Zala, 1953. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1953-03-22 / 69. szám

KÉT FÉRFI Az egyik nagyszál ember. Feje egy fejjel magasabb a többiekénél. Porszinü a csizma, a nadrág, meg a hibát, csak a tiszta ing jelzi, hogy megtisztelte az .embereket, .meg a várost: lássák, hogy rendes ember, aki nemcsak úgy ..beszaba­dul“ a városba, hanem módjával és tisztességgel tesz mind nt. Leül, előveszi a szalonnát, meg a fehér kenyeret, metsz, eszik. A szalonna, oldala. hoz odanyo módik az újság papiros és az ólom feste, kés sor betűi megfordítva olvashatók a fehér falon. Vele szemben ül egy asszony, kannát, szitát tart kezében, mellette kosár, nézi az embert és odamulat: hogy az ujsá'gpapiros bebetüzi a sza­lonnát, az ember bicskáé kezével legyint és ez azt’ jelenti, hogy nem baj az, elbírja az én szervező, lan azt a kis festéket. A másik is olyunJcoru, mint az első, odajön, megáll, kezel a szalonnát evővel, lerakja, a szer­számokat, amiket a városból cipel és bal belső- zsebéből előveszi pipáját, rágyújt. Eleinte erősen petffog a szája, mivel törcsös dohány cg a kupak alatt, s ilyenkor nincs beszed, csak amikor meg­tölti szerszámját, akkor kezdi el a beszedet. És igy beszélgetnek. — Látom, jól fclpakkoltál, — mondjad másik. — Viszek nekik, ne mondják, hogy nem te­szem meg dolgomat, — feleli az első, öleinek vál­lán általvctve egy vastag drót, azon pedig lapát, ásó, fejsze, villa, kerti szerszámok csörömpölnek. Mint valami töltény öv. — Beléptél a csoportba? — megkérdezi a másik. Az első vár, a falai éppen utján van, azt le kell ereszteni, aztán bólint egyel és fel sem néz, úgy mondja: ■Be — Hál a fiad? — Az? Még. .. még tartom magamat, de csak neki nem mondom, hogy neki van igaza. Hogyan mondjam meg neki, hiszen czideig csak ellenkeztem vele. — No viért? — Mért, Méri. Mondogatta. nekem, reszelte, deli velem, hogy én így, úgy, régi ember vagyok, a régi niár elmúlt, most mindent másképpen, mai módon kell csinálni. Mindig csak a terméssel ho­zakodott elő. „Nem elég nagy, nem elég nagy", mondogatta nekem. „Több is lehelne, jobb is le­helne", én meg felfortyantam. Ismerhetsz. „Dejhát hogyan, hogyan, te okos te, hogyan?" Meg... meg. Tudom ’is én, mit mondtam neki, ő meg egyre azt hajtogatta, hogy a trágyát nem úgy, hanem igy. Gödör, miegymás kell, lével locsolni, kémiai képleteket irt az ujságpapiros szélére, hogy ez van, az van a ganajlében. Meg n szántás: hogy csekély, s nézzem meg a csoport traktorait, le. ■mennek 25-re. Kiballag tani, megnéztem, hát... lementek azok még 2S-ra is. Mikor ezeknek vége volt, jött a vetés, a vetőmag: hogy triörözni kell, válogatni, nem lehet a búzában a rozs, se kon. holy, se pipacsmag, se repceszem, se földpiszok. „Válogassa a rossznehézség“, mondtam, neki, mi­re nevetett. „Nem is lesz jó termésünk", mondta. Összeakaszkodott velem. Azt mondja: „Maguk régi parasztok voltak, mi újak vagyunk. Maguk be­húzták a nyakukat, ha szakadt az eső, mi majd gátat emelünk, fákat ültetünk. Nem úgy fuj a szél, ahogyan eddig fújt, majd másképpen, majd nem lesz kárt. A viz nein lép J;i medréből Mi — már mint ők —, nem ijedünk meg a villám­tól, széltől, forróságiól, meg minyavalyától, mivel mi — mármint ők —, nem hajolunk meg a ter­mészet előlit, tudja meg — mármint én tudjam meg". — Mire te? — leérdezi a pipás ember, Kész a tömés, meg csavarint ja a pipaszárat, körülnézi a szerszámot, mivel szívás közben ezeket nem lehet elvégezni. — Mire én azt mondtam neki: mulasd meg! Fogta magát és mindent meg mutatóit, megcsi. reált: trágyagödröt, magtisztüá&t, meg mindent. De csak nem maradt « leölök. Tüzelt, tüzelt a gyerek, én meg hegyibe- Mér megyek templom­ba, kérdi. Mondok azért, mert — ebben nőttem fel. No látja, mondta, én meg ebből kinőttem. Segített magának valamikor aZ isten?, — mond­ja. Aztán elémteU egy cédulát, nézzem, meg. Kíszámitotíki, mennyit huzgált ki a falusi dolgo­zók zsebéből a pap. Nagy szám volt, mondhatom• Móndhatíam én annak, hogy ez régi szabály, mi. ■vei ezt a meckát mondjuk még a lcanonika vizi- táció írja elő, erre aztán rámcmpobt, hogy fenét. A lcanonika vizitáció azt jelentelte, hogy amikor egy pap elment a félreeső falukba, a parasztok zabot vittek lovainak, nádkévéket raktak le, hogy a Jrocsi el ne süllyedjen, szénát adlak, abrakot, a fullajtároknak tojást, kenyeret, szalonnát vittek, mivel egy hétig is diskuráltak a papok. Olyan sár volt, hogy hét ördög se vitte- volna ki a kocsit a faluból. — Ezt úgy hallottam, hogy. .. olyan rossz volt, fís idő, olyan nagy volt a sár, hogy a kutyái is siuöla.iHhton telték Id a házból, az udvarra ugat. ni, — mondja a pipázó ember, miközben .az első ezalatt szalonnát vág. Mellén megcsendülnek a vusszerszámok. Többen nézik azt a hadifelszere­lést, hiszen olyan is az, az uj élet csatájába megy ez ez ember. De sorjában. — Olyan, olyan- Úgy mondták, hogy a ku­tyái is lapáton tették lei, tehát a kocsi ottragadt ús .mpndjtj a fiam —( jegyzékbe vették, hogy ,/ kcgypi rdv'áalc mi vei segítették ki a püsftöh jöíí-nicy/ji.il. Igen dm, de, később czf előírták c pai"sz(ol,:nol:. Előírták, döngette járni az aszlak. hogy hozzatok a papnak (néni a lovaknak) zabot, hoztatok a papnak (nem a lovaknak) szénád, kö­telesek vagytok a papnak (nem a kátyúba) ná­dat adni, adjatok búzát a papnak (nem a fullaj. túrjainak), adjátok búzát, azzal megválthatjátok a valamikori kenyeret és bort is adjatok, mivel annakidején megkínáltátok a léhütöket. Hóit hogy innen ered az egyház és a papok rablása. Elő­írták a nagy párbért — sorban elsorolta fiam. — Amire te? — Hallgattam. így volt• Hallgattam. Ez a gyerek lever engem, gondoltam, de azért kötöt­tem a hír gát a karóhoz. Hát hallottad?:. olyant mondott, hogy közöttünk árok van s nézzem, mi­előbb átlépjek az ö — mármint a fiam — part. jóra, hogy ne legyen közöttünk ellentét, azt nem szeretné — mármint a fiam. „Nem lépek be", mondtam. Megkötöttem magamat. „Nem, mert gyomos földeket láttam náluk“. „Majd kigyomlál­ják:', felelte. Fogad velem, fogadott is és tavaly a. csoport, a, „Győzelem“ tiszta földeket mutatót erre azt gondoltam: no nézd csak, ezek helyre­hozták a hibát, igy már igen, igy már meggon­dolom a belépést. Azért fúrt.faragott bennem va­lami: a pénz, a pénz, mire fiam novelet!, hogy tudtam — mármint ő —tudtam, magái csak az érdekli. Hogy a fészkes fenébe ne? — mond­tam. Itt is elénikerült, mire tavaly a tagok szé. pen kaplak: gabonából Fek-écs Mihály is mázsa bűzéit, 10 viázsa rozsot, 9 mázsa kukoricát ka­póit. No meg ruhát, megmég ISO kilós disz­nót vágott, tetejébe ezreket telt a bugycllárisba. — Látod, Látja az első férfi, hogy körülvették. Nem kettesben vannak: a íiyUvémosság előtt beszélnek a váróteremben. Szavait sokan hallják, bírálják, figyelik, ők is beleszólnak a menetbe. Ezek szá- monkérik a szót, a gondolától és a lettet. Mincé- rcsik az egész embert. A másik férfi pipázik', számára csak a gon­dolat és a pipázás létezik, ámbár gondolatait ott. hon tettre, váltja. Azért Varga Dömötör a neve, s azért van rendben a beszolgáltatása. — Már nem is mertem a fiamnak szólni — folytatja az első- — Este rendesen: vacsora, azzal tanul. Reggel tanul. Délben tanul. Délután a könyv mellett ül. „És a, munka?", kérdem tőle, de csak nyugodtan rámnéz és mondja, hogy „Ellen­őrizze!