltétlenül helyes is, de meg kell mondanom, elv ársak, hogy nem elég.

Oda kelj mennünk, ahol a bajok vannak.

A szövetkezeti mozgalom minden hi- vének meg kell érteni, hogy a szövetkezeti mozgalom egységet alkof, cs mindegyikünknek felelősséget kel] ereznünk azért, hogy ez a mozgalom az ország minden termelőszövetkezetét beleszámítva erősödjék és virágozzék.

— Tanácskozásunkon sok szó hangzott el arról, hogy a termelő- szövetkezetekben bizonyos ellentétek vannak a volt köz' v> paraszt ok és a volt szcgcnynara-zi ok között és sok felszólaló úgy tüntette fel a dolgot, hogy ingadozás elsősorban azoknál a termelőszövetkezeti tagoknál van, akik középparasztok voltak, mielőtt beléptek volna a termelőszövetkezetbe.

— Mire kell ebből következte'ni? Arra, hogy a lenn el öszöve* kezetekben az eddiginél sokkal jobb mun. kát kell folytatnunk a termelőszövetkezeti tagság egységének — beleértve a közepparasztokat, szegénypa. rasz'okat egyaránt — megerösitésétermelőszövetkezetek alapszabály- tervezetét. A tanácskozás a határozati javaslatot és az alapszabály-tervezetet elfogadta és két bizottságot jelölt ki a határozat és . az alapszabály véglegesítésére.

Az alábbiakban közöljük Hegedűs András elvtárs összefoglalóját és Dobi István elvtárs záróbeszédét.

re. A termelőszövetkezetekben igazság szerint, már nem szabad különbséget tenni középparaszí és szegény, paraszt, között. Egyaránt- tenneiő- szövetkeze-i tag mindegyik.

— A középparasztnál az olyan szövetkezetekben, mint mondjuk az atkári „Micsurin“, nincs semmi baj, mert otífc a középparasztok is összehasonlíthatatlanul jobban élnek, mint éltek egyéni gazdálkodó koruk, ban, de a gyenge termelőszövetkezetekben bizony baj van. Az ilyen gyengébb termelőszövetkezetekben a volt középparasztokkal közösen kell kidolgozni azt, hogyan lehet a. tér. melőszövet kezeteke. úgy megerősíteni, hogy minél gyorsabban megvalósuljon a mai tanácskozásunknak az a célja, hogy

a termelőszövetkezeti tagság életszínvonala egységesen magasabb legyen, mint a jól dolgozó közepparasztoké.

— Erre minden lehetőség megvan, de haladéktalanul hozzá kell fogni ehhez a. munkához. Nem kétséges, hogy ez a munka, ez a közös harc-megteremti majd a t«rmelőszövei‘- kezeli tagság kívánt- egységét.

— Tanácskozásunkon a felszólalóknak szinte mindegyike nagy helyesléssel. fogadta azokat- a hatalmas kedvezményeket-, amelyeket *ennelő- szöve'kezeleink megszilárdulásához termelésük növeléséhez kapnak. A felszólalók egyike-,másika elmondotta, hogy öt termelőszövetkezete tulajdonképpen azokkal a kérdésekkel küldte el a tanácskozásra, amelyeket a minisztertanács tegnap megjelent ha ározata már meg is oldott. Sokan azonban azt hiszik, hogy azok a kedvezmények, amelyeket a termelő szövetkezesek kaptak, egymagákban elégségesek ahhoz, hogy a szövetkezetek megszilárduljanak, hogy megszűnjék az ingadozás a termelőszövetkezetekben. Egyik-másik felszn laló világosan ki is fejezte ezt a nézetét.

— Meg kell mondanom, elvtársak, hogy igv persze nem igaz. Az ellen, ség már most erősen dolgozik Egyik-másik felszólaló el is mondta hogy az ellenség már mos' arról beszél, hogy igen, most jól van minden de mi lesz majd jövőre, és ezzel igyekszik hitetlenséget kelteni a sző. vetkezeti tagságban.

—■ Ezért a kormány rendeletéit népszerűsíteni kell a termelőszövetkezeti tagság között

és arra a. kérdésre, amit az ellenség mos: gyakran felvet, hogy mi lesz majd jövőre, meg kel 1 mondani, hogy azok az intézkedések, melyeket a kormány hozo't, ne.m az idei évre szólnak, hanem az elkövetkező évekre. A beadási kötelezettséget az idén a termelőszövetkezetekben például 10 százalékkal csökkentettük, jövőre és az utána következő két évre viszont az állati termékek beadását- 30 százalékkal, a feTménybeadási kötelezettséget pedig 25 százalékkal csökkentettük. Ezek a rendelkezések tehát éppen 1954-re, de 1955—1956 ra is. azaz az elkövetkező évekre teremtik meg a feltételét annak, hogy

termelőszövékezeti tagjaink az eddi. ginéi sokkal nagyobb jólétben éljenek.

— Ugyanez vonatkozik a szerződéses termelési árakra is. Idén a szerződéses termelési árak változatlanok, de jövőre a most kötött szerződések szerint a minisztertanács idevonatkozó határozata alapján a szerződéses termelési árak nagy mértékben emelkednek, egyik-másik -növénynél majdnem megkétszereződnek. Gondoljunk csak a dohányra, a hagymára, a fűszerpaprikára, stb. Az áremelés félmilliárd forintot jelent a dolgozó parasztság számára, de ez sem az idén jelenti a félmilliárdot, hanem a jövő évben. Vagy itt van az is, hogy két évig felfüggesztették a közép- és hosszúlejáratú hitelek visszafizetését.

— Természetesen a kormányintézkedéseknek akkor lesz meg az igazi hatásuk a termelőszövetkezetekben, ha nyomukban több termelés lesz. Például a szerződéses termelésre biztosított kedvezményeket az a termelőszövetkezet éivezi jobban, amelyik többet tud termelni. Az a termelőszövetkezet, ahol jövőre is gazos lesz a répa, a dohány, vagy gazos lesz a hagyma, természetesen nem élvezi majd ezeket a kedvezményeket úgy, mint a jól dolgozó termelőszövetkezet. Ezért

most minden erőt meg kell feszíteni annak érdekében, hogy termelőszövetkezeteinkben a termelés, különösen a szántás-vetési munka megjavuljon. Biztosítéka ez annak, hogy az elkövetkező években az életszínvonal a termelőszövetkezetekben messze az idei fölé emelkedjék.

— Termelőszövetkezeteinknek kormányunk a többtermeléshez minden segítséget megad. A kormány által adott segítség kérdése körül folyt le a tanácskozás egyik érdekes vitája. A patyi termelőszövetkezeti küldött, Kreisz And- rásné felvetette: biztosítsa a kormány, hogy a termelőszövetkezetek minden hónapban 8 forintot tudjanak adni munkaegységelőlegként. Utána több elvtárs rámutatott arra, hogy ez helytelen lenne. Azoknak az elvtársaknak van igazuk, akik helytelenítették Kreisz elvtársnő javaslatát.

— Helyes-e munkaegységre elő- 'eget, adni*1 Feltétlenül helyes. Nemcsak 8 forintot helyes adni, de ha a szövetkezet erős, nyugodtan adhat minden hónapban 10 forintot is, vagy még többet is. Miért helyes előleget adni? Azért, mert ha a munkaegységre előleget adunk, elérjük, hogy a termelő- szövetkezet tagságának — a háztáji gazdaság bevételével együtt számítva — bőven lesz pénze évközben is, s nem lesznek filléres vagy forintos gondjai.

— De miből kell ezt az előleget biztosítani? A termelőszövetkezet jövedelméből és nem állami támogatásból. Úgy kell dolgozni a termelőszövetkezetnek, hogy növény- termelésből, állattenyésztésből — különösen az utóbbiból — évközben is legyen bőven pénzjövedelme.

— Több felszólaló, amikor helyeselte a kormányintézkedéseket, egyben több uj kérést is felvetett. Ezeknek egyike- másika feltétlenül jogos kérés és kormányunk megvizsgálja, hogyan le-* hetne azokat teljesíteni. De világosan kell látni, hogy csak addig tudunk nyújtózkodni, ameddig a takarónk ér és abból nem adhatunk, amiből nincs. Ez vonatkozik olyan kérdésekre is. mint a vágás utáni zsir elengedésének kérdése. A vágás utáni zsír beadását a termelőszövetkezeti tagok és az egyéni parasztok számára is csökkenteni akarjuk, de ehhez a? kell, hogy

termelőszövetkezeteink ne annyi sertést hizlaljanak, amennyit eddig hizlaltak, hanem teljesítsék beadási tervüket és beadási tervükön felül bőven adjanak cl hizott- sertést a szabadpiacra is.

Az, aki a termelőszövetkezetektől megvásárolja a hizottsertést, nem állami üzletből vesz zsirt és akkor kevesebb szükség lesz arra a zsirra, ami a vágásból jött be« Tehát többet termelni, gyorsai)-* ben növelni a termelés színvonalát, mert csak igy lehet megteremteni az alapot a további kedvezmények megvalósításához«

— A felszólalások során sok panasz hangzott el különböző állami intézményekkel kapcsolat-* ban. Ezeket a panaszokat külön- külön megvizsgáljuk és mindent elkövetünk azért, hogy kijavítsuk azokat a hibákat, amelyek a gépállomásoknál, a szerződtető vállalatoknál, s különböző más vállalatoknál még megvannak.

— A bankhálózat munkájára külön ki akarok térni. Feltétlenül lényegesen javítani kell a mai helyzeten. A termelőszövetkezetek számára olyan pénzügyi gazdálkodási rendet kell kidolgozni, amelynek megvalósításával bankhálózatunk nem akadályozza, hanem segíti a szövetkezeti gazdálkodást. (Taps) Olyan pénzügyi gazdálkodási rendszert kell kidolgoznunk, amely lehetővé teszi, hogy a termelőszövetkezet ténylegesen önállóan tudjon gazdálkodni pénzével.

— Sok szó hangzott el a szövetkezeti demokráciáról, erre a kérdésre fontossága miatt szükséges mégegyszer visszatérni, A szövetkezeti demokráciát hiánytalanul meg kell valósítani;

a szövetkezeti tagságot ténylegesen be kell vonni a szövetkezet minden ügyének eldöntésébe, mert csak ez teszi lehetővé a szövetkezeti mozgalom megerősödését.

Alihoz azonban) hogy a szövetkezeti tagság a szövetkezet ügyeiben dönteni tudjon^ fel’-ét- lenül szükség van arra-, hogy a. tagok megismei kedjenek a szövetkezet minden ügyes-bajos dolgával. Necsak a tsz-elnök törje a fejét, hogyan le- hét többet termelni, több terményt és pénzt, biztosítani egy munkaegységre. hanem a szövetkezeti tagság 'is Ha a szövetkezetek vezetőinek nem sikerül a szövetkezed tagságot igy bevonniok az ügyek intézésébe, nagy erőforrástól fosztják meg a szöve'kezetüket.

— Ha viszont: a szövetkezeti tagok tapasztalata, tudása, ismere‘-e valóban érvényesül a szövetkezeti moa- galom fejlesztésében, olyan erővé válik, amely képes lesz leküzdeni minden kezdeti nehézséget és a legnagyobb segítség lesz szövetkezeteink fejlődésének meggyorsításában.

(Folytatás a 2. oldalon-)

Hegedűs András elvtárs válaszbeszéde