Zala, 1953. június (9. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-24 / 146. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜL JETEK I * Pártélet: Propagandista munkám tapasztalatai. — DlSz-fiata- lok a VIT sikeréért. — Előre a harmadik negyedéves terv sikeres megkezdéséért. — „Otthagytam a titoista poklot.*' — Alakítsunk át minél több cséplőgépet a gyorscséplésre. — Elmaradtak a begyűjtésben — kizárták a szabadpiacból. IX. évfolyam, 146. szám. AZ MDP ZALA MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Ára 50 fillér 1953. juníus 24. Szerda Ma estig fejezzük be az ősziárpa aratását! Kombájn a neszelei Dicsőség Sztálinnak tsz-ben (Tudósitónktól.) A neszelei Dicsőség Sztálinnak tsz-ben nagy a sürgés, mozgás. Az udvaron kék munkaruhás szerelők dolgoznak és a szelektort szerelik, állitják be munkára. Mindenki arról beszél, hogy a kombájn 22-én a délelőtt folyamán megkezdte az ősziárpa aratását. Gyorsan útbaigazítanak bennünket. Röviden megmondják, hogy hol arat az a gép, amely 4 emberrel egyszerre 75 ember napi munkáját végzi el. A tsz-nek 90 hold ősziárpája van. Egy 40 holdas ősziárpatábla aranysárga kalásztengere ringatózik a tsz-be vezető ut mellett. Majd rozs, búza, tavasziárpa, jól ápolt kapásnövények hatalmas táblái váltakoznak. Egyszer csak messziről feltűnik szemünk előtt a dombos, lankás mezőben az egyforma, ütemes gyorsasággal haladó barna szinre festett kombájn. Az úttól távol van az ősziárpa, ahol a kombájn megkezdte az aratást, de az utón haladó emberek megállnak és tekintetük a távolból morajló gép felé szegeződik. Lélekzetelfojtva állnak az emberek és arcukról öröm sugárzik, amikor csak mesz- sziről is, de láthatják azt a hatalmas gépet, amely megszabadítja a falusi dolgozók tömegeit a nehéz testimunkától. Gyalogösvényen két rozstábla között haladunk. A kombájn megállás nélkül, ütemes gyorsasággal halad előre. A tábla sarkán a könnyen és fürgén mozgó gépóriás minden nehézség nélkül kanyarodik és indul a tábla másik szélének. Tizennégy, tizenöt főből álló csoport követi a gépet. Egyik a tarlót, a másik a szépen rendre rakott szalmát félre tolva, a földhöz egészen közel hajolva keresi a szemet, szinte kutatnak, hegy találnak-e elszórva egy szemet is. Hiába minden fáradozás, mert senki sem tud, még csak véletlenül sem egy szemet se a földről felvenni. A kombájnt kisérő csoport tagjai gyorsan számolnak, amikor a kombájn 12 mázsás tartálya megtelik. Kiszámitják, hogy egy fél hold földet aratott le a gép, s már is előttük van a bőséges termés. A csoport tagjai között akadnak olyanok, akik azt mondják, hogy a szalma összetakaritása, behordása és kazalbarakása nagy munkát okoz. Ekkor előlép Tóth elvtárs, a felsőbagodi gépállomás igazgatója és megadja a választ a jelenlévőknek. A szalma kazal- barakásával semmi nehézség sem lesz, mert a rendre rakott szalmát a nap megsüti és gyorsan megszárad. Utána lógereblyével rendre húzzák, kocsikra rakják, ők pedig egy traktorral beállítják a szalmafelvonót és annak segítségével minden nehézség nélkül, akár 15—18 méter magas kazlakat is rakhatnak. Az emberek megelégedve csudálkoznak és az ott lévők arcáról látni lehet, hogy nagyon meg vannak elégedve a kombájn munkájával. Takács Ferenc, a felsőbagodi gépállomás felelős kombájn-vezetője vezeti a gépet. Vezetés közben le lehet olvasni az arcáról, hogy a szive dobogása összeolvad a gép egyenletes morajával. A tábla végére érnek, ahol gépkocsiba engedik a szépen megérett és teltszemü ősziárpát, s ez alatt az idő alatt pár szóra megállnak és beszélnek velünk. Takács Ferenc és Tóth Géza felelős kombájnvezetők határozott és rövid mondatokban adnak választ kérdéseinkre. Elmondják azt, hogy a gép uj, ma és tegnap arattak vele először, ők is uj emberek a gép mellett, de figyelik minden mozzanatát gépüknek, s igy kiismerik működését, öthónapos kömábjnvezető iskolát végeztek, elvileg megtanulták a gép kezelését, - megismerték a gépet, most azt hasznosítják a gyakorlati munkában. — A tegnapi nap folyamán már kipróbáltuk — mondja Takács elvtárs. — Édesapámnak Felsőbagod határában volt egy félhold ősziárpája és azt arattuk le először. Mindenki csudál- kozott, amikor odajártam a géppel az édesapám háza elé és egy fél hold ősziárpa termését zsákokba engedtük. Bebizonyítottuk községünk lakosságának, hogy kézzel sem lehet szemveszte- ségmentesebb aratást és cséplést végezni, mint a kombájnnal. Major Gyula tsz-elnök gyorsan kiszámítja, hogy mikor tudják ebből a kombájnnal csépelt ősziárpából teljesíteni beadásukat. Rövid gondolkodás után mondja. — Most beszállítás után azonnal áteresztjük szelektoron és kedvező napsütéses időjárás mellett forgatjuk, szárogat- juk az egyébként teljesen megérett ősziárpát és három nap múlva teljesítjük beadási kötelezettségünket. A Dicsőség Sztálinnak tsz dolgozói minden erejükkel harcoltak, a legjobb agrotechnikai eljárásokat alkalmazták a terméseredmények ;o- kozásáért. Most még szervezettebben dolgozik a termelőszövetkezet minden dolgozója, hogy határidő előtt, maradék nélkül teljesítsék állam- polgári kötelezettségüket: a beadást. Ebben a nagy munkában sokat segíti a szövetkezetei a felsőbagodi gépállomás. A kombájn még ösz- szeforrottabbá, még jobb harcosokká neveli a termelőszövetkezet és a gépállomás dolgozóit. Békearatás a nagyrécsei Vörös Októberben ß leienyei járás az első, az egerszegi az utolsó az aratásban Egy hete kezdődött meg Zala megyében az ősziárpa aratása. Községeink nagyrészében alapos, jó szervező munkával kezdték meg a várható bőséges termés betakarítását. Az aratás első napjai után a LETENVEI JÁRÁS jár az élen. A járás községeiben komoly harc folyik a szemveszteség legkisebbre való csökkentéséért. A járási tanács mezőgazdasági osztálya megfelelő munkát végez. A ZALASZENTGRŐTI JÄRÄS a második helyen áll az árpa aratásában. Ha minden órát kihasználnak és továbbra is hasonló lendülettel folytatják a munkát, úgy nekik is minden reményük megvan arra, hogy ma estig befejezik az ősziárpa aratását. A LENTI JÁRÁSBAN már elmaradás tapasztalható. Több községben meg lehetne kezde ni, sőt be is lehetett volna fejezni az aratást, de az esős időre hivatkozva halogatják a munkát. A járási tanács mezőgazdasági osztálya nem nézheti tétlenül ezt a lassú, vontatott munkát. A NAGYKANIZSAI JÁRÁSBAN ugyanolyan érettek az ősziárpák, mint a letenyei, vagy szentgróti járásban, mégis „hagyományaikhoz“ ragaszkodva az utolsóelőtti helyen kullognak. Vagy arra várnak, amikor a rozs is aratásra érik és egyszerre akarnak hozzálátni? Ennek sok-sok mázsa saem- veszteség lesz az eredménye. Nagyobb felelősséggel végezzék munkájukat! A ZALAEGERSZEGI JÁRÁS vezetői is tétlenül nézik az érett árpatáblákat. Több községükben, mint pl. Nagykapornakon, Puszta- edericsen még hozzá sem láttak az aratáshoz. Szervezetlenség, kapkodás jellemzi a munkájukat. A zalaegerszegi járástól többet várunk! Szervezetlenül végzik az aratást a megye gépállomásai Az eddig beérkezett jelentések szerint a megye 10 gépállomása közül eddig mindössze három kezdte meg az aratást: a letenyei, pölöskei és szentliszlóí gépállomás. Ezek teljesítménye is szégyenletesen alacsony. A gépállomások vezetői nem tanultak a növényápolás alatt elkövetett súlyos hibákból. Valósággal burjánzik a megye gépállomásainál a megalkuvás, téílenkcdés, szervezetlenség. Az aratógépek tétlenül hevernek, a vezetők pedig nem veszik észre, hogy a földeken beértek az árpák, egy-két nap múlva pedig hozzá kell látni a rozs aratásához is. A gépek irányításánál is fejetlenség mutatkozik. Egyik területről a másikra küldik azokat anélkül, hogy vhlami munkát végeznének. Itt az ideje, hogy az ÁMG megyei igazgatósága erélyes kézzel rendet teremtsen, megszüntesse a kapkodást, hogy gépállomásaink méltóképpen kive- hessék részüket az aratás nagy munkájából. Arányló arpakalaszok nnganak a szélben. A hatalmas árpatábla olyan, mint a hullámzó tenger. A távolból tompa gépzugást hallani. A domb oldalán arat a kombájn. Büszkék rá a nagyrécsei Vörös Október tagjai, mert a falu, de az egész megye arról beszél, hogy náluk dolgozik a megyében első ízben a kombájn. A gép ollója nyomán elterül az árpa dusszemü kalásza, néhány pillanat és máris megtelik az első zsák. Somodi Rudolf, a gép vezetője fekete szemű, barna fiú, örömmel tekint végig a learatott földön. Nem beszél sokat, inkább munkája és cselekedete árulja el, hogy jó munkával harcol a dolgozó nép kenyeréért. Szülei a múltban szegényparasztok voltak. Embertelen életmódban éltek, megaláztatva, nem becsülve. Aztán jött a felszabadulás. Kitartó hosszú ut vezetett odáig, mig elhatározta, hogy traktorista lesz, azután meg kombáj- nos. Az iskolán becsülettel helytállt és oebizonyitotta, hogy akar és tud dolgozni. Szombat, délután van, a nap utolsó pillantásait veti vissza. A mezőről egymásután igyekeznek haza az egyénileg dolgozó parasztok. Megállnak és várják, begy elhaladjon előttük a kombájn. — Csoda ez a masina! — k„á!t fel egy negyvenév körüli ember. — Csuda biz ez apám, de nem is olyan csuda, mint amilyennek hiszi —, szól a gép mellől egy fiatal szerelő. — Mikor aratják ezzel az enyémet? — kérdez tovább az egy:k. — Majd akkor, amikor maga is itt lesz ebben a nagy családban —, mutat a termelőszövetkezet hatalmas birtokára a trak tor ista. Somodi elvtárs komba j övezető mosolyog a beszélgetések hallatán. Gondolatában talán az villan meg, hogy a kombájnnak sikerült legyőznie az akadályokat. A gép munkája meggyőzte az embert. Besötétedett. Somodi Rudolf elvtárs leszáll a kombájnról, megvizsgálja, hogy éjszakai műszakra rendben van-e minden. — Egy kis lánclazulás, a világítás rendben, — szól az ügyeletes szerelő. — Na ha rendben, — szól Somodi Rudolf —, akkor induljunk. Várjunk csak! Mondják meg az elvtársak a pölöskeieknek, hogy az idén én, Somodi Rudolf ifjú kom- bájnos, versenyre hívom őket. A kombájn lámpáinak fényében utoljára megvillan mosolygós arca. Kezet fog, s ebben a kézfogásban benne van az az erő, amely győzelemre viszi az idei békearatást, Megkezdődött az aratás az andráshídai ÁG-ban Andráshidának példát kell mutatnia. Tudják ezt. a gazdaság dolgozói mindannyian. 23-án, kedden kora hajnalban dübörögve indult meg a kombájn a hatalmas ősziárpa felé. Utána négy kaszálógép. Fiatal marokszedő lányok sarlóval a kezükben, férfiak kaszával a vállukon vidáman meneteltek a gépek után. Megkezdő-, dött az aratás. A vidám arató sereg előző napon még a növényápolás! munkát végezte. Úgy dolgoztak, hogy az aratás megkezdéséig befejezzék aa esedékes növényápolást. Utolsó soron haladt a töltögető kapa a 81 holdas burgonyatáblán. Befejeződött a burgonya másodszori töltögetése. Szinte ezzel egyidő- ben tették le a kapát a munkacsapatok a 150 holdas kukorica- táblán. — Ez is tiszta — mondja az egyik munkacsapatvezető. —; Kezdhetjük az aratást. A kukoricát kétszer géppel és egyszer kézzel kapálták meg. Gyommentes már az 50 holdas magretek tábla is. Egyszer ló- kapázták és kétszer kézi kapával kapálták meg. Pár nappal ezelőtt fejeződött be a szelektálása is. Ugyanígy van ez az 53 hold cukor és takarmányrépa táblán is, a tábla gyommentes, szinte öröm végignézni a duslevelü répatáblán. ami bő termést ígér az and- ráshidaiaknak. Most a „Május 1“ és „Április 4“ növénytermelő brigád tagjai számot tesznek munkájukról, uj feladatokat beszéltek meg. Az aratás ideje alatt is figyelemmel kisérik a k.apásnövényeket és esetleges gazosodás esetén úgy szervezik meg a munkát, hogy a gyomirtást is elvégezhessék. Nagy segítséget nyújtottak a munkában a gazdaság dolgozóinak a gödöllői mezőgazdasági akadémia ittlévő hallgatói. Elméleti tanácsokkal látták el a dolgozókat és ugyanakkor átvették a helyes gyakorlati tapasztalatokat is. A hallgatók közül többen kiváló teljesítménnyel mutattak példát. Szajovics Ferenc 258 százalékos. Szőke Sándorné 232 százalékos, Giczi Illés 210 százalékos teljesítménnyel dolgoztak a növényápolási munkában. Most, hogy az aratás megkezdődött, fokozott lendülettel indultak munkába a csapatok, hogy gondos munkájuk eredményeként bő termést takarítsanak be. Mire várnak ? Nagykapornakon, Pusztaederi- csen, Pálfiszegen. Teskándon és Káváson még mindig nem kezdték meg az ősziárpa aratását. Za- laszentlászlón, Bocfőldén és Sa- lomváron pedig vontatottan, lassú ütemben folyik a munka. A minisztertanács határozata szerint a községekben a tanácselnökök felelősek az aratás, betakarítás gyors, szemveszteségnélküli elvégzéséért. A fenti községek tanácselnökei mit sem törődve ezzel rá sgm hederitenek az aratásra. Nem mozgósítják a dolgozó parasztságot, hiányzik a politikai felvilágosító munka. Hogyan akarják biztosítani az ország ellátását, hogyan akarják teljesíteni a gabonabeadást, ha maguk is az időre siránkozók sorába lépnek? Kihasználni minden percet! Ez legyen most a jelszavuk.
