Zala, 1953. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-14 / 138. szám

Fecsegő atyák és hallgatag gyermekek A ..Harpers Magazine" eimü amerikai folyóirat hasábjain ugy anarról a témáról irt két ame­rikai szépirő — Thornton Wilder és Malcolm Cowley. Cikkeik: észrevételek a mai amerikai if­júságról. A cikkírók egymástól függetlenül azonos tanulságot vonnak le. Ez már a elmekből is kitűnik. Az első cikknek: ..Hallga­tag nemzedék”, a másodiknak: ..Csendes pavilon a Bedlandban ’ a cime. Ami a cikkirókat illeti, burzsoá mértékkel mérve tiszteletreméltó emberek. Nem olyan rég még maguk is fiataloknak számítot­tak, bejárták a világot, s szilárd helyet biztosítottak maguknak a könyvpiacon. A MacCarthy-bi- zottság kopói nem szaglásznak a nyomukban. Otthon érzik magu­kat a reakciós folyóiratok hasáb­jain. Épp ezért nem érdektelen, amikor beismerik, hogy nem ér­tik a mai amerikai ifjúságot, ért­ve ez alatt a burzsoá ifjúságot. Meghallgatjuk őket anélkül, hogy a tudományosság és pontosság szempontjából komolyabb igé­nyeket támasztanánk velük szem­ben. Wilder három egymást váltó nemzedék jellemzésével próbál­ja vázolni az amerikai ifjúság legújabb történetét. E három nemzedék: 1. a jazz nemzedéke, 2. a kétségbeesett nemzedék, 3. a hallgatók nemzedéke. Az első nemzedék gondtalanul áttáncolta egész ifjúságát az el­ső világháború előtt és alatt. Ez vidám és fecsegő nemzedék volt, amely nem terhelte agyát pro­blémákkal és kérdésekkel. A második nemzedéket kegyet­len gazdasági válság sújtotta. Ez a nemzedék kétségbeesett... Még­is beszélt valamiről. A harmadik nemzedék a má­sodik világháború után ..elhallga­tott“.­z nem azt jelenti, hogy a mai amerikai fiatalok egy­általában nem beszélnek és nem táncolnak. Nem, alaposan hasz­nálják nyelvüket is, lábukat is. Agyuk azonban láthatólag nem játszik észrevehető szerepet éle­tükben. Amikor politikai néze­teikre, társadalmi érdekeikre, iro­dalmi Ízlésükre terelődik a sző, kitartóan hallgatnak. Wilder nemrég fiatal honfitár­sainak egy csoportjával hajózott haza Európából. Megpróbált kö­zeledni hozzájuk. Atyailag fag­gatta őket. Iparkodott behatolni lelkűkbe... Mindhiába. A fiatal­emberek minden arra irányuló kísérletére, hogy komoly beszél­getésbe elegyedjék velük, teljes .•apátiába estek“... A burzsoá szépirót megzavarta közönyük, sértette cinizmusuk. Ezek a fia­talok hallgatnak. Mi rejtőzik hallgatásuk mögött? — ..Talán óvatos kitérés az élet követel­ményei elől“ — találgatja Wilder. Wildert nyugtalanítja ez a hallgatás, s így ir: -A katonai hatóságokat kétségbeejti, hogy az ifjúság micsoda szégyentelen ★ Irta: D* Zaszlavszhij T*r ★ nyugalommal iparkodik kibújni a katonai szolgálat alól“. Ósdi limlomnak tekinti a katonai be­csület és a .hazafiság“ fogalmát. ytf ilder, akinek ez a magatar­tás sérti legnemesebb ér­zelmeit, patetikusan kiált fel: .A szülők kezüket tördelik kétség- ' beesésükben; a professzorok pa­naszkodnak diákjaiknak közönye és hűvössége miatt; a hadsereg aggódik; mi, az ifjúság régi ba­rátai, indulatba jövünk“. Hagyjuk Wildert a kézét törde­lő szülők festői pózában. Foglal­kozzunk most Malcolm Cowley- val. Ő nem üvölt, hanem szüköl. Malcolm Cowley előtt úgy tű­nik fel az Egyesült Államok egész mai irodalma, mintha az