Zala, 1953. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1953-01-04 / 3. szám
'OKTATÁSI SEGÉDANYAG: A kolhoztulajdonnák az össznépi tulajdon színvonalára való emelése, mint a kommunizmusba való átmenet egyik előfeltétele \ politikai iskolákon, káderkép- EÖtanfolyamokon az SzELP XIX. kongresszusa anyaga tanulmányozása során felmerült kérdésre ezúton adunk választ a hallgatóknak. I. A történelem során először az orosz proleUiriálus döntötte meg a tőkések hatalmát — Lenin és Sztálin nagy pártjának vezetésével, szövetségben a dolgozó parasztsággal. A megszerzett hatalmat mindenekelőtt arra használta fel: a tőkések tulajdo nát kisajátítsa, a termelési eszközöket társadalmi tulajdonba vegye; tehát megteremtse a gazdaság uj, szocialista formáit, a szocialista termelési viszonyokat. Mi a, szocialista termelési viszonyok lényege? „A szocialista rendben .. • a termelési viszonyok alapja a termelési eszközök társadalmi tulajdona. Itt már nincsenek som kizsákmányolók, sem kizsákmányoltak ... Az emberek egymáshoz ■való viszonyát a termelés folyamatában itt úgy jellemezhetjük, mintakizsákmányolástól mentes dolgozók elvtársi-ős együttműködésének cs kölcsönös szocialista segítségének viszonyát. Itt a termelési viszonyok teljes összhangban vannak a termelőerők állapotával> mert a terme, lesi folyamat társadalmi jellegét alátámasztja a termelési eszközök társadalmi tulajdona. üzért a Szovjetunióban a szocialista termelés nem ismeri az időszakonként visszatérő túltermelési válságokat ■. „ Ezért a termelőerők itt gyorsított ütemben fejlődnek, mivel a velük összhangban levő termelési viszonyok szabad teret engednek fejlődésüknek.“ (Sztálin: A leninizmus kérdései. Szikra, 1952. 694—095. oldal.) A szocialista tulajdon lényegeken két utón jött létre. Ebből következik, hogy a szocialista tulajdonnak két formája létezik: az állami össznépi tulajdon és a szövetkezeti kolhoztulaj dón. A tőkések tulajdoná ban levő termelési eszközöket a szocialista állam kisajátította, az egész nép tulajdonává tette. Azonban igen jelentős volt Oroszországban — mint nálunk is — a kistermelők (mindenekelőtt a dolgozó parasztság) súlya a termelésben. A dolgozó parasztság-, a munkásosztály legfőbb szövetségese, maga is dolgozó, ezért vele kapcsolatban egészen más politikát kell a szocialista államnak folytatnia, mint a tőkésekkel szemben Az önkéntesség- és fokozatosság elvének szigorú betartásával, nagyfokú állami támogatással szövetkezetekbe kell tömöríteni a dolgozó parasztságot. A szocialista tulajdon két fői-májáról beszélve, hangsúlyozni kell, hogy bár fejlettségben különbség van a két forma között, mégis a lényeg, hogy mindkét forma szocialista tartalmú. A döntő különbség a szocialista tulajdon két formája között abban áll, hogy a kolhoz csoporttulajdon, nem az egész nép tulajdona, a kolhoz saját tagjai munkájával maga rendelkezik. Bár a föld, valamint a legfontosabb munkaeszközök, amelyekkel dolgozik (traktor, stb.) össznépi tulajdonban vannak, de ■ az épületek, a vetőmag a kolhoz tulajdonában vannak cs a megtermelt iemlékekkel nem az egész társadalom. hanem maga a kolhoz rendelkezik. Ugyancsak nem az állam rendelkezik a kolhozparasztok személyi, háztáji gazdaságával sem. Ezért a kolhozok termékeiket áruként, pénzért adják el a városnak. Termékeik egy részével az állam iránti kötelezettségeiket teljesítik, termékeiknek egy másik részét felvásárló-szerveknek adják el, vagy a kolhozpiacon érit ékesítik- . .. ,,az állam csak az állami vállalatok termékeivel rendelkezhet, a kolhozok termékeivel viszont csak a kolhozok rendelkezhetnek. úgy mint sajátjukkal. Be a kolhozok nem akarják termékeiket másként elidegeníteni, mint áruk formájában, amelyekért cserébe meg akarják kapni a nekik szükséges árukat.“ (Sztálin: A szocializmus közgazda- sági problémái a Szovjetunióban. Szikra, 1952. IS. oldal.) Ez viszont azt jelenti. Kegy a szocialista áÜatn föab^02isa®a ubr-jtásjeÚogü tervekkel a téigaaa* lom termelésének egészét és az egéíz t e nnék mean y i ség szétosztását, hiszen ■a kolhoz termékeinek jelentős xigté.-vei teljesen szabadon a kolhoz rendelkezik, szabadon dönti el, vájjon elfogyassza vagy értékesítse, termelési szerződést kössön,' a felvásárló szerveknek adja el, vagy a kolhozpiacra vigye ezeket a termékeket. Ugyancsak semmi előirás nincs arra vonatkozóan, milyen áron értékesítheti a kolhoz saját áruit, a kolhozpiacon az árakat a kereslet-kinála1 ingadoztatja. (A szocialista állam természetesen igyekszik felmérni a kolhozok eladásra szánt árainak for. galmát, valamint a kolhozoknál jelentkező vásárlóerőt, beépítve ezeket az adatokat a népgazdasági tervbe. Sőt különböző gazdasági eszközökkel — például árukészleteivel — igyekszik biztosítani azt, hogy ezek a becslések tényleg valósággá váljanak.) A kolhozokban is szocialista termelési viszonyok vannak: kizsákmányolásmentes elvtársi segítség viszonyai. A kolhozok óriási fölényben vannak a kapitalista mezőgazdasági üzemekkel szemben. A kolhozok léte lehetővé és szükségszerűvé teszi a tervgazdálkodást a mezőgazdaságban s a fejlődésnek olyan ütemét biztosítja, amely eddig teljesen elképzelhetetlen volt. A termelés gyors- ütemű fejlődése mellett lehetővé válik a parasztság anyagi és kulturális fel- emelkedése is, szemben a kapitalista mezőgazdasággal, amelyben a termelés fejlődésének lassú növekedését a parasztság egyre fokozódó elszegényedése kíséri,.... ,,a kolhoz- rendében a parasztok közösen dolgoznak. .... korszerű szerszámok, traktorok és mezőgazdasági gépek segítségével, saját maguknak és saját kolhozaiknak, tőkések cs földbirtokosok, kulákok és spekulánsok nélkül, dolgoznak azért, hogy napról- napra javítsák anyagi és kulturális helyzetüket... Itt az uj rendben, a kclhozrendben, a kormány munkás- és parasztkormány, amely a munkásokat cs a parasztokat támogatja ...“ (Sztálin: A leninizmus kérdései. 526. old.) A szovjet mezőgazdaság előtt ma központi kérdés a terméshozam növelése, a fokozott gépesítés cs a mezőgazdaság villamosítása; a szovjet nép egyre nagyobb ütemben valósítja meg a természetátalakitás sztálini tervét, az öntözési cs fásítási terveket stb. A termelőerők fejlődése hatalmas lendületű a mezőgazdaság, ban is és még nagyobbak a célkitűzések az iparban a termelőerők fejlesztése terén. A szocialista tulajdon két formája, ha a szovjet állam nem valósítaná meg- a sztálini útmutatást, a további fejlődés akadályává válna Sztálin elvtárs uj müvében megjelölte a kommunizmusba való fokozatos átmenet előfeltételeit. Megmutatta azt, hogy a kommunizmus — amelynek alapelve a szükségletek szerinti elosztás, a legnagyobb termel éleeny93g. a termékeknek legnagyobb bőségo alapján, a dolgozók öntudatának és kulturáltságának alapján — kizárja a szocialista tulajdon két formájának létezését, a fogyasztási cikkek áruvá válását. A szükségletek szerinti elosztáshoz az kell, hogy a társadalom teljes termelésével és az összes megtermelt termékek szétosztásával központi össznépi gazdasági szerv rendelkezzék Ez pedig feltételezi az egységes szocialista tulajdon létrejöttét. „Persze amikor majd a■ két fő termelési szektor. az állami szektor és a kolhoz-szektor helyen megjelenik egy mindent felölelő termelési szektor, amelynek joga lesz arra, hogy az országban minden fogyasztási cikkel rendelkezzék — az áruforgalom «pénzgazdaságával» együtt. a nép.. nozdaság felesleges elemeként eltűnik.“ (Sztálin Ugyanott 19. old.) Tehát a kommunizmus a szükségletek szerinti elosztás elve kizárja a szocialista tulajdon két formáját, feltételezi, hogy az egész társadalmat az össznépi tulajdon fogja út. Nem lehet megvalósítani a szükségletek szerinti elosztást, mig a társadalom jelentős része olyan termelési egységekben dolgozik, amelyek nem az egész nép tulajdonában vannak inig az egész termelés és minden termék elosztása felett nem rendelkez'1- a központi össznépi gazdasági szerv amíg ííkieS MztoSBva a tetmelöeTők toviBfe, »apdub -utánra fejlődése nz egész népgazdaságban. Tévedés lenne azt hinni, hogy most elhanyagolná a szovjet állam a kolhozok fejlesztését. Éppen ellenkezőleg- A tízKP XIX. kongresz szusa is a kolhozok maximális megerősítését tűzi ki célul. (A terméshozamok növelése, a munkaszervezet erősítése, a közös vagyon növelése, az egyéni jövedelmek növelése stb.) A kolhozok erősítése az alapja a kolhozok össznépi színvonalra való emelésének. II. Hogyan történik, a kolhoztulajdon össznépi színvonalra való emelése? Sztálin elvtárs munkájában körvonalazza a legvalószínűbb utat. Addig, amig meg nem szűnik teljesen a különbség a kétfélo szocialista' tulajdon közöttj addig valószinüleg létre fog jönni átmenetileg egy olyan szerv, amelyben képviseli magát az állami ipar és a kolhozok is, cs ez, az egész népgazdaságot képviselő szerv kezdetben csak számbaveszi az egész népgazdaság termelését, később pedig jogot kap arra, hogy maga határozza meg ezen termékek elosztásának módját. A dolog lényego az, hogy az egységes össznépi tulajdont nem lehet a kolhozok kisajátításával megvalósítani, hiszen a kolhoztulajdon nem kapitalista, hanem szocialista tulajdon. Teliá’t amint a kisparaszt-gaz- dasá-gnak szocialista tulajdonná alakítása nem történhet .államosítással, úgy a kolhoztulajcl ónnak átalakítása össznépi tulajdonná sem történhet ilyen módon. Az össznépi tulajdon megteremtése nemcsak kisajátítással teremthető meg (amelyet a tőkésekkel szemben alkalmaz a szocialista állam), hanem a szövetkezeti tulajdon fokozatos fölemelése utján is. Ezért a feladat az, hogy a kolhozok feleslegeit az áruforgalom köréből, a piacról az állami iparral való közvetlen termékcsere, a pénznélküli csere területére vigyék át. „Ahhoz, hogy a kolhoztulajdont az össznépi tulajdon színvonalára emelhessük, a kolhoztermelés feleslegeit ki kell re kesztenünk az áruforgalom rendszeréből és be kell kapcsolnunk az ál lami ipar és a kolhozok közti termékcsere rendszerébe. Ez a lényeg (Ugyanott, 97. old.) Tehát azt keli látni, hogy a közvetlen termékcsere szélesedésével az állam a termékek egyre nrp-vobb részével rendelkezik s igy fokról-fokra csökken a két nlajdon közötti különbség. E közvetlen termékcsere csirái mái megvannak a Szovjetunióban. Sztá Ivn elvtárs éppen azt a feladató* tűzte ki, hogy a közvetlen termékcsere már meglévő csiráit kell telje? erővel kifejleszteni. Az állami ipar és a kolhozok közti közvetlen termékcsere megszervezése nehéz és bonyolult feladat. Ehhez az szükséges, hogy ez a kolhozok számára is előnyös legyen, előnyösebb, mintha termékeiket pénzért adnák el. Ennek viszont előfeltétele, hogy az állam igen nagy mértékben rendelkezzék a fogyasztást szolgáló iparcikkekkel, amelyekkel ki tudja elégíteni a kolhozok és kolliozparasztok szakadatlan növekvő igényeit. Ezért a kolhozokkal való termékcsere teljes megteremtése nem ináról holnapra szóló feladat, hanem csak fokozató, san lehet végrehajtani az árucsere kiszorítását, párhuzamosan az ipari _ fogyasztási cikk — termelés és az á llam kezében levő készletek növekedésével. „Ez a rendszer a város által a falu rendelkezésére bocsátott termékek óriási növekedését követeli ezért különösebb sietség nélkül, a város által előállított termékek fel halmozódása arányában kell bevezetni, lépésről-lépésre szűkítve az áruforgalom hatókörét és bővítve o termékcsere hatókörét“. (Ugyanott, 93. oldal.) Most a döntő feladat nálunk az. hogy előkészítsük a mezőgazdaságok kollektivizálását, termelőszövetkezetekbe tömöritsük a dolgozó paraszt, ságot, minden erővel megszilárdítsuk a már meglévő termelőszövetkezetein, két előkészítsük a kapitalizmus felszámolását a mezőgazdaságban is. Az ellenség most azzal a híreszteléssel is megkísérli akadályozni és nehezíteni a szocializmus építését, tá madni termelőszövetkezeti mozga1 rank fejlődését hogy ..szövetkezet' két nemsokára államosítani fog :ák‘1, hogy nálunk is .meghaladó’ álláspont4" p. szövetkezetek fejtesz tése. Ars ilyen- iÓgabnal:0- lűinéletlc. niil le kell leplezni, rámutatva az ilyen nézetek -ellenséges voltára. A h 4 R T É L t 'I Tegyék rendszeressé a prtégitő munkát a tenti fárás pártszervezetei A lenti járás üzemeink, termelő- szövetkezeteinek, községeinek párt- szervezetei a múlt évben sokat fejlődtek. Ezt bizonyítják azok a tények és adatok, amelyek az eredményeiket rögzítik le. A mezőgazdaságban a tavaszi, nyári, őszi munkák sikeres végzése, a begyűjtési tervek teljesítéséért vívott harc mind-mind egy-egy győzelmes állomása a termelőszövetkezetek, gépállomások, -állami gazdaságok pártszervezeteinek. Az üzemekben a negyedévi tervek teljesítésével az évi terv teljesítéséért, túlteljesítéséért vívott harc edzette az üzemek kommunista és pártonkívüli dolgozóit keménnyé, acélossá, céltudatossá. A járási pártbizottság irányító cs ellenőrző munkája nagy segítséget adott a pártszervezetek tevékenységéhez. A pártbizottság munkatársai keményen és következetesen harcoltak a párt- és kormányhatározatok végrehajtásáért. Ennek eredménye, hogy a járás pártszervezeteinek pártépítő munkája jelentős mértékben megjavult. Ez megmutatkozik a pártoktatásban, az SzKP XIX. kongresszusa anyagának a tanulásában. Megmutatkozik a tag- és tagjelöltfelvétel, a kádernevelés, az agitációs munka, a tömegekkel való kapcsolat erősítésében és a többi párt előtt álló politikai és gazdasági feladat megvalósításában. A fejlődés azonban nem. egyenletes. Ezt különösen a tag- és tagjelöltfelvételi munkán mérhetjük le. Egyik hónapban felfelé ível, a másik hónapban csökken, majd újra ezt a tendenciát mutatja a tag- és tagjelöltfelvételi munka. Mi lehet ennek az oka? A kérdésre néhány pártszervezet ilyen irányú munkája ad választ. Nem© 't! én szövetkezeti község Vörös Hajnal termelőszövetkezete dolgozói szép eredményeket értek el j az 1952. évben. A tsz szövetkezeti ' alapja 501.000 forinttal növekedett. I A tsz jó eredménye mutatta meg a község dolgozó parasztjainak a helyes utat, melyet követtek is. Azonban a tsz pártszervezetének a vezetősége. de m.aga a párttitkár elvtárs sem fordít gondot a szövetkezet tagságának a nevelésére. A pártszervezet élete akadozik, nem folyik megfelelően a szervezeti élet. Gyenge a pártonkívüliekkel való kapcsolat. Hónapok óta nem vettek fel tagjelöltet a pártszervezet soraiba, holott az eredményes munka során több becsületes, élenjáró pártonkívüli dolgozó mutatta meg munkájával, tanulásával azt, hogy hű harcosa a békéért folyó harcnak, a párt- és kormányhatározatok végrehajtásának, a nagyüzemi mezőgazdálkodás útjának. Nem különb a helyzet C s ö ír: ö- d é r község pártszervezeténél is, ahol már 8 hónap óta egyetlen tagjelöltet sem vettek fel. Ennek az oka a vezetés hiányosságában rejlik. Tompos elvtárs, a pártszervezet titkára nem foglalkozik a pártcsoportbizal- mi elvtársakkal, azok nem foglalkoznak a párttagokkal, s ennek következménye az, hogy a párttagok sem foglalkoznak a pártonkívüli dolgozók nevelésével. A hiányosságok tehát a vezetésben mutatkoznak meg. Mindez vonatkozik a járási pártbizottságra, mert minderről tudtak, s eddig ne ír: tettek semmi intézkedést a hiányosságok kijavítására. A pártépítő munka egyenletes fejlődésének tehát az a hátráltatója, hogy a vezetők megfeledkeznek feladataikról. Nem rend szeres, folyamatos a pártépítő munka. A pártszervezetek kampányszerűen hajtanak végre egy-egy feladatot. A járási pártbizottság hiányossága, hogy késve tesz intézkedéseket a hibák kijavítására. A nemesnépi és a csömödéri párt- szervezeteken kívül találhatók még ilyen hiányosságok néhány pártszervezetnél. Mindezek vegyenek példát a csesztregi pártszervezet munkájáról, ahol a pártépítő munka feladatait szorosan egybekovácsolják. A politikai iskolára olyan pártonkívü- lieket osztottak be, akik minden munkában példamutatóan megáliták a helyüket. A pártszervezet vezetősége és tagsága szoros kapcsolatot tart a pártonkívüli dolgozókkal, nevelik, tanítják őket. Agitációs munkával bízzák meg őket, hogy Iliinél előbb megfeleljenek a párttag megtisztelő címnek. Mindennek eredménye az, hogy a csesztregi pártszervezet hónapról-hónapra vesz fel élenjáró pártonkívüli dolgozókat a párt tagjelöltjeinek a sorába. Ez a példa szolgáljon útmutatásul ir.inden pártszervezet számára, ahol hiányos a pártonkívüli dolgozókkal való kapcsolat. Feladat az, hogy a járás valamennyi pártszervezete a hibákból okulva, a jó tapasztalatokból tanulva javítsa meg a munkáját, hogy a pártépítőmunka rendszeressé tételével, a kampányszerüség megszüntetésével sokkal eredményesebben tudják végrehajtani a párt és a dolgozó nép előtt álló nagy feladatokat. K. L. A PARTÉI ÉT HÍREI Pölöske községben a Petőfi tszcs pártszervezetének titkára, Dabasi Boldizsár elvtárs személyesen beszélget minden párttaggal a január 7-i új tagsági könyveket kiosztó ünnepi taggyűlésről. A párttagok valameny- nyien érzik, hogy milyen nagyjelentőségű lesz az a nap a további munkájukban. A párthoz való ragaszkodásukat kifejezik abban is, hogy valamennyien rendezték a tagdíjhátralékukat. A politikai iskolákon valamennyi párttag résztvesz, hogy az ott tanultak alapján még jobb munkát végezhessenek. A termelőszövetkezeti csoport pár- tonkívüli dolgozói is lelkes munkával készülnek erre a napra. A párttagok beszélgetnek velük a pártról, a szocializmus építésében lévő feladatokról. A pártszervezet az ünnepi taggyűlésre kultúrműsorral is készül, hogy ünnepélyessé és felejthetetlenné tegyék az új tagsági könyvek kiosztását. A zalaegerszegi Fűtőház pártszervezetének tagjai is gondosan készülnek a tagkönyvkiosztó taggyűlésre, A pártcsoportbizalmi elvtársak valamennyi párttaggal beszéltek már az új tagsági könyv jelentőségéről és tudatosították, hogy az új tagsági könyv tulajdonosai még nagyobb felelősséggel tartoznak pártunknak A fűtőház dolgozói már sokkal jobb munkát végeznek, mint azelőtt. Gondosabban bánnak a gépekkel, takarékoskodnak minden anyaggal s idővel, munkájuk teljesítménye, egyre jobban felfelé ível. mi feladatunk a termelőszövetkezetek megteremtése, megszilárdítása és fejlesztése, s er még hossza, időn keresztül lesz a feladatunk. Nemcsak most, a szocializmus alapjainak lerakása idején hanem a szocializmus felépítése után is a termelőszövetkezetek minden eszközzé] való erősítése lesz a központi kérdés mezőgazdaságunkban, A termelőszövet, kezetek megteremtése jelenti nálunk a mezőgazdaságban a termelőerők és emelési viszonyok összhang-jónak •'’gteremtését és igen hosszú időn mesziül, egy teljes történelmi kor. rakon át & szoeializmus teljes dösrakában biztosítja a. gyorslüe- mü fejlődést Összefoglalva: a Kommunizmust építő szovjet népnek a kommunizniusmogvalósitásához a teljes termelésnek központi számbavételét és elosztását kell biztosítania. Éppen ezért is el kell érni a koJhoziulajdonnak az össznépi tulajdon színvonalára való emelését. Ennek egyik legfontosabb problémája az, hogy meg kell szervezni az állami ipar és a kolhozok között] közvetlen termékcserét, erőteljesen fejlesztve annak már meglevő csiráit úgy. hogy ez a kolhozok és a kolliozparasztok számára is 'A. legelőnyösebb Reyen. Biztosak lehe, tünk abban, hogy a szövet aíp ezt a nagt töftfneiüíl feladatot is Sikerrel fogja megoícfaöi. HOCH RÓBERT aspirálj. (A Propagandista -decemberi száiqjfc&tyi
