Zala, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-13 / 215. szám

P / B 1 L l h 'I * Gondos előkészítő munka — a jó oktatás feltétele Közeledik az uj pártoktertási év. Pártunk minden eddiginél na­gyobb lehetőséget biztosit ahhoz, hogy pártszervezeteink és párt- bizottságaink alaposan, idejében felkészüljenek az oktatásra. Párt- bizottságaink figyelembevet'' ék az elmúlt évben elkövetett hibá­kat és az idén lelkiismereteseb­ben, körültekintőbben és alapo­sabban készítették elő a párlok- tatást. A nagykanizsai városi pártbi­zottságon tavaly háromtagú okta­tási bizottság intézte az oktatási ügyeket. A feladattal azonban nem tudtak megbirkózni. A rossz előkészítés és kiválogatás nyo­mán évközben sok helyen át kel­lett szervezni az oktatást és_ gya­kori eset volt, mint például a Gépgyárban, hogy az oktatásba beosztott 180 hallgató közül ese­tenként csak 80—90 hallgató je­lent meg. így volt ez a Tejüzem, a Borfcrgalmi Vállalat és az SzTK összevont szemináriumán is, ahol a hallgatóknak több mint fele rendszeresen távol maradt a szemináriumokról. Az idén kibővítették a három­tagú bizottságot és héttagú bi­zottság intézi az oktatási ügyeket. A városi pártbizo'tság biztosí­tott© a propagandisták zavarta­lan továbbképzését is. Sok aka­dályt kellett leküzdeni. Voltak, okik szakmai elfoglaltságukra hi­vatkozva, csak nehezen, a városi pártbizottság segítségével tudták megoldani, hogy elmenjenek a propagandista továbbképző tanfo­lyamra.. Ez megzavarta a propa­gandisták előzetes beosztását. így .fordulhatott elő, hogy olyanokat is javasoltak a továbbképző tan­folyamra, ©kik nem felelnek meg a követelményeknek. A propagan­distákkal személy szerint elbe­szélgettek a pári bizottság munka­társai és már az iskolára küldé­sük előtt megbeszélték velük fel­adataikat. A tavalyitól eltérően más szempontok szerint végezték el a hallgatók kiválogatását is. Tavaly mintegy 1800 hallgató volt bevonva a párt oktatásba*. Idén ezt a számot csökkentették. Arra törekedtek, hogy a beosztott hall­gatók rendszeresen megjelenje­nek a politikai iskolákon. A hall­gatókkal a bizottságok személye­sen megbeszélték, milyen fokon fognak tanulni. A városi pártbi­zottság figyelemmel kisérte a hallgatók kiválogatását és ott, ©hol azt nem végez’ék el meg­felelő gondossággal felhív a erre az eilapszervezet vezetőségének figyelmét. így történt ez az As. ványolajkuta'ó és Mélyfúró Vál­lalatnál is, ahol határidőre nem végezték el e feladatot és © leg­utóbbi taggyűlésig még harminc hallgató nem ismerte az oktatás­ba történt beosztását. A taggyű­lés a pártbizo'tság figyelmeztetése alapján bírálta a pártszervezet vezetőségét, amely azó'a már pó­tolta mulasztását. A pártbizottság okulva be elmúlt év hibáiból, az idén arra törekedett, hogy lehetőség szerint a minimumra csökkentse az ösz- szevont politikai iskolák számát, így az idén már önálló politikai iskola indul a Tejgyárban és a Borforgalmi Vállalatinál is. Tavaly a legtöbb hiba a Gép­gyárban volt. Sok volt a távol­maradók, a lemorzsolódot'ak szá­ma. Sok esetben még azt sem tudták a hallgatók, kinek ia. poli­tikai iskolájáéra járnak, ki az elő­adójuk. Érthető, ha ezek ü'-än azt hisszük, hogy ia;z idén na­gyobb gondot fordítanak a Gép­gyárban az oktatás előkészítésé­re- Má'ai elvtárs, a városi párt­bizottság ágit., prop, titkára szin­tén ezt állítja, hiszan — min-t mondta — a propagandisták be­osztását már harmadszor szervez­ték át. Az éremnek azonban két oldala van. A háromszori átszer­vezés azt mutatja, hogy szervezik a párt oktat ást, de ezt is, hogy nem végeztek körültekintő és ala­pos munkát, ezért vált szüksé­gessé a propagandisták többszöri átszervezése. A propagandisták beosztását először Gróf Imre elvtárs készí­tette el. Ezt a városi pártbizott­ság nem fogadta el, meri olya­nokat javasoltak, akik tavaly nem végeztek propagandamun­kát. A pártbizottság megkérieKö- ves elvtársat, segítsen a propa­gandisták kiválogatásánál. Ez is meg'őrt ént. Időközben azonban hazajött Hersdcs elvtárs, la gép­gyár csucsszearvezetánek titkára, aki szintén átnézte a propagan­disták beosztását s kijelentette, hogy az nem jó. Most ő javasolt aztán megint másokat.. Mi látszik ebből? Elsősor­ban ez, hogy Hersics elvtárs ez üzemben egyedül végezte munká­ját és nem igényelte a vezetőség segítségét. így történhet meg, hogy távollétében „senki nem képes” elvégezni a propagandis­ták kiválogatását és beosztását — mert nem ismeri képességüket. De látszik az is, hogy még mindig nem nyújtanak elég segítséget a pártbizottság részéről. Ha ez idő­ben megtörtént volna, nem kel­lett volna háromszor megváltoz­tatni a propagandisták beosztá­sát. Nem abban fog meglátszani a jövőévi ok'atás jó előkészítése, hogy mennyit beszélnek róla, ha­nem abban, hogy mennyit tesznek érte. Mátai elvtárs szerint jelen­leg a hiba az, hogy keveset el­lenőrzik a városi pártbizottság részéről az oktatás előkészítését. Helyes, hogy igy meglátja Mátai elvtárs a hibát, de ha látja a hi­bát, miért nem változtatnak rajta? Rövidesen megkezdődik az ok­tatás. Használja ki a migytoamd- zsai városi pártbizottság a még hátralévő időt az előkészítés te­rén mutatkozó hibák kijavítására, hiszen az előkészítés során áteu- pozzuk meg a pártoktatás sike­rét. Rigó János Tszcs üzemi patronázs-értekezlet Munkásosztályunk állandó és rendszeres segítsége révén dolgo­zó parasztságunk, különösen ter­melőszövetkezeteink és csoportja­ink tagsága egyre boldogabb már, egyre szebb holnapot épít magá­nak. Egyre több gép, szerszám kerül falura, amivel könnyebb, eredményesebb dolgozó parasztsá­gunk harca a magasabb termés­eredményekért. Munkásosztályunk azonban nemcsak géppel, szer­számmal, több és jobb iparcikkel segíti a falvak dolgozóit. Segít olyanképpen is. hogy átadja gaz­dag vezetésbeli és egyéb tapasz­talatát. M<a vasárnap Zala­egerszegen a Pártoktajtók Házá­ban gyűlnek össze megyénk tszcs üzemi patronánsai, hogy megbe­széljék eddigi munkájuk eredmé­! nyelt, feltárják a még meglévő hiányosságokat s megszabják azokat az uj feladatokat, amelye­ket el kell végezniök termelőszö­vetkezeteink és csoportjaink to­vábbi megerősítése érdekében. Az értekezleten Szigeti István elt- társ, a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezeti osztályának vezetője tart beszámolót. Képek a Szovjetunióból A mingecsauri vizierőmű építkezése. A mingecsauri vizierőmű építkezésén megkezdődött a turbinák szerelése. A szerelőmunkások­kal együtt a villanyszerelők is mintaszerűen teljesítik vállalásukat. A képen: E. Mamulin (baloldalt) és T. Kusztova transzformátor-sze­relők. (Fotó: F. Sevcov.) A „Népek Barátsága“ kolhozközi vizierőmű A Nyomán és Nyugat-Dvina között, a Driszvjati-tavon, amely három szövetségi köztársaság: Bjelorusszia, Litvánia és Lettor­szág határait mossa, ünnepélyes keretek között nyitották meg a „Népek barátsága'' kolhozközi vizierőművet. A vizierőmű üzem­behelyezése alkalmából rendezett ünnepségre többezer kolhozpa­raszt érkezett Bjelorussziából, Lit­vániából és Lettországból. A vi­zierőmű — melyet három kolhoz: a „Molotov", az „Adam Mickie­vicz‘‘ és a „Szverdlov‘‘ kolhoz épí­tett fel egyesült erővel — több mint 200 villanymotort hajt. A kolhozokat több mint 100 kilomé­ter hosszúságú villamosvezeték köti össze. A villanyáram segít­ségével teljes mértékben gépesí­tik az állattenyésztőtelepek víz­ellátását, a takarmánykészitési, cséplési és más mezőgazdasági munkafolyamatokat. A villany­áram tette lehetővé a kolhozok rádióközpontjának és állandó mo­zijának létesítését is. A képen az uj vizierő mű gépterme látható. Taggyűlés Surdon Már a taggyűlés előkészítése sarán sok baj volt. Újból beigazolódott, hogy egy ember nem tud mindent el­végezni és ez alól nem kivétel özv. Imre József né elvtársnő sem, a surdi pártszervezet titkára, aki egyben a községi tanács elnöke is. Á két funkció mellett elvégezni a pártszer­vezet vezetőségének munkáját, sőt a tagság munkáját is, az egy kicsit sok. Igaz, hogy Imréné elvtársnő ezt nem akarja elismerni, sőt ha bírál­ják érte, tud ő alapos viszontválaszt adni, amit a szeptember 2-i taggyü. lés is bizonyít. Maradjunk azonban a taggyűlés előkészítésénél. Ez úgy történt, hogy meghívót készített a párttitkár elv­társnő (aki tanácselnök is) és el­küldte azt a párttagoknak, de nem a pártcsoporibizalmiakkal, hanem a tanács hivatalsegédjével a kisbiró. val. Ez azonban még nem minden. Te­lein'sünk csak néhány pillantást a meghívóra is, amelyben többek kö­zött ezt is olvashatjuk: „A taggyűlés ellenőrizve lesz. Ezért elmaradást nem^ fogadunk el“. Ezek szerint tehát a fontos, a lényeges az hogy a járási pártbizottság ellenőrzi a taggyűlést és éppen ezért kell meg­jelenni a taggyűlésen. Ennek alapján feltételezhetjük hogy ha ellenőrzés nem lenne, akkor nem is kell meg­jelenve a taggyűlésen. Ez egyben a párttagok „előkészít ése‘ ‘ is volt a taggyűlésre. A taggyűlés előkészítése általában úgy szokott történni — nem Surdon — hogy a pártvezetőség megbeszéli a tennivalókat és a párt csoportbizal­miakon keresztül értesítik a tagságot a taggyűlés idejéről, napirendi pont. javról és megbeszélik velük a tag­gyűlés célját és feladatát. Menjünk azonban tovább. Nézzük meg, hogy a beszámoló elkészítésé­nél hogyan érvényesült, vagyis in­kább azt, hogy hogyan nem érvé­nyesült a kollektivitás elve. Szeptember 2-án reggel Imréné elvtársnő — most mint tanácselnök — kiadta az utasítást, hogy senki se zavo/rja és bezárta maga mögött az ajtót. Ezután szorgalmasan ké. szült a beszámoló s a nagy csendben csak a toll sercegése hallatszott Ké. sőbb gépkocsi állt meg a tanács előtt és kiszállt belőle Kovács István elvtárs, a járási pártbizottság mun­katársa, hogy segítséget nyújtson a pártszervezetnek a taggyűlés elő­készítésében. Ha mást senkit sem, őt azért beengedte magához Imréné elvtársnő és együttesen folytatták a beszámoló készítését. Haladtak is előre szépen. Szaporodtak a sorok, de csak addig, amíg Kovács elvtárs javaslatot nem tett arra, hogy jó lenne már foglalkozni a vezetőség, elsősorban a pártlitkár hibáival. No csak! Több se kellett! ,,Énnekem nincs hibám különben aszal az öt százalékos szólás-mondással sem ér­tek egyet. Nekem hibánn? Olyan aztán nincs!“ — S csak úgy dőlt a szó Imréné élvtársnő szájából. Kovács elvtárs sem volt azonban rest. Nem szereti ő sem az igazság, talanságot. Felhívta Imréné elvtársnő figyelmét arra, hogy bizony elég sok hiányosság tapasztalható a pártszer­vezet munkájában, különösen a párt­vezetés terén, j párttitkár elvtársnő azonban nem hagyta magát, hiszen nem olyan gyenge „legény“ ő. Hát ha a Kovács elvtárs jobban tudja, csinálja meg a beszámolót — mondta és csapot.papot 0tt hagyva, távozni készült, Jó néhány perc eltelt míg végre meggyőződött arról ’hogy tényleg van valami „öt százalék“ igazság abban, amit Kovács elvtárs mond, és újból hozzáláttak a beszá móló készítéséhez. Eljött a taggyűlés ideje. Lassan, egymásután szállingózva megérkez­tek a pártszervezet tagjai, (Na ja... hiszen ellenőrzés lesz,) A vezetőség beszámolója elején (amit a pántikár elvtársnő „kollek. tiven“ a járási pártbizottság mun­katársával készített el) hallottuk: A tagság bátran, őszintén, nyíltan éljen a bírálat fegyverével“. A beszámoló után élénk hozzád szólások- következtek. „Sok az adó. Nem vették meg a bikámat. Nem esik az eső“ és hasonló ,,szinvona- las‘ ‘ hozzászólások utóm Kovács elv- társ emelkedett szólásra. Bírálta a járási pártbizottság munkáját, el­mondotta, hogy a pártbizottság mű lyen hibákat követett el munkájá­ban, Bírálta a pártszervezet vezető­sége, elsősorban a titkár munkáját aki ekkor már igen mozgolódott a helyén — és felhívta a tagság fi­gyelmét arra, hogy bátran bírálja a fogyatékosságokat. Jól esett ez a pár biztató szó a tagságnak. Ezután már nemcsak az adóról volt szó. Kun Ferenc elvtárs a párttitkárt bírálta, mert nem vonta be a tagságot a munkába, egyedül akart .mindent megcsinálni. Több se kellett.., Gyerünk min­dent a vezetőségre hárítani. Hiába értesítettem őket, nem jelentek meg — mondta Imréné elvtársnő, azt azonban nem 'fűzte hozzá, hogy ezért elsősorban ü maga a hibás, mert nem nevelő, tanította őket, nem hallgat­ta meg véleményüket, ezért nem mertek bírálni, hiszen féltek a kö. vetkesményeldől. Mert. ha valaki párttitkár és egyúttal az államhata­lom helyi szervének, a tanácsnak az elnöke is, nyilván nem jó ,,kikezde­ni‘ ‘ vele, mert ha akar, könnyen ér­vényt szerez akaraiámdk. Csikós László elvtárs a tanács munkáját bírálta. Egyidöben a ke­nyeret a tanáös dolgoséi hordták el. Ezt a hozzászólást is hamar elin­tézte e két szóval: — A fenéket! Kovács elvtárs hiába figyelmez. te te, hogy hagyja a bírálatot fej­lődni. A további bírálatok során el akarta hagyni a taggyűlést és a tag­ságnak kellett rábeszélni a mar a- dósra. „Meggyőzték“ és maradt. De egy pillanatra sem tudóit nyugodtan ülni a helyén. Nem látta és látja a bírálat.önbírálat és az alulról jövő bírálat nagy szerepét. Nem akarta megérteni, hogy a kommunista bírá­lat fejleszti az olyan kommunista tulajdonságokat, mint a türelem, a szerénység, az egyszerűség, a töme­gek megbecsülése és serkent a párt­ós kormányhatározatok megvalósítá­sára, Nem ismerte fel Imréné elv. társnő azt, hogy ahol takargatják a hibákat, ott van a kártevés meleg­ágya, ami tapasztalható Surd köz­ségben is. A pártszervezet nem törő­dik a termelöszöveikezet-i csoporttal, nem végeznek felvilágosító munkát a tszcs tagjai között és ezért fordul­hat elő, hogy ellenséges, lógós ele. mek bomlasztó munkát végeznek a csoportban. E^t azonban nem akarja látni Im­réné elvtársnő. ő hibátlan embernek tartja magát és a többieket hibáz­tatja, Ha bírálják, nem fogadja el, vagy kéri a leváltását azzal, hogy egyedül nem tud ellátni két funk­ciót. Ebben igaza van. De hibás ab­ban is, hogy nem tett semmit an. nak érdekében, hogy arra alkalmas elvtársat neveljen a párttitkáii teen­dők ellátására. Felelős a járási párt- bizottság is. Nem megengedhető, hogy a pártszervezet és a tanács ve­zetése egy kézben összpontosuljon. Vájjon, hogy érvényesül ilyen körül­mények között a pártszervezet ellen, őrző szerepe? Azt kell mondanunk és a surdi tapasztalat is azt bizo­nyítja, hogy sehogysem. Mindez elhangzott a taggyűlésen Az eredmény mégsem az lett, hogy Imréné elvtársnő javít a munkáján.. A taggyűlés után az utolsó szó jo­gán, de csak Kovács elvtársnak mon­dotta : — hogy ö bizony nem ér egyet az egésszel. Mi, viszont Imréné elvtársnő vi­selkedésével nem értünk egyet. .. . De a surdják sem. Kerkay László. 1953. szept. 13. Vasárnan.

Next

/
Thumbnails
Contents