Zala, 1953. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-28 / 150. szám

A FŐPRÓBA Az aratással egyidőben végezzük el a tarlőhántást KINT AZ ARPAFÖLDÖN már hi ába keressük Doma István elvtársat, a tűrje—zsigmondházi állami gazdaság igazgatóját. Nem is árpaföld ez már, ha- inem csak árpatarló, de az sem lesz sokáig, mert az éjjel még rájönnek a traktorok és elvégzik rajta a buk­tatást. A kombájnosok, akik már csak a sarkalások- hál kézi kaszával levágott néhány kéve árpát csé- pelik, azon beszélgetnek igen megelégedetten, ho­gyan csodálkoznak majd azok a dolgozók, akik teg­nap errefelé jártukban még a hatalmas, hullámzó árpatáblát látták, s holnap errejövet már a felszán­tott tarló mellett vezet el az útjuk. Hiába, ez g nagyüzemi gazdálkodás. Gyorsan, szervezetten megy a munka. És ami ugyanilyen fontos: a legújabb ag­rotechnikai módszerek pontos betartásával. Doma elvtárs arcán is széles mosoly ül, amikor megtaláljuk bent az irodaépületek előtt. A vezetők­nek általában az arcáról le lehet olvasni, hogy ho­gyan megy a munka az üzemben vagy a gazdaság­ban. Ha mosolyognak, akkor nincs hiba, de Iia ko­morak, hallgatagok, akkor valahol szorít a cipő. Az igazgató elvtárs most az előbbi állapotban van. De nem ok nélkül bizakodó. Az igazi, a ke­nyérgabonaaratás főpróbája, az árpaaratás jól sike­rült. Pedig ezelőtt két héttel még a félszre is volt egy kis ok. A két kombájn vezetője most jött ki az iskoláról, ez volt az első aratásuk, Doma elvtársnak pedig Pestre kellett mennie vizsgázni az egyetemre. Ilyen események előtt pedig a vezető nem szeret távol lenni a munkahelyétől. Most aztán annál boldogabb. A két kombájn- vezető: Tanai Dezső és Simonfi József ötösre vizs­gázott az aratásból, de ugyanakkor Doma elvtárs is ötösre vizsgázott az egyetemen. Örül mindkettőnek, sőt még az is tetézi ezt, hogy távollétében Bertalan Lajos főagronómus még jobban megszerette a gépe­ket. Nem volt ugyan ilyen hiba azelőtt sem, de azért egy kis gyanakvás volt benne a gépek iránt. Most aztán ez is megszűnt. Egy jó vezető pedig hogyne örülne, ha látja munkatársainak fejlődését. MOST MAR JOBBAN TUDJA az aratás rész­leteit, mintha itthon lett volna. Amikor hazajött, első dolga volt töviről-hegyire megkérdezni mindent. Éppen arról beszél igen büszkén, hogy az egyik kombájnós, Tanai Dezső óragrafikonos módszerrel dolgozott. — Nagy János is így arat majd — foly­tatja. — ö veszi át ugyanis Simonfi gépét, mert Simonfi elvtárs lesz a főszerelő — teszi hozzá mi- gyarázólag. — Mint valami bucsuhelyekrc, úgy jártak most a környező községek dolgozó parasztjai a mi árpa­földünk felé — meséli tovább. — Mindenkit ér dekelt, hogyan dolgozik a gép. Rámentek a tarlóra is, keresték a szemeket, amikor nem találtak sem­mit, akkor bólogattak csak elismerően. Tehát nemcsak Bertalan elvtársat győzte meg végleg a gép, hanem a környék sokszáz dolgozó pa­rasztját is. A gép szeietete pedig egyet jelent a nagy­üzemi gazdálkodás szeretetével. Biztosan akadnak a látogatók közül jónéhányan, akik betakarulás után aláírják valamelyik tsz-be vagy tszcs-be a belépési nyilatkozatot, mert azt akarják, hogy jövőre már ők Is ilyen könnyen arassanak. — Hát még ha beállunk a búzába — veszi át a szót Bertalan elvtárs. — Igaz, az kicsit keményebb dió lesz. 560 hold a búzavetésünk, amiből 400-at kombájn, 160-at pedig kévekötő-aratógéppel vágunk le. De itt sem lesz hiba, az első erőpróbán túl vagyunk. Most már nyugodtan beszél erről. Bízik a gépben. KÖZBEN MEGTUDJUK, hogy más szép ered­ményei is vannak az állami gazdaságnak. Hatszáz köbméter silót készítettek terven felül, amiből 100 köbméter csalánsiló. A termésátlagok is mind maga­sabbak a tervezettnél. Rozsból 3 mázsával becsülik többre, búzából 1.5—2 mázsával, az árpa is egy má­zsával többet fizetett holdanként, mint ahogyan szá­mították. Még egy szép, említésrcméltó esemény tör­tént a napokban, Tóth János traktoros és Molnár László aratógépkezelő, amikor befejezték a gazda­ságban az aratást, átmentek gépükkel a türjei Ifjú Gárda tsz be, azoknak is segítettek és ott is levág­tak hét hold ősziárpát. Az állami gazdaság mint a legfejlettebb mezőgazdasági nagyüzem így is segít a fejlődésben lévőknek. — Persze ez nem jelenti azt, hogy az állami gazdaság nem fejlődik tovább. Dehogy is nem. Még csak most fogunk majd igazán — mondja Doma elvtárs. — Traktorosaink, mezőgazdasági munkásaink olyanok, akikre lehet építeni. Olyan traktorosaink vannak, mint Lepsényi Ferenc, sztahánovista, aki az aratásban, tarlóbuktatásban 160 százalékot teljesített, vagy mint Csáki Gyula zetoros. A legjobbak között lenne Weidinger Dezső is, aki gyakran kimagasló teljesítményeket ér el, csak az a baj nála, hogy időnként visszaesik, a gépápolást is hanyagul végzi el néha. Pedig ha ezeket a hibáit kijavítaná, min­dig az elsők között lenne. HÉTFŐN MEGKEZDIK a rozs aratását az ál­lami gazdaságban. Tudják, hogy nehéz feladat, de bizakodóan, lelkesen készülnek rá. Az ember, a gép letette a vizsgát az ősziárpa-aratásnál. Semmi két­ség, hogy a kenyérgabona aratásánál is megállják a helyüket. Baloghi Zoltán. Az igazán magas terméseredménye­ket csak úgy biztosíthatjuk, ha figye­lembe vesszük a mezőgazdasági ter­melés alaptörvényét: az összes félté-' telek egyenlő jelentőségének törvé­nyét. Ha eljárásaink, módszereink rendszere figyelmen kívül hagy akár­csak valamilyen feltételt is, úgy azon­nal bekövetkezik eljárásaink hatásá­nak csökkenése és nem érjük el a lehető legmagasabb terméseket. A szocialista nagyüzemi mezőgazdaság sztahanovistáinak sikere abban rejlik, hogy ezt a törvényszerűséget mindig szemelőtt tartják és a Szovjetúnió- ban, de a szovjet példák nyomán ná­lunk is, eddig még soha nem látott terméseket érték el. A magas termések elérésében ví­vott harc első lépése a tarlóhántás időbeni és jó elvégzése. Nem hiába írja elő kormányzatunk határozata, hogy „a íarlóhántást — a futóho­mok kivételével — az anatásaal egyidejűién meg kell kezdeni és fo­lyamatosan úgy kell végezni hogy azt. egy egy tábla leárazásától szá­míiva, a termelőszövetkezetiek 8 napon belül taz egyéni termelők 10 napon belül befejezzék A tarlóhántás aratásutáni azonnali elvégzésének sok előnye van és ezek sürgetik -a tarlóhántás gyors elvég­zését, hogy ezzel a termésfokozó ha­tását teljes mértékben kihasználjuk. A tarlóhántással meggátoljuk a talajnedvesség elpárolgását és alkal­massá tesszük a talajt az aratásutáni esők teljes kihasználására. A célunk az, hogy az ősziszántás idejéig a le­hető legtöbb nedvességet gyűjtsük össze, hogy a szántóréteg az érettsé­gét elérje. Az érett talajnak legki­sebb a kötöttsége és porképződés nélkül omlik morzsákra. A megbán­tott talajréteg a meglévő víz elpá­rolgását megszűnteti, mert az alsó, melegebb rétegekből felfelé haladó vízpárát a talaj felső rétegeiben ösz- szegyüjti és így a talaj még esők nél­kül is átnedvesedik és beérik. A be­érett talajt pedig sokkal kisebb erő­vel, sokkal kisebb üzemanyagfogyasz­tással tudjuk művelni. A tarlóhán­tással harcolunk a talaj elgyomoso- dása ellen. Az aratás után a talajon a gyommagvak milliói hevernek. Ha ezek a talaj felszínén maradnak, nem csíráznak ki, hanem a legköze­lebbi szántással a talajba kerülnek és a talaj elgyomosodását fokozzák. A tarlóhántásnál a felfelé törekvő talajnedvességgel a sekély takaróréteg alatt a magvak gyorsan kicsiráznak és azután még megkötés előtt alá tudjuk forgatni a gyomokat. A jólvégzett tarlóhántással táp­anyagokban gazdagítjuk a talajmun­kát, mert biztosítjuk a hasznos talaj­baktériumok számára a levegőt és a nyirkosságot. A hasznos talajbakté­riumok a tarlőmaradványok élkor- hasztását végzik és a talaj humusz és nitrogén tartalmát növelik. Munká­jukat serkenthetjük, ha holdanként 20—30 kg pétisóval „megetetjük'1 őket, tehát ennyi pétisót vagy ennek megfelelő nitrogéntartalmú trágyát szórunk el a tarlóhántás előtt. A tar­lóhántással elősegített talajélet felér egy gyenge istállótrágyázással. A tar­lóhántás legtökéletesebb eszközei a tárcsa és a kultivátor. De akár kul- tivátorral, akár tárcsával vagy ekével végezzük, né legyen mélyebb 3—6 cm-nél és a munkát mindig egészít­sük ki fogasolással, simitózással és hengerezéssel. Legcélszerűbb, ha trak­torvontatásnál egy munkamenetben jár a tárcsa vagy kultivátor és utána­akasztva a henger vagy szükség ese­tén a fogas is. A tarlóhántást igazán jól és gyorsan csak géppel végezhet­jük. A tarlóhántás jelentőségét csak akkor értjük meg igazán, ha figye­lembe vesszük azt, hogy a gyorsan és jól elvégzett tarlóhántás 1—3 má­zsás terméstöbbletet eredményez, ami már egymagában is biztosítja a be­adási kötelezettséget a tarlóhántott területről és megyei viszonylatban 1500—2000 vagon többtermés eléré­sét biztosítja. Az idejében és jól végzett tarló­hántással biztosítjuk a jó termés el­érésének első alapját. A tarlóhántott területen könnyen el tudjuk végezni az őszi mélyszántást is. Németh Antal. ü szénabegyiijtésrfti sem feledkeznek meg Zalaszentmihályon Zala:szerf*mihály dolgozó pa­rasztjai az ősziárpa aratásának befejezése mellett nem feledkez­nek meg begyűjtési kötelezettsft- geiknek teljesítéséről sem. A köz­ségben most különösen a széna [begyűjtéséit szorgalmazzák ijó eredménnyel. A dolgozók a széna betakarításával egyidőben teljesí­tik hazafias kötelezettségeiket. Egyre gyűlik azoknak a száma, akik az előírtnál nagyobb meny- nyiséget adnak le. Hal Imréné például 170 százalékot teljesített. Szabó József 7 holdas dolgozó pa­raszt is a példamutatók közé tar­tozik. ö 163 százalékra tett «Je­get begyűjtési kötelezettségének. Nem akar lemaradni az élenjá­róktól Farkas István 3 holdas dolgozó paraszt sem. A dicséretet ő i3 méltán megérdemli 185 szá­zalékos szénabeadási teljesítésé­vel. A legjobbak között van Fe- rencz Károly. Balogh György és Kovács Gábor dolgozó paraszt is. Gazdag munkaterv Nagyváradon az ifjúság VIT előkészületei változatos formában nyilvánulnak meg. A -Flacara“ és az »Ady Endre“ irodalmi kör pél- ( dául irodalmi pályázatot irt ki a város irói számára. A pályázatra olyan műveket készítenek, ame­lyek híven tükrözik a szocializ­mus építéséért vívott harcot, az ország ifjúságának boldog életét és lelkes munkáját a termelés frontján és az iskolák padjaiban. A -Puskin“ Állami Kulturház kiállítási termében képzőművé- | szeti, a Román-Szovjet Barátsági Társaság termében pedig szob­rászművészeti kiállítás készül. Gyors ütemben folyik a város- rendezési és a városszépitési mun­ka is. Kibővítik a botanikus ker­tet, állatkertet és 1500 négyzet- méter területű uj parkot létesítenek i-i t i :=í ; í í í í í í*í í í > < ; í í ; x í í j í x >=í í í k v í >•; v ', x ve ví ví ví x v< vz ví v; i < > i } í x ; í j í í ; ; í í í t < ; ; ; í ; í > í k ; <■ A nap lebukott a hegyek mögé. A kora esti szürkület ezüstös 'színbe vonja a zalaegerszegi dombok dús vetéseit. Csendesül a táj, de a szövetkezet irodája és környéke még hangos. A gyerekek vidám zsi- vajgása egybevegyül az akadémis- ták hangos röplabdázásával és ne­vetésével. A szövetkezet irodájában számolgat­nak a brigádvezetők és az elnök utasításokat ad a holnapi munká­vá. Ügyes kezek halkan díszítik az irodát: leterítib az asztalt muskát­lis virágcserepeket helyeznek el a könyvek melle. \z emberek arcán látszik, hogy valami ünnep, vagy ünneplés készül. Kint- egyre sötétedik. Csendesül az udvar, a gazdasági épületek kör­nyéke, csak a fakormányos szérün bug az elevátor, most tetézik a ha­talmas szénakazíat. Az irodában az ott dolgozó tagokra várnak. Igaz, hogy S órára beszélték meg a szemináriumi vizsgát, de ez sür­gős, most az állatok téli takarmá­nyozása mindennél előbbrevaló. Jönnek a hallgatók. Major Gyu- láné, az elnök felesége a szép nj babősruhúját ve*-te fel. Napbami-: tobt arcából izgatottan parázslik a szeme, amikor férjéhez húzódik. — Nőm fogok tudni semmit, — súgja az emberének. — Dehogyis nem —, bátorítja férje, — hiszen a szemináriumokon mindig jól feleltél. — Aztán Orbán néni lépeget be szerényen fekete ünneplŐDca. Olyan tiszta szeretettel fogja kótkézre a szemináriumi fü­zetet, tiriít pár érvel ezelőtt még Vizsga a zalaegerszegi Dicsőség Sztálinnak tsz-ben az imádságos könyvet. De hol van már az az idő. Orbán néni megha­zudtolva 50 éves korát, annyit nőtt fejlődött pár év alatt, hogy a fia­talok se többet. —■ Hát a férjem, emberem? — néz Orbán nénire a szeminárium­vezető. — Jön az elvtárs, csak egy jobb ujjast liuz magára ö is. sendes beszélgetés folyik. Az ^ ünnepi hangulat, a várako­zás titkolt izgalma szépíti a nap­barnított arcokat. Vizsgára készül­nek. De hiszen az életben, a valóság­ban már nagyszerűen vizsgáztak. Bebizonyították, hogy a párt tani« tását hogyan kell hasznosítani az életben. Ezt igazolják a díszes Ok­levelek a falon. A Dicsőség Sz á- linnak tgz dolgozói munkában, be­adásban, a határidő pontos beváltá­sában és még sok mindenben olöl- járnak, példátmutadnak. Ide jött ki gyakorlati munkára a gödöllői mezőgazdasági akadémia 48 tagja is. Persze van még tenni­való. De a tanulás is segíti őke1. A marxi-lenini elmélet fényénél job­ban rájönnek a hibákra, hamarabb legyűrik a nehézségeket. “C1 ste fél 10 órakor kezdődik a vizsga. Benkő bácsi, az öreg szorgos kertész az utolsó pillanat ban húzódik a többiek közé, Etilé- zést kér, meg kellett locsolná a paprikát, aztán a holnapi piacoso­kat is elő kellett készíteni. ™ Mert árul ám minden nap a tsz. — S^ép pénzeket, hoznak az asszonyok tejből, túróból, vajból, zöldségfé­lékből. De nézzük a vizsgát. Az előadó üdvözli hallgatóit és felteszi az első kérdést. — Miért akarnak az imperialis­ták háborút? A hallgatók egymásra néznek, egyik másik asszony szájához eme­li kezét, mintha azzal akarná ki­kaparni beusejéből a szavakat, mert egyszerű ugyan ez a kérdés, a vá lasz. is megvan rá, csak azok a szavak különösen itt. ilyen ünnepé­lyes keretek között, amikor a me­gyei pártbizottságtól is jelen van egy elvtársnö, nehezebben jönnek ki. Császár bácsi ad helyesén vá­laszt a kérdésre. Elmondja hogy a kapitalistáknak a háború az érető elemük, enélkül nem tudnak meg­lenni, mert a profitszerzés űzi, hajtja őket. A Szovjetunióban, a népi demokráciákban más világ van. A mi éltető elemünk a teremtő béke. Ügyesen Összeköti a jelenlegi nagy eseménnyel a Budapesten tanácsko­zó Béke-Világtanács munkájával a választ. A rbán néni is nyújtja a kezét. ^ Tudja ezt ő is, csak meg­kezdeni nehéz. De most már bizto. san folytatja Császár elvtárs után. — Azért akarnak háborút; tüzesedik a hangja—.hogy mi újra cselédek legyünk. Hogy visszajöjjön a Deák nagyságos ur a volt föld­birtokára. Hogy újra nád fedeles kunyhókban lakjunk szűkös kommen- cióval s ne olyan szép házakban, mint amit most is építettek a t8a tagjainak, tizennégyet. — Hangja niegremeg. aztán elfúl az imperia­listák gyülöleté-öl. Pedig még el akarta mondani, hogy azért is akar­ják, hogy soha ne legyen olyan boldog család, mint az övó is, aki. nek egyik fia százados, a másik a külügyi akadémián tanul, a harma­dik gépkocsivezető, a negyedik a Sztálin-akadémián, a kisleány pedig- mezőgazdasági akadémián tanul. És öfc mindketten dolgoznak, a férjével, aki brigádvezetö. Nem kell rettegni a holnaptól. Tudják, hogy a szép termés, amit kint érlel a nyár, az övék. Aztán egymásután szólalnak fel a nehéz napi munkában elfá­radt, de most csodálatosan felfris. sült napbarnított emberek: kocsi­sok, növényápolók, brigádvezet®, állatgondozók. Feleségestül, gyerme­kestől átforrósodott) hangon mond­ják el egyrészét- azoknak, amit egész éviién tanultak, TVÍ ár 11 óra is elmúlik, de sen- ki nem álmos, nem bóbiskol. Mindegyik ki akarja egészíteni a I másikat. Mindegyik még tudna va- I hunit mondani a feltett kérdéshez. I Összekötik válaszukat a való élettel, * a munkájukkal. Ér' ik ők a párt szavát, tanítását, Tudják ők, hogy mit kell tenni, hogy kell dolgozni a szép jelenükért és a még boldogabb jövőjükért'. Tavaly náluk járt Ráköti elv! ars személyőrnél. Soha nem felejtik el tanácsait. Okos szavát, mosolyát, amelyből mindnyájuk szivébe hullt akkor bőségesen, íme, az uj tipusu emberek, akik dolgos időben éjfélkor még Marx- Lenin tanításairól beszélgetnek, de hajnali 4 órakor már indulnak rep­cét vágni, locsolni, kapálni, hogy helyt álljanak a béke, a szocializ­mus építése rájuk eső frontszaka­szán. Vége van az ünnepi estének. Be­fejeződött az oktatási év. a legjob­bak könyvjutalmat kapnak. Boldogan szorítja magához Or­bán néni is a Nyikolájcva: Az ara­tás c. regényét. Nagyon szereti a könyveket. Már kiolvasta az Anyát, Háború és béke, Vérző Spanyolor­szág, Uj ember kovácsa. És el $e tudná sorolni hirtelen hogy még miket. Azelőtt csak a munka, robot volt osztályrésze. Most olvasásra, tanu­lásra is jut idő. Minden nap kiol­vassa a Szabad Népet is. Azt mond­ja, hogy felüdiíi este, ha munka után hazatér. TEF iüriil az irodahelyiség, elin- ■ dúlnak a hallgatók, hogy az igazi vizsgához erőt gyűjtsenek még az 'éjjel, hogy az aratás, cséplés, betakarítás nagy munkájában bebi­zonyítsák: jó talajra hullt a tudás gyümölcse, nem volt hiábavaló a tanulás. Az előadó megelégedett niosoly. lyal néz u’-ánuk óa büszkeség csil­log okos szemén. Dávid Vasárnap, 1953 jun. 28. József

Next

/
Thumbnails
Contents