Zala, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-05 / 208. szám

PÁR JELEI* A Petöfi-brlgád a bányásznapra készül A kulturális-felvilágositó mun­ka a közvetlen kulturagitáción kívül eddig nem adott megfele­lő segítséget, nem támogatta a párt népnevelőinek munkáját. Különösen falun nem adott vá­laszt a maga keretein belül a dolgozókat érdeklő kérdésekre, s nem egy helyen éppen ezért el is szakadt a kulturális-felvilágositó munka a dolgozó parasztságtól. Az a tapasztalat, hogy a kor- mányprogramm ismertetésénél, a dolgozó parasztokat érintő fontos rendeletek tudatosításánál, nép­szerűsítésénél sem használja fel a népművelési munka a maga eszközeit és lehetőségeit. Sür­gősen hozzá kell látnunk, hogy a népművelési munka eszközei­vel szélesen ismertessük a leg­újabb rendeleteket, mint a kor­mány programúi végrehajtásának íény leges bizonyítékait, választ adjunk mindazokra a kérdésekre, melyek dolgozó parasztságunk kö­rében egyes intézkedésekkel kap­csolatban felmerülnek. A felvilágosítómunka olyan uj formájának bevezetésével aka­runk dolgozó parasztságunknak segítséget adni, mely a szovjet klubok gyakorlatában jól be­vált, az úgynevezett -Kérdés-fe- lelet“-estek bevezetésével. A ..Kérdés-felelet“-est feladata, hogy időről-időre választ adjon a község dolgozóit érintő, érdek­lő kérdésekre, megmagyarázza az egyes kormányrendeletek gyakor­lati eredményét, végrehajtásának módját s ebben a dolgozók fel­adatait. A ..Kérdés-felelet“-est te­hát, ha a pártszervezetek, taná­csok gondosan készítik elő, je­lentős lépés nemcsak a dolgozók felvilágosításában, hanem a tö­megkapcsolatok megszilárdításá­ban, továbbépítésében is. Pártszervezeteink és a községi tanács végrehajtóbizottságának jó munkáján múlik, hogy a ..Kér- dés-felelet“-est a dolgozó parasz­tok kellő felvilágosításával je­lentős segítséget tud-e adni a község előtt álló feladatok végre­hajtásához, a kormányprogramm megvalósításához. Itt mindenek­előtt lehetőséget kell teremteni ahhoz, hogy a dolgozók kérdései, problémái el is jussanak a ->Kér- dés-felelet“-estre, ugyanakkor tervszerűen kell irányítani a >’Kérdés-felelet“-estek témakörét. Javasoljuk a községi tanácsok fe­lé, hogy mindig előre meghatá­rozott témakört tűzzenek ki a >.Kérdés-felelet“-est anyagául. Szeptember 10-ig megszervezen­dő első esten az MT. 1953. au­gusztus 24-én megjelent jövede­lemadócsökkentési határozata legyen a téma, az ezzel kapcso­latos kédéseket tisztázzák, hogy dolgozó parasztságunknak segít­séget adjunk adóügyei rendezésé­hez. A szeptember 20-ig megszer­vezendő második ■•Kérdés-felelet“- est anyagául a szükségletnek megfelelően felvetődő aktuális kérdéseken kívül a tartalékföl­dek megműveléséről, a műtrá­gyahitelről, az ingyenes állator­vosi kezelésről, a tsz-ek és egyé­ni dolgozó parasztok silóépitkezé- seinek támogatásáról szóló kér­déseket javasoljuk. A szeptember végéig megren­dezendő harmadik ..Kérdés-fele- let“-est anyagául az őszi mun­kákkal és a termelési rendeletek­kel kapcsolatos kérdések megbe­szélését tegyük. Fontos feladat, hogy a legszé­lesebb körben, a rendelkezésre álló népszerüsitő eszközök fel- használásával (dobolás, hangos- hiradó, plakátok, személyekhez szóló írásos és szóbeli meghívás, faliújság stb.) tudatosítsuk a "Kérdés-felelet "-est idejét és té­makörét. Emellett .-Kérdezz-fele- lek“ feliratú levelesládák létesí­tésével is biztosítsuk, hogy a dolgozók kérdései eljussanak az estre. A -Kérdezz-felelek“ leve­lesládákra helyezzünk el felira­tot, mely közli a dolgozókkal, hogy a beadott kérdésekre mikor kapnak választ. A levelesládán kívül a kérdé­sek összegyűjtésének másik al­kalmazandó módja, hogy az ál­landó bizottságok tagjai, elsősor­ban a népművelési állandóbizott­ság, de a kulturaktivák is keres­sék fel a dolgozókat, kérdezzék meg tőlük, milyen problémáik vannak a kitűzött témával kap­csolatban, illetve mit nem látnak tisztán, mire szeretnének választ kapni. Jegyezzék fel gondosan a dolgozók kérdéseit, kéréseit A "Kérdés-felelet“-est előtti na­pokban összegyűjtött kérdéseket az est előadója (községi tanács vb. elnöke, titkára, más, a témá­ban jártas szakember) feldolgoz­za, alaposan készül a válaszadás­ra. Az est azzal kezdődjék, hogy az előadó ismertesse a már elő­zőleg összegyűjtött kérdéseket, s egyenként válaszoljon azokra. Ezt követően a témával kapcsolatos, helyszínen felvetett kérdésekre válaszoljon. A "Kérdés-felelet“-est eredmé­nyességét elő kell segítenünk az est témájának megfelelő szem­léltető feldolgozással is. A szem­léltetés alkalmazkodjék a napi­renden lévő legfontosabb kérdé­sekhez. Mutassa be, hogy például az adócsökkentés, a tartozások elengedése mennyi megtakarítást jelent a községnek, tsz-nek, egy- egy dolgozó parasztnak. Általá­ban a kormány rendeletéinek szemléltetése, népszerűsítése kon­krét helyi példákon keresztül raj­zon, kimutatáson, karikatúrán ke­resztül történjék. Ne csak a ren­delet népszerűsítésére terjedjen ki, hanem arra is, hogyan hajt­ják végre ezeket a rendeleteket a községben. Adjunk hangot a lakosság jogos bírálatának, igé­nyeinek ezen a területen is. A ..Kérdés-felelet“-esthez adjon a könyvtár is megfelelő segítsé­get. Ennek fontos módja a for­galmas helyen elhelyezett sajtó­tábla. A könyvtáros legye ki er­re naponta a Szabad Nép, Sza­bad Föld, Zala aznapi számát, s feltűnően jelölje meg a dolgo­zókat érdeklő és érintő cikkeket, rendeleteket. A "Kérdés-felelet"-estek szer­vezésénél, levezetésénél tartsák szem előtt pártszervezeteink, köz­ségi tanácsaink, hogy 30 mun­kájuk eredménye a kormányoro- gramm megvalósulása, a dolgo­zók jogainak és kötelességeinek biztosabb tudata lesz, növeli a dolgozók bizalmát az állami szer­vek felé, erősiti a pártszervezet, a tanács és a dolgozók Kapcsola­tát. Hadnagy László Bázakerettyén az utóbbi na­pokban sok szó esik a Petőfi-bri- gádról. Ez az a brigád, amely az utóbbi hetek során az üzemben a legjobb teljesítményt nyújtotta. Most, a bányász-műszakban is egy fejhosszal halad a többi bri­gád előtt. A harmadik negyed­évre terven felül felajánlott 50 tonna olajat eddig háromszorosan teljesítette. Ifjú Bedő Lajos elvtárs, a bri­gád vezetője, amikor átvette a havi termelési programmtervet, belenézett a tervismertető füzeté­be, majd mosolyogva mondta; — Nehéz lesz, de sikerülni kell. A brigádom első akar lenni a bá­nyász-műszakban. Bedő elvtárs sohasem elége­dett meg eredményeivel, ezt már az előző munkahelyének dolgo­zói is tapasztalhatták. Három hó­napja vált brigádvezetővé, addig mint olajmérő dolgozott a másik brigádnál. A Petőfi-brigádnak eb­ben az időben még nem volt olyan jó neve Kerettyén, mint most. Az utolsók között kullogott. 80—90 százalék között ingadozott. Ke­rettyén mondogatták is; aki adós, az adós marad, abból sohasem lesz hitelező. És mégis másként történt, mert a Petőfi-brigád az elmúlt két hónap alatt igyeke­zett jó munkát végezni. Ott tar­tanak már, hogy jóval a 100 szá­zalék felett teljesitik a tervet. Náluk nincsenek „objektiv okok1', de van merészség, újabbnál újabb kezdeményezés. — Mezőnk kutjainak nyolcvan százaléka mélyszivattyus kutból áll —• mondja Bedő elvtárs. — Az olaj kitermelésekor nem egy eset­ben elromlanák a mélyszivattyuk. A kutak apadni kezdtek, kevesebb olajat tudtunk kitermelni. így volt ez a 629-es kutnál is, amely­nek szivattyúja rosszul műkö­dött. A kútkezelő figyelmességé­nek köszönhető, hogy a kút is­mét tökéletesen termel. A brigád tagjai, többek között a BT 1-en dolgozó Hóbor Szidó­nia és Szekér János mélyszivaty- tvukezelők minden igyekezetük­kel, teljes odaadással dolgoztak, hogy a bányász-napra a legjobb eredménnyel készülhessenek. — Szép és boldog életünkért, amelyet kormányunk programmja megvalósít, érdemes jól dol­gozni — mondja Hencz Ferenc, a tankállomás dolgozója. — Az alkotmányi munkaverseny után még jobb teljesítményekkel ké­szültünk a harmadik bányász­napra. 50 tonna olaj tervenfelüb termelését vállaltuk a harmadik negyedévre. Vállalásunkat a bá­nyásznapi versenyben szeptember 1-ig már 143 tonnára teljesítet­tük. A tankállomás dolgozói felké­szültek az eddigi eredményeik túlszárnyalására. Jól szervezik a munkát, jó a kollektiv irányítás. Kiküszöbölik a gépállásokat s minden csepp olajra vigyáznak. A kerettyeiek 1150 tonna olajat adtak a hazának terven felül, de joggal dicsekedhetnek a Petőfi- brigád tagjai is, akik vállalásu­kat megháromszorozták s azt már túl is teljesítették. Érzik munká­jukban a párt irányítását, látják, hogy a többtermelésükkel a dol­gozó nép, a saját életszínvonalu­kat emelik. Gondosabban készítsük elő a taggyűléseket A pártszervezeteinkben a jelenlegi taggyűlé­sek döntő állomásai a KV junius 27—28-i határo­zata és a kormányprogramm végrehajtásának. Ezért a taggyűlések egyik legfontosabb feladata, hogy számot vetve az alapszervezet eddigi mun­kájával, megnézze, mit tett a pártszervezet ve­zetősége és tagsága a kormányprogramm meg­valósításáért. A pártválasztmányok ülései után most köz­vetlenül az alapszervezetek, az egész párttag­ság tárgyalja meg a KV határozatát. Már a párt­választmányok ülései is megmutatták, hogy a párttagság figyelemmel és érdeklődéssel kiséri pártunk politikáját, a vezetők munkáját — ezt bizonyítja a számos alulról jövő bírálat is. Most azonban a taggyűléseken az eddiginél sokkal élénkebben és hathatósabban kell, hogy érvényre jusson a párttagok véleménye. Azok fogják most taggyűléseken megbeszélni a KV határozatát, akik maguk is dolgozók és nap, mint nap lát­ják és ismerik a dolgozók problémáját. Megyénkben az eddig megtartott taggyűlé­sek azt mutatják, hogy egy-két esetet kivéve, még mindig nem elég körültekintően és figyelemmel készülnek fel a taggyűlésre. Nem engednek szé­les, minden eddiginél nagyobb utat-, a bírálat és önbirálat kialakulásához. Nem elemzik mélyre­hatóan a pártszervezet eddigi munkáját, különös figyelemmel a vezetőség és a titkár tevékenysé­gére. A taggyűlés, a pártszervezet, a párttagság lebecsülése mutatkozott meg Szepetneken, ahol a kijelölt időben nem tartották meg a taggyű­léseket, mert nem készítették el a beszámolót. Kelenc elvtárs, a pártszervezet titkára beszámoló helyett szempontokat irt fel s abból akarta meg­tartani a taggyűlést. Nem nehéz elképzelni, hogy ezután a beszámoló után milyen vita fejlődhetett volna lei. Azért, hogy a beszámoló nem készült el időben, nemcsak Kelenc elvtárs a hibás. Sú­lyos felelősség terheli a járási pártbizottság mun­katársait. Köztük Németh Ferenc és Pem Ferenc elvtársakat, mert nem nyújtottak megfelelő se­gítséget a beszámoló elkészítéséhez. Kelenc elv­társ nem támaszkodik munkájában a vezetőségre, ezen keresztül a párttagságra sem. A párttagság figyelemmel kiséri a pártszervezet munkáját és szívesen vállalna részt a munkából, de a párt- szervezet titkára még a vezetőségi ülést sem tar­totta meg. Elfeledkezett arról, hogy a beszámoló­nak nem a titkár, hanem az egész vezetőség vé­leményét kell tükrözni., Jól készítették elő a taggyűlést Fityeházán, ahol Bróz Jánosné elvtársnő párttitkár a vezető­ségi tagok bevonásával kollektiven készítette el a beszámolót. Beszámolójában elmondotta, hogy eddig munkáját egyedül végezte és ezért nem tudott jobb eredményeket elérni. Nem maradt ideje foglalkozni a népnevelőkkel és mivel min­den munkát maga végzett, elhanyagolta a veze­tőségi ülések megtartását is. A beszámoló helyes összeállításán sok múlik, de emellett nagy gondot kell fordítani arra is, hogy a párttagság idejében tájékozódjon arról, hogy mi lesz a taggyűlés napirendje. A beszá­moló helyes elkészítésén kívül ez az egyik elő­feltétele a taggyűlés sillerének. Pártszervezeteink vezetőségei vonják be a taggyűlés előkészítésébe a párttagság többségét, hogy ezáltal is aláhúz­zák a taggyűlés jelentőségét. Készüljenek párt- szervezeteink az eddiginél sokkal nagyobb gond­dal a taggyűlésre. Mondják el nyíltan a párt- szervezet vezetőségének, a tagságnak a hibáit, bírálva a felsőbb pártszervek munkáját is. A taggyűlések előkészítéséből fokozottan ve­gyék ki részüket a felsőbb pártszervek munka­társai is. Ügyeljenek arra, hogy a taggyűlések beszámolói ne csali üres szólamokból álljanak, ahelyett, hogy a pártszervezet munkájával fog­lalkozna. Fabatkát sem ér azonban az olyan se­gítség a pártszervezetek számára, amely csak utasításokat és általánosan meghatározott szem­pontokat tartalmaz. így tettek a zalaszentgróti pártbizottság munkatársai, Ódor és Horváth elv­társak, akik nagyvonalakban mondták el a fel­adatokat a taggyűlések előkészítésére vonatko­zóan. Érvényesüljön a vezetés kollektivitása a beszá­moló és a határozati javaslat elkészítésében is. A pártszervezet titkára ne csak meghallgassa a vezetőség és a párttagok véleményét, de tük­rözze azt a beszámoló és a határozati javaslat is. Csak igy érhetjük el, hogy a párttagok vélemé­nyüket bátran elmondják és látva az általuk fel­tárt hibák orvoslását, mind bátrabban adnak hangot úgy maguk, mint a dolgozó nép vélemé­nyének. A „Kérdés-felelet“-est9 mint a felvilágosító munka uj formája Kavecz bácsi és a jövő vájárai ■—• Kavecz bácsi! Rövidesen indulnak Zalába■, az uj vájártanulók­ért. Addig jól gondolja meg, mit m óvd majd a zalai gyerekeknek, de még inkább a szüleiknek — szólt egyik julvusvégi napon a várpalotai vájártanuló intézet igazgatója Kav ecz János vájármesterhez. — Otven fiú, de amolyan sztahánovista jelölt nélkül vissza se térjenek. — Ne féltsen bennünket igazgató elvtárs, nemcsak a mi gyér eke­inkkel tudunk mi beszélni. Meg aztán csak nézzen ránk — és rámuta­tott a másik két mesterre, akik vele együtt utaznak majd. —- Nekünk ne adná valaki két esztendőre a gyerekét? Bizony, ha szemügyre veszi az ember Kavecz Jánost MTU egyen­ruhájában -piros hajtókáján a két ar árny csikkál, arcán egy fél évszázad élettapasztalatával, mosolygós szemével — bizalommal engedi vele a fiát. De nemcsak közvetlen ismerősei bíznak benne: ismeri és szereti egész Várpalota. Hiszen iitt él, mióta eszét tudja, 81 esztendeje dolgozik — mégpedig nem akárhogyan — a bányában. Van is része megbecsülés, ben: erkölcsiben is, anyagiban is. Mellét a Magyar Népköztársasági Ér­demrend arany fokozatának érméje disziti. összkomfortos házát állami kölcsönnel néhány esztendeje építette, bátort is vett 7000 forintén. Ar­cára az oly cm ember megelégedettsége, életszeretete dérit mosolyt, vi­dámságot, aki tudja, miért harcolt keményen: nemcsak magáért, hanem azért az ifjúságért, az uj vájárok szebb életéért küzdött, akiket most maga tanit választott szép mestersé gükre. Ilyen a másik két vájármester is: Leiiner Ferenc és Székely György. Elég, ha őket látják a zalai dől gozó parasztok, munkások, kisiparo­sok: már tudják, jó helyre engedik gyermekeiket. No de ennél sokkal több érv sorakozik melléjük. ★ — Mi mindent elmondtunk ■— számol be útjáról Kavecz János, — Elmondtuk, mit jelent Oj gyerekeknek, a szülőiének az állami ellátás. Ki­számítottam az egyik családnál, ha a fmt nem tartják okhon, hogy 500 —600 forintot keressen idénymunkával, vagy mint segédmunkás dolgoz, zon, ez az összeg bőven megtérül nekik. Nem okoz fejtörésit a családnak a fejlődő gyerek élelmezése, ruház tatása, sőt ha tanulásban, munkában egyaránt jól megbecsüli magát, havi pénzbeli juttatásából néhány hónap múlva már haza is adhat. Nem is b eszélve arról, mennyivel tudja segí­teni az otthoniakat az iskola után, amikor már vájár lesz belőle. A 18 —10 éves fiuknak, cpugy mint a ré gi szakmunkásoknak, nálunk Várpa­lotán egy-lcét ezrest is leszámolnak havonta. Tóidéul Horváth Béla tava­lyi tanítványom a E erenc.aknán 25 00 forintot, vagy még többet w megkeres. Húsz éves sincs a fiit. — Elmondtuk azt is, hogyan vigyázunk a gyerekekre, hogyan neve­lünk belőlük uj embert. j hőt három napján az iskolában a tanáré, a másik három napon miénk, vájárme szereké a gyerekek. Előbb csak arról hallanak tőlünk, IvOgy mire kell vigyázni a bányában. Addig meg sem nézhetik belülről, mig meg nem tanul iák a balesetelháritás alapjait. Ezt aztán még két esztendeig tanulják. Az első napokban még azt is el­mondjuk nekik, hogyan, hová lépjenek, hová ne. Azt is megtanulják, hogyan tartsák a lámpát, merre világítsanak vele. öt-hat fiúra vigyáz cgy-egy mester, akár a tyuk a csib éit, úgy gyűjti maga köré, egy perc. re el nem hagyja őket, mindig előttük jár. A két tanulóév alatt bőven jut idő arra, hogy bevezessük a fiatalokat a bányaművelés — a fejtés, rakodás, gépkezelés — mesterségébe. Harminc esztendős tapasztalatai­mat adom át nekik, de közben maga m is tanulok tőlük, mert hiába: friss az eszük, gyorsan jár. így együtt haladunk — mindig csak előre. — Egerváron Németh József nyolctagú családjából kettőt szemel­tünk ki vájártanulónak. A két fiú hajlott rá, el is engedték Őket a szü­lök. Ebben az egyetlen faluban összesen 12 fiú adta át nekünk iratait. 8 most, képzelem, milyen izgatottan várják a „behívót — Azért akad még ,,nehéz ember“ is Zalában. Ezek közé tartozik Szakonyi György is, a besenyöfalm szőlőhegyen. De megbánja majd, ha két esztendő múlva fia iskolaltársm jól kereső, szakképzett vájárokként, vagy még egynéhány esztendő múltán bányamérnöM diplomával, vagy éppen az MTH nevelői, oktatóiként térnek vissza. Akkor joggal mond. ja neki a fia: ,,Apá/m, a maga makacssága miatt nem lehettem én is több, mint amire itthon vittem“. Ezt mondja el zalai útjáról Kavecz elviárs és még hozzáteszi: — Négy esztendeje, hogy minden évben, ilyenkor a nyár végért, már álig várom a tanév kezdetét, le galább olyan izgalommal, mint az uj tanulók. Most az a 62 zalai fiatal várja velem együtt ezt a napot, Cili­vel az elmúlt napokban mi hárman beszélgettünk.

Next

/
Thumbnails
Contents