“ Mit csinálhat az ember gyereke? Ellen­őrizhetem: rendben van a szénája■ Ezt igy mondják ü szovjet tlviársak, ezt igy tanítják, mivelhogy ők már régen élnek a szocializmusban, ezt ők már kipróbálták és ez biztosan jó. Ho'sszu lenne elmondani, mi mindent tanult ki azokból a könyvekből. 1 — És hát te? — kérdi a pipázó. — Először a könyvet néztem asztalon. Csak a födelét néztem. Másnap kinyitottam, be­lapoztam, aztán a, fiam mondta, keressem meg benne ezt, meg azt, — azon vettem észre, hogy olvasgatok. Fiam elémtolta. a papirost „Jegyze. teljen, apui". „Maga csak ne álljon szóba a hu. IákkalAzok azt csinálnák, hogy ezer forint lenne egy mázsa búza. Négy szolgalegényl fogad, nának, ha lehetne- Kocsmáit nyitnának, hololt a falvakban bezárták. Ezzel vége unnak, hogy ■■ngy szép a magyar, ha buta és részeg". Ennek örökre vége. És a pappal se álljon szóba. Vissza­hozná az a nagyurakat, meg visszavenné az a papi földeket, ha akarja tudni“ — mondta fiam. — Dry is van — mondta a pipás. — Abbi^tos — mondták többen. — Hát akkor ez igy volt a fiaddal? — mond­ja a pipás férfi. — így. — S beléptél?. — Be. Ki se lépek. — Akkor minden rendben van. — Nincs. Látod, hogy most is mit viszek? Szerszámokat. Azt szerelném, ha a föld innenső végén nedves volna a, föld, a túlsót meg már szántanák. Mindén perc tavaszt mutat, s mi •vetünk! — Ne beszélj. Ilyen korán? — kiveszi pipa. ját szájából, — Mii? Korán? Hóra. szerelném vélni a ■má­kot, hogy vigye bele a nedves földbe és máris keljen ki. Máris! — És ez? — mutat a pipás valamire a sza- lonnázó ember zsebére. — És e? — Ez. — Vessző.metszö. Mondanám, hogy kés. Megmetszem a szőlőnkéf. — Mármint a „mienket"? — Csakis. Fiam azt mondta, hogy aztán néz. zem, hogy a párt előtt is becsületem legyen. At­tól van minden: szép élet, jobb termés, könyv és megmég elsorolt egy sereg dolgot. Tudom én a becsületet, — mondtam neki —, mármint a fiamnak.—, dekái az ember már olyan, hogy megmulatja, helytáll Az öreg Bedö, a párttitkár, valamikor lá-ben törzsőrmesterem volt. Annak akarom majd katonásan jelenteni, hogy titkár elvlárs igy és igy... minden rendben van. Látod, hogyan felpakkoltam? — Úgy csörömpölsz, mini valami traktor. —- Majdnem — mosolygott az első férfi, be. esattantoita bicskáját, rnegindidt a vonat fele• Mellén ■megzördülte): a vaspzerszámok. Olyan volt, mint egy előretörő gép amely minden, gyomot le gázol, minden akadály!, legyűr, minden szépem, 'mri ig/retet breálfj''- - é/v, M'ORVAY GYULA A nagykanizsai Kiskereskedelmi Vállalat csapatzászlót adományozott egyik alakulatunknak A ezentg’yörgyvári hegy olda­lán fehéren csillan a hó a kora­dél előtti napfényben. A Dózsa- 3 ak tanya udvarán már felsorako­zott a diszszázad. Március 15. van. Nemzeti ünnep, de az egyik ka­nizsai alakulatnak még külön is ünnepe, mégpedig nagy ünnepe ez a nap. A mai naptól kezdve lesz csapatzászlójuk. A gyönyörű, vörös selyemzászlót a nagykani­zsai Kiskereskedelmi Vállalat ado­mányozza. Mind az alakulat, mind pedig a Kiskereskedelmi Vállalat már egy év óta készül erre a napra. Az alakulat parancsnoka, a párt, valamint a iömegszerveze- tek küldöttei elfoglalják helyüket a díszemelvényen, majd felhar­san a Himnusz. Amig a zene­kar a Himnuszt játssza, többször is eldörren az emelvény két ol­dalán felállított hat ágyú össztüze. Farkas Mihály elv társ, hadse­reg tábor nők, honvédelmi minisz­ter nevében Nmnényi tiszt elvtárs mondott rövid beszédet. — A dol­gozó nép szereti hadseregét — mondotta többek között —, de el­várja tőle, hogy keményen helyt­álljon, elvárja tőle, hegy méltó utó­da legyen az 1848-as szabadsághő- ■sclknek,.’.. Az Önök feladata, hogy vigyázzanak népünkre, amely annyi áldozatot hozott. Pártunk­•tói, dolgozó népünktől azt a fel­adatot kaptuk, hogy védjük meg határainkat, védjük meg mindazt, amit építettünk. Az adományozott zászlót jó kezekbe adták, mert mi azt életünk árán is megvédelmez, zük. A továbbiakban megemlékezett Naményi elvtárs Sztálin elvtárs­ról, akiben nem csak bölcs veze­tőt, hanem zseniális hadvezért is vesztettünk. Utána Maschner Erzsébet zászló­anya, 'a Kiskereskedelmi Vállalat dolgozója, majd Ries Zoltán szó­lalt fel a vállalat képviseletében: — Fogadják ezt a zászlót olyan szeretettel, mint amilyen szere, tettel mi adjuk s védelmezzék úgy, mint ahogy Vasvári védel­mezte a magyar szabadság zászla­ját 1848-ban. Felszólaltak a párt- és f'ömeg- szervezetek küldöttei is. majd Jordán Gábor tiszt elvtárs mon­dott Iköszönetet a zászlóért. — Büszkén valljuk magunkat az 1848-as szabadsághősök utódainak — mondotta-. — Kommunista Ígé­rete* teszünk, hogy győzelemre visszük ezt a zászlót.. Felzendülít a Himnusz, ismét el. dörrentek az ágyuk, majd az ala­kulat egységei kemény díszlépés­ben elvonultak az emelvény előtt. SPORT MAI SPORTMŰSOR LABDARUGÓ MEGYEI BAJNOKSÁG: Z. Lokomotív—Felsőrajki Traktor, Za­laegerszeg, V. Meteor-pálya, 11-kor. Z. Dózsa—Zalalövői SIC, Zalaegerszeg, Dózsa-pálya, 13.30-kor. Z. Bástya—Z. Építők, Zalaegerszeg, Dózsa-pálya, 15.30-kor. Nagykanizsai Épitok—Nagykanizsai Bá­nyász II-, Nagykanizsa. Nagykanizsai Lokomotiv—Nagykani­zsai Bástya, Nagykanizsa. Zalaszentgróti V. Meteor—Z. Vörös Meteor II.. Zalaszentgrót. Bázakerettyci Bányász—Lovászi Bá­nyász, Bázakerettye. Lovászi Bástya—Lenti Traktor, Lo­vászi. ★ A megye mindkét NB-s csapata ma vidéken játszik. Zalaegerszeget a Vár­palotai Bányász. Nagykanizsát pedig a Komlói Bányász fogadja. MEZEI FUTÖBAJNOKSAG Zalaegerszeg város 1953. évi felnőtt, if­júsági, serdülő féri' és női mezei futó­bajnoksága, délelőtt 10 órakor. A baj­nokság színhelye a csacsi rét. ÖKÖLVÍVÁS Zala megye 1953. évi megyei ifjúsági egyéni ökölvívó-bajnoksága. A bajnokság Nagykanizsán, a Bányász edzőtermében kerül megrendezésre. MOTORKERÉKPÁR TURABAJNOKSAG Zala megye 1953. évi megyei egyéni és csapat-turabajnoksága Zalaegersze­gen, délelőtt 10 órakor. Rajt a volt me­gyeháza elől. A verseny távja 200 km. APRÓHIRDETÉS PRIMA nagymotorkerékpár eladó, _ vagy kismotorra elcserélhelő. Gcry V. Csáford. GAZFOGYASZTÓK figyelmébe Március! hó 23-án, hétfőn 13 órától 16 óráig' Nagykanizsán a Sztálin-uüól északra fekvő városrészen gázszünet lesz. Nagykanizsai Földgázüzem Vállalat. MOZI Zalaegerszeg, március 18—22 IGY GYŐZTÜNK AZ OLIMPIÁN ★ Nagykanizsa, március 18—22-ig: TRUBADÚR ZALA A Magyar Dolgozók Pártja Zala megyei Bizottságának lapja. — Felelős szer­kesztő és kiadó: Darabos Iván. — Szer­kesztőség: Zalaegerszeg, Kossuth Lajos, utca 22. Telefon: 250. — Kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyl-tér 4. Telelőn: 102. — Készült a Vasmegyei Nyomda­ipari Vállalatnál Szombathely, Kossuth Lajos.utca 6. Telelőn: 75. — Felelő» vezető: Hofmann Miklós. Ötéves Tervkölcsön VI. sorsolása BUDAPESTEN, A ZENEMŰVÉSZETI FŐISKOLÁN március 23, vasárnap délelőtt 10 órától sorsolás. Húzásra kerül a 100.000 Fí-os főnyeremény! SZABAD BELÉPÉS! UTOLSÓ SORSOLÁSI NAP!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents