Zala, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-20 / 221. szám

Még eredményesebben harcolunk a kormány programmjának megvalósulásáért A fák koronája mögül méS visszatekint a le- menő lap, mintha utolsó perceiben is a zalaszent- mihályi Felszabadulás tsz nagy, egybeszántott földién puffogó traktorban akarna gyönyörködni, A trak­toros a tábla végére ér, kiemeli a földből az ekét. A félrebillenő eke megcsillan a lemenő napfényben és mire újra a földbe fúródnak az ekevasak, elbújik a nap a dombok mögé. Karlovics elvtárssal, a tsz elnökével ballagunk a felszántott föld felé. A domb egyik részén rozsot- vető tsz-parasztok indulnak haza. Szótlanul gyönyör­ködnek az emberek a gép munkájában. A jövőre gondolunk. A most megjelenő párt- és kormányhatá­rozatokra, újabb és újabb rendeletekre, amelyek mind, mind azt hirdetik, hogy jobb, boldogabb az élet. És most arra gondolunk, hogy jövőre, amikor ősszel megint szánt a traktor, sokkal több gabona lesz a <tsz tagjainak padlásán, sokkal megelégedettebbek lesznek a tagok, mint most. Pedig most is elég szé­pen került a padlásra, kamrába és jelenleg is megelé­gedettek a Felszabadulás tsz tagjai, — Minden tsz-tag lakásában van vezetékes rá­dió — szólal meg csendesen Karlovics elvtárs. — Mindnyájan hallgattuk a Központi Vezetőség hatá­rozatát a mezőgazdasági termékek uj begyűjtési rend­szeréről... — pár óra alatt egészében megváltoztak az emberek. Tagjaink arcán munka közben is meg­lehetett látni, hogy boldogabban dolgoznak.., Ki ne lenne boldog ennyi kedvezmény után. — Voltak tagok, akik ki akartak lépni a szövet­kezettől, mert bizony elég kemény volt az elmúlt év. Marton József is azt mondta, kilép.., Sajnáltuk volna, mert bizony becsületesen dolgozott. Ma meg­kérdeztem tőle: na, Jóska, mit szólsz a legújabb határozathoz? Azt mondja nekem: — Hát ehhez hirtelen nem is tud szólni az em­ber. Ennyi kedvezmény ..., öröm, boldogság, gazdag­ság ..., szóval nagyon jó. Nem kell tejet beadnom a tehenem után, a háztáji föld után is kevesebb a beadás, meg aztán a közös gazdaságban micsoda ked­vezmények ... nem is tudom elmondani, de nagyon sok. Ezt nagyon jól csinálta a párt. így igazán jobb a szövetkezetben. Ezek után kinek ment el az esze, hogy kilépjen a szövetkezetből? — Hát bizcíny nagy segítség ez a mi szövetke­zetünknek — folytatja Karlovics elvtárs. — Szőlő, gyümölcs és legelő után nincs beadás, 25 százalék­kal csökkent a terményből és 30 százalékkal az állat- és állati termékből a beadás. — így bizony jövőre még kétszer, háromszor is többet oszthatunk ki a tagok között, mint ezen az éven. Pedig most is 2.50 kiló búzát, 0.70 kiló rozsot és 0.50 kiló árpát osztottunk ki. Ezenkívül még több mint 20 mázsa gabona lesz kiosztva. Most jobb ta­lajba kerül a gabona, ez is biztosítja, hogy jövőre jobb termésünk és bőségesebb jövedelmünk lesz. Lassan besöfétedeit. A tagokkal együtt indu­lunk a falu felé. Mindnyájan igyekeznek, mert es­tére megbeszélés lesz a szövetkezet irodájában. Mel­lettünk hajtja el a marhaállományt a tehenész és a munkából hazatartó tagok büszkén dicsekednek szép marhaállományukkal. — Nagyon szép az állatállományunk — mondja az elnök elvtárs. — Nemcsak a tehenek szépek, ha­nem joggal büszke minden tagunk a sertésekre és lovakra is. A környéken nem hajtanak olyan lo­vakat, mint mi. És sertése is kevés egyéni paraszt­nak van olyan, mint nekünk. Lassan elérkezik a megbeszélés ideje. Egymás­után érkeznek a tsz irodájába a tagok. Kis csopor­tokat alkotva beszélgetnek. Nincs olyan csoportocska, ahol nem esne szó a Központi Vezetőség most meg­jelent határozatáról. — Én már teljesítettem az egészévi tejbeadáso­mat ■— mondja az egyik tag. — Ezzel be is fejez­tem, a beadást örökre. Azért viszek a csarnokba tejet, ha lesz fölöslegem, hiszen magasabb áron fi­zetik a szabadtejet és korpát is kapok érte. Meg aztán bárhova is teszem, akárkinek adom is el, min­denhogyan pénz jön a házhoz. Egy másik csoportban azt számolgatják, hogy mennyit jelent közös gazdaságukra nézve a 25—30 százalékos beadási kedvezmény. Igen nagy örömet jelent, hogy nincs beadás a legelő és gyümölcsös után. Doszpot Józseféit lakását egy ajtó választja el a tsz irodájától. Doszpot József és felesége egész éven keresztül becsületesen megálltak helyüket a kö­zös munkában, Ketten közel 500 munkaegységet sze­reztek, pedig Doszpot bácsi közel 60 éves és fele­sége is jóval túl van az 50-en. Csendesen beszél­getnek. — Hát bizony az én uram, mióta csak belép­tünk, mindig becsületesen dolgozott és én is kivettem részemet a munkából. Megálltuk a helyünket, ami­kor nehézségekkel kellett küzdenünk ... csak mi tudjuk, mit kellett kiállnunk. Támadták a szövetke­zetét mindenhonnan, elég volt védenünk. Ezért azt mondta a katona fiam most. amikor itthon volt sza­badságon: „Ki ne lépjenek édesanyám, hiszen ezután sokkal jobb lesz. Jól dolgoztak, megteremtették jobb életük alapját, meg aztán a párt és a kormány is segít.'1 — Nem xs lépünk lei — folytatja Doszpot néni. — Ha mind elmennek is, az én uram továbbra is az állatok mellett marad. — Dehogy lépnek ki — szakítja félbe férje. — Tudja elvtársnő, van egy-kettő, aki -azt suttogja, hogy kilép.., Hát egy-két tagot nem is bánunk, ha elmegy, ezek azok, akik nem dolgoztak, csak a szájuk járt. Akik pedig becsülettel helytálltak, úgy­sem mennek el. Az irodában az elnök elvtárs szava szakítja meg az apró csoportok meghitt beszélgetését. Elmondja, milyen munkafeladatok állnak a tagok előtt, melyik az a munka, amit előbb el kell végezni és meg­beszélik, hogyan osszák el a munkaerőt. — Azt akarjuk elvtársak — mondja az elnök — hogy a vetéssel és a betakarítással időben végezi zünk. Végezzük el a munkákat a minisztertanács ha­tározatában megszabott határidő előtt, . ., hogy előbb végezzünk, ez a fontos .. . Mutassuk meg, hogy hálásak vagyunk azért, amit a párt és a kor­mány adott nekünk. — Elvégezzük! Persze, hogy előbb végzünk a munkával — hangzik a közös válasz. — Egy kérdést utoljára hagytam — mondja Kar­lovics elvtárs —, de ez is igen fontos. Az a meg­tiszteltetés érte a szövetkezetünket, hogy egy ta­got küldhetünk a termelőszövetkezetek és gépállo­mások élenjáró dolgozóinak harmadik országos ta­nácskozására. Mi is küldjük a legjobb tagot, aki jól dolgozott és kiállt szövetkezetünk mellett,.. Kit javasolnak az elvtársak? Egyszerre hangos lesz a terem és innen is, on­nan is nevek hangzanak el. — Elvtársak! Figyeljenek ide, én elmondom, mi kit javasolnánk: Ferkóca Ferencnét. — Helyes, küldjük őt — hangzik a válasz. — Ferkócánénak több mint 200 munkaegysége van, becsületesen dolgozik. Amikor az ellenség la­zított, ő mindig kiállt a szövetkezet mellett, a köz­tünk lévő elégedetlenkedőknek is bátran meg­mondta az igazat. Budapesten is bátran el fogja mondani üzenetünket. A tagok ezen az estén hosszú órákon ke­resztül beszélgettek, tanácskoztak, hogy papírra írva küldjék el Ferkóca Ffrencnétől üzenetüket a pártnak, a kormánynak, a tanácskozásnak. Tudják, hogy ott lesznek pártunk és kormányunk vezetői, meghallgat­ják az ország különböző részéről jött szövetkezeti parasztokat. Meghallgatják, hogy ezután még jobb és boldogabb életet biztosítsanak a szövetkezeti dol­gozó parasztoknak. Meghallgatják Ferkócánét Is, ’ a zalaszentmihályi Felszabadulás tsz tagjainak köszö­netét a sok kedvezményért és meghallgatják fogadal­mukat, amellyel kötelezték magukat, hogy a párt zászlaja alatt sokkal egységesebben harcolnak a még boldogabb élet, a kormány programmjának megvaló­sításáért. Gaál Piroska Foglalkozzanak többet a dolgozókkal a felsőrajki AG gelsei üzemegységében A felsőrajki állami gazdaság gelsei üzemegységének dolgozói jól haladnak az őszi mezőgazda- sági munkákkal. Kovács Károly növénytermelési brigádvezető el­mondja, hogy az ősziárpa vetése 90 százalékra megtörtént, ame­lyet 17-én be is fejeztek. Haladnak a munkák a gelsei üzemegységben, de mégsem megy minden a rendjén. Laza a mun­kafegyelem. — Egyes dolgozók nem állnak rendes időben munkába, vagy ko­rán otthagyják a munkát, sőt elő­fordul az is, hogy egyes dolgozók igazolatlanul elmaradnak egy-két napra — mondja Kovács Károly növénytermelési brigádvezető. — Hát, hogy kik hiányoznak és lógnak néha a munkából, azt igy nem tudnám megmondani, — tér ki a kérdés elől Kovács Ká­roly. Helyesebb lett volna, ha azt mondja: „nem akarom megmon­dani, mprt hát mit mondanak az emberek, ha a hanyag munká­jukról a Zalán keresztül tudo­mást szerez- a megye*, ugyanis nagyon lesirt az elvtársról, hogy nem azért nem árulja el a lógó- sok nevét, mert nem tudja, ha­nem azért, mert nem akarja. Arra a kérdésre, hogy hogyan foglalkoznak a fegyalemlazitók- kal, Kovács Károly elmondta, hogy fegyelmi elé állítják, fele­lősségre vonják, vagy a gabona­járandóságból vonnak le a lógó- soknak. — Felvilágosító . munkát nem végeznek a dolgozók között? — kérdezzük. — A, dehogynem, — felel szé­kén elnyujtózkodva, kedélyes mosollyal. — Én egész nyáron 300 ember között végeztem felvilágo­sító munkát. Most a napokban is „hivattam“ be embereket és elbeszélgettem velük. Ez ugyan szép kis „beszélge­tés“ volt. A „behivottak" azt sem tudták, előre, vagy hátrafelé jöj­jenek ki az irodából. Az üzemegység vezetőinek, de meg a felsőrajki gazdaság veze­tőinek is a ledorongolás az agi- tációs módszere, ha kijönnek a dolgozók közé. Rendes politikai felvilágosító munkát nem végez­nek. Bizonyítja ezt az is, hogy a nagy költséggel elkészített ver­senytábla üresen áll, de még nyomok sem utalnak arra, hogy a közelmúltban erre a táblára Ír­tak valamit. Pedig lenne mit fel­írni a versenytáblára. A gelsei üzemegységnek is van pártszervezete, de az a termelés és a felvilágosító munka érdeké­ben nem sokat tesz. Szakszerve­zet és más tömegszervezetek Is vannak, de csak papíron. Nincs, aki foglalkozzon a dolgozókkal, aki segítené munkájukat és taná­csot adna nekik. A felsőrajki állami gazdaság gelsei üzemegységének ez a „ne­velési“ módszere nem sikerült. Javasoljuk, sürgősen változtassa­nak rajta. A kormányprogramul alapján, pártunk célkitűzéseinek megfelelően, végezzenek jó felvi­lágosító, politikai munkát, aztán tudnak eredményeket is felmu­tatni. &bídizRmibejt a zalalöo&l tég^Layijárban A keskeny ufón a zalalövői téglagyár felé haladva, már messzi­ről feltűnnek a piros- és sárgásszinü hatalmas égetett téglatömbök. A te­lepen szorgos munka folyik, minden dolgozó azon van, hogy a terveket túlteljesítsék. A gyár dolgozói már eddig is megmutatták, hogy állják adott szavukat, mert az éves tervü­ket nyerstéglából régen befejezték. Augusztus 10-én 5820 darab téglával gyártottak többet az éves tervnél. Szeptember 14-re ez a szám már el­érte a 300 ezret, A tervtulteljesités- ről beszél minden dolgozó most, az ebédszünet idején is. Különösen az árleszállítás után, amikor életszín­vonaluk szinte napról-napra emel­kedik — van mit mondaniok. Ko­vács Anna, Kiss Margit, Stankovics István, na meg a többiek is egyet­értenek azzal, hogy a többtermelés még magasabb életszínvonalat jelent. Krucler Lajos elvtárs, a gyár párt­titkára ilyenkor az ebédszünetben beszéli meg a dolgozók problémáit és arról is szó esik, hogyan tudnák a termelést még jobban fokozni. — A jobb élethez jobb munka is szükséges •— magyarázza a mellette álló dolgozóknak Krucler elvtárs —. Mi jól dolgoztunk az alkotmányi munkaversenyben, amelyet az is bi­zonyít, hogy éves tervünket már augusztus elején valóraváltottuk. Azóta nagyon sokat emelkedett az életszinvonalunk. Nemrégen pártunk és kormányunk programmjának meg­felelően leszállították az árakat. Az árleszállításhoz, az áruk olcsóbbsá- gához nem kis mértékben járultunk hozzá mi, a zalalövői téglagyár dol­gozói is. A körülállók fejbólintással és igenlő szavakkal jelzik, hogy egyet­értenek Krucler elvtárssal. Kovács Anna, DISz-fiatal szól közbe. — Nem hiába dolgoztunk, ezt mindenki világosan látja üze­münkben. A napi tervünk a nyári időszakban 15 ezer darab nyers­tégla volt. Mi azonban elhatároztuk, hogy napi 20 ezer alatt nem állunk meg. Ha jól emlékszem, egyetlen nap volt, amikor csak 19 ezerre va­lósítottuk meg a tervet. Ebben az időben 7—8 ezer téglával termel­tünk többet a napi tervnél. Augusz­tus 10-én már büszkén számoltunk be arról, hogy éves tervünket be­fejeztük. Kovács Anna beszédét Stankovics István folytatja, ö is arról beszél, hogyan dolgoztak, hogyan teljesítet­ték túl a terveiket. — Igyekeztünk a jobb munkára, azt akartuk, hogy' a gyárat ne érje szégyen a terv nem. teljesítése miatt — mondja, de egyben bírálatot gyakorol az ES központja felé, amely az utóbbi idő­ben — különösen azóta, mióta tel­jesítették a tervet — nem látogatja meg az üzem dolgozóit. Volna pro­bléma pedig, például az is, hogy a téves számfejtés után öt dolgozó­nak mintegy 100 ezer tégla terme­lésének bérével nem számoltak el. Ez a mulasztás nem serkenti a dol­gozókat, hogy magasabb teljesít­mény elérésére törekedjenek. — Mi még jobb eredményekkel, több tégla termelésével akarunk hozzájárulni hazánk építéséhez, de a többtermeléshez szükséges az is, hogy az ES-nél felszámolják a hibá­kat. — A tervünk túlteljesítését aka­dályozza egy — hosszabb idő óta vajúdó — normakérdés is — mondja Tóth István —, Az ES központjából mindig azzal hitegetnek, hogy ek­kor, meg akkor jönnek elintézni. Mi túlteljesítettük nemcsak a napi és dekádterveinket, hanem az éves tervünket is, de azért a központunk­nak nem szabad elfelednie, hogy a további munkánkhoz segítség is kell! Igazuk van * téglagyári dol­gozóknak. Nem elég csak „rámenni'* a tervteljesitésre, hanem ha a terv már teljesitve van, arra kell töre­kedni, hogy a további eredmények is biztosítva legyenek. A Megyei Tanács Téglagyárai Egyesülés köz­pontja vizsgálja meg a dolgozók kérését és tegyen intézkedést, hogy a munkakedv tovább fokozódjék. Többet kell foglalkoznak a terüle- teken lévő