Zala, 1953. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1953-02-28 / 50. szám
I VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜL JETEK! IX. évi. 50. szám. Ara 50 fillér* 1953 február 28. Szombat, Gerö Ernő elvtárs felszólalása a magyar szakszervezetek XVIII. kongresszusán Jobb szemléltető agitációt! A.3E MDP ZAL4MEGTEI PÍRTBIZOTTSAGÍMAK NAPILAPJA Újra mozgolódnak a Kruppok, Síinnesek és Schachtok .. • Von Löttow-Vorbeck német tábornok az első világháború idején az afrikai német gyarmatokon a császári csapatok parancsnoka volt. Lelkiismeretét számtalan áldozatéinak halála terheli. Azóta sokáig nem utazgathatott ■tengerentúlra. De néhány héttel ezelőtt, újból fedélzetre szállt, hogy. Dél-Afrikába liajókáz- zck. Gazdái, a nyugatnémet országi nehézipar mágnásai fizetitek útiköltségét. Lcttow-Vorheck fényes megbízást kapott: teremtsen újból , üzleti kapcsolatokat' ' Dél-Afrikában , majd pedig Egyiptomban is. Vagyis a föltápászkodó német imperializmus megbízottjaként az a feladat hárult rá, hogy a lehető leggyorsabban adja értésére az elmaradott. országok kirablásában részvevő „partnereknek" : a nyugati hatal- ■ inak régi érdekterületein az amerikai, az angol és a francia monopolistákon kívül újra ott lesznek a német monopolisták is, akik szintén a maximális profit bezsebeléséro törekszenek, s. az egykori fosztogatás és népleigázás folytatásáról ábrándoznak. Lc11oc'-Vorbeek csupán a nyugatnémet monopolisták egyik utazóügy- nókc. Gazdái szorgalmasan tervezgetnek, s nagy sietséggel ütik nyélbe terveiket; Ez csak az amerikai imperialisták közvetlen támogatásával vált lehetővé. Amint az első tv .lághábor.u után az amerikai dollárok arany esője . termékenyít ertfc meg a- hitleri Németország nehéziparát, s állította helyre katonai potenciálját, ma is az amerikai imperialisták bábáskodnak a rabló, revánstervektö) égő német imperializmus újjászületésénél. Nemrég vált ismeretessé, hogy a nyugati hatalmak németországi főbiztosai megegyeztek Krupp ágyú- királlyal konszernjének teljes visszaállításáról. Az egyezmény értelmében Krupp megtartja egész, öÜO millió márkára rugó vagyonát. De ez még korántsem minden. Az adenaueri nyugatnémet államban nemrég nagy bank nyílt meg, a „Schacht, und Co". Ebből az alkalomból Düsseldorfban tanácskozásra gyűlt össze több mint 3Ö0 ‘ nehézipari mágnás, az ,,ezeréves birodalom" hadigazdálkodásának, sok volt gazdája és az Adenaucr-kormány '■.több magasrangu hivatalnoka. Az értekezleten olyan megrögzött fasiszták és háborús bűnösök is megjelentek, mint Franz von Papén, Hugo Sten- nes, Dinkelbach, M. G. Müller, Boctiges, valamint Mayer és Strae- ter. a Kereszténydemokrata Unió nyugatnémet miniszter-tagjai. Ugyanazok az ipari és bankvezérek találkoztak, akik ‘21 évvel ezelőtt, 1932-ben ugyanitt tanácskoztak Hitlerrel a nácik uralomra juttatásáról. Csupán az a különbség, hogy annakidején Hitler és megbízottai terpeszkedtek a karosszékekben, most pedig Adenauer megbízottai ültek bennük. Mit is mondhatott az „istenek tanácsának" Schacht, ez az. „újsütetű" nagybankár — ugyanaz a Schacht, aki az amerikaiak jóvoltából nyolc esztendő alatt a nürnbergi vádlottak padjáról az adenaueri állam egyik legkapzsibb fináncmágnásának karosszékébe ke- i ült ? Az értekezleten Schacht „szakértőkéül" nyilatkozott több gyarmati és függő ország helyzetéről. Mint ismeretes, Schacht 1950 óta szüntelenül bolyongott Egyiptomban, Irakban, Iránban. Indiában, Indonéziában. Ezeknek ,,az üzleti utazásoknak" eredményéről számolt,be a hadiipari mágnások düsseldorfi értekezletén. Schacht beszámolójában a- német tőkekivitel megindítását és a gyarmati népek fokozott kifosztásét követelte. ,,A gyarmati népek helyzetére vonatkozó megbízható véleményekből és megfigyelésekből kiderül — jelentette ki —, hogy a lakosság munkaképessége jelenleg elmarad a korábbi színvonaltól. A munkások egyre növekvő béremelési követelései és csökkent munkaképessége miatt sok ültetvényen már veszteséges a termelés." Schacht ezután nagyban bizonygatta, hogy ö jobban, tud „gazdálkodni", s még több profitot préselne ki a gyarmati országok dolgozóiból. S lám, Schacht már meg is nyitotta bankjait (az egyiket Hamburgban, a másikat Düsseldorf, ban), hogy előkészítse „az ugrást ä világpiacra! ‘. Mielőtt Schacht a düsseldorfi bank megnyitása alkalmából rendezett ünnepségen leöblíthette volna torkát egy korty borral, még világosabban kifejezte: Újból elérkezett az idő, amikor bejárhatjuk a délkeled térségeket, Szarajevótól Japánig", Az első düsseldorfi értekezlet után következett a második, amelyen nyuga'tnémetországi nagyiparosok és volt hitlerista „hadigazdasági vezetők" folytatták az újjáéledő német imperializmus uj pro- grammjának, a terjeszkedés, a fosztogatás és uj háborúra készülődés prog raramj á nak k id ol go zásá 1. Ismeretes, hogy az Adenauer-kor- mány a monopóltöke engedelmes eszköze, s pon‘-osan teljesíti a bankvezérek cs az iparmágnások utasításait. A nyugatnémet imperialisták terjeszkedő programmjuk megvalósításában már a kezdet kezdetén is arra törekszenek, hogy minél szélesebb és mélyebb fronton nyomuljanak előre. A nyugatnémet monopóliumok behatolása a gyarmati és függő országokba máris komolyan fenyegeti az angol és a francia burzsoázia érdekeit. Hogy még tevékenyebben megvalósíthassák rabló programmjukat, s még sikeresebben .behatolhassanak azokba az országokba, ahonnan kitúrhatják az angol és francia mono. pólistákat, Schacht és társai elhatározták: „gondoskodnak" az otthoni „rendről". Az ipari és bankvezérek értekezlete tehát döntőit: fokozzák a dolgozókra s elsősorban a munkásokra nehezedő nyomást, előkészít ik a sztrájkok betiltását; a nyugat n énieto rsz ági szakszervez éti mozgalom fékezése végett jobban bevonják a szakszervezetek vezetőit a konszernek felügyelőbizottságaiba; még hathatósabban támogatják Adenauer kormányát; még nagyobb pénzügyi támogatásban részesítik a reakciós nyugatnémetországi púitokat : fokozzák a terrort a békéért, az egységes, demokratikus Németországért küzdő hazafias erők, elsősorban a kommunisták ellen. „Egyszer már találkoztunk ilyesmivel" ! —-. hajtogatják ma a nyugatnémetországi dolgozók, egyszerű szociáldemokraták,' kommunisták, pártonkivüliek. Ezrek meg ezrek aggodalmasan idézik, mi minden következett az 1932. évi düsseldorfi értekezlet után: Hitler uralomraju- tása 1933 január 30-óu, a háború kirobbantása, a rablótámadás a Szovjetunió ellen 1941 junius 22-ön — a német történelem gyászos napjai. A német dolgozók gyűlölik a schadatokat és a stjnneseket, az adenauereket és a biankókat, a német háborús gyujtogatókaí és mindazokat, akik újra a politikai színtérre csempészik ezeket a figurákat: az amerikai imperialistákat. A nyugatnémetországi munkásokban nő az elszántság, hogy még ener- gikusabban küzdjenek az ujraföl- fegyverzés és a fasizálás ellen, az egységes, demokratikus Németországért, az uj háború veszélye ellen. Bátran’ és egyesült erővel harcolnak, hogy végleg szétzúzzák a néme! nép és a béke ellenségeinek bűnös terveit. JAN MAREK A magyar szakszervezetek XVIII. kongresszusa Pénteken délelőtt Budapesten az EFEDOSz nagytermében megkezdődött a magyar szakszervezetek XVIII. kongresszusa. A kongresszuson több mint (300 küldött vesz részt. A megnyitó ülésen megjelent Dobi István elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, továbbá Apró Antal elvtárs, épilőanyagipari miniszter, Rónai Sándor elvtárs, az országgyűlés elnöke, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai és a' minisztertanács több tagja. Ott voltak a Szakszervezeti Világszövetségnek, a szovjet szak- szervezeteknek és a többi külföldi szakszervezetnek a magyar szakszervezetek XVIII. kongresszusára érkezett küldöttei. A kongresszust Harustyák József elvtárs, a SzOT elnöke, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja nyitotta meg. Ezután megválasztották a kongresszus elnökségét. Diszelnökül népünk szeretett vezérét, Rákosi Mátyás elvtársat választották meg a küldöttek. A kongresszus a továbbiakban napirendi javaslatot fogadott el, majd Kristóf István elvtárs, a SzOT főtitkára, az MDP Politikai Bizottságának tagja tartotta meg beszámolóját a magyar szakszervezeteknek a XVII. kongresszus óta végzett munkájáról és további feladatáról. Kristóf István elvtárs beszámolója Kristóf elvtárs beszéde elején a nemzetközi helyzetet vázolta, s azokat az eredményeket, amelyeket dolgozó népünk a párt vezetésével elért, majd igy folytatta: — A magyar szakszervezetek a XVII. kongresszus óta jelentős fejlődésen mentek keresztül. A XVII. kongresszus határozatainak megvalósításával mind az ipari szervezkedés, az önkéntes tagság, mind a társadalombiztosítási hálózat egységesítése, szakszervezeti kézbeadása terén, mind pedig a szakszervezetek üzemi és területe hálózatának kiépítésében értünk el eredményeket. Minden fejlődés ellenére meg kell azonban állapítani, hogy szakszerve. zc’ti mozgalmunk elmaradt a népi demokrácia általános fejlődése mögött. Erre az elmaradásra igen határozottan rámutatott pártunk s nem egy ízben személyesen Rákosi elvtárs. A Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának 1950. július 34-i „A sztkszerveveti munka. egyes kérdéseiről" hozott hat ározaf a a szakszervezeti vezetés hibáinak gyökerét a szociáldemokratizmusban jelölte meg. A szociáldemokratizmus elsősorban abban mutatkozott, hogy ,a SzOT és szakszervezetek ' felső vezetésében dolgozó kommunisták nem harcoltak a párt szilárd vezetésének biztosításáért, a párt politikájának következetes végrehajtásáért a szakszervezetekben" — továbbá: „A SzOT-ban és a szákszervezetekben dolgozó kommunista vezetők többsége elszakadt a tömegektől és elbürokratizálódoft' *' — állapította meg a határozat. Hogy ezeket a kétségtelenül ma is fennálló hibákat minél gyorsabban megszüntessük, meg kell szilárdítani a szakszervezeti szervek pártkapcsolatait és a szak- szervezeti munka központjába az üzemi, szakszervezeti munka megerősítését kell helyeznünk. A kongresszusunk előkészítése folyamán, január 21-én nyilvánosságra hozott határozati javaslattervezettel kapcsolatban a dolgozók, szak- szervezeti funkcionáriusok sokezer javaslatot tettek. A javaslatok tömegéből kiemelkedik a szakszervezetek termelési munkájának megjavítására irányuló ‘javaslatok nagy szúrna. Kristóf elvtárs ezután arról beszélt, hogy a szakszervezetek még nem eléggé gazdái a munkaversenynek. A versenymozgalom fő hibája a bürokratizmus, a tömegektől való el szak adottság’, a verseny formális szervezése. Ma az összdólgozók 75— 80 százaléka munkaversenyben dolgozik. Ezt a hatalmas erőt a verseny gazdáiként kell irányitaniok a szak- szervezeteknek. A szovjet szakszervezetek tapasztalata — mutatott rá Kristóf elvtárs — azt mutatja, hogy a verseny- mozgalom feladatait iparáganként, üzemenként és üzemrészlegenként dolgozzák ki konkréten és ezzel teszik a versenyt valóban hatékonnyá. A mi számunkra ez a kérdés most és az ötéves tervünk befejezéséig terjedő egész időszakban elsősorban a bányászatban és kohászatban jelentkezik égető fonná ban. Ezekben az iparágakban is mint mindenütt, a szakszervezeteknek küzdeniük kell a munkafegyc- gyelem megszilárdításáért mert ez áliaudó feladat. Az egyes munkaterületek közül inég külön meg kell említenünk a mezőgazdasági és erdészeti szak- szervezet. dolgozóinak munkaterületét, mert ez a szakszervezet most kezdi felkarolni a szocialista nagyüzemi versenymozgalmak tapasztalatait és azokat elterjeszteni. Az ipari szakszervezeteknek a maguk tapasztalataival segíteniük kell ezt a munkaterületet. Igen fontos a gépállomások versenye a gépek jó kar- b an tartásáért, javításáért és maximális kihasználásáért. A beszámoló ezután, a Sztaliánov- és ujitómozgalom helyzetével foglalkozott. 1949-ben alig ötezer sztahá- novista volt, addig ma számuk meghaladja a 63 ezret, a műszaki értelmiségi sztahanovisták száma az iparban 1952 végén 6620 volt. Foglalkozott ezután a Sztaliánov-mozga. lomban meglévő bürokratikus hibákkal. Hangsúlyozta, hogy a Sztahánuv- nxozgalom mint a mumkaverseuy magasabb formája nem képzelhető el a munkások és a műszaki értelmiség, valamint az egész népgazdasági vezetés legszélesebb együttműködése nélkül. Kifejtette, hogy a minisztériumoknak és a szakszervezeteknek sokkal nagyobb gondot kell forditaniok az újító, észszerüsitő mozgalomra, amely az eddigiek során is 'igen nagy megtakarít ásókat eredményezett. Kristóf elvtárs ezután rámutatott, hogy a versenyszervező munkában nagy figyelmet kell fordítani a takarékosság kérdésére és hangsúlyoz, 'a, a szakszervezetek csak akkor tudnak megfelelni a versenyszervezés feladatainak, ha következetesen harcolnak az opportunizmus, a szo- ciáldemokratizmus minden jelensége éllen, az uj szocialista munkaerkölcs megerősítéséért. Foglalkozott ezután Kristóf elvtárs a termelési értekezletekkel, amelyek — szovjet példára — üzemeink legfontosabb tömeggyüléseivó váltak, de még nem töltik be funkcióikat. Ezután hangsúlyozta, hogy a szakszervezetek többet foglalkozzanak az iparba kerülő uj munkásokkal, nőkkel, fiatalokkal. A beszámoló ezután a szocialista bérpolitika kidolgozásával és alkalmazásával foglalkozott. Elmondotta Kristóf elvtárs, hogy e téren számos hiba van még a szakszervezetek munkájában: még nem használunk ki minden lehetőséget, hogy a munkások nagyobb százaléka darabbérben dolgozzék; a műszaki normákat még nem tudtuk kellően elterjeszteni; az üzemekben gyakoriak a norma- és bércsalások. Hangsúlyozta: a szak- szervezeteknek aktivan részt kell venni a szocialista bérpolitika kialakításában' és az érvényben lévő rendeletek végrehajtásának ellenőrzésében. Beszámolója következő részében Kristóf elvtárs a munkavédelmi, társadalombiztosítási, kulturális, valamint a sportszervezési kérdésekkel foglalkozott. Majd rátért a szakszer.- vezetek belső helyzetének ismertetésére. — Szakszervezeteink nemzetközi evékenvségüket elsősorban a Szak- szervezeti Világszövetség keretében végzik — folytatta. A Szakszervezeti Világszövetség kezdettől fogva a legmesszebbmenően támogatja a békevilágtanácsot, a nemzetközi békemozgalmat. Kiemelte azt a felmérhetetlen segítséget amelyet az elmúlt kongresszus óta a szovjet szakszeívezetéktől kaj>tunk. 18 szovjet szakszervezeti küldöttség járt hazánkban s ezek bő tapasztalatokat, útmutatásokat adtak a szakszervezeti munka minden területén. Kristóf István a következőkben foglalta össze a legfontosabb feladatokat : 1. Első és legfontosabb feladatunk kiküszöbölni a versenymoz. galom hiányosságait. Kíméletlen harcot folytassunk e mozgalom bürokratikus kinövései és altadá. lyai ellen s minden erőnkkel jut. lassúk érvényre dolgozóinknak azt a szilárd elhatározottságát, hogy teljesitik tervüket. Irányítsa a kongresszus a dolgozók figyelmét a terv teljesítésére, a lemaradás behozására és lángoljon fel verseny.szervező munkánk során az április 4 tiszteletére tett felajánlások megvalósításáért folyó harc, 2. A szakszervezeti munka so- ronlévó' legfontosabb láncszem© aa üzemi szakszervezeti munka megerősítése, Emeljük üzemi szak- szervezeti munkánkkal a szak- szervezeti munka megbecsülését. Segítsük jó szakszervezeti munkával a kohászat és bányászat tervteljesitését, a versenymozga. lom fejlesztését, érdemeljük ki jó szakszervezeti, munkánkkal azt a bizalmat, amelyet a párt, Rákosi Mátyás elvtárs belénk helyezett. 3. A dolgozók mindennapi kér. déseivel való foglalkozás terén 1 a- nusitsunk nagyobb figyelmet és odaadást. A munkavédelem kérdéseivel való foglalkozás a szakszervizét állandó, szakadatlan feladata legyen. Ezt a feladatot jól keU ismernünk, a munkavédelem követelményeit pedig mindé nütt pontosan meg kell határozni és végrehajtásuk felett szilárdan kell őrködni. 4. A szakszervezetek a koinnxi- nizmus iskolái, s ezért egész tevékenységük, de különösen felvk lágositó és nevelőmunkájuk legfontosabb feladata az uj, szocia lista munkaviszony erősítése, a szocialista munkafegyelem megszilárdítása. A szakszervezetek kulturális felvilágosító munkájában az a legfontosabb, hogy minden téren hozzájáruljon a szocialista öntudat fejlesztéséhez, a dől. gozók önfegyelmének és az állami fegyelemnek erősítéséhez, az uj szocialista ember kialakításához. 5. Szakszervezeteink alapvető feladata a Szovjetunió tapasztalatainak legszélesebb körű elterjesztése és népszerűsítése. Legyen a szakszervezeti aktíva a szovjet tapasztalatok eredményes elterjesztésének élharcosa. 6. A szakszervezetek a nemzetközi proletárszolidaritás szelleméi ben nevelik a dolgozókat és tevékenységükkel kifejezésre juttat. (Folytatás ti oldalon)