Zala, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-13 / 215. szám

Munkavédelem Lovásziban Pártunk, kormányzatunk igen nagy gondot fordít a munkavédelemre. Ugyanakkor, amikor szigorú rend­szabályokkal igyekszik biztosítani a dolgozók épségét, egészségét, hatal­mas összegeket fordít a munkavédel­mi beruházásokra. A lovászi Kőolaj­termelő Vállalatnál a múlt évben 30 ezer forint volt a munkavédelmi be­ruházás, az idén már 490 000 forintos Összeggel igyekeznek megvalósítani a biztonságosabb munkafeltételeket. A munkavédelmi beruházásra fordí­tott összeg a jövő évben ennél a vállalatnál 1 millió forintra emelke­dik. A fent jelzett beruházási összege­ken kívül az üzem is jelentős összeg­gel járul hozzá a munkavédelem jobbátételéhez. A második negyedév­ben csak védőkenőcsre és szappanra 24.000 forintot fizettek ki. Védőru­hára 351.000 forintot, védőételekre cs italokra 14.000 forintot, míg egyéb biztonsági felszerelésekre 8000 forin­tot fordítottak. Voltak azonban eze­ken kívül még különböző biztonsági beruházások, amelyekre 20.000 forin­tot fizettek ki. A munka biztonságosabbá tételét igen nagymértékben elősegítik a munkavédelmi tanfolyamok is. Lová­sziban a dolgozók mintegy 85 száza­léka résztvett ilyen tanfolyamon. Azonban, mint ahogy Vasák Károly, a lovászi Kőolajtermelo Vállalat munkavédelmi megbízottja beszámolt erről' a kérdésről, nagyon sok dol­gozó, bár megvan a lehetősége, nem használja a munkavédelmi felszerelé­seket. Az esztergályosok nem teszik fel a védőszemüveget. Azt mondják, szemüveg nélkül jobban látnak. Ez a nézet teljesen helytelen és káros, A védőszemüveg nem a látást segíti elő, azonban nem is akadályozza azt, vi­szont megvédi a szemet attól, hogy az izzó fémforgács a szembe vágód­jon, ami igen könnyen vakulást is okozhat. Hasonló a helyzet a gumikesztyűk és az egyéb védőfelszerelések hasz­nálatánál is. A statisztika szerint az eddigi bal­esetek nem annyira a munkavédelmi felszerelések hiányából, mint inkább a dolgozók vigyázatlanságából szár­maztak. Most, a MASZOLAJ vezér- igazgatóság felhívására munkavédel­mi hónapot rendeznek, amely augusz­tus 25-én kezdődött és szeptember 25-ig tart. A munkavédelmi hónap idején a dolgozók javaslatokat adnak be, hogy miként lehetne a munkavé­lelmet még jobbá, még eredménye­sebbé tenni. Arról, hogy kormányzatunk milyen gondot fordít a munkavédelemre, hogy mennyire legfőbb értéknek te­kinti a dolgozó embert, elég, ha azt elmondjuk, mit kap például egy ko­romgyári dolgozó . , Elsősorban is minden dolgozó kap egy védőszemüveget, két overallt, 1 darab porvédőt, 1 pár bányászbakan­csot, 2 darab inget. 6 zsebkendőt, 4 pár zoknit, két pár kapcát, 1 da­rab svájci sapkát egy évre, 2.4 kilo­gramm védőkenőcsöt, 159 liter tejet, 150 kiló vasaskekszet; 6 kilogramm szappant és a téli időszakra 150 liter teát. Tehát ebből is látható, hogy a vál­lalat minden tekintetben igyekszik eleget tenni a munkavédelmi követel­ményeknek. A dolgozók azonban sok esetben itt is helytelenül járnak el. Vannak, akik azt mondják, hogy nem szeretik a tejet s inkább elviszik azt haza. így a tej, főleg a nyári időszak­ban nemcsak a dolgozó egészségét nem védi, hanem meg is romlik, te­hát kárbavész. Nem elég, ha a vállalat biztosítot­ta a munkavédelmi felszereléseket és a védőételeket. A dolgozóknak alkal- mazniok és fogyasztaniok kell azo- kat. Nagy hiba, hogy a dolgozók igye­keznek kivonni magukat a munkavé­delmi oktatásokból. Ezen a téren az eddiginél sokkal jobb felvilágosító munkát kell végeznie a pártnak és a szakszervezetnek. A pártszervezet ne elégedjen meg azzal, hogy csak instruál, adjon egyéb segítséget is a munkavédelem eredményesebbé té­teléhez. A szakszervezet keretén belül működő munkavédelmi bizottság ugyancsak nem áll hivatása magasla­tán s nem veszi ki részét a munká­ból. Ez a bizottság nem azért van, hogy csak neve legyen, hanem azért, hogy dolgozzon s ezáltal elősegítse a balesetek számának csökkenését. A munkavédelmi felügyelő körül sincs minden rendben. Az előző mun­kavédelmi felügyelőt leváltották, mert semmit sem dolgozott, az új munkavédelmi felügyelő sokat dolgo­zik — csak éppen nem a munkavé­delem területén. Ugyanis oívan mun­kakörbe helyezték, ahol nem jut ide­je a munkavédelemmel való foglal­tsásra. A hiányosságok ellenére a balese­tek csökkentésénél javulás mutatko­zik. A balesetek folytán kiesett mun­kanapok száma a II negyedévben az előzőhöz viszonyítva 15.4, míg a bal­esetek száma ll százalékkal csökkent, Jelentkezzetek bányásznak Az árleszállítás, amely örömmel töltötte el az egész ország dolgozó népét, hősi munka ered­ménye s hogy ez lehetővé vált, az nagyrészt a bányászoknak is köszönhető, akik több és jobb minőségű szenet adtak az országnak. Az árubő­ség alapvető feltétele a folyamatos, jól szervezett munka. Hogy több iparcikket, több szerszámot, több traktort és egyéb mezőgazdasági eszközt állíthassunk elő, még több és még jobb minőségű szénre van szükségünk. A szén kibányászásához, a bányagépekhez és az egyéb munkához em­berekre, bányászokra van szükség. A széncsaták hősei arra kérik Zalaegerszeg és a megye dolgozóit, főleg azokat, akiknek mun­kaereje nélkülözhető a jelenlegi munkahelyén, jelentkezzenek bányász segédmunkásnak. Minden jelentkezőt szeretettel várnak a balinkai bányá­ban. Ez a bánya az ország legszebb mintabá­nyája. Jelentkezni lehet 17—45 éves korig. Min­den dolgozó, aki a bányába megy dolgozni, alsó- felsőruha- és Iábbeliellátásban részesül. A dol­gozó egyéves szerződés esetén 400 forint jutalmat is kap. A családosok évente 58 mázsa ingyenes szénjuttatásban részesülnek. Havi kereset 850— 900 forint. A jó munkát premizálják az évi fize­tésnek 5 százalékával. Minden dolgozó kényel­mes, tiszta és egészséges szálláshelyet kap s biz­tosítják számára a kultur- és sportlehetőséget is. Jelentkezni lehet a városi tanács munkaerő­gazdálkodási osztálya toborzójánál, Pál Lajosné városi előadónál. A jelentkezők itt a bővebb fel­világosítást is megkapják. Erre várnak a bázakerettyeiek A húzakereUyei dolgozók boldogan beszélnek az árleszállításról. Hogy mi a válaszuk, arról a ver­senyt áblák napon!». változó számai, az egyre emel­kedő eredmények beszélnek. Arra a kérdésre azon­ban még mindig nem kapták meg a dolgozók a fele­letet, mikor készül el a házakerettyei kenyérgyár, ígérték augusztus 20-ra, ígérték a bányásznapra, de a kemence még mindig várat magára. Pedig ha a gyár elkészülne akkor nemcsak olcsóbb, hanem jólsb is lenne a -bázákevettyei kenyér. Mikorra készül el a lovászi ut? A zalaegerszegi Útfenntartó Vállalat már hosszú hónapok óta javitja a Lovásziból Bázakere1 ‘.ye felé vezető ut egy kis szakaszát'. Ezen a szakaszon egy kisebb híd is van. A munkát már rég befejezhették volna. A gépkocsiknak az útjavítás elhúzódása miaü Iiosszu kerülőket kell tenniök — néha egészen rossz iVakon. Ezzel nemcsak több időt veszítenek, hanem sokkal több benzint is fogyasztanak. Az Útfenntartó Vállalatnál elmondották, mi késlelteti a pakodi híd építését. Szeretnénk, lia azt is elmondanák, mi az oka annak, hogy a lovászi út­szakasz miért nem készült el még ezideig sem; Harcoljon a MÁV a szállítások megjavításáért Üzemeink tervteljesítését nem kis részben segítheti elő vagy hátrál­tathatja a vasút. Az anyagra való várás igen sok tervlemaradásnak volt az okozója s mindez azért, mert a vasút helytelenül szervezte meg munkáját. Az Útfenntartó Vállalat dolgozói mindent elkövetnek, hogy a pakodi állami gazdaságnál a hídépítést mielőbb befejezzék. Munkájukat -azonban csak úgy folytathatják fennakadás nélkül, ha a vasút kellő időben szállítja a szükséges anyagokat. Ezt nyilván tudja a MÁV is, hisz sok szó hangzik el arról, a forgalom részéről, hogy a szállításokat gyorsan, pontosan és időre végzik. A gyakorlatban azonban ez nem egészen így néz ki. Szeptember 2-án a nagykanizsai állomáson feladtak 28 mázsa híd­szegélyvasat. Erre az anyagra sürgős szükség lett volna a pakodi híd építésé­nek befejezéséhez. A szállítmány 11-én még mindig nem érkezett meg a pakodi állomásra. A távolság nem nagy, tehát a hídszegélyvas már aznap, de legfeljebb másnap megérkezhetett volna. Vájjon hol vesztegel 9 nap óta és még meddig vesztegel? Persze nemcsak a nagykanizsai forgalom dolgozói követnek el ilyen mulasztásokat. Lehet, hogy a szállítmány valahol máshol jutott holtvágány­ra, de épp azon van a hangsúly, hogy a vasút az ilyen hiányosságokat kivizsgálva, javítsa meg munkáját. Debrecenben szeptember 2-án vagy 3-án adtak fel 2 darab 1000 lite­res aszfaltfőző üstöt, ugyancsak az Útfenntartó Vállalat címére. Az üstök 11-én még nem érkeztek meg. A hiányosságok más formában is jelentkeznek. 10-én reggel a zala­egerszegi vasút értesítette az Útfenntartó Vállalatot, hogy 40 vagon kő érkezett az andráshidai állomásra. Az Útfenntartó Vállalat 10 embert kiren­delt a kő kirakásához. A gyors intézkedés nemcsak azért történt, mert nem akartak fekbért fizetni, hanem ezzel a vasútnak is segítségére akartak lenni a kocsifordulási terv megvalósításánál. Azonban hiába volt meg az akarat, a jószándék kárbaveszett, A 10 ember estig várt a 40 vagon kőre, de az nem érkezett meg. Amikor aztán azt hitték, hogy úgyis hiábavaló lesz a további várakozás, este 7 óra után a szakadó esőben jött a vasúttól az érte­sítés, hogy megjöttek a vagonok. Mindezekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a vasútnál még igen sok a tennivaló a forgalom, s főleg a teherforgalom megjavítását illetően. S ezeknek a hiányosságoknak nem a kocsihiány, vagyis nemcsak a kocsihiány az okozója. Több felelősséget érezzen a MAV-forgalom a vál­lalatok iránt és a vállalatok tervteljesítése iránt. Szervezzék meg úgy a munkát, hogy a teherforgalmat fokról-fokra zavartalanabbá tegyék a fontos nyersanyagok időben történő továbbításával. Érdemes jól dolgozni Ifjú Ferenc Ernő a zalaegerszegi Asztalosipari Vállalat) összeáll ió műhelyében dolgozik. Csendes, de annál szorgalmasabb ember. . Alig niuh, busz eves. Egy asz-al Összeál­lításával foglalatoskodik. Fiatalos lendülettel forgatja kezében az asz­tal lábát., jobbra-balra ütoge‘-i) mi­közben Pados György elvtárssal be­szél a dolgozók problémáiról. Van is erről mit beszélnie, különösen az utolsó két nap ó‘a. Bent az üzem­ben, de kint az üzemen kívül is nagy változás történt. Pados elvtárs is el­mosolyodik, amikor Ferenc elvtárs közbeszól: — Jól meg- kell fogni a munkát, különösképpen most1, ami­kor kettős öröm ért bennünket! — Kettős öröm? — Igen, az — feleli. — Nemrégen szállították le az ára. kát, s alig néhány nappal ezelőtt vezették bo nálunk az egyéni nor­mát. Eddig úgy volt, hogy egyénileg dolgoztunk, de az elszámolást' a cso­portok végzett munkája után fizet­ték. Most mindenki annyit kereshet, amennyit akar. — Az árleszállítás nagyon meg­könnyítette az én terveim valóra, váltását is. Nemsokára nősülök, eh­hez azonban nem elég csak az a bútor, amelyet itt az üzemben ké­szítek szabad óráimban. Ruha meg cipő is kell. Készen lesz a bútorom nemsokára, aztán egybekelünk. — Az a számításom, hogy ha vissza­érkezem a SzOT nyolche'-es iskolá­járól, ruhaneműt vásárolok. Akar­jam ez>t már előbb is, de az árle­szállítás után már nem sokat gondol­kodok. Ebben a hónapban igyek­szem, hogy az uj bérezési normával még jobb egyéni teljesítményt ér­jek el. Ma éi’demes jól dolgozni. A harkovi gyárak mérnökei te­vékenyen harcolnak a technikai haladásért, elmélyülten foglalkoz­nak az élenjáró tudománnyal, ta­nulmányozzák az újítók és az élenjáró dolgozók tapasztalatait, amelyeket a munkások tömegei kö­zött széles körben elterjesztenek. Én, mint a harkovi traktorgyár üzemi tervezője, gyakran dolgoz­tam együtt- Vasziüj Andrejevics Prohor ónk ó kiváló kováccsal. Ezt ez embert a magas műszaki képzettség és tudásvágy jellemzi. Prchorenkó rendszeresen túltelje­síti tervét, gyökeresen megváltoz­tatja a kovácsolás technológiáját, és sikeresen alkalmazza a gyors- sajtolást. A sztahanovista állan­dóan tökéletesíti munkamódsze­rét. de elméleti tudása és hoz­záértése nem elegendő ahhoz, hogy műszaki elgondolásait leraj­zolja^ Én mint tervező igyekszem segíteni neki és támogatom a mun- kadarabonkinti fémmegtakaritá- sért indított versenyben.­Első sikereinket tavaly értük el. A kovácsolóüzemben a süly- lyesztékek szerkezeti változtatásá­val! 55 tonna, a hulladékok újrafel­használásával pedig 145 tonna fé­met takarpottunk meg. Prohorenkóval együtt a ková­csolás észszerűsitésőnak uj út­jait kerestük. Sok kifogás hangzott. el a trak­torkormány rögzitőpecke ellen. Ezeket egytonnás kalapácsok saj­tolták, mégpedig két alkatrészt egy süllyeszt ékben. — Nem jó ez — mondta több­ször Prohorenkó. — A fém nem mindig tölti ki a süllyesztek mé­lyedéseit- A legkisebb pontatlan­ság és máris dobhatjuk selej'be a munkadarabot. Nem lehetne egy uj süllyesztőket készíteni? Az ujitó gondolata engem sem hagyott tétlenül. Többféle szerke­zetű süllyesztőket vizsgáltam át és végül egy újat készítettem. Az uj süllyesztőkkel jelentősen csökkentettük a hull dákot és egyszerűsítettük a leserjázást. Azelőtti ennél a műveletnél min­den második munkadarabot 180 fokkal kellett elforgatni. Ma már ezt forgatás nélkül végezzük el. A selejt 5.6 százalékról 0.4 százalék­ra csökkent. Viaszilij Andrejevies már újabb alkotó gondolaton törte a fejét. —A rögzitő-csapfészkekkel nem vagyok megelégedve — mondta. — Az elferdülés miatt selejt ke­letkezik •.. Én is észrevettem ezt a hibát. Növekedett a rajzok halmaza, de a probléma megoldatlan maradt. Végül megbeszéltük, hogy a mun­kadarabot nem a süllyesztek mind­két felébe helyezzük, hanem csak a felsőbe, a kisérlet sikerrel járt. Ma már egy munkadarabból nem négy, hanem öt alkatrészt ková­csolunk. A szoros együttműködés lehető­vé tette, hogy több más alkat­rész süllyesztékét is tökéletesítsük. Az újítók tapasztalatainak mély­reható 'tanulmányozása lehetővé tette számukra, tervezők számá­ra', hogy tökéletesítsük a traktoro­kat és csökkentsük súlyúkat. Fémmegtakiaritási tartalékaink hatalmas méreteit szemléltetően bizonyítja a következő példa. A sebességváltókért nem 50, hanem 42 milliméter átmérőjű rúdból ké­szítettük s ezáltal fraktoronkint közel 2.5 kilogrammal kevesebb fémet használtunk fel. Üzemünkben fémtakarékossági komplex-brigádokat szerveztünk, amelyekben kovácsok, mérnökök és tervezők vesznek részt. Ezek a brigádok már nagy munkát vé­geztek. A hajtókarok sajtolásánál sok hulladék keletkezett amelye­ket ujraolvaszto'ttak. Burduzse kovács és Hclod technológus ja­vasolták, hogy a hulladékból ol­dalhajtás! dobok fékszaíagjait saj­tolják. A brigád rövid idő alatt több mint 800 kilogramm acélt takarított igy meg. Jó eredménye­ket értek el a csavarkulcsok rá­hagy ásnélküli munkadarabokból való kovácsolásával is. Az üzem műszaki tanácsa ta­nulmányozz©', általánosítja és ter­jeszti az újítók tapasztalatait így például a műszaki tanács javasla­tára nemrégen két eilkötrész szer­kezetét megváltoztatták. Ezzel az intézkedéssel négy kilóval csők kent a trsktoronkimts fémfelhasz­nálás. A tanács rajzokkal és váz­latokkal ellátott műszaki előiráso- kát ad ki és ezéles körbet? nén­szerűsíti a legjobb kovácsok ta­pasztalaPait. A harkovi traktorgyár és a többi üzem élenjáró dolgozói, ahol Prohorenkó beszámolt ki- sér Jeteiről, nagy érdeklődéssel fordultak a kiváló ujitó-kovács kezdeményezései felé. Ekkor szü­letett meg bennünk a gondolat, hogy alkotó együttműködésünket népszerű brosúrában írjuk meg. A harkovi könyv- és újságkiadó nemrégen kiadta ezt a brosúrát „Takarékoskodjunk a fémmé] minden alkatrésznél" címmel. A brosúrát a harkovi traktorgyár és több más üzem fiatal kovácsai is felhasználják. Nagy segítséget ^nyújtanak ne­künk a harkovi főiskola tudomá­nyos munkatársai. A velük tar­tott szoros együttműködés lehető­vé tette, hogy meghonosítsuk a méretr&kovácsO'lást a présko­vácsgépen. valamint a domborí­tás*. ami szükségtelenné tette a további gépi megmunkálást. A harkovi traktorgyár mérnö­kei és technikusai úgy látják, hogy a tudósok és az élenjáró dolgozók alkotó együttműködésé­nek továbbfejlesztésével megnö- velhetik a gyár mennyiségi és Jttiűrí o étéi erpHw. tzaü-. A tervező és az ujitó Irta: V. Kasimov, a harkovi traktorgyár kovácsműhelyének tervezője.

Next

/
Thumbnails
Contents