dolgozók egyéni problé­máival és ügyes-bajos dolgaival —. és akkor minden lehetőség megvan arra, hogy a Megyei Tanács Tégla­gyárai Egyesülés telepei jó eredmé­nyeket érnek el a tervekért indított harcban. — Napi terveink túlteljesítésével, a még jobb minőségi munkával, több tégla termelésével köszönjük meg pártunknak és kormányunknak az árleszállítást, amely életünket még szebbé teszi — mondja Kiss Margit DISz-fiatal —. Most látjuk igazán, hogy pártunk és kormányunk nemcsak igér, hanem valóra is váltja a szavát. Egy óra az idő, lejárt az ebéd­szünet. Az üzem sípja megszólal. A körülöttünk összegyűlt munkások a munkahely felé igyekeznek. A „kis- gyülés", amely spontán verődött össze, olyannak tűnt fel, mintha jól képzett előadó magyarázta volna meg az árleszállítás jelentőségét. Egyszerű emberek egyszerű szavából sugárzott ki, hogy érdemes jól dol­gozni, hiszen azt bizonyítják a té­nyek: pártunk és kormányunk intéz­kedései. A dolgozók maguknak dol­goznak szebb és jobb életükért. Több termést akarunk — több ui módszert alkalmazunk Ebben az évben nemcsak ter­melőszövetkezeteink és _csoport­ja ink, de egyénileg dolgozó pa­rasztjaink is megtanulták, hogy a korai munka meghozza ered­ményét. Zalacsében Vass Agostonék 8 holdon gazdálkodnak. A be­adásban mindig élenjárnak, az elsők között teljesítették gabona­beadásukat. Jól megművelt ta­lajba vetették növényeiket, ami­ért bőségesen fizetett a föld. Vass Ágoston, mint begyűjtésben élen­járó dolgozó jó munkájáért dísz­oklevelet kapott. Most az őszi munkák idején minden elhatározása az volt, nem­csak neki, de feleségének is. hogy a minisztertanács határozata alap­ján végezze el az őszi munkát. A családban az újságokból, folyó­iratokból szorgalmasan tanulmá­nyozzák a fejlett mezőgazdasági módszereket, igy ismerik azok gyakorlati jelentőségét. A kis parcellák korlátozzák az agrotech­nikai eljárások alkalmazását, de úgy döntöttek, hogy ahol csak lehetséges, megpróbálják azt. A burgonyát előcsirázva ültet­ték kora tavasszal. Ez a burgo­nya egyszer lett kapálva és vi­rágzásig kétszer töltögetve. Már kiszedték a burgonya nagyrészét, amiből elsőnek a beadást teljesí­tették. — Jól fizetett a burgo­nya, — mondja Vass Ágostonné. — Meg vagyok elégedve vele. Ami a legjobb, a beadásnál 10 száza­lék kedvezményt is kaptam. A kukorica az kedvező. Ilyen szép nagyon régen volt — mondja mo- solyogva. — Igaz, hogy sok mun- ka volt vele, de megérte. Talál-1 ni benne olyat is, ahol 3—4 cső van egy száron. Igyekszünk a ku- koncát is minél előbb betakard tani, mert búzát szeretnénk vetni utána. Azért határoztuk úgy, hogy a szedés után azonnal levágjuk a szárt is. A napraforgóbeadást már telje­sítették Vasséfc, s most a legna­gyobb munka, ami előttük áll: az őszi szántás-vetés. A keverőszán-* tással már teljes egészében vé­geztek. Trágyáztak kora őszön, még szántás elején, hogy azonnal alászánthassák. Búza alá zabtar- lóba ment a trágya. A tavaszi ka-< pások alá is szeretnének trágyáz­ni. E héten még elvetik a zabot* hogy ne legyen rá gond. Korai vetés korai és bő aratás, ez a föld igazsága. Ezt tartják Vassék is. Vassné a szomszédasszonyával beszélgetett s előjött a szó az árleszállításról. — Mi, a jó őszimun­kánkkal válaszolunk az árleszál­lításra — mondotta Vassné. — Nagy kedvezmény számunkra kormányunk újabb intézkedése* Én csak azt mondhatom, hogy ez­után még nagyobb örömmel, lel­kesedéssel dolgozom családom­mal,

Next

/
Thumbnails
Contents