Zala, 1952. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1952-07-27 / 175. szám

* NEMZETKÖZI SZEMLE * A szocializmus győzedelmes útja A legyőzhetetlen béketábor or­szágaiból hétről-hétre, napról-nap- ra érkeznek jelentések az újabb mnukagyőzelmekről, az ellenség elszigetelésében, leleplezésében és ártalmatlanná tételében elért ered­ményekről, a szocialista fejlődés utján kivivőit; sikerekről. A győzelmek kifejezésre jut­nak a szocializmust épitő orszá­gok állami struktúrájában is. A Német Demokratikus Köz­társaságban — azzal egyidejűleg, hogy a Német Szocialista Egy­ségpárt II. pártértekezletének ja­vaslatára megkezdik az ország­ban a szocializmus tervszerű fel­építését _ jelentős változtatásokat hajtanak végre az állami szervek felépítésében is. Julius 23-án, szerdán a Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamarája tör­vényt hozott az állami szervek fel­építésének és tevékenységének to­vábbi demokratizálásáról. Az uj t örvény közelebb hozta a központi törvényhozó, végrehajtó és ellen­őrző szerveket a dolgozó tömegek­hez. A törvény előírja a választott szervek beszámolási kötelezettsé­gét. A választott szervek kép­viselői kötelesek tájékoztatni a választókat munkájukról, meg­hallgatják a választók vélemé­nyét és bírálatát. „Ez a rendszer — mondotta Grotevvohl miniszterelnök — biz­tosítja a választók akaratának ér­vényesülését az ország vezetésé­ben/4 A Német Demokratikus Köz- ' társaság e mélyreható reformok révén biztosabban, szilárdabban gyakorolhatja államhatalmának alapvető funkcióit: a megdöntött kizsákmányoló osztályok marad­ványai ellenállásának megtörését, a dolgozó nép szervezését és moz­gósítását a szocializmus építésé­re s a haza védelmének megszer­vezését a külső ellenség ellen. A Komán Népköztársaságban Julius 19-én bocsátották az egész román nép nyilvánossága elé a népköztársaság uj alkotmányter­vezetét. Az alkotmánytervezet összegezi a román nép eddig el­ért vívmányait és megszabja a jövő felé vezető utat. A román néji uj alkotmánya — az alkot­mánytervezet szavai szerint — mcgszilárditja azokat az eredmé­nyeket, amelyeket a dolgozók a munkásosztállyal az élükön a szo­cialista társadalom Romániában való felépítésének terén elértek. Számunkra rendkívül fontosak az alkotmánytervezetnek a nem­zetiségekre — és elsősorban a ro­mániai magyar nemzetiségre — vonatkozó részei, A tömegesen magyarok által lakott vidékeken _ a lenini-sztálini nemzetiségi po­litika szellemében — magyar au­tonom területet létesítenek. Az egész Román Népköztársaság te­rületén biztosítják a nemzetiségek számára az egyenlő jogokat, nyel­vük használatát, nemzeti kultú­rájuk fejlesztését. Mig a felszabadulás előtti Ro­mániában kíméletlenül elnyomták és egymás ellen uszították a. nem­zetiségeket, ma a Román Munkás­párt vezette román.nép állama a teljes egyenjogúság, szabadság és egyetértés elvei alapján biztosít­ja valamennyi nemzetiség -rész­vételét a szocializmus építésében. A Lengyel Népköztársaság uj alkotmányát a lengyel nép nagy ünnepén, Lengyelország felszaba­dulásának 8. évfordulóján, 1952. julius 22-én fogadta el a lengyel szejm. Ezzel Lengyelország nép- köztársaság lett. Mielőtt az alkotmány a tör­vényhozó szejm elé kerüli volna, az egész lengyel nép behatóan megvitatta azt. Boleslaw Bierut beszámolt, arról, hogy az alkot­mánytervezet vitájával foglalkozó több, mint 200 ezer gyűlésnek és tanácskozásnak több, mint 11 millió részvevője volt. Az alkot­mánytervezet megvitatása során körülbelül 1 millió 400 ezer állam­polgár szólalt fel, több mint 25 ezer állampolgár pedig írásban terjesztette elő megjegyzését, a többi között 2822 módosító javas­latot^ A nép tevékeny részvétele biz- tositotta, hogy az uj alkotiflány maradéktalanul fejezi ki a len­gyel nép egységes akaratát . A lengyel nép hatalmas lelke­sedéssel fogadta a Lengyel Nép- köztársaság Alkotmányát. A dol­gozók ezreinek nyilatkozatai ta­núsítják: a lengyel nép megér­tette, milyen hatalmas fegyvert kap kezébe az uj alkotmánnyal. A lengyel nép milliói látják: mig a burzsoá államok „alkotmányai“ csak kenetteljes szavakat hangoz­tatnak a dolgozók jogairól és szabadságairól s a gyakorlatban semmivel sem biztosítják e „jo­gok“ és „szabadságok“ gyakor­lását, addig a népi demokráciák — amelyek alkotmányainkban a Szovjetunió nagy sztálini alkot­mányát tekintik példaképüknek — nemcsak megállapítják, hanem biztosítják is a munkához, a pi­henéshez és a művelődéshez való jogot, a nemzetiségek egyenjogú­ságát, a nők egyenlő jogait a férfiakkal, a lelkiismeret és val­lásgyakorlás szabadságát, a szó­lás- és sajtószabadságot. A népi demokratikus országok állami felépítésében, alkotmányá­ban végrehajtott változások a béketábor erejének újabb meg­nyilvánulásai, a béke erőinek győzelmei. Kudarc fenyegeti az imperialisták iráni terveit A Közel- és Közép-Keleten az ehnult hét során ismét jelentős psemények történtek. Az ameri­kai-angol imperialisták minden eszközzel _diplomáciai mester­ke désekkel, zsarolással, megfélem­lítéssel — igyekeznek megszilár­dítani gazdasági és stratégiai kulcspozícióikat. Az imperialisták érzik, hogy a Közel- és Közép-Ke­leten egyre forróbb lábuk alatt a talaj, ezért egyre leplezetlenebbé válik nyílt beavatkozásuk a terü­let országainak belső ügyeibe. Iránban a burzsoá Moszadik- kormányt az amerikaiak az utol­só hónapokban megfelelő eszkö­züknek tekintették céljaik eléré­séhez. Moszadik — mint az or­szág egyik leggazdagabb földbir­tokosa — természetesen nem kép­viselte azoknak az iráni töme­geknek érdekeit és akaratát, amelyek az angol-iráni olajvitá­ban egységesen melléje álltak. Ennek ellenére nem folytathatott nyiltan imperialistabarát politi­kát, gyakran kénytelen volt han­got adni az iráni nép követelései­nek, mert ellenkező esetben elvesz­tetté volna a tömegek támogatá­súi. Bár Moszadik egész sor kér­désben megegyezett az amerikai­nkkal — az olaj ügyében nem adhatta fel az alapvető iráni nem­zeti követelést. Az amerikai im­perialisták ezért „kevésbhó inga­dozó“ lakáj után néztek, akit nem köt semmi az iráni néppel szem­ben s aki Így fenntartás nélkül tudja teljesíteni a Wall-Street pa­rancsait. Ilyen emberre találtai! Kávám esz Szultáné személyében, aki már két miniszterelnöksége idején bébizonyitotta, hogy kész: séges szolgája a tengerentúli nagytőkének, s engesztelhetetlen ellensége az iráni népnek. A W’all-Streeten és a Cityn mélységes megelégedéssel fogad­tál! Kávám esz ' Szultáné kineve­zését .Az amerikai és angol burzsoá lapok/ dicshimnuszokat zengtek az erélyeskezü, konzer­vatív politikusról. A . kinevezés hírére a londoni tőzsdén 3 schil- linggel emelkedtek az angol-iráni olajtársaság részvényei. Az imperialisták azonban egyet kifelejtettek a számításból: meg­feledkeztek az iráni népről. Az iráni dolgozók tízezrei vo­nultak ki országszerte az utcákra, hogy tüntessenek a hazaáruló Ká­vám esz Szaltanc ellen. Moszadik pártja, az iráni Nemzeti Front tüntetésre és sztrájkra hívta fel az ország dolgozóit. A dolgo­zók jelentős tömegei az illegali­tásban lévő Tndeh-pártra, az iráni nép igazi pártjára tekintettek és onnan várták az irányítást. A Tudeh-párt a. Kávám esz Szalta­ne lemondását követelő _ tehát az imperializmus legszélsősége­sebb, legreakciósabb megjelenési formája ellen irányuló — mozga­lomban egységre lépett Moszadik pártjával. A mozgalom az egész iráni nép mozgalmává vált s az iráni nép történelmében először szerepelt a mozgalom jelszavai kö zött a köztársaság követelése. Kávám esz Szultáné véres terror­ral próbálta elfojtani a népi meg­mozdulást, tömegesen gyiikoltat- ta le az iráni hazafiakat. Az irá­ni nép azonban nem hátrált meg: a terrorra még szilárdabb ellen­állással válaszolt, egyre sűrűbben hangzott fel a „Halál az áruló Kávám esz Szaltanere!“ — kiál­tás. A nyugati hírügynökségek keserűen számoltak be arról, hogy sok helyen a tüntetők ellen kive­zényelt katonaság is együttérzé­sét fejezte ki a tüntetőkkel. Kávám esz Szaltane szökni igyekezett a nép felháborodása elől. Irán miniszterelnöke újra Moszadik lett. A nyugati sajtó megdöbbenéssel vett tudomást az iráni fordulat­ról. A „Manchester Guardian“ fejvesztetten ir az iráni „forra­dalmi“ eseményekről. A „Daily Graphie“ kesereg, hogy „megerő­södött a Tudeh-párt“. A „News Chronicle“ kétségbeesetten írja; „Az abadani berendezéseket és az azokra fordított milliókat elve­szettnek lehet tekinteni.“ Növelj az imperialisták riadal­mát, hogy a hágai nemzetközi bí­róság legutóbbi ülésén kénytelen volt megállapítani illetéktelénsé- gét az olajkérdésben. A lényeg azonban nemcsak az olaj. A lényeg: az imperialisták lába alatt újra megingott Iránban a talaj, amely soha többé nem válhat szilárddá számukra. Nem a hágai nemzetközi bíróság dön­tése, nem Moszadik burzsoá kor­mánya söpri ki az imperialistá­kat Iránból, hanem az iráni nép­nek, az iráni dolgozóknak a kom­munisták vezette harca fogja be­bizonyítani: Irán nem lesz impe­rialisták gyarmata! , — KÍNÁBÓL busz keresztény szervezet üzenetet küldött dr. Hew lett Johnson canterbury-i érseki hely nőknek. Kijelentik: minden erejük­kel támogatják Johnson eljárását, amellyel leleplezi és megbélycgzi az USA baktétjumháboruját és védel­mezi a békét. — A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG kormánya rendele tét fogadott cl a minisztertanács mel­lett működő állami testnevelési és sportbizottság létesítéséről. —. KUO MO ZSO, a kínai népi politikai tanácsadó testület országos bizottsága és a Kínai Békebizottsig közös gyűlésén beszámolt a Béke Vi­lágtanács legutóbbi ülésszakának eredményeiről. — A nyugatnémetorszagi kormánykoalícióban résztvevő ..sza­bad német párt" vezetősége bejelen­tette: csak akkor szavazza meg a bonni különszerződés és az „európai védelmi egyezmény“ ratifikálását, ha a nyugati megszálló hatalmak bele­egyeznek további háborús bűnösök s/abadonhocsátásába. Béremelést harcoltak ki az amerikai acélipari munkások New-York (TASzSz). A 6 nagy amerikai acéltársaság és az acél­ipari munkások szakszervezete kö­zött megállapodás jött léire. A megállapodás feltételeit még nem tették hivatalosan közzé, Jólérle- sülit körökre hivatkozó sajtójelen­tések szerint azonban Murray, az acélipari munkások szakszervezeté­nek elnöke és az acéltársaságok képviselői némileg módosított for­mában megegyeztek abban a kér­désben, hogy csak a szakszervezet tagjait veszik fel munkára. Megegyezés jött létre arra vo­natkozóan. is, hogy 16 centtel eme­lik az órabért és 5 centtel a bér­hez nem tartozó más munkadija­kat. Közel 17 millió tonna acélt vesztett az amerikai hadigazdaság o Ü a sztrájk következtében Washington (MTI). A nyugati hírügynökségek is közlik, hogy megegyezés jött létre az amerikai acélipari munkások szakszervezete és az acélipari társaságok közölt. A .Reuter“ megállapítja, hogy ,,az amerikai történelem leghosszabb és legköltségesebb acélipari sztrájk­ja 54 napon át megbénította Ame­rika gazdasági életét és még leg­alább négy-öt napig eltart, amig felintik a kohókat, amelyek junius 2-a óta nem működtek'. Az acélipari sztrájk washingtoni becslés szerint 4 milliárd dollár veszteséget okozott az acélipari tár­saságoknak. Az "hon Ageu cimti szaklap szerint a sztrájk következ­tében közel 17 millió tonna acél esett ki a termelésből, különösen súlyosan érinti ez a fegyverkezési programmot. Az amerikai demokrata párt chicagói kongresszusáról Chicago. (TASzSz). Minit is­meretes. az amerikai demokrata párt kongresszusán felszólaló szó. nokok nagy ékesszólással kiált­ják ki a demokrata pártot a „nép pártjainak. Most uj tények vál­tak ismeretessé a kongresszusi küldöttek összetételéről. Ezek a tények maradéktalanul leplezik ezeknek az állításoknak demagóg voltát. A „Chicago Daily News" megírja, hogy a demokratapárti kongresszus küldöttei között több, mint 150 milliomos van! A kongresszus juilus 23-án két határozatot hozott a párt déii legreakciósabb fajgyűlölő szár­nyának, az úgynevezett „dixiok- ratáknak“ a megnyugtatására. Az amerikai párt joggal tekinti a dixiokraták'at az amerikai poli­tika szélső jobbszárnyának. Az első határozat Texas és Mis. sisipi állam versengő küldöttei­nek bebocsátásáról szól. A kon­gresszus mandátumbizottságának javaslatára a pártvezetők nyo­mására a teljes ülés határozatot fogadott el, hogy mindkét eset­ben a „dixiokraták“ küldöttségét bocsátják be a kongresszusra. A második határozat értelmében nem lehet taebocsátani a kon­gresszusra azokat a küldötteket, akik nem ígérik meg írásban, hogy minden lehetőt megtesznek annak érdekében, hogy államuk választólistáján a demokrata kon­gresszuson megválasztott elnök­jelölt és alelnökjelölt neve szere­peljen. Julius 24-én a küldöttek meg­hallgatták Stevenson illinoisi kor­mányzó, Kefauver szenátor és a többi jelölt jelöléséről szóló ter­jedelmes beszédeket. Szokás sze­rint minden beszédet viharos tün­tetés követett, amikor is a küldöttek hangosan kiabáltak és fütyültek. Több órán át -tartott a viharos vita, miközben Kefauver. Harri - man és Kerr hívei egyesült erő­vel meg akarták akadályozni, hogy még ezen az ülésen szavaz­zanak a jelölés kérdésében. A vita rendkívül zűrzavaros és zajos volt A küldöttek kiabál­tak, sértő kifejezéseket szórtak egymásra, a tribünökhöz hatol- tak követelve a szavazati jogot és igy tovább. Az általános izgalom fokozó­dott, amikor a teremben kisebb tűz tört lei, de ezt hamar eloltották. ' Julius 25-én éjjel két órakor, miután az ülés már 14 órája szünet nélkül tartott, a kongresszus ülését déli 11 óráig elhalasztották. Chicago (MTI). A nyugati hír- ügynökségek jelentései szerint az amerikai demokrata párt kon­gresszusa Adlai Stevenson, Illi­nois állam kormányzóját válasz­totta a párt elnökjelöltjévé. A kulákság’ gazdagodik, a szegényparaszísag koldusbotra jut «I ugoszláviábau Moszkva. a ,,Za SsocialissUcsku Jagossláviju“, a jugoszláv forra­dalmi emigránsok Moszkvában meg­jelenő lapja arról ir, lrogy Jugo­szláviában az aratás idején a ku- lákok rendkívül alacsony áron fel­vásárolják a gabonát a szegénvpa- rasztoktol akik kénytelenek gaboná­jukat nyomban aratáskor eladni, lrogy az árán adósságaikat és adó­jukat kifizethessék. Ezt az olcsón összevásárolt gabonát tavasszal, a vetés előtt igen magas áron ad­ják el ismét a szegényparasztoknak. Titoék adópolitikája szintén a dolgozó parasztokat sújtja. Ez év elején uj adórendszert vezettek be, mégpedig az úgynevezett földadót, A földadó rendszer szerint az adó- elszámolás alapjául a kataszteri .holdak száma, nem pedig a földek hozama szolgál. A jugoszláv pa­rasztok adózni kötelesek a be nem vetett földek után is, jóllehet azo­kat vetőmag- vagy igavonóhiány miatt nem tudták bevetni. Az „adómegállapiló bizottságok“ - at szintén a kulákok tartják kezük­ben, akik az adóterhek fösulyát a szegény és leözépparasstokra liánt, jók. A Tito-banda tervbe vette, hogy az idén — csupán e közvet­len adó fejében — ötven milliárd di­nárt rabol' a parasztoktól. Ez az! jelenti, hogy a jugoszláv paraszt körülbelül 25 000 dinárt köteles fi­zetni. Titoék a parasztok ezreit hurcol­ják kényszermunkára a fiatalokat pedig a hadseregbe, több mint 700.000 parasztfiatal szolgál jelen­leg a titoista hadseregben. A „titoista szövetkezetekbe“ hurcolt parasztok helyzete is bor­zalmas. Még Titoék bevallásai sze­rint is a „szövetkezetek“ korrupt vezetősége a jövedelem hatvan szá- zalékát vágja zsebre. Ugyanakkor a „szövetkezetek“ szegény tagjai —, hogy _a puszta megélhetést biztosítsák maguknak — a. szövetkezeti munkán kívül a- gazdag- parasztokhoz napszámosok­ként kénytelenek elszegődni. Ilyen körülmények között egyre több közép és kisgazdaság hall szót. Az elmúlt év során csupán Szlo­véniában négyezer szegény, és kö- zópparaszti gazdaság került dobra. A kulákok tavaly több mint 35000 elárverezett gazdaságot vásároltuk fel egész Jugoszláviában. A prole- társorba süllyedt parasztok trzátoa uiár százezrekre fug.

Next

/
Thumbnails
Contents