Zala, 1953. július (9. évfolyam, 154-178. szám)

1953-07-15 / 164. szám

Katonagratás 'T'arló és tarló az egész, amerre csali ellát az ember szeme ebben a völgykatlanban. ■Rajta mint megany- nyi sárgákéin bo­gárkák olyannak tűnnek a völgy te­tejéről nézve az arany ló buzakeresz- iek. Csak a domb délre eső oldalán van mozgás, de ott aztán annál seré­nyebb. — Talái! Hozd ide a vizeeet 1 — száll át a kiáltás a völgy egyik oldala, ról a másikra a kristály-tiszta juláss i levegőben. A kaszák pengése nem szünetel egyetlen pillanatra sem. A kaszások mögött piros-, kék-, sár­ga- és rózsaszinnthás lányok, asszo­nyok hajladoznak sűrűn. Szedik a markot. Aratnák a beserédi Szabad Nép termelőszövetkezeti csoportban. Katonák aratnak. Néphadseregünk harcosai. Dőlnek a rovAelc az izmos, barna karton álsarok .. suhintásai nyomán. Miklós József tiszt elvtárs az első kaszás. Idősebb iszcs-tag hozza a vizet, de ahogyan közelebb ér az aratók­hoz, megáll egy pillanaítra, lenyű­gözi az erőtől duzzadó kép szépsé­ge. Napégette, barna arcából a mo­soly elővillantja fogait és úgy tess, mintha nekünk mondaná. de érezzük, ha nem lennénk itt akkor is kitör­JS'apók óta rotulc, a katonákról be­szélnek a tszcs-ben, a községben. Ahogy a, harcosok elmondják: — még a gondolatunkat is lesik. S zívből fakadó, őszinte ez a szeretet. —- Ot-t állnak mindig, ahol a leg­jobban kell vigyázni. — Ezt mond­ják a tszcs-tagok. — Ott állnak a határnál, vigyázzák a mi békénket, most pedig, hogy egyszerre ránk­érett a gabona-, vigyázzák a termé­sünket, Eljöttek segíteni, hogy egyetlen szem se menjen veszendőbe. Ez a nép és a hadsereg igazi egy­sége. Napnyugta u-tán, amikor sűrűsödik a homály, egyszerre teszik le a ka­szát, egyszerre hagyják abba a lá­nyok, asszonyok a marokszedést, a kötözést és kart karba fonva, víg nének belőle a szavak : — Ezek a mi tisztjeink, esek a mi katonáink. Hát ki látott azelőtt olyan tisztet, aki értett volna az ara­táshoz ? Csak így mondja egyszerűen: az­előtt. Ezzel a szóval bontja kétfelé az- életét. Ami „azelőtt1 ‘ történt és ami azóta, hogy meglátta az első vörösesülagos katonát. nótaszóval indulnak haza. Valóban hazamennek. Hallgassuk csak, mit mond erről Hideg János tiszthelyettes elvtárs: — Otthonra találtunk ebben a szövetkezeti csoportban. Odahaza sem érezzük magunkat jobban, min! itt. Egy hete vagyunk a csoportnál, azóta kimeszelték a szállásunkat. Bőségesen van saját élelmünk, ellát­ták bennünket, de a tszcs-tagok még kibővítik d sajátjukból. Itt csak jól lehet dolgozni. Ez a véleménye Szűcs József honvéd elv­társnak is. Szülei m est érsz állásiak, tszcs-tagok. — Mintha a magaméban aratnék — mondja. — Lehet, hogy odahaza egy másik harcostársam segít, aki talán éppen erről a vidékről vonult be. JVf emcsak Szűcs elv társ érzi agy, ’ hogy a magáéban arat. így van ezzel valamennyi harcos, aki most itt • dolgozik ezen a földön a bezerédi Szabad Nép tszcs-ben. Hogy miért? Erre is Hideg liszt- helyettes elvtárs adja meg a választ: — Azt akarjuk, hogy jó hírne­vünk maradjon, hogy a tszcs tagsá­ga ugyanolyan szívesen emlékezzék meg rólunk, ahogyan mi emlékszünk majd ezekre a napokra. Meg aztán valóban a mienknek érezzük ezt a földet. Nem-csak a mester szállási vagy kiskunfélegyházi határ tano- sik a hazához, hanem ez, ez a beze­rédi is. Amikor kezünkben a fegy­ver, úgy ta/nuljuk annak kezelését, hogy szükség esetén az egész hazát, a haza minden dolgozóját, minden alkotását, termését megvédjük vele. Most ugyanezt tesszük. Csak nem fegyverrel, hanem ezzel védjük a dolgozók termés&t — simít végig szemével kaszája fényesre kopott nyelén. A nyugati égbolton már halvány fénnyel viliózni kezd az esthajnal csillag, amikor leteszik a munkát. Az első lépéseket még csendbe teszik meg, azután fiatalos, csengő hangon belevág valaki a nótába. Csak az első dallamokat mondja egyedül. A második sor elején már belevágnák a lányok, asszonyok, de meg az idő­sebb tszcs-tagok is. ennek a falu felé, de a dal ^ foszlányai még sokáig ott kavarognak a völgy felett, aztán las­san, mint a j-uliusi este ráhullnak a frissen vágott tarlóra. Baloghi Zoltán. 20 — 3 = 25 Felsőbagod községet elhagyva a „Csurgaszi csárda“ előtt útjelző- tábla hirdeti: „öriszentpéter 20 km.‘‘ De, ha tovább megy a közön­séges földi halandó, igen komoly fejtörésbe kezdhet. Ugyanis Za- laszentgyörgy községnél a jelző­tábla 25 kilométert jelez, mintha távolodnánk a céltól, nempedig közeledtünk volna hozzá. Tény az, hogy Felsőbagodhoz Zalaszent- györgy mintegy 3 kilométerre van, még pedig öriszentpéter irányá­ban. Vagyis a megyei közlekedési osztály szerint egy uj számtani té­tel került a közhasználatba, mely­nek lényege a következő: 20—- 3 = 25 Ejnye! Ha már a közlekedési osztályt nál tartunk, álljunk meg még egy percre a Dobri—Tornyiszentmiklós közötti hidaknál. Itt a hidak teherbírása körűi van a hiba. Ugyanis ahány hid, annyiféle st teherbírása a hidakon lévő jelző-1 táblák szerint. De a legfurgango-1 sabb az, hogy a középső a legki- sebb terhelést birja. Ez valószínű azért van, ha egy nagyobb súlyú jármű keresztül is megy az első hidon, lehetőleg a két hid között kelljen visszafordulnia. Nem lenne helyesebb, ha egy, útvonalon egyforma teherbírású hidak épülnének? Előfordul, hogy a járművek mindhárom hídon át­akarnak menni..* (K, E.]N Á szovjet sebészek eredményei A Moszkvában tartózkodó argentin orvosküldöttség junius' 18-án meglátogatta a Szovjet Orvostudományi Akadémia -A. V, Visnyevszkij“ sebészeti intézetet. A vendégeknek bemutatták a gaz-* dag diagnosztikai és gyógyászati berendezéseket, továbbá az itt alkalmazott legújabb gyakorlati módszereket. A küldöttség tagjai különösen az égési sebek, az erdoarteriitis és egyéb betegségek gyógyításának módszerei iránt érdeklődtek. Az argentin orvosok jelen voltak az egyik operációnál. Egy Kurszk-területi kolhozparaszt bal tüdejében nagy ciszta képződött*, A ciszta eltávolításához sebészeti beavatkozásra volt szükség, félj kellett nyitni a beteg mellüregét. ^ A beteget A. V. Visnyevszkij, a Szovjet Orvostudományi Aka4| démia levelező tagja, az intézet igazgatója operálta. A műtét alatti a beteg beszélgetett a sebészekkel, minden kérdésre válaszolt* egyáltalán nem érzett fájdalmat. A tüdősebészetnél alkalmazott helyi érzéstelenítés a szovjet tu* dósok nagy vívmánya. Különösen azért nagyjelentőségű, mert! mindenütt, még a falusi kórházakban is alkalmazható. Az operáció során az orvosok a legtökéletesebb műszereket éái a legújabb szovjet készülékeket használták. Többek között alkal* mázták I. I. Szavcsenkov hangos sziv-röntgenellenőrző készülékét*! amely lehetővé teszi, hogy a sebész es az összes jelenlévők ne* csak lássák, hanem hallják is a beteg szívműködését. Az orvos: a vezeték végét hozzáérinti a szivkamrához, a mediastinumhoz* vagy az aortához és a készülék hangosan és pontosan jelzi a szív* hangokat. Az argentin orvosok elismerően nyilatkoztak az íntézetber| folyó tudományos kutató- és kísérleti munkákról. > Ami hiányzik Kispáliban SPÖRt Kora délután, tikkasztó meleg­ben érkeztünk Kispáli községbe. Vihar előtti álmos hangulat ne­hezedett az egész vidékre. Az iskola előtt megálltunk. Azt reméltük, hogy itt is játszadozó, zsivajgó gyermeksereget látunk, nyájas óvónő felügyelete alatt, de a tanterem ajtaját zárva talál­tuk. Ott bizony egy árva lélek sem volt. Mentünk hátra a tanitó lakására. Ott csak kell valakinek lenni, — gondoltuk. Düledező lép­cső vezetett a hepe-hupás köveze- tü folyosóra. Olyan volt az egész épület, mintha már régóta nem lakna benne senki. A tanítónőt sem találtuk meg. Egy kis cédula jelezte csak. hogy néha azért itt is megfordul valaki. Ez állt raj­ta: „Szolgálatban: Kovács Ella ta­nítónő. Lakása: Nagypáli.‘‘ Távoztunkban arra gondoltunk, milyen más volna itt az élet, ha néhány virgonc gyermek hancu- rozna az udvaron! Sehol semmi jele annak, kogy itt élet folyik. Az iskolával szemben egy idős gazda állt kinnt a kertkapuban. Tőle tudtunk meg egyet-mást. — Nézzék csak, amott az idő­sebb tanítónő kertje, övig ér ben­ne a gaz, de még sem gondozza. Hát az tényleg siralmas képet nyújtott. Közben egy fiatalasszony is megállt mellettünk, karján egy kislánnyal és néhány nagyobb gyermek kíséretében. — És ezekkel nem foglalkozik senki? —• kérdeztük a gyerme­kekre mutatva. — Óvónő nincs a faluban, a taní­tónő meg nem teszi meg, — mondta a gazda — pedig, de jó lenne, ha gondozná őket valaki, míg mi a mezőn dolgozunk — tette hozzá sóhajtva. Vájjon mit szólna a tanítónő, ha ezt hallaná? Kíváncsian kérdezősködtünk a kulturélet többi ága iránt is: —■ Foglalkoznak-e az élenjáró gazdák felköszöntésével? Van-e rigmus-brigádjuk? Mindegyik kérdésre csak a fe-> jét rázza: — Mi ilyenről nem hallottunk. Van ugyan mikrofon, az mondja be az élenjárók nevét, de ez még sem olyan megtisztelő. — Tudna-e néhány élenjáró gazdát említeni? — Mindenki igyekszik, de név szerint nem tudom, kik a legjob­bak. Hogyan is tudná, amikor még versenytábla sincs a faluban! Pedig mennyire hiányzik. Nem­csak ez, hanem az is, hogy foglal­kozzanak nyáron is a gyermekek­kel, hogy az úttörők is lelkesítsék köszöntőikkel az élenjárókat, ser­kentsék a lemaradókat. Ezek látszólag apróságok, de hozzátartozik ahhoz, hogy Kispá­liban is jobban menjen‘a munka, még többet tehessenek uj kor- mányprogrammunk valóraváltá- sáért. Az atlétika ross Nagy tömegeket mozgat meg ha­zánkban az atlétika. Megyei vi­szonylatban. is elég szép eredmé­nyek születtek ebben a sportágban. Vannak emberek, akik élnek-halnak az atlétikáért, de annak fejlődését nem segítik elő. ellenkezőleg, gátol­ják. Sajnos, zalaegerszegi viszony­latban is fordulnak elő ilyen hibák. Városunkban csak a Bástya és Dó­zsa SK működtet atlétikai szakosz­tályt. A Bástya SK atlétikai szak­osztályának edzője Feili Gyula, aki él az atlétikáért de ugyanakkor a rossz edzésmódszei-ekkel gátolja an­nak fejlődését. Mindig a meg:zakóit atlétákat hajszolja, akikben nagy reményeket lát. Nem nczl azt, hogy sokan még serdülő korban vannak és a sok edzéssel már egész fiatal korban tönkreteszi a versenyzőket. A serdülőket minden versenyen in­dítani akarja akár felnőtt verseny, akár ifjúsági. Jó példa erre a jú­lius 5-én Nagykanizsán megtartott MEGJELENT az Anyag- és Adatszolgáltatás c. folyóirat legújabb összevont szá­ma. A !ap a következő főbb cik­keket tartalmazza: M. Constantineszcu, a Román Munkáspárt K. V. titkára, a Ro­mán Népköztársaság Állami Terv­bizottságának elnöke: Az áruter­melés és az értéktörvény a népi demokratikus rendszerben. G. Gansin: A Kínai Népköztár­saság ipara a nagyarányú terv­szerű gazdasági építésre való át­menet idején. V. Cseprakov: A nemzetközi monopóliumok és az imperialista táboron belüli ellentétek élező­dése. B. Pokrovszkij, Sz. Brikin: A propagandamunka néhány kérdé­séről. — INDONÉZIA Kommunista Pártja rohamosan fejlődik. Az egy év óta folytatott fokozott, felvilágo­sító muuka máris meghozta erednie, nyél: a pártnak az országban 1552 végéig SI67 szervezete volt. íz népszerűsítése felnőtt, atlétikai megyei bajnoksága A versenyen nem indult el Jakabffyj Erzsébet és Bencze Róna, a Z. Bás- tya két fiatal tehetséges verseny­zője. Nem indultak el, mert fárad35 tak, a tuledzés kifárasztotta őket. Feili Gyula javaslatára a városi TSB erre fel Jakabffyt és Benczét .1 évre eltiltotta a kosár- és kézp labdától és félévre feltételesen ad atlétikától. Furcsa dolog, hogy va­laki nem indul el atlétikai verse-' nyen, eltiltják más sportágtól. De rendelet: van arra is, hogy serdülő korban lévő versenyzőt csak orvosi engedéllyel lehet elindítani felnőt® bajnokságon. Gondolom, hogy aí Bástya nem fog várni az itteni ille-: tékesek intézkedésére, hanem az egész dolgot jelenteni fogja ad OTSB-nek azzal a kéréssel, hogy vizsgálja ki az ügyet és hozzon igaz­ságos ítéletet. Pusztai Árpád, 3 a Z. Bástya sportolója, II—I—■—m—— !■ Ili —■!■■■!■— ■ I—IIIIIII— IWW A „PÁRTÉPITÉS“" OLVASÓIHOZ! ' V A ,,Páítépítés“‘ ebben a hónap­ban — a szokástól eltérően * nem a hó 10-én, hanem 20-án je­lenik meg. A július 20-án megje­lenő szám július—augusztusi ket­tős szám lesz. mozi Zalaegerszeg, julius 9-töl 15-ig: LAMMEKMOORI LUCIA ★ Nagykanizsa, julius 10-től 15 ig: REJTELMES SZIGET Z A L A A Magvar Dolgozók Pártla Z3ls megyei Bizottságának laoja. — Felelős szer' Itpsztö ás kiadó: Darabos Iván. — Szer» ke-ztfí^ég: Zalaegn«zeg. Kossuth Lajos* utca 22. Telefon: 250. — Kiadóhivatal: Zalaegerszeg Széchenyi tér 4. Telelőn: 102. — Készült a Vasmegvet Nyomda­ipari Vállalatnál Szombathely, Kossuth Lajos.utca 6- Telelőn: 7$. - P«leiő* vezető: Hofmann Mikid*. cAiatá katana Ahol most vágja onnan belátni mélyre a dombsor zugába, minden szögletébe. Három falu is ide mutatja sorba házait. S lelátni innen a volt majorba. OH volt bölcsője és onnan indult útba. Előbb csak tipegve. Majd. társakba fogózva. S ki csak senki volt s még gv/nyára se telelt, őrzi már a népét: katona, hadnagy leli. S az apja jussát, az öles búzát vágja. Hajnal óta villog fegyvere: kaszája. HÁL JÓZSEF. Gondosabban válogassák ki a napköziotthonok vezetőit! A nyári munkák idejére Szentpéteruron is nap­köziotthon nyílt, A gondatlan kiválasztás miatt azon­ban a közelmúltban személycsere történt s most egy fiatal, alig 15 éves leányt bízott meg a megyei okta tási osztály óvodai előadója a szentpéteruri napközi otthon vezetésével. Kezdetben 32-es létszámmal indul­tak, a személycsere után azonban csökkent a létszám, 1(3—12 gyermek látogatja a napköziotthont. A lemorzsolódás oka: a szülők nem tartják ele­gendőnek a fiatal leány felügyeletét a gyermekekre. Osztjuk a szülők nézetét s javasoljuk az illetékesek nek, hogy gondosabb munkát végezzenek e téren. A fiatal munkaerőket természetesen foglalkoztatni kell, de első évben osszák be őket e téren tapasztalt, idő­sebb napköziotthon-vezetó'k mellé — mert tanulniok kell. Az aratás és cséplés nagy munkái folynak. A napköziotthonok segítsége nélkülözhetetlen a falu szá­mára — a szeatpéteruriaknak is. Sürgősen meg kell találni hát a megfelelő megoldást!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents