Zala, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-204. szám)

1952-08-17 / 193. szám

A lovászi oiaimunkágak üdvözleje Rákosi elvtársinak; 102 tonna olaj terven felül A lovászi Köolajtennelő Vállalat dolgozói csütörtökön a hangos hír­adón keresztül óriási tapsviharra lettek figyelmesek. Rákosi elvtárs beszél — mondogatták. — És köz­ben felhangzik a bemondó hangja. __Az országgyűlés Rákosi Mátyás el vtársat a minisztertanács elnökévé választotta. Egy pillanatra megáll a kalapács, a fúró, a véső a kézben, hogy utána még lendületesebben folyjon a mun­ka, Gyorsan telik az idő, de a munka' is sokkal gyorsabban halad. Valamennyi dolgozót fűti az a tudat, hogy országunk minisztertanácsának elnöke népünk szeretett vezére, ta­nítója, Rákosi elvtárs lett. A párt- szervezet népnevelői, a DISz-fiatalok, az MNDSz-asszonyok mennek dol­gozó társaikhoz: a munka befeje­zése után röpgyülés lesz. Négy órakor megszólal az üzem sipja. Mindenki a röpgyülésre siet. A röpgyülés szónoka beszél. __ Elvtársak! Forró szeretetünket és h álánkat küldjük a magyar dol­gozók bölcs és szeretett vezérének, Rákosi Mátyás elvtársnak abból az alkalomból, hogy az országgyűlés tagjai a minisztertanács elnökévé választották. Fogadjuk meg, hogy alkotmányunk ünnepe tiszteletére tett vállalásainkat ftég lendületesebben, még eredményesebben hajtjuk végre.-Éljen Rákosi! - hangzott minden fúrótoronynál, műhelyben, szerte az üzemben. Megszólaltak a dolgozók: a T. 6-os brigád nevében Pál József elv- társ, brigádvezető augusztus 20-ra tett vállalásukon felül még 52 tonna olajtöbbtérmelést vállalt. A T. 3-as brigád dolgozói 60 tonna, a 8-as brigád dolgozói 10 tonna olaj több termelését vállalták. A fúrótornyoknál is lelkes hangu­latban zajlottak le a röpgyülések- Az R. 1-es és az R. 2-es brigád dol­gozói fogadalmat tettek, hogy az augusztus 20-ra vállaltakat idő előtt teljesitik. Ezzel bizonyítják be, hogy szeretik Rákosi elvtársat. S az üzemből utrakelt a távirat: „Mi, akik alig pár száz méterre a Tito-banda szomszédságában vívjuk harcunkat az olajért, ígérjük, hogy még jobban harcolunk terveink tel­jesítéséért és túlteljesítéséért, a büszke élüzem cim harmadszori el­nyeréséért, a béke megvédéséé rtf a szocializmusért." 1 láözcpzalai Olaj mezők dolgozóinak fogadalma A Közepzalai üiajaiezők dolgozói Rákosi eívtárs iránti szemetüket abból az alkalomból, hogy Rákosi elvtársat a minisztertanács elnökévé választották, a következőképpen feje­zik ki: „Drága Rákosi Elvtársi Harcos kommunista üdvözletünket küldjük drága Rákosi elvtársnak a minisztertanács elnökévé választása alkalmával. Mi a Középzalai Olaj­mezők olajmunkásai ígéretet teszünk A nagykanizsai Ásványolaj Gépgyár dolgozói lelkes hangú röpgyülésfc tartottak, azonban már a röpgyülés előtt valóságos ünnepi hangulat uralkodott a mű­helyekben- Juhász János üb. el­nök és Fábián Antal termelési fe­lelős a műhelyeket járva megál­lapították, hogy a lelkesedésnek és az örömnek ily hatalmas és spontán megnyilvánulása csak ritkán volt tapasztalható az Ás­ványolaj Gépgyárban. A lelkesedés hatalmas ereje magával ragadta még azokat a dolgozókat is — mondja Fábián élvtárs -—, akik ezelőtt azt tartot­ták, hogy alá dolgozik, nincs ide­je, hogy lelkesedésének látható tormában is kifejezést adjon. A munka most is folyt, még pedig úgy, hogy öröm volt azt látni és éppen ez a lüktető munka mutatta meg a legőszintébb, leg­mélyebb és leglángolóbb lelkese­dést. A traktor.molorjavitó műhely arra, hogy az alkotmányunk és a bányásznap tiszteletére tett 63-7Ü0 forintos vállalásunkat, amelyet idáig 71.321 forintra túlteljesítettük — tovább fokozzuk. Ezzel is kifejezésre juttatjuk hálánkat nagy pártunk és forrón szeretett Rákosi elvtársunk­nak." A Középzalai Olajmezők dolgozói röpgyüléseiken vállalásokat tettek tervük túlteljesítésére­dolgozói azzal adták kifejezést pártunk, Rákosi elvtárs iránt ér­zett szeretetüknek, hogy uj vál­lalást tettek, mely szerint a mű- helyátlagot 131 százalékról 135 százalékra emelik. A lakatos műhelyben liurunezi István elvtárs művezető örömmel állapította meg, hogy a munka — bár eddig is jól dolgoztak — sokkal jobban megy azóta, mióta a dolgozók megtudták, hogy Rá­kosi elvtársat választották a mi­nisztertanács elnökévé. A műhely legjobb brigádja, a Beloiannisz brigád, még a röpgyülés alatt fogadalmat tett Rákosi elv társ­nak, hogy a mélyszivattyuk össze­szerelési idejét 5 százalékkal csök­kenti. Az üzemi, bizottság sem maradt el a dolgozók mögött: ígéretet tett: mindent el fog követni, hogy a teljesítményeket kellő időben értékeljék s ezzel is lendületet ad­janak a termelésnek. A röpgyülés után táv iratot küldtek Rákosi elvtársnak. A tá­viratban határtalan örömüknek adva kifejezést, megfogadták Rá­kosi elvtársnak, bőgj' a jövőben még szivósabb, még kitartóbb munkával harcolnak népünk fel- emelkedéséért, a békénkért s a szocializmus mielőbbi felépítésé­ért. Az erdőgazdasági géptelep dolgozói csütörtökön délután lelkes- hangú röpgyülcsen ünnepelték Rá­kosi Mátyás elvtárs minisztertanácsi elnökévé választását. Mikola Ferenc elvtárs párttitkár jelentette be ezt a nagy7 örömhírt. A dolgozók hosszan­tartó tapssal, lelkesen ünnepeltek. Ezután táviratban fejezték ki ragasz­kodásukat Rákosi Mátyás elvtársnak. A következőket Írták: „Mi, a Zala megyei Erdőgazdasági Géptelep dolgozói örömmel szerez­tünk tudomást arról, hogy Önt, szeretett vezérünket a miniszterta­nács elnökévé választották. Ezen örömünnepünk alkalmával Ígérjük, hogy még jobb munkával járulunk hozzá boldog jövőnk építéséhez és Ígérjük, hogy éves tervünket decem­ber 15-ig befejezzük. Ezáltal adunk választ a belső és a külső ellensé­geinknek. ígérjük, hogy a párt és Rákosi elvtárs által elénk tűzött fel­adatokat maradéktalanul végrehajt­juk-" Értékes felajánlások az Ásványolaj Gépgyár röpgyiilésén Ha biztosítanák a méret szerinti nyers« anyagot, lullei/esitketné tervét a nagykanizsai Fómárugyár A terv teljesítéséért, az önköltség csökkentéséért, az anyagtakarékos­ságért és a tervszerűségért versenyez nagykanizsai Fémárugyár a Vas­öntöde és Gépjavító Vállalattal. A kihívás másfél héttel ezelőtt történt. A vasöntöde az esélyesebb vállalat. Ezt tudják a Fémárugyár dolgozói és vezetősége is, de azt is tudják, hogy a dicsőség mindig a győzőé, éppen azért, amikor a kihívást meg­tették, a dolgozók elhatározták, hogy mindent belevisznek ebbe a versenybe s megmutatják a vasöntö­dének — habár vannak még hibáik — egyenrangú versenytársak. A vasöntödénél a jelek szerint __ kiss? félvállról kezelik a fém­árugyár kihívását. — Ezek akarnak velünk versenyezni? — kérdik a vas­öntők, a lakatosok és az esztergályo­sok. — Ugylátszik, a fémárugyáriak nem ismernek még minket. Ha jól hozzáfogunk, akkor mi ontjuk a tonnákat — még pedig selejtmente- sen. H o gy a vasöntöde mennyire bízik erejében, arra jellemző, hogy Ocskay elvtárs, pártcsoportvezető, a vasön­töde művezetője még jószerint nem is tanulmányozta át a kihívást. Mi itt a teendő? Semmi más, mint az, hogy a Fém­árugyár dolgozói készüljenek fel ala­posan erre . a versenyre, s mutassák meg, képesek arra, hogy erősebb ver­senytársukat legyőzik. Erősítsék ma­gukban a versenyszellemet, az akarat­erőt, pontosan kövessék a párt irány- mutatását és szívleljék meg Sztálin elvtárs tanítását, melyben azt mond­ja, hogy a szocialista munkaverseny termelésünk fő hajtóereje s egyúttal a munkához fűződő szocialista vi szony legfontosabb iskolája. Tény, hogy a Fémárugyár dolgozói gyakran ütköznek olyan akadályok­ba, mely túlhaladja erejüket. Amikor a II. negyedévi tervükön dolgoz­tak s már biztosra vették, hogy jó munkájuk révén kitűnő eredményt érnek el— jött a tervfelemelés. Má jus végén hozták meg az uj tervet Egy hónap volt mát csak vissza a II. negyedévből. Fliába törték a fe­jüket. Gondolták, ha a május havi tervet teljesítik is, a már túlhaladott hónapok tervével, a márciusi és áp­rilisi tervvel lemaradnak. A dolgozók ma már tudják, mi a terv fegyelem, Törvénynek tekintik s minden igye­kezetükkel azon vannak, hogy azt be is tartsák. Ezzel számolnia kellene a helyiipari minisztériumnak is és több körül tekintéssel kellene elké­szíteni a terveket. A tervnek reális­nak kellene lennie, olyannak, amely kizárja az alkut. A Fémárugyárnál három külön­böző tervszámot hoztak, de ugyan* akkor, amikor régi tervüket 40 szá­zalékkal emelték, nem biztosították a nyersanyagot, sőt ekkor még a fel­emelt terv teljesítéséhez szükséges épeket sem kapták meg. A munkát az első tervszámhoz ütemezték be s igy májusban egy hónap alatt nem tudták behozni a felemelt terv okozta lemaradást. Fentebb arról beszéltünk, hogy a nyersanyagot nem biztosították. Helyesbítenünk kell. Ugyanis a nyers­anyag biztosítva volt — csak nem méret szerint. A Ferroglobus a mi­nisztérium által kiutalt keret alap­ján súlyban adja ki a nyersanyagot, ahhoz azonban, hogy a Fémárugyár tervét teljesíthesse, arra volna szük­ség, hogy a Ferroglobus a meg­felelő méretet adja. A Fémárugyár helyiipari vállalat, gyártmányai azonban országos^ sőt export-szükségletre készülnek s csak akkor tudná jól betölteni hivatását, ha a kohó- és gépipari minisztérium biztosítaná számára a méretszerintí anyagot. Egy esztergapadot és egy maró­gépet már kaptak. Azt mondják, hogy folyamatosan jön meg több is, mert két gépet már újból igéitek nekik. A gépek számának növekedé­sével növekedik a teljesítmény is. Ez ugyan természetes jelenség, amit azonban gyakran keresztez az -a má­sik jelenség, hogy a szükséges mé* retek híján, azon kell tünődniök, hogy 2—3 nap múlva milyen árut gyárthatnak. Egy hónappal ezelőtt még nehéz­séget okozott az uj árukra való át­térés is. Ma már kitünően megy a börlyukasztók és a Douglas-furók gyártása. Ezt az is bizonyítja, hogy, augusztus első dekádjában (ült élj esd ették l érv ük el, A munkavédelmi berendezésekre nagy gondot fordítanak a gépeknél. Valamennyit ellátták védőráccsal, azonban a dolgozók nem mindig tartják be az utasításokat. Nem hasz­nálják a védőszemüvegeket, bár a piakátok és a munkavédelmi fali­újság felhívja erre a figyelmet. Por­szívójuk még nincs, pedig ez is na­gyon fontos volna. A fürdő és a4 öltöző kérdése is csak az őszre ol­dódik meg. A dolgozók valamennyien ismerik nemcsak a nehézségeket, nemcsak a hiányosságokat, hanem a rájuk váró feladatokat is. Az augusztus 20-ra tett felajánlásukat már nagyrészt teljesítették és ha biztosítják szá­munkra a műszaki feltételeket, akkoci nemcsak tervüket teljesítik, hanem a lelkesedés erejével eredményesei* vehetik fel a küzdelmet versenytár­sukkal, a Vasöntöde és Gépjavító Vállalattal is­MORVÁI GYULA: FELEJTHETETLEN ÉLET (Móricz Zsigmond halálának 10. évfordulójára) A búza, amit a telieneskocsik hordtak, még csak hagyján, de a rozs majdnem utolsó szálig . szüszös volt. Vagyis se kalász, se levél raj­ta- Minden látó ember tudhatja, mi­lyen szegény ez a falu, hiszen csu­pa teheneskoesi kattog a mély por­ban, amelyből madarak sem ugrálnak fel: nem fűrödnek benne. Vagy megsülnek, vagy megfulnak ebben iá rettenetes,, forró porban, amely magasra buffan a rozoga kocsike­rekek alól. A teheneskoesi szegény­séget-jelent: nem tud elsietni, sza­ladni, eső, vihar elől nem tud el- kocogni, mint a lovaskocsi. Szegény az a falu, ahol csak telieneskocsikat lehet látni. Augusztusvégi forróság fullasz­totta a falut, a szederfák koronája merő por volt, ágaikról gabonaszá- rak fityegtek. A kapuszobrokba épí­tett 48-as ágyúgolyókat kitágította a forróság és azok szótvetették a téglaoszlopot- Este a csillagok is ijedten, fuldokolva rebegtek a nyár­végi éjszakában. Azt hitte volna az ember, hogy ' átjárnál». 1333 aag. 17. az istállóban valamelyik tehén gu­bája zörrent meg: csak Irinyiit az ajtó és a vendég halkan köszönt. Vékonyas hangján mondta, hogy minden nyitva van. Mire azt felel­tem, hogy akkora itt a szegénység, hogy ide csak hozhat a rabló, nem pedig viliét. Adósságot senki sem lop el. Az ágy szélén ölteni és ál­mosan. mondtam a vendégnek, Mó­ricz Zsigmondnak: — Ajtóra és szivein mindig nyit­va van számára. A vendég mosolygott és zajcsa- pás nélkül lerakodott. ★ Kínt hafal maS, tiataszinü felhő gomolyodott: kazalszóró or­kán. lesz belőle. A falu végéről bc- hallatszolt a legények dala, mivel csütörtök volt, leányos nap. . megtudta az édesanyád, hogy én téged szeretteii, I kihajt at ott a falaitól, hogy el ne vehessetek .. 4 ‘ A vendég elővette noteszét és fel- firkantotta ezt a két sort s csen­desen beszélgetni kezdtünk. Tet­szett neki, hogy a legények szépen teremitek. „Máshol, mindenki csak szólóban fújja“, mondta, „itt szép kíséretet, aláfestést hallani“; Röviden kérdezett, röviden fe­leltem. — Ez az ágy azért ilyen rövid, mivel 7ö esztendővel ezelőtt csinál­tatta ezt a jószágot a hitközség- Éolr tanító feküdt benne, sokszor elromlottak a csapok, a sok javitás minden esztendőben egy centivel rö­videbbé tette az ágyat. Majdnem 75 centis rövidülés van itt — mond­tam. — Magam is az ágy végére ráírom lábaimat, úgy fekszem. Ennek a szekrénynek néni lehet kinyitani az ajtaját egészen, csak félig. Lehet látni a régi felíráso­kat: „Itt kártyázott x. y. császári lósorozó“. ,,Ne higyj az asszonynak, Egy menyecske miatt főbelövöm ma­gamat“- „Elég bolond vagy“, mu­tatta alatta egy halvány irás. A kis notesz történeteket, témá­kat, felejthetetlen életeket kért. A petróleumlámpa lángja liuppo- gott, a vizzel kevert olajjal és a bezúduló bogarakkal és lepkékkel viaskodott. — A pedagógusnál vagyunk, hall­junk valamit életükről. Ceruzája szájánál állt-, aztán ez a ceruza elsimította bajszát, de csak visszaugrott a busa bajusz, hiába, újból el kellett simítani. Tömzsökös teste alatt nyekergett a szék- Arca vidáman nézett az életbe, de lehetett látni, hogy az élettel és a halállal beszélt ez az arc. Látta népe szenvedését és életet kért szá­mára. — Ez igen. Tehát hogyan is veit? — Ezen az ablakon kopogott tavaly a sekrestyés,, hogy tanár ur, jöjjön, öltöztesse fel a plébános urat! — Igaz? Hófúvás volt, lám­pával jött az egyházfi, a pedagó­gus elmérgedt, hogy ő nem papszol­ga, nem megy, de. aztán elment és a sekrestyében megmondta a páp­uák, hogy ez rabszolgaság. A pap hűvösen azt felelte, hogy benne van, tanár ur, a hirányában. Mindez benne van- „No, megnézzük azt a hiványt“. Es megnézték az 1775-ből kelt papirost. Benne volt, hogy a tanító harangozzon, ostyát süssön, papot öltöztessen. Járandóságai kö­zött ott volt, hogy övé a papiaknál lévő diófa termésének egyharmada, ha segít szedni. „S mivel ember ruha nélkül nem lehet, kap egy ken- derföldet is“', — igy volt? Jól írtam le? A kis notesz pontosan magába- fogadta a történetet.. . A vendég megállt, elfáradt. Az éjjeli bakter 11-et, majd 1-et, 2-őt kurjantott a kihalt falusi utcán’ Tizenkettőt nem, mert az babona. Hallani .lehetett, amint éjfélkor a bakter nagy halapcrdájával kört ko­rit maga körül. Abba nem lépnek be a boszorkányok. Hallottuk a nyél karistolását, ki is mentünk, még­is néztük a kürt. A bakter kis lámpását lóbálva ment tovább, maga mögött hagyva a bűvös kort. — No mi az? — szólt ránk messziről és felemelte lámpáját. Bementünk és a szobában hallgat­tuk az éjszaka hangját, majd elő.* ■ vett egy újságot, hogy oh-asjAm.: Míg ö Prágában járt. az egyik Csongrád megyei képviselő kutya- korbácsot Ígért neki, amiért a prá­gai magyar diákokkal olyan na­gyon bratylzkodó. „Azokkal az áruló magyarokkal, azokkal a kom­munistákkal.“ — Holnap menjünk a nép közé — mondta a vendég. Egészen lehúztam a lámpát. Más­nap a nép közé mentünk, ★ A falusi kocsma legbelső. szobája nem felel meg lmunk a célnak, hogy az ember a falu né­pével ott találkozhasson. Ott- csat a jegyzők, írnokok, baromfikcre.s. kedők, cenzálóh, meg adószedők szoktak dőzsölni. A falu dolgozóival tartó ember az ivóban ül le és a koeskelábu asztalok fölött- láthat és hallhat, amint mi is láttuk, hogy szegény­emberek jönnek be egydeci mellé. Nehezen szakadt fel bennük á szó. „utón vagyunk“, mond lók és ilyenkor az ember tudja, hogy hányadán van. -Ennyiből sókat kell értenie annak, aki valamit ért- az emberhez és az élethez. Minek so­kat kérdezősködni? Börtönbe men­nek, mivel a múlt nyáron a község­háza elé vonultak és munkát, ara­tást, kenyeret kértek, mert a csa. Iádnak nem volt mit harapnia. A jegyző rajukhivta a csendőröket, A szegény aratómunkások répával, kö­vekkel bezúzták a községháza abla­kait, kiszáitátfina papirosokat, cl- vagdalták a/ lelefondrótokat. hegy a jegyié us leleioualiiÄt-son, Aq ~

Next

/
Thumbnails
Contents