Bedlam, a hires londoni őrültek háza volna. A detektivirodalom hisztérikusan rikoltoz, visit, gör­csökben vonaglik, fintorog, ha­zudik, falra mászik. Gyűlölet töl­ti el a szocializmus és a demo­krácia iránt. S ekkor Cowley váratlanul meglát egy csendes pavilont. Ez a legújabb irodalom, amely a ..hallgatag nemzedék“ érzelmeit és hangulatát tükrözi. Az ágyak szélén jóságos tekintetű fiatalem­berek ülnék. Valamit mormol­nak, de nehéz megérteni őket. Könyveik apolitikusok és aszo­ciálisak, történelmenkivüliek, vagy egyáltalában nincs cselek­ményük, vagy ha van, színhelye ismeretlen és ismeretlenek a hő­sök. Cowley szerint ez eszmeiet- len irodalom. Hősei általában nem dolgoznak. A fiatal irók műveiben senki sem épít, senki sem tárja fel a föld mélyé­nek kincseit, senki sem dol­gozik a földeken, senki sem kereskedik, senki sem igazgat, senki sem bíráskodik. -.Jel­képes alakok“ — állapítja meg bánatosan Cowley. A fiatal szerzőket kizárólag az .-egyén“ érdekli, ennek a szónak a legszűkebb értelmé­ben. Azt mondják, hogy ők a ..tiszta művészet“ hívei. A ..hall­gatagok" irodalma hallgat az életről. XJ onnan ered ez a beállitott- ság? ..Azt hiszem — mond­ja Cowley —, hogy ennek indi- tóoka a félelem attól, ami a vi­lágban lezajlik... Az ifjúság ki­ábrándult e haladásból és a kul­túrából". Ezek a fiatalok termé­szetüknél fogva individualisták, de arra a következtetésre jutot­tak, hogy az egyének nem képe­sek ..elhárítani a világot fenye­gető katasztrófát“. A konszernek igazgatói, s a tudósok és a peda­gógusok egyformán tehetetlenek. Az ifjúság a ..katasztrófavárás- ban elzárkózik minden nemzet­közi, minden nemzeti, sőt min­den helyi érdek elől is“. Bezár­kózott egyéni élményei szűk kö­rébe. Egyébként még egy oka is van az ifjúság hallgatásának s a po­litika előli menekülésének. Cow­ley ezt írja erről: ..A vad nyo­mozás e napjaiban az amerikaiak megtanultak hallgatni nézeteik­ről, különösen ha van bennük egy kis eretnekség... Az értelmi­séget a félelem, az elszigeteltség és a tehetetlenség érzése tartja hatalmában.. A fiatalok egy része tehát hall­gat, mert titkolja politikai néze­teit. Ez nem tetszik a fecsegő ..atyáknak“, akiknek nem kell titkolniok nézeteiket. A fecsegő ..atyák“ — rossz bí­rái a ..hallgatag“ nemze­déknek. Úgy véljük, Wilder es Cowley részint tudatlanságból, részint szándékosan különböző jelenségeket dobáltak össze egy halomba. Nem hihetünk nekik egészen. Érdekes és fontos té­nyeket figyeltek meg és Írtak le, de nem képesek eligazodni ezek közt a tények közt. Ezért bizo­nyos fokig megrágalmazzák az amerikai ifjúságot. Azok a fiatalok, akik eltitkol­ják nézeteiket MacCarthy kopói előtt és ezért hallgatnak, termé­szetesen egyáltalában nem ha­sonlítanak azokra a fiatalokra, akik azért hallgatnak, mert nincs mit mondani ok, s általában fe­leslegesnek tartják, hogy bármit is mondjanak. Cowley nem tu­dott behatolni az előbbiek leiké­be, mert. nem is eresztették be oda Az utóbbiak leikébe sikerült bejutnia, de ott tökéletes űrt ta­lált. Érthető a fecsegek aggodalma. A hallgatás mindig aggasztó. Bár­mi is az oka, a burzsoázia esz­méi és politikai csődjére vall. Nincs az amerikai burzsoá saj­tónál fecsegőbb sajtó. Ám ifjú olvasói hallgatnak. Felhívják Őket, hogy harcoljanak Koreá­ban az ENSz lobogója alatt, ök hallgatnak. A politikai reklám az Egyesült Államok mindenhatósá­gát hirdeti. Ők hallgatnak.., Az áltudósok beleszakadnak már, annyit bizonygatják, hogy Amerikát nem fenyegeti gazdasá­gi válság. A fiatalok hallgatnak. Nem hisznek. Ez közvetlen kö­vetkezménye annak, hogy a bur­zsoázia eldobott és sárbatipert minden eszmét, minden demo­kratikus szabadságjogot, megrot­hadt, s mér bölcsőjében megfer­tőzte ujsrülött nemzedékét. A kiábrándultság, az apátia és a ci­nizmus azokból a magvakból kel­tek ki, amelyeket az amerikai politika és az amerikai irodalom vetett el. gyesek azért hallgatnak, mert csalódtak minden út­ban, sehova nem mennek és nem akarnak menni. Mások viszont azért hallgat­nak, mert utat keresnek, az élet mélyére néznek, gondolkodnak. Ezek az amerikai ifjúság egész­séges elemei. Sokan belső válsá­got élnek ót. Ez a burzsoá illú­ziók válsága. — Aki kelés, az talál. Az amerikai sajtó az olaszországi választások eredményéről Moszkva (TASzSzj, Az amerikai burzsoá sajtó félreismerhetetlen csa­lódással fogadta az olaszországi vá­lasztások eredményeit. A „Scrlpps- Howard" sajtótröszt tudósítója —; rámutatva arra, hogy az Egyesült Államok kormánya ,,a háború befe jezése óta több mint 3 milliárd dol­lárt fektetett Olaszországba1' — kije­lenti, hogy a választások eredményé bői Ítélve á „Nyugat háboruutáni olaszországi politikája kudarcot val­A „New-York World Telegramm and Sun” szerkesztőségi cikkében azt írja, hogy mivel az amerikai dollá­rok nem biztosították de Gasperi győzelmét, a kongresszusnak meg kell .változtatnia Olaszországgal szemben folytatott politikáját. A Washingtonban megjelenő „Star1' szemléi rój a hangsúlyozza, hogy de Gasperi főképpen At'nerika- bárát politikája miatt szenvedett vé­íótr. reségét. IDŐJ A KA® JELENTÉS Várható időjárás: változó felhőzet, többfelé záporeső, zivatar. Mérsékelt légáramlás, a hőmérséklet alig vál tozík. Várható hőmérsékleti értékek: reg­gel 14—17, délben 23—26 fok kö­zött,-v AZ AMERIKAI képviselőház külügyi bizottsága úgy határozott, hogy az úgynevezett külföldi se gélyprogrammot 475 millió dollárral csökkentik. A bizottság jelentése szerint a nyugateurópai országoknak nyújtandó katonai segély automati­kusan csökken egymiliiárd dollár él­tekben, ha a szóbanforgó országot addig nem hozzák létre az európai védelmi, közösséget". — A CGT kongresszu/a határoza- ■:ot hozott a franciaországi kormány- válsággal kapcsolatban. A határozat hangsúlyozza: a jelenlegi franciaor­szági kormányválság, amely a foko ■ 'ó munkanélküliség és gazdasági válság nyomán következett be, azt bi­zonyítja, hogy Franciaországban ko moly válságba került az atlanti tömb politikája. A határozat olyan konnápy alakítását követeli Franciaországban, amely biztosítja a vietnami háború megszüntetését, könnyít a katonai kiadások terhén, megszünteti a szak szervezeti vezetők üldözését és hoz­záfog Franciaország szociális és gaz dasági problémáinak a dolgozók ér­dekében való megoldásához. Elméleti színvonalunk emelését segíti elő az ihik. íMUTSZOLSÍLTATÁS Á bék@V!lágm©igal@Rn élharcosai PAUL, ROBESON A reakció terrorhadjáratának füzében folytatja bátor har­cát a haladás, a jobb élet, a bé­ke ügyéért Paul Robeson, a Nem­zetközi Sztálin-békedijjal kitünte­tett, világszerte ismert nagy néger énekes és közéleti személyiség, a Béke-Világtanács tagja. A mai Amerikában él és küzd, ahol bo­szorkányüldözés és börtön vár a béke hiveire, ahol faji megkülön­böztetés és elnyomatás a négerek osztályrésze. Tiszta művészete, ha­talmasan zengő hangja tulharsog- ja a háborús hisztéria rikácsolását, diadalmas erővel hirdeti a nép ügyének erejét. Paul Robeson nemcsak kivételes tehetségű ének­művész, hanem kiváló szónok is: az emberiség legszebb reménysé­géről, a békéről szónokol, dalba fogja a négerek mérhetetlen szen­vedéseit, megszólaltatja népé­nek szent törekvéseit. Hangja harcra hiv és erőt ad, ha az igaz ügyről van szó, vádol és leleplez, ha a nép ellenségeit ostorozza. Detroit és Flint sztrájkoló autó­ipari munkásainak, Masaby sztráj­koló bányászainak Robeson a nép jogairól énekel. A harcoló köz- társasági Spanyolországban, a lángoló spanyol földön a lövész­árkokban énekelte el szabadságsze­rető dalait, emelte fel szavát a fasizmus terrorja ellen. Angol szövőmühkásoknak, francia ten­gerészeknek, algíri parasztoknak és svéd rakodómunkásoknak da­lol, hatalmas sikerrel lépett fel Európa hangvérsenydobogóin — s a nép mindenütt, az egész vilá­gon szivébe zárta a Nagyszerű művészt. obeson nehéz és dicsőséges utat tett meg. Apja sze­gény néger volt, aki fiatal korá-| ban rabszolgamunkát végzett sj Egyesült Államok déli részének ültetvényeim Robesonnak hatal­mas munkájába, rengeteg fárad­ságába került, mig hazájában elvé­gezhette a főiskolát. Jogi diplo­mát szerzett — de közben zsellér volt, vagy téglagyári rakodó, ven­déglői mosogató vagy alkalmi munkás. Ritka szinész- és énekte­hetsége korán a színpadra vezette Robesont, aki a faji megkülön­böztetés zsarnoki törvényei miatt jogi pályán nem tudott elhelyez­kedni Amerikában. Az amerikai reakció gyűlöli Ro- besonl — gyüiöli és fél tőle. Ret­teg az énekes dalaitól, amelyek­ből nagyszerű művészi erővel árad a nép erejébe vetett mély­séges hit, retteg a szónok igazsá- gós szavaitól, amelyekre felfigyel Amerika s az egész világ. Az amerikai reakció meg akarja tör­ni; pl akarja hallgattatni, örökre el akarja némitani Robesont. Minden lépését nyomon követik az FBT-kopók. A gyűléseket, ame­lyeken felszólal, gyakran rendőr­kordon övezi, a hangversenyeket, ahol énekel, nem egyszer fasiszta suhancok támadják meg. Az utób­bi években a kormány titkos pa­rancsára bezárultak előtte a hang­versenytermek kapui, hangját nem veheti lemezre egyetlen vál­lalat sem. Útlevelét megvonták: lezárultak előtte Amerika hatá­rai. Az imperialista ssitó és rádió hosszú évek óta dühödt rágalmak­kal próbálja beszennyezni hírnevét Robeson — vagy ahogy világ­szerte nevezik; „a béke dalosa1' — bátra nviseli el a hajszát és ül­dözéseket. Hasztalan zárják le előtte a hangversenytermeket, Ro­beson elmegy a négerek nyomo­rúságos viskóiba, s ott énekel, hangja bátran csendül fel a nagy­városok munkásnegyedeiben, a szabadtéri hangversenyeken, ame­lyeket Amerika haladó erői ren­deznek tiszteletére, A haladó amerikai sajtó nem­régiben közölte, hogy Robeson hívei és barátai vállalatot alakítottak, amely a kormány tilalma ellené­re hanglemezre veszi és terjeszti a művész dalait,, A nagy néger énekművész a népgyüléseken, mielőtt énekelni kezdett, minden alkalommal be­szedett tartott, vázolta azt a ha­talmas küzdelmet, amely a hábo­rú és a béke erői között folyik. A kormány most megtiltotta Ro­besonnak, hogy „politizáljon“. Ám legyen! Robeson most nem tart beszédet, de énekszámai előtt röviden ismerteti az ének tar­talmát, e rövid ismertetés mon­danivalóját jól megértik hallgatói, hiszen a művész a néger nép jog- fosztottságáról, a munkások har­cairól, a világ népeinek békevá­gyáról, a Szovjetunió népeinek boldog életéről énekel. J 949-ben Robeson résztvett a Béke Híveinek párizsi kon­gresszusán. Szavai büszkén cseng­tek, amikor ezeket mondotta: „A négerek, akiket meglincselnek és büntetlenül meghurcolnak, akiket faji megkülönböztetéssel üldöz­nek, a négerek, akiket gettóéletre kárhoztatnak és akik szabad pré­dái a rendőrterrornak — sohasem fognak azok ellen harcolni, akik országukban rövid idő alatt meg­szüntették az embernek ember ál­tal való kizsákn/myolását“. E be­szédéért vontáií meg útlevelét s akarják megakadályozni azóta is, hogy résztvegyen a nemzetközi békemozgalom nagy összejövete­lein. Az igazság szava azonban út­levél nélkül utazik országokon, határokon át s Robeson — ha sze­mélyesen nem is —, de résztvesz a ^nagyjelentőségű találkozókon. Viaszlemezre vett hangja felcsen­dül a népek tanácskozásain, hirt ad meg nem alkuvó harcáról, tö­retlen kitartásáról. Hazájában ma ő az elnöke annak az országos ta­nácsnak, amely az afrikai népek szabadságharcát segiti, alelnöke a Haladó Pártnak, az egyetlen olyan pártnak, amely nemzeti békepro­grammal lépett fel a legutóbbi választásokon. Robeson a „Free­dom“ (Szabadság) című harcos né­ger lap főszerkesztője, s egyik ve­zetője az „Amerikaiak békemene­te“ nevű szervezetnek. Robeson többször járt a Szov­jetunióban. Az ott töltött időt „az igazi élet egyetemének“ nevezi, s büszkén vallja: ,.A Szovjetunió odaadó és őszinte barátja voltam, vagyok és leszek mindig.“ em, a haladás ellenségei so­hasem fogják tudni meg­törni Paul Robeson erejét, hiszen ez az erő a népből fakad, soha­sem fogják tudni elfojtani mesz- szecsengő hangját, hiszen ez a hang a néger nép, minden becsü­letes amerikai szabadságvágyát, s békevágyát fejezi ki. Befejeződött a balkáni tömb katonai képviselőinek athéni tanácskozása (MTI). Athénben — mint isme­retes — szerda óta tárgyalások folytak Jugoszlávia, Görögország és.Törökország vezérkarának kép­jeléi Között. A tárgyalások be­fejeztével közzétett jelentés a „Reuter" tudósítása szerint han­goztatja, hogy a küldöttségek a három ország „közös védelméről“ tartottak tárgyalásokat, melyek „a teljes egyetértés szellemében" folytak. Carney tengernagy, az amerikai haditengerészet újonnan kineve­zett vezérkari főnöke, az Atlanti Szövetség volt déieurópaí főpa­rancsnoka a nyugati hírszolgálati irodák jelentése szerint pénteken kétnapos bucsulátogatásra érke­zett Athénbe. A repülőtéren adott sajtónyilatkozatában kifejezte azt a reményét, hegy Tito-Jugoszlá- vía minél hamarabb csatlakozni fog az Atlanti Szövetséghez. „E csatlakozás felé — mondotta Car­ney az „AFP“ tudósítása szerint — nagy lépést jelent a Görögor­szággal és Törökországgal kötött egyezmér\y.“ ( í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents