Zala, 1952. július (8. évfolyam, 152-178. szám)
1952-07-27 / 175. szám
A jól működő (eriiielő§íöveíkezei a szövetkezeti gazdálkodás legjobb agitátora T engyelország lodzi vajda* ságának egyik legújabb termelőszövetkezete Wiaczyn Gor- n.y fsikiban működik. Áprilisban aiakult. a falu dolgozó parasztjai. élükön a párttagokkal, elhav- tárózták, hogy megalakítják az előkészítő bizottságot. Ez még januárban történt. Kezdetben igen sok volt «1 nehézség. Keve sen jelentkeztek a szövetkezetbe. A dolgozó parasztok többsége ugyan nem volt a szövetkezet el. len, de egyelőre várakozó álláspontra helyezkedett. Ezek figyelték, hogy ínit csinál Stepien, a biró, hiszen ő a falu első embere és hozzá még párttag is. Stepien hivatalosan úgy _ tett, mintha támogatná az előkészítő bizottságot, suba alatt azonban megjegyzéseket tett a szövetkezetre, gúnyolta & szövetkezet ala- íkítására készülő parasztokat. Üzelmei nem maradtak titokban és a párttagok csakhamar javasolták. hogy zárják ki Stepient a pártból. A taggyűlésen ez meg is történt. Ugyanakkor négy tagje- fölt felvételi kérelmét is tárgyalták. Edward Maciejczak, Golan, Jaskulska és Scislowska dolgozó parasztok úgy érezték, hogy a szocializmus építőinek élcsapatában van a helyük. Egyetlen furfangos ellenség helyére négy becsületes dolgozó paraszt került. Ez már egymagában is nagy lépéssel vitte előre a szövetkezet megalakításának ügyét. Nehézség Ezonban még bőven akadt. A tag. gyűlés után gyarapodott a jelent" kezők száma, de később többen elmaradoztak. A kulákok léptek működésbe. Arányiéig könnyű dolguk volt a kulákokmak. A falu dolgozó parasztjai még nem tudták. hegy voltaképpen hogyan is működik egy termelőszövetkezet, így nagy lehetőségük volt a rosszindulatú mende-mondáknak. Az egyik szervezőbizottsági ülésen elhatározták, hogy ellátogatnak egy már működő termelőszövetkezetbe. A faluból tizenöt dolgozó pa- raszt indult útnak, hogy meglátogassa az opiesini termelőszövetkezetet. Szándékosan erre a •termelőszövetkezetre esett a választás, egyrészt azért, mert ez a falu nem is olyan régen még igen elmaradott volt és a Wiaczyn Gornyiak kiváncsiak voltak, ki lehet-e fejleszteni a szövetkézé ti gazdálkodást egy ilyen elmaradt faluban is. A látogatáson résztvevő parasztok visszatérésük után beszámoltak a látottakról. Sokan gyűltek össze., hogy meghallgassák, miképpen működik egy igazi termelőszövetkezet és hogy alakiltja át a falut. Először Jaskurski beszélt. Elmondta, hogy a szövetkezetben a múlt évi jövedelemelosztáskor 31 zloty jutott egy-egy munkaegységre, de az idén még ennél is többre számítanak. A szövetkezetnek nincs túlsók földje, ezért nagymértékben kifejleszti a konyhakertészetet. Ez persze sok munkával jár, de megéri. Amikor megalakult a termelőszövetkezet, kevés gazdasági épülettel rendelkezett. Nem is volt erre szükség, hisz alig volt állatállománya. Ma már két szép istállója van, sok a tehén, a sertések pedig már ®3dg férnek el a nemrég épített ólakban. A hallgatók kicsit hitetlenkedve csóválták a fejüket, majd valaki megszólalt: ■— Jó, jő, ezt elhiszem, de voltatok-e valakinek a lakásában? — Természetesen — volt a válasz. — Mindenkinek a háza tele van zsákokkal. Mindenhol rengeteg a liszt, a krumpli, meg sóit minden más. A „kirándulás" résztvevőinek elbeszélése három napig izgalom" ban tartotta a falut. Minduntalan újabb és újabb részletkérdések merültek fel. Végül 13 taggal, 61 hektárnyi földön megalakult a termelőszövetkezet. Elnöknek Jcs- kulskit választották. ükkor sem volt könnyű a dolguk. A földet még nem tagosították, lassan haladt előre a munkaegységek megállapítása is, védekezniük kellett az ellenség támadásaival szemben. A tavaszi mezőgazdasági munkákban csaknem valamennyien resztvettek. Amikor sok volt a munkai, a nők is kivonultak. A környéken elsőnek fejezték be a kalászosok vetését. Egy hónap sem telt el, máris jelentkezett Sparlo, aki nem is olyan régen még hallani sem akart a szövetkezeti gazdálkodásról és kérte, vegyék fel őt is a tagok közé. A környéken nem ez az egyetlen termelőszövetkezet, amely megalakulását jórészt annak kö* szömheti, hogy az egyénileg gazdálkodó parasztok megismerkedhettek a termelőszövetkezeti munkával és eredményeivel. Éppen ezért a lodzi vajdaságban elhatározták, hogy meg.szervez.lle és rendszeressé teszik az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok látogatását a termelőszövetkezetekbe. Lehetővé teszik azt is, hogy a dolgozó parasztok Jelen lehessenek a termelőszövetkezetek közgyűlésein, amikor elosztják majd n jövedelmet, miért nem kétséges, hogy egy jól működő termelőszövetkezet a legjobb agitátor a szövetkezeti gondolat mellett. Uj paraszti élet úttörői Ot _hatévec emberpalánta mutatja meg a csoport irodájához vezető utat. A leg fiatalabb dk is tudják itt Tótszentmártonban, hogy ki tartozik a termelőszövetkezetbe. Meg azt is számontartják a csoportén kívülállók, hogy kinek mennyi a munkaegysége, kik a legdolgosabbak. Megbeszélik egymás között a csoport ügyeit, ismerik a „Felszabadulás“ tsz problémáit, hiszen itt, közöttük cinek valamennyien. Nem idegenkednek már úgy a csoportos gazdálkodás gondolatától, mint 1940-ben, amikor hosszú harc után megalakult a szövetkezet. Mérlegelnek minden jót, minden rosszat, amit a csoportról hallanak. Az uj gazdasági évben azonban mindinkább a jó felé hajlik a mérleg nyelve. Tavaly még sok volt a széthúzás, laza volt a fegyelem■ Minden belépő magámat vitt egy jó csomót a régi életéből. Nem lehet egyszerre megszokni, hogy ma még azt mondom: enyém, holnap pedig azt, hogy mienk. Azok a lovak, tehenek csak 'kedvesebbek az első időben, amit saját maga vitt be a csoportba, mint az, amit a szomszéd. Nem könnyű megszokni azt sem, hogy tegnap még egyedül ment valaki a krumplid oldj éré, ma pedig munkacsapatokba osztva. Most már rájöttek a közös munka izére, örömére- A magyar parasztot úgy ismerték azelőtt, mint hallgatag embert. Nem is csoda■ Egyedül gazdálkodott a kis nadrágssij- parcellákon és legfeljebb úgy kiabálhatott át egy-egy szót a nchányszás méterre dolgozó szomszédhoz. Most a vidám beszélgetés közben gyorsabban halad a munka. Szinte észre sem veszik és már késsen is van egy-egy sor kukorica, vagy krumpli kapálása. A kcnycrcnaiáhox is alaposan ho--á- kcszültek az idén. Egy-kettőre végezlek az aratás, sál, hordással és a cséplésscl. Persze a begyűjtés, ben is élenjártak. Tisztázták az adósságot a gyönyörű termésből. A jó munka meghozta a maga. gyümölcsét. Csupán kenyérgabonából 6 kilót adnak munkaegységenként. Ez pedig nemcsak a fejadagot futja ki, hanem sok helyen a szabadpiacra Í3 jut belőle. így számol Mihovics István is, a iernielöszövet- kezet egyik brigádvezetője. Már eddig is jóval több, mint 200 munkaegysége van. Tizenhatéves fiának könyvében is egyre gyűlnek a munkaegységek. ügy tervezik, hegy a gazdasági év végére több, mint négyszáz lesz kettőjüknekKovácm litvánéit is úgy gondolják, hogy az elszámoláskor kapnáls vagy 30 mázsa kenyérgabonát■ A gabona mellett persze jut még vagy 6000 forint, azonkívül burgonya, répa és egyéb termés is bőven. Pénzelni azonban a kenyérgabonából is tudnak majd a szabadpiacon* Küiö\ háztartásban él a feleségével, de most az édesanyjánál, találjuk mcgr Rádió mellett tölti szabadidejét. Az elmúlt évi elsZámoláikor vették szülei. —- ősszel már az én házamban is lesz —* jegyzi meg csendesen —. Tavaly nem tudtam venni, mert voltak még hibák a csoportban, g munkánk sem volt úgy megszervezve, mint az idén■ A termésünk is: sokkal jobb most, mint az elmúlt évben. 1951-ben még nagyon megéreztük volna, ha rádióra adunk pénzt, de az idén már nem számit majd. Tizenkilenc anyadisznót kapott Kovács István. Ezzel kezdte meg a munkát. Jól gazdálkodott feleségével együtt a közös vagyonnal. Kovács István már úgy beszél, hogy a miénk, Véletlenül sem mondaná, hogy « csoport disznói- Neki már vérévé vált, hogy ami a szövetkezeté, az az övé isNeki sem volt könnyű ezt megszokni. A summátok keserű kenyerét ette a felszabadulás előtt. Baranya megyében dolgozóit akkor. Nem volt, aki felvilágosítsa, nem volt senki, aki beszélgessen vele az összefogás hatalmas erejéről. így azután megszokta, hogy nem számíthat senkire, csak saját magéira. A felszabadulás után már kezébe került egy- egy újság. Bővült a látóköre cs megtanulta, hogy nincsen egyedül. Sokmillió hozzá hasonló sorsú ember cl ebben az országban, akik ha összefognak és közösen dolgoznak, akkor megteremthetik maguknak a jobb jövőt. így lépett be a csoportba, is. A Izollaktiva ereje nevelte öntudatos dolgozóvá. Hasonló átalakuláson ment éit a, szövetkezel valamennyi Tavaly még húzódoztak a munkától az asszonyok, családtagok. Az idén már ráébredtek arra, hogy minden kapavágás számit a szebb élet megteremtésében.. Példát mutatnak ozs egész községnek. Ezért jár élen a falu a gabonabcgyüjtCsben■ Búzából több mint J'cl vagonnal teljesítették túl a tervüket- Rozsból pedig csupán hét mázsa a hiány. A ,.Felszabadulás“ termelőszövetkezet tagjai tudják, hogy ők az uj, magasabbrendü paraszti élet utloröx. Három estén keresztül gyűlnek most össze a szövetkezet és az egyénileg gazdálkodók legjobbjai, hogy megbeszéljék milyen módon fejleszthetnék tovább a szövetkezetét. Szó esik itt a cső port eredményeiről, de hibáiról is. Latolgatják, hogy kik a legjobbak, kikkel lehelne tovább erősíteni a termelőszövetkezetet. Megbeszélik az agitáció s módszereket. Kik azok, akik ingadoznak még, de szívesen hajlanak az okos szóra. Mik a legjobb . érvek, amik tovább érlelik a csoportos gazdálkodás gondolatát. Derűsek és optimisták a ,,Felszabadulás“ tagjai. A kezdeti nehézségeken túl vannak. A következő gazdasági évben pedig erőben, létszámban meggyarapodva akarnak újabb merföldes lépést tenni a magasabb eredmények, « kulturáltabb, az igazibb 'élet, felé. , ■ Baloghi Zoltán Gyújtogatok Vasárnap van. Az ünnepi csendet csak egy cséplőgép ütemes bugása kavarja fel. Az emberek pii- hennek ez egész heti kemény, megfeszített munka után. Csupán a cséplőgép folytatja útját egyik portáról a másikra. Ott még nem érkezett el a pihenés ideje. Első a kenyér biztosítása- ,\ többiek ünneplőben sétálnak az utcákon, itt- ott önfeledt, boldog gyennekkaca- gás. Az idősebbek csoportokba verődve beszélgetnek. Szóba kerül az idei szép termés. Tervezgetnek a jövőre nézve- A nyitott ablakokból a készülő ünnepi ebédek illata csiklandozza az orrokat. Békét, biztonságot lehel ez a gyönyörű júliusi nap. Egyszerre a sziréna éles vijjogása hasítja felbo a csendet. Pillanatok alatt robban bele a falu vasárnapi hangulatába a kiáltás: ...tűz vau! Egyetlen másodperc .alatt megváltozik a kén. A levegőben már érezni a füst kesernyés illatát- A férfiak, idősebb legények azivdobogva rohannak a felszálló füstoszlop felé. Egy-kct perce még arról beszélgettek, hogy milyen szép az élet cs ime, a következő pillanatban már súlyos veszély fenyeget. Ki volt az, aki ilyen hirtelen megbolygatta, íelzuditottu Zala- apáti dolgozóit ezen a vasárnapok? Jármi Géza, a volt földbirtokos. 6 az ellenség. Ezt a napot választotta, hogy bosszút álljon a dolgozókon, amiért már nem zsákmányolhatja ki őket, amiért már nem neki, hanem saját maguknak termelnek földjükön. Ilyen aljas cselekedetre csak minden emberségből kivetkőzött fenevadak képesekSaját udvarán gyújtott fel húsz mázsa szénát azért, hogy a tűz tovaterjedve, feleméssze, a szomszédos dolgozók asztagait, a szomszédos lakóházakat. Mit számított Jármi Gézának a saját 20 mázsa szénája. őneki bőven megérte volna ez, ha láthatja a szomszédos dolgozók síró, jajve- székelő asszonyait, ha látta volna, piint hamvad el jónéhány család egészévi kemény, becsületes munkájának gyümölcse. — Hallotta már? Holnap mindenkit kitelepítenek a községből, aki nyugaton volt. — Jaj, - ne mondja. Szegény fiam. Hát tehet ő róla. Hiszen, mint leventét hajtották a nyilasok Németor szágba. Hanem megy, képesek agyonlőni. • —ijiiúLa, nincs kegyelem. Mindenkit visznek, aki nyugaton volt. Ilyen beszélgetések zajlottak Ic a cséplés megkezdése előtt Zalaapáti- ban. Szájról-szájra járt a hír. Nagyon sok levente volt a faluban, akit a nyilasok 45-ben nyugatra hajtottak. Ezeknél a házaknál aznap lassabbat) ment a munka. Sírtak, jajveszékeltek az anyák, a fiataloknak sem ment aznap a munka. Csermák Jánosné, a volt főerdész felesége megelégedetten nézte a síró asszonyokat, a gondterhelt arccal járói nyugatos fiatalokat. Ilyen Zalaapátiban az ellenség másik arca- Megijeszteni az embereket, elvenni kedvüket a munkától. Hadd peregjen a szem, hadd kerüljön kevesebb a dolgozók asztalára. Csermák Jánosné azonban nem sokáig örülhetett. A falu kommunistái hamarosan megtudták, hogy honnan fúj a szól. Leleplezték az ellenség újabb aljas támadását és utána még nagyobb lendülettel láttak munkához a dolgozók. A párt vigyázott rájuk. ★ — Nem veszek koreai bélyeget — utasította, el nyíltan Pauker La- josné a nála járt népnevelőket. Vájjon Pauker Lajosnénak nem volt öt forintja és ezért nem adott semmit a koreai árvák fájdalmának enyhítésére/ Nem. Banker Lajosné azért nem adott, mert azoknetk befolyása alá kerüli, akik maguk •is azon fáradoznak, hogy hazánkat második Koreává tegyék. Azok.ro> hallgat, akik fel Akarják gyújtani a falut, akik tehetetlen dühükben a dolgozók kenyerére törnekMenyhárt Károly is akarva-, akaratlanul az ellenséget szolgálta, amikor non teljesítette árpa,beadását és a tanácsnak meg kellett öl bírságolnia Arra hallgatnál: mindketten, aki az esti homály beálltával kilép parókiájából és sorra látogatja, a családokat. Előzőleg gondosan, megnézi, merre mentek a népnevelők. Ö az ellenkező irányba indul Hangos dicsárlessókkel köszön, de a fekete reverenda nem a hívők lelkipásztorát, hanem az ellenséget takarja. Ezek a beszélgetések 'mindennapi kérdésekkel indulnak, de kivétel nélkül ott kötnek ki, hogyan lehetne szabotálni a cséplésl, a, le« gyűjt est. . * Egynéhány példa ez csupán ál Zalaapátiban megbúvó ellenség munkájáról, de ezzel még nem merült ki bünlajstromuk. Módszereik különbözőek, de céljaik megegyeznek: minden eszközt felhasználni hazánk és dolgozó népünk ellen. Aljas kísérleteik azonban mindinkább eleve reménytelenségre vannak kárhoztatva. A pártszervezet éberen vigyáz és nemcsak keményen visszautasítja mesterkedéseiket, hanem ugyanakkor megmutatja a becsületes dolgozóknak, hogy ez az igazi ellenség, ez ellen ha.r- coljatok. fleg'kezclöíltek az előkészületek ineg-yéaik ötéves terve c* kiállításra Alkotmányunk ünnepén nyílik meg Zalaegerszegen a megyei tanács vég- rehajtóbizottsága rendezésében me gyénk ötéves terve című kiállítás- A tervkiállítás az ötéves terv országos eredményei és távlatai bemutatásán kívül részletesen végigvezet bennünket megyénk ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi és kulturális fejlődésének útján, megmutatja, hogyan lesz megyénk egyre erősebb, gazdagabb, kulturáltabb. A kiállítás a járási kul- túrház helyiségeiben nyílik meg, s mintegy 60 nagyméretű tablón, grafikonon és több maketten keresztül számol be eredményeinkről, . dolgozóink megváltozott életéről, jövőjéről. A kiállítás külsőségeiben is reprezentatív lesz, helyet kap benne a gazdag zalai díszítőművészet is. A kiállítás előkészítő munkái A Megyei Tanács Népművelési Osztálya irányításával már teljes erővel folynak. A megyeszékhelyen megnyíló kiállítás két héten keresztül áll dolgozóink rendelkezésére, majd Nagykanizsán és a járási székhelyeken is bemutatásra kerül. A ZALA MEGYEI NÉPBOLI VÁLLALAT VERSENYKIHÍVÁSA Vállalatunk dolgozói termelési értekezleten és kisgyűlésen elhatározták, hogy a mi békénkért is harcoló kore-ii hősök megsegítésére szeretetesomaggyüj- tést kezdeményeznek és a gyűjtés sikere érdekében versenyre hívják a nagykanizsai Kiskereskedelmi Vállalat valamennyi dől. gozóját. j A kiértékelésnél az a vállalat ; éri’el az elsőséget, amelyik a dolgozók létszámához viszonyítva, százalékos arányban a legltöbb csomagot; küldi. 1 Vasárnap, 1353 jul, 37.
