Zala, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-20 / 221. szám

PÁR TELET*

Gyökeret ver! a „gyem“ a pises lermelocsopertek földién

Több és jobb téglát a hazánakl

Élen a zalaegerszegi iégla&várak

Gelse a nagykanizsai járás egyik legnagyobb községe. Lakossága jóval ezren felül van, köztük vasutasok, kisiparosok, de a túlnyomó többsége dolgozó paraszt, akik közül ma már sokan ia nagyüzemi mezőgazdálkodás útjára léptek. A község rohamos fejlődésnek indult az elmúlt években. Egy állami gazdaságja és két termelőszövetkezeti csoportja van: a Zöld Mező és a Petőfi,

A község kulturális arculata is megváltozott. A községnek kultur- háza van, amelyben hetenként rendszeresen mozielőadásokat tartanak. A régi düledező bolt helyén ma már egy korszerű áruház látja el áruval a község dolgozóit.

A fejlődésnek indult község felfelé ívelő utjának azonban gátlói is vannak. Vannak, akiknek nem tetszik, hogy a volt földesúri birtokon egyszerű emberek gazdálkodnak, akik munkájának gyümölcsét nem a földbirtokos, a gazdatiszt és a néhai léha semmirekellők vágják , zsebre, hanem azok, akik becsületes munkával évenát megdolgoznak érte. Nem tetszik az sem nekik, hogy ma már a kulákok és kupecek nem szipolyozhatják a dolgozók vérét, nem nyúzhatják le a bőrét. Nem nyugszanak bele abba, hogy a klerikális reakció sötétsége mind kevesebb tért hódit számukra. Hiszen a mindinkább felvilágosult dolgozók egyre világosabban látják, kik azok, akik jólétükre, boldog életükre törnek, kik azok, akik visszasírták a múltat, mely a nép számára csak szenvedést, megaláztatást és kisem- mizést jelentett.

Az ellenség nem nyugszik bele a vereségbe. A kormány pro- grammját, amely a dolgozók további jólétét szolgálja, igyekezett félremagyarázni és vérszemet kapva az első napokban a dolgozók tájékozatlanságából, kihasználva, hogy a pártszervezet, a tanács és a tömegszervezetek nem látták feladatukat — lekicsinylőleg, gyalázkodó hangon uszítani kezdett a termelőszövetkezetek ellen.

Megkönnyítette az ellenség munkáját, hogy a pártszervezet nem figyelt fel az ellenség mozgolódására, nem leplezte le bomlasztó tevékenységüket a termelőszövetkezeti tagság és az egyénileg dolgozó parasztság között. A pártszervezet ma már ismeri az ellenség tevékenységét, de még mindig nem látja ahonnan fuj a szél".

Tomozer Lajos plébános látszólag csendes, békés ember. Olyan ember,

aki csak „istenes'1 dolgokkal foglalkozik, Ö igazán nem csinál semmit, csak egy kis ,,háziagitációt" folytéit a dolgozók üdvössége „érdekében". Persze ő csak a jóbarátokhoz megy. Ahol nyugodtan beszélhet. Ilyen jóbarát Kocza József tszcs-tag, «kinek testvére és leánya apáca volt, vője pedig, akivel egy házban lakik, gazdatiszt volt az egyik földbirtokosnál. Ilyen „érdemekkel'1 nem sok család dicsekedhet és hízeleghet Tomozer plébánosnak Gelsén, nem csoda hát, hogy úgy szivéhez nőtt ez a család. Nézzük tovább e díszes társaságot.

Ifj. Mozsolits József arról hires többek között, hogy három tszcs-tag helyett irta meg és irta alá a kilépési nyilatkozatot, (Külön érdekessége a dolognak, hogy ő nem is tszcs-tag,) Hogy a felesége köztudomásúan gyakran látott vendég a plébános házánál? Hát abban Igazán nem találhat senki kivetni valót. Maga Tomozer plébános utalt rá többizben, hogy ne higyjék azt, miszerint ő a fejére esett. Mert már nem lenne régen ott, ahol van, ha nem lenne olyan ügyes, mint amilyen. Viszont kár lenne azt is hinni Tomozer plébánosnak, hogy talán mások estek a fejük lágyára és nem veszik észre az ő háttérben szerényen meghúzódó személyét.

A vonaton, amely ott halad el a tszcs földjei mellett, gyakran hallani hangokat, hogy kapálatlan a tszcs földje. Ennek okáról legtöbbet Hajdú János tszcs-tag tudna mondani, aki a kapálás idején nyíltan hangoztatta: „minek hozzák a családtagokat dolgozni a csoportba?'1 Akkor nem figyeltek fel erre a hangra a tszcs tagjai, de ma már tudják faluszerte, hogy Hajdú János házánál az asszony hordja a kalapot. Tőle mindig a legfrissebb kulák- érvek kaphatók, hiszen jómaga ku- iákcsaládból származik,

Mire vezetett az ellenség tevékenysége ?

Elsősorban arra, hogy bomlás jelei mutatkoznak a termelőszövetkezeti csoportokban. Elégedetlenséget szítottak a dolgozók között, amely rányomja bélyegét a most folyó munkákra. Az ellenség módszereiben nem válogatós, különösen akkor, ha a pártszervezet és a tanács tétlenül nézi munkáját. Ezért fordulhatott elő, hogy a tszcs-tagság egy része, például Kalamár Antal, Lukács Ernő, Balázs György és a többiek csak azért írták alá a kilépési nyilatkozatot, mert megfenyegették

őket. ök maguk mondták el, hogy szívesen dolgoznak a közösben s kár lenne a csoportért.

Az ellenség valóságos rohamot indított a tszcs-k ellen. Úgy „érvelnek'1 a dolgozók között, hogy ha nem irod alá a kilépést, mit szólnak a többiek? Ahol ez nem használ, ott igy „érvelnek": „Kiverem a szemed, ha miattad nem lesz meg a hetvenöt százalék'1.

A fenyegetőzésnek van is némi eredménye, A községi tanácstitkár, Balogh József jól ismeri, kik izgatnak a tszcs-k ellen, kik fenyegetőznek, de bizonyára, az ellenség hangjának hatására nem hajlandó őket leleplezni. Balogh tanácstitkár maga mondta a csoporttagoknak a kormányprogramon megjelenése után: „itt az alkalom, most szétmehettek".

A pártszervezet és a tanács tájékozatlan, nem ismerik a község ügyes-bajos dolgait, a dolgozók problémáit. A községben több alap- szervezet van, melyek élén egy függetlenített párttitkár és a csucsveze- tőség áll. A csucsvezetőség üléseit megtartja ugyan és ott határozatokat is hoznak, de rendszerint későn. Az ellenség munkáját is akkor vették észre, amikor az már a termelőszövetkezeti csoportok létét veszélyezteti. Mindennek oka abban van, hogy már az elmúlt évben is gyenge volt a politikai oktatás. !

A pártszervezet lebecsülte a tszcs-tagság között végzendő politikai nevelőmunkát is. Nem segi- tette elő politikai munkával a termelőszövetkezetek megerősödését, nem nevelték a párttagokat példa- mutatásra. Nem mutatták meg a tszcs tagságának a nagyüzemi gazdálkodás perspektíváit, a nagyüzemi mezőgazdaság korlátlan lehetőségeit. Ez az oka többek között annak is, hogy maguk a párttagok sem ismerik fel ennek jelentőségét. Bizonyíték erre Végh János elvtárs, aki csucsvezetőségi tag létére, maga is felült az ellenség hangjának és aláírta a kilépési nyilatkozatot.

A politikai munka megjavítása, a termelőszövetkezeti csoportok megszilárdítása, az ellenség leleplezése és szószólóinak kizárása a tszcs -kből, ez a gelsei pártszervezetek legsürgősebb tennivalója. Vessenek véget az ellenség garázdálkodásának! A járási pártbizottság és a járási tanács se halogassa a segítségadást: erős kézzel irtsák ki a gyomot a gelsei termelőcsoportok földjéről.

Kerkay—Rigó

A zalaegerszegi téglagyárakban becsületesen dolgoznak a harmadik negyedéves tervért. A verseny nemcsak a többi gyárral szemben folyik, hanem a brigádoknál is egyre nagyobb eredményeket mutatnak fel a jó versenyszellem kibontakozása után. A gyár dolgozói jó munkával a téglagyári egyesülés telepei között folyó versenyben az elmúlt hónapban is az elsők közé jutottak. Az első és a második számú gyár nyerstéglából 123.4, a nyerscserépből pedig 138.1 százalékra teljesítette augusztusi tervét. Az alkotmányi verseny lendületét szinte töretlenül hozták át a harmadik negyedév utolsó hónapjában. Ennek eredménye, hogy a harmadik negyedéves tervüket a nyerstéglagyártásnál szeptember 13-ig 103.1 százalékra valósították meg. A nyerscserépnél 85, égetett tégAz ujudvari töltőállomás dolgozói jó munkájuk révén a hét fellep közül a második helyezést érték el az augusztus 20 és a bányásznap tiszteletére folyó munkaversenyben. Lelkes és eredményes munkájukért vándorzászlót é,s pénzjutalmat is kaptak.

A dolgozók a bányásznap alkalmával újabb felajánlásokat

Ä „Zala’1 bírálata után az Élei- mezési Minisztériumtól, a Beruházási Igazgatóságtól és a Budapest Tervezőirodától vizsgálat érkezett, hogy megállapítsa az építkezés elhúzódásának az okát. Az okok túlnyomó részben azok voltak, amelyeket a „Zala” bíráló cikkében felsorolt.

A kiküldöttek megérkezése után a vizsgálat először is vitával kezdődött. Azt igyekeztek eldönteni, mennyiben felelt meg a bírálat a valóságnak. Amikor látták, hogy a bírálat helytálló, összehívták a dolgozókat és megbeszélést tartottak. Az illetékesek megígérték a dolgozóknak, hogy az építkezés gyors befejezéséhez minden segítségét megadnak. A Tervezőiroda megbízottja ugyancsak ígéretet tett, hogy a tervét most már nem fogják megváltoztatni.

Iánál 96.5, égetett cserépnél pedig 97 százalékra teljesítették a harmadik negyedévet.

A legutóbbi értékelés szerint az éves terv ezidőszakra eső részét; minden reszortnál túlszárnyalták, Nyerstéglából 120, égetett téglád ból pedig 105.3 százalékra Valósi- tották meg éves tervüket,

A tervek túlteljesítéséhez a dolgozók jó munkája mellett szűk-, séges a műszakiak nagyobb segítsége, Az 1. számú téglaprésnél nem fordítanak elegendő gondot az automata levágóasztal üzemeltetésére. A segitségadással elkerülhetnék a kisebb hibáikat, amelyek miatt naponta 10 ezer téglával termelnek kevesebbet. Amikor biztosították a terv teljesítéséhez szükséges előfeltételeket, naponta 30—32 ezer téglát is készítettek az előző 26 ezer helyett.

tettek. Vállalták, hogy társadalmi munkával kijavítják a kul- turházat, a telep kerítését pedig befestik és a butántartályok niivó- állás-mutatóját biztonsági dróthálóval látják el.

Előző felajánlásukat, mely szerint a teleptől a műutig vezető utat megjavítják — a bányásznapra teljesítettékA dolgozók örömmel fogadták az ígéreteket, amelyre ugyancsak ígérettel válaszoltak. Megfogadták, ha újabb tervezésekkel nem hátráltatják munkájukat, akkor szeptember 26-án megindulhat a gyár.

• Az Épületszerelő Vállalat dolgozói eddig is jó munkát végeztek a Vajgyárnál. Bella István és Kosa István csoportvezetők szorosan együttműködve harcoltak azért, hogy a szerelési munkákat minél gyorsabban s minél tökéletesebben végezzék. A villany- és vizvezetékszerelő-csoportok dolgozóinak munkáját az ár- leszállítás még lendületesebbé tette s még az eddignél is lelkesebben harcolnak a kormánypro- gramm megvalósításáért.

•*- r-~~, -A -A- -A -A z. z.. a y. a y. s- a .-v -v . /'

■V v v v v ■v*’ -v -v”UV -v- J-v'uSr,,'V'

Második helyen aa ujudvari töltőállomás

Szeptember 26-ra felépül a Vasgyár

A kispáli fiatalok között

A z egész úgy kezdődött, hogy Kispáliból betelefonáltak a járási DISz-bizoHságra: Németh elvtárs, a DISz-titkár feltétlen menjen el vasárnap, mert DISz- gyűlés lesz.

Németh elvtárs már utón volt, amikor találkoztam vele. — Gyere el — mondta — ird meg a DISz-gyűlést. Örülni fognak a fiatalok. — Megfordultam és együtt mentünk továbbAhogy,a falu láthatóvá lett, már biztosak voltunk a DISz-gyűlés sikerében. A falu szélén fiatal lányok csoportja álldogált. — A gyűlésre várnak — jegyezte meg Németh elvtárs — csak nem akarnak még bemenni a kultur- házba—Ahogy közelebb értünk, még egy csoport tűnt fel Ezúttal fiuk. Lehöi'iek ők is vagy tizen.

Németh elvtárs most rnár nem szólt. Beszéljenek a tények — gondolta. De láthatólag dagadt az örömtől. Hiszen nincs is szebb, mint amikor egységes, összetartó és lelkes fiatalokat Iát az ember.

A lányok csoportja előtt megálltunk és beszélgetni kezdtünk a DISz-gyűlésről. A lányok elmondták, ők szívesen A jönnének a DISz-gyűlésre, de ... a „dU’-nél tovább azonban nem jutottunk. Hiába faggattuk őket, csak néztek egymásra szótlanul. Egyik a másiktól várta. hogy majd elmondja, mi az <a ,,de’‘. Végül kijelentették, hogy majd megbeszélik a dolgot.

Elindultunk a fiuk felé. Ott kugliztak a kulturház mellett. Én

pár lépés után visszafordultam a lányok felé, de akkor már nem láttam senkit. Mintha fold nyelte volna el őket. A fiuk egy része, amikor látta, hogy Németh elvtárs megérkezett, abbahagyták a játékot és odajöttek. Beszélgetni kezdtünk. Eredmény: ma nem lehet megtartani a gyűlést, mert ma nem jöttek össze a fiatalok.

— Ezt már mi is látjuk — jegyeztem meg az előbb eltűnt lányokra gondolva — de miért nem? Mi az oka? —■ Hát annak több oka va.n

— mondta egy hosszú, szőke fiú.

— Elsősorban az, hogy széthúz a fiatalság. Nem jönnek a DISz-be. Főleg a lányok. Segítséget meg nem kapunk sehonnan. Se a párttól, se o tanácstól, se sehonnan.

A beszélgetők lehettek már vagy tizenöten. Mind fiatalok. Fiuk. Megkérdeztem a mellettem állót, hol lakik a párttitkár. Megmutatta a házat. Elindultam, de utánam kiabált, hogy ne menjek, mert nincs otthon. Ht van, a kuglizókat nézi. — Az. az ott — mutatóit rá egy sovány, vékony emberre. Odamentem, bernutat- koätam és beszélgetni kezdtünk. Nehézbeszédü ember lehet. Nagy nehezen megtudtam, hogy a falu pártszervezete 3 tagú. Tagjelöltfelvétel az idén még nem volt, tavaly is csak egy de később azt is kizárták. Hogy miért, azt már ő sem tudta.

— Tanulnak cl pártltiagok? — kérdeztem. — Hát tavaly nem volt oktatás. Az idén sem szerveztünk semmit, mert három tagnak nem is érdemes. — Mióta párttitkár? — kérdeztem tovább.

— Hát tulajdonképpen én nem vagyok páríittkár, csak helyettes, a tavasz óta, — Hát akkor ki a párttitkár? — A Sós Magdolna.— Kértem, mutassa meg, hol lakik, szeretnék vele beszélni. — Hát most nem lehet vele beszélni, mert nincs idehaza — mondta nagysokára. — Arról tudom, mert nevelt lányom és együtt lakunk. — Láttam, mással nem tudok beszélni egyelőre. hát tovább tudakoztam. — Hogyan ellenőrzi és segíti a pártszervezet a tanács és c DISz munkájúit? - Hallgatott- Újra kérdeztem. — Milyen a kapcsolat a. tanács és a pártszervezet között? — RámnézeK, úgy mondta:

— Nem is olyan jó, meg nem is olyun rossz. — Hogy érti ezt? Mégis, mit gondol? — Végre beszélni kezdett.

—■ Nem kérdeznek meg bennünket semmiben. Mikor megkaptam a megbízólevelemet, utána a tanácsülésre egyideig meghívtak. Aztán ez a meghívás is elmaradt. Elmaradtam én is. Olyan ember vagyok én. akit ha nem hívnak, nem megy sehová.

— Na és a DISz? Azzal mi van?

— A DISz az dolgozgatott .szépen, de mikor aztán lett az a kavarodás, hát utána ki balra ment, H jobbra. Mert tudja mi volt? A volt DISz-Htkár erkölcstelen életmódot folytatott és nem törődött a fiatalsággal. A fiatalok, főleg a lányok ezért elmaradtak a Díszből. Pedig kár a DISz-ért, nemré- gén még jól dolgozott. Az aratás

alatt aratóbrigádban dolgoztak, róluk beszélt az egész falu. Igaz, akkor a tanács is segített nekikj\J encsics elvtárs ez:4' he is fejezte a mondanivalóját. Valami olyasfélét mondott még, hogy most már mindent elmondott. Hát nem faggattam tovább. Elbúcsúztam és elindultam a faluba. Tudtam már, miért maradt el a jónak ígérkezett ÜlSz-gyűlés. A lelkes fiatalok nem tudtak megbirkózni a rossz elöérzetekkel és a fiatalok munkájukban magukra maradva, elkeseredésükben lemondtak arról, hogy tovább fáradozzanak- Megijedtek az előre látható nehézségektől. Nem állt mellettük sem a pártszervezet, sem a tanács, amely lelkesítette, segítette volna munkájukat.

A jónak ígérkezett gyűlés ugyan elmaradt, de azért nem sajnáltam, hogy elmentem. Megismertem egy olyan falut, amely kézzelfogható példát nyújt arról, hogy ott, ahol lebecsülik a párt- szervezet jelentőségét, a politikai oktatást, a DISz-fiatalok munka- jái. elmaradnak az élettől. A faluban az árcsökkenésről alig esik szó. Ki magyarázza meg a dolgozóknak az árcsökkenés jelentőségét? Senki. Pedig ehhez ’nem. kell tudomány. Azelőtt a dolgozó paraszt lovának rongy szőnyeget vett és zzal takarta be, mert drágának I találta a pokrócot. Ma már pok-1 rácot vesz, mert 350 forint helyeit 150 forint, lett a pokróc ára. Vagy a lábbeli, tányérok, szövetek, ingek és lehetne sorolni még tovább, mi minden lett olcsóbb. Erről azonban Kispáliban nem beszél senki.

A faluban a párttagok lé. ^ nyegében két családból tevődnek össze- Egyik a Bankócsalád, melynek tagjai valamemy- nyien fizetett állást töltenek be. A gyerekek közül az egyik a földmivesszövetkezeiben van, a másik pedig mezőőr. A másik család a párttitkár és helyettese. Apa és neveltlánya. így a párt- szervezet kérdéseiben legjobb esetben is csak két vélemény lehet. Két család véleménye. A dolgozó parasztokkal nem foglalkozik senki, politikai nevelőmunka nincs. A pártban gazdálkodó nem igen akad. Mondják is, hogy ezek csuk érdek-emberek. Azt nézik, mi a haszon. Honnan ez a hang? A pártszervezet nem dolgozik, de annál többet az ellenség. Sós elvtársnő, a párt-titkár Teskándon dolgozik a földművesszövetkezeiben. A faluban csak ritkán tartózkodik. Ha akarnának, sem tudnának hozzáfordulni a dolgozók segítségért, tanácsért.

Németh elvtárssal együtt jöttünk hazafelé- Egész utón nem szólt egy szót sem. Csak amikor elváltunk mondott annyit, hogy nem tudja, mi lelte ezt a községet, nemrégen még olyan jól ment a munka- Nem titkoltam véleményemet és megmondtam, kevés a segítség, amit kapnak.

Különben helyrejönne újra minden. Búcsú közben még mentegette magát, ne haragudjak, hogy elhívott, de nem tudhatta, hogy elmarad a DISz-gyűlés. Kért, hu 'udok, menjek el szerdán újra mert a fiatalok megígérték, akkorra megszervezik a gyűlést. Nem hagyják magukat.

(r;