Zala, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)
1953-09-12 / 214. szám
PARI ÉLET* A megyei tanács pártszervezete taggyűlésének hiányosságairól A megyei tanács pártszervezetének taggyűlésén Ombódi Ferenc elvtárs, párttitkárhelyettes tartotta meg a vezetőség beszámolóját. A beszámoló foglalkozott a vezetőség hiányosságaival és birál- ta a vezetőségi tagok és a tagság munkáját. Az alapszei’vezet vezetőségének beszámolója a Központi Vezetőség határozatának csak általános ismertetésére szorítkozott. Hiányzott belőle az alapszervezeti vezetőség munkájának alapos elemző bírálata. Megállapította ugyan a vezetőség munkájának egyes hibáit, de a hibák okait, következményeit nem mutatta meg. Komoly hiányosság volt az is, hogy a vezetőség munkájának hibáiból nem mutatta meg, hogyan következett egyik hiba a másikból. A beszámoló megállapította, hogy az alapszervezet vezetőségében nem érvényesült a kollektiv vezetés elve. A vezetőség helyett több esetben maga a titkár elvtárs készítette el a beszámolót. A vezetőség tagjai belenyugodtak, hogy helyettük mindent a párttitkár végezzen el. Azonban sem Kéner elvtárs és mióta Ő nincs idehaza, helyettese sem volt képes egyedül elvégezni feladatait. így aztán a feladatok egy része megoldatlan maradt. Ha a vezetőség segítené a titkárt, akkor ez nem fordulhatott volna elő. Meghallgatták ugyan a tagság véleményét, javaslatát egy-egy taggyűlésen, dé nem használták fel munkájukban. A taggyűlések beszámolójának elkészítésénél nem vették figyelembe és nem támaszkodtak a tagság véleményére. Az utóbbi hibákat a beszámoló nem tárta fel és nem mutatott rá, hogy a pártvezetőség munkájában meglévő hiányosságok mind a kollektiv vezetés hiányosságainak következménye. A beszámoló másik hiányossága az volt, hogy nem mutatta meg a hibák .kijavításának módját s nem mutatott előre. Az oktatás kérdését tárgyalva például megállapította, hogy tavaly nagy volt az oktatásban a lemorzsolódás. Ennek ellenére a beszámolóban nem volt szó arról, hogy a pártszei vezet mit akar tenni és mit tett az uj oktatási év sikeréért, hogy megakadályozzák ebben az évben a lemorzsolódást. A beszámoló bírálta a tagságot, de nem merte bátran feltárni egyes elvtársak hibáit. A bírálat nem volt nyílt és őszinte. Ilyen bírálat érte Siklósi Mihályné, Fe- kécs Imre és Farkas József elvtársakat. A bírálatból nem tűnt ki világosan, hogy az elvtársak milyen hibát követtek el és hogyan javítsanak hibáikon. A beszámoló legnagyobb hiányossága az volt, hogy egyáltalán nem foglalkozott a népnevelőmunkával. A tanács dolgozói között gyenge a népnevelőmunka. Ezt bizonyítja az is, hogy több fontos beosztásban lévő párttag lebecsüli a tanulást, tavaly sem vettek részt az oktatásban, arra hivatkozva, hogy nagy az elfoglaltságuk. A megyei tanács pártszervezetének szeptember 7-én megtartott taggyűlése csak részben oldotta meg a pártszervezet előtt álló nagyjelentőségű feladatokat. A beszámoló hiányosságai abból adódlak, hogy a vezetőség ugyan megtárgyalta a beszámolót vezetőségi ülésen, de csak általánosságban, annak elkészítésébe nem vonták be a pártcsoportbizalmia- kat, a legjobb aktívákat. Ebből adódott aztán az, hogy az elvtársak hozzászólásaikban nem bírálták a vezetés hiányosságait. A hibák kijavítására nem tettek javaslatot. Többen a feléjük elhangzott bírálatot visszautasitot- tá/k. Azért, hogy a megyei tanács pártszervezetének taggyűlése nem töltötte be feladatait, felelős a városi pártbizottság is. Elhanyagolták a pártszervezet segítését, nagyon ritkán ellenőrzik munkájukat, nem adnak munkájukhoz megfelelő segítséget. A pártszervezet feladata, hogy a fogyatékosságok felszámolásával javítsa meg munkáját és ahhoz igényelje a pártbizottság segítségét, hogy el tudja látni a jövőben feladatait. A bukaresti V1T emlékeiből A lig két hete ért vénet a IV. Világifjusági Találkozó. Bukarestben számtalan ország fiataljai jöttek össze és mondták el egymásnak milyen körülmények között élnek, dolgoznak és harcolnak a békéért. Kevés a szó ahhoz, hogy eléggé érzékeljük, milyen szeretettel fogadták a magyar küldöttséget és mi mindenben volt részünk nekünk, küldötteknek. Mikor elindultam a magyar küldöttséggel Bukarestbe, feladatommá tették, kérdezzem meg, hoavan élnek a kapitalista ország fiataljai. Ez a kérdés minden magyar fiatalt érdekel. A VIT óta eltelt egy-két hét alatt hazánkban tovább nőtt a dolgozók jóléte, csökkentek az árak. Ilyen árcsökkentés Magyai’or- szágon még soha nem volt. Ilyen árcsökkentést csak olyan ország hajthat végre, ahol szabadon és békében élnek a dolgozók, ahol a szocializmust építik. Ezzel szemben hogyan élnek a kapitalista országok dolgozói? Küldöttségünk meglátogatott egy keletnémet kulturcsoportot. A műsor alatt megismerkedtem egy holland fiatallal, aki elmondta, hogy hónapok óta szaladgál munka után, hogy biztosítani tudja édesanyja, két kistestvére és saját maga megélhetését. Elmondotta, hogy gyakran éheznek, mert kevés az élelem. „Boldog“ lehet náluk az a dolgozó, aki éhes gyomorral ugyan, de mégiscsak dolgozhat. Szerettem volna még többet megtudni a holland fiatalok életéről, de a fiú, akivel beszélgettem, könnyes szemmel elhallgatott. Mellettünk állt egy spanyol lány. ö elmondotta, hogy Spanyol- országban egyre többen kerülnek munka nélkül az utcára. Napirenden vannak^a tüntetések. A dolgozók ezzel fejezik ki békeakaratukat, tiltakozva a háborús készülődés ellen. A spanyol lánynak szomorú emléke fűződik az egyik ilyen tüntetéshez. 1953. május 22-én Madrid belvárosban lezajlott tömegtüntetésen édesapja is ott haladt az első sorokban. A csendőrség tüzet nyitott a tüntetőkre. A lány apja az elsők között halt meg. A spanyol lány elmondotta, hogy a VIT-en még világosabban iátta meg, mi a feladatuk nekik, spanyol fiataloknak. Még keményebb harcot kell folytatni a háború ellen. VIT végétért. A küldöttek hazatértek hazájukba. Az idő nem állt meg s a mi életünk még szebb lett. Még több ruhát, élelmet vehetünk magunknak. Nem tudom a spanyol lány címét, de újságon keresztül üzenem neki, harcoljanak minden erővel a békéért, a szabadságért,a jólétért. Harcoljanak, mert érdeme»! Herczeg János ZalalövQ Jobban harcoljon a III. negyedévi terv sikeréért a MASZOLAJ Gépgyár A nagykanizsai MASZOLAJ Gépgyárban a dolgozók 97.5 százaléka vette ki részét alkotmányunk ünnepére és a bányász nap tiszteletére folyó munkaversenyből. Igen jó és lendületes verseny folyt a gépkocsi- javitóműhelyben, ahol a művezető, Hegyi Gyula elvtárs minden segítséget megadott a verseny sikeres megvalósításához. Nem fordult elő, hogy a dolgozónak azért kellett volna várakoznia, mert kellő időben nem biztosították számára az anyagot. A műhely kommunistái is példát mutattak s nem hiányzott a műszaki segítségadás sem. A munka jó megszervezése is nagymértékben hozzájárult, hogy augusztus 20-ra és a bányásznapra a terven felüli termelésre tett 50.000 forintos felajánlásukat 51.200 forint értékben teljesítették. Az árleszállítás még jobb munkára ösztönözte a műhely dolgozóit. Munkájukat úgy szervezik, hogy a tervteljesités mellett igyekeznek mind olcsóbbá tenni a termelést és fokról-fokra javítani a minőséget. A kovácsműhely vállalta, hogy augusztus 20-ig 750 kilogramm hulladékanyagot használnak fel az esztergakések szárainak gyártásához. Vállalásukat már augusztus 17-re teljesítették. A műhely 1200 forint értékű anyagmegtakaritást ért el. Augusztusban nagy feladat várt a hegesztőműhely dolgozóira. Faluvégi György főmérnök bejelentette, hogy a hegesztőműhelytől függ legnagyobbrészt, hogy a Gépgyár 100, vagy pedig csak 70 százalékra teljesíti a tervét. A műhely dolgozóinak két Fränks-torony szabási és hegesztési munkálatait kellett volna elvégezniük. Vállalták is, hogy a munkát augusztus 31-ig befejezik. Márkus Andor művezető biztosította a szükséges előfeltételeket. A munka nagy lelkesedéssel indult és Török János, valamint Surányi Márton értek is el eredményeket, ennek ellenére a két torony nem készült el teljesen a hónap végéig. Pz is egyik oka, hogy a Gépgyár az elmúlt hónapban mindössze 54.4 százalékra teljesítette tervét. Természetesen hiba volt az is, hogy az eredetileg tervezett Csepel-motorok helyett Láng-motorokat kellett beépíteniük, olyan motorokat, amelyekhez nem kaptak sebességváltót és kuplungot. Egy másik géphez nem kapták meg az emelődob acélöntvényeit s ezt házilag kellett elkészíteniük, ami ugyancsak jelentősen hátráltatta a tervteljesitést. A futóműhöz szükséges fékpofákat az anyagbázis ígérete ellenére sem kapták meg s igy ezeket is házilag kellett elkészíteniük. A légvezetéshez szükséges olajgátlógumi- kat, bár jóelőre megrendelték, csak szeptember elsején kapták meg, holott ezekre már az augusztusi terv teljesítéséhez szükségük lett volna. A tervteljesitésnél mutatkozó elmaradást nagyrészt a lakatosműhely szervezetlen munkája okozta. Kurunczi István elvtárs, bár az anyag és a rajzok rendelkezésére álltak, a Fränks munkálatait utoljára hagyta. lVem jó fényt vet a Gépgyár- ra, hogy éppen most, amikor pártunk, kormányzatunk az árak leszállításával igen nagy mértékben megkönnyítette, szebbé tette a dolgozók életét —most maradtak el tervük teljesítésé-« vei. A dolgozókban megvan az igyekezet. ígérik, hogy az elma* radást behozva, szeptember havi tervüket túlteljesítik. Ehhez azon* ban nem elég csak a műhelyek dolgozóinak igyekezete és lelke* sedése. Elsősorban az szükséges* hogy a műhelyek közti együttmű* ködés megjavuljon. Addig, amig a lakatosműhely a hegesztők tér-« vét, vagy a gépműhely a lakato- sok tervét hátráltatja azzal, hogy a szükséges anyagokat késve készíti el, addig a tervteljesités nem tekinthető biztosítottnak. A Gépgyárban még mindig ta- pasztaiható a hónap eleji kényei- meskedés. Ilyenkor, amig azt látják, hogy a hónap végéig sok nap áll mögöttük, lelkiismeret- furdalás nélkül tétlenkednek. Mi a tétlenség oka? Az, hogy az anyag biztosításánál szervezetlenség van. Vannak olyan — ké* sőbbre betervezett — munkák* amelyek készítését már most elkezdhetnék s ezzel előnyre tehetnének szert s megszüntethetnék a hónapvégi hajrát, azonban éppen az anyaghiány következtében maradnak el ezek a munkák is. A művezetők egész pontosan beszámolnak árról, mi az* ami a tervteljesitést hátráltatja, azt is tudják, hogyan lehetne ezt a hiányosságot megszüntetni. Vájjon miért nem követnek el mindent, miért nem mozgatnak meg minden mozgathatót, hogy ezek a hiányosságok megszűnjenek. Mindent csináljanak, csak éppen ne tétlenkedjenek és ne hallgassanak, mert hallgatással, kényelmes várással nem lehet tervet teljesíteni. sikernek az árak, növekedtek a teljesítmények a lovászi kőolajtermeli brigádoknál A lovászi Kőolajtermelő Vállalat brigádjai a bányásznapi verseny lendületével harcolnak további jó termelési eredményekért, Valamennyi kőolajtermelő brigádnál megbeszélték a bányásznapi verseny tapasztalatait és ezt hasznosítják is munkájukban. Elhatározták, hogy rendszeresítik a műszakváltási megbeszéléseket és nagyobb gondot fordítanak a verseny nyilvánosságára. A brigád- helyeken most már mindenhol feltüntetik a versenytáblára a brigádok napi teljesítését, ami jobb munkára buzdítja az olajbányászokat. Nagymértékben fokozza munkakedvüket az árleszállítás is. Minden nap többet akarnak termelni, hogy többet keressenek és többet vásárolhassanak. Ellenségeinkre nézve, súlyos csapás az árleszállítás s éppen azért igyekszik beárnyékolni a dolgozók örömét. Apáti elvtárstól, az üb. bér- és termelési felelősétől az egyik dolgozó azt kérdezte: ugy-e nem igaz, hogy az árleszállítás után a fizetést is csökkentik. Apáti elvtárs megnyugtatta a dolgozót, mondván: •— Az árleszállítás csak a kapitalista országokban vonja maga után a bérek csökkentését. Az olyan árcsökkentés, amilyen nálunk volt, csak szocializmust építő országban érhető el. A lovászi olajmezőkön örömmel mondogatják egymásnak a dolgozók, mily sok pénzt takaríthatnak meg havonta az árcsökkentéssel. A norma tulteljesitése most már sokkal több kenyeret, ruhát, cipőt és egyéb cikket je* lent a számukra. Éppen ezért a bányásznap után mindjobban emelkedik a kőolajtermelő-bri- gádok termelése, erről számolnak be a versenytáblák. A Határőr- békebrigád 4, a Blosenkó 1.5, az ifjúsági „Zója“ 4.5, a Szabadság 5.6, az Előre 7.6, a Vörös Csillag-brigád pedig 0.2 tonna olajjal termelt többet szeptember 8- án, mint előző napon. Hasonló eredményt értek el szeptember 9- én reggelig a kőolajtermelő brigádok és további jó munkával igyekeznek túlteljesíteni harmadik negyedévi tervüket. NÉMETH JÓSKA VÁJÁRTANULÓ LESZ ÁL ÁCSONX, vékony szűke f iú Németh Jóska. Na ránéz az ember, nem is gondolna arra, mennyi minden történt vele az elmúlt 16 év alatt. Egerváron született. Édesapja gazdasági cseléd volt ö maga is kicsi looráiól kezdve résztvett a mezőgazdasági munkákban: aratott, csépelt, kukoricát tört, végezte o, munkát, ahogy egymásután jött. A felszabadulás után megváltozott az életük. Édesapja földet kapott. De még ez sem volt elég arra, hogy egycsapásra jobb legyen az élet. Jóska cs ,Feri nagyon szerettek volna továbbtanulni. De mivel sok otthon a száj, nekik is kereset utóm kellett nézni. így került Jóska a gépállomásra dolgozni. Először nem kapott komoly munkát. De szór. galma nyomán meggyőződtek arról, hogy komoly feladatokat is lehet rábízni, és ha növésbe kicsi is, legalább annyit ér, mint a „felnőttek“. Felelős ve- ~etö lett. 1652. őszen a szántásban nagyszerű eredmény ekei ■ ért cl. Átlagteljesítménye 141 százalékos volt. A felsőhegycsi gépállomáson ő volt az első. A Szabad Ifjúság közölte fényképét cs megdicsérte, példaként állította a többi fiatal traktorista olé. De a szép eredmények mellett Jóskának mégis csals fájt a szíve. Igaz, itt is gépekkel dolgozott, ár ő mégis csak szakmát akart tanulni. JULIUS idolsó hetében látogatók érkeztek Éger várra: a várpalotai vájártanulóintézet két oktatója, Kavetz János és Leitner Ferenc. Azért jöttek, hogy körülnézzenek a faluban: van-e fiatal, aki hányás' szeretne lenni, tanács javaslatára elsőnek- Jóskáik hoz mentei-. Volt is öröm a házban, hiszen Jóska és Feri régóta vágyódtak vájártanulónak-. Apjuk, any. juh eleinte húzódozott, de aztán számiig attak I mindent megkapnak a gyerekek. Nullára, cipőre, élelemre nm. ós kétesztend-ei trnulás után megbecsült szakmájuk less, A szülök végül is beleegyeztek, hogy menjenek a fmk. Kavetz János és Leitner Fereno, a két oktató, amiig Egerváron időzött, mindennapos vendég volt Némethéknél. Jóslta mesélt etett velük a bányáról, az intézetről, aztán, amikor már úgy gondolta, ismeri egy kicsit, milyen a vájártanulók élete, napközben sorra járta falubeli barátait és csillogd szemmel be- szélt nekik arról, amit addig hallott. Este aztán bekopogott a családokhoz János bácsi, Feri bácsi és persze az elmaradhatatlan Németh Jóska, Amíg Jóska a gyerekekkel beszélgetett, addig a szülök a két oktat óvájárral beszélték meg, milyen is az élet az intézetben, a bányában. Aztán előkerültek a jelentkezési ívek és kitöltötték azokat. Pár nap múlva Németh Jóska nyolcadmagával látogatóba ment Várpalotára. Jól körülnéztek, és 4— 5 napos vendégség után visszaindulták a faluba. De másként, mint ahogy eljöttek. Mindegyiken gyö. nyörü szép vájdi'lanulóegyenru-ha. Arcukról messziről sugárzott a boldog büszkeség. Egerváron eddig csak egy segítsége volt a két oktatónak. Most már nyolcán mesélnek a fiuknak a várpalotai intézetről, a nagyszerű tanulási lehetősé* pékről, a tanulók vidám életéről a sportfelszerelésről, az állami ellátásban kapott gyönyörű holmikról^ a- jó élelmezésről. Beszélgetéseik nyomán egyre több fiatal hOÜU xozsjk-ElL én ÁSr vájártanuló, leszek 1 J
