Zala, 1952. december (8. évfolyam, 282-306. szám)
1952-12-28 / 304. szám
,5A békéért és — az a líemzetíiözi együttműködésért45 „Izvesztyija44 vezércikke Moszkva. (TASzSz). Az „.Izvesztyija" december 27-i száma vezércikkéinek címe: „A békéért és a nemzetközi cg y üt t működé sért’ ‘. a vezércikk a többi között ezeket mondja: A Népek Békekongresszusánflk küldöttei visszautaztak hazájukba. Angliában. Franciaországban, Belgiumban, Németországban és más országokban a küldöttek első beszámolói már megmutatták, hogy a bécsi kongresszus valóban a nőnek legforróbb vágyát juttatta ki- íeíezésre. A gyűlések és összejövetelek. amelyeken a Népek Béke- kongresszusának küldöttei felszólalnak. valósággal a kongresszus folytatásává válnak: részvevőik kifejtik, hogy lehet megvédeni a békét országuk adott körülményei között és csatlakoznak azokhoz a kü1dőltekhez, akik Bécsiben felhívást intéztek az öt nagyhatalom kormányához és a világ népeihez. A Kongresszusnak ezek a történelmi jelentőségű dokumentumai a béke sokszázmillió barátjának egységes akaratát tükrözik. Á Népek Békekorgresszusa lehetővé teszi, hogy az egyszerű emberek még világosabban felismerjék a tényt, hogy egyesült erő oel megvédhetik a. békét és megakadályozhatják a harmadik világháború kitörését, amelyet az imperialista sgresszerok készítenek elő. Az „Izvesztyija ‘ iá továbbiakban a nemzetközi feszültség forrásairól ir, majd igy folytatja: Iioi vannak tehát a mostani nemzetközi feszültség forrásai? Amint Sztálin elvtárs rámutat, „mindenütt és mindenben, ahol asak a Szovjetunió ellen folyó „hű degháboru’* politikájának agresz- sziv cselekményei megnyilvánulnak!’. A világ népei azonban egyre mélyebben meggyőződnek arról, hogy a nemzetközi kérdéseket meg lehet és meg is kell oldani békés utón, tárgyalások utján, ha a tárgyaló felékben megvan a jóindulat és a megegyezésre irányuló őszinte szándék. A lap rámutat azokra a történelmi tényekre, melyek világosan bizonyítják, hogy a Szovjetunió kezdettől fogva a béke ügyének fáradhatatlan harcosa. Ezután igy folytatja: Azok a sajtóban december 25-én közzétett válaszok, amelyeket J. V. Sztálin James Rés"ónnak, a „Név/ York Times*- diplomáciai munkatársának kérdéseire adott, értékes hozzájárulást jelentenek a béko ügyéhez, Ezek a válaszok a Szovjetunió következetes, béke- szerető külpolitikájának újabb megnyilvánulásai. Ezek a válaszok kifejezik a szovjet nép szi lárd akaratát, hogy békésen megoldjanak minden elintézetlen nemzetközi kérdést. Kifejezik a szovjet népnek erejébe vetett mélységes hitét, a két rendszer békés együttlótezése lehetőségébe vetett szilárd meggyőződésén alapuló akaratát. Sztálin elvtérs válaszai ismételten felhívják minden népnek a figyelmét arra a megdönthetetlen tényre, hogy ha a nemzetközi helyzet feszült, akkor a feszültség forrásait kizárólag az imperialista államok uralkodó köreinek agresszív politikájában kell keresni. A Szovjetunió következetes békepolitikája — amely ismét ragyogóan megnyilvánult Sztálin elvtárs válaszaiban — a béke fenntartásáért és megszilárdításáért. valamint az imperialista agresiszerok által __ szított uj világháború elhárításáért folyó harc fokozására lelkesíti a fcékeszerető népeket. A népek a nemzetközi problémák békés megoldásáért vívott harcukban