Zala, 1953. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1953-04-26 / 98. szám

megvesztegetés csalás, erőszak Hosszú évtizedek óta az amerikai népen kút párt: a köztársasági pár és az úgynevezett; „demokrata“ párt uralkodik. Az előzd elnök, Tru­man, demokrata páni volt- az uj amerikai elnök, Eisenhower tábornok pedig’ köztársaság-pár.i. A két párt között azonban nincs semmi lénye­ges különbség-. Mindkettő az ameri­kai tőkések, gyárosok, bankárok, milliárdosok érdekeit szolgálja! Egyik kutya, a másik eb! Engels Frigyes, a marxizmus egyik nagy megalkotója már a múlt szá­zad végén leleplezte a köztársasági és a demokrata párt űzőiméit. Meg­állapította, hogy a két párt a poli- likai spekulánsok két nagy bandá­ja, alak váltakozva kezükbe kapa­rintják az államhatalmát és azt a leg piszkosabb módon saját piszkos céljaikra használják ki. Az amerikai nép pedig- erőtlen a politikusoknak ezzel" a két nagy szövetségesével szemben, mely állítólag a nemzetet szolgálja, a valóságban azonban uralkodik rajta és kifosztja. fi milliárdosok választanak. Mindkét párt a nagytőke párja. Éppen azért, végeredményben .mind­egy, hogy a megismétlődő választá­si komédiából melyik párt kerül ki győztesen. Az elnökjelöltek kiválasz­tásában a szavazónak a szerepe a logkevésbbé fontos. Rákosi Mátyás elvtárs tavaly a „Népi demokráciánk útja“ című ta­nulmányában az amerikai választá­sokkal foglalkozva a köve kezüket ál­lapította meg: „A végső döntés a ,,nemzeti konvenció“ nevű gyűlésen történik, illetve annak egy mellék- szobájában, ahol a 12—15 legbefo­lyásosabb „boss“’ (politikai főnök) f allasz tó szivarfüstben és rengeteg whisky elfogyásáésa után megal­kuszik a legmegfelelőbb jelöltben. A legmegfelelőbb jelölt mindkét párt­ban az. aki a maroknyi .boss“' iga­zi gazdái, a Morgan-liockofeller-Du­ponfc családok, a nagy bankok, a ha­diipar’, acélipar, repülőipar, petróle- umforrások néhány milliárdos tulaj­donosa legmegfelelőbbnek tart. Erre a két jelöltre szavazhat „szabadon“ •az amerikai választó. 8 minthogy ezeknek a milliárdosoknak a kezében van a Sajtó, a rádió, a mozi, az is­kola. az egyház, a szakszervezetek legfőbb vezetője, az amerikai nép jórészét meg tudják téveszteni.“’ fi választási adó eredménye: 11 millió fogfosziott rnuRKás. Az amerikai alkotmány papiron széleskörű szavazatjogot biztosit az állampolgároknak. A valóságban azonban mintegy 50-félo korlátozó rendelkezés fosztja meg a dolgozók millióit a szavazati jogtól. A válasz­tói korhatár az Egyesült ÁUamOk­ban indokolatlanul magas: egyes ál­lamokban csak a 30 óvnál idősebbek szavazhatnak. Aljas és ravasz kor­látozás az egyes déli államokban ér­vényben lévő úgynevezett „választási adó“. Az adóhivatal nem küld fel­szólítást, ha valaki ezt az adót nem fizeti be, de aki nem fizeti, az — nem szárazba.! — így természetesen a lakosság legszélesebb rétegei ki­hullanak a választók sorából. Elóg egy példa ,.a választási adóval“ űzött (»elfogások megvilágítására: a déli államokban 11 millió fehér és néger ipari és mezőgazdasági mun­kást foszt meg ez a bűnös rendel­kezés a szavazati jogtól! Az amerikai választójogi törvény azt- is kimondja, hogy csak az sza­vazhat, aki ir és olvas angolul. E,z a rendelkezés az amerikai bevándor­lói tak nagy tömegeit üti el a •vá­lasztójogtól, hiszen közülük nagyon sokan nem tudnak elég jól angolul. Újabb amerikai millióktól rabolja el a szavazati jogot az a korlátozás, hogy a válasz.óknak hosszabb ideig egy helyben kell lakniok. Alabama államban például nemcsak azt kell igazolniok a szavazóknak, hogy egy éve ugyanabban a megyében laknak, hanem azt is, hogy 3 hónapja ugyanabban a kürze-ben tartózkod­nak. Az egyhelyben lakás követelé­se kizárja a választásból az ipari és mezőgazdasági munkások és parasz­tok millióit, akiket az éhség, a mun­kanélküliség városáról-városra és egyik vidékről a másikra üz! Egymillió néger — négyszer szavazó. Alabama államban egymillió 100 ezer néger lakik, do — minden em­beri jog . arculcsapására és megcsú­folására — mindössze négyezer né­gernek van csak szavazati joga! Az amerikai nagytőkések bandi­tákhoz méltó módszerekkel tartják távol az amerikai dolgozók millióit a szavazóumáktól. Nincsenek fekin- ettel semmire ‘ és terrorral, csalás­sal, megvesztegetéssel biztosítják va­lamelyik nagytőkés párt — a köz- társasági, vagy a ,.demokrata“ pár! sikerét. -—- pénzük van és a szavaza­tokért hajlandók üze ni. Az ame­rikai sajtó beszámolt arról, hogy a legutóbbi elnökválasztás, alkalmával Oregon állam küldöttei 47.407 dol­láréit adták el szavazatukat a mai amerikai elnöknek, Eiscnhowcrnek. A „Cleveland Press“ című lap ar- ról ir, hogy a múlt. évben Cleveland város egyetlen választó körzetében a szavazatok egyharmada — 11 ezer — hamis volt! A csaláshoz, a hami­sításhoz, a megvesztegetéshez lelki- ismeretlenségre, arcátlanságra és ren­geteg pénzre van szükség. így már ér the ö, hogy a legutóbbi elnökvá­lasztás 150 millió dollárba került. Ezt a hal almas összeget az egyre gazdagodó amerikai milliárdosok bo­csa jtják a köztársasági és a „demo­krata párt“ rendelkezésére. a választók (ele nem szavaz. A jogfosztás, a csalás, a félreve­zetés Amerikában minden képzeletet felülmúl. Ez magyarázza, hogy az amerikaiak jórésze nem ’is érdeklő­dik a választások iránt. Az amerikai „szabad“ választások úgy folynak le, hogy a választóik felo egyáltalán nem szavaz. Az elnököt önnek meg­felelően a felnőtt lakosság 25—30 százaléka választja meg. A ké't nagytőkés párt kezében tartja a rendőrséget, a bíróságot és kegyetlen terrort fejt ki a haladó gondolkodású amerikaiak ellen. A legutóbbi amerikai elnöki választás idején a haladó párt gyűléseit nem engedélyezték, a párt ínyeit üldöz­ték. megfélcmlitet, ék. A mai Amerikában a gyárosok, a bankárok, a milliárdosok kezében van a hatalom, az állam és a sza­vazás sorsa is. ők mondják meg ki lesz a képviselő, ki lesz az elnök, A dolgozónak pedig ebben a pokol­hoz hasonló kapitalista világban — amint Marx Károly annak idején megállapította — csak ahhoz van .joga, hogy „három vagy hat éven- kint egyszer eldöntse, hogy az ural­kodó osztálynak melyik tagja kép­viselje és nyomja el a népdt.“ Maim megállapításának igazságé az amerikai választás és a mai ame­rikai élet ékesszólóan bizonyítja, Égpii DÉpliiiV'áíöSÉÜZ! Kedves Elv társak! Nagyrócse község népkönyvtá­rának, melynek vezetője vagyok, 324 kötet könyve van és 223 ol­vasója. Míg elértem az átlag havi 400—450 kölcsönzést, kitartó, szí­vós név élőmunkára volt szükség. S ment, hogy a tavaszi mezőgaz­dasági munkáik megszaporodtak, még nagyobb feladjunk, több tennivalónk van nekünk, könyv­tárosoknak. a személyi agitáció állandó fokozása és a ,,hóna!j“- kölcEönzcs beállításai eredmé­ny emket javítja. Most. amikor május 17-én dol­gozó népünk tlaniubizonyságot tesz q szavazó urnák előtt pártunk és államunk iránti bizalom és szere­tet jeléül, felkérem a megye ösz- szes népkenyvtárosait hogy mun­kájuk megjiavi-tásávail harcoljanak a szavazás jó eredményéért és a békéért. SZATAI LÁSZLÓ nagyrécsei népkönyvtíáros. i’mwimiwiiiMwii,«irffl> ■ iwmbmwwi j jh ........ Mo zaikok a Szovjetunió es a nép! demokráciák ipari életéből Óü-IaSHaBU. A Üzo\ jtí-unióban üzembo helyezlek -több (.fEK—120 :ipusu óriásdarut. Ez az elektromos kétkonzolos óriásdaru 120 tonna súlyt emel fel és ennek segítségév«! a vasúti hidak építésénél a leg" munkaigényesebb folyamatokat, em­beri erő igénybevó éle nőikül vé­gezhetik el. A daru például a ten­gelyekről leemeli és a helyére il­leszti az óriási, 34 méter hosszú, kö­zel 120 tonna súlyú hidnyilás-szer- kezefeket. A hidnyilásszerkezetek beüleszitését különleges önjáró be­rendezéssel végzik. Az uj danr segítségével a hidnyi- lás-szerkezetek beillesztése lénycg-e- sen rövidobb idő alatt történik az eddigieknél. Az egyik uj vasútvonal hídjainak! építésénél például ezzel a módszerrel három hónap alatt körülbelül egymillió rubelt takarí­tottak meg. VULKANIKUS TŐZEG- Az üvegipar uj, értékes nyersanyaga — a vulkanikus tőzeg. A lengyel „Zabrze“ üvegkohómüveknél kísér­hetők folynak egy újfajta nyers­anyag, a vulkanikus tőzeg felhasz­nálására- Az uj nyersanyag felhasz­nálásával az eddig szükséges szóda­mennyiség 72 százalékkal csökken és az igy készített üveg minősége fe­lülmúlja a régi eljárással gyártott üveg minőségét. Az újfajta nyersanyag alkalma­zásával szovjet tapasztalatok alap­ján első ízben Zbígnev Uijasz, a krzemiani Technológiai Intézet mun. kaltársa, foglalkozott. A bíborát óriumi próbák sikere nyomán már megkezdőd­tek az üzemi kísérletek is. Az új­fajta nyersanyag előnye az, hogy nagy mennyiségben található Len­gyelországban és ezzel lehetővé vá­lik a szódabehozatal csökkentése. VIZÖBLITÉSES EURÁS. Uj módszer az olajkutak fúrásánál. A ,.Kujbisevnyefty“ olajipari egyesü­lésnél nemrégiben újfajta eljárás­sal végezték az olajkutak fúrását: a kemény kőzetekben uj, vizöblité- ses módszert alkalmaztak. Az érde­kes eljárást Usztycnko mérnök, Mu­hin. ós Volkov íurómester dolgozta ki. Az újítók kutatásuk közben rájöt­tek, hogy a kemény kőzetekben a túri binameghajbásu fúrógépeknél és a nagyteljesítményű (szivattyúknál sokkal sikeresebb a fúrás ha azt vízzel végzik­Muhin brigádja a 14. számú olaj kút fúrásénál már ezt a módszer alkalmaz a és kétszeres normát tel j esitett. Ezenkívül u fúrás idejét nyolc nappal lecsökkentél te és több mint. 40.001) rubelt takarító't meg. Azelőtt ez a brigád is az agyagba bares módszerével dolgozott. A- agyaghabarcs elkészítése több em­bert veri igénybe. A vízöblítése* fúrás bevezetésével ezek az emberek más munkára szabadultak fel. A megkezdett kísérleti munkában resztvettek más furómesterek is és igy a vizöblitéses fúrás alkalmazá­sával eddig 14 olajkutat fúrtak. Egy fúrólyuk mélysége átlagban 1.G27 méter volt. Ezeknél az olaj kutak fúrásánál az agyaghabarcs és a tartalékaikat részek megtakarítás» közel 300.000 rubelt ’eredményezett. A tervek szerint, a mély olajku tak vizöblitéses módszerével végzik majd a kemény kőzetü volgamend olajlelőheJyekcn a kutak fúrását is. A FÉMFELDOLGOZÓ IPAR UJ GYÁRTMÁNYAI A ROMÁN NÉPKÖZT ARS ASÁGBAN Ä fémfeldolgozó ipar a Román Népköztársaságban olyan uj termé­keket gyárt, amelyeket a múltban külföldről kellett importálni. A vállalati és üzemi étkezdék, a közélelmezési vállalatok ma már a hazai fémipar uj gépeivel dolgoz nak. Ilyenek például a villamos burgonyahámozógépek és huSfirlö- gépek, a zöldségdarálógépek és ke- nyórvágóg’épek, dagasztógépek, sUj. Ezek a vállalatok és üzemek rö­videsen a román ipar újabb tenné keit fogják használni. A közeljövő ben bevezetik a román gyártmányú villamosórákat. és számológépeket. A román fémfeldolgozóipar uj lev. mékei között szerepelnek a kerámia- szigetelővel ellátott autóalkatrészek. Ezzel egyidejűleg fokozódik a háztartási cikkek gyártása. így pél­dául 1952-ben 20 százalékkal emel­kedett a többljángu és sütővel ellá­tott, gáztűzhelyek termelése 1951-el szemben, 13 százalékkal emelkedett a gázpalackok termelése, 45 száza­lékkal növekedett a zománcedény- gyártás, s'b. Ennek az ipari szektornak a .munkásai nagymennyiségű hulladék anyagot használnak fel több ilyen és ehhez hasonló termék, mint pél dául a -különféle tipusu lakatok elő állításánál, A zalaszentgróíi gimnázium kirándulása a dábronyi állami gazdaságba Iskolánk tanulmányi kirándul ás keretében felkereste a d’abronyi állami gazdaságot — írja levelé­ben Pár Alajos —. Meglátogattuk a gazdaság minden területét az almafaüilte'ivényt, e. halastavat, az épülő öntözéses gazdaság völgyzá­ró gátját. A gazdaság agronómusa szívesen adott választ kérdéseink re. A gazdaság rr.egldkdnlése után röplabda- és ssztaliteniszmérkő - zést rendeztünk a gazdaság dol­gozói és iskolánk tanulói között­nem szorul ökölbe a keze erre a gyalázatra? Az állam „anyagilag képtelen“, de a tönkrement, min elemiktől megfosztott dolgozó pa­rasztok önsegítése hozzon megöl, dást! A kár — mint a lap irta — a gazdaközönsegé, nem az államé. Bezzeg az adót azt behajtották csendörfedezettcl, árveréssel: az az államé volt. A faluba csak annyi került belőle vissza, ameny. nyibe a csendőrök, jegyzők, vág. lehajtók fizetése került. Az állam anyagilag képtelen segíteni: nem csoda, amikor Darányi kegyelmes ur Badgasteinben vitéz Biró György ur Salzburgban s a többi néhány ezer ki tudja merre fo­lyatta szét a magyar nép verejté. kéből kisajtolt pénzt. A kormány, zat a nyomorgókon való segités helyett óva intette a sokezer pen. gös jövedelműeket : „Tessék lezárt ablak mögött pompázni, mulatni.“ Csesztregiék, Szomiék és még hány százan, országszerte pedig milliók ott kuporogtak a kamrák, ban, viskókban, barakkokban, föld. kunyhókban, Wi énben, Salzburgban, Badgasteinben, Mente Carlóban ezrek, milliók úsztak el — a mór. zsából pedig 10 pengő jutott Csesztreglné tenyerébe. S a Horthy-rendszer arcátlan­sága végtelen. Bornemissza mi niszter ur ezekben a napokban tartott Nagykanizsán beszámolót a kormány egyesztendei „alkotá- ®*irói.“ Aki kiváncsi rá, hogy mit! mondott a miniszter, ne sajnálja a fáradságot: a Megyei Levéltárban megtalálja a ZALAI KÖZLÖNY 1937 augusztus 31-i számában. Sokat, nagyon sokat beszélt. Ezt az egyet tudtak ők: a semmiről is beszélni. Itt csak néhány sort idézünk a lapból: „Negyed 9 óra elmúlt, mikor a kongresszus első napja véget, ért — írja a ZALAI KÖZLÖNY augusztus 31-i számában _és 9 ó ra után kezdetét vette az 550 terítékes vacsora Bornem­issza és Bethlen tiszteletére. Az első fogás után vitéz gróf Te. leki Béla főispán méltatta Horthy Miklós kormányzó nem­zeti újjáépítő munkáját, a gondviselés küldte a magyar nemzet életébe öt, aki bátor hősiességével, bölcs kormányzá­sával, férfiú erényeivel, békés utjelzésével kivezeti ezt a nem­zetet a trianoni pusztaságból az Ígéret földjére. A magyarok is. lene sokáig éltesse őt ennek a határszéli városnak és ország, nak, 550 teríték. Vájjon mit vacso. ráztak ezen az estén a kanizsai barakkokban, mit vacsoráztak Andrássy gróf hajléktalanná vált cselédjei ?... Szeptember 11-én a miniszter­tanács napirendjére került a za­lai árvíz ügye. Aztán többet nem esik szó a károsultak segélyéről. Nyilván úgy gondolta a minisz­tertanács, semmi értelme a se. gitésnek, mert szeptember 17-én, 28-án, 29-én, 30-án, október 28-án egymásután újabb árvíz öntötte el a letenyei vidéket és a mura­menti községeket. Ezért hát a képviselöház napirendre tért az események fölött. A Gömbös-sircrnlékre a képvise. löház ugyanezen a napon azonban 25 ezer pengőt szavazott meg. Ide juto>t,t pénz. S hogy a földhöz, ragadt, nyomorgó nép se marad­jon üres kézzel: ARANYOZOTT, ÜVEGFALÚ, FEHÉR VASÚTI KOCSIBAN ZALA MEGYÉBE HOZTAK A SZENT JOBBOT. (ZALAI KÖZ­LÖNY 1937 október 31.) ★ 15 év mv.lt el azóta. Nézzük 'napjaink eseményeit. Póvtunk és kormányunk 3 év alatt millió fo­rintot fordított megyénkben csa­tornázásra, patakok mederbővíté­sére, víztelenítésre, g átépít ésrv. Jelenleg is folyik a Zala medré­nek szabályozása, évente állag 1.5 —2 millió forint költséggel. Lenti­ben árvédelmi töltést, építettek 350 ezer forint értékben. Zalabaksán Partbizlositásra, 200 ezer forintot fordított népi demokráciánk. Tót- szerdahelyen 200 ezer forint érté­kű csatornázás történt. Muraszc. menyén jelenleg is folyik a csa lómázás. Folyik a karc a termé­szet erői ellen. , 1950-ben a tótszerdaJi>clyieket is ruét árvízkár érte. Andrások Vin- 1 ce házát összedöntöbte a viz. De három hét múlva mán' állt a cse­réptetős uj ház, melyet dolgozó népünk állama építtetett Andrások Vincének. A dolgozó nép országa a mi or­szágunk. Minden, ami ebben az országban történik, a dolgozókért van. Erről ir nagy szeretettel Andnysvk Vince levelében: jCéttaftiiufZs. Azuíit i wiíwi«« y. n Útügyi* <■ * & Jtyc-tí\Á*/Co f­ycLufryfa eMjúiÚiufsb t Ut? /crvn A jaZu/Lyt+tjyr* úfu feledt l'fCÍjfttn f LU3&i3 S&UiwúU * itiicCm.it. •'A felszabadulás után szilit én árvízkárosult voltam, de a demo­krácia és szeretett vezérünk, Rá­kosi Mátyás elvtárs gondoskodott rólunk. Ezért, nagy hálával tarto­zunk neki. Továbbá a demokrácia lehetőséget nyújtott a két fiamnak is. Az egyijc Budapesten van egyetemen, a másik pedig Várpa­lotán van bányásziskolán, ★ Két hirt adunk még itt: két világ egy-egy hire, a múlté és a jelené: A KORMÁNYZÓ ÉS FELE SÉGE RANG REJTVE ÜDÜLNI UTAZOTT AUSZTRIÁBA (ZALAI KÖZLÖNY 1937 alig j 28.) Horthy Miklós kormányzó és í felesége csütörtökön délután Gödöllőről teljesen rangrejtve üdülés céljából külföldre utal­tak. (Ezekben a napokban dön­tötte romba az ár a clélzalai községeket.) RÁKOSI ELVTÁRS LÁTO­GATÁSA A GALLYATETÖN ÜDÜLŐ SZ UH A KALLÓI LÁ­NY ÁSZHÖSÖK KÖZÖTT. (BÉ­KE és SZABADSÁG 1953. jatt.. 11.) Vrábik Lajos frontaknász beszél: •El voltunk zárva, de a bányatelefon működött. A víz emelkedett. Csütörtök lehetett, délután 5 óra. Poráczki János főakhászhriyottes szólt le: — Tartsd a telefont. Pestről fog­nak beszélni veled. Néhány pil­lanatig csend volt. Csak a hu­zalok neszét hallottam. Néhány pillanat múlva megszólalt a. te­lefonban Rákosi elvtá/rs hangja: — Vrábik elvtárs, élnek mind iJt tizenheten? — Élünk, RáJi-osi elvtárs. —- A reményt né adják fel. Tartsák magukat bátran, ígérem, lwgy mindnyájan élve fognak kikerülni a bányából" És 1953. január 1-én Rákosi elvtárs meglá-ogatta a Gallyaié’ ‘ön üdülő megmentett 17 szuka" leállói bányászhőst. Ami» a párt, amit Rákosi elv" társ eddig ígért, valóravált, s vtu lóraválik mindig. Vasárnap, 4953 ápr, m. 4 \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents