Zala, 1952. szeptember (8. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-28 / 228. szám

■ Az elnök jé példáját követik a jegyzésben is a zaiatidvarnoki íszcs-beu LEVELEINKBŐL Zálattdvaniök község doigozó pa­rasztsága nagy lelkesedéssel fogadta a ijQÜBiaztertanács felhívását a béke­kölcsön j ögyzésre. A népnevelők inár a kora reggeli órákban megkezdték felvilágosító munkájukat a dolgozó parasztság között. Szegény és közép­parasztok, értelmiségiek és szövet­kezeti dolgozók egyaránt eleget tesz­nek hazafias kötelezettségüknek és tehetségükhöz képest jegyzik le fo­rintjaikat, A békekölcsön jegy zésben is, mint a többi más munkában a Rákosi Mátyás termelőszövetkezeti csoport tag jai mutatnak példát. Ere­jükhöz mérten jegyzik le forintjai; kát a békéért és a további megerősö­désükért. Vajda János, a termelőszövetke­zeti csoport elnöke elsőnek jegyezte le 600 forintját és felszólította a csoport összes tagjait, hogy köves­sék példáját. — Én azért adom 600 forintomat az államnak, — mondja Vajda János — mert jegyzésemmel is hozzá aka­rok járulni, az ország békés építő munkájának sikeréhez. A múlt rend­szerben szüleimmel együtt csak nyo­morogtunk. — mondja- — sokszor még kenyerünk sem volt. Sertésvá­gásra rá se mertünk gondolni, mert ehhez tehetségünk nem volt. Mi csak hörgő gyomorral hallgattak, mikor a jómódú kalákák vágták a disznókat, Uj ruhákra sem telett, csak néhány vásott darabra jutott pár fillér. Vajda János sokat nélkülözött szülei­vel és testvéreivel a felszabadulás előtt-. A boldog életet a Szovjet Had­sereg hozta meg neki is. A felsza­badulás után két hold földet ka­pott. De az igazi élet, csak 1949- ben kezdődött meg családjukban, amikor több dolgozótársával rálép­tek a nagyüzemi gazdálkodás útjára. A termelőszövetkezeti csoport tag-, sága Vajda Jánost választotta meg elnökül. A tagság nem is csalódott Vajda Jánosban, mert mióta a ter­melőszövetkezeti csoport elnöke lett^ szívügyének tartja a csoport ügyeit^ 1 bajait Ő3 problémáit. A zalauclvámold Rákosi Mátyás termelőszövetkezeti csoport Vajda János elnök vezetésével napról-napra növekszik és gyarapodik. A csoport tagjai szeretik ;is. az elnököt, mert nincs az a feladat, melyet meg . ne oldana. A község dolgozó parasztsága lát­ja a tszcs állandó eredményeit és ezért nap mint nap újabb dolgozó parasztok kérik felvételüket a cso­portba. Keresztúri Gábor, 2 'holdas dolgozó paraszt a napokban lépett be a Rákosi Mátyás tszcs-be. 1— Tovább én .sem kínlódok egyénileg — mondta Keresztúri Gábor. — Be­lépek én is a közösbe, mert látom, hegy itt a dolgozóknak jobb élete s nyugodtabb "megélhetése van. A békekölcsönt úgy akarom lejegyezni, •mint, termelőszövetkezeti tag. Ezzel is bizonyítom hűségemet a népi de­mokráciához. Vajda János példamutató mun­kája még számtalan dolgozó parasz­tot- győzött meg a nagyüzemi gazdál­kodás helyességéről. Példamutató jegyzésével is magával ragadta az egész termelőszövetkezet tagságát. Példáját követte Árvái Sándor 300, Deák Jenő -'500 és Kunó Rozália ugyancsak 300 forintos jegyzésével­Ipari tanuló vagyok, havi fizeté­sem 200 forint. Öten vagyunk test­vérek. Apáin dolgozó paraszt. Pél­dát akartam mutatni, 1000 forin­tot jegyeztem. Tanuló létemre üzemi bizottsági tag is vagyok s így tel­jes egészében fel tudtam mérni a békekölcsön jegyzés jelentőségét. Azok a kölcsönök, amelyeket álla­munk a dolgozó néptől kért, tették lehetővé, hogy felépüljenek a hatal­mas békemüvek. Nagyrészt a köl­csönnek köszönhetjük, hogy nálunk béke van, s mi fiatalok békében dol­gozhatunk és tanulhatunk. Én a villanyszerelő-szakmát tanulom s azért jegyeztem 200 forintos fize­tésem mellett 1000 forintot, hogy segítsem a November 7 ETőmíi épí­tését, hogy a zalai olajmezőkön is minél több gépet hajthasson a vil­lany. Lukács Elemér tanuló Bázakerettyo ★ ÓBIRÓ IDA LEVELÉBŐL: Drága jó Szüleim! Megkezdődött a harmadik béke­kölcsön jegyzése. Tudjátok azt hogy erre milyen nagy szüksége van or­szágunknak. Dolgozó népünk saját erejéből teszi szebbé, gazdagabbá az országot. Nem támaszkodik Mar­shall- és egyéb segélyekre, hanem saját erejéből is képes felépíteni és kulturálttá tenni hazáját. Ti is jegyezzelek minél több bé­kekölcsönt-. Mutassuk meg az impe­rialista államoknak, hogy nem va­gyunk rászorulva az ö segítségükre. Bizony nekem is szükségem van ar­ra, hogy Ti minél többet jegyez­zetek. Gondoljátok csak meg, miből tud államunk engem és még azt a sok ezer diákot kedvezményesen ta­níttatni. Minden tőletek telhetőt ad­jatok meg államunknak," hogy büsz­kén mondhassam el mindenkinek: az én szüleim jól gondolkodnak- Tudják, hogy hová adják pénzüket- Tudom, hogy azt az Összeget, amit jegyeztek, örömmel adjátok, hisz sokszorosan fogjátok visszakapni. ★ A SZENtPÉTERURI ÚTTÖRŐK LEVELE A D1ÖSKÁLI PAJTÁ­SOKHOZ: Ma reggel nagy öröm ért minket. A hangoshiradó közölte az egész községgel, hogy a mi nevelőink a kolcsönjegyzés első napján fizeté­sük 100 százalékát jegyezték. Ebből látjuk, hogy nevelőink nem. csak oktatnak és nevelnek bennün­ket, hanem szebb, boldogabb jövőnk alapjait is segítenek lerakni. Neve­lőink e gondoskodását mi jobb ta­nulással akarjak meghálálni és szü. leinket is az ő példájuk követésére kérjük. Levelünkre válaszoljatok és írjátok meg, a Ti nevelőitek hogyan teljesí­tik ezt o szép, hazafias kötelességü­ket. A szentpéteruri Ságvári Endre úttörőcsapat nevében: Mecali József cscpattanács-elnök. ★ ,Ezúttal bizom meg igazgató elv- társat, hogy nevemben egy havi fi­zetésemet, 800 forintot lejegyezni szí­veskedjék. Hosszú betegeskedésem tartamúra fizetést nem kapok — csak táppénzt, valamint beteges édesanyámról 'is gondoskodni kell, mégis lejegyzőm egy havi fizetése­met. Tudatában vagyok annak, hogy csak igy tudjuk ötéves ter­vünket sikeresen megvalósítani s a békét megvédeni. Nagy boldogsággal tölt cl, hogy kormányzatunk gondoskodása folytán ilyen kitűnő és gyönyörű helyre, Párádra jöhettem, almi kiváló gyógykezelésben részesülök. Hazaérkezésem után ujult erővel és még nagyobb igyekezettel akarom és fogom munkámat ellátni. SZEGLETI ILONA, a Vas ás Műszaki Vállalat dolgozója. ★ Mi, az Állami Általános Gimná­zium II. b. osztályos tanulói meg­értettük pártunk hivó szavát a békekölcsönjegyzéssel kapcsolat, ban. Osztályunk 23 tagú; jegyez­tünk 500 forintot. Ezzel az ered­ménnyel azonban nem elégszünk meg. Osztályunk vasárnap agitá- ción is résztvesz. Versenyre hivjuk ki a nagyka­nizsai és zalaegerszegi középisko­lákat. Feltételeink a következők: 1. Minél magasabb legyen az egy tanulóra eső jegyzési átlag. 2. Minél többen vegyünk részt a népnevelőmünká'ban, S. Békekölcsön agitációnkat összekapcsoljuk a DISz tagtobor­zással. A nagykanizsai Irányi D. Alt. Gimu. II. b. osztálya Tavaly 900 forintot jegyzett — most 25.000 forintot és boldog életet nyert Szanati István tsz-tag Ifjú Szanati István, a becsvölgyi Göcseji Partizán termelőszövetkezet tagja boldog öröm­mel ült fel az autóbuszra, hegy beváltsa 200 forintos kötvényét, melyet most a II- békeköl­csön sorsolásánál húztak ki 25.000 forinttal. Elmondja, hogy a vasárnapi Szabad Népben nézegette a számokat. Először a kötvény számát a 300 forintos nyereményeknél találta meg. De tovább nézegette a számokát, a 25.000 forintos nyereményeknél is megtalálta a kötvénye szá­mát. Nem is akart hinni a szemének, de össze­egyeztette és megállapította, hogy nem tévedett'. Boldogan újságolta feleségének, h ogy 25 ezer fo­rintot nyertek. Először ő sem akarta elhinni. De mikor meggyőződött ő is a valóságról, elkezdtek tervezgetni, hogy mit vegyenek ebből a pénzből. — A felszabadulás előtt mezőgazdasági mun­kára jártam mint summás — mondja Szanati elvtárs. — Jártam az egész országot, hogy vala­hogyan megélhessek. Nagyon nyomorúságos életet éltem a Horthy-rendszer ideje alatt. Szüleim 3 holdas dolgozó parasztok, a múltban nyomorogtak, mert a 3 hold földből megélni nem 'tudtak. Az adó meg nagy volt s. még napszámba is kellett járni, hegy a kenyeret megszerezzék a családnak. A felszabadulás irtán megjavult mind­nyájunk élete. A dolgozók állama biztosítottá mindnyá­junknak a fejlődés lehetőségét Engem is elküld­ték 4 hónapos állattenyésztési tanfolyamra Kalocsára. Mikor elvégeztem az iskolát, a zala­egerszegi Járási Tanács mezőgazdasági osztá­lyára kerültem. De innét rövid idő után a tiszti­orvos javaslatára haza kellett mennem, mert gyomorfekélyt kaptam. Közben mór beiratkoz­nám a becsvöigyi Göcseji Partizán termelőszö­vetkezeti csoportba. Itt a növénytermesztésnél dolgoztam- Jelenleg feleségemmel együtt 260 munkaegységünk van. Tavaly a II. békekölcsön jegyzésűéi 000 fo­rintot jegyeztem, mert tudtam, hogy az a pénz, melyet az országnak adok, bőven meg fog té­rülni. De tisztában voltam azzal is, hogy azt a pénzt, melyet kölcsönadok, teljes egészében visszakapom és nyerési lehetőségem is lesz. Ez valóban be. is teljesült- A múltban ilyen lehető­sége nem volt a dolgozóknak. Engem a múlt rendszer csendőríerrorja nyornorgatott. Azért, mert egyszer otthagytam a munkámat, sokáig hurcoltak és kínoztak a csendőrök. — Most ebből a pénzből először is lejegvzek 2.000 forintot, ezzel elősegitem ötéves tervünk sikeres megvalós’tásáf. Tízezer f riníoí be’esztk a takarékba, takarékkönyvet vásárolok rajta, mely kamatozni fog és ha szükségem lesz rá, akkor kiveszem. -Az éáes-mvámnak veszek egy pár gumicsizmát, magámnak és feleségemnek télikabátot. A kétéves kisfiámat felruházom. Ezenkívül ágyhuzatokat, konyhaszekrényt ?s a családban mindegyikünknek egy-egy öltöny ru­hát veszünk. A mostani kölcsönjegyzésnél bekapcsolód­tam a, népneveiőmunkába és megmagyarázom a dolgozó orrai ból-;;.o hogv v nyon ‘A az. ha kölcsönadunk az államnak pénzt. Megmondom azt is nekik, hogy én se tudtam volna most 25 ezer forintot nyerni, ha nem jegyeztem volna tavaly békekölcsönt. Takaros kis házban' lrkn®k Novákék Pusztaszentlászlón. Sok verejték árán szerezték még a felszabadulás előtt, az élet is elég nyomorúságos volt benne. Ma rrái* csak égy keserű vonás jele­nik meg Ncvá-k István szájszé’éo, ha eszébe jut egy-egy régi emlék. Az ember úgy van az ilyennel, hogy szeretné felejteni, de azért ha rátéved a nyelve, akkor órák- bessz,at is elbeszél róla. Meg nem is lehet azt olyan könnyön elfe­di'c.ni, különösen akkor jut gyak­ran észbe, amikor a máról, áz útról beszél az ember. Ilyenkor akaratlanul is összehasonlítást csinál: ilyen a jelenünk — innen indultunk el — ekkora utat tet­tünk meg. Novák Istvánék aziu.án valóban elmondhatják, hogy hatalmas utat tettek meg. Azt csinálták ök 'is. amit a többi hozzájuk hasonló föl Anélküli János g felszabadulás előtti időkben: vándorollak egyik lányáról a másikra, egyik urada­lomtól a következőig- Egy-egy szomorú emlék, esemény mind egyikből maradi. Igaz, hogy ezek líczül sok- elkoptatott már az idő. nénrJyik egészen, el is hal- vanyodotf. de a nyomorszántotía barázdák ki törül hetet lenül ott hagyták nyomukat. Egyiket a másik után elevenít) fri most Novák János. Egyik másik történetbe egészen beleéli magát, ilyenkor aztán nem bir u ve maradni, hanem szinte vé Sie.iétsza, végigéli újból az égé Szel. — Hát az úgy volt — kezdi az egyikét —, hoav a feleségem meg. betegedett tífuszba- Baranyák Sándornál szolgáltam akkor asárnap, 1Ü52 szept. 28. Ä Novák-fiukfoan bízik a falu Csuda vadember volt. Többet aludtam az istállóban, mint oda­haza. Megkövetelte, hogy -az ál­latok mellett legyek. EgysZercsak jön értem' a legidősebb fiam, a Lajos: „Gyüjjék haza, mert meg­hal ídes-anyánk” — mondja ne­kem. Na, ugrok én, indulok azon­nal, az asszony meg már s-e holt. se eleven nem volt- Csak össze­tettem ö kezemet, nagy lehetet- 'lenségemben és iszonyúan elká- .Tcmkodiam magamat- Megyek Baranyákhoz, kérek tőle kocsit, hegy kórházba vigyem a felesé­gemet. Rám sem igen hallgatott. Kereken kijelentette, hogy: azt már pedig nem. Végül is a hatóság ráparan- csolt. hogy adjon kocsit kivinni az asszonyt az állomásig. Persze nem az emberség beszélt azokból sem. csak a-ttól féltek, hogy el­terjed a ragály, azután a felsőbb ség nekik is rákoppint a kör­mükre- Azért a hiba igy is be­csúszott a számításukba- Eljárás indult Baranyák és a községi kezelőorvos ellen, amiért meg­engedte, hogy vonaton szállítsuk be a súlyos ragályos betegségben lévő feleségemet. Persze bünte­tést nem kaptak, azt már elsimí­tották egymás között az Urak. Még a hatósági eljárás alatt behívatott egyszer magához Ba­ranyák. Ott volt nála a falu orvosa is. Megfenyegetlek meg aksriak pofozni- Akkor azonban már odáig gyűlt bennem a kese­rűség a sok szenvedr-s miatt, hogy fölkaptam, az egyik széköt, szidtam még az anyjuk Istenit Is. Volt is nagy ugrálás. Úgy futok lak ki a szobából, mintha a rnénkü csapott volna le közéj’!'?. Persze uj gazda után kellett néznem ezután, de az mir olyan természetes volt nekem, mint más embernek az evés — - fejezi be a vVizaem léke zést Novák e voárs. Ez az eset csak egy a sok kö­zül. Talán reggelig sem fogyna ki az ilyenekből Novák elvtáes. Most azonban már arra kérjük, hogy beszeljen egy kicsi: a je­lenről is­Egyet téiül-fcrdul az öreg, be­megy a belső szobába és a követ­kező pillanatban • egy fényképpel jen vissza. — Itt van a jelen. Ez a kép mindent elárul — tartja elénk. Négy katonatiszt kemény, határozott tekintetével találko­zunk a képen. —Ezek a fiaim! — mondja és ■szinte alig ismerünk rá a hang­jára. Olyan lágyan, olyan szere­tettel mondja, hogy egészen meg­markolja az ember szivét ez a két szó: ezek a fiaim! Most már a nem titkolt öröm mosolya bujkál a szemében, ahogyan róluk beszél­— Ez a Gyula — mulat rá az egyik magasabb rendfokozatéi tisztre a képen. — Ö indította el a! sort. Még a legelején vonult be. amikor megalakult az uj had­sereg. Letöltötte a. tényleges ide­jét, de utána jelentkezett tiszti iskolára. A tényleges idő után hazajött. Sosem felejtem el — szalad vissza emlékezetben egy­néhány esztendői — éppen krumpliszedés volt, amikor meg­jött -a behívója a tisz'i iskolára* Akkorát ugrott örömében hogy szinte megijedtem mi lelte. Al­hadnagyként jött ki a tiszti isko­láról. Ott vqltam én is a felavatásán. Idős ember vagyok, sok mindent megértem, de kijött a könny a szememből. Eszembejutott mind­az. amit az előbb elmeséltem- Arra gondoltam, hogy most azután már hiába a Baranyákék és a többi gazember minden erőlködése- A mi fiaink a tisztek. A legjobb kezekben van a sza­badságunk. Az a régi világ soha nem jöhet többé vissza, mert ezek a gyerekek is átélték g múltat, ismerik a szenvedést és ha meg­támadnak bennünket, hát örökre elmegy az ellenség kedve a pró­bálkozástól. Olyan leckét adnak nekik a mi fiaink, hogy bele­pusztulnak­Az István fiam is ténylegesnek vonult be. de úgy megtetszett neki a katonaélet, hogy nem akarta többet lehúzni az egyen­ruhát. Javasolták tiszti iskolára. Öt a tavaszon avatták. Igen meg van elégedve a sorsával. Én sem kivánhalnék szebb, boldogabb életet neki, mint azt, hegy a mi munkánk eredményeit védje fegyverrel a kezében. Józsi fiam szintén tiszt már- Ö járási DISz-titkár volt, onnan jelentkezett tiszti iskolára- Be­csületesen tanult az iskolán, meg :s van az eredménye, öt is al­hadnagyként. avatták. Lajos fiamat avatták legutol­jára tiszt'é. Azt mondotta, ha már minden gyerek tiszt a Novai: családban, hál ő sem akar ki­maradni. Ez a rövid története a négy Novák-gyereknek és ez az ö édesapjuk jelene, de ezzel még nincsen befejezve minden. A boldog jelen még ragyogóbb jövőt mutat. Novák István 1950-ben — még az alakuláskor —• belépett a pusztaszentlászlói Május 1 ter­melőszövetkezeti csoportba. Ki­lenc holdat vitt magával, amit 1945-ben kapott a felszabadulás­kor. Novák elvtárs párttag, kom­munista, tudja, hogy mi a köte­lessége. 57 esztendős, de példa­mutatóan kiveszi részét a mun­kából. Eddig 260 munkaegysége van- Nem sajnálja a fáradtságot, hiszen most saját magának dol­gozik. Ha nagyobb a termés, nem a Earanyákok fölözik le a hasz­not. hanem az egész csoport, az egész közösség gazdagodik. Sőt, a icbb munka, a jobb termés az egész faluban érezteti hatását. Pusztaszentlászló már túlteljesí­tette a burgonya- és napraforgó- begyűjtési tervét. Benne van ebbe a csoport termése is.^ A jó beszol­gáltatás pedig azt jelenti, hogy egyre gazdagodik az ország, egyre újabb és újabb létesítmé­nyekre kerül sor- Ebből, vala­mint. a dolgozók kölcsöneiből ké­szült. el az. uj tanácsház, ebből kaptak napközietthont, postát, telefont betor-hidat. és ebből kap­ják meg a villanyt is­De Novák István eMársat a négy katonatisztim is még jobb. inég odaadóbb munkára buzdítja. Büszke rájuk az egész falu. Ha egyik-egyik hazalátogat szabad­ságra, mosolyogva néznek rájuk ? község dolgozói. Egybe vannak forrva velük, hiszen közülük ke­rültek ki, ismerik egymás életé* '.öviről-hegyire. Bízik a Novák fiukban az egész falu- Nyugod­tan dolgoznak, nyugodtan termel­nek. mert tudják, hogy szabad ságuk ügye jó kezekbe van le­téve. Baioghi Zoltán ,\ l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents