Zala, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-13 / 215. szám

riLÄG PROLETÁRJAI A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA ZALA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA IX. évfolyam, 215. szám. Ára 50 fillér 1953. szept. 13. Vasárnap. MAI SZÁMUNKBÓL: Pártélet: Gondos előkészítő mun­ka — a jó oktatás feltétele (3. oldal) — Taggyűlés Surdon (3. oldal) — Kora Vendel dicsősége (4. oldal) — A bocföldei Szabad­ság tszcs tagsága megadta a vá-* laszt (5. oldal) — Munkavédelem Lovásziban (7. oldal) — Jelent-* kezzetek bányásznak (7. oldal) Uj módszerekkel — nagyobb terméseredményekért A minisztertanács határozata az 1953. évi beruházások álcsoporíositásánál mutatkozó lemaradás felszámolására Ha valaki elmegy hatalmas épít­kezéseink színhelyére vagy megláto­gatja uj, modemül berendezett gyá­raink alt, üzemeinket, bányáinkat, feltétlenül lenyűgözi a munkának, a l ermeldkenységnek káprázatos üte. me. A Maximenko-fóle gyorsfalazási módszer alkalmazásával négyszer olyan gyorsan emelik fel a falat1, mint a régivel. A Koleszov-módszem rel dolgozd esztergályos 6—8-szor olyan rövid idő alatt készít el egy- egy munkadarabot, mint a régi mód­szerrel dolgozók. A Ruhagyárban 2—3 percenként kerül le egy-egy férfikabát a szalagról. Negyedévi tervtelj esitéseink minden alkalommal arról számolnak be, hogy az iparnak úgyszólván minden ágában emelke­dik a termelés, magasabb a termeié, kenység. Ennek igy is kell lennie, hiszen maguknak termelő, alkotó emberek állnak a gépek, a tervező asztalok mellett. Saját gyárainkban munkálkodnak a dolgozók és tudják, hogy a termelés fokozásával saját életszínvonaluk emelkedését segítik elő. Százával, ezrével szüle-nek na­ponta az ötletek, javaslatok, újítások, naponta tökéletesedik a technika, amelynek alkalmazásával több és jobb ára kerül dolgozóinkhoz. Kétségtelen, hogy az uj technikai Snódszerek alkalmazása, amit a fel­szabadult, magának épi'ő, termelő ember széleskörűen, bátran alkal­maz, teszi lehetővé a termelékenység gyorsütemü emelését. Ipari dolgo­zóink szívesen alkalmazzák ezeket az uj módszereket, szívesen tanulmá­nyozzák azokat, hiszen a többter­meléssel elsősorban saját keresetük növekszik. Ha a.z iparban alkalmazott uj módszerek széleskörű elterjedése mellett megvizsgáljuk mezőgazdasá­gunk helyzetét, gyorsan megállapít­hatjuk a lemaradást. Talán nincse­nek uj mezőgazdasági és állattenyész­tési módszerek, amelyek széleskörű bevezetésével, alkalmazásával nagy­mértékben meg lehet növelni a mező- gazdasági termelvények hozamát? Dehogy nincsenek, a nagy szovjet nép korlátlanul bocsátja rendelke­zésünkre mindazokat a tudományos módszereket, tf apasztalatokát, amelyek alkalmazásával virágzóvá, gazdaggá teszik a szovjet kolhozokat. Vagy talán o'-t van a hiba, hogy a dolgozó parasztságunk nem akar tanulni, nem akarja, hogy 7—8 mázsa búza helyett 17—18 mázsát arasson? Dehogynem. Miért nem terjed akkor olyan gyorsan az agro. és zootechnikai módszereibe alkalmazása, mint az ipar­ban az uj technikáé? Szorgalmas -és szívós a munkában a magyar falvak népe. Ki merné azt állítani, hogy nem dolgoznak meg­feszített erővel azért, hogy többet teremjen a . föld? Nincs tehát hiba a szorgalomban sem. Hogy mégis lassan terjednek el az uj módszerek, hogy a mezőgaz­daság termelékenysége viszonylago­san is messze lemarad az ipar ter­melékenységének növekedése mögö't ennek oka az, hogy agronómusaink’ mezőgazdasági szakembereink itt, Zala megyében sem tesznek meg mindent ezeknek a termésfokozó uj módszereknek elterjesztéséért. Szép eredmények persze bőven ta­lálhatók. Az idén már nem volt ritka 0- 16—18 mázsás gabonaátlag o'-t, ahol együttesen alkalmazták az uj agrotechnikai módszereket. Ez azon­ban kevés, a feladat az, hogy jövőre ne csak néhány termelöszöve'kezet- ben és csoportban, ne csak néhány egyénileg dolgozó parasztnál legye­nek ilyen terméseredmények, hanem az á'-lagot emeljük fel erre a szín­vonalra. Rákosi elvtárs mondotta: „Anél­kül, hogy uj gépclcre, vagy vala. ytUlyen jelentékeny befektetésre volna szükségünk t a magyar mezőgazdaság termelékenységét 50 százalékkal meg lehetne emelni egészen közön- séges, már ismert agrotechnikai el. járásokkal, amelyeket részben kezde­nek is használni“. Agronómusainkon, mezőgazdasági szakembereinken, tanácsaink dolgo­zóin a sor, hogy harcot, indítsanak ezeknek a már ismert és részbon al­kalmazott agrotechnikai módszerek­nek széleskörű kiterjesztéséért. Ezért kell most az őszi munkák, a szántás, a vetés megindulásának idején sok­kal többet -enni azért, hogy dolgozó parasztságunk alaposan megismerje, megkedvelje az uj módszereket. A sajtó, a mezőgazdasági szakkönyvek, a rádió sokat tesz azért, hogy a me­zőgazdaságban ie elterjedjen az uj „technika''. Ez azonban még nem minden, hiszen nem olvas mindenki ezakkönyvekefe, nem járat mindenki újságot, nem szól még minden ház­ban a. rádió. Fel kell használni az élő szó erejét is az agrotechnika propagálására. Dolgozó parasztsá­gnak a kormányhatározat-okból is­meri lényegében a vetési határidő­ket, De ha ugyanakkor megmagya­rázzuk nekik azt is, hogy a vetési határidők betartása is agrotechnika, hogy csupán ezzel is jónéhány má­zsával emelkedhet jövőévi termésük, máris jobban ügyelnek arra, hogy in­kább előbb, mint utóbb végezzenek a vetéssel. Teljesen hibás néhány taná­csunknak az a módszere, hogy csu­pán bürokratikus módon ismertetik a rendelkezéseket, hogy hány centi­méter mélyen kell elvégezni a vető- szántást, de azt már nem magyaráz­zák meg, hogy mi ennek a tudomá­nyos magyarázata a terméseméIke. dée szempontjából. Jobb, az eddigi­nél sokkal alaposább, világosabb agitációnak kell indulnia az agro­technika alkalmazásáért. ■ Még elvétve ma is hallani olyan hangokat,- hogy igy csinálta a nagy­apám is, jó ez most is.. Vannak olyanok, akik belenyugszanak az ilyen kijelentésekbe, megfeledkezve arról, hogy ami nagyapáink idejében jó volt, az ma káros, az ma haladá­sunkat fékezi. Nem szabad suba alatt tartani az uj módszereket alkalmazó termelő- szövetkezetek, csoportok, egyénileg dolgozók kiemelkedő -terméseredmé­nyeit1. Tudjon róla mindenki, hogy például Milejszegen Salamon Sán­dornak 200 négyszögölön 10 mázsa burgonyája terme-t, mert nem fóli­áz újtól, mert nem a nagyapa régi, elavult módszerei szerint művelte meg a földjét. Községi tanácsaink­nak egyik igen fontos feladata, hogy a felsőbb szerveknek küldött jelentéseikben is beszámoljanak egy- egy dolgozó parasz: kiemelkedő tér. méseredményeiről és azokról á mód­szerekről, amelyekkel azt. elérte. így válik lehetővé, hogy az egész megye az egész ország megismerjen egy.egy uj kezdeményezést és beszéljen róla a faluban mindenki, hogy mit jelent a fészektrágyázás, mit jelent a ke­resztsoros vetés, az időben végzett 'alajmunka, a trágya gyors alászán. fása, az előhántós eke használata és a többi sok sok agrotechnikai módszer. De népszerűsítsék az ilyen dolgo­zókat. eredményeiket, munkamód­szereiket saját falujukban is. Nép­nevelőértekezleteken, állandóbizott. sági üléseken beszéljék meg egy.egy ilyen dolgozó módszereit- és ismer­tessék azokat a falu minden gaz­dájával. Az ipar dolgozói példát mutatnak az uj technika alkalmazásában. Ez is igen nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy pártunk és kormányunk ilyen jelentősen csökkenteni tudta az árakat. Dolgozó parasztságunkon a sor, hogy követve a munkásosztály példáját, bátran hozzálásson most, az őszi szántás-vetég idején az uj módszerek szerint való munkához. A minisztertanács a kormány programmjának megfelelően csök­kentette az 1953. évre előirány­zott nehézipari beruházási kerete­ket, ugyanakkor terven felül 100 millió forintot biztosított munka- védelmi és szociális beruházások­ra, továbbá lényegesen növelte a lakosság életszínvonalának meg­javítását közvetlenül szolgáló könnyű- és élelmiszeripari beru­házások eredeti tervét. A minisztertanács szeptember 11-i ülésén az Országos Tervhiva­tal elnökének jelentése alapján megvizsgálta az említett határo­A Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsa szeptember 12-én ülést tartott, megtárgyalta a ter­melőszövetkezetek helyzetét és a szövetkezeti gazdaságok megszi­lárdításával kapcsolatos feladato­kat s a vita alapján a következő határozati javaslatot terjeszti a termelőszövetkezetek és gépállo­mások élenjáró dolgozói 1953. szeptember 19—20-ra összehívott III. országos tanácskozása elé.-1948 óta a termelőszövetkezeti mozgalom hazánkban mély gyö­keret vert, ujtipusu, öntudatban megnövekedett szövetkezeti pa­rasztság alakult ki, amely száz­ezrekre menő tábora harcosan és tántorithatatlanul áll a szövetke­zeti gazdálkodás, a veritékes munkával és közös összefogással megteremtett, sokmilliárdos érté­ket kitevő közös vagyon mellett, mert azt tekinti felemelkedése alapjának. Termelőszövetkezeteink jelentős része megszilárdult, tagjai jó munkájának eredményeként, az elmúlt évi aszály nehézségei el­lenére gazdaságilag megerősöd­tek és ebben az évben mind a növénytermelésben, mind az ál­lattenyésztésben jó eredményeket értek el. Ezek a termelőszövetke­zeti gazdaságok tagjai számára javuló életet biztosítottak és pél­dát mutatnak a később alakult, még sok nehézséggel küzdő ter­melőszövetkezeteknek gazdaságuk megerősítésére. Ezek a termelő- szövetkezetek még a jól gazdál­kodó középparasztok előtt is meg­győzően bizonyítják a szövetke­zeti gazdálkodás fölényét. Megszilárdult termelőszövetke­zeteink eredményei bizalommal töltik el a termelőszövetkezeti tag­ságot, mert világosan mutatják a szövetkezeti gazdálkodásban rejlő hatalmas lehetőségeket. Bizakodásunkat növelik pár­tunknak és kormányunknak mindazok az intézkedései, ame­lyek lehetővé teszik, hogy a ter­melőszövetkezeti tagok jóléte az eddiginél gyorsabban növeked­jék. Már ebben az évben is a tavalyinak kétszeresére emelke­dett a termelőszövetkezeti tagok kenyérgabona-részesedése és nem egy termelőszövetkezetben 6—8— 10 kg kenyérgabona, sőt ennél is több jutott egy-egy munkaegy­ségre. Ebben az évben nem volt ritkaság, hogy a szorgalmasan dolgozó tagok 40—60 mázsa, sőt ennél is nagyobb mennyiségű ke­nyérgabonát kaptak munkájuk után. Elmondhatjuk, hogy termelő- szövetkezeteink többsége nemcsak biztosította a tagok részére szük­zatok végrehajtásának állását. A minisztertanács megállapítot­ta, hogy a határozatok végrehaj­tásánál komoly hiányosságok van­nak. A beruházások átcsoportosí­tására a minisztériumok az intéz­kedéseket vontatottan teszik meg. Súlyos lemaradás van a terven felüli uj beruházásoknál, ezen be­lül különösen nagy a késés a munkavédelmi és szociális beru­házások megvalósításánál, ahol a minisztériumok ezideig a minisz­tertanács által jóváhagyott hite­leknek csak mintegy 20 százalé­kát használták fel. séges kenyérgabonát, hanem a jól dolgozó termelőszövetkezeti tagoknak saját szükségletükön felül bőven jutott gabonájuk a szabadpiacra is. Megállta a helyét az I. tipusu termelőszövetkezeti csoportok je­lentős része is és a táblás gaz­dálkodás előnyének felhasználá­sával növelte a szövetkezeti pa­rasztok termelési átlagait. Nagy segítséget jelent szá­munkra az összes kenyér- és ta­karmánygabona, a hizottsertés, a tej, tojás és a baromfi, valamint az egyéb beadási kötelezettségek csökkentése és az összes beadási hátralékok elengedése. Hasonló­képpen érezteti hatását termelő- szövetkezeteink gazdasági meg­szilárdítása terén a multévi hát­ralékok, a többszázmilliós hitel­tartozások egy részének elenge­dése, a gcpállomási dijak csök­kentése és az állatorvosi költsé­gek és oltóanyagok fizetése alóli mentesítés. Ezek a kedvezmé­nyek lehetővé tették számunkra, hogy növeljük a tagok természet­beni és pénzbeli részesedését. Vannak olyan termelőszövet­kezeti tagok — különösen az utóbbi időben alakult termelő- szövetkezetekben —, akiket az el­múlt gazdasági év nehézségei elke­serítettek és az ellenség sugalma- zására a bajokat, nehézségeket, a közös gazdálkodásnak tulajdonít­ják. Felelősséget érzünk ezeknek a tagoknak felvilágosításáért, mert kilépésükkel saját maguknak és családjuknak ártanának és az el­lenség malmára hajtják a vizet. A dolgozó parasztság felemelke­dése útjáról, a haladás útjáról visszafordulni hátrányos volna, ezért felhívjuk ezeket a tagokat, tartsanak ki a szövetkezeti gaz­dálkodás mellett, maradjanak termelőszövetkezeti tagok és sziv- vel-lélekkel dolgozzanak a szö­vetkezeti gazdálkodás felemelé­séért, a tagok jólétének megte­remtéséért minden termelőszövet­kezetben. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége határozata alapján megjelent uj kormány- programm után nagy örömmel valljuk, hogy termelőszövetkezeti pa­rasztságunk most érkezett el igazán az uj élet küszöbéhez, mert államunk eddiginél na- gyobbarányu támogatása a termelőszövetkezeti parasztok számára megteremti a gyor­sabb felemelkedés lehetősé­gét. Kötelességünk élni ezzel a lehe­tőséggel. De nem várhatunk min­A minisztertanács utasította a minisztereket, hogy haladéktala­nul szervezzék meg a határozatok végrehajtásánál mutatkozó késés felszámolását. Súlyosabb mulasz­tás esetén gondoskodjanak a fe­lelősök megbüntetéséről. Különös súllyal kezeljék a terven felüli munkavédelmi és szociális beru­házások gyors megvalósítását és gondoskodjanak arról, hogy az üzemek ezeket a lehető legrövi­debb időn belül megépíttessék. (MTI) dent az államtól. Nekünk is ki kell javítani az általunk elkö­vetett hibákat és a munkafegye­lem megjavításával, az eddiginél jobb minőségű munkával kell biztosítanunk a magas termésho­zamok elérését és a közös jöve­delem növelését. Ezek alapján a termelőszövet­kezeti gazdaságok megszilárdítá­sa és a termelőszövetkezeti tag­ság életszínvonalának emelése ér­dekében a következő határozatot hozzuk: I. Virágzó közös gazdaság — jómódú szövetkezeti paraszt­ság! A termelőszövetkezeti gazdál­kodás fejlesztése utján biztosít­juk, hogy a szövetkezeti tagok életszínvonala elérje — sőt meg­haladja — a jól dolgozó, föld­műveléshez jól értő középparasz­tokét. A termelőszövetkezeti gazdál­kodás legfőbb célja a tagok élet­színvonalának emelése, melyet mindenekelőtt a közös gazdálko­dásból származó jövedelem növe­lése utján kell biztosítani. A termelőszövetkezetek közös gazdaságát úgy kell fejleszteni, hogy a tagok számára jómódó életet biztosítson, és minden szorgalmasan dolgozó tagnak bőségesen jusson min­den terményféléből és állati termékből. Különösen fon­tos a kenyérgabona, burgo­nya, valamint a háztáji állatok­nak takarmánygabona és szálas­takarmány elegendő biztosítása. Növelni kell a termelőszövetke­zetek pénzbevételeit és ezen ke­resztül lényegesen növelni kell a tagság egy munkaegységre eső pénzjövedelmét. Ezért a termelő- szövetkezeteknek nagy mennyi­ségben kell zöldségféléket és ál­lati termékeket. ez utóbbiak között elsősorban hizottsertést, hizottmarhát és tejet termelni, hogy a beadási kötelezettség tel­jesítése mellett minél többet vi­hessen szabadpiacra. 1. A jövőben a termelőszövet­kezetek évi termelési tervével együtt gondosan el kell készíteni a termelőszövetkezetek jövedelem- elosztásának előzetes tervét. A termelési év megkezdése előtt a tagsággal meg kell vitatni, hogy milyen módszerekkel lehet nö­velni az egy munkaegységre eső természetbeni részesedés mennyi-1 ségét és a pénzjövedelmet. Az (Folytatás a 2. oldalon.) Határozati javaslat-tervezet a termelőszövetkezetek és gépállomások élenjáró dolgozóinak III. országos tanácskozására

Next

/
Thumbnails
Contents