Zala, 1953. július (9. évfolyam, 154-178. szám)

1953-07-12 / 162. szám

Rákosi Mátyás elvtárs beszámolója a budapesti pártbizottság aktivaértekezletén

(Folytatás az 1. oldalról)

folytaim a szocializmus épitésé^, hogy a munka közben egy pillanatra se. veszitsük ei szem elől dolgozó népünk és elsősorban ipari munkásságunk életszínvonalának, jólé ének, kulturális és szociális szükségletei kielégítésének szakadatlan emeléséi. Ebben áll Központi Veze" őségünk határozatainak lényege.

A dolgozó tömegek életszínvonalának állandó emelkedését biztosító rendszabályok jelentékeny részét Nagy Imre elvtárs, az országgyűlésen már ismertette, ezért ezekre nem térik ki. Lényegük az, hogy összes beruházásainkat, jövendő terveinket felülvizsgáljuk és átcsoportosítjuk abból a célból, hogy minél többet tudjunk fordítani a dolgozó nép, az ipari munkásság

életszínvonalának emelésére, s ugyanakkor ha lassabb iramban is, de folytatjuk szocialista építésünket és benne nehéziparunk fejlesztésért. is. Többet fogunk költeni a munkásság szociális céljaira, a munkavédelemre, a minimumra csökkentjük a túlórázást, biztosítjuk a szabadnapot, eltöröljük a helytelen pénzbírságot és igy tovább.

Mindjárt megemlítem, hogy a rendszabályok nyilvánosságra hozatalánál nem követtük azt a régi szokásunkat, hogy javaslatainkat először pártunk nevében ismertessük. Az elmúlt néhány nap tapasztalata meggyőzött bennünket arról, hogy helyesebb lett volna ezúttal is a tennivalókat először pártunk nevében közölni, mert igy sok elv'! ársunk nem volt tisztában, hogy a Nagy

elvtárs által az országgyűlésen előterjesztett javaslatok pártunk Központi Vezetőségének határozatai alapján készültek.

Megállapíthatom, hogy dolgozó népünk, de különösen ipari munkásságunk lelkes helyesléssel volté tudomásul ezeket a ja vasi a okát. A magyar dolgozó nép ujri meggy5 ződhetott róla, hogy pár link a kellő pillanatban meg tudja tenni a kellő lépéseket és ha felismeri az elkövetett hibákat, azokat b.' ‘ran feltárja és megteszi a kija-n ásfira szűk séges rendszabályokat. Ez tör énik most is. Biztosak vagyunk benne, hogy a hibák e kijavítása népi demokráciánk további erősödéséhez, dolgozó népünk életszínvonalának további emeléséhez vezet.

A tervek maradéktalan teljesítése, a munkafegyelem megszilárdítása célkitűzéseink megvalósításának alapja

Tudja ezt az ellenség is és ezért igyekszik megzavarni ezeket- az intézkedéseket. Azt hirdeti, hogy most már nem érvényes a terv, hogy már nem kell tartani a nonnika‘, nincs szükség munkafegyelemre. Abból a tényből például, hogy megszüntettük a pénzbírságot, azt a követkéz'!etést vonják le, hogy most már mindenki azt csinálhatja az üzemben, amit akar.

Nekünk élesen szembe kell szállni és vissza kell verni az ellenségnek ezt a demagóg kísérletét, amellyel dolgozó népünk és az ipari munkásság életszínvonalának, jóié" lének emelését akarja meggátolni. Minden öntudatos munkás és értelmiségi előtt világos, hogy életszínvonalunkat nem lohet emelni akkor, ha termelésünk csökken. Mi át fogjuk állítani és át fogjuk szervezni iparunkat úgy, hogy belőle szocialista épi! esünk további folytatása mellett a dolgozók életszínvonalának emelésére a lehető legtöbb jusson. Be mindenki előtt világos. hogy item emelhetjük az életszínvonalat- ^Jtkor, ha a termelés — ,és mindjárt hozzátehetem, a termelékenység

nem emelkedik, ha az önköltség nem csökken. Ahhoz, hogy több lakóház, ahhoz, hogy több lakás, több kerékpár, több ruha, ' több cipő több cukor, főbb élelem legyen, több szén is kell, amely egész iparúnkat fóti, több vas és acél is kell, mely ndkiü nincs gépgyártás és ’ nem lehetséges a dolgozó nép jólétének emelése. Mi tehát jövőre is több szenet és több acélt akarunk termelni, mint az idén és többet is kell termelnünk, mert csak igy tud- ,]uk népünk életszínvonalát emelni.

kónÍt1Önt>iég ^ eddiffi állapothoz -pest az lesz, hogy a vas-, az acélfoeiÚ? I1’“0! •1 Msebb mértékben fogjuk emelni, mint, eddig és ugyanakkor meggyorsítjuk a fogyasztási cikkek termelését.

Ebből viszont az következik hogy minden öntudatos munkás

tórvS°‘la"Uh ‘eIJeSitse SoS

_ , b fs változatlanul tartson fegyelmet, takarékoskodjon az anyaggal, vigyázzon a minőségre és ne tűrje a selejtgyártást. Világos -ogy mindezek a tényezők alapjai’ és elengednetetten előfeltételei salat jolete növelésének és az egész dolgozp nép életszínvonala emel- kedesenek. Aki ebben a helyzetben azt javasolja, hogy most már engedjünk a munkatempóból, ■hogy lazítsuk a normákat, hogy most már nem fontos a terv teljesítése, aki azt hirdeti, hogy pazarolhatunk az anyaggal, gyárthatjuk a selejtet, az lényegében az ellenség kezére játszik. Az a régi jelszavunk: „Termelj többet, jobban élsz“, most is változatlanul érvényes, sőt most érvényes csak igazan. És változatlanul érvényes az a jelszó is: „A munka nálunk becsület és dicsőség dolga,“

Lnnék megfelelően változat«Et*re»----rwnm

Vas

árnap. 1953 Jul. 12.

lan eréllyel fel kell lépni a fegyelemsértőkkel, különösen a tervfegyelem megsértőivel szemben, a lazaságokkal, az igazolatlanul hiányzókkal, a selejtgyártók- kal szemben.

Erre annál is inkább szükség van, mert már hallatszanak olyan hangok — és kétségkívül az ellenség hangja —, melyek azon az alapon, hogy a pénzbírság helytelen rendszerét megszüntettük, azt hirdetik, hogy most már senkit sem lehet büntetni, hogy aki hanyagságból, vagy tudatosan selejtet gyárt, attól nem lehet kártalanítást követelni, hogy nem lehet felelősségre vonni azt, aki fegyelmezetlenségével, igazolatlan kimaradásával zavarja szocialista termelésünket, kárt okoz és megnehezíti dolgozó népünk jólétének emelését.

Az ilyen nézetekkel erélyesen szembe kell szállni. Fel kell világosítani a jóhiszemüekot, hogy éppen, mert termelésünk most arra vesz irányt, hogy ipari munkásságunk és dolgozó népünk jólétét és életszínvonalát emeljük, gondosabban kell ügyelni a fegyelemre és erőteljesebben kell fellépni azokkal szemben, akik szocialista termelésünket egyik vagy másik módon zavarják, dezorga- nizálják. Beruházásaink átcsoportosítását, jövő terveink olyan átállítását, mely népjólétünk leggyorsabb és legjelentékenyebb emelkedését eredményezi, az Országos Tervhivatal és az illetékes minisztériumok végzik. Nem áll az, hogy a mi terveink általában túlfeszítettek: ezt igazolják az idei első félév számai, amelyekből kiderül, hogy féléves termelési tervünket a januári és februári komoly lemaradások dacára túlteljesítettük. A hiba ott van, hogy ezekben a teljesíthető tervekben tulnagy a nehézipar beruházása és tulkevés az, amit a dolgozó nép életszínvonalának közvetlen emelésére szántunk. Éppen ezt a hibát akarjuk most kiküszöbölni. Ha azonban a már végrehajtás alatt lévő terveket nem teljesítjük, vagy önkényesen egész népgazdaságunk érdekeire és a termelés továbbra is elengedhetetlen koordinációjára, egybehangolására való tekintet nélkül változtatunk a terven, változtatnak a terven az egyes üzemek, úgy ebből nem a nép jólétének emelése, hanem zűrzavar, dezorganizáció keletkezik.

Ezt értse meg minden elvtársunk, minden öntudatos munkás, minden igazgató, minden minisztérium és együttesen gondoskodjunk arról, hogy ezek a helytelen, sőt ellenséges hangok elnémuljanak. Mindent meg kell tennünk arra, hogy a tervfegyelem, a munkafegyelem, a munkalendület, a szocialista munkaverseny erősödjék és segítse dolgozó népünk jólétének emelését minél gyorsabban végrehajtani. Biztos vagyok benne, hogy ebben a célkitűzésűnkben támogat bennünket öntudatos ipari munkásságunk, értelmiségünk, az egész dolgozó nép.

Ismétlem: hadat kell üzenni azoknak az ellenséges üzelmek- nek, amelyek dolgozó népünk javát szolgáló rendszabályaink végrehajtását fegyelmezetlenséggel, zavartkeltéssel, helyes intézkedéseink tulhajtásával vagy félremagyarázásával meg akarják akadályozni.

Külön kívánok szólni ezzel kapcsolatban a mi derék bányászainkhoz, akik felszabadulásunk óta annyiszor megmutatták, hogy tudatában vannak a fontos szerepnek, melyet gazdasági életünkben, szocialista hazánk építésében betöltenek és ennek megfelelően áldozatot nem kiméivé mindig biztosították gazdasági életünk alapanyagát, iparunk kenyerét, a szenet. Ugyancsak szólni kívánok külön Özd, Diósgyőr, az RM Művek kohászaihoz, akiknek további jó, fegyelmezett munkájától és tervteljesitésétől függ jórészben, hogy milyen iramban tudjuk emelni dolgozó népünk és benne az ipari munkásság életszínvonalát. Bányászaink, kohászaink álljanak az élre. Mutassanak példát fegyelemben, terv- teljesitésben az egész ipari munkásságnak, az egész dolgozó népnek, és biztosítsák nemzetgazdaságunknak, a széles tömegek életszínvonalának emeléséhez elengedhetetlenül szükséges alapanyagokat.

Biztosak vagyunk abban is, hogy dolgozó népünk életszínvonalának és jóléte emelésének terveit helyesli és támogatja az a hazafias értelmiség is, amely a felszabadulás óta egyre fokozódó mértékben mutatta meg, hogy bizton támaszkodhatunk együttműködésére, odaadó munkájára és szaktudására országunk összes fontos kérdésének megoldásánál.

Minden ipari munkás, minden a termelésben dolgozó értelmiségi legyen tudatában annak, hogy elsősorban az ő öntudatos, fegyelmezett munkájától függ, hogy milyen iramban tudjuk a dolgozók jólétét emelni. Minden kommunista, pártunk minden tagja, népnevelőink, agitátoraink, a DISz-ifjuságnak százezrei, a szak- szervezetek másfélmilliót számláló dolgozói lépjenek sorompóba, végezzenek jó felvilágosító munkát, bátran leplezzék le, szigeteljék el az ellenséget cs példa- [ mutatásukkal biztosítsák uj célkitűzéseink teljes sikerét. (Hosz- szantartó taps).

Az elmúlt napok alatt mindannyian meggyőződhettünk, hogy az ipari munkásság, a műszaki értelmiség zöme, lelkes helyesléssel fogadta azokat a rendszabályokat, amelyeket pártunk az életszínvonal megjavítására kidolgozott. Sok munkás azzal válaszolt javaslatainkra, hogy több termelésre tett felajánlást. Gondoskodnunk kell arról, hogy most, amikor irányt veszünk a munkás- osztály, a dolgozó nép életszínvonalának erőteljes emelésére, a szocialista munkaverseny, szocialista építésünk minden egyéb módszere uj lendületre kapjon és segítse meggyorsítani népünk jólétének emelését szolgáló célkitűzéseinket. Ez egyben a legjobb válasz az ellenségnek arra a tervére, amellyel alá akarja ásni a munkafegyelmet, terveink teljesítését és mindazokat a rendszabályokat, melyek szocialista építésünk folytatását és dolgozó né-1 pünk felemelkedését szolgálják* |

Ki kell térnem itt azokra a nézetekre, amelyeket gyakran az ellenség, de néha a jóhiszemüek is hangoztatnak, s amelyek szerint rendszabályaink rendkívül rövid idő alatt és gyors iramban javítják meg dolgozó népünk életszínvonalát. Vigyáznunk kell e téren, hogy a várakozásokat fel ne csi- gázzuk. Mint minden alapos munkához, a népjólét emeléséhez is többek között idő kell. A jó aratás lehetővé teszi, hogy hétről- hétre bővebb legyen és hozzáteszem, olcsóbb is egy sor élelmiszernél, különösen zöldségféléknél, a gyümölcsnél, a burgonyánál az ellátás. Ezen a téren éppen az utolsó hetekben komoly javulás és hozzátehetem, komoly áresés is van, amint az elvtársak erről meggyőződhettek. Néhány héten belül, ha a begyűjtés fegyelmezetten és szervezetten folyik, a 4 forint 60 filléres liszt is országszerte kapható lesz.

A cukorrépatermés jónak Ígérkezik és minden jel szerint októberben már bőségesen áll majd rendelkezésünkre országszerte a kristálycukor. Egy sor textilárunál és lábbelinél már komoly ár- csökkentést hajtottunk végre. Más rendszabályok lehetővé - teszik, hogy jóminőségü textiláru, lábbeli- a legközelebbi hónapokban már nagyobb mennyiségben álljon a dolgozók rendelkezésére. De ugyanakkor mindenki megérti, hogy például abból a kukoricából, amit októberben fogunk letörni, az ősszel még nem lesz disznóhus és hogy életszínvonalunk általános emelése hosszabb idő munkáját veszi igénybe. Hosz- szu és gondos mumcát követel beruházásaink átütemezése ’s, abban az irányban, hogy a nehézipari beruházások egyrészét a könnyűiparba, az élelmiszeriparba és a mezőgazdaságba vezessük ót.

Az életszínvonal javítását szolgáló nyersanyagok, amilyen a gyapot, a gyapjú, a bőr, jelentékeny részben külföldről import utján kerülnek hozzánk és ez már magában véve is megnehezíti, hogy ezen a téren gyorsütemü, vagy hirtelen növekedést tudjunk elérni. Mindjárt hozzáteszem azonban, hogy nem lebecsülenaő az a juttatás, amelyet az utolsó hetekben foganatosított rendszabályok már eddig is eredményeztek. A ruhanemüek, a cipő, az idény- cikkek árainak eddigi csökkentése egy évre kivetítve 1 milliard 200 millió forint megtakarítást jelent a fogyasztóknak. A tatarozást például Budapesten már az ősszel nagyarányban megkezdjük. A lakásépítés fokozására, benne a budapesti lakások építésének fokozására jövőre 800 millió forinttal többet költünk, mint az idén. A budapesti utcai közlekedés megjavítása is nemsokára jótékonyai? fogja éreztetni hatását. Maga az a tény, hogy gazdaságpolitikánk most irányt vett a dolgozó nép és különösen az ipari munkásság életszínvonalának megjavítására, kezesség arra, hogy lassan, de biztosan megvalósítjuk ezt a célkitűzésünket.

Mezőgazdaságunk fejlesztésének kérdései

Rátérek most mezőgazdaságunk kérdéseire. Szóltam arról, hogy a túlzott iparosítás következtében az utolsó esztendőkben a mező- gazdaságra jutó beruházások aránya esett. Ez már magában véve hiba, mert a mezőgazdaság termeli az élelmiszereket, melyek az életszínvonal emelésénél jelentékeny szerepet játszanak. Emellett azonban külön elkövettük még azt a hibát is, hpgy a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok gyors fejlesztése érdekében elhanyagoltuk az egyénileg dolgozó parasztság, tehát a mezőgazdaságban dolgozók többségének érdekeit. A műtrágyát, a mezőgazda- sági gépeket szinte kizárólag az állami gazdaságoknak és szövetkezeteknek juttattuk, elsősorban nekik dolgoztak a gépállomások is. A szövetkezetek és állami gazdaságok gyors fejlesztésének egyik velejárója volt a tagosítás, amely az egyénileg dolgozó parasztok gyakori zaklatásával járt. A tagosításnál sokszor megszegték az önkéntesség elvét. Vannak olyan községek, ahol az utolsó évek folyamán kétszer, háromszor is tagositottak és ezzel kapcsolatban kétszer, sőt háromszor cserélték, vették el az egyéni gazda földjét és adtak helyette másikat. Sok egyénileg dolgozó paraszt emiatt elégedetlenkedett. Nem érezte a jogbiztonságot, a birtoklás biztonságát, vagy nem tudta, hogy a legközelebbi tagosítás esetén nem zavarják-e újra termelését. Begyűjtési rendszerünk olyan, hogy évről-évre változott és megnehezítette a dolgozó parasztok számára, hogy esztendőkre előre ismerjék az állammal szemben fennálló kötelezettségeiket. A termelési szerződéseket gyakran az önkéntesség megsértésével kötötték és azokkal szemben, akik önként nem voltak hajlandók szerződni, nem egyszer nyomást, adminisztratív rendszabályokat alkalmaztak, mint ahogy általában sűrűn alkalmaztak az egyéni parasztokkal szemben is

meggyőzés helyett adminisztratív rendszabályokat, büntetéseket. Azok az egyénileg dolgozó parasztok, akik még nem hívei a termelőszövetkezeteknek, állandóan nyugtalankodtak amiatt, hogy esetleg őket előbb vagy utóbb termelőszövetkezetbe kényszerítik. Mindezek a tények együttvéve odavezettek, hogy dolgozó parasztságunk jelentékeny része bizonytalanná vált, nem egy esetben ott hagyta földjét s elment az iparba, vagy az állami gazdaságokba dolgozni. Pártunk e tények felismerésében határozta el, hogy ezen a téren is ki kell javítani az elkövetett hibákat. Már egy sor komoly rendszabályt foganatosítottunk, hogy csak egyet emlitsek 600 millió forinttal csökkentettük már eddig is a mező- gazdaság kötelezettségeit. Terveink átdolgozásának egyik főcélja, hogy az eddiginél sokkal többet tudjunk beruházni a mezőgazdaságba. Külön meg kell nyugtatnunk az egyénileg dolgozó parasztságot, meg kell nyugtatnunk minden téren. Gazdaságilag erőteljesen támogatnunk kell, hogy kapjon műtrágyát, igénybe- vehesse a gépállomások segítségét, hogy a beadás teljesítése után szabadon, tetszése szerint értékesíthesse termelvényeit. Gyors, konkrét, kézzelfogható rendszabályokkal kell biztosítani. azt, hogy nyugodtan termeljen földjén, hogy a mi uj rendszabályaink következtében ne csak termelési kedve nőjjön meg, de nőj jón meg jövedelme és ezzel együtt életszínvonala csak úgy, mint az ipari munkásságé. Meg vagyok győződve róla, hogy azok a rendszabályok, amelyeket pártunk Központi Vezetősége kidolgozott, végeredményükben nemcsak megnyugtatják az egyénileg dolgozó parasztokat, de emelik életszínvonalukat és egyben újra megszilárdítják a munkás-paraszt szövetséget is. Az egyénileg dolgozó parasztok az általunk javasolt rendszabályoknak alapján megértik, hogy pártunk és államunk felismerte ba- jaikat és gondjaikat, amelyek cö- dig nyugtalanították őket és gyorsan, erőteljesen akar segíteni, rajtuk.

(Folytatás a 3. oldalon)

i