Zala, 1953. július (9. évfolyam, 154-178. szám)

1953-07-12 / 162. szám

Rákosi Mátyás elvtárs beszámolója a

budapesti pártbizottság ahtivaértekezletén

A termelőszövetkezetek erőteljesebb támogatása

(F^fyta 'ű.5 a 2. oldalról) te egyénileg dolgozó parasztok Megnyugtatását szolgálja jórészt az a javaslat is, amely meglassítja a termelőszövetkezetek számszerű növekedését és az a javaslat, amely módot ad a szövetkezeti tagoknak, hogy a gazdasági év végén kilépjenek a szövetkezetekből, sőt ha a tagok többsége ezt óhajtja, a gazdasági év végén a szövetkezet ki is mondhatja feloszlását. A termelőszövetkezetek alapszabályai szerint a tag a szövetkezetből a belépés után csak három év múlva léphet, ki. Mi az önkéntesség elvének aláhúzásával javasoltuk, hogy ettől a szabálytól tekintsünk el és az idén már a gazdasági év végén kiléphet az a tag, aki azt hiszi, hogy gazdasági boldogulását a szövetkezeten kívül jobban el tudja érni.

Mi megállapítottuk, hogy a szövetkezetekben jelenleg vannak olyan tagok, akik nem azért léptek be, mert meg voltak győződve a kollektiv nagyüzemi mezőgazda- sági termelés fölényéről, hanem azért, mert mondjuk attól tartottak, hogy egyébként a földjüket tagositják, vagy mert a falu többsége belépett, vagy mert igy reméltek szabadulni adóterhüktől, sőt nem egyszer azért mentek szövetkezetbe, mert ebben az irányban nyomást gyakoroltak rájuk.

Vannak olyan szövetkezeti tagok, akik saját szövetkezetük rossz munkafegyelme, rossz vezetősége vagy szervezete miatt elégedetlenek és ezért szeretnéliek kilépni, és elsősorban szeretnének kilépni a lógósok, a naplopók, az olyan „tagok“, akik egy esztendő alatt néha csak 5—6 munkaegységet dolgoztak. Mindezek a tagok csak hátráltatják a szövetkezet fejlődését és a szövetkezeti mozgalom nem gyengül, hanem erősödik, ha a szövetkezet az ilyen tagoktól megszabadul. Ezért mindenki

megérti, hogy javaslatunk ugyanúgy, mint a szövetkezetek fejlesztésének meglassitása, nem a termelőszövetkezetek gyengítésére, hanem erősítésére irányul. Amikor mi segítjük az egyénileg dolgozó parasztokat, ezzel nem változik meg az a politikánk, hogy a termelőszövetkezeteket méginkább segítjük.

Ki kell mondanunk világosan és félreérthetetlenül, hogy pártunk és népi demokráciánk változatlanul a termelőszövetkezetekben látja a falu szocialista építésének útját és ennek megfelelően a jövőben is mindent , megad a termelőszövetkezetek erősítésére és fejlesztésére. Ebben a tekintetben nincs változás. A mi rendszabályaink a szövetkezetekkel kapcsolatban változatlanul azt célozzák, hogy a szövetkezetek erősítsék meg az eddig elért eredményeiket, javítsák meg szervezetüket, sajátítsák el a legjobb termelési módszereket, emeljék termelési eredményeiket és ezen keresztül emeljék a szövetkezeti tagság jövedelmét, jólétét, életszínvonalát.

Ennek megfelelően a népi ^demokrácia változatlanul fenntartja, sőt növeli mindazokat a kedvezményeket, amelyeket a termelőszövetkezetek fejlesztésével kapcsolatban eddig biztosított. De 'tovább is megyünk. Tekintettel arra, hogy különösen az uj, nemrég alakult termelőszövetkezet tagjainak sok nehézséggel kell, megküzdeniök) drága tandíjat kell fizetniük, mig elsajátítják a nagyüzemi mezőgazdasági termelés tudományát, javasoltuk a kormánynak, hogy az idén a terme- lőszövetkezeiteknek nemcsak alll-as tipusuaknak, de az: I. és II. tipu- suaknak is, ’ amennyiben a termelési év befejezése után tovább is szövetkezeti formában dolgoznak, az üsz- szes begyűjtési cikkeknél adjunk az eddigieken felül még 10 százalék engedményt. A kormány e javaslatunkat elfogadta, s holnap nyilvánosságra hozza- Ebből mindenki világosan meg fogja érteni, hogy mi változatlan erővel támogatjuk a termelősz övét kéz et eket.

A mi javaslatunk célja az, hogy kijavítsuk azokat a hibákat, amelyek a termelőszövetkezetek fejlesztése terén eddig történtek. Mi vál~ tozatlanul valljuk a termelőszövetkezeti termelés fölényét, valljuk azt, hogy a dolgozó parasztság gazdasági és kulturális felemelkedésének egyedül járható útja a termelő- szövetkezet. Ezért felszólítjuk a termelőszövetkezet híveit, a termelőszövetkezet. többszázezres tagságát is, akik az utóbbi esztendőkben annyi áldozattal és hozzá tehetem, annyi eredménnyel épilctiték szövetkezeteiket, hogy fogjanak össze és védjék

meg termelőszövetkezetüket. Külön fordulunk a termelőszövetkezetek kommunistáihoz, pártszervezeteihez, DlSz-tagjaihoz és DlSz-szervezelei- hez, a trak'oristákhoz, kombajnveze- tőkiiöz, hogy álljanak a szövetkezet megvédéséért, megerősítéséért vívott

harc élére. Legyenek mindenütt, az első sorban, bátran, keményen leplezzék le, verjék vissza, az ellenség minden megnyilvánulását, minden támadását! Ke engedjenek a csüg- gedésnek, ne engedjenek az ellenséges propagandának, amely a mi helyes intézkedéseink tulhaj fásával most megkísérli az egész szövetkezeti mozgalom ellen a támadást, A termelőszövetkeze'fek tagjai ' és hívei legyenek biztosak afelől, hogy támogatja ökefc pártunk, mögöttük áll a népi demokráciánk egész ereje. Nem "fogjuk tétlenül tűrni, hogy a falu szocialista építésének eddigi eredményeit az ellenség most megpróbálja aláásni. Nem fogunk tűrni szüvet/kezetellenes agitációt? sem, mint ahogy nem tűrünk agitációt szocialista építésünk ellen sem.

Ezzel kapcsolatban fel kell lépni azok ellen, akik most, az aratás kellős közepén azzal zavarják a termelőszövetkezetek munkáját hogy rögtön, azonnal ki akarnak lépni, vagy á szövetkezet, rögtöni felosztását ’követelik. A javaslat, amely az országgyűlésen a termelőszövetkezetekből való kilépésre vonatkozóan elhangzott, úgy szól, hogy kilépést csak a termelési év, tehát ez év októberében lehet megengedni Azoknak a jóindulatú termelőszövetkezeti tagoknak, akik most a legnagyobb munkaidő közepette akarják elhagyni a szövetkezeteket, vagy éppen a szövetkezet feloszlását, követelik, türelmes, felvilágosító munkával meg kell magyarázni, hogy még ha nem is az ellenség tanácsát követik, ezzel a követelésükkel lényegében szétzilálják, dezorganizál- ják a termelőszövetkezé'-ek munkáját, mégpedig éppen most, ezekben a döntő napokban és hetekben, amikor az egész esztendő termését akarjuk begyűjteni. Az ilyen türelmetlenekkel meg kell értetni, hogy most ne zavarják az aratást, ne zavarják a begyűjtés munkáját, ne zavarják a terménybet akart t-ást, hanem várjanak nyugodtan a termelési év végéig és ha a szövetkezetből ki akarnak lépni, akkor ez'; megtehetik úgy, ahogy ezt javasoltuk, a termelési év végén, október hó folyamán, azaz három hónap múlva.

Keményen fel kell lépni a kulákok és más ellenséges elemek aknamunkája ellen

Ezt annál is inkább alá kell húzni, mert egyre-másra tapasztaljuk, hogy a termelőszövetkezetekből kizárt ellenséges elemek, és különösen a kulákok most általános támadásra- indulnak a szövetkezetek ellen. Pártszervezeteinknek, tanácsainknak, de elsősorban magának a termelőszövetkezetek régi tagjainak és híveinek egyesült erővel és keményen vissza kell vemiök ezt a támadást. Nekünk változatlanul nincs kifogásunk az ellen, hogy azok a tagok, akik ki akarnak lépni a. teimelőszÖT etkezetekből, ezt- a gazdaságiévvégén meg egyék. De mert mi a szövetkezetek megerősödését,, felvirágzását és gazdagodását akarjuk, nem fogjuk megengedni, hogy akár a türelmetlenség, akár az ellenséges agitáció ezeket a mi helyes rendszabályainkat a szövetkezetek ellen fordítsa. A jó termés • lehetővé teszi, hogy a szövetkezetek éppen az idén meg tudják végre mulatni fölényüket. Ezért mindent meg kell tenni arra, hogy a szövetkezesek szervezetten, zavartalanul végezhessék az aratást, nyugodtan végezhessék a betakarítást és pontosan teljes.thessék a begyűjtést is. Ennek megfelelően, ismétlem, nem szabad megengedni, hogy a termelőszövetkezetek aratási munkáját és a to vábbi fejlődését akár türelmetlen ségből, akár ellenséges szándékkal bárki is megzavarja.

Különösen fel kell lépni azokkal a kulákokkal szemben, akik dolgozó népünk életszínvonalának emelésére irányuló rendszabályainkat gyengeségnek magyarázzák. Abból a tényből, hogy javasoltuk a kulák- lista megszüntetését, a falu e kizsákmányoló elemei arra a következtetésre jutottak, hogy most eljött az ő idejük. (Derültség.) Gondoskodnunk kell róla, hogy ebből a tévhitükből gyorsan kijózanodjanak. (Nagy taps.)

Mi azért javasoltuk a kuláklisla megszüntetését, mert rengeteg visz- szaélésre cs felesleges, zaklatásra adott okot. Rájöttünk arra, hogy sok kulák okkal-móddal keresztül tudta vinni, hogy lekerült a libáiról, viszont, nem egyszer dolgozó középparasztok kerültek erre a listára, és utána őket ugyanúgy korlátozásoknak, sőt zaklatásnak

vetették alá.. Ezért szüntettük meg a kuláklistát. De a kulák kulák maradt listával vagy lista nélkül.

Akiknek eldől valami kétsége lett volna, az ezt tapasztalhatta most az utóbbi napokban, amikor megnőtt a kulákok szarva. A mi dolgunk most, hogy letörjük a megnőtt szarvakat. (Nagy taps.)

Ismétlem, abból, hogy lefaragjuk és kijavítjuk azokat a hibákat, amelyek kulákpolitikánkban előállottak és amelyek a kulákok korlátok közé szorítása helyett nem egyszer a kulákok általános zaklatására vagy kisajátítására mentek át, nem következik az. hogy most a kulák számára szabad a vásár, hogy a kulákok

korlátozását célzó politikánkban változás állott be.

Ezért hatóságaink helyesen jártak el, amikor őrizetbe vették azokat a kulákokat, akik megjelentek a szövetkezeti földön és ott aratni kezdtek, (Derültség.) vagy azokat a kulákokat, akik abban a hiszemben, hogy már eljött a? idejük, áthágták a népi demokrácia törvényeit. Az utolsó napok tapasztalatai a kulákokkal kapcsolatban újra azt mutatták, hogy kutyából nem lesz szalonna. (Taps.) Ezért mi ugyanakkor, amikor pontosan saját rendelkezéseink betartásával érvényt szerzünk a kulákokat korlátozó rendszabályoknak, nem fogjuk tűrni, hogy a kulákok zavarják szocialista építésünket a falun, visszaköveteljék a szövetkezetbe, vagy állami gazdaságba tagositott földjeiket, támadják a szövetkezeteket és kárt okozzanak nekik, vagy éppen népi demokráciánk ellen izgassanak. Ezt nyíltan és világosan meg kell mondani. Párttagjaink, szervezeteink, tanácsaink, hatóságaink ehhez tartsák magukat. Biztos vagyok benne, hogy a falu dolgozó népe és különösen a termelőszövetkezeti parasztság zöme lelkes helyesléssel támogatja ezt a politikát. (Taps.)

A dolgozók aprónak látszó kérdéseivel való fokozott törődés

A mezőgazdaságra vonatkozó javaslataink között szerepel, hogy azok, akik földjeiket felajánlották vagy elhagyták, a tartalékföldekből — ismétlem, a tartalékföldekből — földet kaphatnak, ha erre igényt tartanak és támogatni

1 fogjuk őket vetőmaggal és egyébbel, hogy a földet az ősszel meg is tudják művelni. Erre a rendszabályunkra is vonatkozik azonban, hogy csak a mezőgazdasági év befejezésével hajthatjuk végre. Mindenki megérti, hogy most

az aratás kellős közepén nem lehet ezeket a megművelt tartalék- földeket kiosztani és hogy erre csak a rajta lévő termés begyűjtése után kerülhet a sor. Azok tehát, akik ilyen földeket kívánnak igénybevenni, legyenek türelemmel, mert világos, hogy kérésük most az aratás idején nem valósítható meg.

Külön fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy most a mezőgazdaság központi döntő kérdése, amelyre minden figyelmünket és minden erőnket összpontosítani kell ezekben a napokban, az aratás és a begyűjtés jó, veszteség- mentes, gyors elvégzése. Az idei termés a legjobb, amit a felszabadulás óta elértünk és gondos, szervezett betakarítása egycsapás- ra megjavíthatja közellátásunk legtöbb területét. Ezért mindent el kell most kerülnünk, ami az aratás, a begyűjtés menetét a legcsekélyebb mértékben is zavarná.

Központi vezetőségünk határozatának megfelelően irányt veszünk arra, hogy államapparátusunk, a tanácsok, a rendőrség tartsák be pontosan a szabályokat, ügyeljenek a törvényességre, ne zaklassák a lakosságot, ne legyenek ridegek, érdesek munkájuk közben. Mi javasoltuk az amnesztiát, az internálások rendszerének felszámolását. E rendszabályok azonban nem jelenthetik azt, hogy elfelejtkezünk róla, hogy az ellenség nem alszik. Hiszen éppen ezekben a napokban tapasztaljuk, hogy hibáink kijavításával kapcsolatban az osztályellenség az országon belül és az országon kívül eleven lett, aktivizálódik és megpróbálja helyes, a dolgozó nép életszínvonalát és jólétét emelő rendszabályainkat az ellenkezőjére fordítani. Azt is látjuk, hogy ezzel kapcsolatban minden módon támadja népi demokráciánkat, szocialista építésünket, ezért most fokozott éberségre és harckészségre van szükség mind a pártban, mind a munkásosztályban, mind az egész dolgozó népben. Amikor az e téren elkövetett hibákat kijavítjuk, ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy az éberség most szükségesebb, mint valaha és hogy pártunk szálljon szembe minden olyan kísérlettel, amely kapitulál, amely az éberséget el akarja altatni és szálljon szembe

minden olyan kísérlettel is, amely helyes rendszabályainkat az el- lenség, a maga céljaira akarja ki-1 használni.

Az általunk javasolt rendszabályok között szerepel az is, hogy hatóságaink ott, ahol arra szükség van, kisiparosoknak adjanak iparengedélyt. Mindjárt hozzá tehetem, hogy ez nem uj rendszabály, erre eddig is volt lehetőség, csak hatóságaink rendkívül szük- markuan éltek vele. Elvtársaink egyrésze most attól fél, hogy ez a rendszabály odavezet, hogy a kisipar hirtelen virágzásnak indul és újra termeli a tőkés rendszert. Megnyugtathatom az elvtársakati hogy nem erről van szó. A- szocialista ipar szívó hatása, no meg nem egyszer saját hibáink következtében sok kisiparos elhagyta a falut és elment ipari munkás-* nak. így állott elő az, hogy most sok faluban nincs borbély, nincs kovács, nincs cipész és ahhoz, hogy egy lovat meg lehessen patkóim, vagy egy cipőt meg lehessen talpalni, nem egyszer a harmadik faluba, vagy a járási központba kell menni. Természetes, hogy a falu lakossága emiatt mérgelődik. De sajnos, a városokban is nem egyszer hasonló a helyzet.

Ha mi most megengedjük, hogy a falvakban — és ahol szükséges, a városokban — újra dolgozzon a kisiparos, a kovács, a borbély, az üveges, a szerelő, vagy a cipész, az még nem veszélyezteti a mi szocialista építésünket (Derültség.) és nem félünk attól, a kapitalizmustól, amely ebből termelődik; (Nagy taps.) Viszont az a körülmény, hogy a lakosság elemi szükségleteit ezek a kisiparosok ott helyben különösebb utánjárás nélkül kielégítik, ugyancsak része az életszínvonalnak és egyben mutatója annak, hogy népi demokráciánk a- lakosság mindem még oly aprónak látszó kérdésével is törődik és segít e kérdések megoldásában.

Mindazon intézkedések legtöbbjére vonatkozólag egyébként* I amelyek megtételét pártunk javasolta és amelyeket Nagy elvtárs az országgyűlésen beterjesztett, még e hónap folyamán a minisztertanács vagy az illetékes minisztériumok a megfelelő állami határozatokat meghozzák,

A szervezeti kérdésekről és az éberség fokozásáról

Foglalkozni kivánok azzal a kérdéssel is, amelyet pártunk tagjai központi vezetőségi ülésünk óta gyakran felvetettek, hogy miért volt szükség azokra a szervezeti átalakításokra, amelyek pártunk vezetésében)és a minisztertanácsban történtek. A mi pártunk politikai vezetése bonyolult volt. A Központi Vezetőség mellett még volt politikai bizottság, titkárság és szervező bizottság is, amelyek mind foglalkoztak politikai kérdésekkel. Ezt most leegyszerűsítettük. A Központi Vezetőség két ülése közti időben a politikai határozatokat most a politikai bizottság hozza. A háromtagú titkárság munkája pedig elsősorban abban áll, hogy gondoskodik a határozatak végrehajtásáról. Ez az átszervezés egységesebbé, gyorsabbá teszi a párt politikai munkáját. Uj, fiatal erőket von be a vezetésbe, s elősegíti, hogy ez a vezetés valóban kollektiv és egységes legyen.

A minisztertanáccsal kapcsolatban azt tapasztaltuk, hogy a nagyszámú minisztérium és fölötte a minisztertanács elnökhelyetteseiből álló elnökség nem gyorsította, hanem lassította a munkát, az ügyek intézését. Ezeknek a tapasztalatoknak alapján határoztuk el a minisztériumok összevonását. Ami azt a rendszabályt illeti, hogy a párt Központi Vezetőségének titkári teendőjét és a minisztertanács elnökének teendőit most más-más elvtárs látja el, ennek oka az, hogy ezek a munkakörök külön-külön olyan nagyok, hogy ellátásuk egy elvtárs teljes munkaerejét veszi igénybe.

Az ellenség természetesen ezeket a helyes rendszabályokat különböző hírverésre és zavartkel- tésre igyekszik felhasználni. Ezzel kapcsolatban közölhetem az elvtársakkal, hogy a régi politikai bizottság azon tagjai, akik most nincsenek benne az uj politikai bizottságban, valamint a régi minisztertanács tagjai, akik most nem miniszterek, valamennyien kivétel nélkül megfelelő munkakörben dolgoznak tovább pártunk és népi demokráciánk különböző területein. Aki ebben a kérdésben bedől az ellenség hazug' híreszteléseinek. az most újra, csak úgy, mint ezelőtt annyiszor, meggyőződhetik arról, hogy becsapták. (Derültség.)

összefoglalva: az elvtársak az elmondottakból megértik, hogy azok a rendszabályok, amelyeket pártunk javasol, változatlanul a szocializmus építését tűzik ki célul. De a szocializmus építését, az elkövetett hibák tanulságai alapján most jobban, a reális lehetőségekkel többet törődve, a dolgom zó nép szükségleteinek, életszm- vonalának fokozott növelésével folytatjuk. Az elmúlt két esztendőben kissé szem elől tévesztettük azt a fontos kommunista megállapítást, hogy a legfőbb érték az ember. Most ezt kijavítjuk és szocialista építésünket úgy folytatjuk, hogy vele kapcsolatban, vele egyidőben állandóan nőjjön dolgozó népünk és benne külön (Folytatás a t. oldalon) >

Vasárnap, 1953 jól, IS,