Zala, 1953. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1953-03-22 / 69. szám

A PAPI MAIiAC Móricz Zsigmond: Uj világot teremtsünk Megjeleni: a Néplap 1910. február 23-i szirmában. Az 1930-as évek nyomo- ruaágát sírta el a gyóntató, székben az apát urnák egy havas téli estén Pór néni. Mit is mondott volna mást ? Mert bűne az nem volt ne­ki. Imádkozott ö rendesen, kitartóan. Lopni soha nem lopott) mégcsak nem is kí­vánta’ a másét, ölni sem ölt, még tyúkot sem, (mert az sem volt neki. PenitencL át azért kapott a, gyónta. ióazékbm, vagy tíz ml- atyánkot, meg ugyanannyi üdvözlégyct „ így emlegeti Pór néni —, mivelhogy az ima, ha nőm is használ mindig, de nem is árt. Aztán, hogy kifele igyeke­zett a templomból, egyszer, re mellette termett az apát ur, még a karját is meg­fogta, úgy mondta: — Jöjjön csak be lelkem reggel az udvarba, kap egy malacot — s hálálkodását sem várva tovament. A malac, ami a fagyos reggelen az agyonfoldozott zsákba került, csúf, gör­csös kis állat volt. Nem szopott az az anyjától semmit, mert a többiek el­verték. Már két napja ott pihegett az ól sarkában, a szabna között. A két szeme körül meg fekete karika sötétlett, mint a szemüveg. __ Akár az apát ur — vi hogta el magát Jóska, amikor megdudliztátták otthon a malacot. Piros lett a gyermek képe a pofon­tól,, el is hallgatott. A ma­lac meg befészkelte magát a rongyok közé a tűzhely alatt. Kitavaszodott, amire hire ment az apát ur malacá­nak. Megnőtt az, meggöm- bölyödött s már. ott túrta a földet a kert sarkában. Csodákra képes a kérges emberi tenyér, ha szerefetet ad, ha a jövőjét ápolgatja. Mert Póréknak. a jövő volt ez a kicsi malac. Megtelik majd zsírral a régi kiszá­radt bödön, sonka, szalon­na lóg majd a padlá3 szu- ette gerendáján, nem túr­ják majd a gyerekek télen,- át nyékiekéivé a krumplit, a kukoricakását. Amikor a konda Is ut- rakelt a legelőre, közéjük verték a ■ malacot is. Meg is jelölték, Jóska öntötte végig a hátát piros tojás­festékkel. Végigfolyt raj­ta jobbról is, balról is, mint az öv. Nevették is, mondo­gatták is faluhosszat: — Akkurát olyan, mint az apát ur. — De nelm so­káig. mert jó volt elhall­gatni az ilyen istentelen be. széddel. Eljött az ősz, el az apát ur is. Pénzért, terményért, az egészévi munka verejté. kéért, könnyekért, szitko­kért. Betoppant Pór néni udvarára is. Dicsértessék- kel fogadták, hangos szó­val. Tessékelték volna be­felé, de hova? A zsomborra csak nem ültethetik, meg ar­ra a két zsák kukoricára sem amin majd a malac meghí­zik. így álltak vagy egy percig. Amikor megszólal az apát ur, Pór nénit sem­mi sem emlékeztette arra a lelket simogató hangra, amit ott hallott, a gyóntató­székben. Akkor ötlött eszé­be, hojgy azóta sem járt a templomban, Íriszen ez a malac volt minden gondja. — Maga — mutatott rá nagy pecsétgyürüs ujjával ■az apát — négy évről tar­tozik adóval, -léíekpénzzel. 46 pengővel. Most fizethet, most itt vagyok. — Látta, na­gyon jól látta Pór néni. hogy ott van az apát ur, de hát hol van az Úristen? Hol van neki 46 pengője? Hol? — Honnan? — jajdult fel. Az apát ur keze megmu­tatta honnan. Egyenesen az ólra mutatott. Á két kocsis pedig’, egyik a paráctésko- csiról, melyen az apát ur jött, a másik a szekérről, melyen az apát ur vitte azt, amit ö soha nem adott ezeknek az embereknek — már fogták is a süldőt és tették az ülés alá. — Apát ur! — sirt fel a gyerekek hangja s elsza­ladtak a kapuig. Az apát urat szólitot. ták-e, vagy a malacot? — ki tudja. Az egyik vitte a másikat, s mindkettőjükben elveszett egy cselédasszony egészévi munkája, remény­sége, egy család jövője. A két zsák kukorica meg ott áll a, konyhán, az volt az ígéret. Abban már nem a malac turkált, ha­nem télen át a gyerekek. Nem ízesítette meg azt még az inra sem. Kukorica ma­radt az, vizbenfőve, ★ S még Irány évnek kel­lett elmúlni addig, hogy tyúkoktól legyen hangos Pór néni udvara, hízó az óljában villany, rádió a házban. Az évek elmúltak ugyan, de az emlékek élnek. Amit az ember egyszer megta­nult, azt soha többet el iram felejti. , (Történt Zala megyében, az 1930-as években, Pohm József apát ur egyik bir­f A MÚLJ Zala. megye földjéből a felszabadulás előtt 461.000 katasztrális holdat 713 föld­birtokos család bitorolt. Kis. paraszti művelésben mind­össze 380.000 hold terület volt, amelyen 137.000 csm ládnak kellett osztoznia. Ti­zenkilenc főpap 73.000 hold földön szívta a szegénypa­rasztság vérét. Zala me­gyében összesen 372, 100— 500 hold kiterjedésű föld­birtok volt. Az 500-Aól 1000 holdig terjedő birtokok sza­ma ugyanakkor 73 volt a felszabadulás előtt. Ezer holdasnál nagyobb bírtok pedig 47 v olt a megyében. ik A földterület megoszlása bizonyltja leghívebben a pa­rasztság felszabadulás előt­ti elnyomását. Az elnyomás minden területen jeleiüke. zeit, nemcsak gazdasági, hanem kulturális téren is. A felszabadulás előtt a me­gye lakosságának 9.1 szá­zaiéiul írástudatlan volt. A csecsemőhalandóság el­érte a 14.8 százalékot. ★ A munkanélküliségről a felszabadulás előtti megyei statisztikák az alábbiakat mutatják: 1931. év szeptemberében 27.934, 1931 decemberé­ben 29,338, 1932 áprilisán ban 49.000 munkanélkülit tartottak nyilván Zalában. 1930-ban 12.006 családfő­nek kellett otthagynia csa­ládját és más megyékbe menni munkát vállalni. A dolgozó parasztság nyo­morát tovább súlyosbította a grófok, ispánok, intézők lovaglóostora, az urak szol­gálatában álló csendőrök, végrehajtók, a túlvilágig boL dögságról prédikáló papok lelki terrorja. * A földbirtokosok, akik a megye összlakosságának alig 0.5 százalékát tették ki, a földterület 34.9 százalé­kát bitorolták. Ugyanak­kor a mezőgazdaság 99.5 százalékának az összföldte. rilletnek mindössze 65.1 szá­zaléka maradt. Az adóter­hek túlnyomó többsége ezekre a kisbiríokokra esett; A kisparasztok egy hold földjére átlagosan 10.44 P adó esett, míg a nagybirtokoknál az egy hold­ra eső adóteher már csak 7.13 pengő volt. A valóság­ban a különbség még ennél is nagyobb volt, hiszen a nagybirtok a filléres műn. kaero, a nagybani gazdák kodás mellett aránylagosan sokkal többet, jövedelmezett, mint a kisparcellák, • A JELEN A felszabadulás meg­szüntette a nagybirtoko­kai> elkergette a dolog ta­hin, más munkája ■verej­tékén élősködőket. Az a 161-000 hold, ami azelőtt a földbirtokosoké volt, a dolgozó parasztság jogos tulajdonába került. A dol­gozó parasztság pártunk útmutatásai nyomán fel­ismerte, hogy rá kell lép­nie a szocialista nagyüze­mi gazdálkodás útjára v 1950-ben még csak 36 ter­melő sző vetkezeti, csoport­ja volt a megyének, mig ez a szám az elmúlt év vegéig 2lí-re emelkedett- Termelőszövetkezetbe, il­letve csoportba tömörüli 1032. év végéig megyénk­ben 9311 család lí.099 tag­ja, összesen 60.663 hold földterülettel, ★ Dolgozó parasztságunk nemcsak földet kapott a felszabaduláskor, fianem a Szovjetunió segítségével pártunk és kormányza­tunk megteremtette a könnyebb és eredménye­sebb munka feltételeit is. 1919 tavaszán alakult meg Zala megyében az első négy gépállomás. Ma már ezeknek száma 1/J-rc emel- kede 11. Gépá llomásain k fel lettek szerelve a leg­modernebb gépekkel. Megjelentek a kombáj­nok is termelőszövetkeze­teink földjein s ezzel csu­pán egyetlen gép 70 em­bert mentesít a legnehe­zebb paraszti munka, az aratás alól. Gépállomása­ink ma, már a legfejlet­tebb gépekkel sietnek dol­gozó parasztságunk segít­ségére a magasabb ter­méseredményekért vivő tt harcban. ★ A gépi segítség, az uj agrotechnika alkalmazá­sával elértük, hogy ter­ra ése re dm é nyeink egyre fokozódnak. 19í9-hez ké­pest 25 százalékkal emel- Jeedett a megye búzater­mésének mennyisége. Ta­karmánygabonából ■ pe­dig 30 százalékkal termek tünk többet 1952-ben, mint löíTben. A terntésered- mények emelkedése főleg ra termelő sző vetkezetek fejlett mu nka módszerei­nek tudható be. A múlt évi zárszámadások mutatják, hogy 107 termelőszövetke­zetünkben, illetve csopor­tunkban összesen jóval több mint 5 millió forin­tot f izettek ki a teljesített munkaegységekre. A magyar vidéken min. den száz lakos közül hetvenöt csak földművelés­ből éi. Némely vármegyében még több. Hajdú megyében hetvenkilenc. Tehát a" föld­műveseké az ország és ezt minden földművesnek tud­nia kei!. A földművesek közt száz lelek közül 54 vagyontalan munkás, vagy gazdasági cseléd, vagy majoros, juh- tenyésztö, kertészeti mun­kás, 46 pedig kisebb-na- gyobb vagyonú gazda. A gazdák közül is, öt holdon aluli kisbirtokos 20. öt és ölvén hold között van a má­sik 20. A hátralévő hat­nak nagyobb birtoka van ötven holdnál. Mégpedig száz közül egynek van. száz holdja, ezer közül egy. nek van ötszáz holdja, tíz­ezer gazda közül csak egy­nek van 1000 holdnál több­je­Tehát látnivaló, hogy a vagyontalanoké aí ország fele, minden igazság szerint úgy kell lennie, a nagybir­tokosoké jog szerint az or­szág tizedrésze. Pedig eddig úgy volt hogy a vagyontalanoké nem volt semmi, a nagybirtoko­soké volt az ország egyne- gyedrésze. Egyrnilliónyolcszázezer felnőtt, kereső embernek nem volt ebben az ország­ban földje, ellenben 1439 földbirtokosnak volt össze­sen 13 millió 678.000 hold földje. Uj világot kell tehát te- renitenl. ' ’ Tűnnek az ui világnak -*-J olyannak Ítéli lennie, hogy minden emberre jus- son annyi föld, amennyi jut. hat. Mindenkinek jusson annyi é'tel, amennyi a test táplálására elégséges, any. nyi ruha, ami a test védé­sére szükséges, annyi ön­érzet, amennyi a lelke egészségére elengedheted len. Uj világ legyen. Ebben az uj világban nem szabad alázatos, nyomorult urtisz- telő szolgalelkeknek ácso- rogni az utféien s nem szabad sörtediszes, puskás, ksimásnis, hetyke, paraszt, lenéző uralmak kucslrozni az ut közepén. Soha többet a szegény ember alázattal le ne kap­ja kalapját, ha egy ur előtt szerencséje van megállani. Az a szegény ember ép­pen olyan ember, mint az a nagybirtokos. Emelje fel mindenki a fe­jet ebben az országban, nézzen föl az égre, szívja tele a tüdejét levegővel, ’s vegye tudomásul, hogy ha megnyílik a tavasz, ’azzal megnyílik egy uj’ világ. Testvérek vagyunk, most lettünk igazán testvérek. Emberek vagyunk s csak most lettünk először embe­rek. Hadd jöjjön, az áldott ki. kelet, hadd nyíljon ki a mező, a szép tavaszi, mun­ka. Hadd jöjjön a, munka, most először jön az az idő, mikor mindenki magának fog dolgozni! Ezután nem lesz olyan rét- tenctes gazdag az emberek­nek egy csoportja s nem lesz olyan irtóztatóan szegény az emberek tömegének fe­le. S ami ennél is fontosabb, senkinek nem lesz joga le­kopni a szegényt, a kenyér.' ■adó nem fogja megpofozni a munkást, a szolgabirö nem fogja kiebrudalnl a, panaszost. A kenyéradó szidja le aj munkást? Ki ad kerayeret?. Ember adhat kenyeret ?j Tud valami ember kénye­iét szülni? Csák a termé­szet tud kenyeret teremteni) Akit kenyéradó (gazdának neveztek eddig, az tu­lajdonképpen uzsorás, aki olcsón, egy darab kenyér­ért vette meg a legdrágább bat, amit ember eladhat: gi munkát. Q a szolgabirö, a jegyű ^ ző s hivatalnok dob-, ja ki a hivatalból a sze­gény embert? Akár pa­naszra megy, akár panaszt tesznek ellene? Ezek az urak mind a legszegényebb szegénynépnek a cselédjei. Azért vannak azon a he-- lyen hogy elintézzék á nép minden ügyét-baját. Úgy igyekezzenek hát, hogy megelégedéssel nézhesse az ember a szorgalmas, becsü­letes munkájukat. Mindjárt nem fáj ugy a szegénység, ha megalázta­tás nem jár vele, wenn fáj ugy a betegség, ha gúny és megvetés nem nehezíti a sorsot, nem olyan nehéz az élet, há mesterséges gazság ; gok nem teszik még száz. szórta nehezebbé. Megvolt a forradalom, most már ki kell épülni az uj világrendnek. Egyenlőé ségnek, igazságnak, becsü­letes testvériségnek kell ©L következnie. tokáit,) A JkKAAKAAALAAKAAAJ.AkLAKAAALAAkAKKLkkkAAlAAkAALAAAAkAAALLLLLAkkikkk.kli AA AA4.AiJklAAi.AA/LLAAALLLALALALALAkLA.LA LAAAAAA AAA AAAAAAAAA A AAA AA A A AA AA AA AAA AAAA AA A j urVrf V T TTTTT*r TTTTTTTTTTT ”TT TTTTTTTTTTT n TTTTTT T V TT V TTTTT TT TTTTTTTTTTTb VtTVY V T>T f tYtTv't tVtY TTflTTTTTTTT WtYtYTYt'f^TTTTTT T V T T V ffTTW T TtVt Lenti — a f „Verd weg isten azt aj anyát, Aki a lenti kávé gyár­ba adja leányát“ énekelték a herceg Eszter- házy kávégyárből, munká­tól kimerülve hazafelé bab Jagő munkások, nők, férfi­ak. Kin, szenvedés volt itt a munkások élete. Mérge- zéstől a dolgozók tömegei váltak egész életükre mun. kaképtelemic, beteggé. Ké­szükre sémii yen egészség,, védelmi intézményt nem biztosítottak. Aki megbete­gedett, azt elbocsátották. A gyárban szerzett beteg, ségért nem követelhetett kárpótlást, „örülj, hogy ed. dig is dolgozhattál“ — mondták s bezárult előtte az ajtó. Nem volt különb az élet herceg Eszterházy jlődés utján többi üzemében, a bőrgyár, ban és a kenderfonóban sem. Az éhség mégis oda­hajtotta a környék nincste­lenjeit. Az üzemek a har­mincas évek végéig felbom. lottak, de Eszterházy kor­bácsa továbbra is itt ma­radt a fűrészüzemben és az 1000 holdas birtokán. A fűrészüzemben a mun­kaidőt az intézők igyekez­tek 8 óránál mindig bősz. szabiira, huzni, a munkások béréből meg minél többet levonni. 1927 kői 1945-ig terjedő időben háromszor sztrájkolva követelték mun­kabérük felemelését. — Régi eredetű község Lenti, — mondják az öre­gek —, de a múltban nem tudott fejlődni, épülni. Egyre több ember vált munkanélkülivé, több csa­ládapa vette tarisznyáját és rótta az utakat munkáért. Herceg Eszterházyn kí­vül tmég voltak többen is, akik a nép verítékéből dús­káltak minden jóban. Weisz Gyula áramfejlesztőt építtetett. Hazug módon becsapta a dolgozókat, két­szeres áramdijat szedett be. Sok dolg'ozó szájából vette ki a kenyeret utolsó fillé­reit, Pilcz István szálló-ven­déglőjével húzott busás hasznot. Mozit építtetett, gengszter-filmjeivel akar a elterelni saját gengszter életéről a dolgozók figyel­mét. A papoknak 50 hold föld je és állandó cselédsége volt, Ferenczi plébános nem egy esetben tetté szó­vá a templomban, hogy be­csüljék meg az egyház bir­tokát. Utódai sem -mulassz tották el emlékeztetni a lentieket arra, hogy azoké a mennyek országa, akik lemondanak vagyonukról s a szegénységet választják. Az urak hintókon, autó­kon jártak, a nép pedig, ha menni akart, mehetett gya­log. Naponta két vonat közlekedett, autóbuszjárat nem volt. Mindent fölfalt a nagybirtok, a munkás, a paraszt nyomorgot t, re­ménykedett. Keserű emlékek ezek, me­lyek örökké élnek a lenti­ek szivében. A felszabadító szovjet csapatok és pártunk Örökre megmentette őket herceg Eszterházy és tár­sai kizsákmányoló kannal közül. A lenti munkások, dolgozó parasztok és értel­miségiek megismerték az életet. Azt az életet, amely­ben mindenki az elvégzett munkája arányában kapja a bért, ahol legfőbb érték az ember. Bizonjutják ezt azok a létesítmények, me­lyeket pártunk és állatnunk Lenti dolgozóinak adott Még a három éves tervben újra épültek a hidak, föld- müvesszöveikezetet, gépál­lomást kaptak. Autóbusz- járat áll a munkábasietök rendelkezésére. Lenti köz­séget a, múltban gyakran elöntötte a viz. államunk 102 ezer forintot juttatott árvízvédelmi töltés építésé­re. A község egy részét csatornázták. Kulturház, napköziotthon, járdák léte­sültek. A lentihegyi dolgo­zók hosszú éveken keresz­tül vízhiányban szenvedtek. Kilométerekre kellett eljár, nlok vízért. Államunk meg­mentette őket ettől a fárad, ságos munkától, kutat kap. tak és iskolájukat is kor­szerűvé tették- Nehéz ífilfiO­rolni mindazt, amit pár­tunktól és államunktól ka­pott Lenti dolgozó népe. Az itt felsoroltak csak egy ré, sze azoknak a létesiím-- nyeknelc, melyeket a község kapott. Fejlődőképes termelőszö­vetkezet mutatja az utat a község dolgozó parasztjai.* nak. A parasztság is meg. találta azt az utat, ame­lyen haladnia kell, amelyen még boldogabb lehet az élete. A Lenin szövetkezet­be egymásután, kérik fel­vételüket a dolgozó panasz, tok. Megindult az élet, melyet' századokon keresztül sanyar gátolt a tőkések uralma. S a boldog jelenben an ár Lenti valamennyi dolgozója látja jövőjét. Q. 1% „Urak, papok dölyfét, im eleget tűrtük...46

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents