Zala, 1953. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1953-08-11 / 187. szám
G. M. Malenkov elvtárs beszéde a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésén ‘(Folytatás az i+ oldalról.) bizonyultunk volna a kapitalista környezettel szemben. Emlékeznek az elv társak, hogy milyen volt iparunk, amikor a párt célul tűzte ki az ország ipa- rostását. A párt XIV. kongresszusa előtt , az 1924—1925. gazdasági évben a Szovjetunióban csak 1,868.000 tonna acélt öntöttek, mindössze 16,520.000 tonna szenet bányásztak, a villamoserőművek három- mi i'liárd kilowattóra villamos- energiát sem termeltek. Vas és színesfémek termelése, szén- és olaj kitermelés, valamint villa- mosenergia-termelés terén a nagy kapitalista államokhoz képest az utolsó helyen álltunk. Nem volt traktor-, gépkocsi-, repülőgép- és szerszámgépgyártó iparunk. Nem volt valamennyire is komoly vegyiparunk és mező- gazdasági gépiparunk. Ma országunknak hatalmas, technikailag tökéletes nehézipara van. A párt XIV. kongresszusa óta eltelt 28 év alatt az ipari termelés 29-szeresére nőtt. Az 1924— 1925. évhez képest ma acélt 21- szerte, szenet 19-szerte, villamosenergiát 45-szörte többet termelünk. Még gyorsabb ütemben nőtt a vegyipar és a gépipar, amelynek legtöbb ágát újonnan létesítettük. Ez alatt az idő alatt uj ipari központok létesültek a Volga mentén, az Uraiban, Szibériában, a Távol-Keleten, az északeurópai vidékeken, Kazahsztánban, a középázsiai köztársaságokban és a Kaukázusomul. Fejlett nehéziparunk van országunk minden gazdasági vidékén. A nehézipar elsősorbani fejlesztése feladatainak megoldása gyökeresen megváltoztatta a nehéz- és könnyűipar közötti viszonyt, a teljes ipari termelésen belül. Jelenleg az összes ipari munkások körülbelül 70 százaléka a nehézipai'ban dolgozik. Mig 1924 —1925-ben a Szovjetunió egész ipara termelésében a termelési eszközök részesedése 34 százalék volt, addig a második ötéves terv végére, 1937-re már 58 százalék, 1953-ban pedig körülbelül 70 százalék. . Uymódon a nehézipar részesedése, amely 1924—25-ben éppúgy, mint a forradalom előtti Oroszországban mindössze egy- harmad volt, ma több mint kétharmada a teljes ipari termelésnek. A nehézipar fejlődésével együtt növekedett és fejlődött országunkban a vasúti és viziköz- lekedés, megteremtődött a gépkocsi- és légiközlekedés. Az 1925—1953. évi időszakban a közlekedés valameny- nyi fajtájának teherforgalma 13 és félszeresére emelkedett. Ugyanakkor a vasúti közlekedés teherforgalma több mint tizenötszörösére nőtt. A továbbiakban is minden eszközzel fejleszteni fogjuk a nehézipart, a kohászatot, az üzemanyagipart, az energetikai, vegyi és a faipart, a gépgyártást, az építőipart, fejleszteni és tökélete- siteni fogjuk közlekedésünket. Kötelességünk mindig emlékezetünkbe idézni; szocialista gazdasági életünk alapjainak alapja a nehézipar, a nehézipar fejlesztése nélkül nem lehet biztosítani a könnyűipar továbbfejlődését, a mezőgazdaság termelőerőinek fejlődését, nem lehet erősíteni országunk védelmi képességét. Most a nehézipar fejlesztésében elért sikerek alapján megvan minden feltételünk ahhoz, hogy megszervezzük a közfogyasztási cikkek termelésének rohamos fellendülését. Ehhez megvan minden lehetőségünk és ezt meg is kell tennünk. A legutóbbi. 28 év alatt a termelőeszközök termelése egészben országunkban körülbelül 55-szörösé- re emelkedett, a közszükségleti cikkek termelése ez alatt az idő alatt csak körülbelül 12-szeresére nőtt. Az 1953. évi termelési színvonal összehasonlítása a háború előtti 1940. évi .színvonallal, azt mutatja, hogy ez alatt az idő alatt a termelési eszközök termelése több mint háromszorosára nőtt, míg a közszükségleti cikkek termelése 72 százalékkal. A közszükségleti cikkek termelésének elért terjedelme nem elégíthet ki bennünket. Mindeddig nem volt lehetőségünk arra, hogy a könnyű- és az élelmiszeripart éppoly ütemben fejlesszük, mint a nehézipart. Most megtehetjük, következésképpen kötelesek vagyunk fokozni a nép anyagi és kulturális színvonala gyorsabb emelésének biztosítása érdekében a könnyűipar fejlődését. Hosszú időn át a beruházásokat elsősorban a nehézipar és a közlekedés fejlesztésére irányítottuk. Az ötéves tervek évei alatt, vagyis 1929-től 1952-ig beruházásokra és berendezések beszerzésére mai árakra átszámítva a következő állami összegeket fordítottuk: a nehéziparra 638 milliárd rubelt, a közlekedésre 193 milliárd rubelt, a könnyűiparra 72 milliárd rubelt és a mezőgazdaságba 94 milliárd rubelt. A kormány és a párt központi bizottsága szükségesnek tartja a könnyűipar, s ezen belül a halászati ipar fejlesztésére fordítandó beruházások jelentékeny emelését,, a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló beruházások növelését, szükségesnek tartja, hogy jelentősen növelje a közfogyasztási cikkek termelésével kapcsolatos feladatukat, szélesebb körben vonja be a fogyasztási cikkek .termelésébe a gépgyártó és egyéb nehézipari vállalatokat. Halaszthatatlan feladat, hogy két-három esztendő alatt erősen fokozzuk a lakosságnak élelmiszerekkel és ipari árukkal — hússal és húsárukkal, hallal és halkészítményekkel, vajjal, cukorral, cukrászati készítményekkel, szövetekkel, ruházattal, lábbelivel, edénnyel, bútorral és egyéb kulturális-életszükség- leti, valamint háztartási cikkekkel való ellátottságát, jelentősen emeljük a lakosságnak valamennyi tömegfogyasztási áruval való ellátottságát. Mint ismeretes, az ötödik ötéves terv kitűzi, hogy 1955-ig, 1950-hez viszonyítva körülbelül 65 százalékkal növeljük a fogyasztási cikkek termelését. Megvan a lehetőségünk arra, hogy a közfogyasztási cikkek termelését olyan arányokban fejlesszük, hogy jelentékenyen előbb teljesítsük az ötéves tervnek ezt a feladatát. Nem lehet azonban megelégedni csupán a fogyasztási cikkek termelés mennyiségi növekedésével. Nem kevésbbé nagyjelentőségű valamennyi közszükségleti ipari áru minőségének kérdése. El kell ismerni, hogy elmaradtunk a közszükségleti cikkek minősége terén és komolyan ki kell javítanunk ezt. Sok vállalat még mindig nem kielégítő minőségű terméket állít elő, amely nem felel meg a szovjet fogyasztók igényeinek és ízlésének. Bár az iparunk által gyártott közszükségleti cikkek általában tartósak, de kidolgozásukra és külsejükre nézve sok kívánnivalót hagynak hátra. Az ipari dolgozók szégyenére a vásárló gyakran inkább vásárol külföldi gyártmányú árukat csupán azért, mert szebben vannak kidolgozva, pedig minden lehetőségünk megvan jó- minőségű és szép szövetek, jóminőségű és tetszetős ruhák, tartós és csinos lábbelik gyártására; minden lehetőségünk megvan jól kidolgozni minden árut, amely a népfogyasztás kielégítését szolgálja. A szovjet nép joggal követel tőlünk és elsősorban a közszükségleti cikkeket gyártó ipari dolgozóktól, jóminőségű, szépen kidolgozott, kiváló minőségű árukat. Kötelesek vagyunk tettel felelni erre a követelésre. Minden vállalat kötelessége kiváló minőségű terméket gyártani, állandóan gondoskodva a gyártott termékek jó1958. augusztus 11. Kedd. ságáról és szép külső kidolgozásáról. Az a feladat, hogy a köz- fogyasztási cikkek termelése terén éles fordulatot tegyünk, biztosítsuk a könnyű- és élelmiszeripar gyorsabb fejlesztését, Ahhoz azonban, hogy biztosíthassuk a közfogyasztási cikkek termelésének rohamos fellendülését, mindenekelőtt a mezőgazdaság továbbfejlesztéséről és fellendítéséről kell gondoskodnunk, hiszen a mezőgazdaság látja el a lakosságot élelmiszerrel, a köny- nyűipart pedig nyersanyaggal. Szocialista mezőgazdaságunk nagy sikereket ért el. Évről-évre növekszik és erősödik a kolhozok társadalmi tulajdonban lévő gazdasága, növekszik a mezőgazda- sági termelés. Országunk el van látva gabonával. A háború előtti időhöz viszonyítva jelentékenyen növekedett az állami begyűjtés a gyapot, a cukorrépa é.s az állati termékek terén. 1952-ben 3,770.000 tonna nyersgyapotot, az 1940. évinél majdnem 1.7-szer többet gyűjtöttek be. A cukorrépabegyüjtés 22 millió tonna volt, ez majdnem 30 százalékkal több, mint 1940-ben. Az állami husbegyüjtés az elmúlt évben 3 millió tonna volt. Ez más- félszerese az 1940. évinek. A tej- begyűjtés 10 millió tonna volt, azaz majdnem 1.6-szerese az 1940. évinek. Az állami begyűjtésen kívül mezőgazdaságunk nagymeny- nyiségű húst, tejet és egyéb élelmiszert bocsát áruba a szöveike'zeti és kolhozkereskedelmen keresztül. Szervezetten és sikeresen folyik a gabona és más mezőgazdasági termékek begyűjtése ebben az évben. Nagy sikereket értünk el a mezőgazdaság uj, korszerű technikával való ellátása terén, ami lehetővé tette sokfajta munka teljes gépesítését, a kolhozparas’stság munkájának megkönnyítését és termelékenyebbé tételét. A mezőgazdaság sikerei jelentősek. ezek elvitathatatlan vívmányai kolhozainknak, gép- és traktorállomásainknak, szovhozaink- nak, szocialista rendszerünknek. Komoly hiba volna azonban, ha nem látnánk meg a mezőgazdaság több fontos ágának elmaradását, nem vennénk észre, hogy a mező- gazdasági termelés jelenlegi színvonala nem felel meg a mezőgazdaság fokozódó technikai ellátottságának és a kolhozrendszerben rejlő lehetőségeknek. Még sok kolhozunk, sőt egész vidékeink vannak, ahol a mezőgazdaság elhanyagolt állapotban van; az ország sok területén a kolhozok és szovhozok gyenge gabona- és más mezőgazdasági növénytermést gyűjtenek be és nagy veszteségek fordulnak elő náluk a betakarításnál; a közösségi tulajdonban lévő gazdaság gyenge fejlettsége következtében a kolhozok egy részének nincs elegendő természetbeni és pénzjövedelmc és keveset adnak a kolhozparasztoknak a munkaegységre pénzben, gabonában és más termékekben. El kell ismerni, hogy az állattenyésztés fejlesztésének ügye nem áll kedvezően és ezzel kapcsolatban még távolról sem elégítjük ki kellően a lakosság növekvő szükségleteit húsban, tejben, tojásban és más állattenyésztési termékben. Ismeretes, hogy az állattenyésztés a háború előtti években sem volt elég fejlett. A háború után ugyan jelentékeny munka folyt az állatállomány pótlása és további növelése érdekében, de még mindig nem küzdöttük le az állattenyésztés fejlesztése terén mutatkozó lemaradást.. Az állomány növekedésének üteme nem elegendő, az állatok hozama pedig továbbra is alacsony. Sok kolhozban a közösségi tulajdonban lévő állattenyésztés még nem vált a gazdaság nngyhozamu és nagvjö- vedelmű ágazatává, pedig olyanná keii lennie. Mindez kedvezőtlenül befolyásolja a kolhozok gazdasági helyzetét és kárt okoz a népgazdaságnak. Komoly elmaradás mutatkozik a burgonya- és zöldségtermesztésben is. Ez akadályozza azt, hogy a városok és ipari központok lakosságának ezen termékekkel való ellátását megjavítsuk, nem is szólva arról, hogy a burgonyahiány késlelteti az állattenyésztés fejlesztését. Döntő fontosságú kötelességünk, hogy a legrövidebb időn belül vé- getvessünk az elmaradó körzetekben és kolhozokban a mezőgazdaság elhanyagoltságának. biztosítsuk a kolhozok közösségi gazdaságának gyors fejlesztését és megszilárdítását és ezen az alapon jelentősen növeljük a kolhozparasztoknak a munkaegység után járó pénz, gabona és egyéb termékek mennyiségét. Fel kell számolnunk az állattenyésztés fejlesztése terén mutatkozó tűrhetetlen elmaradást, szilárd takarmánybázist kell teremtenünk, biztosítanunk kell az állat- és baromfiállomány számára a szükséges helyiségeket, erősen fokozni kell az állattenyésztés hozamát, el kell érni, hogy az állat- állomány, különösen a szarvasmarhaállomány erős ütemben növekedjék. Le kell küzdenünk az elmaradást a burgonya- és zöldségtermelésben, hogy komolyan megjavítsuk a városok és ipari központok lakosságának ellátását ezekkel a termékekkel és a legközelebbi két évben a burgonya- és zöldségtermelést olyan méretekig fejlesszük, amely nemcsak teljes mértékben megfelel a lakosság és a feldolgozó ipar szükségleteinek, hanem megfelel az állattenyésztés burgonyaszükségleteinek is. Kötelesek vagyunk biztosítani a gabonatermelés további gyorsabb növekedését, szem előtt tartva, hogy országunknak nemcsak a lakosság növekvő gabonaszükségletét kell kielégítenie, de az állattenyésztés gyors fellendülése és az ipari növényeket termelő vidékek gabonaellátása is ezt követeli. A termésveszteségek elleni harc fokozása, valamint a gabona és más mezőgazdasági növények tényleges begyűjtésének növelése érdekében véget kell vetni annak a helytelen gyakorlatnak, hogy a kolhozoknak a gabona- és más növénytermelés terén végzett munkáját nem a tényleges begyűjtés, hanem a fajta szerinti terméshozam alapján értékelik. Nem szabad elfelejteni, hogy országunk, kolhozaink gazdagságát a raktárakba begyűjtött termés és nem a lábon álló termés jelenti. Továbbra is minden eszközzel fejlesztenünk kell az ipari növények, mindenekelőtt a gyapot, a len, a cukorrépa és az olajosnövények termesztését. Halaszthatatlan feladat, hogy az egész mezőgazdaság általános fellendülésének, valamint a kolhozok további szervezeti és gazdasági megerősítésének alapján a legközelebbi két-három évben megteremtsük országunkban az élelmiszerbőséget a lakosság és a nyersanyagbőséget a könnyűipar számára. E feladat sikeres megoldása ér- dekében a kormány és a párt központi bizottsága szükségesnek véli több nagyszabású intézkedés végrehajtását a mezőgazdaság további gyors fejlődésének biztosítása érdekében, mindenekelőtt olyan intézkedéseket, amelyek fokozzák a kolhozok és a kolhozparasztok gazdasági érdekeltségét a mező- gazdaság elmaradó ágazatainak fejlesztésében. Nem lehet normálisnak tekinteni azt a jelenleg fennálló helyzetet, hogy a mezőgazdaság egyes ágazatainak és egyes mezőgazdasági növényeknek, mint például a gyapotnak, a cukorrépának, a teának, a citrusféléknek fejlesztésére megteremtettük ugyan a kolhozokat és kolhozparasztokat ösztönző szükséges gazdasági eszközöket. viszont több más növény — a burgonya, a zöldségfélék — termesztését és különösen olyan döntőfontosságu ágazat, mint. az állattenyésztés fejlődését az állam részéről nem mozdítjuk elő kellőképpen. Természetesen nem arról van szó, hogy kevesebb gazdasági ösztönzést adjunk a kolhozoknak és kolhozparasztoknak abban, hogy növeljék a gyapot, a cukorrépa és más növények termelését, amelyet az állam ösztönzően támogat. Ellenkezőleg, a továbbiakban is gondoskodni fogunk e fontos növények termelésének minden eszközzel való fejlesztéséről. Arról van szó. hogy egész sor intézkedést tegyünk annak érdekében, hogy a kolhozoknak és kolhozparasztoknak nagyobb anyagi érdeke fűződjék a burgonya és a zöldségfélék termesztésének növeléséhez, valamint az állattenyésztés fejlesztéséhez. Ä kormány és a párt központi bizottsága elhatározta, hogy már ebben az évben, a kiskereskedelmi árak növelése nélkül, töretlenül folytatva az árak további leszállításának politikáját, emelni fogja a begyűjtési árat a kolhozok és a kolhozparasztok által a kötelező beszolgáltatás keretében az államnak beadott hús, tej, gyapjú, burgonya és zöldségfélék után, nagy arányokban megszervezi a gabona, a zöldség, a burgonya, a hús, a tej, a tojás és egyéb mezőgazdasági termékek magasabb áron való állami felvásárlását azoktól a kolhozoktól és kol- hozparasztoktól, amelyek és akik már teljesítették a kötelező beszolgáltatást; széles körben fejleszti a kolhozkereskedelmet, segíti a kolhozokat a mezőgazdasági termékfeleslegeiknek a kolhozpiacokon és a fogyasztási szövetkezeteken keresztül történő elhelyezése megszervezésében. Amellett, hogy növeljük a kolhozparasztok anyagi érdekeltségét a közös tulajdonban lévő gazdaság fejlesztésében, a kormány és a párt központi bizottsága azt is elhatározta, hogy komolyan kijavítja és megváltoztatja azt a helytelen magatartást, amely a kolhozparaszt személyi tulajdonban lévő háztáji gazdasága iránt nálunk ki- alakúit. Ismeretes, hogy a kolhoz fő erejét képező közösségi tulajdonban lévő gazdaság mellett a mezőgazdasági artyelj alapszabályzatának megfelelően minden kolhozparasztnak van háztáji gazdasága a kolhozcsalád egyes személyi szükségleteinek kielégítésére, mivel ezeket a szükségleteket még nem lehet teljes mértékben az artyelj-gazdaság- ból kielégíteni. A kolhozparasztok személyes tulajdonban lévő háztáji gazdaságával szemben alkalmazott adópolitikában meglévő hiányosságaink következtében az utóbbi években előfordult, hogy csökkent a kolhoz parasztok jövedelme a személyes tulajdonban lévő háztáji gazdaságból, keves- bedett a kolhozpporta személyes tulajdonában lévő állatállomány, elsősorban a szarvasmarhaállomány, ami ellentmond pártunk kolho'zépités terén folytatott politikájának. Ezzel kapcsolatban a kormány és a párt központi bizottsága szükségesnek tartotta, hogy jelentősen csökkentse a kolhozparasztok személyi tulajdonban lévő háztáji gazdasága után járó kötelező beszolgáltatások normáját, elhatározta — amint erről Zverjev elvtárs pénzügyminiszter már beszámolt .—, hogy megváltoztatja a kolhozparasztok mezőgazdaság adójának kivetési rendszerét, átlag körülbelül felére csökkenti minden kolhozpovta pénzbeli adóját és teljesen törli a múlt évekről fennmaradt mezőgazda- sági adóhátralékot. (Holnapi számunkban folytatjuk) — FEANCIaOBSZAG köza&al- ma&attannak sztrájkja tovább tart és terjed. A posta, távíró és távbeszélő alkalmasoHaina'k sztrájkja as ország minden részére kiterjed, a vasul for. (/alomban az egész országos hálózatén tart, s a gáz. és villany telepek, nél a teljes akcióegységben folytatódik. A szénbányászok 24 órás ro. konszenv síd rajkót tartanak.
