Zala, 1952. július (8. évfolyam, 152-178. szám)
1952-07-27 / 175. szám
I v£-*fe J*.Jtér*tz(&a£ ti. > Üfe-jä» ' ... l i'i A gabonabegyujlcs melleit (okozzuk a sertésbegyüjtés ütemét A sertésbeadási terv teljesítésében megyénk az elmúlt félévben hátul kullogott- Terveink teljesítésében elmaradtunk, amiért valamennyi járási és községi tanácsot felelősség terhel. Most a gabonabegy iijtéssel egy ide jüleg megindult az 1952/53-évi sertésbeadási tervek teljesítése. Az eddigi ütem azonban itt is hanyagságot mutat. Súlyos lemaradásaink vannak, napi terveinket nem teljesítjük. A legjobb eredményt eddig a zalaegerszegi cs a nagykanizsai járásban érték el, de a napi tervüket ők sem teljesítették maradéktalanul. Súlyos lemaradás van a letenyci és lenti járásokban, ahol vannak olyan napok, amikor nem adnak be Sertést; A legnagyobb lemaradás a zalaszent- gróti járásban van- Itt a 21-, 22- és 23-i felvásárlási napokon csak 2Tén adtak be sertést. Községi tanácsaink számolják fel megalkuvó, opportunista álláspontjaikat és harcoljanak a napi tervek teljesítéséért. Nem szabad megtűrni azt, hogy a gabonabcgyüjtés mellett, amiben jó eredményeket érünk el, lemaradjunk a sertésbeadásban és megyefilc az utolsók közé kerüljön. Versenyben a begyűjtési tervek túlteljesítéséért Zalabesenyő verseny felhívása Zalabesemo dolgozó parasztsága ötéves tervünk megvalósításához, eredményessétételéhez lelkes vállald 6aival járul hozzá. Vállaljuk, hogy kenyergabonabeadá- si tervünket július 31-re 110 száza lékra teljesítjük — írják vállalásukban a zalabesenyőiek. —- A takar- mánycsoport-tervünket október 31-re 105 százalékra, a hízottsertés tervünket negyedévenként 110, adóbevételi tervünket negyedévenként szintén 110 százalékra teljesítjük. Vállalásainkat úgy kívánjuk meg valósítani, hogy a község dolgozó parasztsága összefogva közös erővel végzi el a soronlévő munkákat. ★ Zalabesenyő versenykihívásához el J sönek csatlakoztak Nemesrádó dolgo zó parasztjai a következő szempontok alapján. Dolgozó parasztságunk hazaszeretete biztosíték arra, hogy begyűjtési tervünket nemcsak teljesítjük, hanem túl is teljesítjük, ezért a következőket vállaljuk: Kenyérgabonabeadásunkát augusztus 6-ra 103 százalékra teljesítjük. Hízottsertésbeadási tervünket a harmadik negyedévben határidő előtt 120, a harmadik negyedévi tojás- és barornfibeadási tervünket szeptember 15-re 110 százalékra teljesítjük. Pénzj ügyi tervünket szeptember 15-re 100 I százalékra teljesítjük. Nemesrádót követve Puszlaszent- lászló is csatlakozott a zalabesenyői dolgozó parasztok kezdeményezéséhez és vállalták, • hogy kenyérgabonabe adási tervüket augusztus 5-re 105 százalékra teljesítik. „Felhívjuk Zala megye dolgozó parasztjait, bogy csatlakozzanak Zala besenyő versenykihívásához — írják a pusztaszentlászlóiak — és kövessék példánkat, mert a békééit, terveink teljesítéséért így tudunk igazán har colni". »I t l ( i ÚTTÖRŐINK KALASZGYÜJTŰ MOZGALMÁNAK EREDMÉNYE - MÉG TÖBB KENYÉR JUT DOLGOZÓINK ASZTALÁRA A Petőii utcai iskola Csányi László úttörő csapatának felhívására az egész megye területén kalászgyüjtő csoportok alakultak. Úttörőink ser- rény munkával láttak hozzá a szép és nemes feladat elvégzéséhez. Alig maradt ki község a megyében, ahol úttörőink ne csatlakoztak volna ezen a módon az új kenyérért folytatott csatához. Különösen dicséretet érdemelnek a tótszerdahelyi pajtások, akik az aratás után két és fél napig járták a tarlókat, gyűjtögették az elmaradt kald- szokat. Több mint száz kilogrammot szedtek így össze. Zalatárnokon is élénk visszhangra talált a felhívás. Az úttörők 70 százaléka csatlakozott a kalászgyüjtő mozgalomhoz. Legeredményesebben, a harmadik brigád dolgozott, amely 40 kiló kalászt szedett össze. Ezek közül is a lcgszorgalmasabbak voltak; Szíjártó Anna, Balázs József, Gulyás Anna, Varga Mária, Cseresnyés Anna és Tóth Kálmán pajtások. A nagykanizsai iskolák közül a Rozgoiiyi-uti volt a legeredményesebb. Náluk 60 kiló kalász gyűlt ösz- sze a pajtások szorgos munkája nyo mán. Gutorföldén. 63 úttörő lepte el a tarlókat. Hat óra alatt már 40 kiló kalászt gyűjtöttek. Szentgyörgyvöl- gyön 43 kévére valót szedtek össze a kenyércsata legfiatalabb harcosai. Büszkék lehetnek valamennyien az elért eredményekre, hiszen szorgos munkájukkal ők is hozzájárultak ahhoz, hogy még több kenyér kerüljön dolgozóink asztalára, ■ Megyénk úttörő fiataljai már"számtalanszor tanujelét adták hazaszeretetüknek. A vas- és fémgyűjtés idején is megállták helyüket és most sem maradtak el a kalászgyüjtésben. A fiatalok nem egy esetben leleplezték az ellenség ügynökeit, akik arra biztatták a mezőn dolgozó fiatalokat, hogy a kalászosok közelében levő rovarokat gyújtsák meg. Úttörőink meghiúsították ezt az aljasságot, és még több kalászt gyűjtöttek. Akikre büszkék vagyunk Fábián Ilona a nagykanizsai gépgyár villanyszerélője DISz lag, a koreai műszak alatt tervét 123 százalékban teljesítette. Czapári Gyula, a nagykanizsai gépgyár sztahanovistája a koreai műszak alatt tervét 153 százalékra teljesítette, Koller Zoltán hegesztő a koreai műszak alatt 151 százalékos tel. jesitményt ért el. Biró Ida, a pölöskei gépállomás traktorosa a nagyrécsei Vörös Október termelőszövetkezet gabonáját aratta kombájnjával. Második felszabadulás Irta: Vagyán Kozsevnyikov Mire elértük a tágas, zöld, völgyet, a nap valahol odaát maradt a hegygerinc túlsó oldalán. A falu felé vezető úton futott már kocsink, amikor gabonával súlyosan megrakott szekerektől közrefogot- tan gumikerekeken gördülő hintát pillantottunk meg. A katolikus pap ült bonne, kövérkésen puha, egészségtelenül fehér színű kezét áldásosztásra emelte, de a. gazdag termés bchordásával elfoglalt parasztok nem sokat törődtek vele, végezték a maguk dolgát A pap hintája mellett ősz parasztember bandukolt. Gépkocsi- vezetőnk mikor meglátta a beesett szemű, sok nélkülözéstől megrokkant öreget, megállt cs a hintó elé lépett. — Mondd. Jozef apó - szólt - tulajdonképpen meddig görnyeszted még a hátad, meddig alázod még öreg fejed a pap előtt? Á paraszt mélyen lehajtotta fejét és kisebesedett, napsütéstől szárazra- szikkadt lábát nézte, majd lassan, nem szívesen válaszolta: — Már csak két évet kell ledolgoznom —. Hirtelen a pap felé fordult és fojtott, áhítattól átitatott hangon kérdezte: — Ugye, atyám, jól mondom, csak két évet. — Miféle atyád ez neked? — kiáltotta mérgesen a gépkocsivezető. — Volt neked apád rendes, becsületes paraszt, nem ez a semmittevő lélekkuffár, aki engem a Gestapo kezére és börtönbe juttatott. — Azért tette, hogy próbára tegye a hitedet — felelte az öreg. Látszott rajta, mielőbb abba szerelné hagyni a kellemetlen beszélgetést, amely meg akarja zavarni a pap iránt érzett rajongásában, szent áhítatában. A gépkocsivezető lemondóan legyintett és ezekkel a szavakkal búcsúzott az öregtől, aki mint később megtudtuk, nagybátyja volt: — Hej, öreg, elveszett ember vagy te! Aztán visszaugrotl a kormány mögé és úgy bevágta az ajtót maga után, hogy az ablak majd kirepült. Csak éjszaka, mikor már Plzen felé közeledtünk, nyílt szóra ajka s mesélte el, hogyan esett nagybátyja, Józef, a gonosz pap rabságába. ' ★ Mikor a pap valahogy' megtudta, hogy Vladiszlavot, — így hív. ták gépkocsivezetőnket —, akit nagybátyja nagyon szeretett — a szovjet katonák kiszabadították börtönéből, felkereste Jözefet és azt mondta neki: ,,Ha hajlandó vagy vezekelni, az Ur kiszabadítja unokaöcsédet a börtönből“. Vs- zeklésként pedig -azt ajánlotta az öregnek, tegyen fogadalmat, hogy öt éven át alázatos szívvel és természetesen a pap földjén dolgozik. Vladiszláv később négy ízben is járt a papnál és kérte, oldja fel fogadalma alól Jozefet. A pap mindannyiszor arca elé emelte imádságra kulcsolt kövér kezét s áhítattól csöpögő hangon utasította vissza a kérelmet. — Istennek tett, fogadalmat csak Isten oldhat fel — mondta. így aztán Józef, az öreg paraszt már harmadik éve öntözi verítékével, ,,áldozatával“ a pap földjét. És ezenfelül is még minden szolgálatra köteles, amire, csak lelkiatyja — ahogy mondani szokta — igényt tart., a történet elbeszélése után jobban értettük már Viadiszlav utolsó szavait, amelyek fülünkben csengtek még: „Hej, öreg, elveszett ember vagy te“. Nem telt bele két hónap és megtudtuk, hogy mégsem elveszett ember az öreg Jozef. De ennek külön története van. A két látogatás között, amit Viadiszlav falujában, az amerikaiak által megszállt osztrák területtel határos Kamerny Brodban tétiünk, Franz atyáról — így hívták a papot — kiderült, hogy a. csehszlovák katolikus egyház Vatikánnal .cimboráid főpapjainak dróton rángatott bábuja. Attól a pillanattól kezdve, hogy a Szovjet Hadsereg felszabadította Csehszlovákiát, rcsztvett a népuralom megdöntésére irányuló összeesküvésekben-. Egy napon megbízói Prágába rendelték. — Franz atya, — szóltak hozzá — megtudtuk, hegy ön hajlékot nyújt egy terroristának és emiatt az államvédelmi hatóság le akar ja tartóztatni. Szeretnék tudni, mi az ön szándéka? A hatalmas test ezekre a szavakra majd összeroskadt. Remegni kezdett, a kövérkés puha arcáról lsedig leolvadt a, szolgálat- kész, alázatos mosoly. A remegés egyre jobban erőt vett rajta s ahogy hallgatta, a neki szánt szavakat, le kellett ülnie, nehogy ö sszecs u kódján. — Egy mód van a menekvésre. Franz atya — folytatta Gunacs prelátus —, ha eltenné láb alól ezt a fiatalembert. Egy ilyen eset nagyszerű szolgálatot tenne nekünk. Képzelje csak: végre egy katolikus pap, aki az amerikai kémek ellen harcol. Azt hiszem, újból megnőne a hívek száma az ön üresen tátongó templomában. Az egyház áldását adja cselekedetére, Franz ctya! . szavalta ünnepélyesen, karszékéből felállva a prelátus. — Rendünk fővikáriusa is legmagasabb áldását küldi! És Franz atya, a „szeretet és békesség" egyházának szolgálója teljesítette a Vatikán ügynökei'öl kapott megbízatást. Gyilkolt... Az öreg Jozef apó ott. volt, amikor a falu parasztjai megtalálták a póruljárt fiatalember holttestét és helyet szorítottak neki a tárgyaláson is, amely Franz <~tya fölött — egész bűnlajstito- máért, a régóta folytatott kémkedésért és a nép ellen elkövetett többi bűncselekményért is kimondta az ítéletet, 1 ★ ; Amikor azután másodszor találkoztunk Jozeffel, már a szövet* kezeli parasztok sorában Ajiláttuk. Nagy büszkén mesélte, hogy utolsóból — mert most már tudta, hogy ö volt az utolsó a falu* bari, akit a gonosz pop a vallás, mákonyával rabságban tartott —> a falu vezető dolgozóinak sorába lépett. Egyébként azt is megtudtuk, hogy Jozef apó jómódú ember lett. Beperelte a katolikus egyházat, követelte a pénzt, arai a plébánosnál több mint három éven át végzett ingyen munka után járt neki A népbíróság meg is ítélte a jogos összeget. Szép summa ütötte a markát,; de a pénznél is többet ért, hogy végre igazán szabad ember lett Jozef bői, az öreg parasztból. Ez volt szántára a második felszabadulás.
