Zala, 1952. szeptember (8. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-14 / 216. szám

A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata az állattenyésztés és a takarmánytermelés fejlesztéséről az 1952—54 években

Országunk állattenyésztése a fel- szabadulás óta és különösen az öt- érés terv első két évében jelentősen fejlődött. 1948 óta a szarvas- marhaállömány 22, a sertésállomány 94, a lóállomány 27 s a juhállomány 151 százalékkal növekedett. Országaink állatállománya lényegesen meghaladja a felsnabadulás előtti színvonalat.

Jelentősen fejlődött az állattenyésztés a termelőszövetkezetekben és különösen az állami gazdaságokban. A mezőgazdaság szocialista szektoraiban együttvéve az utóbbi két. évben a szarvasmarhaállomány 305, a sertésállomány 135, a lóállomány 308,. a juhállomány 230 százalékkal nőtt.

Állatállományunk fejlődésének jelentős eredményei azonban nem szabad, hogy önelégültségre vezessenek, mert állattenyésztésünkben igen komoly hiányosságok vannak és mert mind teljesebben kell kielégítenünk népünk és népgazdaságunk szükségleteit állati termékekben.

Gyorsan szaporodó állatállományunk részére a belső tartalékok jobb felhasználásával megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányt kell biztosítani. Állattenyésztésünk gyorsütemii fejlesztése érdekében meg kell akadályozni az ellenséges elemeknek, főleg a kulá- fcoknak az állatállomány csökkentésére irányuló kártevő szándékát.

í.

Az 1952—54 években tovább kell növelni az állatállományt és emelni kell az állattenyésztés termelékenységét, az átagos hozamot és a szaporaságo-t.

1. Az állatállományt 1954 év végéig, 1952 márciusához viszonyítva, a következőképpen kell fejleszteni: az összes szarvasmarhaállo- xaányt 11, —- ezen belül a tehénállományt 32, — a lóállományt 8, a sertésállományt 14, a juhállományt 62 százalékkal kell növelni.

A termelőszövetkezetekben 1952 márciusához viszonyítva, • 1954 végéig a közös szarvasmarhaállományt 353, — ezen belül, a tehénállományt 460, a közös sertésállományt 356 — ezen belül a kocaállományt 365, a lóállományt 387, a közös juhállományt 282 százalékkal, a közös baromfiállományt pedig 14-szeresé- tc kell emelni.

Az állami gazdaságok ugyanebben az időszakban szarvasmarliaál- lonjanyukat 173,'- a tehénállományt 214. a sertésállomány 114, a ló-, állományt 107, a juhállományt 90, a baromfiállományt 128 százalékkal növeljék.

2. A tehenek átlagos évi (ejhoza- tnát az 1951 . évihez viszonyítva 1954-re országosan 400 literrel kell emelni. 1954-ben az állami gazdaságok átlagosan 3200 literes, a termelőszövetkezetek 2400 literes évi tejíiozamot érjenek el.

A juhonkinli gyapjuhozamot országosan 0.5 kg"-al kell növelni, ezen belül az állami gazdaságokban 4.3, a termelőszövetkezetekben 4 kg-os átlagos gyapjuhozamot kell elemi.

Az egyéves tojáshoz arnot országosan tojónkint 19 darabbal kell növelni, az állami gazdaságokban el kell érni a tojónkinti évi 110, a termelőszövetkezetekben az évi 100 darab tojást.

Az átlagos malacszaporulatot országosan 37 százalékkal kell növelni. Az állami gazdaságokban 1954- ben országos átlagban 100 anyakoca után 1200 darab, a termelőszövetkezetekben pedig 100 anyakoca után. 860 darab malacot kell felnevelni.

Az átlagos borjuszaporulatot országosan 10 százalékkal kell emelni. Az állami gazdaságokban 1954- bea évente 100 tehén után 85, a termelőszövetkezetekben pedig 75 bor jut neveljenek fel.

A juhok szaporulatát országosan 15 százalékkal kell emelni. Ezen .belül el kell érni, hogy egy év alatt' 100 anyajuh után az állami gazdaságokban. 125, a termelőszövetkezetekben 100 bárányt neveljenek fel.

A szaporulat növelésével, az állatok jobb meghizlalásával 1052-hez viszonyítva 1954-ben 50 százalékkal

2

Vasárnap 1952szept.lt.

több sertéshúst és 45 százalékkal több marhahúst kell termelni,

II.

A földművelésügyi minisztérium, az állami gazdaságok és erdők minisztériuma a begyűjtési minisztérium és a helyi tanácsok gondoskodjanak a következő intézkedések megvalósításáról:

El kell terjeszteni a fejlett tenyésztési, takarmányozási módszereket, valamint az állattenyésztési tudomány legújabb vívmányait.

Az állatokat hozamuknak megfelelően egyedileg takanuányozzák. A takarmányozásra nagymértékben használják fel a zöld, a siló és a vizenyős takarmányokat, ugyanakkor takarékoskodjanak az abraktakarmányokkal.

Biztosítsák az állatállomány megfelelő elhelyezését. Az istállók ne legyenek nedvesek, huzatosak, azokat rendszeresen szellőztessék s tartsák ■ tisztán. A betegségek megelőzése, az. állatok termelékenységének fokozása érdekében kora tavasztól késő őszig' alkalmazzák minél több helyen az állatok kai'ámszerü tartására a szabadszállást.

Az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek szarvasmai hatenyé- szeteiben mindenütt térjenek rá a napi háromszori fejesre és a borjak itatásos módszerrel történő felnevelésére. Emellett 19.53-ban legalább 3 ezer, 1954-ben pedig legalább 6500 nagy tejhozamu tehénnel négyszeri fejőst kell bevezetni.

A zöld futószalag bevezetésével kora tavasztól késő őszig gondoskodjanak a tehenek zöldtakarmáuy- nyal való ellátásáról. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek az olcsóbb, ugyanakkor a termelékenységet jobban elősegítő takarmányozás érdekében 1953-ban csak a napi 6 liternél, 1954-ben pedig 8 liternél több tejet adó tehenek részére adjanak abraktakarmányt.

A tej zsírtartalmának növelése céljából kezdjék meg a tej zsírtartalom szerinti átvételét. Á tehenek tejtermeléséről teheneniint és naponta vezessenek pontos feljegyzéseket. '1 '

A sertéstenyésztésben a süldőkocák kivételével az egész kocaállománynál alkalmazni kell az évi kétszeri malacoztatást. Csökkenteni kell a malacok elhullási százalékát.

A termelőszövetkezetekben és az árutermelő állami gazdaságokban térjenek rá a sertésfajták keresztezésére.

A hizlalás kezdeti időszakában (70—80 kg-os súlyig) feletetett takarmánynak legalább 50 százaléka zöld és silótakarmányokból, valamint szénafélékből álljon. A hizlalás meggyorsítása érdekében a malacokat mindjárt választás után fokozottabban takanuányozzák, igy el lehet érni, hogy a hússertések 10 hónapos korra, a mangalicasertések 12 hónapos korra legalább 130 kg súlyra hízzanak.

f) A lótenyésztésben gondoskodjanak minden egészséges kanca bc- fedeztetéséről, a vemhes kancák kíméletes igázásáról és igy minél több csikó felneveléséről.

g) A juhtenyésztésben általánossá kell tenni a kótévenkint háromszori bárányoztatást A juhászok fordítsanak nagy gondot a juhok takarmányozására, főként a silótakarmány etetésével akadályozzák meg az állomány téli sulyvesz- teségét.

li) A baromfitenyésztésben a keltető állomásokon 1953-tól kezdve kizárólag vérvizsgált, egészséges állományból származó tojásokat szabad keltetni. A tyúkok tojáshozamának emelése érdekében létesítsenek ligetes kifutókat, alkalmazzák a téli tojőstermelést elősegítő uj módszereket (világítás, zöld- és silótakarmányozás stb.) vezessék be a baromfiak nyári vándorólazáeát.

2. A szaporább és nagyobb hozamú állatfajták elterjesztése és a tenyésztői munka megjavítása érdekében a következő intézkedések szükségesek :

a) a kiváló értékű tenyészállatok nevelése céljából az állami gazdaságokban, a kísérleti és tangazdaságokban, a jó állattenyésztéssel rendelkező termelőszövetkezetekben lörzstenyészteteket kell létesíteni. Segíteni kell a tenyésztési munka- bún azokat az egyénileg dolgozó parasztokat is. akik megfelelő minőségű törzsállománnyal rendelkeznek, a tenyészállatok felnevelésére velük toyábbra is tenyésztési szerződéseket keli kötni.

b) A törzstenyészetekben 1954 év végére az alábbi arányokban a következő fajtákból kell a törzsállományt kialakítani:

1. magyar-tarka szarvasmarha fajta 82, szimmentháli 8, borzderes 5, szürke magyar, (alföldi magyar) 5 százalék,

2. nagy fehér hússertés, fajta (két típusban) 35, mangalica 35, fekete hússertés (két fajta) 30 százalék,

3. magyar lófajta (félvér) 47, ncninsz 30, magyar hidegvérű 15, lipicai 4, arab telivér 2, angol telivér 1, ügető 1 százalék,

4. fésűs merinő jnhfajfa 85, ci- gája 6, kaukázusi rambouillet, friz és karakül fajták 3—3 százaiéit,

5. tyúkoknál feliér leghorn fajta 30, sárga magyar, fehér magyar kendermagos magyar, fogolyszinü leghorn és nagy vörös (Rhode Island) fajták 13—13, nagy ken- dermagos (pJymauth) ’fajta 5 százalék. Törzsállományt kell kialakítani a magyar ludfajtából, a nemesitett magyar kacsa, a pekingi kacsa és a bronz pulykafajtából.

c) E fajtákon belül a törzsi enyészetekben fordítsanak nagy gondot a -táj fajták tenyésztésére és továbbfejlesztésére. Elsősorban a bonyhádi, rnosoni, békési és mezőhegyesi magyar tarka szarvasmarha tájfajták, a szabolcsi, kisbéri, tolnatamási, kcmencsaljai magyar ló tájfajták, valamint a mezőhegyesi. és a hortobágyi noniusz lótáj faj rák törzsállományát kell továóbteayész- teni. ,

d) A földművelésügyi minisztérium és az állami gazdaságok cs erdők minisztériuma részletesen írja elő a törzstenyészetek tenyésztési céljait. A fajták továbbjavitásának főbb irányai a következők legyenek: szarvasmarhafajtáknál a tej- hozam és a tej zsírtartalmának növelése, lófajtáknál a nagyobb munkaképesség elérése, sertésfajtáknál a nagyobb szaporáiig’, gyorsabb fejlődőképessé^ és jobb takarmány- értékesítés kialakítása, juh fajtáknál a nagyobb gyapjuhozam és a ' nagyobb élősúly kifejlesztése, tyuk- fajtáknál a tojáshozam és a különféle betegségekkel szemben az ellen, állóképesség növelése.

e) A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok árutermelő farmjai, valamint az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok is javítsák meg a tenyésztői munkát, a tény észkiválasztás, a céltudatos párosítás, a jobb takarmányozás, gondozás, ápolás utján.

Szaporítani kell a jobb termelő- képességű fajták arányát.

f) A kiváló apaállatok tenyészhatásóinak jelentőé kiterjesztése céljából tovább kell fejleszteni a mester, séges termékenyítést: 1953-ban

legalább 45.000 tehenet, 70.000 kancát és 50.000 juhot, 1954-ben pedig legalább 55.000 tehenet, 84.000 darab kancát és százezer darab ju hot kell mesterségesen termékenyíteni.

g) a tenyésztői munka megjavítása érdekében — az állami apaállatellátás rendszerének fenntartása mellett — gz állami gazdaságok és a nagyobb termelőszövetkezetek törekedjenek arra, hogy saját maguk tartsanak apaállatokat.

h) A termelőszövetkezetek tenyésztői munkájának irányítása és megjavítása céljából a földművelésügyi minisztérium szervezzen állami állattenyésztő állomásokat: 1952 év végére 9 szarvásmarhatenyésztő, 9 lótenyésztő, 6 juhtenyésztő és 7 sertéstenyésztő állomást kell létesíteni. Ezenkívül minden megyében állami baromfitenyésztő állomást kell szervezni. A termelőszövetkezetek baromfitenyésztésének elősegítésére á földművelésügyi miniszter felügyelete alatt megyénkint keltetőállomásokat kell létesíteni.

A kiváló minőségű tenyészállatolt nevelése érdekében a begyűjtési mi. nisztérium az államnak átadott tenyészállatokat 1953 julius 1-től egyszeres súlyban szárai tea bo a beadási kötelezettség teljesítésébe,

MII.

A mezőgazdaság- minden szektoré, ban gondoskodni kell az állatállomány erőteljes fejlesztéséről: az állattenyésztési munkát szervezettebbé, megbecsültebbé kell tenni1. Az állatállomány további tervszerű növelése érdekében a következő intézkedések életbeléptetése szükséges:

a) minden termelőszövetkezet kötelessége, hogy alakulásától számi- tett egy éven belül minden 100 kli szántóföldi területére legalább 5 tehénnel, 4 kocával, 40 törzsbarom- fival és juhtenyésztő vidékén (Sza- bolcs-Szatmár, Hajdu-Bihar, Bor- sód-Abauj-Zemplén, Szolnok, Bács- Kiskun, Tolna megyék) 20 anyajuhhal rendelkezzék.

b) Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok az idei szárazság ellenére is összes takarmányozási lehetőségük felhasználásával törekedjenek állatállományuk további fejlesztésére.

2. Az állattenyésztői (különösen a serléstenyésztői) munka lebecsülésének megszüntetése, valamint a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok gyorsan fejlődő állatállományához uj dolgozók, elsősorban női dolgozók munkabaállitása érdekében a következőket kell tenni:

a) A termelőszövetkezetekben el kell érrni, hogy 1954 év régére a tehenészetben és a sertéstenyésztésben dolgozóknak is több mint- fele nö legyen.

b) áz állami gazdaságokban gondoskodjanak arról, hogy 1952 évvégéig legalább 5 ezer. eddig más munkakörben dolgozó állandó alkalmazott és legalább tízezer növénytermelési idénymunkás kapjon állat- tenyésztési munkára beosztást — elsősorban nők és fiatalok. Az 1954 év végére a sertés- és szarvasmarhat enyésztésben 50 százaljákban. a baromfitenyésztésben, pedig túlnyomórészt női dolgbzók legyenek.

c) A termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban az állat- tenyésztési tanfolyamot, technikumot, vagy főiskélát végzett szakembereket, állattenyésztési dolgozókat kivétel nélkül állattenyésztési munkára kell felhasználni.

3. Az állami gazdaságokban és a

III. lipusu termelőszövetkezetekben, illetve csoportokban alakítsák ki az állattenyésztés fejlett,- nagyüzemi munkaszervezetét,

.a) Az állami. gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben szervezzék meg és erősítsék meg az állattenyésztési munka szervezeti és alap- egységeit: az állattenyésztési: brigádokat. A brigádokat állatfajon- kint, az állatok .elhelyezésének és használatának megfelelően területileg is külön:külön szervezzék meg.

b) Azokban az állami gazdaságokban és 'termelőszövetkezetekben, ahol h agy óbb> létszámú állatállomány vau: a brigádok munkájának összefogására állatfajonkint külün-külön létesítsenek állattenyésztési farmokat.

c) Az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek minden állattenyésztési munkára szigorú napirendet kötelesek megállapítani. A takarmánygazdálkodásnál és az állati termékek kezelésénél szigorú számadást kell be vezetni.

IV.

Az állati termékhozamok s a szaporaság emelése, valamint az állatállomány számának fejlesztése érdekében nagymértékben növelni kell a takarmánytermelést. A takarmánytermelés növelését elsősorban a terméseredmények jelentős emelésével kell elérni, de emellett növelni kell a szántófödi takarmányok vetésterületét is, különösen a másodtermelés fokozásával.

1. A szántóföldi takarmánynövé. nyék, főképp a kukorica, az árpa, a zab, a lucerna, a vöröshere stb. terméshozamát a következő intézkedések végrehajtásával fokozzák:

a) Minden termelőszövetkezetben, állami gazdaságban és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok gazdaságaiban is gondoskodjanak arról, hogy az istállótrágyát minél kisebb veszteséggel kezeljék. A trágyakezclésnél minél szélesebb körben térjenek rá a nyersfoszfátos eljárás alkalmazására.

El kell érni, hogy 1952-ben minden gazdaság szántóföldi területének legalább egyötödét, 1953-ban ég 1934-en egynegyed-egynegyed részét szervestrágyával trágyázza, elsősorban a kapásnövények, valamint az iparinövények s a takar-1

mánykeverékek vetése előtt. Nyári vagy ősz; leszántás előtt kát.-hol- dankint legalább 150, de lehetőleg 200 mázsa istálíótrágyát ítéli a szántóföldre kihordani. C'A homokos területeken minden gazdaságban el kell terjeszteni a zöldtrágyázást* Szabolcs-Szafmár és Somogy megyében) csillagfürt, Bács-Kiskun megyében pedig somkoró segítségé, vei javítsák meg a műtrágya fel- használását is.

b) Termelőszövetkezetek, állami , gazdaságok, gépállomások és lehetőség szerint az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok is, a magasabb takarmánytermés érdekében alkalmazzák mindenütt az alapvető . agrotechnikai szabályokat. így: az őszi mélyszántást lehetőleg október vegéig végezzék cl és legkevesebb 20 cm mélységben, az elöhántósekék teljes kihasználásával, tavasszal az ősszel mélyenszántott területet sí. mitózzák el, vetés előtt alkalmaz, zanak kultivátort, a vetéshez tisztított és szükség szerint csávázott vetőmagot használjanak, végezzék el pontosan és idejében a növény- ápolást, a betakarítási veszteségeket a lehető legkisebbre csökkent- 1 sék.

c) A kukorica holdankénti ler- ; mésátlagát 1951-hez viszonyítva országosan legalább 2 mázsával, az állami gazdaságokban 4, a termelőszövetkezetekben pedig 3 mázsa val kell emelni. Széles körben el kell terjeszteni a kukorica négyzetes, fészkes vetését és gépi növelését, a termésterületnck 1953-ban legalább 30, 1954-ben legalább 40 százalékban, a hidrid kukorica ve. tőmag alkalmazását 1953-ban a vetésterület 15, 1954 ben legalább 30 százalékán, a pótbeporzásnak egyszeri. de inkább kétszeri elvégzését.

d) Az árpatermés fokozása érdekében növeljék az ősziárpa vetését. 1952 őszén aa összes árpa vetésterületnek 53 százalékára (az 1951 évi őszi vetésnek közel kétszeresére) 1953 eszén pedig 59 százalékra. Mind az ősziárpa, mind a tava. sziárpa és a zab vetésénél térjenek rá a kercsztsoros vetésre, az ál. la mi gazdaságok vetésterületén

1952— 53-ban legalább 35, 1953—- 54-ben pedig legalább 75 százalék, ban, a termelőszövetkezetek vetésterületén 1952—53-ban legalább 25.

1953— 54-ben legalább 70 százalékban. 1953 évtől kezdve a takarmánygabonafélék vetcsterü.etének egynegyedén nemesített vetőmagot kell használni.

e) A pillangósvirágú szálas takarmánynövények terméshozamának növelésére fokozni kell a lucerna nyári vetését, pótbeporzását és keresztsoros elvetését, valamint a hengere«, illetve a petrencés széna, szárítási módszert.

f) iTovább kell növelni a másod- növények vetésterületét: 1952'höz viszonyítva 1953-ban 43 százalékkal, 1954-ben 68 százalékkal.

g) A szántóföldi takarmányter- * melés területét országosan mintegy \ 100000 kát. Tiolddal kell növelni, ’ elsősorban eddig nem müveit terep- * területek és parlagok művelésbe 1 vonásával.

h) Az állami gazdaságok és tér- . melcszövetkezetek használják ki öntözési lehetőségüket ia takarmánynövények terméseredményei, nek növelésére is.

2. A rétek és a legelők hozamának fokozása érdekében a következő tennivalók szükségesek:

a) Minden rét.^és legelöterületCn végezzék el gondosan a felszíni ápolást. 1953 őszétől kezdve a k: ritkult részt fűmagkeverékkel vés sék felül.

A legelőkön minden év tavaszán szervezzék meg a szakaszos legeltetést.

b) > A felületi javítás mellett meg kel- kezdeni a rétek, legelők gyökeres megjavítását, 1952 őszén é terület lf. százalékán, 1953 őszén pedig ujebb 15 százalékán, a gyökeres megjavításba kijelölt réteknek. illetyc legelőknek évente egy. nyolcad részét fel kell törni é* kétéves szántóföldi használat után pillangós évelőnövények és pázsitfűfélék keverékével újra kell vein;.

1954-ig iu52-höz viszonyítva két