Zala, 1953. július (9. évfolyam, 154-178. szám)

1953-07-12 / 162. szám

Rákosi Mátyás elvtárs beszámolója a budapesti pártbizottság ahtivaértekezletén A termelőszövetkezetek erőteljesebb támogatása (F^fyta 'ű.5 a 2. oldalról) te egyénileg dolgozó parasztok Megnyugtatását szolgálja jórészt az a javaslat is, amely meglassítja a termelőszövetkezetek számszerű növekedését és az a javaslat, amely módot ad a szövetkezeti tagoknak, hogy a gazdasági év vé­gén kilépjenek a szövetkezetekből, sőt ha a tagok többsége ezt óhajt­ja, a gazdasági év végén a szövet­kezet ki is mondhatja feloszlását. A termelőszövetkezetek alapsza­bályai szerint a tag a szövetkezet­ből a belépés után csak három év múlva léphet, ki. Mi az önkéntes­ség elvének aláhúzásával javasol­tuk, hogy ettől a szabálytól te­kintsünk el és az idén már a gaz­dasági év végén kiléphet az a tag, aki azt hiszi, hogy gazdasági bol­dogulását a szövetkezeten kívül jobban el tudja érni. Mi megállapítottuk, hogy a szö­vetkezetekben jelenleg vannak olyan tagok, akik nem azért lép­tek be, mert meg voltak győződve a kollektiv nagyüzemi mezőgazda- sági termelés fölényéről, hanem azért, mert mondjuk attól tartot­tak, hogy egyébként a földjüket tagositják, vagy mert a falu több­sége belépett, vagy mert igy re­méltek szabadulni adóterhüktől, sőt nem egyszer azért mentek szövetkezetbe, mert ebben az irányban nyomást gyakoroltak rájuk. Vannak olyan szövetkezeti ta­gok, akik saját szövetkezetük rossz munkafegyelme, rossz vezetősége vagy szervezete miatt elégedetle­nek és ezért szeretnéliek kilépni, és elsősorban szeretnének kilépni a lógósok, a naplopók, az olyan „tagok“, akik egy esztendő alatt néha csak 5—6 munkaegységet dolgoztak. Mindezek a tagok csak hátráltatják a szövetkezet fejlődé­sét és a szövetkezeti mozgalom nem gyengül, hanem erősödik, ha a szövetkezet az ilyen tagoktól megszabadul. Ezért mindenki megérti, hogy javaslatunk ugyan­úgy, mint a szövetkezetek fejlesz­tésének meglassitása, nem a ter­melőszövetkezetek gyengítésére, hanem erősítésére irányul. Amikor mi segítjük az egyénileg dolgozó parasztokat, ezzel nem változik meg az a politikánk, hogy a ter­melőszövetkezeteket méginkább segítjük. Ki kell mondanunk világosan és félreérthetetlenül, hogy pár­tunk és népi demokráciánk vál­tozatlanul a termelőszövetkezetek­ben látja a falu szocialista építé­sének útját és ennek megfelelően a jövőben is mindent , megad a termelőszövetkezetek erősítésére és fejlesztésére. Ebben a tekintet­ben nincs változás. A mi rendszabá­lyaink a szövetkezetekkel kapcso­latban változatlanul azt célozzák, hogy a szövetkezetek erősítsék meg az eddig elért eredményeiket, javítsák meg szervezetüket, sajá­títsák el a legjobb termelési mód­szereket, emeljék termelési ered­ményeiket és ezen keresztül emel­jék a szövetkezeti tagság jövedel­mét, jólétét, életszínvonalát. Ennek megfelelően a népi ^demo­krácia változatlanul fenntartja, sőt növeli mindazokat a kedvezménye­ket, amelyeket a termelőszövetke­zetek fejlesztésével kapcsolatban ed­dig biztosított. De 'tovább is me­gyünk. Tekintettel arra, hogy kü­lönösen az uj, nemrég alakult ter­melőszövetkezet tagjainak sok ne­hézséggel kell, megküzdeniök) drága tandíjat kell fizetniük, mig elsajá­títják a nagyüzemi mezőgazdasági termelés tudományát, javasoltuk a kormánynak, hogy az idén a terme- lőszövetkezeiteknek nemcsak alll-as tipusuaknak, de az: I. és II. tipu- suaknak is, ’ amennyiben a termelési év befejezése után tovább is szövet­kezeti formában dolgoznak, az üsz- szes begyűjtési cikkeknél adjunk az eddigieken felül még 10 százalék engedményt. A kormány e javasla­tunkat elfogadta, s holnap nyilvá­nosságra hozza- Ebből mindenki világosan meg fogja érteni, hogy mi változatlan erővel támogatjuk a termelősz övét kéz et eket. A mi javaslatunk célja az, hogy kijavítsuk azokat a hibákat, ame­lyek a termelőszövetkezetek fejlesz­tése terén eddig történtek. Mi vál~ tozatlanul valljuk a termelőszövet­kezeti termelés fölényét, valljuk azt, hogy a dolgozó parasztság gaz­dasági és kulturális felemelkedésé­nek egyedül járható útja a termelő- szövetkezet. Ezért felszólítjuk a ter­melőszövetkezet híveit, a termelő­szövetkezet. többszázezres tagságát is, akik az utóbbi esztendőkben annyi áldozattal és hozzá tehetem, annyi eredménnyel épilctiték szövetkezetei­ket, hogy fogjanak össze és védjék meg termelőszövetkezetüket. Külön fordulunk a termelőszövetkezetek kommunistáihoz, pártszervezeteihez, DlSz-tagjaihoz és DlSz-szervezelei- hez, a trak'oristákhoz, kombajnveze- tőkiiöz, hogy álljanak a szövetkezet megvédéséért, megerősítéséért vívott harc élére. Legyenek mindenütt, az első sorban, bátran, keményen lep­lezzék le, verjék vissza, az ellenség minden megnyilvánulását, minden támadását! Ke engedjenek a csüg- gedésnek, ne engedjenek az ellensé­ges propagandának, amely a mi he­lyes intézkedéseink tulhaj fásával most megkísérli az egész szövetke­zeti mozgalom ellen a támadást, A termelőszövetkeze'fek tagjai ' és hí­vei legyenek biztosak afelől, hogy támogatja ökefc pártunk, mögöttük áll a népi demokráciánk egész ere­je. Nem "fogjuk tétlenül tűrni, hogy a falu szocialista építésének eddigi eredményeit az ellenség most meg­próbálja aláásni. Nem fogunk tűrni szüvet/kezetellenes agitációt? sem, mint ahogy nem tűrünk agitációt szocialista építésünk ellen sem. Ezzel kapcsolatban fel kell lépni azok ellen, akik most, az aratás kellős közepén azzal zavarják a termelőszövetkezetek munkáját hogy rögtön, azonnal ki akarnak lépni, vagy á szövetkezet, rögtöni felosztá­sát ’követelik. A javaslat, amely az országgyűlésen a termelőszövetkeze­tekből való kilépésre vonatkozóan elhangzott, úgy szól, hogy kilépést csak a termelési év, tehát ez év ok­tóberében lehet megengedni Azok­nak a jóindulatú termelőszövetke­zeti tagoknak, akik most a legna­gyobb munkaidő közepette akarják elhagyni a szövetkezeteket, vagy ép­pen a szövetkezet feloszlását, köve­telik, türelmes, felvilágosító munká­val meg kell magyarázni, hogy még ha nem is az ellenség tanácsát követik, ezzel a követelésükkel lé­nyegében szétzilálják, dezorganizál- ják a termelőszövetkezé'-ek munká­ját, mégpedig éppen most, ezekben a döntő napokban és hetekben, ami­kor az egész esztendő termését akar­juk begyűjteni. Az ilyen türelmetle­nekkel meg kell értetni, hogy most ne zavarják az aratást, ne zavarják a begyűjtés munkáját, ne zavarják a terménybet akart t-ást, hanem vár­janak nyugodtan a termelési év végéig és ha a szövetkezetből ki akarnak lépni, akkor ez'; megtehetik úgy, ahogy ezt javasoltuk, a terme­lési év végén, október hó folyamán, azaz három hónap múlva. Keményen fel kell lépni a kulákok és más ellenséges elemek aknamunkája ellen Ezt annál is inkább alá kell húz­ni, mert egyre-másra tapasztal­juk, hogy a termelőszövetkezetekből kizárt ellenséges elemek, és különö­sen a kulákok most általános táma­dásra- indulnak a szövetkezetek el­len. Pártszervezeteinknek, tanácsa­inknak, de elsősorban magának a termelőszövetkezetek régi tagjainak és híveinek egyesült erővel és ke­ményen vissza kell vemiök ezt a támadást. Nekünk változatlanul nincs kifogásunk az ellen, hogy azok a tagok, akik ki akarnak lépni a. teimelőszÖT etkezetekből, ezt- a gaz­daságiévvégén meg egyék. De mert mi a szövetkezetek megerősödését,, fel­virágzását és gazdagodását akarjuk, nem fogjuk megengedni, hogy akár a türelmetlenség, akár az ellenséges agitáció ezeket a mi helyes rendsza­bályainkat a szövetkezetek ellen fordítsa. A jó termés • lehetővé te­szi, hogy a szövetkezetek éppen az idén meg tudják végre mulatni fö­lényüket. Ezért mindent meg kell tenni arra, hogy a szövetkezesek szervezetten, zavartalanul végez­hessék az aratást, nyugodtan végez­hessék a betakarítást és pontosan teljes.thessék a begyűjtést is. Ennek megfelelően, ismétlem, nem szabad megengedni, hogy a termelőszövet­kezetek aratási munkáját és a to vábbi fejlődését akár türelmetlen ségből, akár ellenséges szándékkal bárki is megzavarja. Különösen fel kell lépni azokkal a kulákokkal szemben, akik dolgo­zó népünk életszínvonalának emelé­sére irányuló rendszabályainkat gyengeségnek magyarázzák. Abból a tényből, hogy javasoltuk a kulák- lista megszüntetését, a falu e ki­zsákmányoló elemei arra a követ­keztetésre jutottak, hogy most el­jött az ő idejük. (Derültség.) Gon­doskodnunk kell róla, hogy ebből a tévhitükből gyorsan kijózanodjanak. (Nagy taps.) Mi azért javasoltuk a kuláklisla megszüntetését, mert rengeteg visz- szaélésre cs felesleges, zaklatásra adott okot. Rájöttünk arra, hogy sok kulák okkal-móddal keresztül tudta vinni, hogy lekerült a libái­ról, viszont, nem egyszer dolgozó középparasztok kerültek erre a lis­tára, és utána őket ugyanúgy kor­látozásoknak, sőt zaklatásnak vetették alá.. Ezért szüntettük meg a kuláklistát. De a kulák ku­lák maradt listával vagy lista nélkül. Akiknek eldől valami kétsége lett volna, az ezt tapasztal­hatta most az utóbbi na­pokban, amikor megnőtt a kulá­kok szarva. A mi dolgunk most, hogy letörjük a megnőtt szarva­kat. (Nagy taps.) Ismétlem, abból, hogy lefarag­juk és kijavítjuk azokat a hibá­kat, amelyek kulákpolitikánkban előállottak és amelyek a kulákok korlátok közé szorítása helyett nem egyszer a kulákok általános zaklatására vagy kisajátítására mentek át, nem következik az. hogy most a kulák számára sza­bad a vásár, hogy a kulákok korlátozását célzó politikánkban változás állott be. Ezért hatóságaink helyesen jár­tak el, amikor őrizetbe vették azokat a kulákokat, akik megje­lentek a szövetkezeti földön és ott aratni kezdtek, (Derültség.) vagy azokat a kulákokat, akik abban a hiszemben, hogy már eljött a? idejük, áthágták a népi demokrá­cia törvényeit. Az utolsó napok tapasztalatai a kulákokkal kap­csolatban újra azt mutatták, hogy kutyából nem lesz szalonna. (Taps.) Ezért mi ugyanakkor, ami­kor pontosan saját rendelkezé­seink betartásával érvényt szer­zünk a kulákokat korlátozó rend­szabályoknak, nem fogjuk tűrni, hogy a kulákok zavarják szocia­lista építésünket a falun, vissza­követeljék a szövetkezetbe, vagy állami gazdaságba tagositott föld­jeiket, támadják a szövetkezete­ket és kárt okozzanak nekik, vagy éppen népi demokráciánk ellen izgassanak. Ezt nyíltan és világo­san meg kell mondani. Párttag­jaink, szervezeteink, tanácsaink, hatóságaink ehhez tartsák magu­kat. Biztos vagyok benne, hogy a falu dolgozó népe és különösen a termelőszövetkezeti parasztság zö­me lelkes helyesléssel támogatja ezt a politikát. (Taps.) A dolgozók aprónak látszó kérdéseivel való fokozott törődés A mezőgazdaságra vonatkozó javaslataink között szerepel, hogy azok, akik földjeiket felajánlották vagy elhagyták, a tartalékföldek­ből — ismétlem, a tartalékföldek­ből — földet kaphatnak, ha er­re igényt tartanak és támogatni 1 fogjuk őket vetőmaggal és egyéb­bel, hogy a földet az ősszel meg is tudják művelni. Erre a rend­szabályunkra is vonatkozik azon­ban, hogy csak a mezőgazdasági év befejezésével hajthatjuk vég­re. Mindenki megérti, hogy most az aratás kellős közepén nem le­het ezeket a megművelt tartalék- földeket kiosztani és hogy erre csak a rajta lévő termés begyűj­tése után kerülhet a sor. Azok te­hát, akik ilyen földeket kíván­nak igénybevenni, legyenek türe­lemmel, mert világos, hogy ké­résük most az aratás idején nem valósítható meg. Külön fel kell hívnom a figyel­met arra, hogy most a mezőgaz­daság központi döntő kérdése, amelyre minden figyelmünket és minden erőnket összpontosítani kell ezekben a napokban, az ara­tás és a begyűjtés jó, veszteség- mentes, gyors elvégzése. Az idei termés a legjobb, amit a felsza­badulás óta elértünk és gondos, szervezett betakarítása egycsapás- ra megjavíthatja közellátásunk legtöbb területét. Ezért mindent el kell most kerülnünk, ami az aratás, a begyűjtés menetét a leg­csekélyebb mértékben is zavarná. Központi vezetőségünk határo­zatának megfelelően irányt ve­szünk arra, hogy államapparátu­sunk, a tanácsok, a rendőrség tartsák be pontosan a szabályo­kat, ügyeljenek a törvényességre, ne zaklassák a lakosságot, ne le­gyenek ridegek, érdesek munká­juk közben. Mi javasoltuk az am­nesztiát, az internálások rendsze­rének felszámolását. E rendszabá­lyok azonban nem jelenthetik azt, hogy elfelejtkezünk róla, hogy az ellenség nem alszik. Hi­szen éppen ezekben a napokban tapasztaljuk, hogy hibáink kijaví­tásával kapcsolatban az osztályel­lenség az országon belül és az or­szágon kívül eleven lett, aktivi­zálódik és megpróbálja helyes, a dolgozó nép életszínvonalát és jó­létét emelő rendszabályainkat az ellenkezőjére fordítani. Azt is látjuk, hogy ezzel kapcsolatban minden módon támadja népi de­mokráciánkat, szocialista építé­sünket, ezért most fokozott éber­ségre és harckészségre van szük­ség mind a pártban, mind a mun­kásosztályban, mind az egész dol­gozó népben. Amikor az e téren elkövetett hibákat kijavítjuk, ugyanakkor fel kell hívni a fi­gyelmet arra is, hogy az éberség most szükségesebb, mint valaha és hogy pártunk szálljon szembe minden olyan kísérlettel, amely kapitulál, amely az éberséget el akarja altatni és szálljon szembe minden olyan kísérlettel is, amely helyes rendszabályainkat az el- lenség, a maga céljaira akarja ki-1 használni. Az általunk javasolt rendszabá­lyok között szerepel az is, hogy hatóságaink ott, ahol arra szük­ség van, kisiparosoknak adjanak iparengedélyt. Mindjárt hozzá tehetem, hogy ez nem uj rendsza­bály, erre eddig is volt lehetőség, csak hatóságaink rendkívül szük- markuan éltek vele. Elvtársaink egyrésze most attól fél, hogy ez a rendszabály odavezet, hogy a kis­ipar hirtelen virágzásnak indul és újra termeli a tőkés rendszert. Megnyugtathatom az elvtársakati hogy nem erről van szó. A- szocia­lista ipar szívó hatása, no meg nem egyszer saját hibáink követ­keztében sok kisiparos elhagyta a falut és elment ipari munkás-* nak. így állott elő az, hogy most sok faluban nincs borbély, nincs kovács, nincs cipész és ahhoz, hogy egy lovat meg lehessen pat­kóim, vagy egy cipőt meg lehes­sen talpalni, nem egyszer a har­madik faluba, vagy a járási köz­pontba kell menni. Természetes, hogy a falu lakossága emiatt mér­gelődik. De sajnos, a városokban is nem egyszer hasonló a helyzet. Ha mi most megengedjük, hogy a falvakban — és ahol szükséges, a városokban — újra dolgozzon a kisiparos, a kovács, a borbély, az üveges, a szerelő, vagy a cipész, az még nem veszélyezteti a mi szocialista építésünket (Derültség.) és nem félünk attól, a kapitaliz­mustól, amely ebből termelődik; (Nagy taps.) Viszont az a körül­mény, hogy a lakosság elemi szükségleteit ezek a kisiparosok ott helyben különösebb utánjárás nélkül kielégítik, ugyancsak ré­sze az életszínvonalnak és egy­ben mutatója annak, hogy népi demokráciánk a- lakosság mindem még oly aprónak látszó kérdé­sével is törődik és segít e kérdé­sek megoldásában. Mindazon intézkedések legtöbb­jére vonatkozólag egyébként* I amelyek megtételét pártunk java­solta és amelyeket Nagy elvtárs az országgyűlésen beterjesztett, még e hónap folyamán a minisz­tertanács vagy az illetékes mi­nisztériumok a megfelelő állami határozatokat meghozzák, A szervezeti kérdésekről és az éberség fokozásáról Foglalkozni kivánok azzal a kérdéssel is, amelyet pártunk tagjai központi vezetőségi ülé­sünk óta gyakran felvetettek, hogy miért volt szükség azokra a szer­vezeti átalakításokra, amelyek pártunk vezetésében)és a minisz­tertanácsban történtek. A mi pár­tunk politikai vezetése bonyolult volt. A Központi Vezetőség mel­lett még volt politikai bizottság, titkárság és szervező bizottság is, amelyek mind foglalkoztak poli­tikai kérdésekkel. Ezt most le­egyszerűsítettük. A Központi Ve­zetőség két ülése közti időben a politikai határozatokat most a po­litikai bizottság hozza. A három­tagú titkárság munkája pedig el­sősorban abban áll, hogy gondos­kodik a határozatak végrehajtá­sáról. Ez az átszervezés egysége­sebbé, gyorsabbá teszi a párt po­litikai munkáját. Uj, fiatal erőket von be a vezetésbe, s elősegíti, hogy ez a vezetés valóban kollek­tiv és egységes legyen. A minisztertanáccsal kapcsolat­ban azt tapasztaltuk, hogy a nagyszámú minisztérium és fö­lötte a minisztertanács elnökhe­lyetteseiből álló elnökség nem gyorsította, hanem lassította a munkát, az ügyek intézését. Ezek­nek a tapasztalatoknak alapján határoztuk el a minisztériumok összevonását. Ami azt a rendsza­bályt illeti, hogy a párt Központi Vezetőségének titkári teendőjét és a minisztertanács elnökének te­endőit most más-más elvtárs látja el, ennek oka az, hogy ezek a munkakörök külön-külön olyan nagyok, hogy ellátásuk egy elv­társ teljes munkaerejét veszi igénybe. Az ellenség természetesen eze­ket a helyes rendszabályokat kü­lönböző hírverésre és zavartkel- tésre igyekszik felhasználni. Ez­zel kapcsolatban közölhetem az elvtársakkal, hogy a régi politikai bizottság azon tagjai, akik most nincsenek benne az uj politikai bizottságban, valamint a régi mi­nisztertanács tagjai, akik most nem miniszterek, valamennyien kivétel nélkül megfelelő munka­körben dolgoznak tovább pártunk és népi demokráciánk különböző területein. Aki ebben a kérdés­ben bedől az ellenség hazug' hí­reszteléseinek. az most újra, csak úgy, mint ezelőtt annyiszor, meg­győződhetik arról, hogy becsap­ták. (Derültség.) összefoglalva: az elvtársak az elmondottakból megértik, hogy azok a rendszabályok, amelyeket pártunk javasol, változatlanul a szocializmus építését tűzik ki cé­lul. De a szocializmus építését, az elkövetett hibák tanulságai alap­ján most jobban, a reális lehető­ségekkel többet törődve, a dolgom zó nép szükségleteinek, életszm- vonalának fokozott növelésével folytatjuk. Az elmúlt két eszten­dőben kissé szem elől tévesztettük azt a fontos kommunista megálla­pítást, hogy a legfőbb érték az ember. Most ezt kijavítjuk és szocialista építésünket úgy foly­tatjuk, hogy vele kapcsolatban, vele egyidőben állandóan nőjjön dolgozó népünk és benne külön (Folytatás a t. oldalon) > Vasárnap, 1953 jól, IS,

Next

/
Thumbnails
Contents