Zala, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-204. szám)
1952-08-17 / 193. szám
Mi hátráltatta a munkát a Megyei Tatarozó és Epitti Vállalatnál? A Zala megyei Tatarozó és Építő Vállalat még a múlt év novemberében. kezdte el az Autójavító Vállalat építkezését- Hosszú előzményei voltak ennek az építkezésnek. A rossz munkaszervezés, a felületes irányítás és az ellenség munkája állandó nehézségeket támasztott. Ugylátszott, hogy az építkezésnél visszaélnek a párt és a dolgozó nép bizalmával. Közel féléven keresztül huzták-halasztották az építést. A munka ugyan megindult, de az első pillanattól kezdve hátráltatta a sok tervmódosítás. A rossz tervezés és a tervszerűtlen munka eredménye lett, hogy 40 nappal el kellett tolni az építkezés átadási határidejét. — A bírálat után, amelyet a Megyei Pártbizottságtól kaptunk — je- lentősen megjavult nálunk is a munka — mondja Magyar László elvtárs építésvezető. fl bírálat nyomán igyekeztünk felszámolni a hiányosságokat, amelynek felszámolása eredményeinkben megmutatkozott. Szívós harcot kellett folytatnunk, -— sokszor szembe kellett szállni a központ határozataival. Észrevettük, hogy a Tatarozó Vállalat központjában nem megy minden rendben. Én csupán május hónap óta vezetem ezt az építkezést, azonban két kemény hónap alatt igyekeztem megjavítani a munkát. — Eleinte rossz szokás volt nálunk a brigádok önfejűsége. Qsz tönszerüen cselekedtek, senki sem ügyelt rájuk, senki sem vonta őket felelősségre. A brigádok átszervezése oda vezetett, hogy ma már minden brigádtag tudja, hogy mit kell végeznie és miért felelős. Felelősségre vontuk azokat, akik fegyelmezetlenek voltak és eltávolítót tűk sorainkból, akik gátolták a munkát, mint Pete János és Farkas József. A dolgozók röpgyülésen követelték, hogy távolítsák el a notórius lógósokat, akik az Autójavító építkezésének szégyenére vannak.. A Korcsmáros-brigád tagjai felületes munkát végeztek. Vezetőjük nem látta el kellően a feladatát és ez a termelés rovására ment. Leváltottuk a brigáövezetői és megfelelő vezetéssel az uj brl-. gád már 130—140 százalékos át- lagteljesitést is elért. Az Autójavító Vállalat építkezésének munkáit, noha javulás állott be, még mindig hátráltatják a tervhiányosságok. A Beruházási Vállalat és a Győri Tervező Iroda nem ad megfelelő terveket és sokszor az építkezés folyamatában kell módosításokat végezni. Amióta leváltották a Győri Tervező Iroda volt vezetőjét, azóta lényeges javulás történt. A társvállalatok közül a szombathelyi Épületszerelő Vállalat még hozzá sem fogott a azerelési munkákhoz, holott már augusztus 10-án el kellett volna kezdenie. Az Építésügyi Minisztérium osztályainál is találkozunk szervezetlenséggel. Még mindig nem jelölték ki azt a vállalatot, amely a lakatosmunkákat végzi,-— Ez a szervezetlenség tervünk teljesítését veszélyezteti, meri; az utolsó simítások a Tatarozó Vállalathoz tartoznak — mondja Magyar László elvtárs. — Ha a társvállalatok időre nem végeznek a munkaiatokkal, -nálunk is elmaradás mutatkozik, pedig mi alkotmányunk ünnepének tiszteletére vállaltuk, hogy határidő előtt egy hónappal átadjuk az építkezést rendeltetésének. A Bata-brigád 110 százalékos átlagteljesítményével tűnik ki. A brigád tagjai egy-két hónapja dolgoznak csak előregyártáshau, de teljesítményük- máris túlszárnyalta a normát. — Munkánk megjavításával készülünk alkotmányunk ünnepére — mondja Earkas Anna. -— Tudjuk, hogy alkotmányunk biztosította számunkra a jobb, a boldogabb életet. Lelkesedéssel dolgozunk, építjük a szabad hazánkat, Az Autójavító Vállalat építkezésének dolgozói igyekszenek eltüntetni azokat a hibákat, amelyek a múltban előfordultak. Magukévátet- ték a bírálatot és felkészültek a jobb munkára. A párt segített nekik, mert eltávolította a - vállalat éléről Csűri Lajos igazgatót, aki nem tekintette a dolgozó nép ügyét a saját ügyének, hanem szembefordult a dolgozók érdekeivel. A Tatarozó Vállalat rossz tervteljesiíése tükörképét adja Csűri Lajos cselekedetének. 1951 első és második negyedében 95 százalékra teljesítették tervüket a Tatarozó Válla7 at dolgozói. A harmadik és a negyedik negyedévben már csak 6Ü.5 százalékot értek el. Rossz munkájuk eredményét elsősorban a rossz vezetésnek köszönhették. A rossz vezetés okozta, hogy csak 72 százalékra teljesítették éves tervüket. 1952-ben az első negyedévben 64, a második negyedévben pedig 47 -százalékos tél-" jesitményt értek el. A párt felfedte a hiányosságokat és segített felszámolni azokat. Eltávolította a Tatarozó Vállalat éléről mindazokat, akik gátolták a vállalatot a terv teljesítésében. A Tatarozó .Vállalat dolgozói eredményeik mellett ne feledkezzenek meg az ellenség elleni harcról. Igyekezzenek megteremteni a tervtelj esités előfeltételei- Jó munkájuk és további eredményeik biztosításáért még elszántabb harcot vívjanak a termelés frontján. Ha így végzik munkájukat, akkor vállalásuk reális lesz és egy hónappal előbb adhatják át rendelkezésének az Autójavító Vállalat épületét. LASSÚ DÖCÖGÉSSEL indult ki a vonat a zalaegerszegi állomásról. Az egyik pádon Gecseg Ferencné, Sáriddá parasztküldötte. Úgy érzi, hogy egy kissé elfáradt. Hátradől, behunyja a szemét, de aludni nem tud. Előtte kedves képek jelennek meg. Maga előtt látja a mihályi Táncsics tsz istállójában a fehérköpenyes villanygéppel fejő nőket. Milyen szépek voltak azok a turcsiorru disznók, a baromfifarmban a tyúkok, kacsák, libák, de minden az egész termelőszövetkezetben. Gondolatait ismerős hangok zavarták meg. — Igaz, hogy parasztküldött volt cs valami nagy termelőszövetkezetet volt megnézni? Es maga is látott fejőgépeket? Mi volt ott, beszéljen? Ezeket hallotta a magadott álló asszonytól, amikor gondolataiból felébredt. — Igen. Saját szememmel láttam, hogy az asszonyoknak nem kell a tehenek alatt görnyedve fejni, ha- nem villanygéppel fejnek. Csak felkapcsolják a tehén tőgyére a gépet és az magától húzza a tejet. Az asz- szonyok pedig szép, fehér köpenyben nézik a gép munkáját és simogatják a csendesen kérődző teheneiket. — Asszonyok dolgoznak? Mi van a gyerekekkel, vagy azokat napközi otthonba hordják? — repültek felé az újabb kérdések. — Igaz, de még milyen napközi otthonba. Egy gyönyörű liget.közepén játszanak a gyerekek. Mellettük szintén asszonyok és lányok vannak. Nemcsak vigyáznak rájuk, hanem tanítják is őket. Láttam olyan kisgyermeket is, aki alig tudott még menni. Nagyon vigyáznak a gyermekek egészségére. Állandó orvosifelügyelet alatt állnak. Nemcsak a gyermekeket vizsgálják, hanem a részükre kiadott ételeket is. Rendszeresen etetik őket, naponként ötször és a legfinomabb ételeket adják nekik. Gecsegnét a körülötteállók egyre több kérdéssel ostromolták. Még olyanok is, akiket ezelőtt sohasem látott, most mellette álltak és az üj, boldogabb élet felől érdeklődtek. A lelkes beszélgetést a kalauznő kiáltása szakította meg: — Sáriddá — megállóhely. Csak ekkor vette észre, hogy már hazaért. Ilyen rövid még soha sem volt Zalaegerszegről az ut, mint most. OTTHON GYERMEKEI és férje már türelmetlenül várták. De nemcsak ő, hanem 'a község összes dolgozói, akik mind hallani akarták küldöttük szavát. Meg akarták ismerni a sokat emlegetett mihályi Táncsics termelőszövetkezet dolgozóit, azok életét és szövetkezetük gazdagságát. Gecseg Ferencné alig ért haza, még ki sem pihente magát, házában keresték fel. — Nem bírtam . volna ki estig a kíváncsiságtól mondta Kása György Gecsegékhez belépve. — Mit láttál, mit hallottál? Beszélj! Voltak szép állatok? — Minden volt ott — kapta meg a rövid választ — Olyan lovak voltak, hogy te olyat még álmodban sem láttál barátom — mondta nevetve Gecsegné. Aztán elmondta, hogy milyen állatokat látott, hogyan gondozzák azokat. Azután a répaszedőgépről, burgonyaszedőgépről ps a lenszedőgépekről beszélt. Hogy abban a tsz-ben hogyan könnyíti a gép a dolgozók életét. Hosszú ideig beszélt a látottakról, de még a feléről sc-m emlékezhetett meg, mert ha mindent el akart volna mondani, egy nap is kevés lett volna. Kása György alig. várta, hogy hazaérve elmondhassa a hallottakat feleség;- nck. De Kása Györgyeié nem elégedett meg férjének beszámolójával, személyesen kereste fel ő is Gecsegnét. Gecsegné estefelé elindult .a tanácshoz. Habár nem messze van, mégis sokáig ért most oda. Az emberek kíváncsian állították meg és ezer és ezer kérdéssel ostromolták- Balogh Józsefet nemcsak a gazdaság, hanem 'a tagok egyéni élete is érdekelte. Milyenek az emberek, hogy dolgoznak, hogy élnek, milyenek a családi körülményeik? — Amikor megnéztük a gyümölcsöst, bementünk a lakóházak közé.. Az egyik parksztküldött benézett egy ház abakán. —- Itt suszter lakik — adta tudtunkra. Nem bizony — felelte a helyi tsz elnöke. — Ez a ház az egyik sertésgondozóé. De miről gondolják, hogy suszter? — kérdezte —. Azért, mert az ablakon' keresztül három pár csizmát és négy pár bakancsot láttunk felakasztva — feleltük —. A velünk- lévő helybeli tsz-tggok nevettek. — Miért, csak a suszterok járnak maguk felé bakancsban és csizmában? , —. Én ezen a megjegyzésen egy kicsit szégyenkeztem is. — Nem járunk mezítláb — mondtam —, de az egyéni gazdálkodás nem is hoz olyan hasznot, hogy válogatni tudjunk a cipőkben. A BESZÉLGETÉS hosszúra nyúlt a tanácsnál. Hazafelé indult, de meg. ígérte, hogy másnap este folytatják, ismét összejönnek. Másnap a községben mindenki a mihályi Táncsics tsz-xóT beszélt. Kedden este Gecseg- ne újra elindult a faluba. Az utón emberek szegődtek melléje és elindultak az iskola leié. Újabb és újabb dolgozók jöttek és mindegyiknek volt valami kérdeznivalója. — Az egész mezőgazdaságban alkalmazzák a fejlett agrotechnikát — beszélte Gecsegné —. A kukoricát négyzetesen vetették, de meg is látszik a jó művelés- Nincs olyan kukoricaszár, amelyiken legalább két cső ne lenne. A másodvetésü kukorica is átlagban egy méter magas. — Biztosan öntözik — szól közbe valaki. —. Nem bizony, hanem megadják a földnek azt a gondozást, ami megjár neki. Nem kétszer kapálnak, mint mi. Géppel kapáinak és annyiszor, amennyiszer a kukorica megkívánja. Átlagtermésük gabonából 15—lő mázsa volt, már az idén kombájn aratott náluk. — Ez mind szép — mondja egy dolgozó —, de a mi földünk nem termi meg azt a mennyiséget, mert azok jobb földek. — Ez igaz — mondja Gecsegné. — Nem is csak egyszerűen jobb, hanem sokkal jobb, de ott sem min1 dig voltak ilyen jó földek, mint most. Jó földdé varázsolta a Táncsics tsz tagsága és itt is az kellene. Közös erővel művelni a földet, hogy itt is mégegyszer annyi termés legyen. Ezt el lehet érni és el is fogjuk. A szovjet nép a sztyeppét tette termő földdé. Nálunk kisebb a feladat. A már termő földet keli termékenyebbé tennünk, de ehhez egy pár ökör kevés, ide több ökör, lő és főleg gép kell. Ide nem elég csak Gecseg Ferenc, hanem több dolgozó paraszt kell, akik egyesült erővel a már meglévő termelőszövetkezetek és a Bős szovjet nép példája nyomán átalakítják a természetet és 7~d mázsa helyett 17—18 mázsát termelnek. A beszélgetés késő esté ért véget. A dolgozókban egyre jobban érett a közös gazdálkodás gondolata, hogy ők is olyan eredményeket érjenek el, mint a mihályi Táncsics tsz tagjai. Gecseg Ferencné elvtársnő is megelégedetten indult haza. Mikor hazaért, otthon :már gyermekei várták. Nekik azonban már nem sokat beszélt. Elfáradott, lefeküdt, de gondolatai nem pihentek. Nagy feladatot látott maga előtt. Itt ís tsz-í kell alakítani. Amikor a ma esti beszélgetésre gondolt, megnyugodott, mert tudta, hogy a nép mellette van. valahogyan mégiscsak értesítette őket. A jegyzőt elkergették, aki aztán két évig jobb kezét ■ nadrágzsebében. tartotta. Ott volt a revolver. Balkezében a kérvény, a toll, jobbja mindig a nadrágzsebében. Emiatt balkezes is lett. A kis noteszbe sebesen belekerült ez az eset, de az emberek még sebesebben felkeltek és kimentek a vendéglőből. Az egyik fekete embeT meg is mondtai hogy „ez feljelentés lesz. Kár volt szólni. Hogy az a magosságos... Az ember senki előtt ne beszéljen' Mondtam neki, hogy Móricz Zsigmond irta fel az ő tüntetésüket. ÁH, gondolkozik és emlékszik. „Aki a birkaitató válut, meg a szegény embereket irta? Ezeket olvastam, de már régen." — Megkövetem — mondta Móricz Zsigmonclhoz lépve. Leült, behivta társait is és elkezdték beszélgetni. Olvasta ezt a két írást, bólogatott, hogy így volt, ilyen a szegényember élete- Annyi mindent mesélt, hogy csak győzné írni: már dolga van, nem ér rá írni. Meg talán nem is jönne ki neki a dolog. Most is a börtönbe megyünk, mondta. — Csak le kellene írnom, hogy mikor, kitört az első háború, legjobb komám, Takács Gerzson, felakasztotta magát. Rumot osztottak, ittunk, mindenki ordította, hogy éljen a háború. Takács Gerzson meg a vágóhídon a gerendára akasztotta magát. Mellére cédulát tett, hogy „ •. .ti is vágóhídra mentek, vigyázzatok! Tiltakozom a háború ellen ! Le a háborúval ! ..." — Ez itt a kis Gulogi Eráz, író ur, ez is tud magának érdekes történeteket mondani. Eráz, ereszd meg a nyelvedet! Eráz fészkelődön, de aztán, nagy nehezen botladozó nyelvvel csak annyit mondott, hogy a falusi szegénységet úgy megnyomorította a háború, hogy szólni is nehéz róla. Eráz fia iskolába járt, de nem volt mivpl látniok, mondotta Eráz, Mikor hazajöttem a frontról, kérdem tőle, no fiam, mit csináltál itthon, mig én véreztem? „Látót szereztem", mondta. „Azt a vastag pünkösdi gyertyát elloptuk az oltárról, késsel beosztottuk, hogy ez a tied, ez az övé, ez az enyém és elíürészeltük a gyertyát az istállóban/ ‘ Aztán az én kisfiam kérdezte, hogy mit láttam a, fronton. Mondtam neki, hogy ne is kérdezze, de addig-addig faggatott, amíg el nem mondtam, hogy egy emberrel négy évig harcoltam, de most az is hazajött. „Majd örül a felesége". „Nem örül annak, fiam, mivel csak két lába maradt, de két karját otthagyta". Most a harmadik ember beszélt falujukról. Az iró sebesen jegyzett, á kis noteszben szinte zizegtek a lapok, a fordításnál, szinte sírt a papiros a nehéz sorok alatt. — írja meg, hogy a mi községünknek 9-szer annyi az adóssága, mint amennyi a vagyona. Sokat tanakodtunk róla, hogy hogyan szabadulhatnánk meg 'iagy szegénységünktől, dehát csak egymódon lehetne. — Mi lenne az? — kérdezte csendesen Móricz Zsigmond. Körül sem nézett az ember, hanem egyenesen szembenézve, fejét cseppet felvágva., mellét megfeszítve mondta: •— A forradalom! Fogták magukat, kezeltek és elmentek, mert 14 kilométert gyalogoltak a börtönig. ★ A íéees söntés mellöl egy sovány ember az asztalhoz jött, kalapját megbiecentettc és csendesen odaszólt az írónak, hogy a kéznélküli embernél még mondaná, hogy azt a felesége megölte. Azt mondta a tárgyaláson, hogy minek élt volna az ura, ha őt nem tudja megölelni. A sovány ember erősen kráko- gott, köszönt és elment- Az ajtóból visszaszólt a kocsmárosnak. hogy jó volt az ital, de máskor kevesebb erőspaprikát tegyen az italba. Ez az „ital" lugkőoldat volt, mert sokan már csak ezt „érezték"' tor. kukban. Meg ez volt a legeslegol- esóbb, szegények itala. Erre szokás volt „erőset" inni. Tikkasztó nyár volt, tüzes, vihart- igérö- A község-házán üresen kongtak a szobák. A kisbiró pontosan lediktálta az hónak a szükséges adatokat, hogy négyezeregyszáz lélek él a faluban, a határ pedig háromezer hold. Valamivel kevesebb ís. A basaparasztok, a kocsmáros meg a plébános a jómódúak, a többiek csak tengnek-lengnek. ■— Hordom nekik az árverési cédulákat, de már azokat is a tükör mögé hajítják. Bánják is ezek. Azt mondják, hogy csak annyijuk van, amit már el se lehet árverezni— Más újságot nem tudok. Abban a másik szobában a pádon horkol a segéd jegyző ur. Sokat ivott, most pihen. Égő gyufával nem tanácsos a szája feló közeledni, köny- nyen meggyulladhat benne a szesz. A múltkor egy Isis galiba volt vele: eladta a község belsőségeit. Tudja, iró ur, itt is van egy csücsök a faluban, ott is van egy-két négyszögöl. Fogta magát és eladta- Pálinkára. — Nagy galibákat szokott ez csinálni, kérem. Kitalálta, hogy minden kutyát agyon kell lövetni. Aki meg akarja hagyatni, annak kérvényt ir. Pénzért.. . Szerzett pálinkára valót. Más újságot nem tudott mondani a kisbiró,. bár a vendég feljegyezte tőle, hogy előadás régen nem volt' a faluban, ■ mozi, villany nincs, pék nincs, bába nincs, máshonnan jár ide egy asszony de jobb lenne, ha nem jönne, mert az orvos mondta, hegy moslékos a keze. Orvos sincs. ■—• Maga benne van valamilyen pártban? — kérdezte az iró. — Benne. — Maga micsoda : agrárius, vagy köröszténypárti? Avagy demokrata? Már ahogyan maguknál nevezik. A kisbiró hallgatott csak pipája szárát szorította erősebben, de az öreg agyarak szorítása nem volt kellő, mivel reszketett a szár. •— Egyik se lennék kérem, — Hanem mi? — Kommunista vagyok én, kérem ! ★ Á kisbiró is kiki sértő a vendéget, azt mondta, hogy neki minden vendéget ki kell kisémi, de ezt a vendéget magától, szive szerint kiki séri az állomásra. Úgyis kaszálni megy, ni, kasza, van a vállán. — Máskor ís jöjjön el közibénk — mondta a kisbiró. — Hallottam az emberektől, ' akik a börtönbe mentek, hogy kicsoda légyen maga. Láttam, hogy kinyitja ingét és pörkölődött teste mellül előhúzza feliér zsebkendőjét és azzal integet Móricz Zsigmondinak. Az is vissza- Eehér zsebkendője sokáig világított, két keze sokáig integetett, — Itt a tokmányom mellett tartom ezt a kockás keszkendöt . __ mo ndta a kisbiró. —, de látja, ezt a patyolatot vettem magamhoz, úgy dukál, hogy azzal intsek . .. (1929) Vasárnap, 1953 aug, i|. Gecsegné a mihályi Táncsics tsz-ről beszél
