Zala, 1953. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-28 / 150. szám

Előre a harmadik negyedévi terv sikeréért! Győzelmi jelentések a terv teljesítéséről AZ ÁSVÁNYOLAJKUTATÖ ÉS MÉLYFÚRÓ Vállalat dolgozói június 24-ig az első féléves elő­irányzatukon kívül 7 millió 913 ezer forint értéket termeltek ‘er­ven felül. Junius havi tervüket 771 ezer forinttal túlteljesítenék. Az üzemrés'«ik közül a beuafai fúrás junius 23-ig havi tervét 116.5, mig a lovászi fúrás ér;ék- tervét 103 százalékra teljesítette. Nagylengyel junius havi 'érvét 23-ig 115 százalékra valósította meg. '' ★ A MASZOLAJ ÁSVÁNYOLAJ GÉP­GYÁR dolgozói a második negyedév minden hónapját tervtúlteljesítéssel zárták. Április hónapban 108 szá­zalékot értek el, s ezt az eredményt egész negyedéven át tartották. 26-án büszkén jelentették, hogy féléves ter­vük finisénél járnak A harmadik negyedévre felkészültek és tervismer­tető értekezleteken tárgyalták meg a tervidőszak feladatait. Ismertették a prémiumok és céljutalmak jelentősé­gét. A vállalatnál eddig két szocialista megrendelést kötöttek a III. negyed­évre a vállalat és a dolgozók egymás között. A dolgozók megfogadták, hogy a féléves tervüket legalább 105—106 százalékra teljesítik. ★ AZ ÜVEGGYÁR junius H-re telj"sitette féléves tervé1', ugyan­ekkor havi tervének 120.9 száza­lékra tett eleget. Az eredmények elérésében nagy része volt annak, hegy felvették a harcot a selej? ellen. Az egyre jobban kiszélese­dő rr.ünkaversenyben a dolgozók a tervek túlteljesítésére töreked­lek. A műszakiak biztosították a tervek és a felajánlásokhoz szük­séges műszaki előfeltételeket. A féléves terv sikeres teljesítése után a vállalat megtette globális felajánlását a harmadik negyed­évre. Ezeket a vállalásokat tery- ismertető értekezleteken ismerhe­tik a dolgozókkal, akik megteszik javaslataikat a vállalások meg­valósításához. A gyár dolgozó] megfogadták, hogy a következő félévben is becsülettel helytáll­nak. ★ Az autójavító vállalat dolgozói a Béke-Világtanács bu­dapesti ülésszakának tiszteletére vállalták, hogy a II. negyedéves tervüket hat nappiai a határidő előtt teljesítik. A dolgozók szorgos jó munkája nyomán jelajánlásukat két nap­pal előbb, junius 20-ra teljesítet­ték. A vállalat dolgozói megfo­gadták, hogy a harmadik negyed­évben úgy dolgoznak, hogy kikü­szöbölik a munka minőségében még fennálló hiányosságokat és tervüket ismét határidő előtt tel­jesítik. ¥ A FÉMÁRUGYÁR dolgozói is megállták helyüket a féléves terv sikeréért vivdfy küzdelemben. Féléves tervüket már junius 9-én befejezték. A gyár dolgozói az első (negyedben, de utána is több­ször anyaghiánnyal küzdöttek. Nem csüggedtek el, hanem fel­használtak minden anyagot, hegy tervük teljesítése biztosítva le­gyen. ★ ASZFALTGYÄR. a legfiatalabb üzemeink egyike közé tartozik, de szívósan harcol azért, hogy felszá­molja az új üzemek kezdeti hiányos­ságait. Az első negyedév lemaradását bepótolva a második negyedévi ter­vét június 8-án reggel 7 órára telje­sítette. A dolgozók lendületes mun­káját mutatták a további eredmények és az, hogy féléves tervüket június 19-re befejezték. ★ A MEGYEI TANÁCS TÉGLA­GYÁRI EGYESÜLÉS dolgozói sa­ját példájukból okultak és ez év­ben minden erejükkel harcoltak becsületük visszaszerzéséért. Mig az elmúlt év hasonló időszakában lemaradtak a tervtől, addig ju­nius 20-ig 102.6 százalékra teljesí­tették a féléves tervei1. Az Egye­sülés vezetősége, de minden dol­gozója méltán érdemel dicséretet az elmúlt félévben végze t mun­káért. ★ A ZALAEGERSZEGI MÄV- FORGALOM dolgozói is szívósan küzdöttek, hogy terveiket teljesít­hessék. Jó munkájukat bizonyít­ja, hogy az első féléves tervet jú­nius 19-ig 110.7 százalékra való­sították meg. Junius 26-án már a julius 17-ig eső tervüket is befe­jezték. Az állomások közötti cso­móponti versenyben is az első he­lyen vannak. ★ A ZALALÖVÖI TÉGLAGYÁR­BAN a féléves terv túlteljesítése után felkészültek a harmadik ne­gyedévi terv teljesítésére. Eddig terven felül 140 ezer darab téglát termeltek, selejtmentesen. A ki­váló eredmények nyomán elhatá­rozták. hogy éves tervüket au­gusztus 20-ra. Alkotmányunk ün­nepére befejezik. Ugyaniakkor minden erejükkel harcolnak a DISZ KV versenyzászlójáért. ★ A CSÖMÖDÉRI FŰRÉSZÜZEM­BEN is lelkes munka folyt az adott szó valóraváltásáért. A dolgozók kö­zött kialakult élénk verseny eredmé­nyezte, hogy féléves talpfa kiszállí­tási tervüket június 25-re teljesítet­ték. A gömbfafűrészelés féléves ter­vét június 25-re 117 százalékra tel­jesítették. tAt A CSÖMÖDÉRI FARAKTÁR üzemegységének dolgozói becsü­lettel harcoltak a féléves tervért. Jó munkájuk bizonyítéka. hogy a féléves cserfatervüket junius 26-ig 112 százalékra teljesítették. Az üzemegység pártszervezete, szak- szervezete és vezetősége nem rej­tette véka alá a termelésben el­érj eredményeket, hanem tudato­sította a dolgozók között. Megfo­gadták, hogy a harmadik negyed­évben is túlteljesítik előirányza­taikat. Ipari levelezünk írják: A nagykanizsai Állami Erdőgazda­ság dolgozói közül Sárec József ra_ kodómunkáscsapata emelkedett ki 160 százalékos teljesítményével — írja Szekeres Gyula elvtárs levelezőnk. — A kiskomáromi erdészetnél Mezei Sándor munkacsapata járt az élen. A munkacsapat 186 százalékot ért el. Az elmúlt vasárnap a bánokszent- jgyörgyi erdészethez tartozó csömö- déri dolgozók irányvonatot küldtek Budapestre. Az irányvonat rakodásá­nál Beke József brigádja 200 száza­lékos eredményre tett szert. Az irány­vonat vagonjainak oldalára írt fel­iratok mind népünk békéért folyó harcát, a termelésben való helytállá­sát fejezték ki. ★ Gigler Sándortól, a dióskáli tégla­gyár telepvezetőjétől most kaptunk először levelet. Örömmel számol be, hogy a dolgozók munkában való len­dülete egyre nő úgy, ahogyan köze­ledik a második negyedév vége és a harmadik tervnegyed. — Napi ter­veinket nyersgyártásban 150, az égé tésben pedig 120 százalékra teljesít­jük — írja. — Dolgozóink ígéretet tettek, hogy éves nyersgyártási ter­vüket szeptember 30-ra, az égetési tervüket pedig november 30-ra befe­jezik. Cigány Imre brigádja vállalta, hogy 120 százalékos teljesítményét a harmadik negyedévben 130 százalék­ra fokozza. Valamennyien megfogad, tűk, hogy adott szavunkat minden körülmények között teljesítjük. nélkülözhetetlen az agitációs munkában Vasárnap, 1953 jun. 28. Az Aszfaltgyár dolgozói becsülettel helytálltak: túlteljesítették a második negyedévi tervet A gyár dolgozói jól megállták helyüket a Béke-Ví.lágtanács tiszteletére tett felajánlásaik teljesítésében, mert valamennyien jóval 100 százalék felett valósitották meg tervüket. A verseny eredményezte azt is, hogy junius 17-én féléves tervüket befe­jezték. Ney Sándor elvtárs üzemvezető főmérnök örömmel beszél a gyár dolgozóinak munkájáról, a műszakiak nagy segitségéről, amely nyomán junius havi tervüket is hét nappal a határidő előtt, 22-én teljesítették. — Elért eredményeinket annak köszönhetjük, hogy jól szer­veztük meg a munkát — mondja Ney elvtárs. — Csökkentettük a gépállások idejét is és azon gondolkodtunk, hogyan lehetne a javí­tási állásidőt a legminimálisabbia csökkenteni. A műszakiak ter­vet dolgoztak ki, amely szerint a tervek teljesítéséhez szükséges előfeltételeket megszabták és biztosították. A műszakiak jó munkája mellett sokat köszöninjjünk a kar­bantartóknak is, akik a gépek javítási munkálatait jóval a ha­táridő előtt elvégezték. Gregus József főművezető és Szerdahelyi Ede gépészmérnök szinte emberfeletti munkát végeztek az egyik nagy javítás idején, hogy az előrelátható 5 napos üzemállást mi­nél kevesebbre szorítsák le. Éjjel-nappal dolgoztak. Munkájuk nem volt hiábavaló, mert három nappal előbb indult meg az üzem. *— Az Aszfaltgyárban a dolgozók igyekeztek legyőzni a ne­hézségeket — mondja Kolonics Istvánné brigádvezető. — Kihasz­náltunk minden percet a tervteljesités sikeréért. A gépek mun­kája mellet egymás munkáját is figyelemmel kisértük. Az egy­mással való szoros kapcsolat azt eredményezte, hogy a Béke-Vi- Iágtanács ülésének idején két irányvonatot továbbíthattunk Buda­pestre. Hogy egymás munkáján még jobban segíthessünk, a be­osztott reszortunkon felül, több más reszortot is betanultunk. Könczöl József fűtő például megtanulta a gépkezelést és segítette azokat, akik a gépeknél dolgoznak. A versenyszellem kibontakozásában a legnagyobb segítséget a pártszervezetnek a műszakiakkal való szoros kapcsolata adta meg. Ács Mihály munkaérdemrendes főművezető és Grósz Lajos elv­társ művezető mindig ott volt, ahol segítségre volt szükség. Átadták többéves szakmai tapasztalataikat az üzembe nemrégen került dolgozóknak. így fél év alatt 35 százalékkal nőtt a terme­lékenység. A pártszervezet jó felvilágosító munkájának gyümöl­cse pedig, hogy a zalai Aszfaltgyár a választási békeversenyben elért eredményeiért a városi pártbizottság vándorzászlaját őrzi. Most a gyár dolgozói, becsülettel teljesítve a féléves tervüket, adósság nélkül kezdték a harmadik negyedévi terv feladatainak végrehajtását. Azzal a tudattal, hogy munkájuk nyomán egyre több lesz az országot átszelő koiszerŐ aszfaltutak száma. A Szovjetunió segítsége — a román kőolajipar fejlődésének jelentős tényezője A Román Népköztársaság kő­olajipara szüntelenül fejlődik a technika legújabb vívmányainak segítségével. A Román Népköztár­saság kőolajipara a legmodernebb furóberendezésekkel, a technika legújabb vívmányaival termel. A kőolajipari munkások az uj mód­szerekkel és berendezésekkel több mint a felére csökkentik a kőolaj- kutak fúrási idejét a régi fúrási rendszer előirányzatával szemben. A Szovjetunióból gépek és fel­szerelések érkeztek a román kő­olajipar számára, amelyek jelen­tősen meggyorsítják a termelést. A munka termelékenységét jelen­tősen emelik azok a szovjet be­rendezések is, melyek gőz fel- használásával végzik a parafinta- lanitást. A taragovistei kőolajüzem nél például ezek a berendezések a kőolajkutak kitörési nyílásainál a parafin eltávolítását mindössze néhány perc alatt elvégzik az ed­digi többórai idő helyett. Hason­lóképpen azok a szovjet berende­zések, amelyek villamosáram fel- használásával végzik a parafin el­távolítását, lehetővé teszik, hogy ezt a műveletet mindössze egy ember végezze négy helyett. A Szovjetunió segítségével a Román Népköztársaságnak sike­rült hazai kőolajfelszerelési ipart létrehoznia. Az egész világon ez az egyedüli példája annak, hogy egy kőolajban gazdag kis ország maga állítja elő a szükséges kő­olajipari berendezéseit. A Román Népköztársaság ipara ma már tel­jes furóberendezéseket gyárt, fém-kutakat, különféle szivattyú­kat, motorokat, stb. A kőolajfuró berendezések szá-* ma csupán a boldestii kőolajvál­lalatnál húszszorosára emelkedett a régi berendezések számával szemben, melyeket annakidején az idegen trösztök üzemeltettek a hazai nagytőkésekkel együtt az ország kőolajának kirablására. A „Sovromutilaj petrolifer‘‘ kőolaj­felszerelési szovjet-román társa­ság megalapítása lehetővé teszi a kőolajipar szükségleteinek fede­zését s ugyanakkor még kivitelre is termel kőolajipari berendezé-s «eket. Esztergályos lett belőle Irta: Gr. ZAHAROV, a gorkiji 6. sz. ipariskola Komszomol.titkára A vizsgák előtt történt. A folyő- mewti tisztáson gyűltek össze a fa­lusi iskola hetedik osztályának ta­nulói. Bensőséges beszélgetés indult. — Nos, ki mi akar lenni? — kér. dezte a tanító. A gyerekek sorra válaszoltak. Egyik agronómus, a másik kertész, a harmadik kőműves szeretett volna lenni. — £n pedig esztergályos leszek — mondta határozottan Kolja Ivanov, az egyik legjobb tanuló. .,. l\olja a gépállomás mellett lakott s igy gyakran megfordult a műhelyekben. Sok érdekeset látott, összebarátkozott a munkásokkal, kü­lönösen az örökké vidám esztergá­lyossal, Kolja kíváncsian figyelte, mint kezeli az esztergályos a gépet-, s hogyan tekeredilc le a kés alól a fémforgács. — Tetszik?, —kérdezte egyszer az esztergályos Koljától. —• Szép munka — válaszolta pi­ronkodva a fiú. — Na, akkor gyere ide. Nyomd meg ezt a kapcsolót. A gép felzugott és Kolja a meg lepetéstől elengedte a kapcsolót. — Ne félj, c3ak nyugodtan — biztatta az esztergályos. A kés lassan végighaladt az al­katrészen. A fin nagyon örült. — Elég! — mondotta az esztergá­lyos. — Ebből hengert kell csinál­nunk. Ettől kezdve Kolja elhatározta, hogy esztergályos lesz. Egy év múl­va pedig a városba utazott és be­állt a „Krasznaja Etna‘ ‘ gyárba. Itt azt tanácsolták, hogy iratkozzék be az ipariiskolába. Kolja minden nap tanult valami újat. Megismerte az élenjáró mun­kamódszereket és a művezetők sokat beszéltek a legkiválóbb dolgozók­ról. Cswtkih, Kovaljov és a többiek hősök lettek Kolja szemében. A fiú többször megfordult a gyár műhe­lyeiben. Nézte a sztahánovisIákat, figyelte munkafogásaikat, idősebb munkásokat ismert meg, akik eljár­tak az ő iskolájába és érdeklődtek a fiúik tanulmányi eredményei iránt. Közben átadták neki tudásukat és Kolja jól haladt. Elsőnek szerezte meg azt a jogot, hogy gépen dol­gozhasson. A tavaszi vizsgákat Kol­ja jeles eredménnyel tette le. A nyári szünidőben büszkén tért haza falujába s már az első nap elment a gépállomás műhelyébe, hogy meglátogassa esztergályos ba­rátját. Sok volt a munka. — Majd én segítek •— mondotta Kolja. ; Egész nyáron együtt dolgozott az esztergályossal. Közös erővel kor- szerüsitették a régi gépet. A nyár végén a gépállomás igazgatója kö­szönetét mondott Koljának a jó munkájáért. Az ipariskolában Kolja szinte ész­revétlenül barátkozott meg a kom- szomolistákkal. Egyszer a csoport elmaradt a tervteljesitésben. A kom- szomolisták összeültek, hogy megbe­széljék a teeendőket, majd a műve­zetőhöz mentek és bejelentették, hogy megvédik a csoport becsületét. A művezető segítségét kérték. Kol. jának tetszett a komszomölisták szervezettsége és keménysége, az. hogy mindig az elsők akarnak lenni. „Miért nem vagyok én köztük?“ — gondolta Kolja. A következő nap a fiú 290 száza­lékos teljesítményt ért el. A Kom- szomol-titkár mosolyogva ment oda hozzá. — Köszönöm. JJgy viselkedtél, mint egy komszomolista. Ettől kezdve Kolja még közelebb érezte magát a komszomolistákhoz. örült, amikor meghívták a Komszo- mol.gyülésre, örült, hogy megbíz­nak benne és a gyűlés minden sza­vát úgyszólván, magába itta. Rövi­desen fel is vették a komszomolisták nagy családjába. örökké emlékeze- tes maradt számára a kerületi titkár pár mondata, amit a tagkönyv átadásakor mondott: — Őrizd meg ezt a könyvet és ne felejtsd él, hogy sok mindenre kö­telez. Ilyen tagkönyve volt Zoja Koszmogyemjansskajának, Oleg Ko. sevojnak, TJljana Oromovának. Ki t a ez a nyárfás — szól az egyik ma­gyar népdal. Dehát ki is itt a gazda? — kérdezzük, amikor a mezőről belépünk a vállalat te­rületére. A főbejáratnál ugyan mindenkit igazoltatnak, de itt senki sem áll elénk. A legfőbb gazda a dolgozó nép megbízásából a megyei tanács ipari osztálya, amely ez esetben nem kezeli megfelelően a közös­ség vagyonát. A tartós kerités nyája helyett itt-ott hitvány falécek' • védik“ a közvagyont. A kerités létesítésére fordítandó összeg pe­dig egyre késik. Csupán azt szeretnénk kérdez­ni: meddig tűri még az ipari osz­tály, hogy a hatáskörébe tartozó vállalatok területén idegenek jár­janak át? Ne feledjék: rájuk is vonatkozik a szocialista tulajdon védelméről szóló törvény!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents