Zala, 1952. szeptember (8. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-14 / 216. szám

TTLÄG PmÉTÁJÜAIéGTESÜLJETMh A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata az állattenyésztés és a takarmány- termelés fejlesztéséről az 1952—54 években Páncélosok napja a Szovjetunióban AK BUMP ZAJLABIEOTEI pABTBIZOTTSAeAllíAK NAPILAPJA Vili. évfolyam 216. szám. Ära 50 fillér 1952. szeptember 14. Vasárnap Készüljünk fel a békeharcosok seregszemléjére Moszkvától Berlinig’, Paristól Tó. kióig' egyetlen hatalmas készülődés­ben van az egész világ’ haladó em­berisége. Közeledik december ötö­diké, az az időpont, amikorra a Béke Világtanács idén júliusban el­határozta a népek bckekongresszusá- nak Becsben való megtartását. A kongresszus előkészületei a világ minden táján a békeharc fokozódá­sát hozzák magukkal. A dolgozók mindenhol kitörölhetetlenül szivükbe és agyukba vésték Sztálin elvtárs mondását: „A licité fennmarad ás tartós lesz, ka a népek kezükbe ve­szik a béke megőrzésének ügyet és végig kitartanak. ■mellette Ennek a szellemében készülnek a világ minden táján a népek béke- kongresszusára. Ezt a sztálini taní­tást követve, tömörítik soraikat faji és felekezeti megkülönböztetésre való tekintet nélkül a földrész valameny- nyi országában a békeszerető mil­liók. Tudják, hogy a százmilliók egy­séges fellépésével meg lehet, fékezni a háború erőit. Egységes békeharc­cal le lehet fogni a tüzesévé t tartó kart, amely lángba akarja borítani a világot. A béke magyarországi harcosai is seregszemlére készülnek. Az Or­szágos Béketanács határozata értel­mében néhány hét múlva, november :12-én összeül a harmadik magyar b ék ek ongr es.s z u s. .A. magyarországi békemozgalom hatalmas-ulat tett. meg, a több mint három esztendeje első ízben megtar­tott békekongresszusunk óta. Dol­gozóink százezrei előtt lett még tu- uatosabbá ..azóta, hogy nj világhá­ború veszedelme . fenyegeti békés otthonaikat, gyermekeiket, jövőjü­ket. Több mint hét millió ember irta nevét a stockholmi, békefelhivás alá. Akkor, azonban még sokan .vol­tak az aláírók között, akiknek kezét csupán az aggódás vezette. Sokan voltak még, akik egyszerűen csak óhajtották a békét, de nem tudták, • hogy a jámbor óhajokon kívül ösz- szeíogásra, kemény helytállásra, a munkában való élenjárásra is szük­ség van- ­így történt ez 19űÜ-ben még Zala megyében is. Ha ma beszélünk azok­kal a dolgozókkal, akiknek 1950-ben még csak a háborútól való félelem vezette a kezét a stockholmi felhívás aláírásakor, egészen más ember áll előttünk. Azóta százával alakultak meg' megyénk városaiban, községei­ben a békevédelmi bizottságok, ame­lyek a. Magyar Dolgozók Pártja út­mutatását • követve- megértették a dolgozókkal, hogy a béke nagy ügyéért mindennap, minden urában harcolni kell. Megértették, hogy nem elég a békét egyszerűen óhajtani, hanem munkájukkal, eredményeik­kel, helytállásukkal kell nyomatókot adni harcos békeakatuknak. Az emberek megértették azóta, hogy a bábom veszélye azért nincs közelebb, mint néhány 'esztendővel ezelőtt volt, mert a népek békemozgalma mind­eddig meghátrálásra kenyszeriteite c. háborús gyújtogatok at. Még a jószándéku dolgozóink kö­zött is voltak olyanok, néhány évvel ezelőtt, akik azt mondották, hogy mit tehetek én egyedül a háború nőinek megfékezésére. Kommunis­táink, - békebizottságaink • jó mun­kája. eredményezte, hogy ma már úgyszólván teljesen eloszlatták ezt az alapjaiban téves nézetet. Megma­gyarázták, ■ hogy egy ember valóban semmi a háború erőivel szemben, azonban ha minden becsületes, beke- szerető ember összefog, egyetlen cél érdekében tömöríti az erőit a mu" kés, paraszt, értelmiség^ akkor e.r< bástyát alkothatunk a-g béke front-, jóm, amitől mint sziklafalról pattan-^ vissza az ellenség minden aljas há­borús próbálkozása. Most, az országos kongresszusra készülve elmondhatjuk, hogy béke­mozgalmunk erősebb, szilárdabb, mint valaha. Nem volt még egyet­len' célkitűzés, ami így meg tudta volna mozgatni megyénk dolgozóit. 1950—51 óta jelentős mértékben emelkedett békebizottságaink száma, A változás azonban nemcsak meny- nyiségi,' hanem minőségi emelkedést is hozott. Mind több az olyan, béke­bizottságaink száma, mint a nagy kanizsai Vörös Csillag termelőszövet- kezoté, ahol rendszeresen megtartják értekezleteiket!, -tevékenyen kiveszik részüket minden feladat elvégzésé­ből és szüntelen felvilágosító mun­kát végeznek a szövetkezet tagjai között. A kanizsai Vörös Csillag tsz-ben a békebizottság tagjai azok, akik elsősorban csatlakozták ahhoz az indítványhoz, hogy az őszi mező- gazdasági munkákat nyolc nappal előbb végezzék el, mint ahogyan azt a minisztertanács rendeleté előírja. Egyre jobban felismerik felada­taikat a lelcnyei járás békebizott­ságai is. ők voltak azok, akik eré­lyesen harcba indultak az ellenség rémhíreinek leleplezésére. Jól kivet­ték részüket a gabonabegyüjtés csa­tájából is. Fáradhatatlan népnevelő munkájuk eredménye, hogy járásuk első lett a gabonabegyüjtésben. ■ Bék'eb-isóttsági tagjaink élenjáró- sukkal is példát , 'mutatnak. Szőke László, a bucsuszcntlászlúi békebi­zottság tagja, 200 . százalékra tett eleget gabonabégylejtési ' kötelezett­ségének- Petriventén Karlóvecs Bé- mvs, délszláv dolgozó paraszt, a békebizottság tagja, telt hitet a béke mellett 200 százalékos gabonabeadú- sával. ■ ' ■ Megyénk dolgozói . öntudatosan, erejüket nem kiméivé teljesítik kö­tele ss égé ik e t. B ék einqzg álmunknak azonban még igen nagy feladatai vannak ezzel kapcsolatban. Ahogyan dolgozóink megértették, hogy munká­jukkal kell erősíteni az országot, védeni a bekét, úgy kell most min­denkinek húsává és vérévé válnia, hogy a saját. posztján mindenkinek a legtöbbet kell nyújtania, a legtöb­bet kell adnia. Nem mondhatjuk azt, hogy nem ta­lálkozunk már pacifista jelenségeikkel. Agadnak, akik úgy. vélekednek, hogy elég erősek vagyunk már, minek még jobban , dolgozni. Békebizottságaink feladata az, hogy megértessék az emberekkel: azért tudunk most bé­késen építeni, mert erősek vagyunk. Az ellenség azonban nem mondott le aról a tervéről, hogy háborúba so­dorja a világot Nem elég időnként hallatni a szavainkat, időnként ki­állni a béke ügye mellett, hanem ál­landó kemény küzdelemre vau szük­ség. A fegyverkezés soha nem látott Vmpóban folyik a tőkés államokban Igaz, hogy mi erősebbek vagyunk, de a legnagyobb bűn lenne népűnk­kel, a világ valamennyi bélceszcretö emberével szemben, ha csak egyetlen nillanatrd is csökkentenénk az ira­mot, csak egyetlen pillanatra is alábbhagynánk a munka lendületét Mindezideig eredményesen fékeztük a háborús gy.ujtogatókat, de még nem, állítottuk meg őket a háború felé1 vezető utón. Mindig újabb és újabb kísérleteket tesznek aljas ter­veik véghezvitelére. Nekünk tehát minden pillanatban résen kell len­nünk.. egyre- jobban kell dolgoznunk. Különösen , vonatkozik ez ránk. ^ala megyei dolgozókra, akik .köz­vetlen szomszédságban élünk a nyu­gati tőkés banda legveszedelmesebb bérencének, Tilonak bérgyilkosaival. Legutóbb a letenyei hid felrob­bantása mutatta meg megyénk dől . gozóinak, hogy Titock minden esz A szentgróti járás tovább tartja első helyét, mig a nagykanizsai második lett az ősziek begyűjtésében A'-Megyei Tanács Begyűjtési Osztályának értékelése szerint az ősziek (kukorica, burgonya és napraforgó) begyűjtésében to­vábbra is a zalaszentgróti járás tartja az első helyet. Néhány ta­nács különösen jól szervezi mun­káját. Különösen kiemelkedik Zalacsány ahol eddig 115 dolgo­zó paraszt kért engedélyt a bur­gonyaszedésre és mind a 115 a szántóföldről tett eleget begyűj­tési kötelezettségének. Olyanok is vannak közöttük, mint Bor­bély József, 6 holdas "dolgozó pa­raszt. aki 200 százalékra tett ele­get begyűjtési kötelezettségének. A község hangos híradóján ke­resztül dicséretet kapott Kiss Jó­zsef 8 holdas dolgozó panaszt is, aki 224 százalékra tett eleget napraforgó begyűjtési kötelezett­ségének. Vannak azonban olyan községek is a zal ászén tgró ti já­rásban, mint Bczeréd. Az áilan- dóbizottságok nem működnek. Verseny tábla nincs a községben és semmiféle formában nem nép­szerűsítik a példamutatókat, mint Balogh István, Tóth István, vagy Cserép Istvánné dolgozó paraszto­kat, akik mind túlteljesítették az ősziekből begyűjtési kötelezettsé­güket. Nem'érvényesíti a tanács a lemardőkka! szemben a tör­vényes intézkedésekét sem, igy lemaradásuk napről-napra nő. A zalaszentgróti járási tanácsnak az legyen most legfontosabb fel­adata; hogy megjavítsa a hanyag, rossz tanácsok munkáját, mert csak ebben az esetben tudják el­ső helyüket továbbra is megtar­tani. Az. ősziek begyűjtésében a nagykanizsai járás áll a második helyen. A burgonya- és kukorica- beadásban van különösen lema­radva a zalaszentgrótiaktól, a napraforgóbegyüjtésben viszont jobb a százalékeredménye. A kanizsai járás ugylátszik sokat javított munkáján a gabonabe- gyüjtés óta és méltó versenytár­sa lett a többi járásnak, összes lehetőségeik kihasználásával azonban még jobb eredményekre lennének képesek. A járási ta­nács gyakoroljon még szigorúbb ellenőrzést az egyes községi ta­nácsok munkája felett. Foly­tassanak állandó, szívós harcot azért, hogy a megalkuvás" csirái is eltűnjenek az egyes községi ta­nácsok munkájából. A zalaegerszegi járás a harma­dik helyen áll a begyűjtésben. Valamennyi őszi növénynél lema­radás mutatkozik. Különösen suh fyos ez a napraforgónál —• bár százalékszámuk ebből a legmaga­sabb —, de ennél a növénynél a betakarítás üteme messze ehrra- rdtít a begyűjtés ütemétől, mig a többinél az általános betaka­rítás még nem kezdődött meg. A hiba föoka az, hogy a járási tanács még mindig nem veszi elég komolyan a begyűjtést, az el­lenőrzés sem a legmegfelelőbb. A községi, pártszervezeteknek • is ■nagyobb segítséget kell nyujta- niok a tanácsoknak és a tömegek közötti felvilágosítómunka kistélé, sitésével ‘ indítani rohamot az el­maradás felszámolásáért. A negyedik helyen a letenyei járás áLl. Napraforgóból is még csak 15 százalékra teljesítették évi tervüket. Még súlyosabb azonban a lemaradás burgonyá­ból és kukoricából. A letenyei járás még jnindig nem igyekszik hasznosítani a gabonabegyüjtófi során szerzett tapasztalatokat. Sokkal élénkebb munkára van szükség, hogy'' elkerüljenek a se­reghajtók sorából. Az előző hó­napok megmutatták, hogy a lete­nyei járásban vannak olyan ta­nácsok, pártszervezetek, amelyek a felsőbb szerveik megfelelő irá­nyításával kiváló eredmények, el­érésére képesek. Ugyanerre az irányításra és ellenőrzésre lenne most is szükség, hogy ismét az élre törhessenek. A lenti járás továbbra is az utolsó helyen áll. Úgy a járási pártbizottságnak, mint a járási tanácsnak sokat kell javítania munkáján, hogy lemaradásukat behozzák. Jó tapasztalatok itt is bőven állanak rendelkezésükre, azonban elhanyagolják ezek ki­használását. Fokozottabban kell megnyilvánulnia falusi osztályéi. Ienség elleni harcnak is. Az ed­digi munkák ékes bizonyítékai annak, hogy csakis ott eredmé­nyes a begyűjtés, ahol ezt a műn­ket szorosan összekötik és elvá­laszthatatlanul együttviszik a ku- Iák, a klerikális - reakció elleni harccal. 9 városok egymás közötti ver­senyében továbbra is Nagykani­zsa vezet Zalaegerszeg előtt. Zalaszentgrótra került az MDP megyebizottsága begyűjtési vándorzászlója A megyei tanács értékelése sze­rint az elmúlt héten a zalaszent- gróti járás érbe el a legjobb be­gyűjtési eredményeket. Az MDP megyebizottsága vándorzászlója, amelyet ezideig a zalaegerszegi járás őrzött, szeptember 12-én Za­laszentgrótra került. A zászlót Csondor Vilmos elv­társ, az MDP zalaegerszegi járási bizottságának titkára adta át Tö­rök elvtársnak, a zalaszentgróti já­rási pártbizottság titkárának. Elmondotta Csondor elytárs, hogy kemény, megfeszített munká­val szerezték meg a zászlót annak idején. A begyűjtés továbbfolyta­tásában kisebb lanyhulás állott be munkájukban és nem tudták tarta­ni első helyüket. Hangsúlyozta accx.ban, hogy a zászlót azzal ad­ják sj: a jövőben még fokozottab­ban harcolnak críe. Még szorosab­bá teszik a dolgozókkal való kap­csolatukat, tovább javítják párt- szervezeteik, tanácsaik, tömegszer­vezetei' munkáját és minden erőt mozgósitarak a begyűjtési terv si­keres tu’teljesitésére, az első hely v is.szaszerzésére. 7ö-ók e.’vtárs válaszában elmcn- áo'ta hogy tisztában vannak azzal: az első helyet megszerezni köny- nyebb, min.- azt meg is tartan:. Keményen harcolnak azért, hogy gyökerestől kiirtsák az egyes taná­csok m űr tájában itt -ott még uug- mulatkozo o-pporitnizmust, megal­kuvást. Tudják, hogy csakis a tö­megek közötti felvilágosító ffijiia tovább1' meg javításával kénesek eredményeiket megtartani, tovább növelni, de éppen ezért mindent megtesznek a győzelem érdekében, hiszen begyűjtési terveik túltelje­sítése nemcsak a járás, a megye, hanem az egész ország győzelme lesz. < közzel a háborút akarják kirobban­tani. Sokan vannak Zala megyében, akik úgy válaszoltak erre, hogy a gabona újabb mázsáit szállították be a szövetkezeti magtárakba. Mindez jelentős eredmény, de messze vagyunk még attól, hogy el­mondhassuk: mindent megtettünk, ami erőnktől téliéit. Békebizottsá­gaink előtt most elsősorban az a feladat áll, hogy tudatosítsák dol­gozóink között azt, hogy: a béke vé­delme és a haza szeretete egymástól elválászthatatlan. Nem szereti igazán a hazáját az, aki nem tesz valamit minden nap, minden órában a bé­kéért, aki'nem igyekszik mindig job­ban és jobban végezni a munkáját, f-uki nem fejleszti állandóan a tudá­sát, nem harcol a legkeményebben nyugati és deli ellenségeink hazai ügynökei: a kulákok a klerikális reakció, a jobboldali szociáldemo­kraták ellen. Az Országos Béketanács arra hívta fel a békebizottságokat, küzd­jenek azért, hogy ..a kongresszusra való készülődés .nyissa ki újabb Hz és százezrek szemét a valóságra, a háborús veszélyre és a búke megvé­désének kötelességére, töltse el szi­vüket a haza forróbb szeretete s a béke védelmének elszántság a,'fokozza éberségüket, növelje munkára harcra, kész karjuk erejét.“ Tudatosítsák békebizottságaink a mlgozók között, hogy jni nem miu- lenáron való békét akarunk. Mi minden eszközzel harcolunk békénk védelméért, de ha az ellenség meg­támadná határainkat, akkor egy pil­lanatig nem haboznánk, hogy ''fegy­verrel a kezünkben védjük meg szo­cializmust építő hazánkat, eddigi büszke alkotásainkat boldog jele­nünket, ragyogó jövőnket. Adjon erőt a mi harcunkhoz az, .hegy a békéért vívott küzdelmünk ben nem vagyunk egyedül. Velüuk egy- célért küzd a világ valamennyi, becsületes, dolgozója, élen nagy ba­rátunkkal, példaképünkkel és fel­szabadítónkkal : a Szovjetunióval.’

Next

/
Thumbnails
Contents