a Szovjetunió békeszerető politikájára támaszkodnak, amelynek érdekei elválaszthatatlanok az egégz világ békéjének ügyétől Kóma (TASzSz), Valamennyi olasz demokratikus lap behatóan foglalkozik a Népek Békekongresszusával. A lapok közhk a kongresszusnak az ót: nagyhatalom kormányához intéseit felhívását és a kongresszus hatágresszus nagy figyelmet fordított a nemzeti függetlenség védelmére. „A világ népei — írja a lap — megértették, hogy a béke védelme és biztosítása érdekében nem elég kívánni a békét, a békéért harcolni k visszhangja keli konkrét célok alapján.'1 A többi demokratikus lap is részletesen foglalkozik a Népek Békekongresszusának eredményeivel és kiemeli a Becsben kialakult egységes álláspont jelentó'ségét. juzatait, A „ITJinita" rámutat, hogy a kongresszus munkája hittel tölti c-1 mindazokat, akik el akarják hárítani a háború veszélyét. A Népek Békekongresszusán résztvett külföldi küídöífségek átutaztak Moszkván Moszkva (TASzSz). December ’ országok népeinek képviselői. KözA bécsi kongresszus ismét rámutatott annak szükségességére, hogy az öt nagyhatalom képviselői bocsát- * kozzanak tárgyalásokba és állapodjanak meg egymással. Az „Avanti" kiemeli, hogy a kon26-án este átutazott Moszkván a Népek Békekongresszusán résztvett küldöttségek nagy csoportja. Az átutazók között voltak Kina Brazília, Ausztrália, Argentína, Burma,. Mongólia, Vietnam és más tűk Szun Csin-Lin és Kuo Mo-Zso kínai, Elisa Branca és Jorge Amado brazíliai Nemzetközi Sztálin-béke. díjasok. A békeharcosokat ünnepélyesen fogadták. Az Ausztriai Szövetséges Ellenőrző Tanács ülése Becs (TASzSz). Az Ausztriai Szövetséges Ellenőrző Tanács Kraszkevics tábornok, szovjet képviselő elnökletével december 23-án ülést tartott. Az ülésen az ausztriai munkanélküliség fokozódásának kérdéséi tárgyak ák meg. Ausztriában u munkanélküliek száma páratlanul magasra, 215 ezerre emelkedett. Kraszkevics tábornok kijelentet, te, hogy a Szövetséges Ellenőrző Tanács kö'-elessége felhívni az osztrák kormányt határozott in‘éz- kedések megtételére, rtz előállót: helyzet megjavítása érdekében. — E kérdés tanulmányozása — folytatta Kraszkevics tábornok —, azt mulatja, hogy a munkanélküliek számának növekedése Ausztria marshallizálásának következménye. A tömeges munkanélküliség — jelentette ki a továbbiakban Krasz. kevics tábornok —, a drágaság ég a magas adók sok osztrák család álelét teszik elviselhetetlenné. Az osztrákok ezrei kénytelenek minden évben kivándorolni Ausz’riá- ból, hogy külföldön találjanak kenyeret. Tekintettel arra, hogy ez a helyzet egészen tarthatatlan. a szovjet képviselő Javasolta: intézzenek levelet Figl kancellárhoz, követeljék az osztrák kormánytól, hogy január E5-ig terjesszen a Szövetséges Ellenőrző Tanács elé egy részletes tervet a munkanélküliség maximális csökkentésére. Thompson amerikai képviselő kísérleteit tett arra, hogy elkerülje a kérdés érdemi megvitatását. Felszólalását az ausz'riai szovjet megszálló hatóságok elleni rágalmazó kirohanásokkal kisérte. Kirohanását megismételte az angol képviselő is. Kraszkevics tábornok válaszában leleplezte Thompsonnak azokat a kísérleteit, hogy Ausztria és az osztrák nép jótevőjének mutassa magát. A szovjet képviselő rámutatott arra, hogy éppen a Thompson által emlegetett úgynevezett amerikai ..segély" következménye az adóterhek páratlan arányú emelkedése, valamint a mun. kanélküliség szakadatlan fokozó* dúsa Ausztriában. Kraszkevics tábornok u továb-* biakban aláhúzta: mindenki előtt ismeretes, hogy az ausztriai szovjet vállalat olt nem bocsátanak el munkásokat, hamm ellenkezőleg, magasabb bérszínvonalat biztosítanak minden munkásnál:, egyre, több munkást és alkalmazottat vesz* nek fel. — Ausztria — folytatta Kraszkevics tábornok —, egyedül 1952- ben 900 ezer tonna olajipari terméket kapott a szovjet kőolajipari igazga'őságtól a világpiacinál lényegesen alacsonyabb áron, Kraszkevics tábornok rámutatott arra, hogy sajnos, az ausztriai. szovjet vállalatok jótékony befolyása sem tudja teljesen semlegesíteni a Marshall-terv, és a2 Egyesült Államok részéről nyújtott egyéb, úgynevezett „segélyek4 pusztító következményeit. Az angol képviselő igyekezett minden eszközzel megakadályozni a Szövetséges Ellenőrző Tanácsban e rendkívül fontos kérdés megvitatását, amely egész Ausztria közvéleményét foglalkoz' alja. A Szövetséges Ellenőrző Tanács ezután megvizsgálta azt a törvényt, amelyet az osztrák kormány az államszövetség és a tartományok pénzügyi viszonyainak rendezésére vonalkozólag hozott 1953- ra. Kraszkevics tábornok rámutatott arra, hogy ez a törvény az osztrák kormány demokráciaello- nes politikájának újabb megnyilvánulása. Javasolta: tiltakozzanak a törvény kihirdetése ellen. A nyugati hatalmak képviselői nem voltak hajlandók elfogadni ezt a javaslatot, ezzel szentesítették i Figl—Schärf-kormánynak az osztrák dolgozók anyagi helyzetének még súlyosabbá tételére irányuló intézkedését. * NEMZETKÖZI SZEMLE Sztálin elvtárs legújabb történelmi jelentőségű nyilatkozatának világánál a bécsi kongresszus határozatainak világánál még tisztább képet tudunk alkotni magunknak az elmúlt hét gyéb külpolitikai eseményeiről. Kü- önösen áll ez a megállapítás az ENSz-ben lefolyt legutóbbi vitákra. Az ENSz vitái Az ENSz közgyűlés 7- ülésszaka december 22-én elhatározta, hogy i953 február 24-ig elnapolja üléseit. i zen a napon utolsó napirendi pontként a szolét küldöttségnek azt a határozati javaslatát vitatták meg, amely felhívja a közgyűlést: ítélje el az amerikai katonai hatóságoknak a koreai hadifogolytáborban elkövetett tön.eggyilkosságait. A közgyűlés ezt a szovjet javaslatot az amerikai-angol „szavazógép" üzembehelyezésével elvetette. Ha pusztán ezt a hirt olvassuk, azt hihetnénk, hogy az imperialista uraságok elégedett kézdörzsöléssel csukták be aktatáskáikat az ENSz közgyüléstermében és magabiztos, nyugodt léptekkel hagyták el az ENSz épületét- Az imperialisták sajtójából azonban nem ez derül ki — ahogyan egyáltalán nem az elégedettség hangja csendült ki ebbéli a sajtóból az egész eddigi közgyűlési időszak alatt sem. Az ENSz „súlyos válságban van" — irta néhány héttel ezelőtt a párizsi „France Soir". Az ENSz „történelmének legkritikusabb pontjához érkezett“ — visszhangozta a londoni ..Daily Telegraph". Mi történt? Miért veri úgy félre rt imperialista sajtó a harangot? A magyarázat egyszerű. Az imperialisták egyre elégedetlenebbé válnak az FNSz-szcl szemben, mivel mind nehezebben és nehezebben tudják ráerőszakolni politikájukat erre a SzervcVa-sfámap, 1952 dec. 28. zetre. A változásnak ez az iránya már a közgyűlés megelőző időszakában is tapasztalható volt, még nyilvánvalóbbá vált azonban a jelenlegi ülésszakon. Az amerikai-angol blokk a gépies többség segítségével legtöbb esetben még mindig keresztül tudja ugyan hajszolni határozatait az ENSz-ben, mint azt a koreai kérdés vitája, valamint az uj tagok felvételének kérdésében történt szavazás is mutatja. Amíg azonban az imperialista tömb eljutott ezen az ülésszakon a többséget jelentő szavazásig — és egy-két esetben már a többségi szavazásig se jutott el —, olyan erkölcsi és politikai vesszőfutáson kellett keresztül mennie, amilyenben eddig még nem volt része. Hiába sikerült például az amerikaiaknak számukra kedvező döntést kicsikarni a koreai kérdésben. A döntést megelőző viták teljes egészében leleplezték az amerikaiak koreai agresszióját A szovjet küldöttség, más demokratikus országok küldöttségével együtt, a falhoz szorította az amerikai diplomáciát és vitathatatlan tényekkel bizonyította be, hogy az amerikai uralkodóköröknek nem érdekük a koreai háború befejezése. Mindez mély benyomást gyakorolt magára az ENSz közgyűlésére is és nem véletlen, hogy az „US News ami World Report" című amerikai hetilap, épp az említett vitákkal kapcsolatban kénytelen beismerni, hogy növekvőben van az Egyesült Államokkal szembeni kritika és hogy Washington és szövetségesei közötti ellentétek egy te élesebbekké válnak. A többi imperialista államot, igy elsősorban az olyan gyarmattartó hatalmat, mint Anglia, Franciaország. Hollandia és Belgium, pedig az „bosszantotta" ezen az ülésszakon, hogy nem tudták megakadályozni a délafrikai faji elnyomás kérdésének, valamint a marokkói és tuniszi kérdésnek napirendre tüzesét. Ez a düh még magasabb fokra hágott — és ezzel egyidőben megsokszorozódtak a kapitalista sajtó dörgedelmei, amikor a gyarmati hatalmak az igazgatásuk alá tartozó, önkormányzattal nem rendelkező népek jogainak kérdésében sorozatos vereséget szenvedtek a gyámsági tanácsban. Ugyanakkor az arab és ázsiai országok, Valamint néhány latinarr>pr»kai állam küldöttsége nagyon sok kérdésben már nem szavazott automatikusan az amerikai javaslatra, hanem olyan javaslatokat terjesztett elő vagy támogatott, amelyek ellentétesek voltak az atlanti tömb háborús terveivel. Vagyis az ENSz 7. ülésszakának december 22-én zárult első fele azt mutatta, hogy a második világháborút követő hatalmas változások, a Szovjetunió tekintélyének, hatalmának óriási arányú megnövekedése, a népi demokráciák létrejötte, a gyarmati és függő országok nemzeti függetlenségi mozgalmának ereje inkább éreztetni kezdi hatását az ENSz falain belül is. Ez az oka annak, hogy a trashing, toni, londoni és párizsi „ügyintézők* csak káromló szavakat tudnak találni az eddig folytonosan feldicsért ENSz működésére. Most, hogy az ENSz már nem olyan biztos és százszázalékos eszköz háborús politikájuk kiszolgálására, mint eddig volt, ezek az uraságok fenyegetőzni, zsarolni kezdenek. Egyes imperialista körök már arra célozgatnak, hogy „jobb lenne az ENSz-t egyszerűen megszüntetni". Jellemző e tekintetben a konzervatív „Daily Telegraph" kö5 vetkező megjegyzése: „Nem valószínű, hogy Anglia feladata clőljárni az ENSz felszámolásában... Ha azonban az ENSz természetes halállal múlna ki, úgy egyikünk se nagyon siránkozna fölötte". Ha e zsaroló és fenyegető célzásokat nem is kell teljesen kcszi>cnz- nek vennünk, mindez önmagában is nagyon tanulságos. Az ENSz-ben lefolyt viták és az imperialista „főnökök'* ezzel párhuzamos dühkitörései arról tanúskodnak, hogy a Szovjetunió békés cs alkotó politikája növekvő megértésre és támogatásra talál az egész világon. A francia kormány bukása Az elmúlt hét jelentős eseménye a francia Pinay-kormány lemondása. Pinay kétségtelenül a francia reakció legügyesebb szélhámosai közé tartozik és részben ennek az ügyes szélhámoskodásnak köszönhette, hogy aránylag sokáig, több mint 9 hónapig maradhatott kormányon. A reakciós sajtó nagy reklámmal igyekezett „népszerűsíteni" Pinayt, a náci megszállás idején létesített áruló „nemzeti tanács" volt tagját, „szerencsés Pinaynek" titulálták a jobboldali lapok hasábjain- A francia nép azonban alig pár hét múlva már más jelzőt adott neki: „Nyomor-Pinaynek*' nevezte el. És Pinay 9 hónapi kormányzása bizonyítja, hogy menynyire rászolgált erre a névre. Az ő miniszterelnökségéhez fűződik — hogy csak néhány példát említsünk — a hadikiadások amerikai parancsra történt újabb emelése, a megélhetési költségek további drágulása, a gazdagoknak nyújtott ..adóamnesztia* és az ő miniszterelnökségéhez fűződik Duclos és Stil washingtoni utasításra történt letartóztatása, valamint a haladó elemek ellen elrendelt más fasiszta intézkedések bevezetése. Ugyanakkor a Pinay-kormány ha- talmonléte alatt kezdett megmutatkozni Franciaországban is az atlanti országok gazdasági élete niilitarizá- •ásának első komoly „eredménye". A francia ipari termelés indexe az V952 februári 152-ről áprilisra 151-re, május-juniusra 147-re, júliusra 139-re. augusztusra pedig 12l-rc esett vissza. Hasonlókép csökkent az export is. amely az 1951 negyedik negyedének 130.2 milliárd frankjáról 1952 harmadik negyedére 1G6.2 milliárd frankra esett vissza. Mindezzel párhuzamosan a Pinay- kormány működése még válságosabbá tette a francia külpolitika amugyis súlyos helyzetét. Az elmúlt hónapok eseményei mind több franciának nyitották fel a szemét és értették meg, hogy a francia kormány — az amerikaiak nyugatnémet- országi politikáját kiszolgálva — á francia nemzeti érdekek leghitványabb elárulását követi el, amint az is egyre nyilvánvalóbb ma már a legtöbb francia előtt, hogy a vietnámi szennyes háború csak tönkre teszi Franciaországot, ugyanakkor, amikor az amerikai „jóbarát" — felhasználva Franciaország meggyengült helvzetét — kíméletlenül tör a franciák megmaradt piacainak és gyarmatainak elhóditására. Ezek az események és mindenekelőtt a francia népnek a nemzeti árulás poütikárával szemben kifejtett hatalmas ellenáüása vezetett tehát a Pinay-kormány bukásához. Minden jel arra mutat, hogy & francia reakció most a fasiszta de Gaulleval szövetkezve próbál kivezető utat találni eddigi politikájának katasztrofális válságából. A Francia Kommunista Párt körül tömörült és egyre jobban tömörülő nemzeti ellenállás megmutatta azonban már erejét a Pinay-kormány elsöprésével. Fz a nemzeti ellenállás ugyanúgy el fog söpörni minden olyan francia kormányt, amely Párizsban székelve, a washingtoni háborús uszítok politikáját próbálja a francia népre kényszeríteni.
